Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

HÉTVÉG/ TÁfOLÓ Nagy Ernő Sándor kiállítása Hámorok tarka szülét öltözteti a tél Nagy Ernő Sándor festő­művész ké­pein: a Kép­csarnok Vál­lalat kaposvá­ri Vaszary- termében teg­nap nyílt ki­állítás az al­kotó művei­ből. Az ötven­két éves festő Hódmezővá­sárhelyen szü­letett, képei­nek őszi han­gulatú cso­portja adja vissza azokat a táj- és festő­iskolái élmé­nyeket, ame­lyek — Ady szavaival — a paraszt Párizst badiskolák növendége volt, egy ideig Szentiványi Lajostól Pilisi tél idézik. Sza- I is tanul! Európai és kontinen- ! sünkön túli utazásait nyilván­tartja életrajza, s ha képein | is keressük a világlátás nyo­mait, talán leszűrt, tiszta han­gú lírájában leljük meg. A versolvasó élménye Veress Miklós: Porhamu Néha csalnak a könyvborí­tók. Veress Miklós új verses kötetének elegáns köntöse sem kivétel. »Por hamu« — olvassuk a szótörő megoldás! pedig Veress porhamura gon­dolt — a »fülön« ott a költő magyarázata. Meg is találjuk kötetének nyitó versében, a CLHI. zsoltárban: »Forgószél fútt világon (porhamu ifjúsá­gom) s lépem utam e por­ba ...« A Szenczi Molnár Albert­nak szentelt nyitó vers archai­kus hajlékonysága máris szembeötlő vonással gazdagít­ja Veress-portrénkat. A to- vábblapozás előtt azonban áll­junk meg itt; ritka örömről szeretnék beszélni. A Porha­mu olvasása közben ismét lángra lobbant bennem a versolvasás — sajnos az utób­bi időben egyre fogyó — ba­rátja. Veress Miklós új köte­te előttem nemcsak egyéni teljesítményének magasát mutatja, őt a magyar líra is számon tartja már költésze­tünk jelentős alakjaként. A regénytől, a prózától, a drámától abban is különbö­zik a vers, hogy már az első néhány műnek »meg kell győznie« az olvasó! másképp hamarabb letesszük a kötetet. A próza »biztatóbb« műfaj... Veress Miklós versei azonban — egyik kritikusa szerint dal- szerűek — úgy ringatják az olvasó! mint gyermeket a bölcső, a gazda szemét a bú­zatábla, a csónakot a verődő hullámok. Altat és termést ígér, kősziklákat sodor, zúz— Gyermekverseket nem tar­talmaz ugyan a Porhamu, mégis jó párat megszerethet­nek e kötetből a kicsik is. A néhai kalács című ilyen. Ta­lán ezt szerettem meg én is legelőbb. Azóta is szívesen lapozom föl, de már magam­ban is mondom: A szomszéd udvarában átszökött két diófa Hozzánk meg éjszakára vendégül jött a málna És hoztak kóstolóba hozzánk dióskalácsot és vittünk kóstolóba szomszédba málnalekvárt De másnap éjszakára hazaszökött a málna csak hozzánk nem jött vissza diók kalácsos álma... Épp az ért követő vers adja tudtul az olvasónak — aki még nem tudná —, hogy Ve­ress Miklós gyermekkori él­ményei barcsi éveiből táplál­koznak. Fölszívódtak ezek az emlékek felnőtt életébe, mint gyökéren át a tápsők; meg­változtak, átalakultak — más minőségben jelennek meg a versképekben. Veress Miklós életének fontos szakaszát töl­tötte Kaposváron, Itt érettsé­gizett a Táncsics gimnázium­ban, s amit magába szívott ez . időben, nyilván meghatá­rozó. Ezután tizennégy évig »a napfény városá«-ban, Sze­geden él! ott tanult — taná­ri diplomát szerzet! A Tisza- táj indította el a költői úton. Jelenlçg Pesten szerkeszti a fiatalok folyóiratát, a Mozgó Világot Első kötete 1973-ban jelent meg, s azért máris Jó­zsef Attila-díjjal jutalmazták. Az Erdő a vadaknak meg a Bádogkirály jelent meg azóta, illetve tavaly a Móránál a Hóreggel című. A mai líra, sajnos, nem szűkölködik utánérzésben, s épp ezért hangsúlyozzuk: Ve­ress egyéni hangon egyéni mondanivalót szólaltat meg — igényesen. Ebben hasonlít Kosztolányira és Tóth Ár­pádra. Csak az játszhat Ilyen bravúrral a költői kép —gon­dolat — érzelem »kivetítés­sel«, akit nem nyűgöz formai nehézség, mert »kiművelten« tud bánni tollával. Úgynevezett »kulcsvers« nincs is e kötetben. {mert ta­lán az összes az. Közös vo­násukat pedig egyik versében így fogalmazza meg : egyikünkben sem kevesebb legföljebb máshol mély a seb HERNESZ FERENC III. Bartafalvy Akosné házába hamarosan új laltók költöz­tek: az n.-i rokonok. Ponto­sabban: az egyik napon fiatal házaspár érkezett vonattal. Mindössze három bőröndöt hoztak magukkal, de ennyi is elég volt, hogy szépen beren­dezett tulajdonukat birtokba vegyék. Néhány hét múlva már mindketten állásban vol­tak: a férfi — Zsófi asszony unokatestvérének a fia — a szövetkezet javítóműhelyé­ben, az asszonyka a takarék- szövetkezet irodájában kapott munkát. i Zsófi asszony sírjára min­dig került friss virág, jelezve, hogy emléke még frissen é! A messziről jött párocska gyorsan megtalálta a helyét; a falusiak szívesen szóba áll­tak velük, s maguk között kuncogtak furcsa tájszólásu­kon. Szóval minden ment a maga kerékvágásában, míg­nem ... — Bankner, Adám Bankner vagyok — mutatkozott be az idegen a tanácselnöknek az egyik augusztusi délelőt! — Én, kérem, keresem a Barta- falvynét, elnök úr. És mond­ta nekem egy öregasszony a vasútállomáson, hogy én hiá­ba jöttem: Zsófi asszony meghalt... Pedig, hogy, hit­tem még Ausztráliában, indu­de mikor két seb összeér nem válhat külön vér s a vér eggyé fáj testünk amikor kétféle sebünk összeforr. A vers címe Hatsoros. Ez a gondolat Veress Miklós hit­vallása már. A költők kivonulása című groteszk eposz kavalkádja mintha épp az ellenkezőjét kívánná mondani, de az ügye­sen elrejtett sorok — vagy in­kább maguktól rejtőzők — nem azt mondják, hogy nincs több dolguk a költőknek, »a kivonulók véleménye szerint / ... a tárgyak kiszorítják / az embert az emberből... mert az ember kiszorította a tárgyakból a tárgyat... és kiszorítják a költőt a költé­szetből ...« Miért biztató Veressnek ez a »kivonulása« a költészetből? S rá a felelet: »összezárt ke­zemben egy naprendszer dong«... Horányi Barna lás 'előtt, hogy megbeszélhe­tem vele ezt a fontos dol­got... Bankner... Ausztrália... Zsófi asszony... — A tanács­elnök kereste az összefüggést az idegen tőét magyarsággal előadott mondatai közöt! — ön tehát Ausztráliából érkezett, és Bartafalvynéval szeretett volna beszélni — szögezte le a tanácselnök. — No, kérném szépen, Zsófi asszony meghalt. Ezen a nyá­ron temettük. De a rokonait megtalálja: ők lakják a há- zá! — Pech — fújt nagyot az Idegen. Jó ötvenes lehetet! de most, hogy patakzott róla a verejték és csontos kezével minduntalan zsebkendőért nyúlt és szaporán törölgette az arcá! idősebbnek látszott A tarka inget húsába préselte a feszes nadrágtartó. Ősz ha­ja tövében, ahol a barna bőr tisztásai látszottak, szintén izzadsággyöngyök csillogtak. — Pech — ismételte, me- gintcsak kilökve magából egy csomó levegő! — Pedig ezt a dolgot meg kellett volna be­szélnünk. És ehhez nem jó a rokon; csak vele lehetett vol­na... Az elnök a hűtőszekrényhez ment, kivett belőle két üveg traubisodát Az íróasztalon vi­zeskancsó áll! s a tálcán száj­jal lefelé fordított üvegpoha.­£k hagyaték Pávakörök és versmssidók aykne a behavazott táj nyei- ,wn szói, ám a néző hozzáte­szi — a képre vetíti — saját élményét is az embermeleg kapcsolatok öröméről. Épp ezért ünnepélyes hangulatúak ezek a festmények. S ha a napnyugta narancsos színével játszadozó házfalak ablakait a néző magában kinyitja, épp ilyen békés élet tárul elé. A Délután című festmény em­berpárját érezzük minden ház lakójának, s ha még közelebb megyünk a benti világhoz, el­érkezünk Nagy Ernő Sándor csendéleteihez. Nem válik kü­lön e képanyag tájábrázolás­ra. hangulatos enteriőrre, csendéletre: valamennyi együ­vé tartozik, az emberközeli világ bemutatásával. A látvány szempontjából mégiscsak megkülönböztetett tájlíra — Pomáz, Zsámbék című képeire gondolok — to­pográfiáikig is megközelíthető vidékek vallomásait tartal­mazza, ám a Házak, hegyek című aligha ilyen vállalkozása a művésznek. Szinte gyermeki fantázival játszadozik a lehe­tőséggel. hogv felgyülemlett élményeit rendezze. Mesesze­rű ez a kép, álmok ébresztőié, ugyanakkor szervesen kapcso­lódik a hódmezővásárhelyi is­kolához, az alföldi élmények­hez vagy a hegyekkel szab- . dalt vidékek hangulatát ké­sőbb megörökítő képekhez. A sík Alföldet is úgy ábrá­zolta már, hogy a tájat meg­töri — szénát rakó emberrel, legelő tehenekkel, ám újabb otthona környékével is azo­nosulni tud a festő. Hófedte házai, tájai nem szikráznak a téli fehértől: e vakító színbe beleolvadnak a meleg sárgák, barnák és szinte olvasztják december, január, február zordságá! A higany plusz fo­kig emelkedik, noha kint sű­rűn hull a hó... Ez is azzal magyarázható, hogy Nagy Er­nő Sándor emberi melegség­gel festi meg tájai! otthonos hangulatot áraszt a kacska­ringózó házak külső falain ke­resztül is. Nosztalgiát ébresz­tenek képei, noha a festmé­nyek nem ilyen _ elhatározás­ból születtek Nagy Ernő Sán­dor ecsetje alatt. ^A néző hoz­zájárulása a műhöz ez az ér­zelmi kapcsolat a képpel. A kiállítás november 30-ig tekinthető meg a Vaszary-te- remben. Hatvanéves a Kommunista Párt címmel rendeznek kiál­lítást a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központban. A ki­állítást ma 15 órakor Tóth János, az MSZMP Siófoki Városi Bizottságának titkára nyijta meg. Fontos esemény színhelye lesz szombat-vasárnap a ta- bi művelődési ház is. A So­mogy megyei Művelődési Központ és a helyi kulturális bázis közösen rendezi meg a somogyi pávakörök és pa­rasztkórusok II. országos mi­nősítő versenyét. Mindkét nap délután — 14 órakor — kez­dődik e nemes verseny, mely­nek részvevői: az igali ve­gyeskórus, a göllei pávakör, az osztopáni vegyeskórus, a magyaratádi vegyeskar, a mosdósi pávakor, a somogy- sárdi vegyeskórus, a kaposíői énekkar, a tabi népi együttes pávaköre, a pusztaszemesi pa­rasztkórus, a bálvánvosi pá­vakor, a vörsi pávakör, a ku­tas! női kar, a lengyeltóti pa­rasztkórus, a szőcsénypusztai asszonykórus, a bolhói me­nyecskekórus és citerazene- kar, a miklósi pávakör, a ba- latonberényi Kopzós Együttes, a törökkoppányi menyecske­kórus, a nagyberényi népdal- 'éneklők, a berzencei pávakör, a tabi1 ifjúsági éneklőcsoport, a somogysámsoni pávakor, a lengyeltóti női kar és a po- gányszentpéteri népi együttes pávaköre. Minden bizonnyal a közönségnek is gazdag él­ményben lesz része. Szombaton 10 órakor a ka­posvári Killián György Ifjú­sági és Üttörő Művelődési Központ is jeles esemény színhelye lesz. Itt rendezik meg az V. országos vers- és prózamondóverseny megyei döntőjét. Vasárnap pedig a gyerekeknek ígérnek érdekes, újszerű programot: 15 órától disco diaporama délutánt tar­tanak. S egy pillantás a jövő hétre! Hétfőn az ifjúsági ház­ban látják vendégül a meg­újult Ifjúsági Magazin főszer­kesztőjét, a somogyi szárma­zású Király Ernőt és munka­társait. A 18 órakor kezdődő beszélgetésre sok fiatalt vár­nak. Mosdós, . tüdőgyógyintézet. A közművelődési munkájáról is ismert intézményben az orvos-egészségügyi dolgozók IV. nemzetközi fotókiállításá­nak anyaga látható, az inté­zet fotókörének és a közmű­velődési bizottságnak rende­zésében. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár adott helyet a fenn­állásának huszadik évforduló­ját ünneplő Somogyi Fotó- és Filmklub összegező kiállítá­sának. Szombati programként ajánljuk. E kiállítás egy ren­dezvénysorozat része, amely­ben Nagy László és Rozslay Géza diaestjét, illetve dr. Tor­ma Ákos, Bernáth Gyula, Baksa Ferenc és Bene László amatőrfilmestjét is megren­dezik. Színházunkban szombaton 19 órakor, illetve vasárnap 15 és 19 órai kezdettel Shakespeare Szeget szeggel című színművének előadása H. B. rak. Leemelt közülük kettőt, s töltött a pezsgő italból. — Az ijedségre! — nyug­tatta vendégét, feléja nyújtva az egyik poharat. — Meg kel­lene próbálni, talán mégis csak segíthetnének magának Zsófi asszony rokonai. És itt vagyunk mi is, a tanács. Nem lehet az olyan nagy probléma, hogy senki sem intézhetné el, és dolgavégezetlen kelljen ha­zautaznia Ausztráliába... Bankner úr, úgy látszik, hajlott a szóra, mert fölemel­te a padlóról a szék lábának támasztott bőrtáskát, fölkat- tantóttá a zárját, és matatni kezdett benne. — Azt hiszem, van igaza az elnök úrnak — morogta az előszedett és az asztalra terí­tett papírok fölött. — Én nem mehetek vissza úgy, hogy semmit sem intéztem... Ha már egyszer szegény asszony meghalt, rendezni kell ezt a dolgot véglegesen. Hat család adta nekem a megbízást ott kin! hogy az ő nevükben is csináljam meg ezt a lemondó nyilatkozatot Bartafalvyné­val ... Tudja, ők is ott voltak akkor a tanyán, pontosabban nem mindenik volt ott, hanem a szülője, csakhogy a szülők már lassan mind elhalnak... — Mikor és melyik tanyán? — nézett kérdőn a vendégére az elnök. — Az Arendási-tanyán, negyvennégyben. A Zsófi asz- szonynafe volt ott egy lakóhá­za, gazdasági épületekké! pneg két cseléddel. Nagyon jó em­berek voltak, hiszen ha nekik is jutna belőle,.. — Miből? Bankner úr zavarban volt. Rájött, hogy amit eddig el­mondott és ezután mondani akar, az a tanácselnök előtt teljesen vagy nagyrészt isme­retlen történet. Különben mi­ért kérdezne mindig közbe? Mindegy, ebből az utcából most már nem fordulhat visz- sza. De minek is fordulna? Ez az ember itt a község feje, és csak jó származhat belőle, ha 5 is tudomást szerez minden­ről. A többi család, otthon Ausztráliában, biztosan egyet­ért majd vele ... Kézbe vette, rakosgatta pa­pírjait az asztalon, s nem is nézett föl a munkájából, úgy válaszolt az elnök kérdésére: — A jóvátételből. Vagy há­lapénzből. Ahogyan az elnök úrnak tetszik. — Nem értem .. ; — Látom, hogy nem érti. Talán a Zsófi asszony rokonai se értenék, ha eléjük tenném ezt a papírt it! hogy miért. Ügy veszem észre, hogy csak mi tudjuk, meg Bartafalvy Akosné tudta, amíg élt, miért Az! hogy mi, én úgy értem, valamennyien, akik akkor megmenekültünk. Hogy há­nyán voltunk, azt valójában talán csak ő tudta egyedül... — Jöttünk, ott éltünk a ta­nyán hetekig, s miután rrjeg- hozta a papírokat, tovább­mentünk — mesélte a vendég. — De voltak, akik már előbb érkeztek oda, mégis csak mi- utánunk kerülhettek sorra. Katonák, akik megszöktek az alakulatuktól... Behívó elől bújkálók. És zsidók. Senki semmit nem kérdezett a má­siktól. Ha csak úgy magától valaki beszélt, odafigyeltünk, ebből tudtuk meg, hogy ki miért került az Árendási-ta- nyára. A két cseléd úgy tett, mintha ott se lennénk, ök a jószággal bajlódtak, a mezőre jártak. Kosztot mi hoztunk magunkkal, amikor jöttünk. Egy hétre valót: ez volt a ki­kötés. Ha valaki tovább ma­radt, kényszerűségből, azt a többiek kisegítették, • eltartot­ták élelemmel... (Folytatjuk} pereg majd Babarczy László igazgató-főrendező elképzelé­se szerint. Mint már színházi előzetesünkben megírtuk: fon­tos szerepet játszik Kun Vil­mos, Rajhona Ádám, Tóth Éva, Bregyán Péter, Kiss Ist­ván, Garay József és Dánffy Sándor is. A kaposvári Vörös Csillag filmszínházban a hét végé az Egyszeregy című ma­gyar filmet vetítik. Érdekes­sége, hogy Garas Dezső ket­tős szerepet játszik benne. A vasárnapi matinén a gyerekek sokadszor izgulhatják végig az NDK-ban gyártott Osceola című »indiános« filmet. A Szabad Ifjúság mozi az első előadáson A koppányi aga testamentumát, kínálja, amely Fekete István regényéből ké­szült. A két esti előadáson a Már ez is probléma? című. szikrázóan szellemes francia* bűnügyi vígjáték kockái pe­regnek. A könyvbarátok figyelmét fölhívjuk Simon Vestduk 1971-ben elhunyt holland író történelmi regényére, A rum szigetére. Az Európa Kiadó­nál napvilágot látott mű az angol gyarmaton, Jamaicában játszódik, az 1730-as években, s bepillantást enged a gyar­mati közigazgatásba, az angol tisztviselők korrupt világába. A Kossuth Kiadó jelentette meg Paul Bernetel Soweto, a fekete pokol című művé! mely az 1976 nyarán lezaj­lott diáktüntetésekkel, a dél­afrikai véres terrorakciókkal foglalkozik. Képünkkel a Marcali Hely- történeti- és Munkásmozgalmi Múzeumra irányítjuk olva­sóink figyelmét. Az állandó néprajzi kiállítás egyik rész­lete látható illusztrációkén! _____ \ n ri • r rr 1 eligezo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom