Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

/ ea a ködös, big csői szitáló december. A kisfiú arca kioyúl, ha a várható ajándékra gondol, és a meg­lett családapa is büszkén új­ságolja: süllőt kaptam ka­rácsonyra. Szobák, konyhák szekrényeinek titkos zugá­ban lapui az ajándék, amit nem illik megkeresni, nem illik felkutatni, $' hangos, ujjongó szóval diésémi szi­matunkat. Vasárnap este majd min­den kiderül. Ü nnepvárás — vendégvá­rás. Jóféle ételek Totyognak a tűzön, a sültek illata meg­tölti a konyhát, s a lépcső- házba is jut belőle. Van, aki hagyományos fogásokat ké­szít már évek óta, mások kísérleteznek. Karácsonyra a legjobbat, legízlete sebbet, ami csak régi szakácsköny­vekből, vagy emlékező ked­vű* nagymamák szavaiból ki­vehető. Az evés, ivás e pár napon több a szokásos ru­tinműveletnél. Nem is az asztalra tálalt finomságok miatt, hanem az ünnepi te­ríték, az együtt ülő család, a nyugodt, komótos mozdu­latok, a szeretettel teli sza­vak, gesztusok miatt. S ez így van akkor is, amikor az ünnep első- vagy másnav- ján becsöngetnek a vendé­gek, és udvarias, vagy őszin­tén elragadtatott hangon vé­leményt mondanak borról, szendvicsről, • süteményről, ajándékról. Ünnepvárás. Enétküt egy kedves színfolttal volna sze­gényebb az életünk. UNNEPVARAS ínyesmesterség Magyar Elek neve nem is­meretlen az igényes szakácsok körében. A magyar konyha, a szakácsművészet klassziku­saként nyilvántartott egykori újságíró — a Magyarország című napilap felelős szerkesz­tője — a Pesti Naplóban Fe­jezetek az ínyesmesterség kö­réből címmel hetenként min­dig új ételrecepttel jelentke­zett. Száz- és ezerszám adott választ, tanácsot a hozzá for­dulóknak. Könyv alakot elő­ször 1332-ben öltött Magyar Elek munkássága. Az tnyes- mester Szakácskönyve ma­gvar nyelven hosszú ideig nem volt kapható, de kivonatos ki­adása épp ez idő alatt orosz, német, cseh nyelven több száz­ezer példányban jelent meg. A karácsonyi könyvespolc érté­kes meglepetése a magyarul most ismét megjelent szakács- könyv. Tiberius császár híres ínyen­ce, Apicius és a francia Bril­lât Savarin nyomdokában Ma­gyar Elek nemcsak ízletes re­cepteket adott közire remek­művében. írásai is ízesek, mint mondjuk karácsonyi étel­ajánlata, melyhez így terem­tett hangulatot; »■A fehér asztal ünnepi örö­mei már napokkal előbb érez­hetők. Az ilyen karácsonyvá­ró napokon gyermekkoromban különös szeretettel tartózkod­tam a konyhában, ahonnan so­kat ígérő zörejek, sőt zajok s egyre jobban csiklandozó és csalogató illatok szűrődtek be­felé a szobákba ... Édes, csí­pős és éles. simogató és iz­gató illatok összekeveredve meg szétválva kerigtek, hul­lámoztak körülöttem, meg­szállták orromat, szájamat, behatoltak bőröm pórusaiba. Nem csoda, hogy ilyenkor ez­után varázslatos képeket ál­modtam ...« A karácsonyi pulyka külön fejezetet érdemelt Magyar Elek könyvében. »... Az été’sor fénypontja a pulykapecsenye, abból is fel­tűnően hatalmas mellrésze, melynek pompás szeletei egé­szen külön tálat töltenek meg. Gyönyörűség őket nézni, még nagyobb beleharapni e porha­nyó«, nedvdús, zamatos hús­féleségbe, melyhez olyan ki­tünően izük a fűszerezett, vö­rös borba ellett s mandulával duggatott szilva.« A karácsonyi ételek rendjé­ben főszerep jutott a »dústöl- telékű, fényes, márványos há­tú diós és mákos kalácsnak is.« Itt megint hallgassuk meg Magyar Eleket; «■Nekem például a karácso­nyinál sokkal jobban ízlett a diós patkó április végén, ami­kor rendszerint Pozsonyba utaztam lóversenyekre. El nem mulasztottam soha, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wend- lertől, a nagy hírű bejglisütő­mestertől. Különös, jellegzetes formájú pozsonyi patkóival mindig nagy sikerem volt itt­hon hölgyismerőseim köré­ben ...« Lehet, hogy a mi szaká­csunk nemcsak híres fnyes- mester volt? Hódolatát bizo­nyára ügyesen osztotta meg a fakanál és a hölgyek között™ Együnk halat, legjobb falat” Még mindig kevés halat eszünk. Országosan mintegy három kiló az egy lakosra ju­tó fogyasztás. Ez más nemze­tekhez viszonyítva igen ala­csony. — Milyen hal kapható? A Halértékesítő Vállalat kaposvári üzletében az eladó erre a kérdésre már nem is nagyon válaszol. Az előtérben levő hűtőre mutat, amelyben különböző hazai és külföldi mélyhűtött halat, halfiiét, ton­halat tárolnak. Tonhal mindig van, élő hal viszont csak rit­kán kapható. — Milyen volt az idei el­látás? — érdeklődtünk No­vak Gyula fiókvezetőtől. — Nem lehet vele dicse­kedni. Fiókunk ez évi értéke­sítési terve tízmillió forint, ám ebbe nemcsak az élő hal van benne, hanem a tálas és a filézett hal, meg a halkon­zervek, valamint a különböző halászlé-ízesítők is. Élőhalból összesen 2200 mázsát kaptunk, de ebből nemcsak Kaposvár­ra kell adnunk. Szállítottunk az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és a fogyasztási szö­vetkezetek halárusító üzletei­nek — száz van a megyében — és vittünk Dombóvárra, Sásdra is. Szintén ebből kaf a halsütő pavilonunk. Sokan keresik a balatoni meg a tó­gazdasági halat, a pontyot, fo­gast. Sajnos, nincs mindig. Tálg* halból, fagyasztott és mélyhűtött import halfíléből viszont elegendőt tudunk ad­ni. Busa, keszeg, ponty 150 mázsa, halfUé 310 mázsa, im­port bőrös hal pedig 340 má­zsa áll a vevők rendelkezé­sére. — Karácsonyra és újévre mire számíthatnak a vásár­lók? — A két ünnepre lesz ele­gendő élő haL Kétszázötven mázsa pontyot, fogast ka­punk, számításunk szerint ez bőségesen fedezi az ünnepi igényeket. A Balatoni Halgazdaság ódörögdl pisztrángjainak több­ségét exportálják, de egy ré­sziét a hazai kereskedelem kapja. — Pisztrángot nem várnak? — Noha az élőhal 70 száza­lékát a Balatoni Halgazdaság szállítja, pisztrángot még nem kaptunk tőlük... Bejgli és újbor Az asszony a szociális fog­lalkoztatóban dolgozik. Ilyen­kor, ünnep előtt örül igazán, hogy csak napi hat órát Azt sem tudja, mihez fogjon, úgy gyűlik a munka a háztartás­ban. Beszélgetésünkhöz apró neszezés szolgál kíséretül : kipp-kopp, potyognak a jég­darabkák a hűtőszekrényben. — Leolvasztom és holnaptól kezdem feltölteni. Ahogy te­lik a hűtőszekrény, úgy apad a pénztárcám. Tóth Jenőné öttagú család­ról gondoskodik. Mostanában csak azon töri a fejét, hogy az ünnep szépre sikerüljön. A fenyőfát mái" megvették. A pincében várja a vasárnap délutánt amikor az ötödikes Andrea földíszíti. Akkorra már Judit is megérkezik Sze­gedről, ahol másodéves ve- gyészhallgató. — Az ő kedvéért fogok ko­csonyát főzni. De a csoma­golt kocsonyahús mellé ve­szek még valami száraz, so­vány húst is. mert a mamán és rajtam kívül a családban senki nem eszi meg a körmöt és a bőrös részeket. Sorolja még, hogy lesz bejgli: a mákos és diós cse­mege nélkül elképzelhetetlen náluk a karácsony. A hal nem divat ebben a családban, mert a háziasszony idegenkedik síkos pikkelyétől. Lesz viszont töltött káposzta és az ünnepi fogás, Andrea kedvence; rán­tott hús pirított burgonyával. A háziasszony számolgat, fontolgat Pénzt és időt egy­formán jól szeretne beosztani. A napi dolgokat: kenyeret, tejet a nagymama szerzi be, a húsvásárlás marad a házi­asszonyra. — Ügy tervezem, hogy pén­teken meggyúrom a leves­tésztát mert nagyon szeretjük a házi metéltet Előre elkészí­tem a süteményeket és a ko­csonyát Az innivaló hordóban, de- mizsonban »várakozik«: a hét végén a férj lefejtette, s tisz­tán, csillogón kerül az ünnepi asztalra. — Először iszunk saját bort Két éve kis telket vettünk, a Balaton partján, ott termett a szóló. Onnan származik a ká­poszta is, melyet a pincében savanyítunk. Sőt « bejglibe való mák is a »birtokról« va­ló, a diót pedig a férjem szü­leitől kaptuk. Az ablakszemek fényesen csillognak, véget ért a nagy- takarítás. Tóthéknál már min­den és mindenki az ünnepet várja. Gazdag a hanglemezválaszték Statisztikák bizonyítják, hogy az utóbbi években ro­hamosan növekedett a hang­lemezek iránti igény, s a ka­rácsonyfa alá is egyre többen tesznek zeneműveket vagy verseket tartalmazó műanyag lemezt Nos, az idén a kíná­lat is méltónak bizonyult a kereslethez. Kaposváron, a Latinra téri villamossági bolt­ban és a József Attila köny­Minden, mi szemnek s észnek ingere.. BARÁTNŐK — Halló! — Halló! — Szervusz, Giziké! — Puszillak. Láttalak teg­nap a fodrásznál. Az a komp­ié ... isteni. — Tetszett? — Nagyon. — örülök. Halló, Gizikém! Megkérdezted a kislányt? — Kérdeztem, igen. — És? — Nem lettem okosabb. — Szóval g baba nem jó ... — Van neki. Kilenc. Síró, járó, hajas, öltöztető, hollan­di, orosz, olasz. Ja és egy né­met is. Hozzá kolonial bölcső. — Hm ... baj. Illetve nem baj, de.. Szóval mit vegyek? — Nem tudom. Pedig fag­gattam. — Társasjáték? — Jaj, azt ne! Van neki harmincféle, s egyiket se hasz­nálja. Ha meg előveszi néha, oda kell ülnöm mellé. S unom. Nem, nem ... valami mást — Könyvet nem vehetek neki... — Hát igen. A Bogáncsból is négy van neki, a Csilicsali Csalaváriból három. — Adj valami jó tippet. Órája, írókészlete, kiskutyája, sziámi macskája, babaháza, játékmosógépe, varrókészlete van. Ennyit én is tudok. Öóó... Most jut eszembe! Jöttek helyes sínadrágok. Egyet félretetetek. — Már én szóltam. — Megüt a guta. Sílécet is kapott? — Két éve. Csak használni nem tudta még. — Görkorcsolya? — Ajjajjj ... — Szánkója is van? — Még bob is. — Kistáska? — Három. Két piros, egy kék. — Megőrülök! Ez a teljes csőd. Gizikém, segíts rajtam. Kérlek... — Majd gondolkodom. Ad­dig is te adj tanácsot: mit vegyek a kis Zsoltikának ka­rácsonyra? Képünk is igazolja: nem egyszerűen szólam immár, h-cgy olvasó néppé váltunk. És a könyv nem csupán szó­rakozásunk és önművelésünk eszköze, hanem szeretetnyil- vánításunk közvetítő »lánc­szeme« is. Csakhogy e »lánc­szem« kiválasztása sem köny- nyű. Ezért íme, néhány jó ta­nács! A szülői szeretet kifejezésé­re igen alkalmas a Hetvenhét magyar népmese Illyés Gyula gyűjtésében, a Grimm-testvé- rek örökzöld meséi, Weöres Sándor, Kormos István és Demény Ottó még kapható verseskötetei. Álmodozó haj­lamú férjek és feleségek szá­mára Krúdy Gyula életműso­rozatának legújabb kötetét, az Aranyidőt ajánljuk, nyugta­lan, de házasodni vágyó fia­talemberek és leányok kará­csonyfája alá pedig Az álom­béli lovag című novelláskö- tetet. A mélyen szántó szép­próza barátai bizonyára bol­dogan borulnak majd szeret­teik nyakába W. Woolf: Hul­lámok című »regénymonológ­jának« és Jurij Trifonov: A másik élet című kisregényé­nek felbontása után. A történelem amatőr búvá­rainak nem könnyen megfi­zethető, de fölbecsülhetetlen értéket jelenthet a Kovács Endre által összeállított, Len­gyelország—Magyarország cí­mű, a két nép történelmi és kulturális kapcsolatait ismer­tető album, a művészetek teo- retikusabb hajlamú hívei pe­dig Lukács György: Az eszté­tikum sajátossága című gran­diózus műve űj kiadásának örülhetnek. vesboltban most is gazdag választékból »csemegézhet­nek« az érdeklődák. A szeretet estéjének Han­gulati aláfestésére módfelett alkalmas Liszt Ferenc : Ka­rácsonyfa című »négykezes« zongoraciklusa, amely Tusa Erzsébet és Lantos István re­mek felvételén kapható. De jó szívvel ajánljuk a »hang­szerek királynője« hódolóinak Cziffra György Chopin- és Ravel-interpretációit, Ránki Dezső Mozart zongoraverseny­felvételeit, Kocsis Zoltán új Bach- és Bartók-lemezeit is. Korlátozott számban megvá­sárolható még az a magyar— szovjet koprodukcióban meg­jelent album, amelyen Szvja- toszlav Richter játssza Schu­mann és Grieg zongoraverse­nyeit a Berlini Filharmoniku­sok közreműködésével, Her­bert von Karajan vezényleté­vel. Az operamuzsika szerelme­sei Cherubini: Medea című művének teljes felvételével lephetik meg szeretteiket és önmagukat: Sass Sylvia ének­lése és Gardelli zenekarveze­tése bizonyára tartalmas hét­fői—keddi szórakozást ígér. Akárcsak Antonio Vivaldi : L’Olimpiade című operája. A reneszánsz és preklasszikus zene barátai a Camerata Hun- garica és a Bakfark-konsort lemezeivel gazdagíthatják szellemi kincseik tárát. A szépliteratúra kedvelői Az ember tragédiája felvéte­lével és Latinovits Zoltán Krúdy-emléklemezével vará­zsolhatnak áhítatos hangu­latot a fenyőfa köré, a legif­jabbak pedig a János vitézt élvezhetik újra Törócsik Mari előadásában. Azoknak, akik kevésbé fennkölt hangulatban szeretnék eltölteni az ünnep­napokat, a Fonográf, a Pira­mis és a Lokomotiv GT együt­tes albumait ajánljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom