Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

A korszakváltás kérdései Srivdobbanás Laasan formálódnak a be­t,vU6ffganbisá£i korszakváltás­ról*9 toszéiaelL A kölesöoüs függőség az országok között to­vább erősödik, De nem feltét­lenül kell szakembernek lenni, a laikus is érzi az új helyzetet. Ugyan kivel nem lordul elő, hogy egyszer-egyszer ösztönö­sen beietemetkezik az emberi­ség gondjaiba, » a politikai és gazdasági jelenségek összevisz* szasagából a jövőt firtatja? Ezt tette az idén megjelent könyvé­ben Símai Mihály akadémikus is. A »»Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaság- ban”,. a közgazdász elemzésén túl humán szempontok alapjan is méri az emberiség életrevaló­ságát, körvonalazza az oly sok­szor misztifikált „korszak vál­tás** ránk háruló feladatait. Ezekről a kérdésekről beszélge­tett Simái Mihály akadémikus­sal Kocsi Margit. — Annak ellenére, hogy az emberiség veszélyérzete ma már sokkal nagyobb, mint mondjuk egy évszázada volt, szükségesnek éreztem az ún. globális, problémák vizsgála­tát, melyek a XX. század hát­ralévő részében .és azután is szaporítják gondjainkat Ter­mészetesen, könyvem elsősor­ban közgazdász szemmel ké­szült, de nem kerülhettem el a válását arra a kérdésre sem: mennyire képes, illetve lesz képes az emberiség az új helyzethez igazodni, a belőle fakadó problémákon felülke­rekedni? — Ennyire új lenne a hely­zet, hogy már ez a kérdés is felmerül? — Minden túlzás, drámát! ­záiás nélkül: számunkra szo­katlan új. Ha kinyitjuk a sze­münket és higgadtan, kö­rülnézünk, látjuk: viszony­lag számottevő, mélyreható változások zajlanak a nem­zetközi politikai és gaz­dasági kapcsolatokban, azok­ban az országokban, illet­ve ország csoportokban, ame­lyek meghatározó szerepet játszanak a világban, A fejlett tőkés országok fejlődé­se lassúbbá, ellentmondáso­sabbá vált Szabadkereske­delmi politikájukat protekcio­nizmusra cserélik, az együtt­működési törekvések helyett vagy azok mellett gyakorib­bak a konfliktusok közöttük. Változások mennek végbe a szocialista országokban is. A szocialista világrendszer sok­kal heterogénebb, mint ko­rábban, ráadásul a közepes fejlettségi szint legfelső lép­csőfokát is több állam már átlépte. A most kezdődött fej­lődési szakasz hosszú és ne­héz lesz, 20—25 évet is igény­be vehet, amíg magasan fej­lett államokká válnak. Üj helyzet alakult ki a fejlődő országok körében is. Az em­beriség történetében még so­ha nem fordult elő, hogy a létező államok többsége — a mintegy 160 országból leg­alább száz — a gazdasági el­maradottság felszámolását tűzte ki maga és a világ elé alapvető célként. De új a helyzet abból a szempontból is, hogy az emberiség törté­nelme során először olyan problémákkal néz szembe, amelyek vagy az egész vilá­got, vagy annak egy részét át­fogják, és megoldásuk csak nemzetközi együttműködés révén lehetséges. — Ha jól értettem, ez az a bizonyos kritikus pont jö­vőnk szempontjából? — Így igaz. Olyan gondok­ról van szó, amelyeket egye­dül már nem lehet, kellő fel­ismerés híján közösen pedig még nem tudunk felszámolni. Legkézenfekvőbb probléma a környezetvédelem, amely a világ valamennyi országát ténylegesen érinti. Az álla­mok e tekintetben egyáltalán nem szigetelhetek el a nem­zeti határokkal egymástól. Más jellegű, de általános gond a fegyverkezési verseny is. Jelenleg az emberiség mint­egy 400 milliárd dollárt fe­csérel pusztító eszközökre — a föld 36 legszegényebb or­szágának egyévi jövedelmét. Ez az összeg akkora, amek­korát a világ ma már nem engedhetne meg magának! Globális probléma az. éhség is. jóllehet »csak-« néhány or­szágban okoz komoly nehéz­ségeket és tragédiákat. Nap­jainkban mintegy ezermillió ember rosszul táplált vagy éhezik a világon. — A most felnövekvő nem­zedék — legalábbis hazánk­ban — nem ismeri az éhezés borzalmait, a fegyverek ve­szélyeit. A problémák megol­dásából viszont — ha jól szá­molom — ennek a nemzedék­nek kell igazán kivennie a részét. — Én bízom a fiatalokban. Szerencsére, Magyarországon nem ismerik az éhezést, de sokan szenvednek tőle szerte a világon. A világ lakossága jelenleg 4,3 milliárd, ebből több mint két és fél milliárd ember elmaradott országok­ban él, s közülük csaknem 1,7 milliárd fiatal. Vagyis világ­méretekben gondolkodva, a most felnövekvő nemzedék sajnos ismeri az éhezés ször­nyűségeit. Ami a leszerelésért vívott harcot illeti, az minket, magyarokat is közvetlenül érint, hiszen anyagi eszkö­zeink egy részét honvédelem­re kell fordítanunk. Mindenki tudja, ma már nincsenek se­bezi«'feilen pontok a világon. Az ENSZ-közgyűlés rendkívü­li leszerelési ülésszakán hal­lottam-: a Szovjetunió és az Egyesült Államok a mai nuk­leáris felkészültség szintjén képesek arra, hogy az atom­háború első húsz perc ébert el­pusztítsanak mintegy százmil­lió embert, lerombolják egy­más területén a legnagyobb városokat. A veszélyt tehát ismerjük, meggyőződésem, hogy a történelemben az em­beriség számára most először van meg a lehetőség minden­fajta háborús veszély elhárí­tására. Ez a lehetőség nagy­mértékben azon áll, mennyi­re találnak követőkre a szo­cialista országok békekezde­ményezései. A nemzetközi erőegyensúlyon alapuló béke helyébe egy szervezett bizton­sági rendszer léphetne, amely nemzetközi megállapodások sorozatára épülne — az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet záróokmányá­hoz hasonlóan. Ez a béke- rendszer idővel elvezethetne a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez... — Az dióm gyönyörű, ön szerint az emberiség már ké­pes ezt megtenni? — Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Alaptermészetem­nél fogva optimista vagyok. Az azonban tény, hogy az emberiség egésze társadalmi fejlettségét tekintve még nem jutott el erre a szintre; a le­szereléshez, s általában a vi­lágproblémák megoldásához csupán a technikai feltételek biztosítottak. További jelen­tős változásokra van szükség Azután hatékonyabb együtt­működésre, összhangra, közös tenni akarásra az ember és ember, állam és állam között És ez még nem az igaza. A világhelyzet változásai sok­kal több erőfeszítést követel­nek tőlünk, mint amennyit korábban hittünk — és tet­tünk. De ha mindez megvaló­sul, lesz gyógyír mindenre. tűk, a szavak, a mondatok. Fejkendős, különböző korú asszonyok, meglett férfiak fogják körül a tollat tartó tár­sat — Kisiván Józsefnét —, akinek szép írását, fogalmazó- készségét a gondosan vezetett brigádnapló is jelzi. Várják, hogy megszülessen a levél, amelyet a Nógrád megyei Pásztóira küldenek. — Ismerjük fiuk — Szivák István határőr — hősi tettét, aki huszonegy évvel ezelőtt, szolgál atteljesítés közben éle­tét áldozta. Itt dolgozunk, kö­zel a határhoz, a gyékényes! Csokonai Termelőszövetkezet­ben. Amikor négy évvel ez­előtt szocialista címért küzdő brigádot alakítottunk, az ő ne­vét vettük föl... A Szivák l6tván brigádban huszonkét ten vannak, munka­helyük a tsz telepe, ahol ser­téseket, borjakat, szarvasmar­hákat és baromfit gondoznak. Tízmillió forint értékű állatért felelnek, s azért, hogy a ter­veket teljesítsék. Szépen vall munkájukról a naplő, s az is, hogy négy év alatt elnyerték az ezüstkoszorús címet. Ritecz Sándor brigádvezető és Feke­te Kálmánná barom fi gondozó a Mezőgazdaság kiváló dolgo­zója lett. Kezdetben azt lehetett ol­vasni a párt- és gazdasági ve­zetők bejegyzéseiben, hogy a közösség sok vívódás után ta­lált rá a helyes útra. Elsősor­ban a szakmai és a politikai képzés hiányát kifogásolták. Ám hamarosan az elismerő, dicsérő sorok, a kisebb-na- gyobb jutalmak vették át a bí­rálat helyét. Tizenhatan szereztek szak­munkás-bizonyítványt, s a politikai oktatásiban rendsze­resen részt vesznek. Az idén — ezt vállalták — 70 liter tej­jel növelték az egy tehénre jutó fejési átlagot. Csökkent a borjúelhullás, növekedett a hfzómarháknál, a bikáknál a súlygyarapodás, s ezzel a te­lep nyeresége is. Forgatjuk a közösség életét tükröző naplót, amikor valaki a melegedőben ]evő brigádta­gok közül — látva, hogy fi­gyelmesen nézzük a névadó szüleit ábrázoló fényképet — megszólal: — Olyan magunk­fajta. egyszerű emberek. .. Ott állnak a magasfigyel ó előtt, ahol fiuk 1957 augusztusában hősi halált halt. A napló elején a fiatal ha­tárőr fényképe, és őt látni a melegedő falán is. Nem tudom, hogy Molnár Lászlóné, Tóka Györgyné vagy a nyugdíjas Galamb Józsefné mondta-e a szavakat, aki ép­pen akkor látogatta meg egy­kori munkatársait. — Hazajövök, mindig öröm­mel fogadnak. Amikor nemrég elköszöntek tőlem, vettek egy faliképet meg egy likőröskész- leüet ajándékba. Lakásom dí­szei ezek a tárgyak. Minden ismerősömnek el dicsekszem, hogy a brigád ajándéka. — Kórházban voltam Pé­csen, operáltak. Sírtam örö­mömben, amikor a brigád meglátogatott, ajándékkal, vi­rággal kedveskedett Ember­ségük is segített a gyógyulá­somban — jegyezte meg a nyugdíj előtt álló Horváth Jó­zsefné. Egy másik brigádtár- sük, Horváth Györgyné, akit Kaposváron operáltak, ugyan­csak őrzi a brigád figyelmes­ségének emlékét. — Írjuk be, hogy minden­napi munkánk teljesítésével ápoljuk fiuk, a brigád név­adójának emlékét — javasolta Molnárné. S a rövid levél nem is elég ahhoz, hogy mindenről beszámoljanak. Arról is kellene írni, hogy társadalmi munkában me­szeltek, takarítottak, szedték az almát meg a cukorrépát, parkosították a telep udvarát és környékét. S, hogy két be­teg munkatársuknak — a bri­gádnak adott jutalomból — »segélyt« adtak, s egy megbe­tegedett asszonytársuk helyett — nem is volt brigádtag — el­végezték az otthoni munkát Nemcsak szakmailag, politikai­lag képezik magukat hanem beneveztek a »Somogybán So­mogy ért« vetélkedőre is. Minden évben, a fegyveres erők napján fölkeresik az őr­söt ahol névadójuk szolgált s a mostani határőrökkel együtt megkoszorúzzák Szivák István emlékművét, emlékez­nek rá. Vállalták és rendszere­sen gondozzák a Vázsonypúsz­ta n nyugvó ismeretlen szovjet katona sírját.' De arról is szól­hatnának, hogy a határőrök minden évben fölkeresik nők napján a brigád asszonyait és virággal kedveskednek nekik... — Tisztelt Szivákék! Ha el­látogatnak az őrsre, keresse­nek meg bennünket is. Jöjje­nek a termelőszövetkezetbe, tekintsék meg munkahelyün­ket győződjenek meg arról, hogyan ápoljuk őrizzük hősi halált halt fiúk emlékét. Bri­gádunk szeretettel várja Önö­ket... Szalal László A VOLÁN 13. sz. Vállalata 1979. februárjában saját szervezésűi alapfokú személy- és tehergépjármű- vezetői tanfolyamot indít A jelentkezőkkel szerződést kíván kötni Jelentkezni a vállalat személyzeti és oktatási osztályán lehet: Kaposvár, Füredi u. ISO. (40930) Elsőbbség a zebrám Karácsoméi a járni ai Tilalmi tábla — nyugdíjasoknak Kardcsomyi álom 0* A dolgozók kívánsága H®l7©l~>Nfö2fGi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom