Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-05 / 286. szám
/ /Sri ősztől: Szabadon választható tárgyak a gimnáziumban A gimnázium a legrégibb iskolafajtánk, ám most itt készülnek napjaink pedagógiájának egyik jelentős változására: az új tantervekkel egydiejűleg szabadon választható tantárgyakat vezetnek be a jövő tanévben. Ezzel fokozatosan megszűnnek a szakosított tantervű, népszerű nevükön a tagozatos osztályok. Mi az Újítás lényege? A harmadikos-negyedikes gimnazisták maguk dönthetik majd el, hogy néhány tantárgyat ^akamak-e tanulni vagy sem. A gimnázium alapvető feladata kétirányú: egyrészt az egyetemi-főiskolai továbbtanulást választó növendékeit föl kell készítenie elméleti ismeretekkel, másrészt gondoskodnia kell azokról a tanulókról is, akik közvetlenül az iskola befejezése után munkába állnak. A kettős igénynek csak akkor tud megfelelni a gimnázium, ha az egységes általános műveltség megalapozásán kívül differenciált ismereteket is nyújt tanítványainak. Ezt a célt szolgálja a szabad tantárgyválasztás, a fakultáció, amelynek lényege: lesznek a gimnáziumban olyan elméleti-közismereti tantárgyak, tantárgycsoportok, amelyek elsősorban a továbbtanulásra készítik fel a tanulókat, illetve olyanok, amelyek a végzés utáni munkába állásukat segítik. Ilyenek például a közgazdasági és közigazgatási ismeretek. a műszaki rajz, a gép és gyorsírás, a környékbeli üzemek igényei alapján meghatározandó speciális ismeretek stb. Sokan attól tartanak, hogy a tantárgyválasztás valamiféle zűrzavarhoz vezet az iskolában, hiszen ki-,ki azt tanul ezentúl, amit akar, és a reform nem szolgálja majd a hátrányos helyzetű gyerekek műveltségbeli felzárkóztatásának célját. Ezeken az aggodalmakon kívül jó néhány egyéb gond is jelentkezik a fakultatív tantárgyakkal kapcsolatban. Ámde a mintegy tíz éve folyó kísérleti tanítás tapasztalatai alapján ezeknek egy része nem általános jellegű, más részük pedig gondos szervezéssel elkerülhető, tehát nem akadályai a szabad tárgyak beiktatásának. A valóságban szó sincsen a tanulók ötletszerű választásáról, egyes tárgyak teljes elvetéséről. A választás ugyanis csak a harmadik osztályban lesz lehetséges, és a minden tanulóra kötelező heti 33 órából a harmadikban hét, a negyedikben pedig kilenc óra jut a fakultatív keretbe. Ez két vagy három tárgy választását teszi lehetővé. Jogában áll a diáknak heti óraszámát 33-ról 35-re növelnie egy heti kétórás, szabadon választható tárgy tanulásával. A fakultatív tantárgyak többsége elméleti: egyrészt a Űj könyvtárat avattak Baiatonbogiáron Aligha ünnepelhették volna szebben községük felszabadulásának 34. évfordulóját Ba- latonboglár lakosai, mint annak az új könyvtárnak a birtokbavételével, amelyet Hausz Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője avatott fel tegnap. Az ünnepség, amelyen Bodor Tibor színművész és a helyi általános iskola énekkara is közreműködött, a tisztelet és a hála szép megnyilvánulása volt. Elismerés azoknak a százaknak, akik alig több, mint négy hónap alatt társadalmi munkával hozták létre ezt a száz- hatvan négyzetméter alapterületű, jó tízezer kötetes könyvtárat, s akik most változatlanul szorgoskodnak tovább — az intézményt környező park szépítésén. Nagy László, a Balatonbog- lári Községi Tanács műszaki csoportvezetője a nyár derekán kezdett hozzá a tervezéshez — és egy hónap alatt el ia készítette társadalmi munkában. A helyi üzemek és az állami gazdaság dolgozói, az általános és a szakközépiskola pedagógusai, diákjai, a környék kisiparosai ugyancsak »köszönetért« végeztek itt há- romnegvedmillió forint értékű munkát — három hónap alatt Még a függönyöket is »ellenszolgáltatás nélkül« készítette egy önzetlen varrónő, Kirschmayer Károly szobrászművész domborművet készített az építők tiszteletére — s az ő jutalma is »cßak« a jó hatszáz olvasó és a bogiáriak hálája. Nem volt hát indokolatlan a meghatottság érzése tegnap, amikor Ágoston Ernő tanácselnök vázákat adott át emlékül az építésben legnagyobb részt vállaló dolgozóknak: Varsa Lászlónak, az állami gazdaság ácsának és tetőfedőjének, Dumity Jánosnak, az Iparcikk-kölcsönző Vállalat burkoló szakmunkásának, Ráncsik István. Molnár Ferenc és Zilahi János kisiparosoknak. A községben, amelyben az egy lakosra jutó társadalmi munkaértéke az idén már ezer forint fölött van, maradt erő arra is, hogy az új könyvtárépületben csinos úttörőszobát hozzanak létre. Itt, és a tizennyolc személynek »helyben olvasási« lehetőséget is biztosító könyvtárban tanítási órákat is tartanak majd. A bogiáriaknak — a könyvkölcsönzésen kívül — harminc folvóirat és napilap böngészgetésére lesz módjuk, ha marad némi szabad idejük — a sportkombinátnál végzett társadalmi munka közben! gimnáziumban egyébként is tanult ismeretek elmélyítését, kiegészítését szolgálják, másrészt olyan stúdiumokra adnak lehetőséget, amelyek nem szerepelnek a kötelező anyagban, (pl. pszichológia, logika, ábrázoló geometria, néprajz, szociológia.) Természetesen gyakorlati jellegű tárgyakat is választhatnak a tanulók. Ezek általánosan művelő szerepük mellett mindenekelőtt a munkába állást segítő tudnivalókhoz, felkészültséghez juttatják őket (idegenvezetés, gépjárművezetés, postaforgalmi intézés, kémiai anyag- vizsgálat, számítógépkezelés, államigazgatási ismeretek stb.). A pedagógiai pályára készülők nevelési alapismereteket is tanulhatnak. Ha csak a harmadikban kezdődik meg a fakultatív tárgyak tanítása, vajon milyen szerepet szánnak a gimnázium két alsó osztályának? — kérdezi sok szülő. A továbbhaladási esélyegyenlőségek megteremtése végett az első osztályban kiemelt feladat — persze később sem feledkeznek meg erről — a hátrányos helyzetű gyerekek fölzárkóztatása, amit szervesen összekapcsolnak a diákok pályaválasztásának előkészítésével. A második osztásban ez utóbbi tevékenység válik a legfőbb nevelési feladattá. Azt kívánják előmozdítani, hogy minden gimnazistában kialakuljon a pályairány eldöntéséhez szükséges érettség. (Csak a pályairányról van szó — egészség- ügyi, mezőgazdasági, műszaki, pedagógiai stb. —, mivel a konkrét pálya vagy szakma megválasztása később lesz időszerű.) Ezt heti egyórás foglalkozással külön is segíti az iskola. A kísérleti Iskolák tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a szabad tantárgyak jelentősen hozzájárulnak a nevelés erősítéséhez, jól szolgálják a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztését. P. Kovács Imre STÚDIÓSZÍNHÁZ Pirandello a porondon Stúdiószínházi bemutatót tartottak szombaton este a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol Luigi Pirandello két egyfelvonásos színművét láttuk Babarczy László rendezésében. A társulat e két játékkal vesz részt az író szülőhelyén, a szicíliai Agrigen- tóban rendezendő fesztiválon. Olsavszky Éva A Nobel-díjas olasz író máig sem szűnő hatást gyakorolt a drámairodalomra és a színházra. Brecht, Beckett és Dürrenmatt műveiben egyaránt kimutatható a piran- del-lói technika. Nemcsak a hosszabb színművei, de az egyfelvonásosok is ugyanazokat a kvalitásokat mutatják; ezeknek szerepei olyanok, mint a bravúráriák. A színész próbaköve egy-egy Pirandel- lo-szerep. E művekben általában a gondolkodó ember önnön képzeletében, tehát a maga által teremtett világban találja meg , azt, amit a környezetében nem. Az első produkció — A férfi, aki virágot hord a szá~ jóban — ismert játék, magyar SEÍnpadokon is játszották már Füst József fordításában. A joviális úr — pirospozsgás arc, szalmakalap, elegáns öltöny és ezüst fogantyús sétabot — szeret nevetni. Kun Vilmos a nevetésével jellemzi ezt az életet, gyanútlan provincializmusban élő figurát. Elnyűhetetlen, felszínes alak, aki minden vele és körülötte történőt rögtön anekdotává komponál. Lekéste a vonatot, s most örül, hogy evvel a sápadt, keménykalapos, szemüveges, szürkésfeke- tébe öltözött városi entellektüellel — tanár bizonyára, azért ilyen vékonypénzű — beszélgethet. Rajhona Adóm játssza a városit, Remekül indul minden: micsoda partner ez a varjúforma alak! Ahogy a bolti árusok csomagolási technikáját bemutatja ! Kun Vilmos és Rajhona Adám az eddig ki nem bontottat, az egyfelvonásos abszurd elemeit szórja elénk, mimes erényeket csillogtatva. A felfokozott gesztusok, az arc játékai bizonyára »beszédesek« lesznek Agrigentóban is. Jól mulatunk kettejük egyre inkább egyszemélyes bér szélgetésén és a másik reagálásán: »Egy őrülttel akadtam össze!« — ez olvasható a jo- vális vidéki úr pirospozsgás ábrázatán. Mert egyszer csak kiderül — *pirandellói hideg pillanat —, hogy a fekete úr halálos betegségéről tereli el saját figyelmét az eufórikus handabandázással. Kint várjg tépett idegrendszerű, kopott felesége, akit, Olsavszky Éra alakít némaságában is döbbenetesen. Olyan produkció ez, melynek intimitása — lehetőségei egy másfajta színjátszásra — valósággal szárnyakat adott Kun Vilmosnak és Rajhona Adámnak. Pályájuk emlékezetes szerepei közé tartozik a két figura. Magyarországi ősbemutató volt a másik darab: Alom (de talán mégsem), Majtényi Zoltán fordításában. Formabontó, idővel bűvész módra bánó szerző ebben Pirandello. A mű olyan, mint a címe: a néző egy adott pillanatig nem tudja, hogy amit lát, álom-e vagy valóság. Pirandellóra kétségtelenül termékenvitő hatással volt Freud tétele, Kun Vilmos Rajhona Adám mely szerint a rejtett vágyak: áttétele az álom. Vágyteljesá- tő funkciója van: gondolatokat és érzelmeket képbe fordít át Az egész játék a pszichológiában jól ismert déjà vu érzetre épül: »mintha én ezt egyszer már átá- tem, vagy álmodtam volna...!« Egy gyönyörű asszony álmodik a pamlagon. Megálmodja szerelmi viszonyának egész történetét, s munkál itt a vágy is: a régi, mára dúsgazdaggá lett szeretőről. Az álom az, ébredés után beteljesül, vagyis némileg prózaibban, de az történik, ami az álomban. A pirandellói képlet: az örök asszony — minden csalárdságra, árulásra kész — és a vert helyzetben levő férfi, aki az író rhás darabjaiban férj. Kettejük álombéli, de nagyos is valóságos csatája egv szürreális játékban. Olsavszky Éva ezer- színűre formálja ezt a gyönyörű nőt a Donáth Péter által tervezett szőrmevilágban; puha itt minden, mint az álom. Kun Vilrpos a nőhöz viszonyítva öreg, örök-veszies férfit állítja elénk, aki csalni is képes démonjáért. Babarczy László rendezése Itt azt bizonyította: a nézőt is nagykorúnak tekinti. A Pirandello által előírt már- már mechamzált díszletelemeket, technikai trükköket kiiktatva a fantáziánkra épített. Jól tette. A két produkció minden bizonnyal megállja a helyét Agrigentóban Leskó Lászl í Rövid boldogság Nem tudom, mondtam-e már, cukor egy asszony az én feleségem. Páratlan egyéniség, hogy úgy mondjam. Van egy jól bevált módszere: amit akar, azt addig mondogatja lankadatlanul, míg végre valaki megunja. Ez a valaki rendszerint én vagyok, mivel rajtam kívül senki sincs jelen, tehát más nem is hallhatja b, nejem csodálatos monológját. És mi van, ha megunom? Mi lenne! Fogom magam, el- slattyogok a boltba, és megveszem neki azt a fránya viráglocsoló kannát. Mert hogy is tudnánk enélkül élni! Aztán angyali türelemmel kezd szövegelni, hogy ki kellene cseréltetni a tévét a Gelkával, mert rossz. Már rég lejárt a garancia, ám őt ez a csekélység nem érdekli, így majdnem összekapunk. A konyhában tesz- vesz. s hallom hogy közben jár a verkli: — Jó lenne, ha megcsinálnád az előszoba villanykapcsolóját, mert már az idegeimre megy. Nem reagálok, gondolom, majd csak megunja, különben sem ráérném szétszedni azt a kapcsolót, mert az elektromosságban szinte egyedülálló antitalentum vagyok. Egyszer kis híján megjártam. Az asszony noszogatására elkezdtem hősiesen matatni valamelyik rakoncátlan konnektorban anélkül, hogy kivettem volna a biztosítékot. Akkora szikrákat vetett, mintegy csillagszóró, s ha a szomszédom át nem jön... Szóval rá se hederitek a »felhívásra«, mire az én oldalbordám hangot vált: — Mert neked hiába beszél az ember, te nem értesz semmihez, más mindent megcsinál a ház. körül, én még ilyen ügyetlen embert nem láttam. Es így tovább, egyre sértőbb formában. Legutóbb változtattam a viselkedésemen. Amikor azzal állt elő házam mindenható úrnője, hogy keTlene neki egy mosógép, abból a mindent tudó fajtából, mert már unja az örökös kézi mosást a kádban — azonnal fogtam , a kalapomat, és indultam. — Hová mész? — érdeklődött. — Hát mosógépet venni — néztem rá bamba jóindulattal. — De hiszen nincs is pénzünk, mit hülyéskedsz. — Nem baj. vannak még jó emberek, és hitelakció is létezik, ha jól tudom. Mit magyarázzak, megszereztem neki azt a csodamasinát. Nagy öröm otthon, puszi, mifene. De nem sokáig. A gép a mi összmaréknyi otthonunkban nem fér el sehol, foglalt minden szöglet. — Adjuk el a hűtőszekrényt, s tegyük annak a helyére? — jöttem a megváltó ötlettel. A párom rögtön főnt volt a plafonon. — Még csak az kéne. Nekimész mindennek hűbele- balázs módjára, olyasmit hozol ide. ami nem is olyan fontos, ha eddig megvoltam, ezután is meglennék... Most szóljanak hozzá! A szeme sem rebbent, úgy hárította rám a felelősséget. Azt hittem, elönt az epe. Végül nagy dérrel-dúrral beszorítottuk új szerzeményünket a zsúfolt fürdőszobába. Igen ám, de a vezetékek nem passzoltak a vízcsapokhoz, a földelt konnektor három méterrel odébb volt a falon. Usgyi szerelők után! Újabb lihegés, időpont-egyeztetés, pénzcsiná- lás. Két hét múlva, lámpagyújtásra klappol minden. A gyerekek hazalátogatnak, a szomszédok átjönnek, ott nyüzsgünk, izgulunk mindannyian a »szuperautomata« körül, hogy na, most ugrik a majom a vízbe. Megnyomjuk a gombot, a gép mordul egyet, a villany meg elalszik. Mit gondolnajc, ki találja föl magát legelőször ebben a sötét helyzetben? — Mert neked annyi eszed sincs, hogy ilyenkor a villanyórát is ki kell cseréltetni Most elégett a biztosíték, az meg nincs több itthon egy darab se, hányszor mondtam már, hogy vegyél... Nagy nyelés, mély sóhajtás. Mert, ugye, mások előtt nem illik természetesen fogadni az ilyen asszonyi bölcsességet. Megegyezünk, egyelőre nem mosógépezünk tovább, majd ha az óra bírja, csak akkor. Másnap irány a DÉDASZ. Szerencsére megértőkkel találkozom. és két nap múlva minden rendben. Azazhogy... Bekapcsoljuk a mindent tudót, benne a mosópor, ahogy illik, forog, mint a veszett fene, és . és... termelni kezdi a habot. Bizony isten, mint a mesében. Sűrű. fehér massza dúródik kifelé a gép orrán-száján. Eleinte csak módjával, később olyan elementáris erővel, mint a Tisza 1970 júniusában. Rémülten látom, megtelik a fürdőszoba, dagad kifelé a lépcsőházba, ellepi az emeletet, segítségért kiáltoznak a lakók. Nem, nem, ez túlzás! A hab egyelőre Csak a kádban púposodik fenyegetően, kapkodunk, mint Bernât a mennykőhöz. próbáljuk szétfújni, morékkal kihordani, lelocsolni, de hasztalan minden igyekezet. Amikor már szinte kiszorít bennünket az előszobába, dühtől remegve kérdezem a feleségemtől: — Mondd, biztos, hogy »mérsékelten habzó« Tomit tettél bele, amit i a prospektus előír? — A, dehogy — mondja olyan hanghordozással, mint akit holmi prospektusok nem tudnak félrevezetni. — Volt nekem még egy zacskó Bio- ponom, azt szórtam bele a lyukába. És amikor erre kerülgetni kezd a gutaütés, vállrándítással intézi el az ügyet és engem: — Olyan merev vagy te néha. Nem kell azokat az előírásokat annyira precízen betartani. Az egészségemet óvandó, otthagyom a mosógépével együtt. Tán még most is oti ran a fürdőszobában, és a habot egyekszik eltüntetni... F. N. L