Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

Teljes élet Xz emlékek lassan bukkan­nak fel. Először minden sor­rend nélkül tülekednek elő. később évek, napok szerint rendeződve. Aztán ahogy tel­nek a beszélgetés órái, össze­áll a kép, egy olyan életútról. melynek minden állomása ke­ményebbé tette az embert, de ugyanakkor egy kicsit elvett az erejéből. Am nem tette fá­radttá, nem törte meg a len­dületét Egy Pest megyei községben, Úriban született 1919-ben Guth Ferenc, iparoscsaládban. Öt fia és egy lánya volt az úri mészárosnak. A fiúk kö­zül négyet elvitt a háború, a második nagy világégés. Az első az apát tette rokkanttá. — 1934-ben kerültem a fő­városba, hentestanulónak, az általános fogyasztási szövetke­zethez. Amikor felszabadul­tam, továbbra is ott marad­tam, de később megszűnt a vállalat — mondja Guth Fe­renc, a Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. —' , A dolgozókat alaposan »megrostálták«, mielőtt más­hova kerültek, hiszen nálunk csak szervezett munkások dolgoztait Nekem szerencsém volt, kaptam munkát Aztán katona lettem, leszereltem, új­ra behívtak. Harcoltam az el­ső vonalban is. Ahogy vége lett a háborúnak, hazalndul- tam, Úriba. Apám már ko­rábban meghalt. Amikor ha­zaértem, kiderült, hogy anyám se él, és meghaltak a fivéreim is. A nővérem várt csak rám, s rengeteg tennivaló. Földet osztani a parasztoknak. Én magam is vállaltam, he®y megművelek pár holdat az­tán csak úgy, egy szál kapá­val nekiláttam. Voltam a nemzeti bizottság titkára, ké­sőbb rendőr lettem, majd földműyesszövetkezeti bolt­vezető. Aztán a fővárosbá ke­rültem, utána pedig azt mond­ták, Siófokon van rám szük­ség. Áprilisban lesz 21 éve, hogy a járási népi ellenőrzé­si bizottság elnökéül válasz­tottak. — Hogy mi ad erőt és mindig új lendületet ehhez a munkához? Legjobban az em­berek bizalma, megbecsülése. Az, hogy amit csinálok, hiva­tásnak érzem. Együtt nőttem a feladatokkal, és mindig úgy éreztem, valamilyen formá­ban föl kell lépni azok ellen, akik a közös­séget, az ebben rejlő erőt saját céljaik megva­lósítására pró­bálják hasz­nálni, és csak az »én«-t is­merik, a "kni*< fogalma idegen a számukra. Persze egyedül nem sokra mentem volna. Szerencsére so­kan valljuk, hogy: *A csa­lót csalónak, a tolvajt tolvaj­nak kell ne­vezni.** Érezni, hogy a mun­kánkkal má­soknak segítünk, mindennél többet jelent. — Huszonegy év alatt egyetlen dolog sem szegte kedvét? — Volt Ilyen. Egy állami gazdasági vezető visszaélései­re derítettünk fényt. Minden igaz volt, amit a vizsgálat fel­tárt, mégis az én fejemet kö­vetelték. Ha akkor engedek, talán könnyebben múltak vol­na el azok a hetek, de tud­tam, hogy igazam van, és vé­gül a legfelsőbb fórumon mel­lém álltak. Szerencsére az emberek ma már egyre in­kább megértik, hogy a segí­teni akarás vezet bennünket. A hibákat azért keressük, hogy megszüntethessük, ki­javíthassuk őket Régebben néhány helyen minden esz­közzel azon voltak, hogy ne­hezítsék a munkánkat Most partnernek tekintenek ben­nünket Munkáról beszélgetünk. Ar­ról, hogyan lett egyre na­gyobb a járás, egyre több a feladat. Most már szinte egy­másnak adják a kilincset a bejelentők, panaszosok. — Sokan csak tanácsért jönnek, mások meg nem tud­ják, hova fordulhatnak gond­jaikkal, így hozzánk jönnek. Ekkor érzem igazán, hogy az emberek bíznak bennünk, tud­ják, hogy értük vagyunk. Nem szabad előfordulnia an­nak, hogy valakin ne tudjunk segíteni. Amikor az Országos Üdülő Válalatnál dolgoztam, szép lehetőségek álltak előt­tem. Aztán egyszer csak kö­zölték: »Te leszel a NEB el­nöke. Jó?« Beleegyeztem. Azt mondták, itt van rám szükség, akkor hát ide állok. Ha ak­kor nemet mondok, termé­szetesen másképp alakul az életem. Az is lehet, hogy szebben, jobban, talán keve­sebb lett volna a harc, s több az öröm, ám lehet, hogy nem lett volna ennyire teljes az élet. Szeretem ezt a mun­kát, szeretem a becsületes, nyílt, őszinte embereket. Sok­féle típussal találkoztam, és ma már könnyen rangsorol­hatom őket a tetteik alapján. A 21 évi munka eredményét sokféleképpen lehet mérni. Azzal is, hogy hány barátot szerzett az ember, hányán fordultak hozzá, ha segítségre van szükség, és hányán segí­tik őt De az elismerésnek más jelei is vannak. Például a Kiváló munkás, a Kiváló népi ellenőr, a Munka Ér­demrend bronz és arany fo­kozata, emlékérmek, okleve­lek. Ezekről csak pár szóval beszélt Guth Ferenc, nem mintha nem lennének fonto­sak, nem lennének emlékeze­tesek, hanem azért mert a legfontosabb kitüntetés mé­giscsak az emberek bizalma. Dán Tibor Honfoglalók Búzavirág utcai Kaposvár legújabb utcája egyelőre még nem látszik utcának. Egyetlen házát lakják, azt is néhány napja: az első négyemeletes, négylépcsőházas épületben égnek a villanyok. A többi ház még sötét Ezek majd az új esztendőben népesülnek be. Az első lépcsőház első la­kásába becsöngetek. Melegítő* ruhás, vékony asszony nyit ajtót Mutatóujja a szája előtt. »Pszt most aludt el a ki­csi.« A konyhába tessékel, ahol fejkendős, otthonkába bújt lánya a másnapi gulyás­levest főzi. Anya és lánya. Szőke, eszesbeszédű fiúcska viszi a szót. — Kaptam új bútort pi­ros-fehéret. Asztal is van hoz­zá jól elférnek a Sicc-köny- vek. Kézen ragad és vonszol, szeretné megmutatni a biro­dalmát, amely közös a hathó­napos Adriennével. A gyerek­szoba gyönyörű, nemkülönben a fiatal házaspáré és a nagy­mamáé. A Honvéd utcai két­szobás lakást cserélték el a háromszobásért A szemközt lakók Mag Ist- vánék. A hároméves Anettal és a tizenegy éves Attilával szuterénban levő albérletből költöztek a kétszobás lakásba. Magné meséli, hogy elsőnek költöztek. ' — Húszadikán megkaptuk a kulcsot; azonnal ittmarad­tunk takarítani, parkettát lak­kozni. Borzasztó sürgős volt. Azért csodálkozom, hogy még két lakás üres a házban. Más­nak nem fontos a költözés? SomogSfMplajt A férje — a Volán gará­zsában dolgozik — még nincs otthon. Az asszony elmondja, hogy sokat lendített rajtuk az a harmincezer forint, melyet a Volántól kaptak tizenöt éves törlesztésre. — Enélkül aligha lennénk itt, hiszen nem dolgozhatom a beteg ízületeim miatt A gyerekszobában beszélge­tünk, ahol kakasos lámpa lóg. a falon világtérkép. A fiúcs­ka osztályzatai sokat javul­tak, amióta itt laknak. Meg­hívta a tanárait nézzéií, mi­lyen szép az otthonuk. — Tetszik tudni, nagyon örülök a szép konyhának is. de legjobban a fürdőszobá­nak. Édesanyja rábólint a sza­vaira: — Hát igen, abban az egy szem szobában kellett megoldanunk a fürdést, a fő­zést, a vsalást, mindent... A kislány nehezen barátkozik az új helyzettel, eleinte kérdez­gette, mikor megyünk haza. Fürdés után még kicsit hoz­zánk bújik, s amikor elaludt, akkor szoktam átvinni az ő szobájukba. A lakás itt is gyönyörű. A berende/ós ízléses, kellemes, bár a ház asszonya mentege­tőzik: — Hiányzik még néhány darab, de lassacskán minden meglesz. Mindenesetre sok jó reménnyel készülünk az első igazi karácsonyunkra. Ez csak szép lehet Biztos, hogy meg­hittebb lesz, mint a szúterén- ban volt Magék költöztek elsőnek, ők már »tősgyökereseknek« számítanak, mindenki hozzá­juk fordul ügyes-bajos dolgá-, val segítségért. A lakók Mag Istvánt képviselőjüknek vá­lasztották Fölöttük laknak Kovács Lászlóék. A férj garázsméster a nagypostán. Munkája még este hétkor is távol tartja a családtól. Verával és Andris­sal az anyuka foglalkozik, aki ugyancsak a postán, a hírlap­osztályon dolgozik. Fejből mondja: másnapra 66 ezer 400 darab Somogyi Néplapot kap­nak a nyomdából. — Az Arany közben lak­tunk egy kétszobás, gázfűté­ses lakásban. Minőségi cseré­vel jutottunk a háromszobás lakáshoz. Magunkhoz vesszük a férjem idős szüleit, holnap költöznek Iharosból. Fölnevel­tek öt gyereket, most maguk­ra maradtak. Mindig bántott bennünket ez a gondolat, s az, hogy csak felváltva tudtak el­jönni hozzánk. Valakinek min­dig kellett maradni, sosem hagyhatták magára a házat. A hiúit karácsonykor is váltot­ták egymást, A harmadik, zöld garnitú­rával berendézett szobában minden az idős házaspárt vár­ja. A konyhában lakkozott lé­cek száradnak, ezek tartják majd a faliszőnyegeket. — Csak előbb szögbelövőt kell szereznünk, mert ezekbe a ‘betonfalakba nem lehet másképp, szöveg verni — fűzi a látottakhoz a háziasszony. — Még nem rendezkedtünk el véglegesen. Föl kell tenni a függönyöket, a képeket is. Az ünnepig minden a helyé­re kerül. Beszél még a lakáscsinosí- tási terveiről és elmondja, mennyire örül, h'ogy a gyere­kek miatt nem kell aggódnia. — A központi fűtés bizton­ságosabb. Gombos Jolán Közeledünk vagy távolodunk? (Komolytalan töprengés az emberi kapcsolatokról) A kérdés jogos — monda­ná a vitavezető, sajátos értekezleti zsargonban, egy efféle témával'foglal kozó ankéton. És természetesen vá­laszolna is rá. Magabiztosan, temérdek szóval, meggyőző stílusban. De egyáltalán nem biztos, hogy végül a hallga­tók közül bárki is meg tudná mondani: közelebb jutunk vagy távolodunk egymástól? Mi a fejlett szocializmus út­ját egyengető-építgető ma­gyar állampolgárok. A kérdést persze jogosnak tartom. A válasz azonban.. . Hát erre magam is kiváncsi vagyok. Mert itt vannak mindjárt a különböző generációk, me­lyeknek tagjai egymás mel­lett kényszerülnek megvárni, amíg följebb vagy már csak kiléphetnek. — Növekszik a távolság! — zúgja az időseb­bek kórusa. És mitől, ha sza­bad kérdeznem? — A gyorsu­ló időtől! — Ja, persze. Tet­szetős válasz, és elég divatos is. Csakhogy itt valami téve­dés van. Az idő ugyanis egy­formán lassulna vagy gyor­sulna mindenkinek, korra va­ló tekintet nélkül — ha tehet­né. — De merőben más az öl­tözködésük, a zenei, művészi ízlésük, erkölcsi felfogásuk! Tagadhatatlanul így van. Az is tény azonban, hogy ma már a negyvenesek is egyre szívesebben viselik a farmert, kedvelik a lezserebb öltözé­ket. — És a történelmi ta­pasztalat mindent meghatáro­zó különbsége ? Ebben van valami. A mai harmincasok a felszabadulást, az újjáépítést, sőt jórészt öt­venhatot is csak a történe­lemkönyvekből ismerik. Meg persze az idősebbek elbeszé­léseiből. És mi az akadálya annak, hogy élményszerűen, valósághűen átadják a tapasz­talatokat? Mondják, ennek némi nyelvi nehézségei tá­madnak már a családban is. Különösen akkor, amikor a legfontosabb lenne a tisztes párbeszéd; a kamaszkor évei­ben. De a szegény gyerekek nem értik meg »őseik rizsá­ját«. És természetesen fordít­va is így van. Persze a tanár-diák viszony egészen más. Ott nincsenek nyelvi válaszfalak. Legföl­jebb oroszórán. A kapcsolat is minőségileg változott az utóbbi két-három évtized­ben. Hol vannak már a legen­dás tanári szigor, a nádpálca, az óravárás pisszenés nélkül, hátra tett kezekkel eltöltött percei? Ma a diák pontosan tudja, mit és mennyit érde­mes tanulni, meddig szabad eljutni a fegyelemsértésekben; hányszor lehet eltávolodni az iskolától anélkül, hogy köze­lebbi kapcsolatba kerülne az igazgatóval. De végül a vé­konyka válaszfal is leomlik: a banketten már nincs egy fél lépés távolság sem a két fél között. Nemhogy a sokat emlegetett három l Pedig azt — sokan hangoz­tatják — nemcsak a tanulók­kal, hanem a felnőttek vilá­gában a beosztottakkal szem­ben is meg kellene tartani. Ismertem egy iskolaigazgatót, akiről hírlett: le is mérte az íróasztalától, és a raportra hívott nevelőt oda állította. Bár én ezt nehezen hiszem el. Azt annál inkább, hogy egy osztályvezető feltűnően nyájasabb lett és azonnal per­tut kínált a pályakezdő dip­lomás beosztottjának, amikor megtudta, hogy annak bátyja nem más, mint — na, nem miniszterhelyettes vagy me­gyei vezető — a városszerte ismert, aranykezű autószerelő. Arról is tanulságos történetet hallottam, hogyan került kö­zel főnök és beosztottja a Ba- laton-parton —t lévén telkük egymás mellett. Sajnos a tá­volodás jelei gyorsan nyilván­valóvá váltak, amikor a vál­lalati hierarchia jóval alacso­nyabb fokán álló szomszéd parádésabb kerítést csinálta­tott magánák. K özelebb a lakossághoz' — adták ki a jelszót a tanácsok. Ennek meg­felelően már az emeletre sem kell fölkaptatni a tisztelt ügy­félnek, a legtöbb dolgában már a földszinten eligazítják. A tanács tehát közeledett. A lakosság már kevésbé. Külö­nösen akkor távolodnak el sokan nagy ívben, ha társa­dalmi munkára invitálják őket. A legizgalmasabb kérdés azonban a társadalmi osztá­lyok és rétegek közötti kap­csolat alakulása. Azt hiszem, a két alapvető osztály soha nem állt ilyen közel egymás­hoz. Vegyünk egy gyakori ese­tet: a bejáró ipari munkás tsz-tag feleségéhez tér haza a műszak után. Igaz, asszonya sem répát kapált, hanem gé­pekkel dolgozott, lévén a tsz melléküzemágának egyik munkája. Ez azonban mit sem zavarja őket abban, hogy kö­zösen lássák el a háztáji ál­latokat. Az árán pedig mu- tatósabb házat építsenek, mint a sógorék a szomszéd utcá­ban. Hogy legyen a gyerek­nek, akinek azonban — egye­temi hallgató lévén — esze ágában sincs visszaköltözni szülőfalujába. Valahogy így. az egyik lábbal az egyik, a másikkal a másik osztályban. Igaz, ez a kettősség más formában is megnyilvánul. Meglehetősen gyakori pél­dául, hogy a nagyüzemi mun­kás szabad idejében Ipari szolgáltató munkát végez, ön­álló engedéllyel vagy egy kis­iparos műhelyében. Az előbbi esetben látszólag nincs lénye­gi különbség: munkaidőben és utána is tulajdonosa a ter­melőeszközöknek. A kisipa­rosnál azonban néhány órá­ra gazdából proletárrá válto­zik. Igaz, ezt már a kocsi­járól, lakásáról senki nem mondaná meg. De nézzük a szorgalmas értelmiségieket, a hivatalok pedáns alkalmazot­tait. Mondja valaki, hogy el­távolodnak à fizikai munká­tól! Hányán fognak közülük mezőgazdasági termelésbe a bérelt vagy vásárolt kisker­tekben, szőlőkben? Sőt itt nemcsak á frissítő fizikai munkával foglalkoznak, ha­nem a fölös termékek értéke­sítésével az árucsere gyakor­latából is ízelítőt kapnak, át­élve a pult. túlsó oldalán ál­lók lelkivilágát. Egyébként a kereskedelmi dolgozók életére is jellemző a kettősség, hiszen az eladó másutt vevőként szerepel, és lehet, hogy éppen olyan rigo- lyás e minőségében, mint amilyennek ő látja a vásár­lókat. A kapcsolat azonban — a panaszok tömkelegé el­lenére — az eladók és vevők között nem mondható mindig ridegnek Az unott ábrázatok, fagyott mosolyok között néha íel-felbukkan némi haveri, intim kapcsolatra utaló gesz­tus is. Kaposvár egyik for­galmas élelmiszerüzletében fordult elő velem nemrég, hogy a húsz év körüli eladó­nő egy általában a kamaszok körében használatos, a hiva­talos érintkezésben mellőzött szóval nyugtázta kérésemet húsz deka szalámi ügyében. A z a kis epizód — és a* utcai, a szórakozóhelyi társalgás is — nap nap után arról győz meg ben­nünket, hogy a nyelvi kifeje­zés választékosságában, a dohányzásban, és a szeszes ital fogyasztásában a gyen- gédebb nemnek sikerült nul­lára csökkenti a korábbi távolságot, és felzárkózni a fiúkhoz. A kapcsolat ezáltal, ha lehet, még szorosabb lett. Különösen így hideg időben. Kár, hogy a nyilvánosság előtt is leplezetlenül bizonyí­tott együvé tartozás később, a meleg családi fészekben oly gyakran vezet rövid úton idő­szakos vagy végleges eltávo­lodáshoz. Szinte vég nélkül folytat­hatnám komolytalan töpren­gésemet az emberi kapcsolat­tokról. De az hiszem, az ed­digiekből is kiderült: a kérdés jogos. Paál László Jerzy Etíígey Mister McAreck üzletei FORDÍTOTTA BÁBA M1HÂ1Y IV. Csak este találkozhattam mister MacAreckkel, aki ki­használva a szép időt, az egész napot sokkal kelleme­sebben töltötte, mint én. Szép Mercedesével egyszerűen el­utazott Miedzydrójba. Elkép­zelem, hogy egész nyáj tizen­éves lány megpróbált kikez­deni a sportkocsi gazdag tu­lajdonosával. Ezúttal a vacsoránk na­gyon egyszerűen1 folyt le. Az iskolai emlékek felidézése után kérdezgetni kezdtem. Henio nagyszerű hangulatban volt. és szíves-örömest fölfed­te életének néhány lapját, at­tól a pillanattól kezdve, ami­kor elég hűvösen váltunk el az Otwock melletti kis erdő­ben. A Makarek által vezetett katonai egység több mint egy hónapig vándorolt dél felé. Üttalan utakon és erdőkön át vonultak éjszaka. Néhányszor fegyverrel a kézben kellett utal nyitni maguknak. így mentek át Otwockból egész Lengyelországon. A Kárpá­tokban nagyobb ütközetet vív­tak a határt lezáró német ka­tonai egységekkel. Ezután csaknem tíz napon át vonul­tak Szlovákián keresztül. Ott a hitleristákkal együttműködő »Hlinka pap gárdája« üldözte őket. Végül még egy nagyobb ütközet után eljutottak a ma­gyar határra, ahol katonai tá­borba internálták őket. Maka­rek százados egysége itt fe­jezte be pályafutását, innen már mindenki egyénileg igye­kezett kijutni a táborból, és menni nyugatra, a Francia- országban megalakult lengyel hadseregbe. Makarek gyorsan megtette ezt az utat. Amikor Francia- országban jelentkezett a ka­tonai hatóságnál, nem kapott e . mérést korábbi cselekede­teiért. Nem ismerték el az ön­magának adományozott száza­dosi rangot sem, sőt hadbíró­sággal fenyegették meg. Vé­gül Henio mint egyszerű gya­logos indult útnak az egyik újonnan alakult lengyel gya­logezredben. A »piszkos há­ború« még néhány hónapig tartott. Henio jóslata Francia- ország leveréséről három hét alatt pontról pontra bekövet­kezett. Franciaországban a lengyel katonai egységek az utolsó pillanatig harcoltak. Malrareknek sikerült elkerül­nie a fogságot, és eljutni Franciaország meg nem szállt területére, ahol a petaini ha­tóság nem jó szemmel nézte a lengyel menekülteket. 1940 októberében néhány francia és lengyel matrózzal megszervezte egy francia ha­dihajó elrablását. Ez csak azért sikerült, mert a kis egy­ség legénységének néhány tagja az »eltéx-ítőkkel« műkö­dött együtt. Henio azt állít­ja, hogy véletlenül lett a ha­jó parancsnoka. Egyszerűen sikerült neki egy egyenruhát szereznie, sorkapitányi jel­zésekkel, míg a többiek fran­cia tiszti és matróz egyenru­hában léptek a hajóra. Más­különben nem tudtak volna eljutni a kikötőbe, ahol a ha­jó javításra várakozott. El­lenben az az. ötlet, hogy ne Gibraltárba menjenek, ahova Franciaországból vonultak a hajók a menekültekkel, és ahol a tengert az olasz és a német tengeralattjárók ellen­őrizték, hanem ellenkező irányba — egyedül és kizáró­lag barátom koncepciója volt. És csak ennek köszönhető, hogy sikerült a szökés. Mégis úgy érzem, ahogy Henryk Ma.kareket ismerem, hogy kissé lódított, amikor a sorkapitányi egyenruhájáról beszélt. Ez a variáció nagyon hasonlít a századosi egyenru­ha megszerzéséhez, melyet a lubiini országúton egy szétlőtt vagy elhagyott autóban talált Ez a kedves Henio biztosan elfelejtétte már, hogy isme­rem a gyalogos egység pa­rancsnoka kinevezésének tör­ténetét, és kissé másképpen megismételte ezt a történetet (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom