Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
Magyar zseniális! Strasbourg polgármesterének nyilatkozata Lábodi koszorú Tizenöt éves a honismereti szakkör mindem elvetett mag, ama-' lyik abba a földbe hullik, ahol a talajt előkészítették számára. , A lábodi honismereti szakkör tizenhét pályázaton vett részt. Sikerekben gazdag másfél évtized áll mögöttük. A megyei konferenciára a művelődési házban kiállítást rendeztek gyűjteményükből, történelmük dokumentumaiból. A szakkör történetét Ke~ szericze Aranka dolgozta föl. Ö nyolcadik osztályos tanuló. — A lábodi honismereti szakkör az 1963—64-es tanévben alakult, alapítója és jelenleg is vezetője: Mike Györgyi tanárnő. A szakkör tagjai általános iskolások. A honismerettel foglalkozó gyerekek így foglalják össze a szakkör célját: — Alapfokon megismerkedünk a tudományos kutatással, az összegyűjtött emlékeket közkinccsé tesszük, a hasznos időtöltés során megismerjük múltunkat és történelmünket. Hazaszeretetre, az embereik tiszteletére neveli tagjait a szakkör, és közvetve mindazokat, akikkel kapcsolatban állnak. — Főképp a szellemi néprajzi emlékeket gyűjtjük az idős emberek visszaemlékezései alapján — folytatta a diáklány. — Néhány alkalommal -padláskutatást- is végeztünk, sajnos kevés tárgyi emlék maradt fenn. Sokat elpusztított a háború, a többit a falujáró műkereskedők vásárolták feL Az emlékezést nem Tehet megvásárolni: de könnyen feledésbe mehetnek a szokások, népdalok, ha nem törődnek velük. Mike Györgyi tanárnő vezetésével évről évre gyűlt Lábod történelme, az emberek feltáruló emlékezete »-adta vissza« a község történelmét a fiataloknak, akik arra vállalkoztak, hogy őrzői lesznek a régi hagyományoknak. A korbácsolást itt nem sub- rikálásnak, hanem porzsává- zásnak hívták. »Szép, örvendetes napokat- kívánva, bő termést próbáltak szorgalmazni egymásnak a lábodiak. A tojásfestés a Luca-napi szokások, a falucsúfolók, a táplálkozási szokások adtak témát később a lábodi honismereti szakkörinek. A népi játékokból bemutattak egyet a gyerekek az ünnepi konferencián, a kiszámoló játék mondókájának egyik sorát le is jegyeztem, mert nagyon szépnek — kifejezőnek — találtam. »Az én lábam szolgalegény ...« A személynevek, az aratás, a cséplés, a szobák egykori berendezése, a táplálkozással összefüggő tárgyi emlékek, babonák, hiedelmek — sorolni is sok mi minden kötötte le a tanulók figyelmét a gyűjtőmunka során. Dolgozataik vaskos gyűjteményt tesznek ki. Talán csak életük gazdagabb a sikeres pályázatoknál. Horányi Barmt Burópa aHghamem egyik legnehezebbben kimondható I nevű polgármestere, Pherge Pflimlin igazán szép szavak kíséretében búcsúzott el vasárnap este Strasbourg városának 32 országból érkezett vendégeitől, s ezzel lezárult a tornasport idei legnagyobb eseménye, a XIX. világbajnokság. A kelet-franciaországi határváros első embere nem túlságosan sok időt töltött a világbajnokság egy hete alatt a versenyek színhelyén, az ügyesen átalakított vásárcsarnokban, a záróbanketten mégis fölöttébb magabiztosan nyilatkozott az újságírók sokféle kérdésére. Még Magyar Zoltánról is elmondta véleményét: — Magyar zseniális! Nem is tudom, miért nem adtak neki tíz pontot a bírók — hangoztatta olyan hevesen, mintha egyik honfitársáról, vagy városbelijéről lenne szó. — Végül is ő volt a legjobb, a legerősebb és a legbátrabb... Magyar Zoltánról így nyilatkozott Jurij Tyitov, a nemzetközi tomasz&vetaég szovjet elnöke: — Magyar ellenfele elsősorban Magyar, tehát önmaga volt A világbajnokságon már az első gyakorlatával jelentős előnyt szerzett s azután már csak arra keltett vigyáznia, hogy ne rontson. Ezzel a feladattal pedig rutinos tornászként megbirkózott. Vlgh László, a világbajnok edzője: — Minden nagy verseny után egy-egy »elismerés- következik. Egyszer Zoltán látja be hibáit máskor meg én ... most rajtam a sor. El kell ismernem, hogy tanítványom azon kevés versenyzők közé tartozik, aki a döntő pillanattokban sem «ik kétségbe. Arról nem is beszélve, hogy a rosszul sikerült mozdulatok kijavításához páratlanul jól ért. Nem szabad abbahagynia, bárhogyan is tervezi jövőjét. Tudurtk még újítani, de csak akkor, ha az eddiginél több időt dolgozunk együtt nyugodt körülmények között És végül az újdonsült világbajnok: — Én arra vágyé* a legbüszkébb, hogy a döntőben egyetlen aranyérmes sem tudott akkora előnnyel győzni, mint én — hangoztatta. — Most legszívesebben egy nagyot pihennék, de erre nincs mód. Négy franciaországi városban várnak bemutatóra, azután november 6-án Párizsból Óvári Évával együtt Kanadába repülünk, ott újabb három fellépés következik. Csak november közepén indulhatok hazafelé, s otthon következik az újabb vizsga: a Testnevelési Főiskolán kell bizonyítanom. A Strasbourg! világbajnokságon részt vett magyar küldöttség a VB után két részre oszlott. A delegáció egyik része Liliében, Dijonban, Lyonban. és Párizsban bemutatót tart; a másak pedig az NSZK- ban. Mint arról már szó esett, november 6án Óvári Éva és Magyar Zoltán Vígh László és Bejek Gézáné edzők társaságában Kanadába utazik. Asztalitenisz NB I A 7. és a 9. helyen Befejeződtek az asztalitenisz NB I. küzdelmei. A VBKM Vasas két első osztályú együttese közüx a nők végeztek előkelőbb helyen: a - »B- csoport győztesei, összeti- tésben a 7.-ek lettek. Annak ellenére, hogy az utolsó találkozót elvesztették Szombathelyen. A férfiak szintén vereséggel zártak, de a 9. hely megszerzését ez már nem be» folyásolta. Szombathelyi Sabaria— VBKM Vasas 14:11 Gy.: Beke (5), Nagy M. (3), Raffai, Körmendiné, Szandi Ä(2—2), illetve Diószegi, Boldi- 'zsár (4—4), Váradi (3). A két fiatallal szereplő kaposvári gárda nem tudott győzelmet kiharcolni a tét nélküli találkozón. BSE—VBKM Vasas 17:8 Gy. : Kollár, Melay, Berta (4—4), Fischer (3), CsaÄ (2), illetve Ivusza, Balázs (3—3), Szeri (2). Az esélyesebb BSE megérdemelten nyert, bár az eredmény szorosabb is lehetett volna, ha Szeri és Hajzer nem Pillanatkép a férfiak találkozójáról. formája alatt szerepel. A mérkőzésen először mutatkozott be a fiatal Varga, és játéka nem okozott csalódást. A találkozó előtt Tóth István, az egyesület elnöke, Kutasi Gyula MTSH-elnökhe- lyettes és Kovács Ferenc, a városi sportfelügyelőség megbízott vezetője ünnepélyesen elbúcsúztatta a játékot befejező Ivusza Istvánt. Az elismerés koszorúja ékesíti a tizenöt éves lábodi honismereti szakkör munkáját: a szombaton ünnepelt évfordulón a községi művelődési házban tartotta konferenciáját a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottsága a pedagógus továbbképzési intézettel társulva. A nagyatádi járásból és Budapestről érkezett vendégek ülték körbe a számadással terített asztalt, ott volt többek között Székely György akadémikus, az országos honismereti bizottság elnöke és Töltési Imre, a bizottság titkára, a Honismeret főszerkesztője. Kanyar Józsefnek, a megyei honismereti bizottság elnökének bevezető szavai után a jubiláló szakkör vezetője. Mike Györ~ gyi tanárnő számolt be az elmúlt tizenöt év eredményeiről. Vallomásos szavaiból arra is feleletet kaptunk, nogy mi fűzte szorosra kapcsolatát a mozgalommal, a község múltjának megismerésében. — Lábodon születtem, édesapám negyvenkét évig itt volt tanító. Kötelességemnek éreztem, hogy nyomába lépve megismerjem a falu történetét, kutassam a múlt emlékeit. Mike Györgyi a friss tanítói diplomával a kezében Lábodon kopogtatott az iskola ajtaján. A tanügyigazgatási szolgálat később Csurgóra szólította, de abban a reményben hagyta ott szülőfaluját, hogy nemsokára ismét hazatérhet. 1958 óta megszakítás nélkül itt él, dolgozik — katedrája az egész falu ... — Eleinte a színjátszőmoz- galommal próbálkoztam. Egy ideig ment is a munka, de később már nem jöttek le a gyümölcsfáról a gyerekek, hiába hívtam őket a próbára. 1963. április 5-én Kaposváron megalakult a megyei honismereti munkaközösség. Határoztam : bekapcsolódom a mozgalomba. A konferencián asztalszomszédom volt a balatonszentgyörgyi képes krónika lelkes munkatársa. Felém hajolva súgta: — A hazai pálya nagy előny. Bólintottam, s hogy nemcsak udvariasságból tettem, bizonyság lejegyzett — szerintem fontos — megállapítása. Talán épp ő fogalmazta meg a példát: virágzó tő lesz Dél-dunántűli népművészeti hetek Zensrett az aula A szekszárdi szövetkezeti mad rigálkórus. Nem méltathatjuk eléggé szőkébb hazánk és a szomszédos megyék kulturális irányítóinaik azt a kezdeményezését, hogy a dél-dunántúli népművészeti találkozók hagyományait továbbfejlesztették, és az idei nagyszerű rendezvény- sorozatban lehetőséget adtaik a fellépésre a szépirodalom, a képzőművészet, a műzene művelőinek. A két hónapja tartó, s lassacskán a végéhez közeledő fesztiválon bárki hozzájuthatott a kívánt szellemi tápszerhez, s külön öröm, hogy a muzsika barátai is igényes műsorok egész során vehettek részt Ezek közül is kiemelkedett az a remek kórushangverseny, amelyre szombaton este a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában került sor. A megyei művelődési központ és a Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Kzöpont munkatársai által példás igényességgel szervezett koncert a somogyi énekkari mozgalom — egyelőre csak képzeletben létező — krónikájának »aranylapjaira- kívánkozik. Igaz, az elsőként hallott dombóvári Kapos kórus még »felejthető- élményt adott. Női szólamaik kulturált, de finomkodó, néhol természetellenesen cémavékony hangzása, a kiegyenlítetten, de érc nélkül éneklő tenorok, a halvány basszus, a Gastoldi- és a Kodály-kompozíció előadására jellemző modorosság és »maszatosság- — enyhén szólva — nem teremtett jó alaphangulatot, csak a Zúgj, hullám című amerikai néger spirituálé lendületes és stílusos tolmácsolásának örülhettünk. Jóval szívesebben emlékezünk az együttesnek arra a műsorára, amelyet két héttel ezelőtt a Somogyi Képtárban adott. A zalaegerszegi megyei művelődési központ Volán vegyes kara elsősorban megjelenéséért és bájosan rusztikus előadásmódjáért kapott tapsot A szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus már a műsorválasztással is figyelmet követelt Az ismert Jannequin— Kodály- és Bárdos-darabok tolmácsolása ugyan »csak- a s.üusbiztonságot, a szólamok összeszokottságát bizonyította, de az együttes mást is tartogatott. Egy gyönyörű Mo- zart-alkotást a nálunk meglehetősen ismeretlen Depperes solennes de confessore-soro- zatból, melyet az olykor bizonytalan szopránszóló ellenére is megőrzőnk jó emlékezetünkben, hálából a kórus kristálytiszta énekléséért, a tökéletes kidolgozottságért. R. Ge- née: Olasz saláta című kedves, humoros darabjának mulattató bemutatása pedig újabb ok volt arra, hogy jól megjegyezzük a kísérletező kedvű karnagy nevét: Ligeti Andor. A Somogy megyei Pedagógus Férfikar Olsvay Imre közép-dunántúli népdalfeldolgozásaiból adott elő néhányat, majd Kodály: Karádi nóták című művét tűzte műsorára Heisz Károly vezényletével. Az egyszólamú kórusok tolmácsolását — és Rácz Katalin gyönyörű szopránszólóját I — stílusosnak éreztük, a ka-1 rádi dallamokkal azonban az együttes korántsem csillogtatta meg sokszor csodált képességeit. A dinamikai szélsőségek kihasználásával, a tempóik »sarkításával« mindvégig adósaik maradtak. A Zákány i Zsolt vezette kaposvári Vikár Béla kórus produkciója hibátlan volt. A legjobb hivatásos kórusnak is becsületére vált volna az a csodálatos összhang, az a kimunkált, de természetes vitalitását is megtartó tónus és az az átszellemültség, mellyel az együttes Monteverdi: Ügy fáj a szívem című kompozícióját, Brahms: Bűvös éj című darabját és Kodály Békességóhajtását odavarázsolta a közén iskola diákzsivajhoz szokott aulájába. Hasonló sikerrel hagyhatta el a pódiumot a Pécsi Tanárképző Főiskola női kara, élén Jobbágy Valér karnaggyal. Ezeknek a húszéves leánytorkoknak teljesen mindegy, Händel-darabot kell-e énekelniük motorikus tempóban és telistele hajításokkal, vagy Bartók: Falun című kompozícióját népies egyszerűséggel ; bármelyiket elbűvölő muzikalitással, stílusérzékenységgel, ha kell, csipkefinpman áttetsző, ha kell, dús hangzással adják elő. Felejthetetlen pro- d_kciójuk hallatán csak azt sajnálhatjuk, hogy meglehetősen ritka vendégek Somogybán. És azt, hogy legközelebb négy esztendő múlva rendezünk ismét dél-dunántúli művészeti heteket L. A.
