Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
Készült 1978-ban Augusztusban adták át Kaposváron a SAÉV új munkásszállóját. Novemberben megkezdődött a tanítás a Nagyberki Általános Iskolában. Augusztusban felavatták a Kemikál Barcsi Gyárát. ÜJ talajvizsgáló laboratórium épült a Somogy megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomáson. Múltunk egy része Fiatalok a táncházban d természetet féltik A busz kanyarog fel a vár felé. A csúcsforgalmon szerencsére már túl vagyunk, így legalább kényelmes állóhelyen utazhatunk. A macskaköves út helyenként csúszik, de a rutinos vezető nem először teszi meg ezt az utat. Én viszont először járok erre. Legalábbis az utóbbi tíz évben biztosan. »Idegenvezetőm; szerencsére ismeri a járást, s így a megállótól hamar odaérünk az Országos Műemléki Felügyelőség épületéhez. Az üvegajtó hangtalanul kitárul, s nemsokára a pinceklub melege fogad bennüket. Zene szól — régi magyar zene. Az egyik oldalon a Népművészet ifjú mesterei címet (és farmert, egyszerű, fiatalos ruhát) viselő Téka együttes húzza a talpalávalót. Szó szerint talpalávaló, hiszen a zenészek előtt fiatalok alkotnak kört, s egyikük (az Állami Népi Együttes tagja) magyarázza az éppen soron következő tánclépéseket Tőlük nem messze néhány asztalt is körül ültek, ahol hangosan, néha vidáman, néha vitatkozva beszélgetnek. Németh Zsolt például több mint egy éve jár ide. Nem sikerült az egyetmi felvételije, így ideiglenesen a Taurus gyárban dolgozik, s jövőre újra felvételizik. — Akik ide járnak, a legtöbben 15—30 évesek. Általában 50—80 fiatal tölti Itt péntek esténként szabad idejének egy részét. Szinte valameny- nyien szeretjük a discót, a beat-zenét, de ez nem zárja ki azt, hogy ne érdekölne bennünket a népművészet, a népzene. Itt megtanulhatunk jó néhány fajta hamisítatlan magyar táncot, megismerkedhetünk őseink zenéjével, valamint időszakonként népdalokat énekelünk, diafilmeket nézünk a magyar parasztkultúrájú vidékek legérdekesebb és legértékesebb alkotásairól. A táncokat általában az Állami Népi Együttes vagy a Bartók Béla Táncegyüttes fiatal táncosai tanítják az est első részében. Utána pedig gyakoroljuk a tanult táncokat. A Dunántúli ugrós, a Szatmári, Széki páros, vagy a Mezőségi egyaránt népszerű. Közben a zenekar szünetet tart. Vezetőjüket. Portelcki Lászlót sikerül az asztalunkhoz »csábítani«. Szívesen beszél a zenéről, magukról, az ide járó fiatalokról: — Zenekarunk 1977-ben nyerte el az »Ifjú Népművészet Mestere« címet. Nem vagyunk hivatásos zenészek, csak kedvtelésből játszunk az úgynevezett dunántúli felállásban: prímhegedűs, kontra, »kis« cimbalom és bőgő. De használunk még (pl. a Dunántúli ugrósnál) tekerőlantot és dudát is. Lányi György, Havasréti Pál, Nagy Zoltán és jómagam azt szeretnénk, ha minél több ember megismerkedne népzenei hagyományainkkal. Azt akarjuk bebizonyítani, hogy a néhányak által »halottnak«, primitívnek kikiáltott régi parasztmuzsika a mai fiataloknak is tud igazi élményt nyújtani. A táncház-formával ráadásul létrejött egy olyan kapcsolatteremtő lehetőség, amelyre régen is, ma is igény és szükség volt, s van. Budapesten nem ez az egyedüli táncház, ahol alkalmanként a fiatalok összejönnek, barátkoznak, s szórakozva ismerik meg múltunk egy részét, mely nélkül jelenünk is jóval szegényebb lenne. Gyarmati László A malacok híján vannak minden humorérzéknek. Nem látják be, milyen derűs színfolt egy pirosra sült, szájában citromot tartó malac. Csak ez lehetett az oka, hogy az év utolsó kaposvári hetipiacán egy sem volt hajlandó megjelenni Helyettük tyúkok és kakasok jöttek, de hiába. Úgy látszik, karácsonykor mindenki cdtelt húslevessel és csirke- paprikással. Egy kakasért például kora reggel valaki még 115 forintot ígért, legalábbis a gazdája szerint, aki fél kilenc tájban 100-ért szerette volna eladni. Egy megkopozott kacsáért 260 forintot kértek, egy pár csirkéért 110-et. Tojás rengeteg volt, így az ára is mérséklődött: 1,70—1,80-ért kínálták. Az alsó piacon meglepően szép körtét lehetett venni 12 forintért. Az alma java 10 forintnál kezdődött. Ugyanennyiért mérték a zöldséget. Volt karfiol, darabonként 6— 8 forintért és mini karalábé — ugyancsak darabonként — kettőért. Egy kis fej savanyított káposztát 15-ért, ugyanezt savanyítás nélkül 4 forintért adták. Csodák csodája, újra megjelent a gesztenye, 20—24 forintért. Sőt akadt zöldpaprika is, ennek árát azonban À minap elkeseredve fordult hozzánk egyik olvasónk. Irtják, pusztítják a megyeszékhely legfiatalabb parkját, panaszolta, százával vágják ki a fákat a Cserben, a Centenáriumi parkban. Az aggodalom első hallásra jogosnak látszott, mert tényleg: mivé lesz ez a szép terület, ha ebek harmin- cadjára kerülnek értékei, a fák? S mi, akik odaadó munkával, lelkesedéssel segítettünk létrehozni, majd ápolni a városnak ezt a szép közterületét, tétlenül tűrjük tönkre tétedét? Mielőtt bárki tovább folytatná a háborgást, gyorsan leírom: senki sem akar kárt tenni a Centenáriumi parkban. Sőt. A munka, amelynek számos szemtanúja volt, megfontolt, egyeztetett tervek alapján folyik, s eszerint dolgoztak az erdőgazdasági munkások is, akik az öreg akácokat kivágták... Farkas László, a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat A mammutok, amelyek olyanok voltak, mint valamiféle óriási elefántok, nagyon régóta foglalkoztatják a kutatók és a művészek fantáziáját. Sok történelmi folyamat a mám- mutvadászatok idején kezdődik. Állítólag 30 000 évvel ezelőtt a Tátra keleti területein is éltek mammutok. A szakértők bebizonyították, hogy a rnammut régészeti szempontból viszonylag »nemrég« tűnt el: 12 000 évvel ezelőtt. A szovjet kutatók szerint a mammutot a fölmelegedés és igazgatója tájékoztatott bennünket arról, hogy a park alakítása, formálása a tanács megbízásából, az flletékes szervekkel összehangolt program keretében folyik, s a megvalósítást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium milliókkal támogatja Az öreg akácokat a három év során — ennyi időt vesz igénybe a munka — többnyire bükk- és cserfákkal pótolják. Ezek részben ugyanarra a helyre kerülnek, ahonnan mo6t az öreg fákat kivették, részben pedig a későbbi irtások helyét fásítják velük. Pihenőterületek alakulnak ki, sétányokat építenek, sportfölszerelések kölcsönzésére szolgáló létesítményeket emelnék, a nagyobb cirkuszok sátorverésére is alkalmas teret képeznek ki a három év alatt. Mindehhez társadalmi munkát is igénybe vesznek. Ügyelnek arra, hogy a térség biológiai egyensúlyát ne borítsák fel, s a program befejeztével tényleg pihenőhely fogadja a parkba látogatókat. Az erdészeti dolgozók — akiket evvel a feladattal megbíztak — befejezték a kijelölt fák kivágását A tájékoztatóból kitűnt, nincs ok aggodalomra. Az ilyen és hasonló munkák kezdete előtt azonban részletesen ismertetni kellene a lakossággal, 'mi a cél, mihez várunk társadalmi segítséget, s amíg a terv megvalósul, milyen változások történnek majd az adott területen. A jó értelemben vett jól értesül tség csak segíthet a feladat megoldásában, és semmiképpen sem okoz zavart, még kevésbé félreértést, mint ahogy az a Centenáriumi park esetében is történt. n. F. a nagy esőzések ölték meg azokon a területeken, amelyeken élt Amikor a jégtakaró északra húzódott a száraz sztyeppék mocsarakká változtak, és óriásá szúnyograjok vették körül a hatalmas állatokat, amelyek azelőtt az egészséges, száraz északi övezetben él tele. A nyár és a tél közötti gyors átmenet szintén elősegítette a mammutok kipusztulását Télen, amikor sok hó esett az éhség miatt hullottak el a mammutok, mivel nem talállak élelmet. Piaci körkép Év végi kiárusítás senki sem merte megkérdezni ... A dió és a mogyoró ára csendesen emelkedik — az előbbi már 90, az utóbbi 120 forint. Nagyatádon a káposzta kilója 4—6 forint a hagymáé 8—16, a sárgarépáé 6—12 forint volt Csirkét kilónként 45—55-ért adtak. Marcali tudósítónk szerint az általános csömör jele, hogy piacuk csaknem tel jesen elnéptelenedett, pedig az árak itt most is elviselhetek. Már 1,60-ért volt tojás, 5-ért alma és 8-ért körte. Miért pusztultak ki a mammutok? lerzy Eeflgey Mister MacArecK üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY Az üzlettulajdonos magányos ember volt. Mindenesetre a szomszédok, a vásárlók és az eladók, a szállítók közül, soha senki sem hallott semmit Tomlinson úr családjáról. Egy kicsiny lakásban lakott a közelben. Nagyon szerényen élt sőt szegényesen öltözött. Mindenki úgy vélte, hogy a papírbolt vezetése csak kényelmes póz. Ennek az öreg embernek a tulajdonképpeni elfoglaltsága az uzsora volt és a föld alatti világ legkülönbözőbb vállalkozásainak finaszírozása. A szerény bolt tulajdonosa mindig tudott klienseinek komoly összeggel szolgálni, hacsak biztosítva látta a magas kamatot és a megfelelő biztosítékot. Értéktárgyakat is vásárolt, nem kérdezte származásukat. Sokáig nézegette a drágakövet, vagy a nyakéket, aztán felajánlotta az összeget. Általában ez az összeg legalább kétszer kisebb volt, mint amennyit az eladó remélt árujáért. De eredménytelen volt minden alkudozás. Tomlinson úr nyugodtan elmondta, hogy hosszú névsora van, olyan ékszerészeké, akik készek a piaci árnak megfelelően megvásárolni az értéktárgyakat, egyszóval sokkal többet fizetnek, annál az árnál is, amit a »tisztelt eladó« kért. Csak egy feltételük lenne, — ezek az urak követelik a származási igazolást, ezenkívül minden nagyobb üzletükről értesítik a megfelelő hatóságot, és kereskedelmi könyvükbe is feljegyzik az eseményt. Az üzlet tulajdonosa ilyen felvilágosítás után általában elérte célját, az általa mondott összegért megkapta az értékes árut. A londoni rendőrség sejtette, hogy mi történik ott Néhányszor különböző ürügygyei házkutatást tartottak az üzletben, és a tulajdonos lakásán. Azonban nem találtak semmi gyanúsat. A páncél- szekrény komoly összeget rejtett magában és nagy összegű értékpapírokat, de Angliában az egyikből is, a másikból is lehetett mindenkinek. Szóval, semmi gyanúsat nem találtak. Megfelelő kapcsolata révén — időben értesítették a hatóság látogatásáról. Egy délután kinyílt az ajtó, s a fölé szerelt csengő fellármázta a tulajdonost, aki szokása szerint a szobában üldögélt. Az üzletbe egy szerényen öltözött ember lépettbe. Látszatra londoni munkásnak vélte. Hóna alatt egy flanelt darabba burkolt hegedű volt. Letette a pultra és kért egy csomag levélpapírt, tintát, tollat és pár darab ceruzát Kért még egy rajztömböt és színes krétákat is a gyereke számára A vevő elég sokáig várakozott Még azt is elmesélte közben az üzlet-tulajdonosnak, hogy asztalos, egy építőipari cégnél dolgozik, az üzlet közelében. Hogy elég jól keres, de ez szezonmunka, így hát állandó munkát keres. És, hogy egyetlen szenvedélye van, hegedül. Éppen elromlott a hegedűtokja, elvitte a javítóba és kénytelen gyermekpokrócban vinni a hegedűjét. Pedig a hegedűje nagyon régi. A nagyapja már gyerekkorában játszott rajta. A napóleoni háború óta a család tulajdona. Egyik őse, aki Wellington hadseregében szolgált, Spanyolországból, vagy Belgiumból hozta. — Zenekedvelő család vagyunk. Közülünk mindig hegedül valaki — mondta a beszédes asztalos. — Én sohasem tanultam, de minden melódiát eljátszom, amit egyszer hallottam. De a lányom! Annak van aztán igazi zenei tehetsége. Elhatároztam, hogy taníttatom. Még a tisztelendő úr is, aki a vasárnapi iskolát vezeti, azt mondja, hogy nagyon tehetséges gyermek. Tomlinson úr hallgatta a monológot, nem zavarta meg a beszélőt, de nem is szállt véle vitába. Nem volt beszédes, és általában nem szakította félbe beszélő vásárlóit. Jól ismerte az ilyen fajta embereket. Ha az egyszerű munkás kibeszélheti magát, többet vásárol és másodszor fél Londonon átvergődik, hogy a »saját üzletében« vásároljon. Végre kiválogatta az apróságokat A számla tizennégy schilling volt A munkás zsebébe nyúlt, kivette a pénztárcáját és tenyerébe öntötte az aprópénzt. Megszámolta a pénzt és a pultra tette. Sajnos, csak tizenegy schilling- je volt Lázasan átkutatta zsebeit, de nem ‘talált benne semmit. Gondterhelten fordult Tomlinson úrhoz, aki némán figyelte a pénzkeresési jelenetet — Hiányzik három schil- lingem. Nem tudom, hogy történt Biztos voltam benne, hogy több pénz van nálam. — Előfordul néha — mondta az üzlet tulajdonosa együttérzően —, egyszer felugrottam az autóbuszra és csak útközben vettem észre, hogy egyetlen fillér sincs nálam. Kérem, vegyen kevesebbet Egyszerűen ne vegye meg ezt a rajztömböt és a színes krétákat — Megígértem a fiamnak, hogy hazaviszem. A gyerek már néhány napja vár erre az apróságra. A többi árura is feltétlenül szükségem van. Mit tegyek? Tomlinson úr hallgatott A vásárló egy pillanatig töprengett. Még egyszer átkutatta a zsebeit, végül örömmel felkiáltott: — Itt hagyom önnél a hegedűmet, és holnap, ha munkából jövök, elhozom a pénzt (Folytatjuk)
