Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

I HÉTVÉGÉ Fényorgonát épített Legfontosabb a barkácsgép Hosszú, sokablakos, bontás­ra ítélt családi házba csön­getek be Kaposváron, a Füre­di utca elején, szemben az új városrésszel. — Nem vagyok a szavak embere. Ügy érzem, sokkal inkább a tetteké — mondja Ruczek László, az 503-as Ipari Szakmunkásképző Intézet má­sodéves autóvillamossági mű­szerésztanulója. Ezért nem bánkódtam annyira, amikor érettségi után nem vettek Eöl a pécsi műszaki főiskolá­ra. Persze ázért az idén újra megpróbálom, csábít a tudás, a gyakorlat mellett a na­gyobb elméleti fölkészültség. — Mióta foglalkozik barká­csolással? — Beleszülettem, úgy ér­zem, »a véremben van.. .» Édesapám iparos, a nagybá­tyám, a nagyszüleim szintén kisiparosok. Nem jártam még iskolába^ amikor karácsonyra megkaptam életem első vil- lanyvasútját Ebben ugyan nincs semmi különös, hisz napjainkban sok szülő meg­veszi ekkora korú gyermeké­nek, engem azonban nem elégített ki a kis elipszis pá­lya. Hulladékfából, rossz go­lyóstollbetétből, rongyból, meg fagyipénzből kuporga- tott összegen elkezdtem épí­teni az első terepasztalomat Ezt — ahogy bővültek isme­reteim és lehetőségeim — még jó pár követte. — Ügy tudom, régebben is foglalkozott már elektroniká­val, rádióépítéssel. — Elsősorban az építés fá­zisai, az új technikai megol­dások érdekelnek és érde­keltek mindig. Szívesen em­lékszem vissza a rádiószakkö­rök morze gyakorlásaira az általános iskolában, Sántha tanár úr rádiótörténeti elő­adásaira szintén. Üjra és újra nagy kedvvel veszem elő ezt a témát, új megoldásokon, le­hetőségeken töprengve. — Szívesen végez minden • féle munkát az asztalostól, a műszerészig. Mit tart a leg­fontosabb szerszámnak? — A manapság már kap­ható sok nagyszerű szerszám közül a jó barkácsgép a leg­fontosabb. A többi szerszám már »magától jön-«. Még a legkisebb háztartásban is szükség van egy jó csavar­húzóra, kalapácsra, éles fű­részre. Természetesen most a Segítenek az szb-k Fellendül a természetjárás az üzemekben Társadalmunk életében a testnevelés és a sportmozga­lom szerepe erősen megnöve­kedett, s egyre tovább foko­zódik. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa mellett működő sportbizottság október 16-án megalakította a legnagyobb tömegeket mozgósító és átfo­gó természetjáró albizottságot. Az albizottságnak hét el­nökségi tagja van. Az alaku­ló ülésen Völgyi László, az SZMT sportreferense vázolta az elképzeléseket. A természetjárás rendkívül népszerű és elterjedt időtöl­tés. A legkulturáltabb, a leg­egészségesebb aktív pihenési, ismeretszerzési és szórakozási lehetőségek egyike. A szak- szervezeti bizottságoknak, az üzemi, a munkahelyi sportfe­lelősöknek éppen ezért a tu­risztikát — mint testedzést, mint kulturális nevelési le­hetőséget — gyakorlati mun­kájuk középpontjába kell ál­lítaniuk. Minél több dolgozó ismer­je meg a természetjárás sok­féle formáját, és kedvelje meg azt. Sokszínű, változatos túrákat, találkozókat, köztük szocialistabrigád-találkozókat lehet rendezni. Ezek megszer­vezésének egyetlen munkahe­lyen sincs akadálya. Előnyös, ha természetjáró szakosztályt vagy egyesületet alakítanak az üzemben, a munkahelyen. Ott, ahol nem működik sportegyesület, ala­kítsanak külön természetjáró sportegyesületet. Több kisebb vállalat együttesen is alakít­hat ilyet. A szakosztály meg­alakítását a sportegyesület elnöksége mondja ki. A meg­alakulást mindkét esetben be kell jelenteni az illetékes testnevelési és sportfelügyelő­ségnek. Az a fontos, hqgy minden munkahelyen keltsék föl a kirándulások, a túrázások, az aktív pihenés iránti igényt A természetjárók legyenek a szocialista sport népszerűsítői és szervezői. Az SZMT sportbizottságá­nak albizottsága kapcsolatot tart a különböző ipari ágaza­tokban dolgozó munkásokat, alkalmazottakat közvetlen irányító vállalati szakszerve­zeti bizottságok sportfelelősei­vel. Ellátja őket tanácsokkal, túraprogram-ajánlatokat, hon­ismereti, nép- és képzőművé­szeti, történelmi ismeretekkel foglalkozó és a turisztika ér­dekeit szolgáló ismeretanya­gokat küld. A tervek szerint három év múlva minden vál­lalatnál működik majd ter­mészetjáró szakosztály. Az albizottság jövőre meg­szervezi az SZMT-n belül az alapfokú túravezető tanfo­lyamot, mintegy 30—40 hall­gatóval. A túrabizottság minden év­ben egyszer a természetjárást népszerűsítő kiadványok el­készítését, továbbá évente egy-egy alkalommal a moz­galom eredményeit, gondjait, feladatait tartalmazó évkönyv kiadását tervezi. A természetjáró klub még az idén megkezdi működését az SZMT-székházban. Az ak­tívák részére ismeretterjesztő előadásokat és különböző ren­dezvényeket tartanak majd. speciális szerszámokról nem beszélek. A vas- és az ezer­mesterboltokban mindenki megtalálhatja a számára meg­felelő fölszerelést. Nem olcsók, az biztos, sokszorosan megté­rül azonban a befektetés, ha örömünket leljük a munká­ban. Hozzá tehetem : a köl­csönzés is járható út — Honnan meríti az ötle­teket a munkáihoz? — Sok újat és nehézségei hoz magával a fejlődő, ro­hanó élet csak nyitott szem­mel kell járni, és megpróbál­ni a lehető legegyszerűbb mó­don megoldani ezeket a gon­dokat Van egy jó folyóira­tuk a barkácsolóknak, a ha­vonta megjelenő Ezermester. Arra hívom fel a figyelmet hogy bármennyire kidolgozott megvalósított munkákat lát­hatunk is az újságban, kész tervrajzok szerint kezdhetünk a feladat megvalósításához, mindig igyekezzünk saját igé­nyeinket és lehetőségeinket is átgondolni. Ne féljünk a kí­sérletezéstől, az esetleges mó­dosítástól sem. Lehet hogy ezek a kísérletek először még nem válnak be, de kitartó munka után nem marad el a siker. — Milyen szempontok sze­rint kezd hozzá egy munká­hoz? — Annak elbírálása a leg­fontosabb, hogy gazdaságosan kivitelezhető-e a gondolat milyen az anyag-, a szerszám­szükséglet Utána nagyon fon­tos a pontos tervezés, még a kis barkácsmunkáknál is. Elvem: »inkább kétszer mér­ni, mint egyszer sírni!« Az anyagpazarlás kerülhető el ilyen módon. — Mivel foglalkozik az utóbbi időben? — A Donnerban építke­zünk. Ez sok időmet elveszi. Édesapám szenvedélyes hor­gász. Amíg nem volt betiltva a motorcsónak a Balatonon, a kis dióhéj csónakra szerelt 50 köbcentissel járta a vi­zet. Ekkor gondoltunk egy nagyot és megépítettünk egy Csepel-akkumulátorral haj­tott villanymotoros erőátvi­telt Építettem keverőpultot erősítőt fényorgonát A leg­utóbbi Alkotó ifjúság pályá­zaton a keverőpultommal me­gyei első helyezést értem el. Ennek révén utazhatom a de­cember elsején megrendezen­dő budapesti országos bemu­tatóra. K. Zs. i császár vára Prágától délnyugatra, * Bertmaka Karlstejn büszke vára. 1348-at írunk. A te­hetséges és igen művelt politikus, any­ja után cseh származású IV Luxemburgi Károly már két éve ural­kodik német- rpmai császár­ként és cseh királyként. Csehországot választja bi­rodalma, a ko­rabeli Közép- Európa leg­nagyobb ál­lamközössége kulturális és politikai köz­pontjává, melynek élén rövid idő múl­tán császári címmel állott Jól átgondolt kultúrpolitikai programjának — ezt IV. Ká­roly Csehországban 1348-ban a prágai Újváros és az egye­tem megalapításával kezdte meg — Karlstein várának felépítése is egyik része volt. Ez a vár volt arra hivatva, hogy a birodalmi koronázási ékszerek őrzője legyen. Megépíttette a párizsi Sain­te Chapelle mintájára Karl- stejn várában a Krisztus szen­vedéseinek szentelt kápolnát a vár legfontosabb és leg­nagyszerűbb helyiségét ame­lyet egyúttal hozzáférhetetlen kincstárnak is használtak. Az erkélyeket a koronázási ék­szerek tartozékait 1423-ig őrizték Karlstejn várában, ekkor Zsigmond király először Magyarországra, majd egy évvel később Nürnbergbe vi­tette át A Szenvedések-ká- polnája ezután (1619-ig) a cseh királyság levéltárának és a cseh koronázási éksze­reknek nyújtott fedelet Ezzel megváltozott ugyan Karlstejn eredeti jelentősége, a vár azonban továbbra is megőriz­te állam jogi fontosságát A vár négy részből állott, s ezek jelentőségük szerint fokozottan egyre magasabbra kerültek. Ezek: a vár előtti térség a bejárati kapuval, a várparancsnokság épülete, a kétemeletes császári palota a káptalani templommal és a Nagy-torony, az egész épület magva. A császárnak és ki­folyó völgyében áll vül a korabeli európai festő­iskolák élenjáró művészei séretének a vár megtekinté­sekor három részre osztott utat kellett megtennie a kápolnáig, a falak freskói egyre pompásabbak lettek, s a Nagy-toronyban elhelyezett Szenvedések-kápolná j ában (Szent Kereszt kápolnának is nevezik) érték el a csúcsot. A freskók témakörei (bibliai mozzanatok, valamint a csá­szár pozícióját és hatalmát dicsőítő ciklusok) egymáshoz kapcsolódtak, s ugyanolyan felfelé ívelő gradációval kö­vetkeztek egymás után, mint a vár építészeti megoldásá­ban. Ezek a freskók és táb­laképek teszik ma Karlstejnt az Alpeseken túli XIV. szá­zadbeli festőművészet legje­lentősebb kincstárává. Fenn­maradásukat — bár néhol csupán torzókként — a festő­művészeknek (akik kétségkí­voltak) arra irányuló törek­vése biztosította, hogy ne csu­pán szépséget adó technoló­giát alkalmazzanak, hanem olyat, amely tartós. Egészen különleges művészi alkotás — az építőművészet és a bel­ső dekoráció összhangjának kiváló példája — a Szt. Ke­reszt kápolna díszítménye, melynek festészeti alkotásait túlnyomó részben IV. Károly udvari festője, Theodorikus mester készítette. A 130 da­rabból álló táblaképsorozata a XIV. századbeli festőművé­szet egész világon egyedülál­ló galériáját képezi. A császári palota restaurá­lási költsége 2,5 millió ko­ronát igényelt, s ott 1978 no­vemberében, IV. Károly ha­lálának 600. évfordulója al­kalmából állandó kiállítást rendeznek be. Ssarvastelepítés A nemes külsejű, szép megjelenésű szarvasok kiala­kulásának központja az ős­lénytani leletek tanúsága sze­rint Ázsiában volt. Ma azon­ban Ausztrália kivételével valamennyi földrészen megta­lálható, bár Afrikában csak az Atlasz-hegység vidékén él­nek. Különösen érdekesek azok a foltos testű fajok, amelyek Elő-Indiában, Japánban és az Usszuri vidéken élnek Rendkívül tetszetős külsejük miatt e három szarvas kép­viselőit a föld legkülönbözőbb vidékein, így például még Ausztráliában, Uj-Zélandon és Madagaszkáron is meghonosí­tották, s míg eredeti hazá­jukban ma már mindhárom szarvast a kipusztulás veszé­lye fenyegeti, a telepítések olyan jó eredménnyel jártak, hogy új hazájában ma már mindhárom szarvas vadászha­tó is. A szarvasok idegen tájakon való telepítésének régi ha­gyományai vannak. Így pél­dául már a középkor kezde­tén Európa számos országá­ba betelepítették az európai dámszarvast. Igaz, a dámva­dak az utolsó jégkor közti időszakban már éltek Euró­pában, az utol? ' ’égkor után azonban csupa,: isázsia te­rületén maradtak fenn. Csak hogy Kisázsiában ma már Hazánkból is kap lapokat Ujsággyűjíemény Lvovban Nem volt tanzániai dollárja teljesen kipusztultak. E szép szarvasfajt jelenleg már nem­csak Európában, hanem szin­te az egész világon minde­nütt meghonosították, ahol csak megfelelő volt számuk­ra a környezet. Sok helyen ma már nemcsak parkokban, vadaskertekben, hanem a sza­bad természetben is élnek. Jó példa erre hazánk dám­vadállománya. A különböző szarvasfajok természetesen jelentős gazda­sági értéket képviselnek, szinte minden testrészük fel­használható. Húsuk különösen ízletes. Agancsukból dísztár­gyakat készítenek, bőrük ki­tűnő minőségű. Trófeájuknak vadászati szempontból van különös jelentősége, számos országnak fontos devizabevé­telt jelent. A bőrrel, tehát a »hánccsal« borított agancsot a gyógyszeriparban használ­ják fel. A Szovjetunióban gazdaságokban, félvad álla­potban gondozzák ezeket a szarvasokat. Mikor az agancs megfelelő stádiumban van, befogják a bikákat, és lefű­részelik az agancsokat; a szarvasok nem pusztulnak el. a következő évben új agan­csot növesztenek. Ezeket az állatokat tudományosan kikí­sérletezett, tápanyagokban gazdag takarmányon tartják, így rendkívül hagy és sú­lyos agancsokat növesztenek. Képünkön: Legújabban japán szarvasokat telepítettek Szi­bériába, ott várhatóan kedve­ző föltételeket találnak a szaporodásukhoz. Érdekes levelet kapott egy hónappal ezelőtt a szerkesztő­ség Lvovból. A. L. Levitan, aki munkás a város egyik üzemében, egy példányt kéri a Somogyi Néplapból újság- gyűjteménye számára. Mint mindenhova, ide is angol, né­met nyelven írta meg leve­lét. Azóta már érdekes hobbi­járól, a gyűjteményéről is be­számolt kérésünkre. — A Szovjetunióban sokan gyűjtik az újságokat Erre nagyok a lehetőségek, hiszen 7844 újság jelenik meg a Szovjetunió minden népének a nyelvén. Ezek közül 29 össz-szövetségi lap, 156 szö­vetséges köztársaságbeli, 312 táj-, megyei és autonóm kör­zeti, 95 autonóm köztársaság­beli vagy autonóm területi. Megjelenik 657 városi, 2907 járási, 3688 üzemi lap (ebből 273 kolhozújság). A gyűjtőket az is érdekli, milyen válto­zások vannak Például 1976 januárjától 1977. március vé­géig 29 új lap jelent meg a névváltozásokat is beleszá­mítva, s ebben az üzemi la­pok nincsenek benne. — Milyenek az újsággyűj­temények? — A gyűjtők többféle szem­pont szerint alakítják ki gyűjteményüket. Vannak a rendszerezett gyűjtemények. Aki ezt választja, az minden újságot gyűjt a változásokkal együtt. A másik fajta a nyomdai-újságírói gyűjte­mény. Aki ezzel foglalkozik az gondot fordít a változá­sokra, a rovatokra, a kiadás helyére, az ünnepi kiadásra (számra), a különkiadásra. A történelmi jellegű gyűjte­ménybe a régi újságok tar­toznak: illegális, partizán, há­borús, forradalmi, kommunis­ta agitációs újságok és má­sok. — Milyen az Ön gyűjtemé­nye? — Az enyém nyelvi jellegű. Azt a célt tűztem magam elé. hogy minden nyelvű újságból legyen kettő-kettő, amelyet kiadnak a világon. Jelenleg nyolcvanhét nyelven vannak lapok a gyűjteményemben. — Hány magyar újságot kapott eddig? — A Somogyi Néplapon kí­vül tizenegy megyei lapom van, megszereztem a központi lapokat, egy hetilapot, az Élet és Irodalmat. Magyar nyelvű a Szovjetunióban megjelenő Kárpáti Igaz Szó is. — Vannak-e beszerzési ne­hézségei ? — Sajnos, igen. Tanzániá­ból is kértem újságot. Erre kaptam egy értesítést, hogy előbb fizessek be egy tanzá­niai dollárt, aztán majd el­küldik a lapot. — Mekkora a gyűjteménye? — Valamivel több, mint ezer újságom van. — Melyek a legérdekesebb példányok? — Szovjetunióban vannak egészen kis népek, egy-égy mindössze néhány ezer. Az ő számukra is adnak ki köny­veket, tankönyveket, újságo­kat. Lapjaikat mindenképpen a legérdekesebbnek tartom a gyűjteményemben. Megvan az első cseh lap első száma, aztán szereztem újságot Gua­deloupe szigetéről, San Mari­no Köztársaságból. Uruguay- ból megkaptam a szláv emig­ránsok haladó szervezetének a lapját és még sorolhatnám. A. L. Levitan rendszeresen levelez a szerkesztőségekkel, s kérését általában teljesítik. Nagy örömmel venné, ha so­mogyi újsággyűjtőkkel is kapcsolatot teremthetne. Re­méljük, hogy vágya teljesül. L. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom