Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Lukács Pál és Falvai Sándor szonátáéit]« FOLYÓIRATOK ESTJE Modern klasszikusok A szülőföld lelke BSr megyeszékhelyünk négy különböző kulturális intézményében folytak rangos rendezvények hétfőn este, a Liszt Ferenc Zeneiskola nagyterme mégis csaknem teljesen megtelt S ez nem csekély meglepetést okozott mindazoknak, akik ismerik az elmúlt koncertidény látogatottsági adatait A közönség váratlanul nagy érdeklődése mindenesetre biztató jel az új szezon kezdetén, s reméljük, Lukács Pál és Falvai Sándor szonátaestjének művészi minősége későbbi vendégeink számára is meghatározó mércéül szolgál majd. Az idős brácsaművész és ifjú zongoristanemzedékünk együk legjelesebbike a 150 esztendeje elhunyt Franz Schubert emlékének adózott az első műsorszámmal, az a- moU hangnemű, »• Arpeggio ne« néven közismert, eredetileg hathúros vonósgitárra írott szonátával. Igaz, ez a darab a legjohb indulattel sem sorolható a bécsi mester legtartalmasabb kompozíciói közé, a melankólia és a kétségbeesés itt korántsem olyan szív- bemarkoló, mint Schubert legsikerültebb műveiben, eljátszása mégis hallatlan muzikalitást igényel, különösen a finálé rondójában. A kedves divertimento-zenében csodálhattuk meg először igazán Lukács Pál imponáló hangszeres tudását, elsősorban játékának szép tónusát. Muzsikálása minden regiszterben ki- egvenlített, mély és magas hangjai egyaránt teltek, s az allegretto ritmusú rész valamennyi kellemetlen futamát fölényes technikai biztonsággal tolmácsolta. ötéves a kaposvári FŰK „Diával" a Kanári-szigetekre »■Fiatalók, ismerkedjetek meg a FŰK életével! A klub tagja lehet bárki, akit az utazás, a túrázás, a honismeret, a néprajz érdekel, aki Magyarország tájait, műemlékeit, egyéb nevezetességeit kívánja megismerni« — olvasom a plakáton. — Mit takar ez a hárombetűs rövidítés? —; A kérdéssel munkahelyén, a Finom- mechanikai Vállalat 3-as számú kaposvári gyárában kerestem föl a klub vezetőjét, Mester Józsefet. — A FŰK a Fiatal Utazók Klubjának a rövidítése. A fiatalság pedig egyet jelent a lendülettel, az életkedvvel, a vidámsággal, a tetrekészség- gel, az utazással és nem utolsósorban egyet a közösséggel. — Úgy tudom, hogy az országos' szervezet fő feladataként az ifjúsági turizmus támogatását és fejlesztését jelölte meg. — Igen. Természetesen elsősorban azt szeretnénk, ha a klubtagok először hazánk szépségeivel ismerkednének. Most épp Egernek és környékének a »felderítését« tervezzük. A fiatalok igazán nagy lelkesedéssel készülődnek az útra, azonban az örömbe néha üröm is vegyül, mert az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda nem minden esetben tudja biztosítani számunkra a megfelelő szállást Ezért jövőre — természetesen, ha pénzügyi lehetőségeink engedik — sátrakat, hálózsákokat szerzünk be, és akkor ez a gondunk is megoldódik. Klubtagjaink körében felvetődött annak a gondolata is, hogy túravezető tanfolyamokon veszünk részt, és így egy- egy iskola vagy munkásközösség számára vállalhatnánk túravezetést. — Milyen kedvezményeket nyújt a szervezet a fiataloknak? — Erre egy példát mondok. Nemrég a Duna-kanyarban jártunk egy kétnapos kiránduláson, és — az étkezésen kívül — személyenként hatvan forintba került az út tagjainknak. A pénteki klubfoglalkozásokra mindig a legjobb előadókat hívjuk. Legutóbb Zetz 'József, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium tanára tartott előadást Tudomány-fan tasztikum-fu- turológia címmel. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint bogy az előadás után késő estig tartó vita kezdődött. — Egy régebbi beszélgetésünkkor említette, hogy nincs helyisége a klubnak. — Most sincs. Javulási csak az új ifjúsági .ház átadása után várhatunk. — Kik jönnek általában a klubba? — A segédmunkástól a főiskolásig mindenki, KISZ-tagok és a KISZ-en kívüliek, munkásók, értelmiségiek és tanulók. És azt hiszem ez is a jó! Csak így alakulhat ki megfelelő klubélet, amikor cserélődnék a vélemények, mindenki tud valamit tanulni a másiktól, átvenni valami jót, értékeset. Most a szeptemberi indulásnál az volt a nehéz, hogy a társaság jelentős részét kitevő új tagok — érthetően — nem tudtak azonnal beilleszkedni a közösségbe. Sajnos gyorsan cserélődik a tagság, de vannak még itt alapító tagok, sőt házasok is. — A kaposvári klub a közeljövőben ünnepli megalakulásának ötödik évfordulóját. Milyen programokkal készülnek az eseményre? — Csendesen, »családi körben« szeretnénk visszaemlékezni a múltra. Meghívunk a régi klubtagok közül is néhányat. Az évforduló jó alkalom egy kis számvetésre, mit ért el a klub az elmúlt öt év alatt Szót ejtünk majd arról, hogyan alakult kapcsolatunk a szomszéd megyében működő társaságokkal, a közben | megszületett siófoki, marcali ' klubbal. Megemlítjük eredményes szerepléseinket a különböző vetélkedőkön, azt, hogy például A mi világunk vetélkedőn 1976-ban második lett csapatunk a megyében, 77-ben pedig dicsérő oklevélben részesültünk. Végül csak annyit, hogy továbbra is szeretettel várjuk az új tagok jelentkezését. A jövőben több kirándulást tervezünk Kaposvár közvetlen környékére, de a diapozitívek segítségével elutazunk a Sárkányok földjére, a Kanári-szigetekre és Afrikába is. K, Ok Bregyán Péter Takáts Gyula verset olvasta föl. Stan Golestan Arioso és allegro című alkotása ibériai népzenei hagyományokra épül, de századunk muzsikájának számos vívmányát is tartalmazza. Az első rész a hangszer valamennyi lehetőségének kiaknázását, jó néhány édes, sőt édeskés kanti- léna eljátszását követeli meg a mélyhegedű művészétől, s Lukács Pál ezt a mediterrán »dalnyelvet« is felső fokon ismeri, anélkül, hogy produkciója szentimentálissá válna. Stílusérzéke akkor sem hagyja cserben, amikor az »-énekel tetést« hirtelen modern zörejhatások váltják fel Csak az allegro rész közepén lepett meg bennünket egy-két intonációs bizonytalanság, népiesen szólva: »fahang«, s néhány fakó szín. Manuel de Falla öt részből álló spanyol népdalszvitje még az impresszionizmusba átcsapó késő romantika modorában fogant századunk elején. Ritmustobzódása az alkalmazkodási képesség nehéz próbája, amelyet a neves vendégművész szintén a legcsekélyebb megingás nélkül állt ki, ifjonti vehemenciával tolmácsolva a feszes három- és négynegyedeket, különösen pedig az első darab izgató fandango-táncdallamát. A műsort Paul Hindemith fél évszázada komponált, de viszonylag hagyományos stílusú és felépítésű F-dúr szonátája koronázta meg. A mindhárom tételen végigvonuló variációs szerkezet nagyszerű lehetőséget adott Lukács Pálnak muzsikusi sokar- , cúsága bizonyítására, hiszen az általában egyszerű motívumok hol késő romantikus mélabúval, hol modem disszonanciákkal jelennek meg. Nos, az előadás remekül sikerült. Különösen szívesen emlékszünk az első tétel sziporká- zóan sokszínű, szertelenül csapongó fantáziájára, de tetszett a második rész elmélyült egyszerűsége, ezen belül az utolsó változat ostinato-basszusá- nak hátborzongatóan szép megoldása. Falvai Sándor feladata az első három darabban kizárólag a brácsaszólam kísérete volt, de ebből is kiderült, hogy higgadt, alkalmazkodó, hangszerének lehetőségeit tökéletesen ismerő, egyszóval eszményi kamarapartner, aki sohasem igyekszik »egyenrangúvá «válni a zeneszerző utasításai ellenére. A Hindemith- szonátában néhány variáció kidolgozásával járult hozzá a szép est emlékezetes sikeréhez. L. A. A dél-dunántúli művészeti találkozók rendezvénysorozatának egyik eseményét a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei. Könyvtárban szervezték meg Hétfőn este három folyóirat — Dunatáj, Jelenkor, Somogy — munkatársainak írásaiból szerkesztett műsort hallhattunk. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese rövid beszédben köszöntötte a megjelenteket, értékelte a rendezvénysorozat gazdag programját, hangot adott annak a reményének, hogy az irodalmi est is sikeresen járul hozzá az eddigiekhez, azaz élményekben gyaraoodva távozhatunk majd. A zene immár elmaradhatatlan társa az irodalmi esteknek. Itt is szárnyalt; Heisz Károly vezényelte a Cantus Pannonicust, Balázsné Matya- sovits Erzsébet és Kovács An- talné zongorán az est vezérszólamához társuló Kodály-, Bartófc-műveket szólaltatott meg Berták László és Tüskés Tibor szerkesztette a műsort. Összeállításuknak A szülőföld lelke címet adtak. Bárdosi Németh János, Bencze József, Csányi László, Csorba Győző, Csordás János, Fodor András, Galambosi László, Kelemen Lajos, Kerék Imre, Lázár Ervin, Makay Ida, Pákolitz István, Papp Árpád, Pál József, Pék Pál, Pécsi Gabriella, Percei János, Sipos Gyula, Szilágyi Miklós, Szirmay Endre, Takáts Gyula és Veress Miklós írásai hangzottak el. Nagy részük szerzője a Jelenkornak és a Somogynak is. (A Duna- tájról nem merek itt beszélni, mert hallomásból tudom, hogy eddig két száma jelent meg, de újságárusnál nem lehetett találkozni vele.) A verseket, tanulmányrészleteket a Csiky Gergely Színház művészei — Tóth Éva, Kiss István, Bregyán Péter, Mihályi Győző és Balkay Géza — olvasták föl. A versek nagy része nem ment túl a táj, a falu dicséretén, s egyfajta nosztalgiás rí- dogáláson, ami a hajdani paraszti életet illeti. Csak tudnám, miért nem élnek falun költőink, ha annyira emésztik magukat az »egyszerűség, tisztaság« után! Talán rádöbbennének: a mai falu nem ugyanaz — sokkal bonyolultabb, va- júdóbb —, mint az a farsangolás, nyársdugás, tilláromos és ihajlás világ, amelyet felidéznék. Ezért érezzük közelebbinek magunkhoz a megszenve- dettséget, az »egykorhoz« olyan bonyolultan viszonyló verseket, mint mondjuk Papp Árpádé vagy Veress Miklósé. A szerkesztők zavarban lehettek, amikor prózát kellett választaniuk. Tudniillik, ami föiött a versben elsiklunk, az a orózában kiabálva hívja föl magára a figyelmet: a provincializmus. S bár e táj adta Illyés Gyulát, Sipos Gyulát az irodalomnak — ők tudtak megyéjükről úgy beszélni, hogy az országnyi méretben is érvényes volt; Illyéstől egy sor sem, Sípostól egy régi, mára kissé anakronisztikussá vált publicisztika hangzott el a népdalkultúra ápolásának fontosságáról. (A Röpülj páva! idejét éljük!) Lázár Ervin szociográfia részlete viszont pontosan azt teljesítette be, amit az est nagy részében hiányoltunk. Nem tudni, a könyvtár kiknek küld meghívót ezekre az estekre. A terem nagyobb részét csitrik töltötték meg, akik közül sokan méltatlanul viselkedtek, nyilván nem készítették föl őket, mire ülnek be. Nem tenném szóvá, ha első eset lenne, hogy fecsegésükkel, félhangos kacarászásukkal zavarják a könyvtári rendezvényt. L. L. Szakmunkásképzés a barcsi áfész-nél (Tudósítónktól.) nél. Huszonkilencen kezdték az első évet. A tervek szerint Mitjans: tfawy 4Wüssön halála Swanssonné a következőképpen kezdte vallomását: — Éppen lefelé készültünk az ebédlőbe, amikor belépett az inas és jelentette, hogy egy úr kíván beszélni a férjemmel. Harry megkérdezte, hogy hívják, mire az inas azt felelte: »Az úr nem mondta meg a nevét, csak annyit közölt, hogy élet-halál kérdésről van szó.« — Akkor a férjem megkért — folytatta SwansSonné —, hogy kísérjem le a könyvtárba. Amint beléptünk, az ismeretlen felugrott a karosszékből, zsebéből pisztolyt rántott elő és háromszor lőtt. Harry holtan esett össze. — És maga nyugodt maradt, asszonyom? — kérdezte a felügyelő. — Nem. özvegy maradtam — felelte méltóságteljesen Swanssonné. Foster felügyelő folytatta a kihallgatást: — Hozzányúlt valaki valamihez a könyvtárban? — Igen. A lányom. Mint mindig, most sem tudta türtőztetni magát, és megfogta... — Mit? — A felügyelő felállt az asztaltól. — A holttestet. Mikor látta, hogy az apja mozdulatlan, kivett a zsebéből egy pár bankjegyet. Ez már olyan reflex nála... Érti? — ön telefonált a rendőrségnek? — Nem. Amikor az ismeretlen lőtt, az első dolgom volt, hogy bevegyek két nyugtatót. A dörrenéstől szörnyen megfájdult a fejem. — Hát akkor ki értesítette a rendőrséget? — A bátyám. Éppen nálunk volt ebédelni. — És most hol van a kedves bátyja? — Azt mondta, rögtön jön... mihelyt végez a desszerttel. Mivel gyermekkora óta nincs úgy oda az édességért, gondolom, hamarosan itt lesz. Meglehet, hogy már jövőre... Tudja, olyan ideges szegény. »Húgocskám — mondta —, jobb lesz, ha nem most, hanem egy kicsit később beszélek a felügyelővel.« Es elutazott. Most már útban van Mexikó felé. Apropó, nem tudja véletlenül, mikor zár a bank? — Mi dolga a barikkal, asz- szonyom? — Ö, csak azt szeretném megtudni, mikor kapom meg a szegény férjem után járó pénzt. Képzelje, még két hete sincs, hogy félmillió dolláros életbiztosítást kötött... és milyen szörnyű véget ért! A felügyelő gondterhelten vakargatta az állát. — Nem akarok szomorúságot okozni, asszonyom, de eddig semmi gyanús szálat nem látok ... Legalább lenne valami nyom, amelyen elindulhatnánk! Zahemszky XAst!é fordítása Barcson kívül 27 község és település tartozik a Barcs és Vidéke Áfész-hez. A szövetkezet igazgatóságának az a célja, hogy a boltokba, áruházakba, vendéglátó üzletekbe és a felvásárlóhelyekre lehetőleg szakképzett dolgozók kerüljenek, akik magasabb színvonalon képesek elvégezni feladataikat. Ettől függetlenül előfordul, hogy a kisebb településeken nem mindig sikerül szakképzett dolgozókat alkalmazni. ■Fodor Imre, a barcsi áfész személyzeti vezetője nagy gonddal foglalkozik a dolgozók továbbképzésével. Összesen 640-en vannak, s ebben az ötéves tervben szeretnének előbbre lépni a szakmai és politikai képzéssel. Eredmények máris mutatkoznak: megyei szinten is elismerésre méltó, hogy a kiskereskedelem dolgozóinak 90, a vendéglátóknak 60 százaléka szakképzett. Sajnos, a 33 felvásárló közül mindössze kettőnek van képesítése. Igaz az is, hogy a felvásárlók 90 százaléka 40 éven felüli... A kereskedelem és a ven- déklátás szakképzetlen dolgozóinak a képesítések megszerzésében sok segítséget nyújt a Barcsra kihelyezett kétéves felnőtt szakmunkás- képző tanfolyam. Az V. ötéves terv időszakában 140 dolgozó szerzett, illetve szerez a kiskereskedelmi és vendéglátó szakmában szakmunkás-bizonyítványt. Negyvenen már a középfokú képzettséget nyújtó bolt-, illetve üzletvezetői tanfolyamot is elvégezték vagy végzik. Jelenleg bolti eladói tanfolyam folyik a barcsi áfész-; jövőre a vendéglátó szakmában is indítanak szakmunkásképző tanfolyamot. Most Kaposvárra 15-en járnak az üzletvezetői tanfolyamra. A felnőtt szakmunkásképzéssel egy időben folyik a kereskedelmi és vendéglátó tanulók képzése is a barcsi áfész-nél. Hatvanhárman látogatják a kaposvári és a nagyatádi szakmunkásképző iskolát; a gyakorlati ismereteket legtöbben Barcson szerzik az áfész szaküzleteiben, pedagógiai minimum vizsgával rendelkező kereskedelmi szakemberek irányításával. Rátermett, szakképzett fiatalok lesznek a jövő kereskedői, vendéglátói — rájuk alapoznak a barcsi áfész vezetői. Sok harminc éven aluli fiatalt már vezetői feladatokkal bíztak meg. A barcsi ABC- áruház két helyettes vezetője, Winter Mátyás és Szierer Jó- zsefné is ilyen fiatal, akinek a munkája ellen nem merült fel kifogás. Szikinger János, a homokszentgyörgyi önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetője mindössze 25 éves. A barcsi Boróka étterem helyettes vezetői szintén fiatalok. A politikai képzésre ugyancsak nagy súlyt helyez a szövetkezet vezetősége. A marxista középiskolát huszonötén, az esti egyetemet tízen, az esti egyetem szakosítóját ketten végezték el. Jelenleg is tanulnak az áfész-dolgozók a politikai iskolában. Az őszi- ,téli pártoktatásban, szakszervezeti oktatásban a dolgozók többsége részt vesz.
