Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

Falusi körkép TELI ESTEK ABLAKAI 60 éves a debreceni egyetemi könyvtár A havas évszak, úgy tét szik, téli álomba ringatja a kis somogyi falvakat. Mintha egy időre megszűnne az élet a dombok között kuporgó kucsmás házakban. Mozdulat­lan fák, jeges tekintetű ab lakok, merevnek látszó füst a kémények fölött. Vajon igaz-e ez a kép, vagy csak látszat? Igaz is, látszat is. Egyik-másik faluban hiába keressük a művelődni vágyó közösségeket, a tevékeny nép­művelőt; másutt viszont (a .nehézségek ellenére is) tisz­teletreméltó makacssággal gyúlnak ki újra és újra a könyvtárak, klubok, szakkör- helyiségek fényei. „Szőnokjdöltek” Ádándon Adandón például a mező- gazdasági szakiskola diákjai sokat foglalkoznak szabad ide­jükben irodalommal. Az iro­dalmi körnek 35 tagja van: Varga Ferenc és Házi Ferenc tanárok irányítják a műve­lődni vágyó kis közösség mun­káját. — Az irodalmi kör népsze­rűségnek örvend a tanulóifjú­ság körében, de a falu köz­véleménye előtt sem ismeret­len — mondja Varga Ferenc. — Mert nemcsak az iskolá­ban, hanem a községben is rendszeresen szerepelünk kü­lönböző ünnepélyeken, ren­dezvényeken. Elmondhatjuk, , hogy immár rangot jelent az irodalmi kör tagjának lenni. Ez annál is inkább figyelem­reméltó, mért szakmunkás je­löltjeink irodalmi műveltsége enyhén szólva nem túl ma­gas, amikor a 8. osztály befe­jezése után ide kerülnek. Vi­szont a kör be örömmel járnak, verset, prózát mondanak, s közben egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülnek, a ré­gi és a niai magyar iro­dalommal. Tulajdonképpen ez az egyik nagyon fontos célja a munkánknak. Szerepelnek a fiatalok különféle versenye­ken is. Fölléptek Nagyatádon, Pécsen és országos vetélke­dőkön. Az iskola vertikális felépí­tésű KISZ-szervezetének egyik jól működő csoportja a kul­turális alapszervezet. 23 tagja van. A munkásmozgalom ki­emelkedő teoretikusainak, harcosainak életútját tanul­mányozzák a többi között; minden tanuló egy-egy nagy előd életművéből készül fel, s előadást tart a többieknek. — Párttaggyűlésen határoz­tuk el, hogy tanulóinkat az eddigieknél jobban készítjük1 fel a közéleti munkára, sze­replésre — mondja Varga Fe­renc, aki egyébként a kultu­rális alapszervezet tanár pat- ronálója is. — A gyerekek az alapszervezeti munka során megtanulnak előadni, hogy úgy mondjam, »papír nélkül* beszélni a hallgatóság előtt. Hagyományteremtők, mecénások Az andocsi iskola neplánc- szakköre a múlt tanévben alakult Olasz Éva tanár két csoportban foglalkozik a ta­nulókkal; az ötödik-hatodiko­sok népi gyermejátékokat ta­nulnak, a hetedik-nyolcadi­kosok pedig már az egysze­rűbb tánclépéseket is gyako­rolják. Az úttörő kulturális seregszemlén, Siófokon, bronz minősítést kapott az együttes. — A műsorok összeállítá­sában segítenek a gyermek­tánccal kapcsolatos kiadvá­nyok, főként a Népművelési Intézet által megjelentetett munkák — mondja Olasz Éva. — De a népi játékok, táncok egy részét maguk a gyerekek gyűjtötték szüleik­től, nagyszüleiktől. Olasz Éva az idén bábszak­kört is alakított. Régebben Csökölyben foglalkozott bábo­zással, s tapasztalatát most az andocsi gyerekeknek adja át. Gamáson nincs hagyománya a népi kézimunkának, ez azonban nem akadályozta Je­szenszky Jánosné pedagógust /abban, hogy kézimunka-szak­kört szervezzen a faluban. Az általános iskolásokkal kezdte, később a szülők is kedvet kaptak ehhez a hasznos és kellemes időtöltéshez. Külö­nösen azok az asszonyok, akik Buzsákról, Korádról származ­tak Gamásra, segítik Jeszensz­ky Jánosné hagyományterem­tő munkáját. A pusztaszemesi termelő- szövetkezet két pávakor me­cénása. A bálvár.yosi és a pusztaszemesi együttesé. 1977-ben alakultak, s azóta szép sikereket értek el kü­lönféle szemléken, rendezvé­nyeken. Hetenként egyszer próbálnak. vezetőjük . So- mogyvári Imre tanár. — Mindkét együttes tagjai felnőtt férfiak és nők, fiata­lok, idősebbek vegyesen — mondja. — Nagyszerű érzés azt tapasztalni, hogy ezek a meglett, főként fizikai mun­kát végző emberek mennyire szeretnek együtt lenni, éne­kelni. Népművelői pályafutá­som során ritkán találkoztam ekkora lelkesedéssel. Tavaly alakultak, s az idén léptek először közönség elé a so­mogyi művészeti szemle kör­zeti és járási ' rendevényein. Dicsérő oklevelet kaptak. Még ebben az évben jelentkeztünk a pávakörök és parasztkóru­sok országos minősítő verse­nyére, amelyet november 18- án és 19-én rendeztek Tabon. E versenyen mindkét kórus jő minősítést érdemelt ki. Folytatjuk a munkát, a jövő évi művészeti szemlére ké­szülünk. A bálványosi együt­tes három részből álló mű­sort próbál. Az első részben somogyi dalokat adnak elő furulyakísérettel, majd a szú- kebb pátria népdalai követ­keznek a citerazenekar közre­működésével. A harmadik résziben a zenekar szerepel. A pusztaszemesi pávakör ugyan­csak somogyi gyűjtésű dalo­kat ad majd elő. A fiatalok kérésére... Kőröshegy nyári hangverse­nyei Európa-hírűek. Most itt is tél van. Az Árpád-házi templom orgonája legföljebb istentiszteleteken szólal meg. Ilyenkor Kőröshegy is olyan fejű, mint a legtöbb Somogy­bán. — Három éve a fiatalok kérésére alakítottuk meg a KISZ irodalmi színpad együt­tesét — mondja Maricsek Fe- rencné tanár. — Azóta kétszer vettünk részt művészeti szem­lén, több-kevesebb sikerrel. Egy ideig szüneteltettük a foglalkozásokat, de januárban új műsort kezdünk próbálni, hogy a tavaszi művészeti szemlén részt vehessünk. Az iskolában is vezetek irodalmi szakkört. Danyi László rajztanár azt mondja, hogy a körös hegyi fiatalok rendkívül nagy ér­deklődést mutatnak a képző­művészet iránt. Jelenleg 78 tagja van a szakitörnek, s kénytelen két csoportban fog­lalkozni a fiatalokkal a nagy létszám miatt. Egyelőre a z alapvető technikai fogások­kal ismerkednek meg, s min­denekéi ött »látni« tanítja őket. A cél természetesen a vizuális kultúra, a művészet- történeti műveltség alapjai­nak lerakása, de nem lehe­tetlen, hogy ennyi érdeklődő között néhány tehetség is akad. Danyi László tapasz­talt tanár és szakkörvezető. Balatonföldváron már három éve foglalkozik az ottani kép­zőművészeti szakkör 12 tag­jával A marcali járás Balaton- parti ékköve Fonyód. Műve­lődési házát rendszeresen lá­togatják a nagyközség és a társközségek fiataljai, felnőtt­jei.. Népzenei kör, népművé­szeti faragó-, hímzőszakkör, néptánccsoport, 3 10 ifjúsági klub működik Fonyódon. Kü­lönösen a faragószakkör nép­szerű. — Minden hétfőn 40—50 ember jár a faragószakkörbe melyet a buzsáki Óyanis Lász ló hivatásos népi iparművész vezet — mondja Matkó Im- réné, a művelődési ház Igaz­gatója. — A fonyódi és a környéki közönség kedveli a citerazenekarunkat is. Télen szinte minden héten meghív­ják őket szerepelni valame­lyik munkahelyre. Mostaná­ban falugyűlésekre járnak. Női és férfi énekkar, nagy létszámú fúvósegyüttes pró­bál rendszeresen a művelődé­si házban. A lírát kedvelő fia­talok nemrég klubot (úgyne­vezett versklubot) alakítottak. Működik fotószakkör, s mint­egy 100 tagú bélyeggyűjtő klub. Angol-német nyelvtan- folyamot is szerveztek, — Ordacsehi, Balatonfeny- ves, Pusztaberény, Fehér- és Feketebézseny, Imremajor, Pálmajor lakói is rendszere­sen részt vesznek rendezvé­nyeinken — mondja az igaz­gatónő. — A nagyközségi üze­mek, vállalatok, ha szükséges, személyszállító gépkocsikat küldenek a társközségekben lakó dolgozóikért. A fonyódi ipari szakmun­kásképző intézet halijában a téli hónapokban fővárosi színművészeket fogadnak. A többi között Lukács Sándor, Bálint György, Garas Dezső, Madaras József, Sinkovits Im­re látogat el a Balaton-parti nagyközségbe. ;?/. a. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtára 1918 májusában nyílt meg. A könyvtárnak 1932-ben már 290 000 kötet könyve volt, napjainkban ez a szám egymillió. Jelentős a 100 ezer egységet tartalmazó zeneműtára. Képünkön: Az olvasóterem. Fiatal vezetők - egymás között Somogy gazdasági fejlődésé­hez nélkülözhetetlen a szelle­mi töke, a friss, korszerű gon­dolat. Különösen most, amikor előtérbe kerültek a vállalatok munkájának minőségi ténye­zői. Hatalmas tartalékok szunnyadnak még a különbö­ző szervezetekben, és ezek el­sősorban emberi tartalékok. Olyan, eddig kevésbé fontos­nak tartott tényezők szerepe növekszik, mint a munkahelyi közérzet, az egyes emberek alkotóképességének kibonta­kozása, a rendszeres szakmai továbbképzés, a műveltség és a látókör szélesítése. Ezeknek — sajnos — igen sok helyen még nincsenek meg igazán a föltételei. Több vállalatnál a régi reflexek, meggyökerese­dett gondolkodásbeli sémák gátolják, hogy az eredeti öt­letek, messzebbre tekintő el­képzelések megtermékenyít­sék a munkát, és így na­gyobb teljesítményű »motor* hajthassa a vállalati futómű­veket. Hol van a hiba? Miért megy e fontos tartalékok föltárása, kihasználása olyan nehezen? Szélesebb körű, átfogóbb elemzést kívánna a válasz. Mi most ennek csak egyetlen szá­lát szeretnénk megragadni. Az egész országot behálóz­zák a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei, városi, sőt vállalati szerveze­tei. Kaposváron már évek óta működik az SZVT. Néhány hónapja a kaposvári szerve­zeten belül megalakult a fia­talok bizottsága. 15—20 fiatal­ember jár a bizottság külön programja alapján szervezett rendezvényeire. Ifjú szakem­berek ők, néhány éve még az egyetem, a főiskola padjait koptatták. Onnan kikerülve szembetalálják magukat egy más valósággal. Ott hasonló gondolkodású, felkészültségű, életkorú társaság élt együtt. Itt a föltételek sokkal érde- sebbek, sokrétűbbek, nehezebb az alkalmazkodás. A fiatalok bizottsága éppen ebben próbál segíteni: megkönnyíti és gyor­sítja az alkalmazkodást a sa­játosan somogyi és sajátosan vállalati föltételekhez. Fog­lalkozásokat, amolyan »klub­esteket« szervez az ifjú szak­embereknek. A háromtagú bizottság egyik tagja Horváth Márta, a Me­zőgép közgazdásza. Tőle kér­dezem : — Miben segíthetnek ezc& a klubfoglalkozások? — Megérteni azt a környe­zetet, amelybe kerültünk. Ta­lán nincs is olyan fiatal, alti ne nagy ambíciókkal, világ­megváltó tervekkel kezdené a munkáját. Az egyetemen be­lénk oltották ezt a szellemet A vállalati valóság egészen más, és törvényszerűen más. Az emberi kapcsolatok nfor- málisabbak, kevésbé áttekint­hetők, szűk korlátok közé szo­rulhat az ambíció. Az egyete­men nyíltan megmondtuk egy­másnak: ebben hibáztál, nincs igazad, rossz nyomon jársz. A vállalati életben ez így nem megy. Hiányzik ez a nyílt szellem. Ha rossz munkát vé­gez, szintén megtudja az em­ber, de kerülő úton ... Meg­tanulni a játékszabályokat, az eligazodást, ez minden kezdő szakembernek roppant nehéz. Nehogy ambíciójának kritikai szellemének csökkenésével, ragy teljes takarékra állításá­val fizessen érte. Ebben -tud sokat segíteni a fiatalok bi­zottsága. — Milyen foglalkozásokat tartanak? — Itt mindenről szó esik. Legtöbbet természetesen a szakmáról, a legújabb közgaz­dasági, politikai és kivált ve­zetéstudományi ismeretekről beszélünk. Az alapvető stílus a kötetlen eszmecsere. A vi­ta. Gyakran rádöbbenünk: Hát ott is ez a baj! Nálatok is így mennek a dolgok?! S nem­csak tanul az ember a má­siktól, hanem azt is érzi: hát­országa van. A legfontosabb mégis az, hogy e beszélgeté­sekből kibomlik egyfajta képi a megyéről, a somogyi válla­latokról. így biztosabban ész­revesszük, mit lehet és kell tenni. — Melyik rendezvénynek volt a legnagyobb sikere? — Amikor arról esett szó: konkrét esetben hogyan kell dönteni. Meghívtunk két so­mogyi vállalati vezetőt, akik voltak elég bátrak állni az -ostromot«. Saját vezetési gyakorlatukról faggattuk őket. Valós helyzeteket elemeztünk, döntéseket kritizáltunk. Talán nem hangzik nagyképűen, ha azt hiszem: mindkét »fél« so­rtat tanult. Mi az elemzés va­lóságos nehézségeiből, a meg­áldandó kérdések összefüggé­snek mélységeiből kaptunk eckét. Egy vezetéstudományi ízakember pedig azzal búcsú- :ott egy foglalkozás végén: az i baj, hogy ezek a friss gon- lolatok nem jutnak be a val­akit vérkeringési rendszeré- >e. Vajon hol van a gondo- atot át nem eresztő réteg? Új hanglemezek Zongoraczi ffráza í ok S Mme», nos, utóbb) években megjelent zongorafelvétel bi­zonyítja, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat művészeti irányítói biztonság­gal ismerték fel hazai pianis­táink tehetségét és az ebben rejlő piaci lehetőségeket. Ránki és Kocsis, Schiff és Falvai, Szabó Csilla és Tusa Erzsébet produkciói olyan ke­resett exportcikkekké váltak, amelyek utánnyomása még az évente csaknem hatmillió hanglemezt készítő dorogi gvárnak is gondokat okoz. Mert a magas előadói színvo­nal megfontolt műsorválasz­tással, olykor meglepetésekkel is párosul. Ránki Dezsőt például kizá­rólag a romantikus zongora- irodalom csodálatos interpre- t'dóraként, Chopin. Schubert, Schumann, Liszt föl kent tol­mácsolójaként ismerhették ed­dig a hanglemezbarátok. Jog­gal keltett hát feltűnést a Hungaroton-hanglemezhetek alkalmából megjelent albu­ma, amelyen Mozart két Esz- dúr hangnemű versenyművét játssza a Liszt Ferenc Kama­razenekan közreműködésével. Sándor Frigyes dirigálásával: az első előadójáról Jeune­homme néven kfizé-mart kon­certet, s a »bécsi* zongora­versenyek 449. K. számú első darabját. Ez utóbbi a klasszikus épít­kezési mód egyik legsikerül­tebb remeke, s Ránki kétség­telenül stílusosan »énekelteti*- hangszerét a második, andan- tino tételben, és fogja feszes­re a ritmusokat a harmadik­ban, még's úgy érezzük: nem ez a konfliktusok nélküli, »si­ma* kiegyensúlyozottság az ő világa. Rendkívül széles érzel­mi skálája és hasonlóan, kor-, láttalan technikai tudása a Jeu-( nehomme-koncertben bonta­kozik ki igazán. Abban az al­kotásban, amelyet Charles Rosen, a neves pianista és szakíró — több érzelmi réte­ge és a szonáta-, valamint a concertofonna továbbfejlesz­tése miatt — az első igazi klasszikus versenyműnejt tart Ránki, mégis a korai roman­tikus jegyeket domborítja ki. Igazán itt is a második tétel­ben érzi otthon magát, abban az »operás* szerelemzenében, a sóhajmotívum. a r°<- vök, az érzelmi hul­lán ok, a párbeszéd-esség már e.gy értei műén utal a Beethove n-zongoraverse­nyekre és általában a drámai- ság, a program igényére. * A gyönyörű, puha billentés, a hatásos, de sohasem teátrális megállások és a dinamikai szélsőségeknek — a hagyomá­nyos »lesimított* előadásmód ragadványaitói megfosztott — tolmácsolása inkább goethei- vvertheri, mint haydni képze­teket kelt. Még a rondóban is drámai töltet rejtőzik, néhol a motorikussá,? állítólag elen­gedhetetlen követelménye el­lenére. Mai jegyzetünk másik »sztár­ját*, a több mint húsz eszten­deje Párizsban élő Cziffta Györgyöt, a világ hangver­senypódiumainak egyik körül- ’ rajongott kedvencét más fá­ból faragták. Ö ahhoz a nem­zedékhez tartozik, amelynek eszménye a virtuozitás, a dús és feltétlenül szép hangzás, érthető hát, hogy új lemeze is csupa-csupa »bravúrszámot* tartalmaz. Még a két Chopin- darabbaru a gyász és a bol­dog szerelem érzelmi rétegeit elbűvölően ötvöző f-moll fan­táziában és a lemondó han­gulatú Fisz-dúr* impromtuben is inkább a precízen kidolgo­zott dallam formálásra és a sodró érzelemáradátra keM fí­gyei nőnk, s nem a drámai kontrasztokra. Ugyancsak a színfelrakás sokrétűsége jel­lemző Liszt elcsépelt Pagani­ni-átiratainak, a La Campanel- lanak a tolmácsolására és Ra­vel töméntelen szinkezelési rafinériával megkomponált szonatinájának és A víz já­téka című kompozíciójának előadására. Az ötvenes években »új Liszt Ferencnek« elkeresztelt Cziffra — nyilván grandiózus példaképének hatására — gvakran készít átiratokat köz­kedvelt művekre, s a Hunga­roton új lemeze ezek közül is tartalmaz kettőt. Muiattatóan szellemes Rossini: A tánc cí­mű »slágerdalának« a para­frázisa, s a virtuóz technika korlátlan csillogtatására ad alkalmat a Teli Vilmos-nyi- tány csaknem negyedórás utánérzése. Azzal a fölösleges sallangokat mellőző, kizárólag a drámaiságra törekvő ökonó­miával azonban, amely Liszt kései átiratait jellemezte. CZiiffra mindvégig adósunk marad. Nehéz szabadulni at­tól a gondolattól, hogy ez a briliáns, de felszínesen hatás­vadász újrateremtési és. elő­adási mód manapság már csu­pán egy szombat esti családi összejövetel érzelmi-hangu­lati aláfestésére alkalmas. És technikai tananyagnak ifjú pianisták számára. U A. SomogtjiJiép/ap , Koterien eszmecsere és kritikai hang

Next

/
Oldalképek
Tartalom