Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
KozSnyveszêly 1 jogok és a kötelességek harmóniája A siófoki Perczel Mór Gimnázium nevelőm unkájának színvonalát, a tantestület esz- rnei-politikai-pedagógiai egységét értékelte, illetve vitatta meg a napokban a siófoki városi párt-végrehajtőbizott- íág. E testület legutóbb 1976- , an foglalkozott a megye har- 1 .adik legnagyobb középiskolájának életével, s az akkori vizsgálatok eredményei alapján határozták meg a feladatokat Az új vezetésnek mindenekelőtt a munkafegyelem javítása és a tantestületi egység erősítése révén a nevelőmunka színvonalának emeléséért kellett munkához látnia. Az iskolai pártalapszervezet az elmúlt két tanév során két lényegbevágóan fontos feladat megvalósítását kezdeményezte: a már említett egység megteremtését, illetve a folyamat meggyorsítását, s az ifjúsági mozgalom erejének növelését. Képzett szakemberek A gimnázium tanári karának ideológiai és szakmai fel- készültsége jónak mondható. A pártalapszervezet évenként politikai oktatást szervez. A tanárok közül többen vezetnek ilyen tanfolyamokat, illetve tanítanak a marxizmus— lsninizmus esti egyetemen és a középiskolákban. A szak- lügyelők véleménye szerint . ó néhány tantárgy tanításáén a legjobb színvonalat épviseli a gimnázium, de a ■ oggyengébb »oldalak-« sem gyengébbek a megyei átlagnál. Jó képességű tanárok dolgoznak tehát a gimnáziumban, akik sok gondot fordítanak az önképzésre, s az iskolai munkaközösségek által szervezett továbbképzéseken, az egyetemek továbbképző jellügú tanfolyamain is rendszeresen, szívesen részt vesznek. Bertalan János igazgató ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a pedagógiai egység megteremtése az egyik legfontosabb — s nem könnyű — feladatuk. Az abszolút egység nem lehet cél ugyan (a tanárok egyénisége különböző) de az objektív értékelésre, a sokol-, dalú metodikára erőteljesen törekedniük kell. Már két éve olyan munkatervet hagyott jóvá a tantestület, mely az említett kívánalmakat szolgálja. Egységesítették például a felmérőket, a dolgozatokat és a feladatlapokat. A múlt tanévben már egy új magatartás- és szorgalom-normarendszer szerint minősítettek. Az átállás nem volt könnyű, de a »példás« minősítésnek ma már rangja van az iskolában. Az idén dolgozzák ki a jutalmazás és a büntetés úgynevezett normarendszerét. A szakmai munkaközösségek szerepe ■ növekedett. Az új, magasabb követelményekkel a : munka- közösségek vezetői közül né- hányan nem tudtak megbirkózni, ezért személycserék is történtek. Most már valamennyien eredményesen szervezik a szakmai munkát, érdemben segítik az iskolavezetés irányító, minősítő, értékelő tevékenységét. például, s a titkár, valamint a patronáló tanárok rendszeresen részt vesznek az iskolai KISZ-bizottság ülésein. Az iskola vezetői ugyancsak sűrűn tanácskoznak KlSZ-vezetők- kel, s a közös munka eredménye már mérhető. (Az ezzel kapcsolatos megállapításokat a városi KISZ-bizottság titkára, Brachna János is megerősítette felszólalásában. Fontosnak ítélte például, hogy a KISZ-vezetök között sok a jó tanuló, sőt nem egy kiváló tanuló dolgozik eredményeden az iskola alapszervezeteiben. A nyáron szervezett fenyvesi KISZ-vezetőképző táborban a gimnázium képviselői példásan dolgoztak. Az is becsülendő tény, hogy az utóbbi időben nem egy KISZ-es kommunistaként, párttagként hagyta el az iskolát. Idegen a fizikai munka A politikai, világnézeti nevelés során a legnagyobb veszély a közömbösség — állapította meg a beszámoló. A közöny különösen akkor lesz úrrá a tanulókon, ha a valóságban mást tapasztalnak — néha homlokegyenest ellenkezőjét —, mint amit tanáraiktól, ifjúsági vezetőiktől hallottak. Ha például észreveszik, hogy néhány rendezvény tartalmatlan: a hanyagság, a felelőtlenség miatt rosz- szul szervezett. A pártalapszervezet értékelte a KISZ politikai vitaköreinek színvonalát is, és a vélemény nem volt kedvező. Ezért a patronáló tanárok pártfeladatként kapták, hogy segítsék a vitakör vezetőinek munkáját, s azóta nyilvánvaló a javulás. A fizikai munka megszerettetése is nevelési feladat Az őszi mezőgazdasági munka intenzitása, eredménye változó. (Ez többnyire nem a diákokon, hanem a gazdaságokon, pontosabban a munka irányítóin múlik.) Az iskolai KISZ-bizottság rendszeresen szervez társadalmi munkát. Az iskolát, az intézet környékét gondozzák, szépítik a fiatalok. Sportpályát építenek, naponta ápolják, rendezik az udvart, a tantermeket. E pozitívumok ellenére — jegyezte meg Bertalan János — aggasztó tünet, hogy a diákok nagy része idegenkedik a fizikai munkától. Ennek főként az az oka, hogy otthon, a családban egyre kevesebb fiataltól kívánják meg, hogy dolgozzék, hogy segítségére legyen szüleinek. Az iskolai házirendet általában betartják a tanulók. Az elmúlt két évben mindössze 8—10 esetben kellett fegyelmi eljárást indítaniuk. Az épületben nem dohányoznak, a rendezvényeken nem fogyasztanak szeszes italt, viselik az előírt köpenyt, nincsenek az intézetnek rendőrségi ügyei. (Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert két évvel ezelőtt voltak.) A gimnázium tanulólétszáma: 331. Huszonkilenc tanár tanít az intézetben, ahol 32 diákkör működik. Az érettségizett tanulók ötven százaléka minden évben jelentkezik továbbtanulásra, s ennek a felét fel is veszik felsőfokú intézetekbe. Az elmúlt két év erőfeszítései kétségtelen jelentős változásoka!, eredményeket hoztak. Ezt elismerték a végrehajtó bizottság tagjai is, s méltatták az új vezetés hozzáértését, , lelkiismeretes munkáját. »A legnehezebb megteremteni mind a tanulókban, mind a pedagógusokban a jogok és a kötelességek harmóniáját« — mondta Bertalan János igazgató, amikor az iskolai demokrácia fejlesztése került szóba. Ebben, s a még meglevő nehézségek elhárításában — akárcsak az elmúlt két év során — ezután is jelentős szerepe lesz az iskolai pártszervezetnek, s az egyre erősebben ható ifjúsági mozgalomnak. Sz. A. Könyvespolc Infarktus Mumusunk az infarktus. Társak, ismerősök dőlnek ki melőlünk; megcsap bennünket a felismerés hidege, hogy nem vagyunk halhatatlanok. Tudjuk már nagyjából, mit kellene tennünk, hogy majdnem biztosan elkerülhessük, de általában nem vesszük figyelembe. László Lajos új riportkönyve — a Táncsics kiadónál jelent meg — az »infarktusjelenséggel foglalkozik. »Az infarktus nem nevezhető népbetegségnek, egyre gyakoribb, és váratlan felbukkanása vigyázatra inti az emberiséget. Annál is inkább, mert újabban a fiatalok és középkorúak, sorából szedi áldozatait.*1 E pontos tárgymeghatározás után így folytatja: »Nem orvosi szakkönyvet írtam, hanem oknyomozó társadalomraj ZOt.K így igaz. Riporterként okokozati összefüggések nyomába szegődött. A miért?-re válaszol könyvével. Ha szabad így fogalmaznunk : egy-egy irodalmi értékű kortörténetet kapunk a riportok segítségével. írásai, bár önállóan is kerek egészek, mégis összességükben bizonyítják legjobban az Egészségügyi Világszervezet 1972-es jelszavának igazságát: Az ön szíve az ön egészsége! A villanyszerelő nem képes kompenzálni munkahelyi kudarcait, az igazságérzetét ért vereségeket. A fizikai munkásból lett párttitkár közérzetkonfliktusát is munkahelyi csapdás helyzetek mélyítik. A karierista mérnök viszont az önmaga által ásott verembe esik, pedig a »világ ura« szeretett volna lenni. Micsurinnak nevezik a kertszövetkezet létreálmodóját; ő sem menekül meg a betegségtől, amikor műve veszélybe kerül. Egy diplomás nővél — »bűne«, hogy csinos — kálváriát járatnak férfi főnökei; infarktusát ez okozza. »Homo homi- ni lupus?« — kérdezi az író. Ember embernek farkasa? A A „fordulat” éve Bertalan János igazgató beszámolójában hangsúlyozta, hogy az elmúlt két évben a legtöbb eredményt o közösségi nevelésben érték el. A »fordulat« éve tulajdonképpen a múlt esztendő volt. A tanulók nagy része érzelmileg is kondik most már iskolájához, osztályához, vállalja az alma matert, társait, s iskolájáért, társaiért cselekedni is hajlandó. Az említettekkel összefügg az a tény, hogy 1977 decemberében az iskolai KISZ-bi- zottság új titkárt választott, miután megvonta a bizalmat a régitől, akinek munkájával nem volt elégedett. Az iskolai KISZ-élet azóta jelentősen javult: pezsgő, nevelő erejű. A pártszervezet irányító, segítő munkájának ebben nagy szerepe van. Az összekötő tanár mellé ifjúsági felelőst állított Medvék és emberek Unalmas este. Még csak hatra jár a mutató, de már túl vagyunk az újságok olvasható cikkein és a kötelező irodalom elviselhető passzusain. A mozi meg a színház már nem tüzeli a kollégium lakóit, néhányan töményebb izgalommal óhajtják agyonütni az időt. A megváltó ötlet úgy hangzik: »Menjünk cirkuszba.« Másfél óra, és már ott ücsörgünk a kakasülő piros székein, ásítozva várván, mikor csattan a csinnadratta. Kétezres közönség. Minden fénylik, tündököl, hivalkodik. A fiúk aranyos dolmányban, a lányok csillogó kosztümben, gyémánt toliakkal megtűzdelve vonulnak be, és a ma- nézst peckesen körbejárva, sziporkázó csillagot szórnak az elragadtatott publikumra. Hol vannak a szánalmas bajazzók!? A lenézett csepű- rágók!? Az éhenkórász kis pojácák!? Ezek itt nem raos- datlan kéregetők, hanem rátarti állami artisták, világjáró művészek. A kiválóbbakra akkora nyugati márkájú autó várakozik az udvaron, maszek rendszámmal persze, mint egy csatahajó. A két Ádám elképesztőt produkál. Rövid, sikamlós hengerek egész garmadáját tornyozzák keresztbe-kasul egymásra, s a csúcson egyensúlyozva vidáman labdáznak, karikáznak, ugrándoznak. Ehhez hasonló hajmeresztő mutatványt láttam vagy harminc évvel ezelőtt egy vándorcirkuszban. A falu piacterén ütötték fel a sátrat, s egy tojás volt a belépő. Szegény fáradt anyám, aki «lia kuncogására jött el ebbe a különösr-bolondos világba, csak nézte, miként pörög egy fiatalember fejjel lefelé fél tucat imbolygó sörösüveg ormán, majd megszólalt kissé rosszallón: »Ez is mindent csinál, csak kapálni ne kelljen neki.« Csöppet sem hatotta meg a lélegzetelállító mutatvány, ő abban a dologkerülés egyik ravasz módját látta csupán. Es jönnek a kövér jegesmedvék. Úgy gurulnak be puhán a porondra, mint a pamutgombolyag, s blazírt pofával, kelletlenül másznak föl a bakokra. Csattog az ostor, mire oly mélységes undorral fordítanak hátat az ugrifüles idomítónak, hogy az már szinte emberi, s a közönségnek mondják sajnálkozó nézéssel: Látják ezt a kergebirkát, mit szólnak hozzá? Abban a rongyos falusi cirkuszban is volt egy medve, sokkal girhesebb, mint ezek a fehér bundások, bennem mégis nagyobb izgalmat kavart. Buggyos • nadrágú direktor fogta a láncát, úgy vezette körbe-körbe a nézők előtt. Pár lépésnyi totyogás után meg-megálltak, s a tisztes férfiú imigyen hencegett: »Órriási ' tunkkal ki merrészel állpi a lehetőség. Aki Berrci barrá- porrondra, és őt földhöz bírrja terremteni, annak egy kemény pengő üti nyomban a marrkát. Tessék urraim, tessék!« Nevetséges, ám valóban csábító ajánlat, egy napszámbér akár pillanatokon belül megkereshető. Mégsem mozdultak hátul a legények, túszén ismerték már a mackót. Berci ugyanis, gazdája nem kis büszkeségére, előző este hátukat földhöz verdeste már, s most mind a hatan másokat ugrattak röhögve, húzódozva. Már úgy látszott, szégyenben marad a falu. amikor T. Lőrinc bácsi felállt az első sorban. Hatvanon túl járt az öreg, tömzsi alakját, bölcsességét és legendás erejét mindenki ismerte. Bő vászongatyában, pitykés lajbijá' n kihúzta magát, nagyot szívott az orrán és kilépett. A med- vés ember éppen másfelé fordulva élesztgette a birkózókedvet, amikor Lőrinc bácsi hirtelen derékon kapta a várakozásban kissé elbambult állatot, és úgy a földhöz vágta, hogy az belenyekkent. Egy pillanat alatt csinálta. Örömtaps és nagy nevetés. A direktor meglepetten hadonászott, hogy ez így nem gilt ám, s aztán, hogy a medve dühös morgással föltá- pászkodott, a méregtől puly- kavörosen rákezdte: »No, bácsi, most. No, bácsi, most« De T. Lőrinc még egyszer nem volt hajlandó. Lesöpörte két válláról a medveszőrt, és tartotta a markát. »Ide csak szépen azt a pengőt!« Ezek az állami medvék nem birkóznak. Jóliakottan és végtelen undorral nézegetik azt a töpörtyű embert, aki csak addig nem piszkálja őket az ostorral, amíg mélyen meghajlik, és alulról fölfelé vigyorog a nagyérdemű közönségre. w. ti, i. 'kérdést önmaga válaszolja meg: »A szocialista társadalom küzd a dehumanizálódás ellen KüLönösen kell, hogy harcoljon az értetlenséggel, a kispolgári karrierizmussal, amelyből következően egyik ember válságba hajszolja a másikat; ez ugyanis kiváltója lehet az infarktusnak.« ■ A képtelen versenyt futó főoincér, az embertelenségig kemény — és esztelen — munkát vállaló, végző és végeztető brigádvezető, a »gyorstalpalón« végzett újságíró, a lucullusi lakomákból energiát meríteni vélő tsz-elnök, az ötvenes évek Nagy Organizáto- ra, a zilált életet élő család feje, az embert roppantó helyzetbe került tanítónő, és a többiek oda jutnak, ahova nanlója tanúsága szerint Helmuth Schultheisz, kiszolgáltatott helyzetben élő svájci farmer. Orvosszociológus és pszichiáter összegezi László Lajosnak az okokat, a megelőzés és a gyógyítás lehetőségeit. Nincs módunk gondolatme- netüket idézni, de egy dologra feltétlenül fel akarjuk hívni a figyelmet: az egyén önismeretének jelentőségére, önmagunk ismenete — képességeink és kudarctűrésünk behatárolása -r- ugyanis segíthet a megelőzésben. László Lajos az »infarktusjelenséget« sokoldalúan megvilágító könyvet tett elénk, okulásul Olvasói helyzetünket megkönnyítve, izgalmas — s mert izgalmas: olvasmányos — riportokat szerkesztett könyvvé. Figyelemre méltó munkája tulajdonképpen »gyógyítóeszköz«. L. L. Hangverseny a Znamesiízkij székesegyházban A Moszkva folyónál, az acélból és üvegből épült modern Rosszija-szálló közvetlen szomszédságában, az ősi Moszkva egy kicsiny területén szemet gyönyörködtetően díszlenek az ősi orosz templomok, amelyeket a restaurátorok ' eredeti szépségükben állítottak helyre. A műemlékeket gondosan óvják, mint a nemzeti kultúra értékeit, amelyek turisták százait gyönyörködtetik. A sok templom között különös érdeklődésre tarthat számot a 17. század végén épült Znarr.enszkij székesegyház. Itt két termet alakítottak ki, egy koncerttermet és egy kiállítási termet. Az első emleten levő koncertterem mindössze 140 személyes, ám akusztikája csodálatos. Az énekesek hangja kifogástalanul tisztán, zengően és finoman hallik. A koncertterem megnyitásának első napjától fogva rendszeresen tartanak itt kamarazenei esteket. A moszkvaiak és a főváros vendégei előtt a legjobb kamaraegyüttesek és kamarazene- karok .szerepelnek. Nemcsak hivatásos művészeket, hanem amatőr együtteseket is meghívnak a Szovjetunió különböző részeiből. Találkozókat rendeznek azokkal az érdekes emberekkel, akik életüket az orosz kultúra tanulmányozásának szentelték. A földszinti kiállítási teremben az orosz írásbeliség történetével, a restaurátorok bonyolult munkájával, a legújabb archeológiái ásatások eredményeivel ismertetik meg a látogatókat. Tanulók az EPGÉP-nél Huszonhárom elsőéves szakmunkástanuló kezdte meg szakmai gyakorlatát villanyszerelő és szerkezetlakatos szakmában Barcson, az ÊPGÊP tanmű ' I y ében. Győri Vilmos szakoktató magyaráz a fiataloknak. Jól reszelni — ez sem megy gyakorlás nclküt.
