Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

-O VILÁG PROLETÁRJAI; E G Y E S 0 L J ET E K I Ara: 80 fillér Somogyi Népim AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam 281. szám 1978. november 29., szerda Szerelés helikopterrel Kommunisták egymás között Jövőt formáló érdeklődés A Paraguayi Kommunista Párt küldöttsége Somogybán Tegnap délelőtt kétnapos látogatásra megyénkbe ér­kezett a Paraguayi Kommunista Párt küldöttsége. Anto­nio Maidana, a párt első titkára, a delegáció vezetője fogadta Varga Péternek, a Központi Bizottság tagjá­nak, a megyei pártbizottság első titkárának köszönté­sét a megyei pártszékház előtt. Vendégeink rövid láto­gatásuk során Somogy életévei, társadalmi fejlődésével, a mezőgazdaság eredményeivel ismerkednek. Az első nap programja politikai tájékoztatóval kez­dődött. Varga Péter bevezető­jében a Somogy megyei párt- bizottság nevében köszöntötte a vendégeket és elmondta: — Tudjuk, hogy a paraguayi kommunisták nehéz körülmé­nyek között harcoltak, és har­colnak napjainkban is. Min­den eredményüknek — ame­lyet a paraguayi népért, a haladásért vívott harcban ér­tek el — őszintén örülünk; szolidárisak vagyunk Önök­kel, és elismerésünket fejez­zük ki hősies munkájukért. Ez a gondolat adott alkalmat arra, hogy a vendéglátó föl­elevenítse a mi pártunk múltját, huszonöt éves illega­litásának, küzdelmének — és életüket áldozó hőseinek — emlékét. A továbbiakban rész­letesen bemutatta Somogy me­gyét; beszélt a felszabadulás történelmi-társadalmi előz­ményeiről, az országépítő munkáról, a nagy társadalmi átalakulásról. És mert jól is­merte a paraguayi kommunis­ták gondjait, tevékenységük «össztüzének- irányát, két — számukra ma legizgalmasabb — kérdésre összpontosította a figyelmet. A magyarországi tulajdonviszonyokról és szö­vetségi politikánkról volt szó. Köztudomású, hogy a dél- amerikai országban a párt most mindenekelőtt a paraszt­ság sorskérdéseire keres vá­laszt. Érthető, hogy vezetői hallatlan szenvedéllyel, jövőt formáló érdeklődéssel kutat­ják a létező szocializmus ta­pasztalatait. Izgalom ült az arcukon, s úgy záporoztak a kérdések hogy a pártszékház­ban — és délután a termelő­szövetkezetben is — alig győz­tek válaszolni a vendéglátók. Voltaképpen nem alakult ki eszmecsere. Kérdést kérdés követett, és a választ újabb kérdés, mert mélyen — és minden ízében, részletében — ismerni akarják viszonyain­kat, harcunk kezdetét, törté­nelmi előzményeit, módsze­reinket és sikereink titkát. A krónikás aligha tudná szavakkal visszaadni a talál­kozó izgalmát, amelyet túlzás nélkül nevezhetne politikai műhelymunkának. Ehelyett hadd bizonyítsák a kérdések hogy mi mindenben adhat se­gítséget egy hatalmon levő párt, egy szocialista ország építését vezető párt az ille­galitásban küzdők jövöterem- tésehez. Antonio Maidana vi­lágosnak és % szemléletesnek minősítette a tájékoztatót ; megköszönte, hogy tények és gondok áradásából ismerhet­ték meg az átmenetet a nagybirtoktól a szocialista mezőgazdaságig. De a legap­róbb részletekre is kíváncsi­ak. Szinte elnéző mosollyal kérdezte meg elsőként: — Ha a nagybirtokok felosztása után a parasztság tulajdoná­ba került a föld, hogyan tud­ták később meggyőzni a pa­rasztokat, hogy szövetkezze­nek? Bizonyára sok ideológiai, politikai kérdés merült föl e folyamatban... A válasz őszinte volt, mint mindig, hi­szen nincs és nem lehet tit­kunk. Kétszer kezdtünk hozzá a mezőgazdaság szocialista átalakításához. Az volt az alap, hogy szilárd legyen a munkásosztály hatalma, hi­szen a munkásosztály, támo­gatása, aktív segítsége nélkül nem érhettük volna el célun­kat ... És szóba kerültek az akkori ellentétes nézetek, ve­lük szemben a párt szilárd elhatározása, s megkezdődött a korántsem könnyű felvilá­gosító munka. A végered­mény : a magyar viszonyok­nak megfelelően, a lenini szö­vetkezeti elv betartásával ju­tottunk el a célhoz. Az ennél jóval részletesebb válasz újabb kérdéseiket szült. Alfredo Alcortát, a párt másodtitkárát érdekelte a tsz-ek és az állami gazdasá­gok helyzete; számos kérdést tett föl hirtelenében. Hány ember dolgozik a mezőgazda­ságban? Hány százalékuk ál­lami gazdasági és hány tsz­dolgozó? Milyenek a jövedel­mi viszonyok, az átlagkereset? És hogyan működnek a ház­táji gazdaságok; az ország mezőgazdasági termelésének hány százalékát adják? A szövetkezetekben milyen bé­rezés van, és másfajta jutta­tást kapnak-e a tsz-tagok? A párt első titkára azt tuda­kolta, hogy ha minden hónap­ban biztosított bért kap a tsz- tag, akkor milyen összefüggés van a havi javadalmazás és az év végi részesedés között? Julio Rojas, a politikai bi­zottság tagja a gépesítés szín­vonaláról érdeklődött, és a vendéglátók — Varga Péteren kívül Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára és dr. Exner Zoltán, a megyei párt- bizottság osztályvezetője — mindenre kielégítő választ ad­tak. Kommunisták tanács­koztak egymás között. Nem voltak titkaik. A kérdéseket jövőt formáló érdeklődés szül­te, s a tapasztalatátadás in­ternacionalista kötelesség. Abból is következik ez, ahogy a küldöttség vezetője nyilat­kozott röviden, tartalmasán, újra csak elnézést kérve a sok kérdés miatt: — A mi országunkban az emberi erő a legnagyobb, és az állaté ... ha van állat. Önök itthon vannak, s ha otthon van az ember, minden természetes. De ha valakik egy kapitalista országból jöttek, ráadásul Dél- Amerikából.., Nem volt ok a magyarázat­ra. Ha lehetséges, délután még jobban felvillanyozva ér­deklődtek a Paraguayi Kom­munista Párt vezetői, amikor dr. Exner Zoltán kíséretében Somogysárdra, a Haladás Ter­melőszövetkezetbe látogattak. Gál Sándor, a járási pártbi­zottság első titkára. Farkas Kálmán, a helyi pártvezető­ség titkára, Erdélyi Lajos tsz- elnök fogadta őket, s három úttörő virággal, vörös nyak­kendővel és kedves, marasz­taló szóval. A tsz elnöke — mintha megérezte, isnjerte volna a vendégek igényét — tömören összefoglalva, de semmi lényegest el nem hagyva adott tájékoztatót hogy azután széles teret en­gedjen a kérdezősködésnek, a tapasztalatszerzésnek. S mert szemléletesen mutatta be a csaknem hatezer hektáros gazdaság fejlődéstörténetét, a tsz-tagok életkörülményeinek változását, az irányítás mód­szerét, egyre szembetűnőbb eredményeiket jó alapot adott a további munkához. Olyany- nyira, hogy sötét este lett. és alig maradt idő a gazdassg megtekintésére. Ez azonban nem szomorított el senkit hi­szen mélyről fakadt az ér­deklődés, és úgy teltek a jegy­zetfüzetek lapjai, hogy — ki­mondva vagy kimondatlanul — az volt a vendéglátók ér­zése: ha apró morzsákkal is, de évtizedes tetteikkel a szö­vetkezetiek is hozzájárulhat­tak egy távol élő nép párt­jának harcához. Mi volt a téma? Az emberek élete, a szövetkezet. És messziről kellett indulni, mert a vendégek többször is hangsúlyozták: országuk — ha a méretek és a fejlődési fokozatok tekintetében van is különbség — a felszabadulás előtti Magyarországhoz, a nagybirtokok Magyarországá­hoz hasonlítható. Erdélyi La­jos megkapó szemléletesség­gel, szinte láthatóan idézte föl a múlt emlékképeit, a »béres­falu-« lakóit, akiknek 90 szá­zaléka az uradalomban dolgo­zott; a vályogból épült, nád- fedeles házakat, a föld, víz és villany nélküli »falusöté- tét-«, s nyomában a fényt, az új házak sorát. És még rá is kérdeztek: Csakugyan, minden házban van villany? Emberi oldalról közeledtek a gazda­sághoz. És záporoztak à kérdések. Hogyan szólhat bele a tsz-tag a szövetkezet irányításába? Hogyan élnek a nyugdíjasok? Építhet-e saját házat a tsz- tag, és ha igen, kap-e segít­séget hozzá a tsz-töl? És ha kapott, eladhatja-e a házát? És a szövetkezet beleszól-e abba, hogy mennyit kérhet érte? A kérdés mélye nyil­vánvaló: van-e alkalom a nyerészkedésre? Nincs. A tsz- tagok 40 százaléka csakugyan szakmunkás? És hol, hogyan szerezték meg a képesítést. Több-e a jövedelmük, mint másoknak? A párt hogyan vesz részt a közgyűlések elő- i készítésében? És milyen ideo­lógiai munkát végez a párt- szervezet a tsz-tagok között'’ Hogyan gazdálkodik a tsz? Kap-e hitelt és mennyi a ka­mat? Hogyan tervezik meg a havonkénti bérezést? És elé­gedettek-e a szervezettséggel? A kérdések fele sem férne el az összefoglalóban, de úgy tetszik: a felsoroltak hűen bizonyítják a már többször leírt megállapítást: jövőt for­máló érdeklődés jellemzi a Paraguayi Kommunista Párt küldöttségének magyarorszá­gi látogatását. Antonio Maidana, a párt első titkára elégedettségét fe­jezte ki az eszmecsere végén, amikor azt mondta: — Kö­szönjük ezt a megható, baráti fogadtatást. Köszönet az úttö rőknek kedves figyelmességü­kért, a házigazdáknak a tájé­koztatóért és kérdéseinkre adott válaszaikért, a magya­rázatokért. Személyes tapasz­talatokat szerezhettünk így ar­ról, hogy egy magyarországi termelőszövetkezet hogyan fejlődött a hőskortól napjain­kig. A részesedéstől az élet- körülményekig, a módszerek tői a politikai munka ered­ményeiig minden itteni ta­pasztalat nagyon hasznos a számunkra. Ha tőlünk meg­kérdezik, hogyan élnek az emberek a szocializmusban, mindig konkrét választ vár­nak. Érthető, hiszen csak így tudják összehasonlítani az ö életüket, küzdelmüket a szo­cializmusban élő emberekével. A mi pártunk is mindig ezt a módszert követi: nem általá­nosságokat, hanem konkrét választ ad a konkrét kérdé­sekre. Fontos volt hallanunk, hogy Magyarországon, So­mogybán milyen életük volt az embereknek a felszabadu­lás előtt, és tapasztalni, hogy milyen mélyreható változás ment végbe azóta. Ennek bir­tokában a mi pártunk mun­kája, tevékenysége is világo­sabb lesz; szavunk is jobban eljut a paraguayi parasztem­berekhez. A mi népünk Olyan or­szágban él, ahol 25 család birtokolhat 16 millió hektár földet, ahol egy külföldi vál­lalat 2 millió hektár fölött rendelkezhet. Ezért nagyon fontosak számúnkra a ma­gyarországi tapasztalatok. Kétszeresen is köszönjük a szíves fogadtatást és a türel­met, ahogy kérdéseinkbe vá­laszoltak. Antonio Maidana ezután emléket adott át a pártveze­tőség titkárának: a párt zász­laját, és emléklapot, amelyet az idén adtak ki a Paraguayi Kommunista Párt születésé­nek 50. évfordulóján. A ven­déglátók ajándékkal viszonoz­ták a kedves megemlékezést, majd együtt megtekintették a gazdaság gépműhelyét, szer­vizállomását és nagy teljesít ményű szárítóját. A Paraguayi Kommunista Párt küldöttsége ma a Bala- tonboglári Állami Gazdaságba látogat. A Balkán bolgár légiforgalmi társaság már három éve végez építési-szerelési munkákat olyan helyeken, ahol mái módon nincs lehetőség erre. Nemrég fejezték be például az egyik hegység nehezen megközelíthető helyein a villany- vezetékek fölszerelését. Ott emeltek be először 6,5 tonnás oszlopokat is. Ez a helikopter személyzetének bátorságát di­cséri, hiszen eddig még öt tonnánál nehezebb terhekkel nem dolgoztak. Ma érkezik Budapestre Hafez AI~Asszad Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának és Losoncéi Pálnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének meg­hívására ma, szerdán hivata­los baráti látogatásra ha­zánkba érkezik Hafez Al- Asszad, az Arab Újjászüle­tés Szocialista Pártjának fő­titkára, a Szíriái Arab Köz­társaság elnöke. Fokozott erőfeszítések a leszerelésért Fegyver szállítási embargót sürgetnek Izraellel szemben Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú — politikai — bizottsága kedden hajnalban (közép-eu­rópai idő szerint) egyhangú­lag elfogadta azt a határoza­tot, amely fokozott erőfeszí­téseket követel elsősorban az atomfegyverrel rendelkező ál­lamoktól — annak érdeké­ben, hogy kötelező érvényű és hatékony nemzetközi meg­állapodásokat érjenek el a le­szerelés területén. A dokumentum szorgalmaz­za, hogy váltsák valóra az ENSZ-közgyűlés rendkívüli (leszerelési) ülésszakán hozott határozatokat és döntéseket. Az 1. számú — politikai — bizottság 120 szavazattal elfo­gadta azt a határozatot is, amely a jelenlegi leszerelési mechanizmus kérdéseivel fog­lalkozik. A dokumentum utal rá, hogy haladást kell elérni a nukleáris leszerelés és az atomfegyverek fölszámolása terén. A határozat egyik pontja javasolja, hogy 1982- ben New Yorkban tartsák meg az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívüli — leszerelési — ülésszakát. Ezzel kapcsolatban a szocialista országok képvi­selői sajnálattal állapították meg, hogy a határozat szöve­ge nem tartalmaz utalást a leszerelési világkonferencia összehívására. Az 1. számú — politikai — bizottság egyhangúlag jóvá­hagyta továbbá azt a 21 or­szág által előterjesztett hatá­rozattervezetet, amelyben felszólítják a világ országait: a nemzetközi leszerelési hét keretében — amelyet évente október 24-től tartanak meg — átfogóan propagálják a fegyverkezési verseny be­szüntetésének és újabb haté­kony leszerelési intézkedések meghozatalának szükségessé­gét. Az ENSZ-közgyűlés politi­kai bizottsága határozatterve­zetet fogadott el: ez kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy ren­deljen el általános és kötele­ző érvényű fegyverszállítási embargót Izraellel szemben. Az Egyesült Államok ihlette Camp David-i megállapodások háborús veszélyére hívta föl a figyelmet Faruk Kaddumi, a Palesztinái Felszabaditási Szervezet politikai osztályá­nak vezetője. A PFSZ »kül­ügyminisztere« az ENSZ-köz­gyűlés hétfőn kezdődött pa­lesztin vitájának megnyitójá­ban szólalt föl. Mint Kaddumi mondta: akár állandó érvényt szerez­nek egy szerződés formájában az egyiptomi—izraeli megálla­podásoknak, akár nem, elfo­gadhatatlanok az arab világ számára. A »keserű orvosság megéde- sítésére tett kísérletnek« ne­vezte a palesztin vezető az esetleges palesztin önigazga­tásra tett ködös ígéreteket, s leszögezte : minden palesztin­nak — a megszállt területen lakóknak és bármelyik mene­külttábor lakóinak — joga, hogy egy független palesztin állam polgára legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom