Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

Mb együttműködésre van szükség a megye építűipari szervezetei között Dr. Ábrahám Kálmán miniszter látogatása Somogybán As Adriára készüllek Az ismeretszerzés nem ért véget Somogybán tárgyalt teg­nap dr. Ábrahám Kál­mán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter. Dél­előtt Kaposváron a megyei pártbizottság székházában Varga Péterrel, a megyei pártbizottság első titkárával és Böhm József megyei ta­nácselnökkel az építésügyi ágazat helyzetét értékelték. Foglalkoztak a megye építő­ipari kapacitásával, az építő­anyag-iparral. Területfejlesz­tési, városrendezési, vala­mint építéshatósági kérdése­ket vitattak meg. Délután a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kar oosvári központi telepén a vállalat fejlesztési elképzelé­seiről hallgatott meg tájékoz­tatót dr. Ábrahám Kálmán. Ezt követően látogatást tett a poligonüzemben, fölkereste a lakatosüzemet, és megnézte, hogy miként készülnek üzemi körülmények között a fürdő­szoba-térelemek. Ezt követő­en a SÁÉV új munkásszállá­sának nagytermében a megyé­ben működő építő- és építő­anyag-ipari vállalatok, szö­vetkezetek, valamint a terve­zővállalat vezetőivel és párt­titkáraival találkozott. Beszá­molót hallgatott pieg arról, hogy miként ítélik meg az idei év teljesítését a vállala­tok, és hogyan készülnek föl A hallottak után összefog­lalóját egy kérdéssel kezdte a miniszter: találkoztak-e már így, együtt a Somogybán működő építő- és építőanyag- ipari vállalatok, szövetkeze­tek, valamint a tervezőintézet felelős vezetői. A felelet: így együtt még soha nem ültek tárgyalóasztalhoz. — Pedig nagy szükség van az ilyen összejövetelekre — mondta dr. Ábrahám Kálmán. — Az 1979. évi terv célkitű­zéseinek valóra váltása nem képzelhető el másként, csak úgy, hogy az ágazathoz tar­tozó különböző szervezetek összehangolják tevékenysé­güket, együtt dolgoznak és segítik egymás munkáját. Ezt követően részletesen szólt az építési ágazatra váró feladatokról. Dr. Abrahám Kálmán la­punk munkatársának így ösz- szegezte somogyi látogatásá­nak tapasztalatait: — A megye vezetőivel a somogyi építőipar helyzetét elemeztük és megállapítottuk, hogy az idei célkitűzések va­lóra váltására megvan a re­mény. Abban is egyetértet­tünk, hogy a megyében az utóbbi években jelentkezett építőipari feladatokat meg kell oldani. A megoldás mód­jaként a meglevő szervezetek között a feladatok pontos el­határolását és következetes számonkérést jelöltük me2- Felhívtuk a szervezetek fi­gyelmét arra, hogy kétirányú együttműködéssel léphetnek előre: a feladatok megoldá­sában egyformán érdekeltek­nek kell lenniük a megren­delő, a beruházó és a kivite­lező szervezeteknek, s a tel­jesítés érdekében eggyé kell válni. A megyében 16 építő­ipari szervezet működik, ezeknek létét helyesnek tart­juk; de megállapítottuk azt is, hogy a jelenleginél jóval szorosabb együttműködésre van szükség, és minden szer­vezet csak azt a munkát vál­lalja el, amit el is tud vé­gezni. E feladatok megoldása érdekében a megye és a mi­nisztérium fölméri, hogy mi­ként alakul a területi építési igény és a kapacitás össz­hangja az 1979—80-as évek­ben, s mi várható a hatodik ötéves tervben. E vizsgálat megállapításai alapján tesz- szük meg majd közösen a szükséges intézkedéseket. A siófoki Gáz- és Olajszál­lító Vállalat lesz az Adria kő- olajvezeték magyar szakaszá­nak üzemeltetője. Erre szak­embereket kellett kiképezni. A GOV-nál nem késlekedtek: tíz ember nemrég fejezte be a tanulást. Marfas Kornél mérnök: — Azt régóta tudta min­denki, hogy föl kell készülni, és rengeteg új dolgot kell megtanulni. Az Adria beren­dezései a legmodernebbek : Magyarországon ilyeneket nemigen találni. Amikor a vállalat kiírta a pályázatot, sokan jelentkeztünk. — Persze megtalálják a számításukat. — Nem volt mézesmadzag. Tízen elvégeztük a tanfolya­mot, de még ma sem tudjuk, hogy ki mikor indulhat dol­gozni. A tengeri kikötőben az átvételnél és a jugoszláv— magyar átvételi állomáson dolgoznak majd a szakembe­rek. Az is lehet, hogy nem megyünk mind a tízen, a ke­resetről sem hallottunk. Egy­szerűen tudtuk, hogy szükség van a tanulásra. — Azért, gondolom, min­denkiben van valami állandó izgalom, hogy vajon mikor mehetnek. — Valóban van — mondja Várhegyi Béla biztonságtech­nikai előadó. — De ez nem amolyan »húsosfazék« várás. Technológiai újdonságokkal foglalkozunk, csupán rajzokból ismerjük azokat a berendezé­seket, amelyekkel majd dol­goznunk kell. Én gépész va­gyok, és most egy sor, a ve­Lengyeltótiban a naptár előtt járnak gyészekre tartozó dolgot kel­lett elsajátítanom. Valóban izgulok, mert nagyon érdekes munkám lehet. Szabó Lajos, a személyzeti osztály vezetője beszélt a tan­folyam megszervezéséről : — Erre a tanfolyamra pá­lyázatot hirdettünk, s húsz jelentkező közül választottuk ki a tíz embert. Megnéztük, hogy milyen az elméleti fel- készültségük, mekkora a gya­korlatuk, s az is feltétel volt, hogy a munka során «-tár­gyalóképesek-« legyenek; tehát tudjanak valamilyen nyelvet, és tudjanak önállóan dönteni fontos kérdésekben. Az üzem­viteli főosztályon összeállítot­ták a tanfolyam tematikáját, mi fölkértük az előadókat, s megindulhatott a tanulás. A szakmai elméleti részben sok­oldalú felkészítést kaptak az emberek, hogy ne csak egy szakterülethez értsenek, s még olyasmit is meg kellett tanul­niuk, mint a kikötői szabá­lyok, az alapvető hajózási is­meretek. Megismerkedtek a jugoszláv gazdasági élettel. Még az ottani szokásokról is szót ejtettünk, mert az ilyen dolgoktól is sok függ. Ezen­kívül biztonságtechnikai, első­segélynyújtói képesítést sze­reztek és intenzív német nyelvtanfolyam is volt Marjas Kornél: — Az ismeretszerzés nem ért véget. Az itthon föllelhe­tő berendezésekkel — például az egyetlen magyarországi turbinás olajmérővel — né­hány napos gyakorlati tanfo­lyamon ismerkedünk majd. A nyelvtudást is frissen kell tar­tani. Egy kicsit irigylem azt a társunkat aki horvát nem Szép termelési eredményt ért el a Budapesti Kötőipari Szö­vetkezet lengyeltóti üzeme. Október 28-án teljesítették az 1978. évi feladatokat, s már a jövő évi terven dolgoznak. Háromezer pulóver, bébitipegő elkészült, s a december 16-i üzemzárásig várhatóan még ötezer darab kötöttárut gyárta­nak. A teljes termelés így eléri a 171 ezer darabot. zetiségi területen született éa ez az anyanyelve. Persze neki is csak az ottani emberekkel lesz könnyű dolga. Az Adria hivatalos nyelve a német, a számítógép (az egész vezeték komputer vezérlésű) szintén németül »beszél«. Sok a fran­cia berendezés, jugoszláv és amerikai szabványok szerint dolgozunk majd, és a kikötői nyelv angol. — Nincs könnyű dolguk..­— Ez a legkevesebb — de­rül csodálkozásomon Várhegyi Béla. — A rengeteg újdonság nemcsak nekünk lesz várat­lan. A jugoszlávok ugyanilyen szintről indulnak. Bizonyára lesz olyan dolog, amellyel ta­nulás ide, tanulás oda, mi is. ők is először találkozunk. A* lesz az igazi próbatétel. Per­sze, ha az ember elkezd dol­gozni, belejön. Nem boszorkányság. Csak a kívülállónak látszik olyan ne­héznek a jövő. A jó felkészü­lés biztosíték a zavartalan munkára. A tíz ember között a legalacsonyabb képzettsé­gűnek is van érettségije, emellett legalább egy szak­mája, és a hathetes bentla­kásos tanfolyam után renge­teg ismerettel fölvértezve, akár ma elindulhatnának. — És ha nem lesz szükség mindannyiukra? Fölösleges­nek tartják majd ezt az erő­feszítést? — Nem! Az önképzés min­denképpen szükséges. És most módszeresen tanulva, jól ren- szerezett tudást gyűjtöttünk. Itthon is kamatoztathatjuk — válaszol Marjas Kornél, társa pedig sűrűn bólogat rá. , V . I* P. Növényvédelmi tájékoztató A babzsizsik kártételének megelőzése HERNESZ FERENC A hagyaték Most már csak azt kérném, hogy ne feledkezzenek meg rólam, mert ahogyan fogy az erőm, annál jobban elkel az • a kis segítség, amit azelőtt olyan pontosan elküldték ne­kem. És azt is kérem, hogy a jövőben ne az én címemre küldjék azt, amit nekem szán­nak, hanem a rokongyereké­re, aki egyébként itt lakik az én házamban, és Szilágyi Im­rének hívják. Mert én hamar rosan elutazom a rokonokhoz, az ország másik végébe, és ki tudja, mikor engedi meg az állapotom, hogy visszajöjjek. A gyerek majd elszámol ne­kem mindenről...« A gyerek... A Szilágyi Imre lakásán tartott házku­tatás során levelek, pénzkül­deményekről szóló iratok, el­küldött levelek másolatai ke­rültek elő. A vallomásból és a kihallgatásokból kitűnt, hogy Szilágyi Imre és szülei nemcsak tudtak özvegy Bar- tafalvy Akosné háború alatti cselekedeteiről és későbbi kapcsolatairól, amelyeket a külföldön élő egykori meg- menekítettekkel tartott, ha­nem éppen ez a most huszon­hét éves fiatalember volt az, aki a zsarolásra rávette az egyre idősödő asszonyt — Amikor először hallottam Zsófi néni történetét még gyerek voltam, és úgy haton rám az égési, mint egy izgal­mas mese — vallotta később Szilágyi Imre. — Lehet, hogy kiszínezte az eseményeket, de ettől azok még érdekesebbek lettek... Középiskolás voltam már, amikor egyszer nála nyaraltam, és éppen arról ho­zott értesítőt a postás Zsófi néninek, hogy csomagja ér­kezett Ausztráliából. Én men­tem el a csomagért, aztán izgatottan bontottuk fel. Volt abban minden. Ruha, babká­vé, kakó, még csokoládé meg cukor is ... — Akkor javasoltam elő­ször, hogy kérni kellene még. Ennél is többet érdemelne ő azért, amit a háború alatt tett Az sem ártana, mond­tam, ha panaszkodna, hogy rosszul megy a sora, mert ugyan hogyan tudódna ki, hogy jómódban él? Messze van Ausztrália, nem jönnek azok ide, hogy ellenőrizzék; tényleg rászorul-e a segítség­re ... Később, amikor katona voltam és meglátogattam Zsó­fi nénit, megkérdeztem tőle, támogatják-e még az ausztrál rokonok — mert ő gyakran rokonainak titulálta ezeket az ismerőseit. Mondta, hogy van, amelyikkel megszakadt a kap­csolata, de a többség havon­ta küldi a pénzt, a csomagot Akkor én előálltam az ötlet­tel; fogadjon szót végre, és követeljen tőlük több pénzt. De neki nem kell több, mond­ta. Nekem viszont jólesne, mondtam. Ha szót fogad ne­kem, és elégedetlen hangú le­velekkel ostromolja az auszt­rálokat, nem maradok hálát­lan. Gondoljon arra az idő­re, mondtam Zsófi néninek, amikor már annyira öreg lesz és tehetetlen, hogy semmire se megy a pénzzel, ajándék­kal. Akkor én majd eljövök hozzá, s ha családom lesz, azt is , hozom magammal, és gondját viseljük. Ebben bíz­hat, nyugtatgattam. Hiszen ezt kérte volna ő is tőlem, örült meg a javaslatomnak. Csak azt nem tudta, hogyan álljon elő a kérésével, hogy mi tartsuk el, ha rászorul egyszer. — És akkortól