Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-22 / 275. szám
A Finommechanikai Vállalat 3. számú Kaposvári Gyárának hét éve alatt sokat fejlődött a technológia, a munkások egyre jobban megismerték, elsajátították a munkafolyamatokat. Többnyire nagy szériában dolgoznak, begyakorlottságuk nőtt, és a kevésbé szorgalmasak is könnyein megcsinálták, amit a bérükért vártak tőlük. A jobb képességű munkások viszont nem ritkán visszafogták az ütemet, mert szinte furcsál- lották, mennyire »elszaladtak« a százalékkal. Tehát megszűnt a norma húzó ereje, s elkövetkezett az egyenlősdi időszaka. A tavasszal ezért kezték kidolgozni a normarendezés módját: tevékenységenként megállapították az első féléve? teljesítményátlagot. A műveleteket betáplálták a budapesti központ számítógépébe. A kapott adatok azt mutatják, hogy tizennyolc százalékos normarendezés indokolt. Ezt 1979. januárjától vezetik be a kaposvári gyárban. Varga József igazgató: — Fokozatosan, hat hónap alatt akarjuk megszoktatni a dolgozókkal az új követelményeket, mégpedig úgy, hogy egyenletesen csökkentve mindenki visszatérítést kap. Ez a központilag elhatároMegértéssel fogadták Az első normarendezés az FMV-nél zott és fokozatosan életbe lépő normarendezés a jövő. Bevezetése nem volt titok. A társadalmi szervek tisztségviselői időben tájékoztatták a dolgozókat, és a termelési tanácskozás is jóváhagyta. Háromszázötven embert érint az intézkedés: a lakatos-, a szerelő-, a melegsajtoló- és a forgácsolóüzem dolgozóit. :— Igazságosnak tartja a normarendezést? — kérdezem Nagy Károlyt, a finomlaka- tos-műhely brigádvezetőjét — Hát mit mondjak — tárja szét a karját — A munkák felénél nem tudok »időt hozni«. Műanyag lapok sorjázása, fúrása, süllyesztése most a feladata. Szeretném megtudni, hogy melyik műveletre menynyi időt szabtak meg szeptemberig, és mennyire szigorították. Arra is kíváncsi volnék, hogy mennyi idő alatt lehet elvégezni a feladatot. A brigádvezető kissé indulatosan magyaráz, .számokra bök a munkalapon. Kerüli a világos választ Szívesebben számol be arról, hogy októberben 103,8 százalékra teljesítette a csökkentett normát, és ezer forinttal kevesebb fizetést kapott, mint korábban. — Mit fog tenni? — Be kell látni, hogy jobban és többet kell dolgozni. Novemberben 120 százalékot akarok elérni. Elgondolkodva hozzáteszi még: huszonkét embere van, csoportbérezésben keresnek Nyolcan-tízen vannak a rutinosabb dolgozók, akiknek ezután még inkább példát kell mutatniuk a fiatalabbaknak, hogy jobb munkára bírják őket. A szerelőüzemben színes huzalok között találom Kovács János műszerészt. Ezt az üzemet annyiban érintette a változtatás, hogy legföljebb a prémium kerülhet veszélybe. Itt nem a teljesítmény alapján, hanem órabérben számolják el a munkát. — Régóta pedzegeti a szak- I szervezet, hogy változtatás lesz. központi község, Tapson y volt a színhelye. Sokat segített a helyi mezőgazdasági termelő- szövetkezet anyagiakkal és fuvareszközökkel, s a Medicor Művek tapsonyi gyára szocialista brigádjainak munkája meg az üzem anyagi támogatása ugyancsak hozzájárult a települések fejlődéséhez. A Medicornak saját üzemi kútja van. A tapsonyiaknak régi kívánságuk, hogy korszerűbb legyen a vízellátás. A község vezetői az e célból ösz- szehívott gyűlésen ismertették a terveket, és a falu lakói vállalták a rájuk eső anyagi terheiket Az elhatározásnak megfelelően a múlt év máju— Ebben az évben arra törekedtünk, hogy a társközségek gondjaiból lehetőleg minél többet megoldjunk — mondta Véghelyi Lajos, a Tapsonyi Községi Közös Tar nács elnöke, amikor arról érdeklődtünk: milyen fejlődést értek el az Idén a közigazgatási körzetben. Különösen 1973 óta nagy az előrelépés e térségben. 1973-ra határozott célt tűztek maguk elé: a székhely- községen kívül az ide tartozó településeken — Szenyéren, Nagyszakácsiban és Nemes - kisfaludon — nagyobbat lépni előre a lakossági célokat szolgáló beruházásokkal. E tervnek megfelelően Nagyszakácsiban hétszáz négyzetméter felületen járda épült; Szenyéren 1800 négyzetméteren ebben a hónapban befejezik az útépítést a Kaposvári Közúti Építő Vállalat nagyatádi építésvezetőségének közreműködésével. Ugyancsak Szenyéren — százezer forintos költséggel — felújították az általános iskola épületét és a szolgálati lakást. Nemeskisfaludon sokáig gondot okozott a gyerekek iskolába küldése. 1977-ben megszűnt a faluban az iskolai oktatás. A gyerekeket csak akkor vihette autóbusz a böhö- nyei központi oktatási intézménybe, ha előtte megépítik a buszfordulót. A lakosság ösz- szefogásával — a tanács adta a szükséges építőanyagot — mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkával elkészült ez a létesítmény is, és most már bejárhat a faluba az iskolabusz. Ezt a felnőttek szintén igénybe vehetik. Tap- sonyban 150 ezer forintért felújítottak egy szilárd burkolatú utat. Nemcsak a nemeskisfaludi- ak tettek sokat önzetlenül, erejüket és idejüket áldozva lakóhelyük fejlődéséért, ha nem a többiek is. Kiemelkedő társadalmi munkát végeztek a közigazgatási területen az idén — hallottuk a tanács elnökétől. Tavaly a négy község lakossága összesen 600 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a közcélú feladatok megvalósításá hoz, az idén eddig 930 ezer forintot teljesítettek, és év vé géig túl lesznek az egymilli ón! November elsején 340 forint volt az egv lakosra jutó társadalmi munka értéke a körzetben, s ez az összeg a továbbiakban még emelkedik. Azzal a teljesítménnyel, ame- 'yet szeptember elsejéig elérteik, elsők voltak a marcali iárásban az egy lakosra jutó munka értékét nézve. Az arányokat tekintve aa összes társadalmi munkának mintegy a felét a három társközségben, Szenyéren, Nagy- szakácsiban és Nemeskisfal'i- don végeztéit, a többinek a sában megkezdődtek a törpe vízmű építésének munkái Tapsonyban. Azóta nyolc kilométeres hálózatot építettek, s tart a vízmű próbaüzemelése. A tapasztalatok szerint nem lesz akadálya annak, hogy még ebben a hónapbari [ innen kapják a vizet a családok. Könnyíti a lakosság költségviselését, hogy a családonkénti hozzájárulást — 15 ezer forintot — tíz év alatt részleteikben lehet kifizetni. A tapsonyiakat a nagyszakácsiak követik majd a társközségek közül a törpe vízmű építésében a következő ötéves terv időszakában. H. F. Már a második félévtől számítottunk rá. Ha rendesen ellátnak bennünket munkával és anyaggal, nem lehet baj. Darázsfészeknek tűnik a melegsajtoló-üzem. Amikor a veszteségről kezdünk beszélni, nagy számok röpködnek, aztán papír, ceruza kerül elő, s a legnagyobb szám egyhar- maddal csökken. Dajcs László gépbeállító: — Engem órabérben fizetnek, de a sajtológépen dolgozók által elért százalék rájön az alapomra. Vagyis, ha a műhely mondjuk 111 százalékot teljesít, akkor mi, beállítók 11 százalékkal több prémiumot kapunk. Az októberi keresetem 950 forinttal csökkent az új norma következtében. Szabó Gyuláné betanított munkás csöndesen csatlakozik a beszélgetéshez, ö júniusban jött ide a villamossági gyár bakelitüzeméből, ahol hasonló munkát végzett. — A korábbi munkahelyemen évente rendezték a normát Olyan tavasz nem volt hogy az elmaradt volna. Ott ugyanezzel a munkával, nehezebb körülmények között 105 százalékot tudtam elérni. Amikor átjöttem, az egyhónapos betanulási idő alatt százszázalékos teljesítésnek megfelelő bért kaptam. Júliusban már elértem a 132 százalékot. Most, a rendezés után, ha nem is sokkal, de még mindig valamivel többet keresek. Majd megszokjuk, jobban igyekszünk. Bár a sütési idő köt bennünket. Major György revolveresztergán dolgozik a forgácsolóüzemben. — Októberig általában megcsináltam a 140—145 százalékot. Most 106 százalék sikerült. Nem lehetetlen, amit követelnek. Valami igazság van abban, hogy o norma egy kicsit laza volt. Sokszor már oda se nézett az ember, csak dolgozott Érthető, hogy így tovább nem mehetett de legalább azt a pár hónapot hagyták volna, ami még ebből az évből hátravan. Persze, be kell látni azt, ami jogos, és különben is, itt hét éve ' nem nyúltak a normákhoz. Bárány Tibornak, a szak- szervezeti bizottság titkárának mostanában sokat kell magyaráznia a gépek mellett. Leggyakoribb mondata : — »Gyerekek, értsétek meg, a pénz itt marad, csak az nem bizonyos, hogy azok zsebébe kerül, akikében eddig volt.« Gombos Jolán A kertekben fenyőfa zöldell Termelés szaktanácsadással NEM OLYAN REGEN különleges megbízatást kaptak a böhönyei áfész felvásárlói. Kiki a maga községében zöldség- és gyümölcstermelő kertet kellett berendezzen azért, hogy a gyakorlat késztesse az arra járó érdeklődőket hasonló foglalatosságra, i a maga példájával igazolja a termesztés hasznát. Azóta sok minden változott Böhönyén és a környező községekben, s a változásban nagy szerep jutott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem három tanárának, dr. Bakonyi Károlynak, dr. Ferdinand Dezső kandidátusnak és dr. Kovács Jánosnak. A velük kötött együttműködési szerződés 1 segítségével kívánta az áfész föllendíteni a termelői kedvet. — Népgazdasági érdek, hogy minél többen foglalkozzanak korszerű gyümölcs- és zöldségtermesztéssel — emlékezik Varga József, az áfész áruforgalmi osztályának a vezetője. —Az egyetem oktatói tanulmánytervet készítettek arról, hogy hol mivel érdemes foglalkozni. Ezt elküldtük minden tagnak, s ezzel egy új időszak kezdődött. A három szaktanácsadó felosztotta a három fő területet, így egy szakember foglalkozott a zöldséggel, egy a szőlővel és egy a gyümölccsel. Téli előadásokat szerveztek, melyek az első időszakban meglehetősen gyér közönséget vonzottak, de most már a vártnál is nagyobb az érdeklődés. Az egyik legfontosabb eredmény: két éve minden községben megalakult a zöldség-gyümölcs szakcsoport, melynek 15 tagja fóliás priMérik a hosszú fóliacsikokat. mörtermesztéssel is foglalkozik. Böhönye utcáit járva szembetűnő, hogy szinte minden ház udvarán ott sorakoznak a kisebb-nagyobb fenyőfák. — Ez a mi legnagyobb gondunk! — mondja Darus István, a felvásárlási csoport vezetője. — Az emberek szívesebben ültetnek fenyőt, mert azzal keVesebb a gond. mint például a zöldséggel. A mi áfész-ünk valaha 40 vagon uborkát vásárolt föl évente, és csak Böhönyéről 20 vagonnal hoztak a termelők. Az idén 7 vagont vásároltunk, több nem volt. — Talán mert a fenyő jobb üzlet — Jobb? Aligha! Ebben az országban karácsonykor ösz- szesen hárommillió fenyőfa! vásárolnak az emberek. Itt Bóuönyén kétmillió van, és nemcsak itt foglalkoznak fenyőfával. Ez jó üzlet? Fontosnak tartottuk, hogy rávezessük az embereket a gazdaságos termelésre. Vannak eredményeink. Az idén 122 ezer forintot fordítottunk a termelés támogatására. Rekord- mennyiségű szőlőt vásároltunk, nagyon szépen termett az alma, és a vártnál több lett a pándimeggy, amelyből 10 vagon érkezett. KÉT ÉV MÚLVA az elképzelések szerint a Nagyatádi Konzervgyár is hozzájárul egy nagyszabású meggyfatelepítési programhoz az áfész területén. A gyümölcsnek errefelé hagyományai vannak, de a szakemberek bíznak a zöldségtermelés fellendülésében is. Ennek egyik záloga lehet a napokban kiadott fólia, amely tovább bővíti a termékskálát. B. A. Mesterek és műhelyek A napokban kezembe került egy terjedelmes és tartalmában is rendkívül gazdag prospektus. A siklósi várba csalogatja a nézőt, ahol az idén hetedszer rendezték meg a Gerencsér Sebestyénről elnevezett országos fazekaspályázatot Mennék is, rohannék a remekbe sikerült művek színvonalas reprodukciói láttán, hogy szemtől szembe — és színesben, eredetiben — lássam a népi iparművészet legújabb remekeit. Az ismertető azonban itthon is gondolatot ébreszt; a jogos büszkeségen kívül képzettársításra, töprengésre késztet e gazdag gyűjtemény. Mestereket és műhelyeket állít elém. Az. utód, a tanítvány rendre megemlíti a mestereket s a világért sem tagadná, hogy honnan, kitől kapta az első jó szót, a szakma rajongó szeretetét. Ki adott útmutatást; hol és hogyan alakulhatott ki olyan légkör, amelyben az alkotó műhely tagjaként ő maga Is ösztönzést kapott; tudást, hogy továbbfejlesztve azt az egyéni alkotások sorát állíthassa a közösség elé. Nem titkolom: izgalommal lapozgattam ezt a kis füze- tecskét. Azután színes filctollal bekereteztem a hazai neveket (A hetven kiállító közül tizenegyet!) Nemcsak azért mert munkásságuk színhelye Kaposvár, Somogy megye, vagy éppen itt tanultak, hogy azután az ország más vidékén kamatoztassák képességeiket Hanem azért is, mert mindegyik alkotó neve mellett egy más’k nevet is olvastam a rövid életrajzban. Tonnás Lászlóét, a népművészet mesteréét. Például így: »Kaposváron Tamás Lászlótól tanulta a mesterséget...« Vagy: »Mestere Tamás László volt«. És másoknál : »Tamás Lászlót tartja a mesterének...« Éppen ügy, mintha valaki azt mondaná: »Hartmann Antal esztergályos volt a mesterem«. Ez utóbbihoz hasonlót azonban ritkán hall az ember. És bennem az a gondolat munkál: miért csak Beethovenről, Mozartról, Michelangelórói vagy Bemáth Aurélról tudhatom, hogy ki volt a mestere? Miért csak a művészetek világában »fontos«, hogy melyik iskola és melyik mester bontakoztatta ki az ifjú tehetségét? Miért nincs elég mestere a »hétköznapi« alkotó szakmáknak, s ha van, miért nem tudhatunk róluk; miért nem teremtenek iskolát tanítványaiknak, akik évtizedekig büszkén vallanak; hogy ki volt a mesterük, kit tartanak követendőnek szakmai birodalmukban? De maradjunk a fazekasoknál. A siklósi »meghívás« lapozgatása után beszélgettünk — a képességéről és szerénységéről közismert — Tamás Lászlóval. Mitől műhely a munkahely? Mitől tesz »mester az oktató? Hogyan alakulhat ki egy valódi műhely légköre? És mit jelent számára a »visszahivatkozás«; az, hogy egyetlen kivételtől eltekintve még senki sem tagadta meg a mesterét? »Kinos« beszélgetés volt. Minduntalan elhárította az elismerő szavakat A népművészet megszállott mestere minden sikert a közösségnek tulajdonít; igaz, fölkészülteégén kívül éppen a közösségteremtés a legfőbb érdeme. Iskolát teremtett: a habán és a sárközi hagyományok őrzését de mindenekelőtt a fazekasság elkötelezett iskoláját Hogyan? Ügy, hogy a népi iparművészetet nem önmagáért, hanem fenntartásáért, folytatásáért szereti odaadó rajongással. Nincs »titka« a fiatalok előtt Nem tudná elviselni, hogy vele egy korszak záruljon le. Nem úgy gondolkodik, mint Stradivári vagy Guarneri a hegedűkészítésről ... S ez az ember, a szocialista ember, a jövőt teremtő ember magatartására utal. S ok mindent megtudtam tőle és tanítványairól. A hozzá nem értők, a kíváncsiskodók számára csupán statisztika lehet, hogy Tamás László tanítványai közül heten a népi iparművész, négyen a népművészet ifjú mestere — nem is könnyen megszerezhető — címet rangot tudhatják magukénak, s két iparművész is kikerült a keze alól — a kiváló képességű szakmunkások sorát nem is említve. Íme egy epizód az ifjú jelölttel: »Honnan veszed a mintát?« Válasz: »Itt van a fejemben«. »Retorzió:« »Látod, ez a baj. Jobb volna, ha lerajzolnád...« És művek, alkotások születnek, mert baráti, emberközeli a viszony; mert a »lekezelés« módszere ismeretlen; mert egyszerűen emberi kapcsolat alakul ki mester és tanítvány között. Az előbbinek nincs titka: öröm számára, ha minden »fölfedezését« átadhatja az utódoknak. A Kaposvári Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetében az idén is 27 szakmunkástanuló készül a pályára, de Tamás László évekre visszamenően tizennyolc nevet sorol, akik már többek a szakmunkásnál; kiállításokon, pályázatokon vesznek részt nem csekély sikerrel. De nem becsüli le azokat sem, akik kiváló szakmunkások maradtak, és nem jutottak tovább... Az ő munkájuk is nélkülözhetetlen ... Mi a mester titka? Képességein, tekintélyen kívül az, hogy nincs titka a fiatalok előtt. Rajongásig szereti őket, mert ők a jövő. Kedveli őket, s módszere, közvetlensége rokonszenvet ébreszt. Nevét — már most mondhatom ---a ligha lehetne kitörölni a fazekasság magyarországi, kaposvári történetéből. Ember a szó nemes érteimében, és mester, aki embereket, utódokat, mestereket nevel... Áttételről beszéltem az imént. M;ért csak a művészetekben van mester és iskola, miért nem mindenütt...? Hiszen minden mester alkotó: a villanyszerelő, az eszfergá- lyos, a forgácsoló, a kőműves, az ács. a burkoló is az. A »Ki minek mestere« mozgalomról tudok. A »Ki kinek a mesteréről« időnként megfe’edkezür.k. Tamás László azt mondta: náluk könnyű, mert kicsi a közösség. Egy kétezres vagy nagyobb gyárban nehezebb szót érteni... Csakhogy ott is vannak kis közösségek; a brigádok..: És kiváló szakmunkások vezetik őket! Miért oly kevés az »iskola«, miért ne lehetne a szó nemes értelmében műhely a munkahely? És miért ne lenne elég mester hozzá, akinek a papírján kívül embersége, jövőbe látása, szakmai tudása is van ahhoz, hogy iskolát teremtsen, a szakma iskoláját? Azelőtt az elhelyezkedésnél meghatározó volt, hogy ki, hol, kinél tanulta a szakmát. Miért kellene szakítanunk e haladó hagyománnyal? A KIOSZ illetékesei a segítségemre siettek. Azt kutattam : hányán tesznek mestervizsgát az üzemi szakmunkások közül. (A lehetőséget ösztönző rendelkezések szabályozzák.) Mi derül ki? Az, hogy 1973 és 1978 között Somogy megyében 399-en tettek mestervizsgát, s közülük mindösz- sze 140 volt az üzemben dolgozó szakmunkás! Elgondolkoztató ez azért is, mert nem fordított az arány; az üzemekben jóval több kiváló képességű szakmunkás dolgozik. A KIOSZ illetékesei »óvatosan« jegyezték föl tapasztalataikat: »A vállalatok, szövetkezetek általában nem gátolják dolgozóikat abban, hogy mestervizsgát tegyenek.-» Ez biztató. De jobb volna, ha ösztönöznék, támogainák őket, végtére ez a gyáraknak, az egyénnek is érdekük. T udom, a mestervizsgáról szóló papír csak adalék. A kiemelt besorolás (mester esetében 6—10 százalékkal több bér) csak anyagi alap. Az emberség, a műhelymunka, a jövőlátás —- azaz a fiatalok felkészítése — több ennél: szocialista magatartás! S ha a mestervizsgával rendelkezők száma kevés is a megyében, a mestereké — papír nélkül — jóval több. Csak "iskolát-» kell teremteni... Hozzám — mint minden állampolgárhoz — sok szakember jár, de azokkal is kapcsolatban vagyok, akik az üzemek legjobbjai. Egy-egy őszinte elismerés, dicséret "-elhárításaként- még sohasem hallottam tőlük, hogy mondjuk »Kelemen Árpád volt a mesterem - Jó volna hallani... Jávori Bel« a társközségek gondjai Buszozhatnak a nemeskisfaludi iskolások
