Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
Szemtanúk A nagy Idők, események szemtanúit szívesen keressük fel, hogy halljuk elbeszéléseiket, osztozzunk élményeikben. Különösen a forradalmi, a munkás- mozgalmi jelentőségű évfordulókon — mint például legutóbb a KMP megalakulásának 60. jubileuma alkalmából — faggatjuk az idős embereket, akik még elmondhatják: láttám Kun Bélát, Landlert, Stromfeld Aurélt, olt voltam a forró napok forgatagában. A legtöbb öregember szívesen emlékezik, örömmel meséi Üjságírópályám során sok veteránnal beszélgettem, soit visszaemlékező vallomást megírtam, s olyan öregemberrel is találkoztam (igaz, csak egyszer), aki a felszabadulás óta eltelt harmincegy- nehány esztendőben egyszer sem említette partizánmúltját. Az. illetékesek véletlenül »fedezték fel«, s ezután következett a riport, őszintén szólva, nekçm nagyon imponált ez az öregember. Cáfolhatatlan dokumentumokkal tudta igazolni harcos múltját, de az elmúlt évtizedekben egyszer sem érezte szükségét annak, hogy ezeket a bizonyítékokat szóba hozza, felmutassa. Mint mondta, nem volt szándékában titkolózni, hisz büszke volt arra, amit annak idején a hazájáért tett, de nemkevésbé azokra. a falakra, kéményekre (kőműves volt), amelyeket azóta épített, hogy partizán fegyverét fölcserélte vakolókanálra, kalapácsra. »Talán dicsekednem kellett volna vele?« nézett rám cso- ' dálkozó szemmel, amikor a muzeológus után én kezdtem újra az aznap már unásig ismételt »nótát«, hogy: az isten szerelmére, miért hallgatott Ilyen sokáig?! Egykor kötelességének tudta a fegyveres harcot, később a mindennapi kemény munkát, s most valahogy ekképp okoskodott: A kötelesség teljesítéséért nem jár megkülönböztető tisztelet, következésképpen di- csekvönek érezte volna magát, ha egyszer is előhozakodik az érdemeivel. Pedig valószínű, tudta, hogy ebben az országban erkölcsi és anyagi megbecsülés jár a hozzá hasonlóknak. Valószínű látott már ünnepségeket, amelyeken veteránokat tüntettek ki. Tv-riportot, amelyben az egykori ellenálló unokái körében nyilatkozik a hősi időkről, vagy a nyugalom megérdemelt horgászladikjában idézi meg az ifjúkor forró napjait. Ez az ember nem akart riportalany lenni, s a kőműves barátok között eszébe sem jutott, hogy másról beszélgessen, mint a családjáról és a szakmájáról. Szóval ilyen is van, tudomásul kell vennünk. Ezt most már a helytörténészek agyával gondolom, akik elsősorban az adatközlőt, a szemtanút és nem a példásan szerény férfit látják az ilyen emberben, következésképoen munkájuk megnehezítöjét is. Hiszen a történetírás (amely nagyrészt a lelkes helytörténészek eredményeire épül), nem nélkülözheti a szemtanúk visszaemlékezéseit, az apró, jelentéktelennek tetsző tényeket, amelyek részként illeszkednek a kép egészébe. Tényeket mondtam. Ebben ugyanis nem ismer tréfát a história. A helytörténész, amikor bekapcsolja a magnóját, vagy felnyitja jegyzetfüzetét, 320 ezer utas Gyékényesen Sláger a farmernadrág! A korábbi években ilyenkor télen csendes, szinte elihagya- tott volt a gyékénye6i vasútállomás. Néhány utas okmányait, csomagjait kellett csak a határőröknek, pénzügyőröknek átviszgálniuk. Most azonban más kép fogad bennünket: zsúfolt szerelvények, külföldre — főiként Olaszországba — látogató és onnan visz- szaérkezó több száz turista, meg olyan utasok, akik élve a kishatármenti forgalom lehetőségeivel, az ünnepekre vásárolnak. Növekvő utas^étszám Komi János pénzügyőr százados, a gyékényesi vámhivatal parancsnoka tájékoztat felelősségteljes munkájukról, melyet az állomáson tevékenykedő határőrökkel együttműködve végeznek. — Bobén az évben a tavalyihoz képest mintegy 10—12 százalékkal • emelkedett az utasok szám?, s elérte a 320 ezret. Szinte a világ minden tájáról érkeznek olyanok, akik hazánkon keresztül mennek Jugoszláviába, Olaszországba, vagy onnan jönnek hozzá nk. A balatoni szezon befejezésével sem lett kevesebb a munkánk, nincs most holt çzezon, mint a korábbi években. Szeptemberben például tíz csoport külön szerelvényeken utazott Olaszországba majd jött vissza. Volt köztük hétszáz fős is. Ilyen csoport ment november végén ugyan, csak Olaszországba. Már jelezték: szilveszterre hétszái olasz szervezett dolgozó jör hazánkba külön vonattal Gyé kényesen át, hogy itt köszönt- se az új esztendőt. Ezek a cső. portok és a menetrend szerinti járatokon utazók nagy szá ma jelentősen növeli feladatunkat. Farmer másfél millióért Tavaly a pénzügyőrök és s határőrök kilószámra, töbt milliŐ6 értékben találtak eL rejtett arany ékszert. Az ülé sefc mögé vagy a szeméttar tokba eldugott, újságpapírbí csomagolt kincseknek a gazdáit nem sikerült megtalálni persze hogy nem jelentkez* tek. — Az idén a farmer lett í sláger. Öltönyöket kosztümöket és márkás nadrágokat hoz nak. Határőreink a személyI kocsik padlásterében ké nagyobb tételt is fölfedeztek Leltározzák az eldugott farmernadrágokat. 1 színtiszta igazat akarja hallani. Ez esetben a legendák — bármilyen szépek legyenek is—, vagy a hárijánoskodó élménybeszámolók bizony csak félrevezetik a jó szándékú gyűjtőt Nem akarom megsérteni adatközlőinket, azokat a szemtanúkat akik készségesen, s etikai szempontból is kifogástalanul segítik helytörténészeink vállalkozásait. Akadnak azonban másféle »szemtanúk« is. Ezek — talán éppen a társadalom megkülönböztető tiszteletére áhítozva — többnyire önjelöltként reproduktív fantáziájukat működtetik. Egyik helytörténész ismerősöm például arról panaszkodott, hogy .»hő§e« A volokalamszki országilt című regényből mondott föl neki részleteket, de volt olyan esete is, amikor a visszaemlékező Solohov Grigoriját úgy említette, mint személyes ismerősét. Az újságíró-gyakorlat sem szegény az ilyenféle példákban. N os, ha mindezt figyelembe vesszük (márpedig figyelembe kell vennünk), magától értetődik az adatközlő emberi habitusának, jellemének, egszóval szavahihetőségé nek fontossága a helytörténeti gyűjtőmunkában És itt kell a cikk elején említett példát újra szóba hoznom, s hangsúlyoznom: vannak még ilyen emberek. Egészen biztosan vannak, csak föl kell őket fedezni. És szerénységük minden bizonnyal megbízható emlékeket, adatokat takar, amelyek hasznára lehetnek a legújabb kori történetírásnak. Sz. A. Ünnepi hangverseny Együtt a négy nemzedék Gitárpengetés, dal, néhány szál virág, piro6 nyakkendőé úttörők. Vidám, kedves képpel nyílt meg vasárnap a Do- rottya-szálló nagytermében az ifjúsági mozgalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére rendezett emlékülés». A Kisfaludy utcai általános iskola pajtásai tisztelgő szavakkal köszöntötték az ősz hajú veteránokat, a megemlékezés vendégeit, és az előttük járó »nagyokat«, a KISZ-eseket. Négy nemzedék képviselői gyűltek össze, hogy fölelevenítsék hat évtized történelmét, az ifjúsági mozgalom nagy állomásait. Szenes Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára megnyitójában a mozgalmi hitvallást fogalmazta meg. — 1918. december 30-án létrejött hazánkban az első kommunista ifjúsági szervezet, mely hat évtizede a kommunisták pártjának hűséges harcostársa. A KIMSZ a párt oldalán küzdött a Tanácsköztársaság kivívásáért és védelméért, ott volt a partizánosztagokban, a földosztók, a szocialista ipart és mezőgazdaságot építők első soraiban. A Kommunista Ifjúsági Szövetség — az 1937. március 21-i zászlóbontástól kezdve — ápolja és hasznosítja a kommunista ifjúsági mozgalom korábbi tapasztalatait. Az ifjúsági szövetség csak akkor ,tu,dja eredménye sen szolgálni a dolgozó nép, de önmaga érdekeit is, ha a munkásosztály forradalmi pártját követi. Minden kor ifjúsága másként .él, de a mai kor eszméi éppoly elvi szilárdságot követelnek, mint < történelem bármelyik idősza kában. A zászlónk jelszavá meggyőződéssel valljuk: »Hű ség a néphez, hűség a párt hoz!« Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára köszöntő jédalait, s mutattak be jé néhányat az utóbbi harminc év ifjúsági- és úttörődalaiból. A jó színvonal és a nagy énekkedv bizonyította: fiataljaink ápolják a múlt értékeit, azonosulnak vele. Erre volt nagyszerű példa a balaton- boglári gyerekek, a kaposvári Tóth Lajos és a II. Rákóczi Ferenc általános iskola úttörőinek szereplése. ben a KISZ és a kommunista párt kapcsolatáról, az ifjúsági mozgalom fejlődéséről beszélt. — Az ifjúkommunisták az elmúlt hat évtized alatt méltón álltak a párt mellett, harcoltak a nehéz időkben, segítettek az újjáépítésben. Az 1957-ben újjászerveződött KISZ szilárd támasza volt pártunknak, mely azt közvetlenül irányítja, ugyanakkor ■ igényli az önállóságát. A párt I felelősséget vállal az ifjúság Napszemüvegben, kígombolkozva nevelésében, ezt mutatja az ° 1971-es ifjúsági törvény is. Az eredmény lemérhető. Javultak a fiatalok élet- és munkakörülményei. A jogok érvényesítése mellett fegyelmezettséget és kezdeményező készséget várunk el tőlük. A KISZ feladatai közé tartozik, hogy még bátrabban közvetítse a párthoz a fiatalok gondjait, véleményét. A köszöntőit után több előadást hallgattak meg a részvevők: az ifjúsági mozgalom hatvan évéről, a somogyi fiatalság harcáról a tanácsköztársaságért. az egységes ifjúsági szervezet megalakulásáról megyénkben és a KISZ zászlóbontásáról. Ezek után a Fonómunkás Kisszínpad élményt nyújtó előadását nézték meg a résztvevők. A délutáni frissítő a járások, városok közötti játékos vetélkedő volt, . melyhez a KISZ Központi Bizottságának propagandabusza szolgáltatta a anyagot. A teremben felállított kiállítás pedig képekben mutatta be a hatvan év alatt megtelt utat és a somogyi ifjúsági mozgalmat. A rendezvénysorozat befejezéseként — késő délután— ' ünnepi kórushangversenyre került sor a Munkácsy gimnázium aulájában. Megyénk általános- és középiskoláinak énekkarai idézték fel a munkásmozgalom legértékesebb az egyikben 288 darab volt — értéke 288 000 forint —, most decemberben pedig 239 darabot találtak. Két napja egy arab áldampolgár csomagjában húsz farmernadrág volt. Tíz, tizenöt darabot gyakran találunk. Ez évben összesen másfél millió forint értékű farmernadrágot akartak a vámszabályokat megsértve becsempészni — mondja Kámi százados. „Figyelmes” rokonok A tájékoztatásból az derült ki — s ez örvendetes —, hogy a magyar állampolgárok között csak elvétve akad, aki a vámelőírásokat megsérti. A kisebb-nagyobb tétel farmerral utazók — csempészek — többsége külföldi. Egyetlen magyar akart 12 000 forint értékben pulóvereket, aranytárgyakat illegálisan behozni. — Hozzátartozóimnak, ismerőseimnek viszem ajándékba, nincs szándékomban a farmerrel üzletelni — magyarázkodnak azok, akiknél kisebb mennyiséget találnak. A nagyobb csomagok tulajdonosai viszont hasonlítanak az aranyat csempészőkhöz: ők is az ismeretlenség homályába burkolóznak, a szerencsére bízzák, hogy sikerül-e a több százezer forint értékű farmert határainkon átjuttatni. Ez a kísérletük rendre balul végződik! Nyolc 'darab ötszázas Üres volt a fülke, ám az egvik ellenőr mégis meghúzta a felgöngyölített ablakredőnyt Érdemes volt fáradoznia: egy vállalkozó kedvű — ismeretlen személy — nyolc darab ötszázast, 4000 forintot akart így kivinni. Sajnos a deviza szabálysértéseknél, bűncselekményeknél már nem olyan kedvező a kén a magyar turistákról, mert ebben ők vezetnek. Több ötszázast, márkát, dollárt találnak a kiutazóknál. Egy jugoszláv állampolgárnak pedig 50 000 forint értékű, bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet találtak, amelyet ki akart vinni az országból. Telefonon is tájékoztatnak A vámhivatalnak nagy feladatot jelent az itt kiszállított vagy behozott, a külkereskedelem által eladott, vásárolt vagy a MÁV által továbbított tranzit árúk vámellenőrzése. A takarmánytól kezdve a bútorig, déli gyümölcsig, gép, nyersanyag, képkocsi naponta átlagosan 500—600 vagonnal fordul meg a határállomáson. — A magyar állampolgárok vámszabálysértése nemcsak hatékonyabb ellenőrzésünk következtében csökkent jelentősen, hanem azért is, mert megfelelő tájékoztatásban részesülnek. Sokan személyesen vagy telefonon érdeklődnek az előírásokról. Készségesen nyújtunk mindenkinek tájékoztatást, ha nincsenek tisztában az előírásokkal. Szeretnénk segíteni az állampolgári fegyelem megszilárdításában, hogy turistáink ne csak a váméiőirásokat, hanem a devizaszabályokat is pontosan betartsák — fejezte be tájékoztatóját Kámi János százados Szalai László Aranyvasárnapi séta A tavaszias szellőben lúgom bolkozva, napszemüvegben jártak-keltek vasárnap az emberek. Sokkal inkább a húsvétot idézte a hangulat, mint a karácsony közeledtét. Hozzájárult ehhez, hogy a Kalinyin városrész két nagy áruháza elől most (még?) hiányzik a földfszített karácsonyfa. Helyükben színes, föl-fölröppenő léggömböket árultak. A falat támasztotta egy asszony. Mellette a motorkerékpár csomagtartóján kitakart ládika: fejes saláta zöldellt benne, a lábánál pedig kacsák gunnyasztottak. A Zselic Aruház zsúfolt. A tömegben fiatalember egyensúlyoz hosszú függönytartóvai és fityeg ös csillárral. Nagy üggyel-bajjal jut ki a lengőajtókon. Ezüstvasárnap kevesen vásároltak a földszinti élelmiszer- és vegyiáruosztályon. Most bezzeg egyre-más- ra pakolják a kosarakba az illatszereket, konyakosüvegeket, kávésdobozokat, finom cigarettákat Az élvezeti cikkek forgalma negyvenhárom százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. Fönt az emeleten testes barna köpenyes férfi és eg’’ cingár vörösödik az erőlkö ■ , tíéstől: hatalmas perzsasző- ; nyeg-göngyöleget emelnek ki a fal mellé erősített keretből. Sárga sapkás asszony ennek a mintázatára kíváncsi. A középen terülő szönyeghaloro te* tején széthengergetik a gyönyörű darabot. Mások is, akiknek eszük ágában sincs szőnyeget venni, odacsődülnek. Tetszésmoraj hullámzik végig a tömegen, aztán a többség sarkon fordul. Mások még odafülelnek az árra. — Hatezer-ötszáz — így a megtermett eladó —, de nézze, milyen szép vastag. Nem kényes, és tizenkét négyzet- méterért nem is drága. Levisszük lifttel, a hátsó bejárathoz odaállhat a kocsival. A lakástextil- és ruházati osztályon megkötötték az aranyvasárnap legnagyobb üzletét. Széles mosollyal mondja az osztály vezetője: — Megállás nélkül dolgozunk, pedig majd minden alkalmazottunk itt van. Csak azok maradtak otthon, akiknek halaszthatatlan a család; elfoglaltságuk. Alig-alig győzzük a munkát. Ahogy elnézem, kétszázezer forinttal fo- gunlf zárni, ami három-négyszerese a máskor szokásos négyórás forgalmunknak, Tudja, a szép időben vidékről is bejöttek a kedves vásárlók, akik ezüstvasárnap távol maradtak. Most aztán majd szétszednek bennünket, de mi örömmel álljuk a rohamot. És még valami: egyetlen reklamációnk sem volt Étkészletek, grillsütők, csillárok, hősugárzók, teáskészletek, rádiók, kis magnók kerülnek a vevők tulajdonába. A műszaki osztályon povik eladó: — Szombaton a Somogyi Néplabban hirdetett áruinkat tízesével vitték el, már semmi nem maradt ezekből. A játék- és cipöosztáiyon a pénztárosnő a csuklóját masz- szírozza. A háta mögött álló csomagoló kérdezi: leváltsa-e? — Birom még egy kicsit. — — Felém fordulva magyarázatképpen hozzáteszi: — Rengeteg apróságot visznek. A pénztárosnak az a jó, ha kevés, de nagy tételből jön ösz- sze a forgalom. Persze, ha én vagyok a vevő, magam is másképp gondolkodom ... A város központjából sokan jönnek a Zselicbe, mert csak itt kapnak elemes árut a zárás előtti utolsó félórában is. Az igaz, hogy a slágernek számító matchboxból két-há- rom darabnál többet senkinek sem adtak, pedig akadt, aki egyszerre tízet kért. Rengeteg babát eladtak és kiürültek a könyvespolcok. Egy nyolcéves kisfiú indiánhajat próbál, egy másik nu gyobbacska, összerakható repülőt vesz le a polcról, s bátortalan mosollyal mutatja az anyjának. A mama az árra pillant: »Hm, harmincöt forint, ez még elmegy«, s a legényke szája a füléig ér: kosárba kerül a doboz. Mellettük egy fiatalember 13 ezer forintért horgászfelszerelést blokkoltak Hétezer vevőt szolgáltak ki a Zselic Áruházban ezen a karácsony előtti vasárnapon. Negyvenkét százalékkal volt nagyobb a forgalom a tavalyinál: 554 ezer forint. A Május 1. utca felé tartva több kerékpárossal találkoztunk: valamennyi járművön fenyőfa utazott. A játék- és sportszerüzletben ismerős autós házaspár újságolta: most tértek vissza Dombóvárról. Körülnéztek, de ott is ugyanazt látták vagy nem látták, amit Kaposváron. Sokat derültek, mert az országúton sok dombóvárival találkoztak, akik viszont hozzánk ruccantak át. A bolt eladói szomorkásak: kevés a lendkerekes áru, nem tudnak kisvasutat adni, hiányoznak a konstrukciós játékok. Ott van viszont a nyakukon az eladhatatlan 460 forintos oroszlán és a 390 forintos, ugyancsak ízléstelen, óriási és tőkés valutáért beszerezhető katicabogár ... Ennek ellenére ők is többet adtak el, mint tavaly és az ezüstvasárnapon: 35 ezer forint volt a bevétel. Siófokon a Sió Áruházban főleg iparcikkből és konfekcióból, kötöttáruból vásároltak sokat. A vártnál jobb volt a forgalmuk: 1 millió 200 ezer forint. Ehhez hozzájárult a 20 százalékos en- I gedményes vásár is: szép férfi- és - gyermekkabátok találtak gazdára. A Somogy Aruház vezet az 1 millió 700 ezer forintos forgalmával. Annyian voltak itt, hogy alig lehetett mozogni. Az üzlet dolgozói nem is számítottak ekkora érdeklődésre. Gombos Jolán