egymást kö­vették a zaklató levelek. Egyiket-másikat meg is mu­tatta, mielőtt elküldte, vagy a másolatot tette elém, mert mindegyiket másolattal írta. Elégedett voltam vele. Nem állítom, hogy mindig szíve­sen írta ezeket a leveleket. Talán lelkiismeret-furdalást is érzett, amikor a sorsát sö- tétebb színűre festette a va­lóságosnál. Mert nem lett vol­na neki panasza akkor sem, ha továbbra sem küldenek neki többel a szokásos havi összegeknél, apróbb ajándé­koknál. Csak hát most már úgy érezte, szívességet tesz nekem, amiért viszontszl- vességet kap egykor: eltart­juk, gondozzuk és ápoljuk, ha egyszer úgy hozza majd a szükség. — Szüleim tudták, hogy Zsófi nénit odakintről anya­gilag támogatják. Arról azon­ban, hogy később én bujto- gattam követelőzésre, panasz­kodásra, hogy mit ígértem neki az eltartásával kapcso­latban, fogalmuk sem volt. Boriska pedig, a feleségem, mindvégig semmiről semmit nem tudott Sajnálom sze­gényt. De arra gondoltam, hogy ami nekem hasznomra van, az neki sem árthat. . (Folytatjuk) A tárolt bab veszedelmes kártevője a babzsizsik. A ká­rosított. érett babszemen több szabályos, kerek lyuk hívja fel a figyelmet a kártételre. A bogár távozása előtt hár­tyaszerű képződmény fedi a lyukat, erről könnyen felis­merhetők a fertőzött, lárvákat tartalmazó szemek. A kártevő apró, barnás színezetű ormá­nyos bogár, a hátoldalán levő jellegzetes szürke foltokról könnyen felismerhető. Lárvái (fehér színű, kifli alakú ku­kacok) csoportosan találhatók egy-egy magban. Évente több nemzedéke fejlődik, és nem­csak a babot, hanem a bor­sót, a bükkönyt és a szójaba­bot is károsítja. Tömeges el­szaporodásakor a lárvák a babot a felismerhetetlenségig összerágják, és étkezésre vagy vetésre alkalmatlanná teszik. Nagyüzemekben a tárolás megkezdése előtt kötelező a termény gázos fertőtlenítése. Az étkezési bab legnagyobb részét viszont a háztájiban termelik, s a termés egy ré­szét visszatartják újabb ve­téshez, esetenként akkor is, ha az zsizsikkel fertőzött. A fertőzést elsősorban azzal előzhetjük meg, ha nem tá­roljuk huzatnosabb ideig a babot. Akármilyen kis tétel­ről legyen is szó, az étkezési bab tárolóhelyéül alacsony hőmérsékletű helyiséget vá­lasszunk. A padláson tárolt és vékony rétegben széttere­getett babban megakadályoz­hatjuk a kártevő elszaporo­dását, s ha a hőmérséklet tartósan fagypont alá süllyed, a zsizsik elpusztul. A kárté­tel jelentősen csökkenthető a raktár vagy a padlástér rend­szeres és gondos tisztításával, továbbá azzal, hogy csak fer­tőzésmentes babot tárolunk. A boltokban vásárolt étkezési babot előzőleg fertőtlenítet­ték. Házikertekben, ahol a ba­bot köztesként termesztik, a kártevő szabadföldön és ösz- szekötött vagy lábonálló ku­koricaszár védelmében is át­telel, így a következő évi fer­tőzés egyik fontos kiinduló forrása lehet. Nagyon fontos ezért a kukoricaszárat még az ősz folyamán felhasználni, il­letve a fel nem használtat el­égetni. A vetőmagnak szánt babot tárolás előtt csávázni kell Hungária L 2 porozó­szerrel, 1 kiló vetőmaghoz 2 gramm szert adagolva. A csá­vázott vetőmagot étkezési, ta­karmányozási célra felhasz­nálni nem szabad. A kevere­dés megakadályozása érde­kében ezért a csávázott bab­vetőmagot feltűnően megcím­kézve, elkülönítva kell tárol­Eladunk 8 nyolchónapos méncsikót. Érdeklődni: Előre Tsz, Ecseny. (94628) VARINSKY K—406—1 típusú gumikerekes kotrógépre vizsgázott nehézgépkezelőt felvessünk Költségvetési Üzem, Balatonboglár, Dózsa Gy. u. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom