Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-22 / 301. szám

Hatezer érettségi bizonyítvány Ünnepség a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában »Kaposvárott érettségi vizs­gálattal végződő reális irányú leányközépiskola állíttassék fel, és ez ügy továbbvitelére intézőbizottság küldessék ki« — hangzott el a javaslat 1917 novemberében, a Turul-szál­lóban tartott »nagyértekezle­ten*. És nemsokára, 1918. szeptember 9-én megkezdődött a tanítás az új intézetben a Bíró Lajos alapító igazgató ál­tal megfogalmazott jelige je­gyében: »Aedes minervae fi- liabus nostris im memórián pacis factae!» — vagyis: a tudományok szentélye leá­nyaink részére, a béke emlé­kének. A tegnap megrendezett ün­nepség, a gazdag oklevél- és medáliiakíáUítás is bizonyítot­ta hogy a hetedik évtizedéhez érkezett intézmény valóban a tudomány szentélye volt, sőt, e státusa manapság szilár­dabb, mint valaha. Harminc­ezer diák tanulta itt rövidebb- hosszabb ideig a természet- és társadalomtudományokat, kö­zülük hatezren eredményesen érettségiztek. Az innen in­dult, később országos hírnév­re szert tett fizikusoknak, ma­tematikusoknak, színművé­szeknek, sportolóknak, rádió­riportereknek se szeri se szá­ma, s a matrónakorba lépett alma mater egy világhírű ta­nítvánnyal is büszkélkedhet : Lorenz Kornéliával, az egy­kori nagy Wagner-énekes nő­vel. De a jelenlegi eredmé­nyek sem szerényebbek. Az egyetemekre, főiskolákra je­lentkező diákok több mint fe­lét évről* évre fölveszik, s tisz­teletreméltó az országos ta­nulmányi versenyeken, sport- vetélkedőkön, építőtáborok­ban, Helikon művészeti feszti­válokon szerzett helyezések száma is. Megalapozott volt hát az a kirobbanó jókedv, amely a tegnapi ünnepség ka­masz résztvevőit eltöltötte. Elsősorban az egyelőre ke­véssé ismert, de feltétlenül ígéretes irodalmi színpad tag­jait. Műsoruk első világhábo­rús somogyországi polgár- lány-leveleteből, ildomos köz­helyekbe burkolt »félszerel­mi* vallomásokból, a korra jellemző írásos dokumentu­mokból, versekből állt össze vitriolosan csípős montázzsá. A megvalósítás méltónak bi­zonyult az összeállításhoz, olyannyira, hogy az etikettet feledő nézőnek számtalanszor támadt kacaghatnékja a ren­geteg humorral fűszerezett »dokumentumkoktél* ízlelge­tésekor. Tetszett a diákszín- játszók természetessége, az általában jellemző szép szö­vegmondás. Érdemes megem­líteni egy különlegesen tehet­séges versmond ó-szín játszó diáklány, Szabó Izabella ne­vét. szép orgánumáért és rit­ka előadói képességeiért. Jó emlékezetünkben őriz­zük meg az énekkar — Doro­gi István tanár által betaní­tott és vezényelt — Kodáiy- produkeióit, a tavaszi Helikon- ünnepségekre készülő diák­zongoristák ízléses Chopin— Musszwngszkij- és Bartók-játé­kát, s a századunk magyar irodalmának klasszikusait idé­ző versmondókat. Jogosan késztette ismétlésre a lelkes közönség azt a nagyszerű énekszextettet is. amely Mó­zes Ernőnek, az iskola negye­dikes ta nul ói á n ak szerzemé­nyét, egy kedves karácsonyi dalt adott elő — a tanintézet első zenei ősbemutatójaként! Az áhitatos hangulat feloldá­sáról, a nagydiákosan szelle­mes harsányságról a »stúdió- műsor* részvevői gondoskod­tak. A tanári — és igazgatói — »rigolyák* kipécézése. egy- egy Iskolai fonákság pellen­gérre állítása, a különösen emlékezetes »aranymondások* felidézése az intézet légkörére vetett jó fényt — hála érte az ellenállhatatlan humorú nebulóknak és a betanító ta­nárnak, Béres Gyulának. A diákok — Munkácsy-kró- nika címmel — négyoldalas újságot szerkesztettek, amely­ben a szárnyaikat bontogató ifjú zsurnaliszták és széplite- rátorok vallanak a névadó fes­tőművészről, az aima mater múltjáról, az önképzőköri munkáról, az ifjúsági szerve­zetről, az énekkar fejlődésé­ről, a sportéletről. A diáklap különleges értéket is tartal­maz: a Kossuth-díjas költő, Nagy László Pegazus-ábrázo­lását, amely hat éve látható az intézet vendégkönyvében. A felirat — »Jól éreztük ma­gunkat ebben az iskolában*— azoknak a vendégeknek a gon­dolatát is kifejezd, akik teg­nap láthatták-hall'hatták a művészeti csoportok műsorát és megtekinthették a gazdag »ereklyekiállítást.« L A. Ülést tartott a megyei közművelődési bizottság Kulcs a tervszerűbb munkához Munkásművelődés a húskombinátban Hétvégi tájoló Pásztorok, pásztorok öt ülést tartott ebben az évben a Somogy megyei Ta­nács Közművelődési Bizottsá­ga: tegnap érkezett el a mér­legkészítés ideje. Dr. Balassa Tibor, a bizottság elnöke — a néhány elmaradt téma elle­nére — tartalmasnak ítélte az évi munkát, melyben fontos szerepet kapott az ellenőrzés, az üzemi közművelődés folya­matos vizsgálata, s az a szán­dék, mellyel javítani lehet a dolgozók igényeinek hatéko­nyabb kielégítését. Részt vett a bizottság a megye távlati közművelődési tervének kiala­kításában is. — Ami elma­radt, az a jövő évi feladatok sorában első helyre kerül — mondotta a bizottság elnöke, és ismertette az 1979-es mun­katervet. A kórusmozgalom, a könyvterjesztés, a képző- művészeti élet értékelése mel­lett ismét több üzem, terme­lőszövetkezet készíti el beszá­molóját a munkahelyi közmű­velődésről és terjeszti a bi­zottság elé. Tegnap a Kaposvári Hús­kombinátban folyó közműve­lődési tevékenységet értékel­ték, természetesen közösen az üzem képviselőivel. Hogy mennyire hasznosak ezek a beszámolók, azt hiszem, jó példa erre a tegnapi tanács­kozás, melyen talán sikerült »oltást« adni a húskombinát gyengének ítélt közművelődés: tevékenységének. Ha az »ol­tás* megered, és ebben bí­zunk, akkor a kritika, a szá­mos javaslat megérte a fára­dozást A húskombinát jelentése ugyan kiemelte a könyvtári munka fontosságát, jelentősé­gét, a végzett munka ered­ményességét; szólt az oktatás szerepéről — különösen most, amikor jelentős beruházás fo­lyik az üzemben —, ám a közművelődés határát nagyon leszűkítették. Még a fentebbi néhány téma esetében is. A többi mint kétezer dolgozót foglalkoztató Kaposvári Hús­kombinátnál százhetvenheien nem végezték el a nyolc álta­lánost. Az is igaz, hogy a szakemberek továbbképzésére jelentős energiát fordítanak. Miből erednek az üzemi közművelődés fogyatékossá­gai? — tették föl többen is a kérdést. Kiderült, hogy a Ka­posvári Húskombinát gazda­sági vezetői nem fordította* kellő gondot a közművelődés­re, a társadalmi szervek sem tettek meg mindent annak érdekében, hogy megyénk egyik legnagyobb üzemében színvonalas, tartalmas élet folyjon, a termeléssel együtt. Tudjuk, événte rendszeresen támogatja az üzem a szom­szédos ÊDOSZ Művelődési Házat De a Kaposvári Hús­kombinát dolgozói nem érzik magukénak az • intézményt annyira, mint a cukorgyáriak. Persze — és ezt ugyancsak aláhúzták a bizottság tagjai — arra is vigyázni kell, hogy ne maradjon magára az üzem, segítséget kell nyújtani az itt dolgozóknak a közművelődés­ben is. Az ÊDOSZ Művelődési Házban csupán az épület te­rületének a negyven százalé­ka áll a környék lakossága, az üzemek rendelkezésére. És ezen is változtatni kell. A vá­rosi művelődésügyi osztály­nak, az ÉDOSZ megyebizott­ságának is többet kell tennie. Persze, a gyökeres változás­hoz a belső tartalékokat is jobban ki kell használni, s ez ugyancsak a gazdasági veze­tők, társadalmi szervek dolga. A megyei közművelődési bizottság tegnapi ülésén elfo­gadták a jövő évi kiemelkedő megyei rendezvények tervét, amelyet Hausz Gyula, a me­gyei művelődésügyi osztály vezetője ismertetett. H. B. Hofládon és Vörsön este bekopognak az ajtón: — Be sza­bad-e mutat­ni bőcsüleíes hajlékukban a betlehemi kis Jézusikát? — Szeren­csés jó estét a házigazdá­nak. Ha még vendégei nem voltak, im­már megjöt­tünk. istentől küldettünk Betlehemet őrizünk. All félre, te ba­nya, ne nézz, mint a vas- vel'la, sár­kányfülű po­fa takárodj a sarokba, mert megtanítalak a törökök táncára. No, gyere be, te vén dadö! — Hu-hu-hu ! Háromszáz­hatvanöt esztendeje, hogy a hegyelk-völgyekban jártain­kéi tem. Mind a harminckilenc farkast ezzel a kincseres-kan- csorás botommal földhöz ver­tem. Gyere be, te pajtás! A betlehemezóket Idéztük, víg pásztorünnepet. Ezt idézi fotónk is, mely a Rippl-Római Múzeum néprajzi anyagára hívja föl a figyelmet. , Karácsony-ünnep közel. Meg­hívót kaptunk a mosdóéi tü­dőgyógyintézet Új Tükör klubjába ma este 19 órára. Télidő—hóvilág címmel ze­nés-irodalmi műsort rendez­nek. Megnyitják a Fába fara­gott világ kiállítást is. Nap­sugár, hópihék ... címmel Al­bert Áron dr. mond köszöntőt. S. Perjés Margit klarinéton, Balázs István hegedűn, Kar­dos Kálmán zongorán. Pallós László csellón játszik. Takács Miklós verset mond. A kiállí­tók: Acs Józsefné, Bodó Ist­ván, Farkas Ernő, Fülöp Já­nos, Horváth Sándor, Kovács Csaba, Nagy Tibor, Lendvai Istvánná, Sutler Zoltán és Szőke István. Ide illik Babits Jerzy EeSïgey » Mister MacAretik í üzletel FORDÍTOTTA) BÁBA MIHÁlY Senki sem tudta, hogy az őrnagy beszéde a mozgósító behívókról, a gyakorló köz­pontokról és à kiegészítő kör­zetekről, mesék a jó gyere­kek számára. Az igazság az volt, számunkra nem akadt egyenruha, sem egyszerű pus­ka, nem is beszélve a speciá­lis felszerelésekről. Szeptember 6-án este a rá­dióban felolvastak Umias- towski ezredes had parancsát, hogy minden férfi azonnal hagyja el a fővárost. A törté­nészek a mai napig vitatkoz­nak azon,, hogy ez oltári os­tobaság volt-e, vagy az előre­tolt hitleri diverzáns kém ügyes tette. Varsóból minden kelet felé vezető út tömve volt menekültekkel. Megbéní­tottak minden katonai moz­gást A kék, felhőtlen égen szüntelenül megjelentek a stukák, bombázták és géppus­kázták a fegyvertelen töme­get A menekülők között voltam én is. Egészen Brzescig mene­teltem. A hídon már senkit sem engedtek át a Búgon. Minden pillanatban várták a felrobbantását, mert a néme­tek egészen Ostrolekáig jutot­tak el, és a másik oldalról megtámadták a várost A további menekülésnek nem volt semmi értelme. Visszaindultam nyugat felé. Mellékutakon, toronyiránt a mezőn sikerült eljutnom Ot- wock közelébe. Sehol sem találkoztam németekkel. Hoz­zám hasonló, kóborló fiúktól hallottam, hogy Varsó még mindig védekezik. Különben Minsk Mazowiecki felől már hallani lehetett az ágyúk dör­gését, és az éjszaka látható tűzfény a legrosszabbra enge­dett következtetni. Néhány véletlenül megismert fiatal­emberrel elhatároztam, hogy átvágunk a lublini ország­úton, és a Visztula partján eljutunk az ostromlott fővá­rosig. Az országúitól csak két falu választott el bennünket: Rzakta és Glinianka. Tudtuk, hogy Glinianka faluban nagy létszámú német hadsereg ál­lomásozik, ellenben Rzakta szabad. Elhatároztuk, hogy Rzaktába megyünk, és egy kis pihenés után megpróbá­lunk eljutni Glinianka mel­lett az országúton. Óvatosan vonultunk a falu felé. Az egyik pillanatban egy kis erdő akadt utunkba, mint egy kis sziget, melyet burgonyaföldek öleltek körüL Amikor bementünk a kis er­dőbe, két lengyel egyenruhás katona ugrott ki a bokorból. Pattant a vezényszó: — Kezeket fel! Ne moz­dulj! Egy pillanat múlva egy zászlós jött hozzánk, ellen­őrizte papírjainkat, kikérde­zett bennünket, hogy kerül­tünk oda. Látszott, hogy nagy gondban volt miattunk, hogy ott voltunk a cserjésben. A kis katonai osztag már né­hány napja ott rejtőzködött. Senki, még a falu lakói sem sejtették jelenlétüket. A mi véletlen felbukkanásunk a le­leplezéssel fenyegette őket. A zászlós végül elhatározta, hogy a parancsnokhoz kísér­tet bennünket. III. Mentünk az erdőn át. Min­denütt jól álcázott állások látszottak. A szétszóródott ka­tonai egységekkel ellentétben nagyszerű egyenruhában és jól felfegyverzettek voltak. Észrevettem néhány páncél­törő ágyút és több géppuskát is. A katonák gondosan öltö­zöttek, tiszták voltak. Az erdő közepén állt a parancsnok sátra. A zászlós eltűnt benne, és csak a szolgálati jelentését hallottuk: — Százados úr, . zászlós alázatosan jelenti, az őrség feltartóztatott és ide vezetett öt civilt. A sátorlapot felhajtották, és elegáns századosi egyenruhá­ban magam előtt láttam Hen­ryk Makareket. Roppant cso­dálkozó arcot vághattam, mert fölnevetett. Megparan­csolta, hogy adjanak enni a négy embernek, engem meg behívott a sátrába. Amikor egyedül maradtunk, Henryk meghallgatta javaslatunkat és megmagyarázta, hogy szó sem lehet arról, hogy eljus­sunk Varsóba. Különben, vé­leménye szerint, a főváros sorsa ugyanúgy, mint az egész hadjárat sorsa Lengyelország­ban, eldőlt. Az ellenállás még néhány napig eltart, aminek különben semmiféle straté­giai jelentősége nincs. Egye­dül Magyarországra lehet még áttörni, onnan Jugoszlávián és Olaszországon át Francia- országba. Az ő osztaga holnap éjjel útnak indul, és maguk­kal vihet bennünket. — Jerzy, gyere velem — próbált rábeszélni. — Had­naggyá léptetlek elő és az ad­jutánsom leszel. Csak akkor jutott eszembe, hogy Makareket annak ide­jén felvették a tisztképzőbe, de öt hónap múlva leszerel­ték. Szerencsétlenül esett le a lóról, és megsértette a gerin­cét. Több mint egy évig spe­ciális fűzőben járt. — Mondd meg nekem — kérdeztem —, honnan az egyenruhád és a katonáid, akiket vezetsz? Hiszen téged leszereltek, mint alkalmat­lant Henio vidáman felkacagott: — Egyenruha — mondta —, egy nagy kofferben találtam, más holmikkal együtt, egy elhagyott kocsiban Lublin mellett. A tiszt urak meglóg­tak kelet felé, de útközben biztosan elfogyott a benzi­nük. Ebbe az egyenruhába öl­töztem fel, úgy gondolván, hogy ez a maskara segít ne­kem elkapni valamilyen köz­lekedési eszközt. De amint megjelentem ebben az egyen­ruhában, a katonák, akik nem tudták megtalálni elveszett egységüket, hadtestüket, ahol csak a fiatal parancsnokok maradtak, egyenként jelent­keztek nálam. Észre sem vet­tem, és máris néhány száz ember parancsnoka lettem. Ugyanaz a tervem volt, mint neked: áttörni Varsóba. Út­közben volt néhány csatáro­zásunk. kétszer szétvertek bennünket, de villámgyorsan összeszedtük erőnket. így ér­tem el Rzakta alá, de a to­vábbi út a fővárosba, még az olyan erős csapat számára is, mint a mienk, egyszerűen le­hetetlen. Ezért határoztam el, hogy áttörünk Magyarország­ra. Ez sem lesz könnyű fel­adat. de remélem, hogy leg­alább egy részünk átjut. (Folytatjuk.) Mihály tói ez a versidézet; »Süt a nap, elállt a hó már, / mégis pelyhek hullanak: f puhán, halkan, pehelymód száll / pillanat és pillanat.« Tabon, a Zichy Mihály Mű­velődési Házban az öregeknek rendeztek karácsonyünnepet. A gyerekeknek a nagyatádi Gábor Andor városi művelő­dési központban bizonyára szintén ünnepi esemény a né­pi gyermekjátékok kiállítás. Ugyanebben a városban a könyvtár szombaton 15 órára mesemúsarra hívja a kicsiket. Lant, flőte, furulya címmel rendezik meg a nagyatádi FÉK-ben szombaton 19 órakor a Bakfark Bálint lanttrió est­jét, melyen karácsonyi zene­művek hangzanak majd feL Hídvégi Valéria iparművés« Játszóterek és játékok című kiállítása várja a kaposvári fverekeket a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. A kaposvári mo­zik műsorán pedig a követke­ző filmeket találtuk: a Vö­rös Csillag Filmszínház szom­batig a Piedone Hongkong­ban című olasz vígjátékot játssza a korai előadásokon, este 19 órakor pedig a Férfiak póráz nélkül című, ugyancsak olasz vígjáték kockái pereg­nek. Huszonnegyedikén, va­sárnap délután 15 órakor a gyerekeknek Michaela és a bársonymackó címmel mese­összeállítást vetítenek. Hétfő­től pedig újra: Piedone Hong­kongban, Férfiak póráz nél­kül. A Szabad Ifjúság mozi kí: nálata: huszonharamdikáig 16 órakor a Megjött apám Afri­kából című csehszlovák, 18 és 20 órakor a Felkavart víz cí­mű amerikai film. December 24-én A vakond és a muzsika összeállítást a gyerekeknek szánták 16 órai kezdettel. Huszonötödikétől újra az Ab- ba-filmet vetítik. A Laíinca moziban szombaton A dal ugyanaz marad (Leed Zeppe­lin együttes), vasárnap a Szi­várvány című filmet játsszák. A Rákóczi mozi a Dundiorr és társai c. belga rajzfilmre in­vitálja a kicsiket vasárnap. Minden bizonnyal sok né­zője lesz a kaposvári Csiky Gergely Színház Candi de-pro- dukciójának az ünnepekben. Szombaton, hétfőn és kedden kerül színre. Szombaton és hétfőn 19, kedden 15 órai kez­dettel. Csak néhány műsor a tele­vízió programjából. Shakes­peare Sok hűhó semmiért, A francia nő és a szerelem, Victor Hugo A nyomorultak; ünnepi hangverseny, A tör- ’•'nysértő seriff, Tarzan titkos kincse, San Francisco utáin stb. Lesznek, akiknek a kará­csonyfája alatt könyvek kínál­ják magukat olvasásra. Első könyves íróra hívjuk föl a fi­gyelmet. Kutasi Gyula Az j üveghegyen túl című elbeszé­léskötetét a Magvető Kiadó jelentette meg. A főként mun­kástémákat megfogalmazó szerző bizonyára több jó no­vellával mutatkozik be. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom