Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
: a yitAG PROLETÁRJAI; EGYES ÖLJETEK! >'îrÜ$X^ Ara; 1 forint AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK lAPJA XXXIV. évfolyam 307. szám 1978. december 31., vasárnap SOMOGY ÖTÖDIK VÁROSA ■ I Ünnepi tanácsülés Barcson Szorgalmat, jó munkát, ú§ esztendőt! Magasabb osztályba lépett a hatszázéves település Várossá avatták tegnap Barcsot. A művelődési ház színháztermében megtartott ünnepi tanácsülésen Katona Imre, a párt Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára adta át dr. Németh Jenő tanácselnöknek — és jelképesen Barcs egész lakosságának — a város alapitásáról szóló díszes oklevelet. Köszöntötte a megye ötödik városát Varga Péter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Részt vett az ünnepségen Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának általános elnökhelyettese, Böhm József, a megyei tanács elnöke és Rostás Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke is. Együtt ünnepeltek a barcsiakkal a megye másik négy városának párt- és tanácsi vezetői, a járási hivatalok tisztségviselői, az intézmények és üzemek képviselői. ül A városavaíásra ünnepi díszbe öltözött Barcs : a szé pen. fellobogózott, ízléses de- \ ko-rációkkal ellátott tiszta ut- j cákon érezni lehetett már az ünnep hangulatát. A művelő- ! dési ház színháztermében megtartott ünnepi tanácsülésre eljött mindenki, aki a [ Dráva-parti településen tett | azért, hogy a nagyközség vá- j rossá fejlődjön; munkások, termelőszövetkezeti tagok, 1 Barcsot szerető emberek töl- | tötték meg a széksorokat. Pontosan tíz órakor — a Himnusz hangjai után — Barcs János Szülőföldem című versével köszöntötték a városavató ünnepi tanácsülést. Ezt követően dr. Németh Jenő, a városi tanács elnöke köszöntötte a megye legfiatalabb városában az ünnepi alkalomra érkezett vendégeket. Elmondta: a hatszáz éves település sok viszontagságot megért történelme folyamán most i jutott a legmagasabbra: nem- I csak rangjában, hanem funk- j cióiban is város lett. Megfe- ; lel azoknak a követelmények- 1 nek, amelyeket egy várostól I joggal elvárnak lakói; bizto- I sítani tudja az itt élő embe- I rek igényeinek mind telje- : sebb kielégítését. i A városi tanácselnök meg- j nyitó szavai után Katona I Imre, az Elnöki Tanács tit— I kára mondott avató beszédet. Katona Imre városavató beszéde Tisztelt ünnepi tanácsülés! Kedves elvtársak, elvtárs- nök! Barcs várossá avatásának ünnepén tisztelettel és szeretettel köszöntőm a megjelenteket ész önökön / keresztül a) város minden lakóját a Ma- ; gyár Szocialista Munkáspárt | Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében. Kádár elvtárs megbízott azzal, hogy az ő nevében külön is üdvözöljem Önöket és Barcs minden állampolgárát. Szeretném átadni Losonczi elvtárs legjobb kívánságait, aki nagyon készült e találkozásra, de ismeretes elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, bármennyire szeretett volna együtt ünnepelni Önökkel. Mindnyájan tiszta szívből örülünk annak, hogy elérkezett ez a nap, amelyet egyesek már régen sürgettek. Losonczi elvtárstól hallottam az esetről akkoriban, amikor Barcs várossá avatásának javaslata az Elnöki Tanács elé került. Engedjék meg. hogy elmondjam. Ügy esett, hogy az időben, amikor Losonczi elvtársat megválasztották az Elnöki Tanács elnökének, barátai. Barcs sorsának lelkes hívei megkeresték, és azt kérték tőle. hogy befolyását latba véve in- \ tézze él : avassák várossá Bar- j csőt. Bizonyára az egykori barátok közül jó néhányan j most is itt vannak. Losonczi | elvtárs akkor azt mondta : azt j ugyan nem lenne nehéz elin- | tézni, hogy papíron várossá i nyilvánítsák Barcsot, de attól i a község még nem lenne város, mert minden maradna a régiben. Azt tanácsolta barátainak, hogy fordítsák meg a dolgot: előbb csináljanak vá- ■ rost a faluból, akkor aztán lesz értelme a címnek. Egy város ugyanis nem attól város, hogy annak nevezik, hanem attól, hogy olyan körülményeket, olyan adottságokat teremtenek, amelyek lehetővé teszik, hogy másféle módon, más körülmények között dolgozhatnak, élhetnek, szórakozhatnak az ott élők, mint falun. A mai nap bizonyítja, hogy megfogadták a tanácsot. Erről úgy is tanúskodhatom, mint szemtanú. Van annak már vagy tíz-tizenöt éve, hogy legutóbb átutaztam Barcson. Ha most próbálok visszaemlékezni rá, hogy milyennek is láttam akkor a községet, valahogy úgy tűnik — lehet, hogy rosszai! emlékszem, és ha igen, ne sértődjön meg ezért senki —, hogy nemigen különbözött rá- néztében azoktól a falvaktól, amelyek a Dráva mentén egymás után sorakoztak. Ha akkor azt találta volna mondani valaki, hogy tíz-tizenöt év múlva itt ilyen város áll és él, mint a mostani Barcs, aligha lett volna, aki elhiszi. Az akkori átutazásomkor nem szereztem alapos ismereteket és benyomásokat. Most sem dicsekedhetek ezzel, hiszen két napja még magam sem gondoltam, hogy ma együtt ünnepelek Önökkel. Így kénytelen vagyok beérni annyival, amennyit egy szűkre szabott gépkocsiséta alkalmával láthat, tapasztalhat az ember. És még valamivel. Elutazásom előtt a kezembe került az erre az alkalomra készült képes kiadvány, amely a település tízéves fejlődését mutatja be: azt a Barcsot, amilyen a várossá avatás pillanatában. Talán száz kép ha van ebben az albumban. De amikor tegnap forgattam, nézegettem ezeket, a jól sikerült felvételeket, azt hiszem, nagyjából olyan képet alakíthattam ki magamnak a városról, amilyen a valóságban. De hogy valamivel régebbre is utaljak. Habár a község meglehetősen távol van Budapesttől, azért nem olyan isten háta mögötti falu volt, amilyenről nem lehet hallani. Az én korosztályombeliek, azok, akik a két világháború között jártak iskolába, még a régi "dicsőséget« hallották: Barcs vasúti csomópont, a drávai hajózás végkikötője, amelynek nagy gabonaraktárai, mezőgazdasági feldolgozó- üzemei vannak. Mi akkor olyannak tanultuk Barcsot, amilyen a századfordulón és az első világháború előtt volt. Később, amikor annyit keseregtek Trianonról, akkor azt is megtudtuk, hogy az egykori neves csomópont élete pang, visszaesik. Önök mindenkinél jobban tudják, hogy a két világháború pusztításai, a hajózás megszűnése következtében az egykori gabonaiparral rendelkező település még a kereskedelmi központ jellegét is elvesztette. Barcs szinte olyan község lett, amilyenből tizenkettő egy tucat Barcs első új üzeneteit az országnak, csaknem 30 éve, a mai szemmel nézve kis termelőszövetkezet, a Vörös Csillag elődje küldte. A világtól akkor meglehetősen elzárt vidék kis közös gazdasága olyan eredményeket produkált, amellyel hamarosan fölhívta magára az ország figyelmét. Barcs nevét már- már a feledésből hozta ismét vissza a Vörös Csillag. A termelőszövetkezet rangos helyet vívott ki magának, és eredményei révén nagybetűkkel írta be nevét a magyar szövetkezeti mozgalom történetébe. Erről nemhogy nem szabad megfeledkezni, hanem nyomatékkal kell beszélni róla a városavató ünnepen is. És nemcsak a múltra vonatkoztatva, hanem a jövőre szólóan, a jövőre nézve is érvényesen. Engem senki sem gyanúsíthat azzal, hogy "hazabeszélek«, hogy elfogult vagyok a Vörös Csillaggal kapcsolatban, a Vörös Csillag javára. A tények önmagukért beszélnek. A Vörös Csillag nemcsak a háború utáni Barcs múltjának volt meghatározó tényezője, hanem jelenének is egyik legfontosabb szektora. Önök nálam jobban tudják, hogy a Vörös Csillag mind- •máig a legnagyobb üzem itt, a szó nem mezőgazdasági értelmében, akár a foglalkoztatottak számát, akár a megtermelt. értéket tekintjük. Ez az itteni adottságok következménye és parancsa. Hiszen Barcs fejlesztésének távlati elképzelései, részben mai, de még inkább jövendő iparának zöme is a mezőgazdaságra, az itteni és a környező vidék mezó- és erdőgazdaságára épül, és kell hogy épüljön. (Folytatás a 3. oldalon.) Hazaérkezett a magyar delegáció Huari Bumedien temetéséről Szombaton hazaérkezett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével az a magyar küldöttség, amely részt vett Algírban Huari Bumedien elnök temetésén. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay Imre kulturális miniszter és Vida Miklós, az Elnöki Tanács tagja fogadta. Nemzeti egység, ragaszkedás a hazához Sarlós István nyilatkozata A népfrontnak — a VI. kongresszus óta eltelt időszakban és a következő években is — legfontosabb feladata a hazánkban élő emberek egyetértésének, együttműködésének erősítése ■— mondotta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának adott nyilatkozatában. A VI. kongresszus óta eltelt több mint két év eredményeit elemezve Sarlós István aláhúzta: — A nemzeti egység erősödése abban nyilvánul meg, hogy a hazánkban élő emberek elfogadják az önálló, demokratikus, szocialista Magyarország építésének programját. Azt a programot, amelyet eddigi eredményeink alapoznak meg. Állampolgáraink munkája és magatartása arról tanúskodik, hogy Magyarország lakosságának döntő többsége egyetért a mi politikánkkal, az alapvető kérdésekben azonosak a nézetek. Nyilvánvalóan akadnak olyan emberek, akik azt mondják: általában jó, amit. csinálunk, de részletkérdésekben eltérő a véleményünk. Velük tudunk és kell is vitatkozni, s így vagyunk a materialista felfogástól eltérő nézeteket képviselőkkel. Velük kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést: egy vallásos ember lehet-e teljes híve a szocializmusnak? Teljesen világos a válasz, hogy lehet! Ellentétes ugyan a felfogásunk az ideológiai kérdésekben, de abban viszont teljes lehet az egyetértés, hogy miként alakítjuk részvételünket a nemzetközi életben, s abban is, hogy az anyagi javakat mily módon állítjuk elő és hogyan használjuk fel. Ezért tartom természetesnek, hogy nálunk a különböző egyházak vezetői — mert jól látják híveik életkörülményeit. a rájuk ható erőket — céljainkat elfogadva részt vesznek a népfrontmozgalomban. A különböző világnézétű emberek között politikai egység azért jöhet létre, mert az állampolgárok független, háború nélküli országban akarnak élni, munkalehetőséggel és a törvény betartásának biztonságával. Mindez nálunk ma adott Ezt a biztonságot tovább erősíti a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája, amire ma már úgy hivatkozunk, mint élettérnél a levegőre. — Mindent összegezve azt hiszem, hogy az emberek gondolkodásmódjában nagyobb az egység és erősebb az együttműködés, a hazánkhoz való ragaszkodás, mint ahogy az bármiféle statisztika révén kimutatható. A szocialista Magyarország adta biztonság csendül ki az emberek szavaiból, ezt bizonyítják tetteik is, s az a jó, hogy mindez már természetes. — Az egységet a mindennapos munkában, az emberi kapcsolatokban is erősítenünk kell, s ebben a népfront közvetlenül is sokat tehet. — A VI. kongresszus a népfront fontos feladatául tűzte ki az állampolgárok műveltségének gyarapításához, a kulturális színvonal emeléséhez való hozzájárulást. Vonatkozik ez az emberi ismeretek minden ágára: a politikai, művészeti, nevelési és műszaki területre egyaránt. Sokan meditálnak arról, hogy a humán vagy a real műveltséget részesítsük-e előnyben, holott mindkét területen meg kell teremteni a művelődésre a lehetőségeket, hogy aztán azokkal ki-ki az érdeklődésének megfelelően éljen. — Az általános, az egész politikát érintő tevékenységünk így ötvöződik a társadalmi rétegekkel, a kisebb csoportokkal, az egyes emberekkel való foglalkozással a mindennapos munkánkban — mondotÄ befejezésül Sarlós í István. (MTI) A vietnami külügyminiszter indiai tárgyalásai Befejezte Indiában tett hivatalos látogatását Nguyen Duy Trinh, a VSZK külügyminisztere. A vietnami politikus megbeszéléseket folytatott Mbrardzsi Deszai indiai miniszterelnökkel, Atal Bihari Vadzspaji külügyminiszterrel és több más vezető személyiséggel. Mint a hivatalos sajtóközlemény rámutat, a felek a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről cseréltek véleményt.
