Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1 Egy esztendő alatt Mozgósító eriforrásimk a tájékozódás és a tájékoztatás Összefogássá tekintélyt szereztek jfí rdeklődéssel olvastam I" a Pártélet októberi számában Varga Péter elvtársinak, a Somogy megyei Pártbizottság első titkárának cikkét a vezetői magatartás politikai jelentőségéről. Egyebek között azt írja: »-Az adott területek vezetőjének, dolgozzon párt-, állami, gazdasági vagy más szervben, tisztában kell lennie azzal, hogy bármennyire is képzett, tapasztalt, csak akkor végezheti tartósan jól feladatait, ha tevékenységében a közösség támogatja, segíti. Munkáját akkor szervezi helyesen, ha munkatársai érzik és tudják: igényt tart véleményükre, hasznosítja javaslataikat, észrevételeiket. _ A megalapozott döntések feltételezik a reális tájékozódást, a kedvező és kedvezőtlen tények és tendenciák pontos ismeretét.. .« Ezekhez a gondolatokhoz szeretnék néhány reflexiót fűzni, mert meggyőződésem, hogy a gyors érdemi tájékozódás és tájékoztatás a dolgozók mozgósításának egyik fő forrása, amely szüntelenül táplálja a tenni akarást. Megszokott, magától értetődő dolog, hogy a munkahelyi vezetők és a dolgozók rendszeresen tanácskozzanak közös gondjaikról: a munkahelyi feladatokról, a kijavításra váró hibákról. Ezek az eszmecserék, akár hivatalos fórumokon, akár szűkebb körű kötetlen megbeszélések keretében zajlanak le, igen gyümölcsözőek, ha válóban érdemi, konkrét kérdésekről szólnak, ha hasznos javaslatok születnek. De hogy valóban ilyenek legyenek, ennek egyik lényeges előfeltétele a dolgozók tájékozottsága, alapos ismerete nemcsak saját, szűkebb munkaterületükről, hanem az üzem, a vállalat munkájának egészéről. Nem véletlen, hogy oly erősen igénylik a dolgozók a sokoldalú, az alapos tájékoztatást Ma jobban magukénak érzik a gyárat, mint tegnap, növekedett szalrmai tudásuk, műveltségük, s nem utolsósorban egész politikánk, közéletünk szelleme beleszólásra, javaslatokra biztat Gyakran tapasztalni azonban, hogy miközben a helyi vezetők buzdítják a dolgozókat a véleménynyilvánításra, az érdemleges, az alkotó beleszólásra, nagyon gyéren csörgedezni a tájékoztatás forrása. Pedig ©nélkül felelősen, érdemben bírálni, javasolni aligha lehet Hogyan gondolkodik érről a munkás? Íme egy vélemény: »Azt mindig pontosan tudom, hogyan végeztem el a munkámat. De hogy mi van a műhelyben vagy a gyár másik sarkában, arról már keveset tudok. Időnként vannak ugyan értekezletek, de azután hosszú ideig semmi. Ha most körül kellene vehetnem valakit a gyárban és be kellene számolnom a termelési problémákról, bizony zavarba jönnék.-« Persze egyetlen munkás, de még mérnök sem lehet any- nyira tájékozott, hogy a »kisujjában« legyen mindaz, amit a gyárról, a munkahelyről tudni lehet, s amit tudnia kell például az igazgatónak vagy a párttitkámak. A rendszeres, alapos tájékoztatás azonban jelentősen megnöveli a dolgozók aktivitását, sőt hozzáértését is. S nem utolsósorban a rendszeres tájékoztatás jelentősen befolyásolja a dolgozók politikai hangulatát, politikai »közérzetét«. Tapasztaljuk példáid, hogy a túlzott derűlátásnak vagy az indokolatlan pesszimizmusnak éppen a tények hiányos ismerete vagy félreismerése a forrása. S hozzátehetjük: néha hasonló forrásból táplálkozik a passzivitás, a közömbösség, olykor még a cinizmus is. Gyakran a tények puszta feltárása, a pontos helyzet- és feladatismertetés már önmagában Is mozgósító erőnek bizonyul. M ilyen hibákkal találkozunk ma a munkahelyi tájékoztatásban? Még mindig akadnak olyan vezetők, akik az üzem egyes problémáit »üzleti titokként* kezelik. Ügy gondolják, az egyszerű dolgozók nem illetékesek arra, hogy bepillantsanak az »üzleti könyvekbe«, vagy eyszerűen nem bíznak bennük, hogy képesek okos, ésszerű javaslatokat tenni, s nem utolsósorban erőfeszítéseket a legnehezebb feladatok megoldására. Igaz, sokszor talán egyesek öncélú kíváncsis- kodása tartja vissza ókét Valóban akadnak még olyan dolgozók, akiknek az információ csak azért kell. hogy csemegézzenek rajta, hogy kérkedjenek jóiinformáltsá- gukkal. A dolgozók zöme azonban nem valamiféle szenzációt vár, hanem olyan tájékoztatást igényel, amely őszinte a tények feltárásában és határozott a munkaprogram ismertetésében. Vajon szem előtt tartjuk-e ezeket a kívánalmakat a tájékoztatásban? Hallani olyan beszámolókat a műhely, á gyár munkájáról, melyek nem felületesek, nem őszintétlenek, mégis a munkás úgy kel fel a székről, hogy nem kapott konkrét segítséget -a munkájához. Zúg a feje a sok számadattól, de nem látja az ösz- szefüggéseket, nem ismerte | meg pontosan a feladatokat Igen, mert a tájékoztatás csak regisztrált, nem elemzett. Hibákat állapított meg, de nem bírált konkrétan, elemzően. Szólt a feladatokról, de csak általánosságban. De hogy pontosan mit kell tenni a gyárban, a műhelyben, a gép mellett — erről nem beszéltek. Persze, egy-egy tanácskozás nem ölelheti fel a műhely minden problémáját, nem igazíthat el a gyár összes dolgában. De az is igaz, hogy a tájékoztatás nem lehet csupán a hivatalos tanácskozások feladata. Hiszen a dolgozóktól nemcsak ilyen allralmakkor várjuk a javaslatokat, az alkotó beleszólást, hanem mindennap. Legyen tehát a rendszeres tájékoztatás is a gazdasági, politikai munka elválaszthatatlan része. Agitációs munkánknak ma éppen ez az egyik legfőbb feladata. Minden agitációs beszélgetés egy- egy fontos láncszeme a dolgozók ismeretei gyarapításának, a hozzáértés javításának. A világosan . feltárt tények, a gyengeségek ' megmutatása, az új és új feladatok megismertetése — ezek a legvonzóbb, a legagitatívabb, a leginkább mozgósító érvek ma, amikor a szocialista építésnek valóban bonyolult, valóban nagy hozzáértést követelő feladatait oldjuk meg. Hány és hány példa van rá, hogy az egyik munkaterület dolgozói tudnak segíteni a másiknak, nem azzal, hogy elvégzik helyettük a munkát, hanem mert tudják miért, miben maradtak el, okos javaslatokkal álltak elő, vagy példájukkal Igyekeztek hatni. És mennyi példa van rá, hogy egy-egy munkáskollektíva tagjai, mert a tények ismeretében megértették, mit jelent a gyors és a jó munka a másik műhelyben, a másik gyár vagy éppen az egész népgazdaság számára, kettőzött erőfeszítéssel dolgoznak. Vajon ugyanígy dolgoznának akkor is, ha nem látnák és nem értenék, milyen drágán termelünk, milyen arányban a fejlett országokhoz képest, mit jelent az adott gyár vagy a népgazdaság számára az önköltségnek akár egyezrelék- nyi leszorítása is? N em lehet a gazda felelősségét ,és igyekezetét beleoltani a dolgozóba, ha csak a maga munkájának problémáját látja, ha látóköre nem terjed túl a műhelyen. A tájékozottság már önmagában is bizonyos fokú fel- készültséget jelent. Ha a dolgozó egyben szakmailag is igyekszik növelni hozzáértését, nemcsak a feladatok puszta végrehajtója lesz a maga területén, hanem érezni fogja a gazda gondjait és felelősségét is, s ennek megfelelően fog segíteni mindenben, amiben csak tud. K. F. Lorch Ferencet, a Kemikál barcsi gyárának párttitkárát — üzemgazdasági 1 csoportvezetőt — gyakran lehet látni az üzemrészekben. Az alapszervezet kommunistáival, KISZ-istákkal, szakszervezeti tagokkal beszélget, érdeklődik munkájukról, a termeléssel kapcsolatos helyzetről. Tudatos politikai munka — Tavaly novemberben kilenc kommunistával alakult meg a pártalapszervezetünk, most huszonkilencen vagyunk. Többségükben . átjelentéssel érkeztek ide, közülük ötöt, kiemelkedő munkája alapján azonban mi vettünk föl a pártba. Négyüket — fizikai munkások, műszaki vezetők — a KISZ-szervezet ajánlásával Kezdeti és jelenlegi legfontosabb feladatunk: politikai munkánkkal segítem a termelést, azt, hogy a nyáron indult fiatal gyáregységünk mielőbb teljes értékű termelést adhasson a népgazdaságnak. Akadtak kezdetben néhá- nyan az alapszervezet kommunistái közül, akik nem értették, miért szerepel a termelés csaknem minden vezetőségi ülés, taggyűlés napirendjén. A többség azonban megértette. S jó néhányan — Nádor Albert tmk-művezető, Varga Tibor művezető, Juhász József targoncás, Béres Károly villanyszerelő és mások — gazdasági feladatukat példásan végezve, segítettek a fiatal gyárban a kedvező politikai légkör kialakításában. Munkásonként egymillió! A pártvezetőség' nem csupán a jelen, hanem a kissé távolabbi, jövő feladatait is nézte, amikor politikai munkáját a termelési feladatok segítésére összpontosította. Ezt tükrözi a nagyközségi pártbizottság titkárának, Gál Endrének véleménye is. — A barcsi nagyközségi pártbizottság szintén a termelés segítését határozta meg a Kemikál pártalapszervezete, kommunistái legfontosabb feladatául. Emellett azt, hogy formálják mielőbb munkásszemléletűvé az oda került fiatalokat. Összefogással, tervszerű, tudatos munkájávial érte el a pártszervezet, hogy egy év alatt tekintélyt szerzett magának a gyár dolgozói előtt. Erre a jővő feladataira való mozgósítás érdekében nagy szükség is lesz. Az idén a Kollarlcs Edig műhelybizottsági titkárral beszélget Lorch Ferenc. gyár várhatóan százmilliós ’ termelési értéket állít elő. Jövőre ez az összeg 250 millió lesz, 1980-ban viszont már 330 milliós termelést várnak tőlük. Dolgozóik száma — jelenleg 280 — addigra eléri a 330-at, s éves szinten munkásonként szeretnék elérni az egymilliós termelést. Együtt a gyárért Lorch Ferenc barcsi. A most végzett fiatal vagyipari szakmunkások többsége szintén helyben vagy a környéken él. Jó néhányan azonban Budapestről, Kaposvárról, s az ország különböző részeiből érkeztek. Fiatal a gyár, fiatal a vezetőség, nincs még kellő taposz- talat. Van azonban lelkesedés, összefogás, s ez pótolja a hiányzó gyakorlatot. Nádor Ottó gyáregységvezető, Szabolcs Pál műszaki helyettes és a többiek is bizonyítják: magukénak érzik a gyárat, s kötelességüknek, hogy a fővárosban szerzett ismereteiket átadják a gyáregység fiataljainak. Böszörményi István — az alapszervezet egyik kommunistája — az anyagyárban vegyipari szakmunkásként dolgozott, itt példás helytállása révén üzemvezető lett. Oroszlánrészt vállalt a beindítás gondjaiból, szakmai tudása, tapasztalata nagyon sokat segített. A gazdasági, a párt- és a társadalmi szervek közösen indították el a munkaversenyt, segítettek létrehozni a szocialista címért küzdő munkabrigádokat. Most már tíz ilyen közösség tevékenykedik egyre eredményesebben. Egy kommunista szombat péídája Barcs legfiatalabb üzeme igen szép környezetben, a pi- licai-verbinai. kerületben van. A gyár előtti téren gödrök sokasága. Hamarosan fiatal facsemeték kerülnek ezekbe, még szebbé téve majd a környezetet. A munkabrigádok, kommunisták és KISZ-isták ásták ki a gödröket, s ültetik el a fákat társadalmi munkában. Ám nemcsak ez jelzi, hogy az itt dolgozók magukénak érzik a gyárat, s hamarosan várossá váló Barcsot. A beindulás előtt 'rengeteget segítettek. Takarítottak, festettek társadalmi' munkában, több kommunista szombatot is tartottak, hogy mielőbb teljesíthessék a meghatározott termelési célokat — Nemrégen ugyancsak kommunista szombat volt a gyáregységben. Keresetünket Barcs fejlesztésére ajánlottul: föl. Öt óra alatt 722 ezer forint volt a termelés értéke. Ez bizonyítéka annak: teljesíthető az a célunk, hogy éves szinten az egy munkásra jutó termelési érték egymillió forint legyen — mondja a párttitkár. Ezt vallják a munkabrigádokban dolgozó kommunisták és KISZ-isták is. Ezek a Ids közösségek bizonyára hamarosan kivívják a szocialista címet, s ezzel hívják föl magukra, munkájukra a figyelmet. Mint ahogy tették nemrégen, amikor heti 5 milliós termelésük után Budapestről, az anyagyárból érkezett számukra elismerő, köszöntő távirat Szalai László Űj gépsorok az ampullagyárban 1 üvegipar! Művek Budapest! Ampullagyárában új gépso>kat állítanak folyamatosan üzembe. Négy már termel, az •v végéig pedig újabb öt kéz di meg a munkát. Az automaták a régieknél csaknem százötven százalékkal többet képesek termelni, naponta egyenként mintegy százaezer ampullát állítanak elő a hazai és a külföldi igények kielégítésére. Fűszért-tapasztalatok Konténerben az árut Hat éve már, hogy Zalaegerszegen. kísérletképpen bevezette a konténeres áruszállítást a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. Hagyományos gépkocsival vitték a mindössze húsz konténert két, rámpával megépített boltegységhez. Azóta jócskán megszaporodott a szállítóláda-ál- lomány. Ezer darab kis konténer, 500 nyitott konténer (rolly-kocsd) és 9—10 ezer darab zárt műanyagláda van rendszeresen úton a fiókok és a kiskereskedelmi egységek között — Miért szorgalmazza a Fűszért a konténeres áruszállítást? — kérdeztük Kovács József osztályvezetőtől. — Több előnye is van az Gyen fuvarozásnak. Mindenekelőtt egyszerűbb, könnyebb a föl- és a lerakodás. És "vorsabb is. Egy kis konténerbe 3 mázsa áru fér. Néhány ipari szállítóval sikerült megegyezni (Kaposvári Cukorgyár, malom), ezek már eleve konténerbe rakják a cukrot, a lisztet. Ezt rögtön a kiskereskedelmi egységekbe visszük, s egy tételben adjuk le a kért mennyiséget. így járműveink tekintélyes állásidőt takarítanak meg, és egy-egy teherautó megkétszerezheti a napi fordulót. S mivel a konténert azonnal a boltba visszük, az ott dolgozót!: is megtakarítják az eladótér rendszeres feltöltésének fárasztó munkáját. — Sajnos a kis konténeres szállítás elterjesztésének komoly korlátái is vannak. Csak olyan üzletbe vihetünk árut konténerben, ahol a nagy, súlyos fémláda lerakásának és mozgatásának föltételei adottak. Betonozott, szilárd lerakótér kell, szintkülönbségek nélkül. Ezenfelül a zárt ládában nem szállítható minden áru korlátlanul. Erre alkalmasabb a nyitott konténer és a zárt, kis méterű műanyag láda, helytől, áruféleségektől függően. A rolly-kocsi minden oldala nyitott, egyszerre 2,5 mázsa áru pakolható rá. Ezért — a konténertől eltérően — zárt egységben nem is veszik át a boltok. A szállítók tételesen adják át a rendelést. S ez eléggé időigényes. Az idővel mégis sikerül takarékoskodni, mert minden bolt áruját külön kocsira rakják, és nem kell boltonként válogatni az árukat. A zárt műanyag ládát (mini konténer) 1974-ben vezették be a Fűszért-nél. Elsősorban kiegészítő szerepe van. Egyszerre 15—30 kilogramm árut tudnak belerakni, leplombálják, rendezik, így jut el az üzletekbe a szállítmány. E ládákba elsősorban a kis csomagolású árul: férnek. Oda szállítják ezeket, ahol a nagyobb konténerek fogadására hiányoznak a föltételek. A ládákat, konténereket — kivéve a cukorgyárat és a malmot — a fiókoknál töltik fel. Ez ugyan megnöveli az előkészítés Időtartamát, de nem a gépkocsiállást. Általában a fogyasztói fölhasználás szerint csomagolt árukat rakják, de időnként végeznek vegyes, tartálykonténeres szállítást is. Édességet, különböző fűszereket, sőt alkalmanként vegyi árukat is visznek egységrakományként. A fejlődésről néhány adat A zárt konténeres szállítás 1976-ban 20, egy évvel később 22 százalékkal emelkedett. A rolly-kocsiban való fuvarozás 1976—77-ben összesen 218 százalékkal! Zárt műanyag ládában viszont csak tíz százalékkal vittek többet ugyanezen időszak alatt. — Elégedettek-e a növekedés ütemével? — Nem. Gyorsabb fejlődésre számítottunk. A létszám és a kapacitáshelyzett miatt nekünk a konténeres áruszállítás szélesebb körű fejlesztése volna az érdekünk. Amíg egységrakományban utazik az áru, a kísérőiknek nincs szükségük áruismeretre sem. Darabszámról kell elszámolniuk. S bár mi szorgalmaznánk a konténeres szállításokkal, ennek határt szab a kiskereskedelmi hálózat fejlettsége. Zalában és Somogybán együtt is csak 54 egység alkalmas a konténerek fogadására. Míg 1973-ban a konténeres szállítások részaránya nem érte el az egyszázaléfcot sem, az idén — várhatóan — meghaladja az öt százalékot. — Ne tartsa ezt szerény eredménynek— fejezi be a beszélgetést Kovács József. — Ebben a szakmában — több mint tízezerféle árucikket forgalmazunk — e korszerű szállítási módnak jól érzékelhető korlátái vannak. A húsz- százalékos arányt tartjuk jónak. — Mikor szeretnék elérni? — A következő tervidőszakban. Cs. T. Somogyi Néplap
