Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

Alapszervezet, elvtársi közösség A pártalapszervezetek — a párt szervezeti egy­ségei — egyben kom­munista emberi közösségek s; olyanok, amelyeknek meg­határozó szerepük van. hogy agjaik a szó legteljesebb ér­lelőiében kommunistává vál­janak. Persze mindez rend­kívül összetett folyamatok közepette valósul meg. Je­lentős szerepe van ebben a pártalapszervezetek ideoló­giai-politikai nevelőmunká- jiának, a sokoldalú és állandó képzésnek, mindenekelőtt a közösen végzett munkának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közössé­get Az eredményes munka alapfeltétele, hogy a pártta­gok aktívan részt vállaljanak az általános tevékenységből, eleget tegyenek pártmegbiza- ’ásaiknak, a párttagságból eredő kötelezettségeiknek. Mindezt azonban nemcsak a kötelességérzet, hanem egyéb érzelmi motívumok is befo­lyásolják. Ebből a szempont­ból igen fontos dolog, hogy a pártvezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, s ők érzlk-e, tapasztalják-e munkájuk és megbízatásuk fontosságát. Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbizatásokat a végrehajtás folyamatában rendszeresén is értékeljük. Ilyen alkalommal az elismerő szavaknak rendkívüli jelentő­ségük van. A jól végzett párt­munka elismerésében lénye­gében a párt politikájának valóraváltásán dolgozók mun­kájának megbecsülése jut ki­fejezésre. A munka rendszeres érté­kelése, a jó munka elismeré­se azonban nem önmagáért való; jelentős kihatással van a kommunista egyéniség fej­lődésére, a párttagság neve­lésére is. Az elvtársi politikai légkör, a pártegység, a párt ! egész ütőképessége nagymér­tékben függ az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös fe- . lelősség érzetének helyzeté- I tői. Igaz és tanulságos az a j lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért, s minden egyes kommunista is felelős a pártért. Ennek állandó figye­lembe vétele, érvényesítése nagymértékben befolyásolja a kommunista közösség sze­mélyiségformáló tevékenysé­gét, kisugárzó hatását. Az el­vi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezik egy- : más munkájának figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget és az őszinte bírálatot. A tagkönyvcsere során folytatott személyes beszélge- ! tések ilyen értelemben is lé- ! nyeges tanulságokat hoztak : számunkra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelős­séget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségé­nek munkája, magatartása, példamutatása megfelelő; ez erőt, ösztönzést ad mindany- nyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban hozott más tapaszta­latot is. Intő tanulság, hogy több elvtárs élete, sorsa más­képpen alakult volna, ha az első hibánál figyelmeztetjük vagy felelősségre vonjuk őket , — teleintet nélkül beosztásuk­ra —, elsősorban saját érde­kükben. Ezek a tapasztalatok újra figyelmeztetnek bennün­ket: erősítsük pártunkban a bírálat és önbirálat szellemét Ehhez a kommunistáknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek, ahol az önkritikát nem vala­miféle divatjamúlt »ötvenes évek módszerének» tekintik. A hibák, a fogyatékosságok, a | torzulások ellen határozottan ; kell föllépni, és egységesen I cselekedni megszüntetésük | 1 érdekében. A párttagoknak nem lehet­nek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem részesülhetnek jogtalanul hát­rányban sem. A kommunis­ták emberek, bizonyos esemé­nyek, gazdasági vagy társa­dalmi hatások, érzelmi motí­vumok stb. rájuk is ugyan­olyan hatással vannak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerülnek olyan nehéz helyzetbe, amit náluk sem lehet annyival elintézni, hogy »neked ezt meg kell ér­teni, hiszen párttag vagy«. Ezeknek a tényezőknek feltá­rása fontos feltétele lehet az aktivitás növelésének, végső­soron pedig a pártegység erő­sítésének. Legyen az alapszervek ve­zetőinek és a különböző terü­leteken dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra, hogy amikor az egyes párttagok munkájukkal, helytállásuk­kal kiérdemelték, hozzájussa­nak mindazon javakhoz, szük­ségletekhez, amelyeket ilyen esetekben a társadalom vala­mennyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg, hogy prob­lémájukat, segítség iránti ké­résüket a belátásra vagy az öntudatra való utalással tus­solják el. Helyes, ha a jogos segítségben nem várjuk meg, amíg az érintett elvtárs je­lentkezik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki mikor és mire vált érdemessé, jogosult­tá. M ás szóval: az alapsrer- vezet vezetőségének, a pártcsoportok veze­tőinek nemcsak a panaszok és kérelmek folytán kell intézni az ilyen jellegű gondokat, ha­nem állandóan és figyelmesen kell vizsgálni, keresni a köl­csönös segítségadás lehetősé­gét is. Dr. Latos István, fa MSZMP KB alosztályvezetője ‘ ¥ A kitüntetés 4 ; mindnyájuntnak szól Hosszú Tibor éppen dél­utáni műszakra készülődik. Tizenegy éve dolgozik a hús­kombinátban, majdnem az­óta, hogy megtanulta az au­tószerelést. Szerelőiként kez­dette most egy tizennyolc ta­gú csoport munkájáért fele­lős. — összesen 126 tehergépko­csi és öt személyautó javitá- áról, üzemképes állapotban artásáról gondoskodik a_ cso­portom. Gyakorta sürgős a feladat: a kocsinak mennie kell, mert várják az átvevő­helyeken, a távoli vágóhida- kon, hogy átvegyék, illetve átadják az élő állatokat. Ilyenkor, akár késő éjszaka van, akár kora hajnal, nem azt nézzük, hogy mennyi az idő, hanem azt, hogy a jár­mű mielőbb kifogástalan le­gyen. Tizenegy éve lett kommunis- ‘a, s kérte, hogy pártmegbfea- ását a munkásőrségben telje- dthesse. Tíz éve kezdte meg íz előképzést, s 1969 január­jában az ünnepi egységgyűlé­sen tett esküt társaival együtt. Elvégezte az egyéves párlis- koiát, a munkásőrségnél pe­dig egy há- rornh ónapos szakasapa- rancsnoiki, tan­folyamot. —. Miért lett munkásőr? — Sokan kérdezték tő­lem ezt, s csak azit tudom mondani : azért, amiért a pártba is kér­tem a fölvéte­lemet. Nagy­apám — anyai ágon — Szán­tó János, a ré­páspusztai ter­melőszövet­kezet párttit­kára, veterán volt; az őélete számomra a követendő, ezért lettem kommunista és mun­kásőr ... A század, amelynek pa­rancsnoka, a múlt évben ala­kulta Szerelők, lakatosok, hús­ipari szakmunkások, terme­lésirányítók s más beosztású többségükben fizikai munkát végző, szocialista brigádban dolgozó emberek vannak ben­ne. S nemcsak a húskombi­nátból, hanem — egy szakasz- I ban — a környező üzemek- j bői: a cukorgyárból és Pa­tyolattól is. Jó néhányan ja munkahelyükön, a parancs­noknál magasabb gazdasági beosztásban dolgoznak. — Nem okoz ez feszültsé­get? — Ellenkezőleg. Nálunk ki­alakult az az elvtársi, közös­ségi szellem, amely jellemző a munkásőrségre. Nemcsak a szolgálat ellátása vagy a gya­korlatok során, hanem a gaz­dasági feladatok végzésében is érdeklődünk egymás mun­kája iránt, és segítünk, anü- ben csak lehet, így van ez akkor is, amikor a gyári if- júgárda-szervezetet vagy a to- ponári általános iskoia utté­A Nagyberki Állami Gaz­daság vadgazdálkodási ágaza­ta elképzeléseket felülmúló sikereket értek el tavaly óta. Erről kérdezem Arkosi Zsol­tot, a vadgazdálkodási rend­szer vezetőjét. — A második szezon elején vagyunk; jelenleg 11 állami gazdaság, két erdőgazdaság és a nagyberki mint gesztor alkotja a rendszert. Tavaly 40 ezer fácánt lövettünk kül­földiekkel; ez száz százalé­kos növekedés volt az előző évihez képest. Hasonló növe­kedést terveztünk ez évre is. Ahogy a vadászati árfolya­mokat jegyezhetjük, kiderül, hogy a rendszer tagjai 18,6 forintért »állítanak elő« egy dollárt. — Százharminc százalékra teljesítette a rendszer tavaly a vadásztatási tervet; ez azt jelenti, hogy minden 13 je­lentkező csoportból csak tízet tudunk fogadni. Pedig egy fácán ára, ha el is akarja vinni a vadász, a terítéktől függően 17—24 nyugatnémet márka. — Mi a titka a nagy nép­szerűségnek? — Erről az erdészet-vadá­szat vezetője többet tud mon­dani. Büki Lászlót nehezebb el­érni, mint egy vezérigazgatót Szezon van most, és a főva­dásznak éjjel-nappal van dol­ga. Legutóbb egy délelőttön találkoztunk; karikás szeme, ha nem mondja is, elárulja, hogy éjjel az erdőt járta. És nem is eredménytelenül: aranyérmes bikát ejtettek el. — Mi vonzza ide messze földről a vadászokat? — Elsősorban üzleti közöt­tünk a kapcsolat: vevő jön az eladóhoz. Ha az eladó telje­síti azokat az ígéreteket, ame­lyek korábban elhangzottak, amivel a vevőt idecsalta: a vevő elégedetten távozik és terjeszti jó hírünket. Az ígéretek a következők: jól szervezett vadászat, vad bőségesen és színvonalas ellá­tás. Ez utóbbiról a rossz nyelvek azt, mondják, hogy »a nagyberekiéknek az Intercon­tinental nem színvonal«. — Egy biztos — neveti el magát a vadászati vezető —, hiába a rengeteg vad, a jól sikerült program: ha a vadá­szok vaságyon alszanak, nem biztos, hogy újra eljönnek. Itt Magyar—amerikai közgazdászkonferencia rőit pártfogoljuk. Egyik tár­sunk, Bognár János, családi házat épített, s mi együtt hordtuk a téglát, kevertük a betont, a maltert... Ügy ér­zem, ez a kitüntetés valójá­ban mindnyájunké: az egész századé. Meg a feleségemnek is köszönhetem, aki két gyer­mekünk neveléséből, a csalá­di gondokból helyettem szin­tén nagyon sokat vállalt hogy helytállhassak a mun­kásőrségben ... Hosszú Tibor nemcsak a testületben, hanem a munká­jában is bizonyítja, hogy mi a munkásőr, a felelős parancs­noki beosztásban dolgozó kommunista kötelessége. Ezt I jelzi Az élelmiszeripar kivaló dolgozója kitüntetés és a vál- I lalati kiváló-jelvény. Társai, a század munkás­őrei most, amikor megkapta A Haza Szolgálatáért Érdem- ! érem arany fokozatát, a mun- j kahelyén keresték föl. s őszin- j te örömmel gratuláltak — 1 j mintha ők kapták volna az i I elismerést. Ez is kifejezi azt : a jó közösségi szellemet, elv­társi összefogást, amely v húskombinát munkásőreinél tapasztalható. Nem vételien, ; hogy itt minden évben töb­ben kérik fölvételüket a testü­letbe, jelentkeznek előképzés­nek, mint más gyárakban, üzemekben. Sokan az ifjúgár­dából, mint Lévai Árpád tar­goncás vagy Bogdán János húsipari szakmunkás. . j — Látjuk g parancsnok és a többi myrrkásőr példáját, azért követjük őket — így • válaszolnak többen, amikor, elhatározásukról érdeklő- j döm. Látják* Hofcszú. Tibor, a ; helyettese Horváth István, az-i után Károlyi Gyula és a többi I húskombinát! munkásőr, pél­dás, több kitüntetéssel, elis­meréssel jutalmazott gazdasá­gi és munkásőri tevékenysé­gét, és követik őket. Szalai László Magyar—amerikai közgaz­dász kerekasztal konferenciát tartanak Budapesten novem­ber 14—18. között. A kulturá­lis kapcsolatok intézete és az amerikai nemzetközi' kutatá­si és cseretanács közötti együttműködés alapján már negyedik alkalommal összehí­vott tanácskozásra amerikai közgazdász professzorok nyolctagú delegációja érke­zett hétfőn Budapestre. A konferencián a magyar— amerikai gazdasági együtt­működés kérdései mellett át­tekintik azokat a témakörö­J két is, amelyekben évek óta ! közös kutatások folynak. Az I együttműködés a nemzetközi I közgazdaságtudomány terü­letén is jelentős, hiszen olyan kérdéseket vitatnak meg, mint a közgazdászok szerepe az állami és gazdasági dönté­sekben. a közgazdaságtudo­mány kutatásának módszerta­ni kérdései. Nagy érdeklődés­re tarthat számot »Az ameri­kai gazdaság magyar, és p magyar gazdaság amerikai közgazdász szemmel« címűté­lcétszobás apartmanok várják őket. Magyar zsebnek aligha el­érhető áron — ezt hozzáte­hetjük. Mert aki egy napot tölt itt, a berekben, az a szál­lásért és étkezésért 1200 fo­rintot fizet. És ebben nincs benne a vad ára. — Mégis sokan jönnek! — Tavaly tizenha ezer fá­cánt és nyolcezer récét lőt­tek ki. Nincs titkunk, de ha volna, ez lenne: hogyan lehet a több tízezer mesterségesen nevelt fácánt és vadkacsát úgy »elvadítani«, hogy mind jó repülő legyen, s ugyan­akkor nagyjából egy terüle­ten maradjon! Óriási mennyiségről van Itt szó. És ezt a gazdaság szak­embereinek kellett kikísérle- tezniük. Mostanában sokan jönnek hozzájuk tapasztalato­kért is, hiszen ez a nagy­üzemi, majd »szabad tartássá« váló technológia sok buktatót rejt Három-négyszáz hektár jut a gazdaság egy-egy vadászá­ra, s ősz felé hihetetlenül sok a vad. Aki itt vadásznak áll be, nem elég, hogy új isme­reteket szerez, bizony, a lá­bával méri a berek süppedős talaján a kilométereket. Most ősszel egyik vadászcsoport a másikat éri, s alig van meg­állás. És a békésen legelésző hereford marhák, a szaktele­pen sokasodó sertések, vala­mint a szárnyas vadak ezrei bizonyítják a természetes ar­culatát megőrző berekben egy új, korszerű szemlélet si­kerét. IÎ. A. A megbecsülés alapja Az Cgyik kaposvári gyár­ban fontos exportmunka ke­rült egészen közel a befeje­zéshez. Mikrohullámú adóve­vőt szerelteit. Az utolsó al­katrészeket helyezték el, s ha­marosan működni kezdett az egész rendszer. Pontos és sokoldalú mérésekkel, terhe­léssel igyekeztek megállapíta­ni, van-e hiba, és ha igen, hol. Ott sürgőbt-forgott a fél műhely: szakmunkások, tech­nikusok, mérnökök. Azonos munka más-más fázisait vé­gezték — beosztástól, képzett­ségtől függetlenül. Akikor ott, néhány órára, csak a szaktu­dás döntött: ki hogyan kezeli a mérőműszereket, szervezi a terhelést' és látja át az egész folyamatot. Ebben egy volt mérnök, szakmunkás és technikus. Nem mérték össze tudásukat általában, csak fölkészültsé­gük hasonló elemeit hasznosí­tották! Együtt, egyszerre. A gyári mindennapokban — noha e közös elemek érvénye­sülése a munkában végig meg­marad «—T ; egészében, különvá­lik ez a.- háromfajta .munka. A mérnök a műszaki fejlesz­téssel. a technikai-technoló­giai problémák eVméleti és gyakorlati soráéál birkózik: a technikus munkájában szin- 'íéa.viartnak hasohló elemek, csak általiban kiegészülnek J. JNjkvetler t termelésirányítás-■ sár,. a is'ú'úr.Ui késé pedig a jfíöz'vetlep ■ kivitelezés,' a meg­valósítás .-a f'Jsdata. S e mun kák ra jgítélésében gyak. an .gen nagy különbségek talál­hatók. Viszonylag könnyű helyzet­ben van a gépeknél dolgozó munkás, amikor munkájáról kell számot adni. Ezt kérték, ennyit teljesítettem — elméle­tileg ilyen egyszerű. S ha el­marad a darabszámtól, ha se- lejtet gyárt, nem tud az anyaggal, energiával takaré­koskodni, mindez mérhető, és a fizetésben, a társadalmi— vá.lalati megbecsülésben is nyoma van. A munkapadnal tehát nrndig pontosan elvá­lik, hogy ki milyen munka­erő. A munkadarabban tár­gyiasul a szakmai tudás, a lel­kiismeretesség, a szorgalom. Így van ez? Csak részben. Mert a gyárban igen szoro­san összefügg egymással a munkások és a közvetlen ter­melésirányítók, sőt a múszaki j fejlesztés, az anyaggazdálko- I dás, és egyéb területeken dol- [ gozók munkája. Egy rossz szói kezetü, nehezen »összehoz­ható-* 1 termékkel csak kínlód­nak a műhelyben is. Az ilyen­nél a norma és az anyagkalku­láció gyakran válhat nyűggé, Hátráltató tényezővé. Fontos az egész ével átfogó rendelés- j állomány 'biztosítása is —; ez ja jó, üzemi légkör és az üte- ' mes munka egyik fő feltéte­lé. Ha januártól áprilisig csak annyi a munka, hogy az üzemben ímmel-ámmal dol- [ gozgatók épp teljesítik a mun- j kanapot, akkor az év végén óhatatlanul megnő a túlórák Száma, - a kapkodás, a lázas sietség... És ennek a minő­ség látja kárát. Vagy ha a rak­tál ban nincs elég anyag, s emiatt halmozódnak a fél­kész termékek, esetleg állnak a gépek, akkor a legjobb feir készültségű, legszorgalmasabb munkás legjobb szándéka is hiábavaló. Nagyon is összefüggnek te­hát a gyárban az egymástól látszólag távoli területek. S egyre inkább így van ez. A mai közgazdasági környe­zetben, a munkahatékonyság tartalékainak kutatása-föltu- rása közben mind világosabbá váiik az olyan tevékenységek fontossága, amelyekre koráb­ban kevesebb gondot fordítot­tunk. Egy vállalat összmun­kájának eredményességét vég­sősoron az dönti ei, hogy mennyire kelendő az a termék, amit gyárt. S ehhez már nem elég a hagyományos értelem­ben vett műszaki felkészült­ség — ez már konkrét, kor­szerű vezetői ismereteket kí­ván. A tervezés és az értéke­sítés legújabb »fogásainak« módszereinek tudását, sőt al­kalmazását követeli meg Olyan erények ezek, amelyek döntően meghatározzák az egész gyár jelenét, s jövőjét, de a közvetlen termelésben dolgozókra is hat. A vállalat nem elszige­telten, nem üres légtérben dolgozik, hanem meghatáro­zott környezetben. E környe­zeti jelzések minél pontosabb észlelése, vállalati »nyelvre« való fordítása és a gyors, ru­galmas reagálás napjainkban igen fontos feladat. A legap­róbb részeiben is szorosan összefüggő vállalati szervezet­ben e munkának keli adni ma a legnagyobb megbecsülést. Ezen áíl vagy bukik a gyár, a vállalat jövője. Cs. T. „Vadítják”a fácánt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom