Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Életképes kisközségek Fagyban is hűtenek Milliók óvodára f Legnagyobb nyereségük a idő A népesedéspolitikai határozat végrehajtásával kapcsolatos eredményekről, feladatokról tanácskozott a napokban o siófoki járási pártvégrehajtóbizottság. Legutóbb 1974 májusában elemezte a testület a járás népesedéspolitikai helyzetét, s az akkori, nem éppen kedvező tények alapján feladat- tervet készített, amelyben megfogalmazta a gazdasági, szociális, egészségügyi, etikai, művelődési stb. jellegű tennivalókat Virovecz József, a járási hivatal elnöke számolt be a vb-nek az említett fél- adattervben foglaltak megvalósításáról, az elmúlt négy esztendő tapasztalatairól, eredményeiről. — 1970-ben 59 563 emlber élt a siófoki járásban, s a lakosság száma azóta mintegy 1500-zal csökkent — mondta. — Ugyanakkor az úgynevezett székhelyközségek, valamint a Balaton-parti települések lakossága nőtt az elmúlt években. Főként Ba’a- tonboglár, Bal ato nielle, Ádánd, Balatonszabadi és Tab népessége gyarapodott az említett időszakban, A növekedés lényeges okai közé tartozik, hogy ezekben a falvakban jó ütemben fejlődött a közműellátottság, korszerű gyermekintézmények épültek, s különösen az óvodaépítésben, -bővítésiben értek el a tanácsok figyelemre méltó eredményeket. 1974 óta több mint 600 hellyel bővült óvodahálózatunk, s jelenleg a járás falvaiban összesen 1560 óvodásnak tudunk helyet adni, 100 gyermek közül mintegy 65-nek. Csak néhány új létesítményt említek. Lát- rányban például 75 gyermek befogadására alkalmas új óvoda épült. Tabon a társadalmi összefogás eredményeként 150 hellyel bővítették az óvodát. Adandón 60, Bala- tonszabadiban 25 hellyel szaporodtak az óvodák. A népesedéspolitikai határozat szellemében újabb és újabb gyermekintézmények létesülnek. Karúdon például a jövő évben egy 5 millió forint költséggel épülő, 75 gyermek befogadására alkalmas óvodát adnak át. A napközi otthoni ellátásban részesülő iskolások száma az egész létszám 27,1 százalékáról 42,14 százalékára emelkedett az elmúlt években. Ennél többen részesülnek étkeztetésben. összesen 5680 tanulónk van, s e létszám 49,6 százaléka — 2777 gyermek — étkezik a napközikben. A gyermekélelmezést ellátó konyhákat korszerűsítettük. Helyhiány miatt csak Balatonbogláron és Tabon kellett a napközi ellátást igénylő gyermekek zömét elutasítani. Azonban hamarosan elkészül, s jövőre üzemelni fog a bogiári konyha és étterem, amely 6 millió forint költséggel épül. Tabon ugyancsak 5 millió forintos beruházással enyhítik a gondot — Milyenek a lakás- és az egészségügyi körülmények a járásban? — A törvényes előírásoknak megfelelően a nagycsaládosok és a fiatal házasok előnyben részesülnek. Az elmúlt négy évben Tabon 32 íllami lakás, Földváron 36 KISZ-lakás talált gazdára, de az V. ötéves tervben Tabon összesen 60 állami és 160 OTP-lakást adnak át A fal- valóban egyre több családi ház épül magánerőből. A nagycsaládosoknak és a fiatal házasoknak a tanácsok soron kívül és az átlagnál olcsóbban adnak telkeket. A cigánylakosság (az összné- pesség 2,5 százaléka) lakás- körülményei a IV. és az V. ötéves tervben jelentősen megváltoztak. Az elmúlt négy évben például 57 cigánycsalád jutott kedvezményes áron lakáshoz. A rossz emlékű cigánytelepek megszűntek, csupán Látrányban, Nagyberény ben és Tabon találunk még elszórtan néhány úgynevezett putrit. A szociálpolitikai erőfeszítéseknek számos eredményéről szólhatnék. Ezek közül csak egy-két tényt említek. A nagycsaládok, mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekei ösztöndíjjuttatásban részesülnek. Rendszeressé és tervszerűvé vált a gyermeküdültetés: 2520 gyermek üdülhet minden nyáron a járás falvaibái. Az egészségügyi dolgozók, a Vöröskereszt helyi szervezeteivel együttműködve rendszeresen végeznek nevelő, felvilágosító munkát a népesedéspolitikai határozat szellemében. A család- és a nővédelmi tanácsadó szervezet eredményesen működik. — F óként az úgynevezett társközségekből vándorol el a lakosság. — Igen. A járás lakosságának 42,5 százaléka él most is a társközségekben, s minden jel arra vall, hogy az elvándorlás ellenére e kis települések életképesek. A többi között azért, mert ezekben a ] falvakban új házak épülnek | fiatal házasok számára. A feladat tehát nyilvánvaló: a társközségekben is fejlesztenünk kell az ellátás színvonalát, a közlekedést és a kultúrát.  járás 35 társközsége közül 12-ben óvoda működik. (Kötésén, Rádpusztán, Szólá- don az utóbbi években létesült, Zicsen pedig december l-től járhatnak a gyerekek óvodába.) Még csak négy társközségben van vezetékes ivóvíz, de a tervek szerint So- I mogybabodon, Somogytúron, ! Kötésén és Kapolyon haraa- 1 rosan megépül a vezeték. Egyszóval a társközségek »ki- j hálásáról« fölösleges lenne beszélnünk. Inkább az újabb tennivalókat kell számba ven- ' [ nünk e településeken élők érdekében. Sz. A. A napokban az utolsó láda alma és körte is megérkezett a kiskorpád! hűtőtárolóba, így a két gyümölcstermelő állami gazdaság, a kutasi és a bárdibükki már biztonnágban tudhatja termését. A megkönnyebbülés persze még nem teljes. Lesz-e kedvező értékesítési lehetőség? Lesz-e elég csomagolóanyag és vagon, amikor épp kell? Jut-e majd elég ember a gyümölcs válogatásához, csomagolásához ? A hatodik éve működő, 500 vagonos hűtőtárolóval a két gazdaság — és ez ma milliókat éró kincs — időt nyer e kérdések megválaszolásához. Több mint 400 vagon gyümölcsöt — ennek háromnegyede kutasi termés — aligha lehetne egy-két nap alatt szétválogatni, csomagolni, elszállítani és főképp jól eladni. A tárolóban a gyümölcs akár márciusig is eltartható minőségromlás nélkül, addigra pedig a mai »dömpingal- ma« az európai piacokon jóval drágább és keresettebb csemegévé válik. Tavaly gyümölcstermésük 68 százaléka került külföldre. Sikerüké az idén újabb piacokat meghódítaniuk? Az »igen« mellett szól, hogy a minőség jó. Bár nincsenek kiemelkdően nagy szemű gyümölcsök, a szakemberek szerint az alma minősége a tárolhatóság szempontjából jobb a tavalyinál.- Ugyancsak kedvező, hogy a szedés és a szállítás jó szervezése, valamint a konténeres anyagmozgatás előnyei folytán minden szem szinte órák alatt került a fáról a hűtőbe. (Ilyenkor minden órányi időnyereség hetekkel hosszabbíthatja meg a tárolhatóság idejét.) Akad sajnos néhány »apróság«, amely néha kockáztatja a kedvező értékesítési lehetőségeket ... Az egyik ilyen — bármilyen furcsán hangzik is — egy évek óta előforduló »diákcsíny«. Ha például egy »szedő brigád« úgy növeli az exportalma mennyiségét, hogy csak a láda tetejére tesz szép gyümölcsöt, az alját pedig cefrével »béleli«... A diákok, akik ilyenkor néhány forinttal magasabb bért kapnak, aligha gondolják végig, hogy a »hecc« nagy károkat okoz. Tavaly például egy egész vagon alma jött vissza több mint 1000 kilométeres utazás végén Korpádra. Arra is akadt példa, hogy a 10 forintos extra almából egyetlen »vicces láda« miatt 1,60-as ipari alma lett. Egyetlen felelőtlen fiatal több száz becsületesen dolgozó társának — egész iskolájának —• hitelét rontja. Szívesen biztatjuk magun- katt azzal, hogy a jó bornak nem kell cégér, hogy a jó íz — bárhogy csomagoljuk is — mindig keresett lesz. Pedig egyre több, külföldön járt magyar utastól hallhatunk arról, hogy például a müncheni piacon a magyar gyümölcs bármilyen szépen virít, csak Hamupipőke a rafináltál öltöztetett olasz vagy görög áruk mellett. Látja ezt a Hunga- rofruct is, legalábbis erre következtethetünk a Korpádon látott mutatós kartonreke- szekből. Igaz, a faláda még mindig uralkodó csomagolóeszköz, ugyanis nincs hasonlóan erős, tartós és olcsó, ráadásul mutatósabb hazai versenytársa ... Az értékesítési lehetőség nem utolsósorban függ a tároló dolgozóinak munkájától. A hozzá nem értés, vagy a fentebbihez hasonló felelőtlenség itt már milliós károkat okozna. Ilyesmiről azonban szerencsére szó sincs: a telep munkája és szervezettsége mintaszerű. Az országszerte szűkös, korszerű raktártér kihasználtsága itt 300 százalékos, azaz 1500 vagon árut tárolnak évente hosszabb-rövi- debb ideig. Az árulkodóan fényen iparvágányokon egész éven át jönnek és mennek a szerelvények. Most például indulnak az első gyümölcsszállítmányok. Legtöbbször már néhány órával később új áru érkezik a megüresedő helyre. Cukor, tea, fahéj, bors és só. A tároló vezetője nem titkolta, hogy céljuk a hely tökéletes kihasználása mellett az, hogy a bértárolások díjaival minimálisra csökkentsék saját áruik tárolási költségét. E célból például a budapesti Compack vállalattal van több éves szerződésük. Hagyományos partnerük a megyei Zöldért is, amely néhány órányi tranzithűtés után 80 vagonnyi friss gyümölcsöt indított innen az országhatáron túlra. A CSÍpŐS, október végi napon önkéntelenül is felötlött: vajon nem volna takarékosabb megoldás egyszerűen kitárni a hűtőtermek ajtóit? Mint a szakemberek elmondták, a gyümölcstárolás nem csupán hidegen tartást jelent, hanem például állandó és igen magos páratartalmat is. Emiatt azután mínusz húsz fokos hidegben is hűteni (vagy fűteni?) fognak az előírt nulla fok körüli hőmérsékletre. B. F. ,,Torpan terepjárók << Egyre nagyobb piacuk van Lengyelországban a »Torpan« terepjáró gépkocsiknak. A képen a kocsiút vételi telep. Zaklatott sarak Z aklatott sorok, mint a levélben. Hányatott gondolatok, mint amilyen az élet abban a családban, ahonnan jajkiáltás hallatszik, s ahol percre sincs nyugalom, mert a béke, a csend minden rezdülését megfojtja az alkohol. Nem túlozok: segélykiáltást észleltem. És mi naivan azt hittük: segíthetünk a család baján egyetlen telefonnal, levéllel vagy személyes érdeklődésünkkel. Visszautasítás volt a válasz csakúgy, mint az édesanyának, aki gyermekéért aggódva, már-már félve tőle, de végül is vele egyetértésben keresi az utat Nagyfához, a munkaterápiás gyógykezeléshez. A-z. alkoholista azonban még nem közveszélyes. Nem ölt, nem garázdálkodott — csak otthon —, nem hajtott végre »világraszóló« tetteket, »csak« iszik mértéktelenül. ' Zaklatott sorok, Szinte sír a levelek minden betűje. Megindító. Az édesanya aggódása, segítőkészsége cseng ki belőlük, s a kétségbeesés, a magára hagyatottság, a tehetetlenség. Figyelni kellett minden szavára. »Olvastam az alkoholisták kötelező gyógykezeléséről. Megörültem. Sajnos az én családomban is van egy ilyen beteg, aki miatt nagyon sokat szenvedünk. Háromszor i-olt már elvonókúrán, de mindig visszaesett. Tavaly októberben írtam meg az első kérvényt a tanácshoz, hónapokig figyelembe sem vették. Többször megismételtem könyörgésemet, később már a fiam maga is kérte: szeretne megszabadulni láncaitól; gyógyulni akar, visszatérni a rendes emberek közé. Hiába. Fél év múlva, május elején jutottak el a papírok a járási ügyészséghez, júliusban érdeklődtem, azt mondták: hat hét kell, mire elintéződik a dolog. Nem tudom, mire számíthatok ...« Ez a levél augusztus közepén érkezett a szerkesztőségbe. Telefonhoz nyúltunk — mert kényes a téma, s az édesanya maga is kérte: ha lehet, újságon kívül próbáljunk segíteni, válaszolni. Hiába vártuk a választ. Levelet írtunk. S én — megfoocsáesoh a jó szándékú közlekedésrendészet, a tanács — arra gondoltam: milyen hallatlanul gyors az intézkedés, ha túllépik a megengedett sebességet, vagy netán elfelejt adót fizetni a honpolgár... »A fiamról van szó — folytatódott a levél —, egy huszonhét éves fiatalemberről, két kisgyermek apjáról. Több mint egy éve külön élnek, az asszonyka nem tud dolgozni a gyerekektől, a fiam nálam lakik. Csak néha dolgozik, de ittasan olyan dolgokat művel, hogy attól félek, tragikus vége lesz. Kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, és nem lehet leírni, hogy mennyit kell szenvedni mellette. A nagyfai intézettől várnánk a gyógyulást és a családi békességet, A kisgyermekek érdekében is nagyon fontos lenne, hogy segítsenek. Ki neveli fel őket? És hogyan? Nem tudom tét- letnül nézni, hogy tönkremegy a fiam és a családja is. Hiszen van lehetőség a gyógyulásra ...« Volna. Ha mindig a törvény szellemében tevékenykednénk, és nem a betűit rágnánk önfeledten. Nagyfát nem kell bemutatni. Valamennyi újság közölt már nagy riportokat róla, legutóbb a televízióban is láthattuk a módszereket — s hallottuk a sajnálkozást amiatt, hogy nincs kihasználva ez a gyógyterápiás intézet, kevés a beutalt, pedig az alkoholizmust illetően igencsak dicstelen fény övez bennünket a világranglista előkelő helyén. Mégis: valamiféle aggályoskodó görcs merevíti az ujjakat, amikor alá kell írni egy »beutalót«; valamiféle oktalan félelem (vagy nemtörődömség?) zsibbasztja azelszánást, amikor gyógyulásra »kárhoztathatnánk« más úton gyógyíthatatlan embereket. Megvallom: a »kiútkeresés« érthetetlen a számomra. " ........... " ■ B e menjünk tovább az események sodrásában. Űjabb levél érkezett az édesanyától, hálásan köszönve intézkedésünket. (Kissé szégyelltem magam.) Megírta ugyanis, hogy sürgetésünk hatására újra elővették az ügyet a tanácsnál, kérték a hiányzó papírokat (egy év múltán!), amelyeket nagyon gyorsan beszerzett az édesanya. Október 9-én azt mondták neki: most már minden papír együtt van a járási ügyészségen. Október 16. Az ügyészségen nem mondták meg nyíltan az édesanyának, hogy mi az álláspontjuk, csak azt, hogy el kellett küldeni az iratolwt a megyei ügyészségre. De azért hozzátették: kevés a remény, nincs elég ok arra, hogy a fiút két évre »elítéljék«I »Nagyon meglepődtem. Hiszen egy évig csak biztattak, és én reménykedtem. Gyógyintézetnek tudtam Nagyfát, még akkor is, ha két év előtt nem lehet szabadulni onnan. Nem értem, miért kell egy betegnek még mélyebbre süllyednie, talán a bűnözésig is azért, hogy oda kerülhessen. Miért nem elég ok, hogy nem tud a családjáról, a gyermekeiről gondoskodni? Miért nem elég, hogy hónapokig nem dolgozik? Hogy amikor keres, akkor italra pocsékolja a pénzt? Hogy ittasan üti-veri a feleségét, hogy garázdálkodik otthon, s a család állandó idegfeszültségben él? Hogy erkölcsileg. idegileg tönkreteszi az öccsét és engem is? Hogy már-már rögeszméje az öngyilkosság, mert nem tud sza-' bódulni az italtól? Miért nem elég? Nem zavarhatom el az otthonából, hiszen mégiscsak az édesgyermekem...« Zaklatott sorok. És még egy megrázó mondat: »Afiam is várja; amikor józan, mindig azt hajtogatja, hogy szeretne más ember lenni, csak nem tud. Segítsünk rajta ...« És mi mindeddig nem tudtunk segíteni, mások meg aligha értették a zakiatott sorok valódi jelentéstartalmát. Itt tairtunk. Érdeklődésűnk nyomán azonban több minden kiderült. A járási ügyészség ügy döntött, hogy nem utalja be Nagyfára az alkoholista fiút. Az anyagot »/elküldték- revízióra a megyei főügyészséghez, ahol helybenhagyták a járási döntést, mert a tanács jegyzőkönyve szerint nem állnak fenn a törvényben előírt okok ahhoz, hogy a fiút Nagyfára utalják. A tanács jegyzőkönyvének valósághűségét megkérdőjelezték ugyan, de az ügyészség a jegyzőkönyv alapján dönt... Két »érvet« is hallottam, ami miatt a 27 éves fiatalember nem kerülhet a gyógyterápiás intézetbe. Az. egyik az. hogy békés, csendes alkoholista: berúg, hazamegy, lefekszik és alszik. (így tudják.) A másik: nem feltétel, hogy ő maga is kérte a gyógykezelést. A törvény szerint ugyanis kérheti a munkahely, a tanács egészségügyi szerve, a rendőrség, a társadalmi szervek, a szakszervezet, sőt a Vöröskereszt is. A rendelet elejét azonban többen nem olvashatták el, mert azzal kezdődik a felsorolás, hogy »a hozzátartozókon kívül...« És az édesanya alighanem hozzátartozónak számít. Ráadásul a. tanácshoz fordult, s a tanácsi jegyzőkönyv alapján döntöttek nemlegesen. A fenntartások után vajon ki vizsgálta meg e jegyzőkönyv valóságtartalmát,..? De hadd idézzek a Házi jogtanácsadó 1977 júniusi számából, mely az Elnöki Tanács 1974. évi 10. számú törvényerejű rendeletét magyarázva azt írja: »...gyógykezelésre kötelezhető, ha. ...az alkoholelvonó osztályon gyógykezelésétől eredmény nem várható..." Az ügyészségnek egyébként — egyetértés esetén — bíróság elé keli terjesztenie az ügyet, s ott az alkoholistát is kötelesek meghallgatni. De hát ez az ügy nem juthatott el a bíróságig... ß zaklatott sorok zaklatott sorsokra utalnak. Az alkoholista kérte a kezelést. »Nem feltétel«. Lehet De talán nem is kizáró ok! Bizonyára megértik, hogy miért nem fedem föl mai témánk főszereplőjének a nevét. Akinek kell tudni, úgyis ráismer. Kétségtelen, hogy a Balaton keleti csücske táján csehül állnak ezzel az ügygyei. Pedig az értetlenség még egyetlen embert sem mentett meg a társadalom számára .., Tivori Bél*
