Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
Tanácskozik az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az L oldalrőt) ló képzése. A támogatásokat összpontosítjuk. Továbbra is támogatjuk az ültetvénytelepítést és a sertés-, juhférőhe- lyek bővítését, de csak akkor, ! ha az üzemek az eddiginél j nagyobb arányban járulnak [ hozzá saját forrásaikkal. A | kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági szövetkezetek a jövőben is számíthatnak az eddigi támogatásokra. Termelővállalatoknak elsősorban olyan beru házások hoz ad új hiteleket a bank, amelyekkel bővül a korszerű, versenyképes, exportálható termékek gyártásának a kapacitása. A bérek és a keresetek növelésének szabályai szintén szigorodnak. Egyfelől el kívánjuk érni, hogy az átlagos bérnövelés ne haladja meg a tervezettet, másfelől: hogy a növekedés jobban jgazod jón a vállalatok eredményeihez. A kiemelkedő— és hangsúlyozom — kiemelkedő eredményeket elérő vállalatoknál az eredményesebb munkával es nagyobb teljesítménnyel megteremtett nyereségtöbbletekből nagyobb rész juthat a dolgozóknak, a módosított adószabályok révén, amelyeket kedvezőbbé tettünk a vállalatoknak. — Most már nélkülözhetetlen, hogy a vállalatok belső gazdálkodási rendje arra ösztönözze a gyáregységeket — emelte ki a pénzügyminiszter — és ezek dolgozóit, hogy a termelésnek a szükséglethez és főleg az igényes exportpiacokhoz való szigorú igazodása, a költségek csökkentése révén növeljék a jövedelmeiket Hangsúlyozta: — Ki kell mondanunk, hogy a vállalatoknak a gazdaságtalan tevékenységet gazdaságossaí kell fölcserélniük. Azokban a vállalatokban, ahol belátható időn belül nem sikerül és nem tudunk ésszerű megoldást találni a tevékenység gazdaságossá tételére, ott — a körülmények: főleg a műszaki-gazdasági kritériumok és a kereskedelmi összefüggések gondos mérlegelése után — az is megtörténhet, hogy csökkentik vagy leállítják a termelést bizonyos helyeken. Az ilyen helyeken azt kell majd megvizsgálni, hogy miképp hasznosíthatók ésszerű átcsoportosítással más célokra a termelőeszközök és a munkaerő, amelyek fogadására a gazdaságos vállalatoknál vagy a szolgáltatásban bőven van mód. ' — Szőkébb körben termelői árintézkedéseket is hozunk — hangsúlyozta a miniszter —, folytatva a nemzetközi árviszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodást. Bizonyos fémeknek, vegyipari alapanyagoknak, félkész termékeknek és építési célú anyagoknak az ára emelkedni fog, avégett, hogy a termelőt érdekeltséget erődítsük, es a felhasználókat reálisan tájékoztassuk a költségekre. A költségvetés kiadásaiból j — majdnem teljes egészében beruházásra — 74 milliárdot ! fordítónk. Különösen számottevőek az energiaipari beruházások, ■ jelentősek a kohászai! és a vegyipari beruházások; A jövő esztendőben 90 J ezer lakást kívánunk megépíteni — állami és magánerőből. À költségvetés kiadásaiból 40 százalékot, 164.5 milliárd forintot az úgynevezett társadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézmények [ fenntartására és bővítésére, s I a társadalombiztosítás kiadá- saira fordítunk. A tanácsok | 1979. évi összesített költség- vetése kereken 52 milliárd forint, fejlesztési alapjaik előirányzata 33 milliárd forint. Ezek 6—6 százalékkal haladják meg az 1978. évit A törvényjavaslat vitája Bodnár József, a törvény-1 javaslat bizottsági előadója j elmondta: valamennyi, a ko- J rábbi bizottsági üléseken felszólaló képviselő hangsúlyoz- I ta, hogy az új gazdaságpolitikai koncepció megértésével és j helyes alkalmazásával a különböző gazdasági és nem gazdasági ágazatok alapvető feladatai megoldhatók. A koncepció megértésének és he- i lyes értelmezésének szükségességére rámutatva a bizottsági tagok kiemelték, hogy a tartalékok feltárása csak ebben az új felfogásban lehetséges. Az ugyanis, hogy mit tekinthetünk adott esetben j még vagy már tartaléknak, a | gazdaságpolitikai helyzet j függvénye. Ugyanakkor gyö- ] kérésén szakítani kell a mennyiségi szemléletmód automatizmusával és beidegzett reflexeivel ahhoz, hogy az új helyzetben el tudjunk igazodni. Ezért a változó feladatokra és szükségletekre kell koncentrálni a cselekvést Ebben az értelemben mondották a felszólalók, hogy az új helyzet megértésével és az abból eredő következmények bátor levonásával még jelentős tarNöveljük a termelés hatékonyságát ! Radnóti László somogyi képviselő felszólalása A somogyi képviselő felszólalásában utaJt a népgazdasági tervvel kapcsolatos élénk bizottsági vitákra és az akadályozó tényezők felszámolásának elősegítésére tett né- ,hány javaslatot Egyebek közt hangsúlyozta: olyan gazdasági szerkezet kialakítására kell törekednünk, amely árban és szállítási határidőben, minőségi paraméterekben verseny- képes es külföldön is keresett áru szállítására képes. Ezért nagyon fontos, hogy kialakuljon a termelésben résztvevő kis-, közép- és nagyüzemek sajátos adottságait figyelembe vevő helyes arány. — A gazdasági élet állandó változásai nem tűrik meg, hogy lassan reagáljunk rájuk — mondotta a somogyi képviselő. — A régi gazdasági szervezetek közül azokat kell erősíteni, amelyek gyors, rugalmas változtatásokra képesek. Ezután rámutatott: nem volt minden előnyös az utóbbi években ipán centralizációja. 1976-ba® például az ipari szövetkezetek száma fúziók folytán ötvennel csökkent (egyetlen évben annyival, mint az előző tíz évbe® összesen!), és 1977-ben további 50 szövetkeze* olvadt össze. , — A technikai fejlődéssel párhuzamosan szükségképpen nő az igény a nagy sorozatokban termelő, verseny- képes, gazdaságosan csak nagyüzemekben előállítható termékek iránt — mondta —, ugyanakkor rengeteg olyan nékülözhetetlen árucikk van (alkatrészek, divatcikkek, vá- lasztékbővitó áruk, egyéb, kis sorozatban gyártandó, vagy egyedi termékek), «melyeknek előállítása csak kis- vagy középüzemben kifizetődő. A továbbiakban Radnóti László kiemelte: egyre több szerv és közgazdasági fórum ismerte föl e kérdés fontosságát és vizsgálja a fejlesztés lehetséges területeit. A kis- és középüzemek életrevalóságát, alkalmazkodóképességét mt sem bizonyítja jobbam, mint az, hogy a mintegy ezer Somogyi Néplap ipari szövetkezet fele exportra is termel és hazánk összes ipari jellegű tőkésexportjának tíz százalékát ezek a szövetkezetek adják. Külőnö- j sen fontos ennek az üzemi j kategóriának a szerepe a j «szezonhoz kötött iparágakban«, ahol a gyors alkalmazkodás létkérdés. A somogyi képviselő a to- j vábbiakban az értékesítési gondokkal foglalkozott. Ki- j emelte, hogy javulás csak a j termelés és a forgalmazás jobb összehangolása, érdekviszonyaik rendezése alapján i képzelhető eL A külkereskedelmi vállalatoknál az üzletkötők és a lebonyolítók munkája például nincs szinkronban. Sok az üzletkötés, de az ezekhez kapcsolódó ügyvitel lebonyolítása nehézkes és rendkívül késedelmes. A kisebb vállalatoknak — a kis megbízási volumenek miatt — periférikus a helyük. — Saját tapasztalatát említette a képviselő, amikor elmondta: a viszonylag kis értékű, de a termelés szempontjából nagy jelentőségű import lebonyolítása esetenként egy teljes évet is igénybe vesz, és ha megérkezik az áru, gyakran a megbízónak kell kinyomoznia, hogy melyik raktár mélyén akadhat rá ... Ezután a szabályozórendszerről, ezen belül az úgyne- I vezett báziselmélet negatív hatásairól mondta el véleményét. Az év vége felé sok vállalatnál a lendületet vissza kell fogni, mert a bázishoz képest hatékonyságuk meghaladta a lehetséges 6 százalékos bér- fejlesztést, és többet csak olyan áron lehet fizetni, mely a vállalatnak, a kollektívának sem éri meg, mivel az összjö- ' védelmük nem emelkedik. Ha a vállalati eredmény jó vagy kiugró, akkor a bázisszabályozás miatt a következő évben jelentkeznek a problémák: magasabb szintről kell indulni. Ez is arra ösztönzi e vállalatokat, hogy az év vége felé fékezzék a munkát. A kereskedelemben előfordul, hogy az egység, miután teljesítette éves forgalmi tervét, nem vásárolja meg a gyártott, igen keresett terméket sem, mert nem akarja rontani a következő évi kiinduló bázis számát Tehát a termék esetenként megvan, de a fogyasztó nem juthat hozzá... Megoldásként a képviselő javasolta: ki lehetne dolgozni például olyan rendszert, mely a hazai vagy gazdaságilag fejlett országokban elért eredményekhez, illetve a különböző népgazdasági célok vállalatokra eső részének megközelítéséhez mérné a teljesítéseket — Tisztelettel javaslom — mondta —, hogy vizsgálják felül a kis- és középvállalatok helyzetét, kívánatos fejlesztését és arányait, és működésük elveit esetleg külön is szabályozza. Vizsgálja meg, milyen intézkedésekkel lehetne segíteni a külkersekedelmi vállalatokat, hogy megszüntethessék a kereskedelmi üzletkötések és azok lebonyolítása között lépten-nyomon tapasztalható űrt; milyen módon lehetne a termelővállalatok részére szabadabb választási jogot biztosítani a külkeresekedelml vállalatok között Befejezésül Radnóti László arról szólt, hogy a pénzügyminiszter által előterjesztett 1979. évi költségvetést a Somogy megyei képviselőcsoport ülésén megvitatták, s az a vélemény alakult ki: nagyon körültekintően és lelkiismeretesen számba veszi lehetőségeinket, az adott körülmények között mértéktartó, de határozott intézkedéseket irányoz elő egyensúlyi helyzetünk javítására, s hűen tükrözi azokat a célokat, melyeket a Központi Bizottság a legutóbbi ülésén meghatározott talékok állnak rendelkezésünkre. Bognár József az országgyűlés bizottságai nevében az 1979-re szóló költség- vetés elfogadását javasolta. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m. 13. vk.) megyei tanácselnök hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül növelni kell a helyi gyáregységek önállóságát felelősségét a termékszerkezet átalakításában. Huszár István beszéde Bognár Rezső (Hajdú-Bihar | m. 3. vk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára arra hívta föl a figyelmet, hogy a vidéken tevékenykedő tudományos dolgozók is aktívabban és szervezettebben kapcsolódjanak be az országos távlati tudományos kutatási tervek megvalósításába. Kasó József (Baranya m. 12. vk.) a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója elmondta: a mezőgazdasági üzemek — az elszámolás jelenlegi rendszerében — igen lassan reagálnak a világpiac árváltozásaira. Javasolta: vizsgája meg a kormány a mezőgazdasági üzemek és a külkereskedelem jelenlegi együttműködési rendszerét Szorgalmas, okos, egyakaratú munkára van szükség Tisztelt országgvűlés! Kedves elvtársak! Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltudatos. Így szól és szólhat a jövőről is. Ilyen gondolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ország gazdasági helyzetét, tárgyalta meg az idei népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatait és hagyta jóvá az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségve*es irányelveit. Feladatunk kettős. Az állam legfelső fórumának törvénnyé kell ötvöznie az 1979-es év állami költségvetés előirányzatait, s ezzel együtt az ország házából is új munkára kell szólítania a magyar társadalmat. Azt is mondhattam volna, hogy lelkes munkára. De hadd fogalmazzam meg ugyanezt hétköznapibb, szerényebb és talán illőbb szavakkal : szorgalmas, okos, egyakaratú munkára. Az V. ötéves terv harmadik esztendejének végén tartunk, a tervidőszak nagyobb felét már magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának december 6-i ülése megállapíthatta, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek mellett is sikerült fenntartani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, valamint a nemzeti jövedelem. Emelkedett népünk életszínvonala ; a kommunális a kulturális. az egészségügyi és a szociális ellátottság számos területén javultak az életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan teljesítettük, kis mértékben túl is teljesítettük. A Központi Bizottság értékelése, de a mostani ülésszak eddigi vitája alapján is mondhatjuk : a fejlődésnek most valóban olyan szakaszában vagyunk, amikor a »rakás közben meg kell rázni a zsákot«. Jelenleg a legdöntőbb feladatunk : megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életkörülményednek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozva a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy 1974—75-ben. a világgazdaságban bekövetkezett változások hatására külkereskedelmi forgalmunk cserearányai nagymértékbe® romlottak és emiatt jelentős veszteségek értek bennünket. Ennek következtében a népgazdaság egyensúlya is romlott, a belföldi felhasználás számottevően meghaladta a tényleges nemzeti jövedelmet, ugyanígy a behozatal értéke a kivitelét A népgazdaság egyensúlyi helyzetét fokozatosan, lényegében az V. ötéves tervidőszakban kívántuk helyreállítani, oly módon, hogy ennek az állapotnak az eléréséig a belföldi felhasználást a nemzeti jövedelemnél lassabban növeljük és ennek alapján — a termelés szerkezetét megfelelően változtatva — a kivitelt a behozatalnál gyorsabban emeljük. Az V. ötéves terv tehát az egyensúly fokozatos helyreállítását úgy tűzte célul, hogy eközben — bár a korábbinál szerényebb mértékben — emelkedjék a lakosság életszínvonala és bővüljenek a gazdaság termelő alapjai. A népgazdaság 1976—80. évi fejlődését illetően számolnunk kellett azzal, hogy a gazdasági növekedés külső és belső feltételei a korábbinál kevezótlenebbek. így az előző 5 —10 évinél lassúbb, de mégis dinamikus jellegű fejlődést csak arra alapozva lehetett előirányozni, hogy a termelés hatékonysága erőteljesen és folyamatosan nő. A legutóbbi mérlegelés arra figyelmeztet, hogy az eltelt három év fejlődési folyamatában éppen a gazdasági hatékonyság és az egyensúly alakulásával nem lehetünk elégedettek. 1976-ban — főleg a mező- gazdasági termelést sújtó rossz időjárás miatt — a nemzeti jövedelem a tervezettnél lassabban nőtt. Az egyensúlyi helyzet mégis javult, mert a belföldi felhasználás a nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben emelkedett, és valamelyest javultak cserearányaink. 1977-ben a nemzeti jövedelem gyorsan nőtt és elérte az ötéves tervben számított szintet A beruházások gyors növekedése miatt azon- bam már ekkor felgyorsulva emelkedett a belföldi felhasználás és újból hátrányunkra változtak a cserearányok. A behozatali többlet valamelyest ismét nőtt Már ekkor látható volt, hogy a terrç*elés hatékonysága nem javul kielégítően, viszont a vállalatok ennek ellenére — sokszor éppen állami támogatások révén — a tervezettnél nagyobb pénzforrással rendelkeznek beruházási célokra, de a nagy fejlesztés mellett a termelés szerkezete lassan változik. A tapasztalatok alapján az 1978. évi népgazdasági terv a gazdasági munka fő feladatául a gazdasági hatékonyság további növelését, a gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Hol tehetjük önmagunk a legtöbbet? Hol van tág és szabadabb tere a cselekvésnek? A nemzetközi politikai, katonai, gazdasági feltételek alakulása — bármennyire is munkálkodunk ezek javításán — jórészt függetlenek tőlünk, viszont jelentős a befolyásuk belső helyzetünkre, cselekvési lehetőségeinkre. A hatékonyság alacsony színvonaláért, a tervezettnél nagyobb belföldi fejhasználásért azonban már elsődlegesen mi vagyunk a felelősek. Le kell vonni a megfelelő következtetéseket abból, hogy a gazdaságirányítási gyakorlatban és a gazdasági döntésekben nem mindig érvényesültek az ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai elvek, követelmények. A gazdaságirányítás központi és helyi szervei a népgazdasági érdekek helyett sokszor még ma is elvtelenül és károsan képviselik, támogatják a helyi, a területi, a részérdekeket. Továbbra is erős az a törekvés, hogy minden ágazat és vállalat — függetlenül a tevékenység hatékonyságától — megéljen, sót jól éljen. Központi Bizottságunk, a kormány meghatározta az 1979. évi népgazdasági terv fő előirányzatait: a nemzeti jövedelem és a termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzuk elő olyan szerkezetben, ami az export növekedését szolgálja: a külkereskedelemben javítanunk kell a kivitel összetételét, jövedelmezőségét, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk a piaci feltételekhez. Szemléletünk megújítására van szükség az 1979-es munkánál! Frissebben, korszerűbben kell gondolkodnunk. Széles körben él még az az elavult, idejétmúlt nézet, amely az előrehaladás döntő jellemzőjének a termelés mennyiségi növekedésének ütemét tekinti, amely a ráfordítások es az eredmény viszonyától függetlenül a kapacitások maximális kihasználását tartja kívánatosnak. Népgazdaságunknak r*m érdeke az olyan termelés, amelyre nincs fizető^ képes kereslet, az olyan kapacitáskihasználás, amely veszteséget és nem nyereséget termel. 1979-ben a termelés olyan bővítésére, sót ezen keresztül a már megszokott termelési folyamatok olyan részbeni megváltoztatására, átrendezésére van szükség, amely egyensúlyi helyzetünk javítását, a gazdaságos, a terveinknek megfelelő kivitel fokozását, az importtal való ésszerű takarékosságot szolgálja. Mindez természetesen azt is biztosítja, hogy termelésünk a belföldi keresletet is kellő szinten kielégíti. A gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, a termelési szerkezet változtatása érdekében 1979-ben vizsgálatokra és döntésekre, adott esetekben vállalati programok készítésére van szükség. A terv egyes céljainak eléréséhez az ágazati minisztériumok eddigieknél aktívabb, érdemibb gazdaságszervező munkája kívánatos. Okosan és higgadtan,' kerülve a vállalat! munkába való kicsinyes beavatkozást A termelés hatékonyságának növelése a népgazdaság minden ágazatában alapvető követelmény. Egyik legfontosfebb módja a termelés szerkezetének átalakítása. Nem lehet elhanyagolni a hatékonyság javításának egyéb lehetőségeit sem, az anyagi eszközökkel és a munkaerővel való takarékosságot 1979-ben, tekintettel a sok befejezetlen beruházásra, ezek befejezésére összpontosítunk. Nem indítunk újabb állami nagyberuházást A vállalati beruházásoknál szintén a befejezésekre, főleg az exportképes árukat előállító kapacitások üzembe helyezésére kell a hangsúlyt helyezni. A vállalati beruházások nagysága folyó áron az 1978-ashoz közelálló lehet Ennek megfelelően folyamatosan csökkennek a vállalatok fejlesztési lehetőségei. Az úgynevezett cél- csoportos beruházásokra fordított összeg — a kórházfejlesztés, a vasúti hálózatfejlesztés, a járműbeszerzés kivételével — az eredetileg számítottnál valamivel mérsékeltebben nőhet. A gazdaságirányítás különösen fontos feladata lesz az 1979. évi fejlődés állandó, beavatkozásra kész figyelése. 1979. a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagy jelentőségű, érzékeny év. 1979-ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabályozórendszerben szükséges változtatásokat. A tervezhető elgondolások kialakítása már ebben az évben elkezdődött. Az út világos és szép jövő felé vezet. Soha nem ígértünk senkinek, sem embernek, sem országnak, küzdelem, gond nélküli előrejutást. Emberre, országra, népre érvényes igazság: nem lehetsz boldogabb, mint a kor, amelyben élsz, és akkor lesz teljesebb, szebb a magunk élete, ha minél többet adunk a népnek, az emberiségnek. — Meggyőződésem, hogy az 1979. évi állami költségvetésről előterjesztett törvényjavaslat összhangban van a jövő évi népgazdasági tervvel. Ezért kérem én is a törvényjavaslat elfogadását — zárta beszédét Huszár István. (Folytatás a 3. oldalon)
