Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

Tv-jegyzet Somogyi siker a sakkosztályozón Pővás mikrobusz 13 év után újra OB II-es csapata van Kaposvárnak r X Slagyar Sakkszövetség megbízásából a megyei TSH Sakkszövetsége Fonyódon ren­dezte meg a megyei bajnok- csapatok II. csoportjának kör­mérkőzését. A Tolna megyei ÁÉV, a Mosonmagyaróvári Vasas, a Mohácsi TE és a So- mogyot képviselő Kaposvári Hunyadi Vasutas SK csapata küzdött a Balaton menti nagyközségben. A 12 táblás körmérkőzésen lebonyolított csapatverseny első találkozó­ján a két legesélyesebb csa­pat, a K. H. Vasutas és a Tol­na megyei ÁÉV párharca 6—6 arányú döntetlent hozott. Ezt az eredményt akkor .mind­két csapat »■kudarcnak:« tartotta. A második napi' fordulóban kezdődött meg az igazi ver­senyfutás a végső győze­lemért. Ekkor a Tolna me­gyeiek szerez­tek egypon­tos előnyt. Nehéz érzé­keltetni azt a felkészültsé­get, ami a vasutasok csa­patán az első napi döntet­len és a máso­dik napon is mutatkozó hátrány után érződött. So­nyen, hogy minden remény el­veszett. A TÁÉV előnye elle­nére mindkét csapatnál szá­molták: kinek milyen 'arány­ban kell nyernie, hogy eset­leges holtverseny esetén az egyetlen lenetőséget, az el.ó heiyet megszerezze. A *sakk- diáma« a 3. napon érte el csúcspontját. Négy és fél óra elteltével a TÁÉV-nek állt a végső siker. A hatodik órában még folyó öt játszma (a Vas­utasnál három, a TÁÉV-nél kettő) hozta meg a végső dön­tést, a TÁÉV-nek a remény széthullását, a K. H. Vasu­tasnak a végső győzelmet. A kan azon voltak a vélemé­A verseny legidősebb résztvevője, a kapos­vári dr. Sípos Ferenc másfél ponttal já­rult hozzá a sikerhez. verseny végeredményét a ki­írás szerint a csapatgjyőzel- mek (győzelem: 2 pont, dön­tetlen: 1 pont, vereség 0 pont), holtverseny esetén az egymás elleni jobb eredmény, ezen egyenlősége esetén a jobb játszmaarány, majd a sötét színnel elért jobb eredmény adta. A K. H. Vasutas holt­versenyben fél ponttal, jobb játszmaarányával végzett az első helyen. Ezzel Kaposvár­nak — 13 év után — újra OB II. osztályú sakkcsapata van. A részletes eredmény: I. forduló: K. H. Vasutas— TÁÉV 6:6, Mosonmagyaróvári Vasas—Mohácsi TE 6:1. II. forduló: TÁÉV—Mohácsi TE 7:1, K. H. Vasutas—Mo­sonmagyaróvári Vasas 6:1. III. forduló: Mosonmagyar­óvári Vasas—TÁÉV 5:7, Mo­hácsi TE—K. H. Vasutas 3:1. A végeredmény: 1. K. H. Vasutas 5 pont (21 pontos játszmaarány), 2. Tolna me­gyei ÁÉV 5 pont (20,5), 3. M.-óvári Vasas 2 pont (17), 4. Mohácsi TE 0 pont (13,5). A csapatmérkőzésen a K. H. Vasutas csapatában Mo­nostori Lajos, dr. Máthé Al­bert, dr. Illés Attila, Horváth Miklós, Roth Erik, Schmideg Péter, Vodicska Ferenc, Zá- voda Ferenc, Jenei' István, Csíki István, Háhn Miklós, Erdélyi Sándor, dr. Sípos Fe­renc szerepelt. A résztvevő csapatok mind­egyike sportszerűen verseny­zett. A már esélytelen csapat sem nyújtott a még esélyes­nek segítséget, minden fél pontért meg kellett küzdeni. A versenyt Verőczi Béla és Tóth József országos verseny­bírók nagy hozzáértéssel, kö­rültekintéssel vezették. Négy somogyi a Szovjetunióba utazik Az ünnepi tévéműsor ki­emelkedő rendezvénye volt a Röpülj páva!-gála, melyen ki­hirdették a vetélkedő eredmé­nyeit. Somogy rendkívül, nagy izgalommal várt erre az ese­ményre, hisz a zsűri és a kö­zönségszavazatok alapján várcmányciói voltunk az egyik díjnak. A zsűri pontjai a negyedik helyet jelentették a somogyi c: rpatnak, a közön­ségtől kapott 42 583 szavazat már dobogóra — a harmadik helyre — juttatta megyén­ket. A három helyezett cgy- tgy mikrobuszt kapott aján­dékba. A buszon az embléma: a népművészet jelképe, a pá­va. Fotóriporterünk az ajándé­kot tegnap délelőtt a megyei művelődési központ udvarán örökítette meg, a buszt ez az intézmény használja. A kiemelkedő helyezés mel­lett külön jutalmat is kapott Somogy: négyen a Szovjet­unióba utaznak a szovjet tévé vezetőjének a meghívására. Két fiatal pár, két idősebb, akik a hagyományainkat őrzik. A szovjet tévé vezetője, aki egyébként megyénkbe látoga­tott az ünnepek előtt, kiemel­kedőnek tartja azt, hogy So­mogybán apáról fiúra száll a népművészeti örökség. Külön- díjat kapott Horváth János karádi táncos, aki emlékeze­tes kanásztánccal ajándékozta meg a tévénézőket. A somogyi faragó népművész, Varga László egy díszes faragása az ő jutalma. Negyei labdarúgó-bajnokság Erzsébet-nap (Folytatás a 4. oldalról) Tab—Karád 1:0 (0:0) Karád, 100 néző. Vezette: Vajda. Tab: Kiss — Ulreich, Vendl, Mireider, Molnár, Vinkler (Spi- lák), Kovács G., Szabó- G., Berki I., Kaveczki, Berki II. Edző: Cza- bula Miklós. Karád: Keresztes — Csapó, Kovacsik, Komáromi II., Kudomrák. Komáromi I., Buzsá- ki (Tanító), Lázár, Ellenberger, Hoppár, Pusztai. Edző: Tschepen György. A 90 percet szinte végigtá­madó hazaiak számos helyze­tet hagytak ki. A tabiak egy szerencsés góllal nyertek. Ki­állítva: Lázár labdaelrúgásért Sporthírek Hecht és Csőm játszmája döntetlenül végződött, így 2:2 lett a végeredmény a Bue­nos Aires-i sakkolimpián a 10. fordulóban Magyarország és az NSZK csapata között. A nőknél ugyancsak döntetlenül végződött a magyar—angol találkozó, miután a függő­játszmát a szigetországi spor­toló nyerte. A férfiaknál a 11. forduló­ban Magyarország 3:l-re győ­zött Izland ellen, míg a ma­gyar—nyugatnémet női talál­kozó 1.5—1.5 arányban zárult. * * * Az amszterdami olimpiai stadionban 63 000 néző előtt került sor kedden este Johan Cruyff búcsújátékára egykori klubjában, az Ajax-ban. A nagy gála azonban »ünnep­rontással« zárult, mert az el­lenfél, a Bayern München 8:0 (2:0) arányban lelépte a nagy-, hírű holland együttest. A mér­kőzés magyar szempontból azért érdekes, mert az UEFA Kupában a Bp. Honvédnak az Ajax lesz az ellenfele. Cruyff annak ellenére, hogy az ő búcsúmérkőzéséről volt szó, a bevételről lemondott a dél-hollandiai mozgássérültek és az amszterdami gyermek- klinika javára. • • • Az asztaliteniszezők Szuper Liga versenysorozatában a harmadik forduló első mér­kőzését a magyar válogatott 6 :l-re j nyerte a Szovjetunió ellen. Az AFP újabb találko­zóról adott hírt: Csehszlová­kia a Chateauroux-ban 1500 néző előtt lezajlott találkozón 5:2-re győzött a kupát védő Franciaország ellen. Góllövő: Kovács Gy. Jók: Kiss, Vendl, Kaveczki, illetve Kovacsik, Kudomrák. Tab ifi—Karád ifi 2:0 Kovács József A forduló válogatottja: Kiss (Tab) — Herencsár (Memye), Hajdú (Marcali VSE), Roznik, (Nagyatád), Vinkler (Barcs), Palotai (Kiss J. SE), Veres (Táncsics SE), Fábián (Vasas), Vacsi I. (Lengyeltóti), Hor­váth II. (Siófok), Kékesi (Sió­fok). A bajnokság állása: 1. Kiss J. SE 13 12 1 — 49— 6 25 2. Táncsics SE 14 10 4 — 44—10 24 3. VBKM 14 10 2 2 33—11 22 4. B.-Idle 14 10 2 2 36—19 22 5. Siófok 14 6 4 4 24—15 16 6. Barcs 14 5 6 3 14—11 16 7. Latinca SE 13 5 5 3 21—17 15 8. Marcali 14 6 3 5 24—23 15 9. Memye 14 5 4 5 22—23 14 10. Kadarkút 14 6 — 8 29—29 12 11. B.-földvár 14 4 4 C 17—32 12 12. Nagyatád 14 4 3 7 23—24 11 13. Lábod 14 4 3 7 15—35 11 14. Csurgó 14 3 3 8 17—32 9 15. Lengyeltóti 14 3 2 9 28—37 8 16. Tab 14 2 3 9 14—30 7 17. Karád 14 2 2 10 12—33 6 18. B.-boglár 14 2 1 11 10—45 5 Tiszteletreméltóan bátor író volt Németh László. Tud­niillik a legnagyobb vakme­rőség a közvetlen famíliáról drámát, regényt írni, s nyílt mellel állni a figurául köl­csönzött élők válasz-szúrásait. Németh László pedig a törté­nelmi drámái kivételével szinte mindig elevenbe vá­gott; környezetének, rokoni és ismeretségi körének tagjait választva művei hőséül. Ettől olyan izzók, részletmegfigye­lésektől hitelesek regényei. Apja, anyja szerepel az Irga­lomban, felesége a Kocsik szeptemberben címmel induló regényekben. A szilasi rokon­ság egy-egy alakja adta az ötletet az Iszonyhoz, a Gyász­hoz és sok színművéhez. Szin­te az egész szilasi klán szere­pel az Erzsébet-napban, mely­nek témáját először a Hor- váthné meghal című elbeszé­lésében pendítette meg. Ez volt az a mű, mely díjat aratva íróvá avatta őt. Az Erzsébet-nap csakúgy, ŰJ HANGLEMEZEK A téboly asszonyai Veriaao Luchetti, Magda Kalmár, Klára Takács, Kolos Kováts Budapest Symphony Orchestra Lamberto Gardelli Luigi Cherubiniról megfe­ledkezett az utókor. Olykor felidézzük ugyan a rosszízű anekdotát, melyben a párizsi Conservatoire szigorú igazga­tója visszautasítja a fiatal Liszt Ferenc felvételi kérel­mét, hébe-hóba hallhatjuk _ A vízhordó című »szabadító« operájának nyitányát, ám a XVIII. század második, a XIX. század első felében élt nagy muzsikus két rekviemje, szimfóniája és jó néhány szín­padi műve — csupán zenetör­téneti tény. Legjobb alkotása, az Euripidész tragédiája nyo­mán komponált Medea egykor Schubert kedvenc operája volt, a dicséretekkel igencsak fukarkodó Brahms pedig a drámai zene utolérhetetlen csúcsának tartotta, mégis egy évszázadon át aludta Csipke­rózsika-álmát, míg korunk néhány hangfenomén-opera- dívája — Maria Callas, Eileen Farrel, Anja Silja — föl nem ismerte a darab nagyszerűsé­gét és a remek előadói lehe­tőségeket. S a szerelmesének elvesztésétől megtébolyult, majd gyermekei gyilkosává vált kolkhiszi királyleány — akiben korunk lélektana a skizofrénia egyik első művé­szi megörökítését fedezte föl — most a hazai hanglemez- piacon folytatja diadalútját, hála — elsősorban — Lam­berto Gardelli karmesternek, a címszereplő Sass Sylviának és a Hungaroton kockázatot is bátran vállaló művészi irányí­tódnak. És termesze:esen a csodála­tos zenei anyagnak, amely j4 részt még a haydni—mo .art* hagyományokon és a G1 ;ok- tradíciókon alapul, néhol azonban már — »végtelen« dallamaival, dalszerű áriáival, fináléépítkezésével — az olasz romantikus opera, mindenek­előtt Bellini felé mutat. Egy­szóval: igazi tálján »opera séria« ez, de »gludkosan« lé­lektani monodrámává csupa­szított cselekménnyel, szigorú v maivezetéssel, az alakok zö­mének n:cv ékszereplővé való »lefokozásá' al<, az őrületbe átcsapó női íé tékenység fan­tasztikusan hatásos és hitei.•? ábrázolásával, a sokféle stí­luselem zseniális ötvözésével A mű sikere a címszerep­lőn áll vagy bukik, hiszen az énekesnőnek — az énekbe­széd megfelelő deklamálásán, a gégeficamító futamok -és magas hangok eléneklésén túl — rendkívüli színészi ké­pességekkel is rendelkeznie kell. Nos, Sass Sylvián nem fog múlni az igényes kiállítású album világsikere. Három bravúráriájá'ban, két kettősé­ben és a csaknem félórás fi­náléban nemcsak elképesztő hangterjedelméből és kifogás­talan tech.iikai tudásából ad ízelítőt; a hirtelen hangszm- változásokkal is illúziót kelt Simogató pianisszimókkal hí­zeleg, amikor csalárd férjét Iasont csábítja vissza, sötét mezzoszopránban fenyegeti meg Kreont, a kíméletlen ko- rinthosaS királyt, a gyermek­gyilkosság előtti őrülési jele­netben pedig a hangzás szép­ségét áldozza fel a dramatur­giai hitelességért. Döbbenete­sen pagy alakítás ez, méltó a Medea újrafeifedezőjének, fia­tal művésznőnk halhatatlan példaképének, Maria Callas- nak emlékéhez. Veriano Lu­chetti (Iason), Kováts Kolos (Kreon) és Kalmár Magda (Glauke, a korinthoszi király­lány) végig kiváló hangi diszpozícióval, stílusbizton­sággal énekli nem túlságosan nehéz szerepét Takács Klára a darab egyetlen betétszámá­nak, a gyönyörű altáriának az előadásáért érdemel külön említést A Rádiózenekar — Lamberto Gardelli vezényle­tével — a nehéz szólamok va­lamennyi rejtett szépségét. a felszínre hozza. Kár, hogy az itt-ott tapasztalható — nyil­vánvalóan a rossz mikrofon­állások miatt keletkező — »barlanghangzás« olykor11 za­varja a világszínvonalú pro­dukció tökéletes élvezetét. Sass Sylvia másik — az el­múlt hetekben megjelent Wagner Wesendonk-dalait, A bolygó hollandi, a Tannhäu­ser és a Trisztán és Izolda egy-egy részletét tartalmazó — lemeze ugyan technikailag hibátlan, mégis jóval cseké­lyebb lelkesedést okoz, mint a Medea-produkció. A művész­nő következetesen olaszos kantilénákkal, egy-egy melo­dikus ív kiemelésével igyek­szik pótolni a »németes« isko­lázottság, a wagneri deklamá- ciós készség hiányát, s érzé­kien szép, de alapvetően lírai színezetű hangja sem illik eh­hez a világhoz. L. A mint az életmű minden tagja, rokonságot tart más művek­kel. A Bodnámé című, a tele­vízióban ugyancsak a közel­múltban látott mű szintén a Horthy-korszak, a harmincas évek magyar falujának rob­banó feszültségű problémáit vitte színpadra. A Bodnáíné- ban az egy tőből ágazó értel­miségi és paraszt konfliktusát ábrázolva, afféle Káin és Ábel variánst írt, az utóbbiban pe­dig egy, az előző generáció­ban még a jövőt ígérő parasz­ti réteg drámáját, széthullását mutatja be. Németh László szabatos, pontos meghatározá­sával: »Nagynéném halála, a sok és szép gyermekű paraszt­család züllése, pusztulása az Erzsébet-napot vetik képzele­tembe, s részben papírra is.« Ezt a darabját már láttuk a televízióban a miskolci szín­ház előadásában. Most, ked­den este a 2. műsorban nyúj­tott nagyobb élményt. A Nem­zeti Színház társulata Bodnár Sándor rendezésében vitte színre a művet, két részben, de érezhetően három egység­gé bontva. A mű megkívánta realizmussal, melybe olykor­olykor némi naturalisztikus elemek is vegyülnek. Valóságos paraszti udvart látunk az első részben; itt ex- ponálódik a dráma. A Vargá fivérek gyűlölködése, melynek kimeríthetetlen telepe a féle­ségek ellentéte, s az. hogy az egyik testvér megunt szerető­jét vette el a másik. De vá­gyak, teljesülések, mentalitá­sok földszintjén és emeletein is izzanak az ellentétek. Nem­zedéki szokásjog béklyózta a három fiút: későn kaptak ön­állóságot. A lányok élete sem sikeresebb, s nem is lehet, mivel az egykori paraszti csa­ládban a meny afféle házi cseléd. Az ellentétek az Erzsébet­napi, bicskázással, majd az »ősanya« halálával végződő »ünnepségen« robbannak. Hi­teles, plasztikus alakokat lá­tunk Németh László színpa­dán; regényei legfontosabb erényét sikerült átmentenie ebbe a darabjába, s ez kevés drámájára mondható el. Egy- egy színészi találat, elsősor­ban Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, Horváth József, a ma­ri íroktól szabadulni nem min­dig képes Agárdi Gábor se­gíti sikerre az előadást, mely néha sajnos indokolatlanul, harsányabb a kelleténél. ^ ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom