Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

Kit politikai vitakör kivételével — azok most novemberben kezdődnek — megindult az idei politikai képzés a Nagyatádi Konzervgyárban. A párt és a szakszervezet, a KISZ 27 tanfolyamán csaknem hatszázan gyarapítják ebben az oktatási évben politikai tudásukat. Jámbor Lászlóval, a pártbizottság titkárával beszélgettünk a korábbi évek tapasztalatairól és az idei oktatáspolitikai célokról.

Emelkedő színvonal

— Végrehajtó bizottságunk évente rendszeresen elemzi a politikai oktatás tapasztalatait, és ennek alapján határozza meg a feladatokat. A nyáron — az oktatási év befejezése után — megállapítottuk: sikeres évet zártunk fejlődött az oktatás színvonala, javult a megjelenés és az aktivitás. Különösen kedvező tapasztalatokat szereztünk az először indított egyéves továbbképző tanfolyamon. Ezen tizenöten vettek részt. Ezt a továbbképzési formát most is megszerveztük — mondja a pártbizottság titkára.

Ez az előrelépés azért örvendetes, mert korábban ál- ólában azt állapíthatták meg: sok a hiányzó, magas a lemorzsolódók száma, s a megjelentek sem nagyon bizonyították, hogy értik és kel- j ően elsajátították a politikai oktatás anyagát.

' A változás okát keresve elsősorban megállapítható, rogy a pártbizottság, a gyári pár talapszervezetek, -vezetőségek a korábbi éveknél robban, alaposabban foglalkoztak a politikai oktatással.

Segítséget kértek a gazdasági területek — üzem és mü- jiely — vezetőitől, megterem- ették a tanuláshoz szükséges föltételeket. Jól képzett közép- vagy felsőfokú végzettségű propagandistáik vannak, összesen húszán, akik a pártoktatást vezetik, s részt vesznek a KISZ és a szakszervezet politikai oktatásának irányításában.

Az egyéves tanfolyam vezetésére Fürst Istvánnét, a kisegítő iskola igazgatóját kérték föl. A hallgatók, a pártbizottság véleménye szerint jó módszerrel, könnyen érthetően adta elő a tananyagot — a marxista-leninista világnézet alapjait —, a résztvevők nagyon sokat tanultak.

! Ezt az oktatási formát a

I pártbizottság titkára vezeti az idén, s a hallgatók a magyar forradalmi munkásmozgalom történetével ismerkednek meg.

Szakmunkástanfolyamok,

középiskolák

Nagy a tanulási kedv a gyárban, s ezt nem csupán a különböző politikai tanfolyamokra járó csaknem hatszáz ember példája bizonyítja. Évente ketten-hárman jelentkeznek, illetve végzik el a marxista esti egyetemet, s átlagosan ketten a szakosítót, hatan pedig a marxista középiskolát. Orbán Istvánná személyzeti vezető — a gyári I párt-vb tagja — hosszan so- j rolja azoknak a nevét, akik I a különböző állami oktatás-1 ban vettek és vesznek részt, j középiskolába, technikumiba, ; főiskolára járnak, vagy a j gyárban szervezett szakmunkástanfolyam hallgatói.

— Tavaly indítottunk egy j kétéves konzervipari szak- ! munkás tanfolyamok Elsősor- : ban betanított vagy segédmunkás asszonyok, leányok j jelentkeztek — huszonhatan —, s végeznek majd szak-1 munkásként 1979 elején. í Ugyanilyen tanfolyamot szer- |

vezünlc az idén is, ezenkívül pályázatot hirdettünk vasipari tanfolyamra.

Csaknem százan járnak a gyárból különböző állami iskolába, hogy magasabb szakmai képesítést szerezzenek. Harmincán tanulmányi ösztöndíjat kapnak a gyárral kötött szerződés alapján, közülük kerülnek ki majd az új csoportvezetők, művezetők, s más felelős beosztású dolgozók.

Érdektelenség, húzódás

Ha az elmúlt nyolc év statisztikai adatait nézzük, hogy hányán szereztek a gyárban magasabb fokú képesítést,

szakmunkás-bizonyítványt, örvendetes számokat sorolhatunk: általános iskolában 166, gimnáziumban 34, szakközép- iskolában 23, technikusi minősítő tanfolyamon 34, főiskolán, egyetemen 14 dolgozó végzett, és hetvenhárman szereztek vasas, illetve konzervipari szakmunkás-bizonyítványt. A múlt esztendőben 64 asszony, leány tanult a gyárban, s közülük tizennégyen kötöttek tanulmányi szerződést.

Mégsem mondhatjuk azt, hogy a tanulás terén — az eredmények ellenére — minden rendben van a Nagyatádi Konzervgyárban. Több mint négyszáz dolgozónak hiányzik a nyolc általánosa. Igaz, ezek zömmel már korosabb, a gyárba vidékről bejáró emberek, ám szép számmal akadnak köztük fiatalok is.

— Megszerveztük gyárunkban az általános iskola kihelyezett tagozatát. Két évig rendben ment a dolog, munkaidőben tanulhattak, átlagbért fizettünk nekik, huszonötén megszerezték a nyolc általánosról szóló bizonyítványt. Az idén is szerettünk volna oktatást indítani. Sajnos az érdektelenség, a hú- zódozás miátt nem sikerült.

Ebben a fejlődő, ma már nagyon korszerű gyárban minden területen képzett, művelt emberekre van szükség. Az általános iskola elvégzésének fontosságára felhívta a figyelmet az ország- gyűlés most lezárult ülésszaka is.

— Pártbizottságunk, együtt a pártalapszervezetekkel, csoportokkal és a szocialista brigádokkal, arra törekszik, hogy mindazokat, akik még nem túl korosak, meggyőzze a tanulás fontosságáról. Az a célunk, hogy jövőre újból induljon a gyárunkban kihelyezett általános iskolai tanfolyam — mondja a pártbi zottság titkára.

Valóban nem lehet, s- nem szabad abba belenyugodni, hogy százak dolgozzanak általános iskolai végzettség nélkül. Ám erre az előző tanfolyam befejezése előtt kellett volna gondolni, mert egyévi késedelem is sokat szá-1 mit!

Szalai László 1

Kútfúrók a pusztán

Dübörgő, zakatoló gépekre, sürgő-forgó emberekre számítottam, helyettük két kutya bizalmatlan csaholása és egy éles hangon berregő kompresszor zaja fogadott Terebezdpusztán, a nemrégiben felállított hidroglóbusz tövében. Kilenc óra is elmúlt, de sehol egy lélek. A kútfúró berendezés szorgalmasan köpködi a mélyből feltörő vizet, amely keskeny patakként folyik szét a frissen felszántott határba, egészen addig, amíg ismét be nem isz- sza a szomjas föld.

A kutyaugatásra két fiatalember dugja ki a fejét az egyik barakkból. Mondom nekik, hogy a kútfúrók munkájáról szeretnék írni, de úgy látom, rosszkor érkeztem.

— Későn jött — mondja egyikük. — A fúrással már végeztünk, mcst csak a kutat tisztítjuk. De várjon, fölébresztem a kollégánkat, ő a szakszervezeti titkár, talán többet tud mondani.

Álmos szemű, harminc év körüli férfi kászálódik ki a lakókocsiból. Sóski István szolgálatban volt az éjszaka. Még nem járt le ugyan a pihenője, de amúgy is van valami igazítanivaló a fúrótoronynál: nem haragszik meg, amiért fölzavarták.

ötperces munka az egész, utána négyesben ülünk be az öltöző-, főzőhelyiségbe beszélgetni. Talán két lépésszer négy lépésnyi a szoba, az egyik falat majdnem telles hosszában a fogas tölti be. Olajos munkástíabátok és nadrágok, gépzsírtól kifényesedett, nehéz szagú vattaka- bátok sorakoznak rajta. A fogas előtt pad, alatta sáros gumicsizmák, bakancsok. A másik fal mentén egy gázrezsó palackkal, a fölötte levő polcon egy halom ütött-kopott edény. A parányi ablak előtt még parányibb asztal. Lesöp- rik róla a morzsát, mielőtt helyet mutatnak az előtte álló egyetlen széken.

— Azért ne higgye, hogy mindig ilyen könnyen vagyunk. Fúráskor nincs mese, hajtani kell. De ebben a szakmában mégsem a munka a legnehezebb, hanem a vidé- kezés — mondja Sóski István.

Hat éve minden hétfőn hajnalban Somogygesztiben ül fel az autóbuszra, hogy aztán csak pénteken este érkezzék ismét vissza, vagy még akkor sem. Mert a gépekre a hétvégeken is ügyelni kell. Azóta járja a Dél-Dunántúlt, egyszer Zalában, máskor Baranyában böngészi a menetrendet: vajon melyik a legrövidebb út hazafelé?

— Meddig lehet bírni ezt a vándoréletet?

Amint megnősülök, abbahagyom. Ha már család

SMÜ

van, a férfinak is otthon a helye.

— De éppen akkor kell igazán a nagyobb kereset lakásra, bútorra, amellyel a szabad ég alatt végzett munkájukat megfizetik.

— Én azt tartom — folytatja —, hogy mindenki addig rendezze el ezeket a dolgokat, amíg nőtlen. Addig sok pénzt lehet félretenni. A pusztán különben sem tudunk költekezni.

— Mivel töltik a szabad idejüket?

A két fiatalember, aki eddig szótlanul ült, most egyszeriben beszédes lesz. Sorolják, mi mindent lehet itt csinálni. Villanyuk van, a vállalattól kaptak tévét és rádiót, meg sokat sakkoznak. »Itt mindenki nagymestere a sakkozásnak.« Hűtőszekrényt, gázt is beszereltek, lehet fő- zöcskézni, mert az egész heti hidegkosztot hamarosan megunja az ember. Aztán be-be- néznek esténként a faluba.

ök ketten mindössze néhány hónapja vannak a vállalatnál. Mindegyiküknek ez a második munkahelye. Orsós Sándor belegi. És Beleg- ből sokan járnak a fúrósokhoz dolgozni. Maries István egy autószerelő-műhelyt és a szakmáját cserélte föl fél év után a vándorélettel. A központban meséltek neki a munka szépségéről, de azt mondja, nem hallgatták el az árnyoldalát sem. A keresete mindenesetre jóval több, mint egy kezdő autószerelő szakmunkásé.

*- Arról kérdezősködöm, miért jönnek ide az emberek? A pénzért? A munka kétségtelenül meglevő szépségéért? Azt mondják, mindkettőnek fontos szerepe van a választásban. Aki nem erre az életre termett, az — inkább előbb, mint utóbb — kilép. Mesélnek egy férfiról, aki, egy hete dolgozott náluk, amikor egyik délután azt mondta, elmegy kenyérért a közeli boltba. Akkor látták utoljára ... Persze, a többség nem ilyen, a nehéz napokban is helytáM. ígalban káposztáskö veknek beillő szikladarabokat vetett ki a fúrófej, rengeteg alkatrész tönkrement. Kínlódtak az emberek, nyűtték a gépeket. Végül hat hónapnyi kemény nautika után és temérdek verejték árán tíz méterrel odébb sikerült elérni a kívánt mélységet. »Ez jellemzi a túrósokat^ — mondják. És hogy mikor válik valaki ilyenné, arra idéznek egy mondást:

— Ha valaki az első telet kibírja nálunk, abból már igazi fúrós lesz.

Maries István és Orsós Sándor még nincsenek túl az első télen, de erősen bizonygatják: belőlük igazi szakember válik.

Lendvai József

Mindig nagy tetszést arai a Kaposvári Tanítóképző Fő- skola stúdiója. A vendégek megcsodálják a gyorsan és zajtalanul mozgatható ipari évékamerákat. Amikor a képviselőcsoport látogatott a 1 öiskolára, mindenki felfigyelt arra, hogy milyen nagy

■ isszegü társadalmi munkát végeztek a főiskola szakemberei. A megyei népfrontellök szintén ott volt a vendégek között, s azonnal megkérdezte, hogy ezt az összeget vajon beszámították-e a városban végzett társadalmi munkák összegébe. A válasz .ermészetesen nemleges volt.

Ez az epizód is bizonyítja, hogy sokltal több az önként végzett munka minden üzemben, gazdaságban, intézményben, mint amennyit tény- egesnen elkönyvelnek A kaposvári népfronttitkár elmondta, hogy sok iskolában, óvodában dolgoznak szocialista brigádok, nagy lelkesedéssel. Sajnos, nincs mindig arányban a megbecsülésük a elkesedéssel. Amikor közeleg az év vége, s szóba kerül, bogy a legtöbbet tevékenykedő közösségeket érdemes volna kitüntetni, hiába kérdezgetik, melyik brigád is dolgozott a legtöbbet. Az iskolában, az óvodában is megesik, hogy elkallódik a papír, amelyre felírták a brigád nevét, az emlékezetükből szintén kiesett. Talán annyi marad meg, hogy ebből vagy abból az üzemből jöttek. S akkor megkezdődik a többnyire sikerrel járó nyomozás, hogy kik is »azok az aranyos bácsik«, akik kifestették a tantermeket, megjavították a padokat, s annyi szemléltető eszközt készítettek.

Elkönyveletlen ezresek

■ mindenhol voltak és vannak. S ez egyáltalán nem ösztönző. Az emberek többsége ma már készségesen végez társadalmi munkát, s nem azért, hogy esetleg egy oklevelet vagy plakettot kapjon. Azt azonban elvárja, hogy ne feledjék el, ha többet tett az átlagosnál. Sok tanács felismerte ezt, s az utóbbi időben minden önzetlen ' munkát nyilvántart. A nagybajom) vb-titkár mondta el például, hogy azelőtt csak tudoBefejezéséhez közeledik a rekonstrukció

A Kefe- és Műanyagipar Vállalatnál befejezéséhez kö' zeledik a kétéves rekontsruk- ció. A tervek szerint az új esztendőt már jobb körülmények között kezdik meg. 1977 elejétől a termelés mellett

kétféle rekonstrukció folyik a vállalatnál. Az egyik — a látványosabb — : a műszálüzem átalakítása,- a másik a hagyományos termékeket előállító üzemrész teljes gépparkjának felújítása.

•g róla! | jós Gc«H i

A 35 milliós munkához 17 millió forint hitelt kaptak. Ebből 2.5 milliót már visszafizettek. Jövőre 7,5 milliót tör- lesztenek, a fennmaradót pedig 1980-b'an fizetik vissza.

Mit hozott a befektetés? Már e két év alatt is sokat: a tervüket 96 millió forintról 180 millió forintra emelték. Két évvel ezelőtt 14 millió forint volt a nyereség, most 30 millió forintot várnak, mégpedig ugyanazzal a létszámmal.

A rekontsrukció révén nagyobb lett a termelékenység, könnyebb a munka. Korábban az itt dolgozó 44 ember 850 tonna műszálat tudott előállítani. Ennek 58 millió forint volt az értéke. A felújítás után jövőre — ugyanennyi munkással — 1500 tonna műszálat gyártanak majd 100 millió forint értekben.

A szőr- és serteüzemben ősi János textiltechnikus javaslatára kísérleteket kezdtek textilipari gepek al ka Írna zásara. Elsősorban a minőséget kívánják iiyen módon javítani és a munkát akarják köny- nyíteni. A Szegedi Kender- és Lenfonó Vállalattól megvásároltak egy gerebenezőt, most állítják be. A sikeres kísérletek után a negyedik negyedévben ugyanennek a vállalatnak a hadi üzemrészben ge- rebenczö ' gépen bérmunkát vogeznfck.

A rekonstrukció során a hagyományos termékeket előállító üzemből húsz ember kerülhetett át a keménygumit gyártó üzembe. Átképzésükről a vállalat gondoskodik: kihelyezett tagozaton műanyagkészítő szakmunkát ,a- nuinak.

Szilvási József, a vállalat igazgatója elmondta, hogy jövőre már 204 millió forint értékű termék előállítására vállalkozhatnak és 35 millió forint nyereségre számítanak.

— A következő időszakban is tovább gépesítünk. Ezzel elsősorban a fizikai munkát akarjuk könnyebbé tenni.

G. J.

násul vették: a termelőszö- /etkezet, az erdészet télen le- :olja a havat az utakról, a jó dobén pedig legyalulja a íegyven kilométernyi föld- rtat, amely Somogyfajsszal, Víesztegnyővel, Somogysárd- ial, Kakpusztával köti össze jket. Most azonban már sóntosan elszámolják, és beszámítják a nagyközségért végzett társadalmi munkák cözé. Ez éppolyan ösztönző, nint amikor a tanács veze- ;ői, a tanácstagok ott vannak íz árkot ásó, a nagyközséget :si nősítő lakosok között vasár- íap.

Ugyanilyen tapasztalatokat lakottam a Marcali Városi ranács elnökhelyettesétől. Most már ók is elszámolnak >ok olyat, ami eddig kimaradt az »elkönyvelésből«. Üt- akarítástól útjavításig, terve- íéstől az építkezésig sok minden fan ebben.

Egy dolog azonban még mindig megoldatlan, pedig mindenképpen érdemes rajta gondolkodni. Egy évtized alatt megnőtt a bejáró dolgosok száma a megyeszékhelyre, a városokba, a nagyközségekbe. A falun élő, de a városban dolgozó emberek sem vonják ki magukat a kommunista szombatok munkája alól, ugyanolyan lelkesen dolgoznak, mint az ott élő; emberek. Az viszont bántja őket, hogy tőlük kétszeres teljesítményt várnak el. Amikor a faluban tanácskozásra hívják a bejárókat, szintén kérnek tőlük társadalmi munkát. Ezjt fel is avulják. Igazságosnak tartanák viszont — s ez a tanácsok véleménye is —, ha a gyárban ledolgozott kommunista szombat értékének egy részét átutalnák a lakóhelynek. /Hetesen és körzetében több mint ötszáz, Nagybajomban és Iákéban ugyancsak több mint ötszáz az eljáró. Méltányolni kellene az ő kérésüket. Tálán újabb tartalékokat tárna fel a közösségért végzett munkában is.

A köszönet a legfontosabb a társadalmi munkásoknak, s utána az, hogy nyilvántartják-e a munkájukat. Sehol se feledkezzenek meg róla!

Lajos Géu

Elköny véletlen ezresek

Tanulnak, művelődnek

a konzervgyári munkások