Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

ISZTAMBULI JEGYZETEK Krúdy-emlékest Ázsia határán Szindbád volt velünk — Kedves magyarjaim, most pedig Átviszi ek benneteket Ázsiába. — Akiknek a beje­lentés szól, a nögyvenhárom tagú Cooptourist-csoport tag­jai, felnőtt férfiak, nők; aíki- től a közlés származik, öt- venvalahány éves hölgy. (Szó­lítsatok Magdinak.) Néhány órára ő az idegenvezetőnk. Harminchat éve került Isz­tambulba, német, angol, fran­cia tolmács, még jól beszél magyarul, de már törökül gondolkodik. Félpertuiban va­gyunk, ő tegezi a buszon le­vőket — Taposs a gázra, te Pista gyerek, ne légy mafla! — így a pilótához —, mert ezek az őrült törökök leszorítanak té­ged. Hogy piros, ne törődj vele. Adj gázt dudálj, te él­hetetlen. — Ketten vezetnek, miközben jó ötvenes tempó­ban haladunk a Fevzi pasa, majd a Ceddesá Ordu úton, át az Aramyszarv-öblöt átívelő Galata Köprüsü-hídon. Észbontóan sok a kocsi, a lámpák meg mintlia dísznek lennének. Három-négy sáv­ban hömpölyögnek a buszok, személyautók, közöttük sza- márfogat gyalogosok rohan­nak át medvetáncoiltató ve­zeti az állatát. Hordárkocsi­kat előzünk, tulajdonosuk inát megfeszítve igyekszik feljutni az emelkedőre, s ha közben megáll mellette valaki, szil­vát, narancsot, banánt mér az autósoknak. Fülsiketítő a du­dálás, semmihez sem hason­lítható a hangzavar. Ez az összevisszaság tartja össze a forgalmat (Néhány órás akli- matizálódás után pilótánk: ha komolyan vennék az autósok a lámpákat, itt percek alatt megbénulna a város.) Magdi asszony karmester módjára vezényli Pistát s közben »idegenvezet«. Har­minchatezer taxi van a vá­rosban, de a legöregebb tö­rök sem látott közülük egyet sem működni. — Alkudjatok, mindenütt alkudjatok, ma­gyaljaim. — Egymillió ven­dégmunkás dolgozik az NSZK - ban, a szabadságra hazatérők összetört roncskocsijai végig követik a Jugoszlávián át ha- závezető országutakat. Egyfe- leséges ország lett Törökor­szág, bizony elég egyet is el­tartaniuk. Magdi asszony be­szél, beszél; a kemény élethez szokott napi 10—12 órát dol­gozik, meg kell szolgálnia a pénzét Eközben Európa szé­léhez érünk, már a Boszpo- rusz-hídon járunk, 160 méter­re az öböl fölött Fevzi pasa se láthatta ilyen eiragadónak a három tengert, mint innen látszik a város. Még 1800 mé­ter, és Ázsiában vagyunk. Csak lelépni már a busz­ról, rátenni a talpadat Ázsia földjére, belekóstolni a leve­gőbe ... Egy kisvárosban va­gyunk, mindent aszfalt borít A tenger felől borzongató szél fúj. A parton üzlet mellett üzlet, távolabb a kompállo­más, kis halászbárka köt ki éppen szomszédságában. Lent a halászok, fent a fogók. A vevő a partról lemutat azt éppen azt a halat kérem, a halász dobja, a fogó ember a magasban elkapja, és kasz- szírozza a pénzt. — Mister! — fogja meg va­laki a vállamat Menjek véle, van neki gyára, áruháza. Egy-. szerre megtörik a varázslat. Még csak Ázsia szélén já­runk, néhány ködobásnyira az öreg kontinenstől. Magdi asszony közben a busz utasaival egy áruház­ba megy. Ügy mondja, a vá­rosé, elegánsabb, mint sok sztamlbuli, kilószámra az arany, szobákat töltene meg a perzsaszőnyeg, mipden kap­ható, ami a világon csak van. — De alkudni ne próbáljatok! Itt szabott árak vannak, ez nem bazár. A parton szerzett ismerő­söm egy szűcshöz cipel. Sok és régóta porosodó, divatja­múlt bőrkabát bunda. Még érdeklődő sincs. Persze az a másik, a szemben levő, a fé­nyes áruház, kötött árak, van pénze a városnak... A tulaj­donos fáradtan legyint Már hogy lenne a városé. Csak éppen a főnök ügyes ember, megszerezte' magának az ide­genvezetőket azok meg cipe­lik oda a turistákat Az utca egy nagy cirkusz: a járdákon végesteien végig kocsik. Autóbuszok, vadonat­új kamionok, traktorok, ame­rikai, japán luxuskocsik. Medvetáncöltató lesi az áldo­zatát tíz líra elég, és üti a dobot A nagy darab bamba állat pedig láncával is adva az ütemet idétlenül toporog. Egy térszerűen kiszélesedő út­nál halárusok, süteményáru­sok. Közeledik a zárás, a ha­lasok söprik az asztalokat, le a földre, ami megmaradt (Ez szabály.) Majd jönnek a kó­bor kutyák, macskák, tízezer­számra ténferegnek az uta­Jó kezdeményezés Október első napjaiban nyűt meg Szennában a falu- múzem. Somogyi népi emlé­keink, a zsúpfedeles házak, a szabadtéri néprajzi gyűjte­mény, a református templom és a papiak, a rinyakovácsi füstöskonyha, a favázas épü­let szépen faragott oszlopai­val, a csökölyi lakóház és a gazdasági épületek azóta na­gyon sok látogatót vonzanak. Kaposvárról, a messzi kör­nyékről érkeznek érdeklődök, közöttük sok külföldi. Nemcsak a falumúzeum, hanem a zselici táj, a kör­nyező erdők, dombok látvá­nya is kirándulásra ösztönöz. Családok szombati, vasárnapi programjában szerepel a szen­nai látogatás. A kaposvári áfész a környezetbe illő han­gulatos kisvendéglőt nyitott t közelben. Ennek jó híre szin­tén vonzza a vendé ' skct. Sok embernek nincs gépko­csija, s bár van menetrend­szerű buszjárat, ez a csoportos iskolai kirándulásokra nem alkalmas. Ezért elismerésre méltó a Volán Utazási Iroda kezdeményezése. Fe'hívásc-al fordult a kaposvári általános és középiskolákhoz, tanintéze­tekhez azzal, hoky külön au­tóbusztól gondoskodik. Az is­kolák vezetői örömmel fogad­tak ezt a kezdeményezés:: ok­tóber 5-től naponta 2—3 eset­ben viszi a Volán gépkocsija B.ermáUi a tanulókat, A Berzsenyi, a Krénusz, a Tóth Lajos meg a többi ál­talános iskola, a szakmunkás­képző intézetek, a gépipari szakközépiskola tanulói járlak már a falumúzeumban, s mennek, amíg tart a jó idő A csoportos iskolai kiránduló­kat a múzeum gondnoka ka­lauzolja. Néhány forintjukba kerül csak a gyerekeknek, s megis­merhetik a somogyi néni em­lékek szennai gyűjteményét, ismeretekben gazdagodnak, néhány kellemes órát tölthet­nek e szép tájunkon. A dicséretes és sikeres kez­deményezést érdemes lenne továbbfejleszteni. Bizonyára jó néhány üzemünk KISZ- fiatalsága, szocialista brigád­jai szívesen kirándulnának közösen a szennai falumú­zeumba. Talán csak az okoz gondot, hogy a Volán szom­bat és vasárnap kivételével indítja e különjáratokat. Az üzemek fiataljai, a brigádok pedig főként a szabad szom­batjaikat használnák föl a közös kirándulásra. Érdemes lenne az igények és a lehetőségek összhangját megteremteni, hogy minél többen eljuthassanak szabad idejükben Szennába. A Volán Utazási Iroda — a jó kezde­ményezés elindítója — bizo­nyára megtalálja erre is a megoldást ! kon, Sztambulban ők a köz- tisztaság letéteményesei. Az ám, kap a fejéhez a tu­rista. Még neim látta az egye­temet. Egy városra való diák, 32 ezren tanulnak a falai kö­zött. Ezek a falak azonban most bevehetetlenek, körbe­fogják állig felfegyverzett, géppisztolyos katonák. (Min­dig höbörögnek valami miatt a diákok — mondta az ide­genvezető. Közben egymást érik a városban — nem az egyetemen — a robbantásos merényletek.) Tanácsosabb hát galambo­kat etetni. Tizenévesek vesz­nek körül az egyetem előtti téren, búzát szórnak a te­nyerembe — hát nem édesek —, adj enni az isten mada­rainak. Amikor távozni akarsz, megfogják a karodat: és a mani, mister, a mani... Ne csodálkozz a srácokon, könnyen lehet, hogy család­fenntartók. Valamiből élniük kell. A háromezer éves város legalább felében a turistáké. A gyerek, mi az, hogy gyerek, ott van a bazárban, vizet árul, cigarettával házal, cipőt tisz­tít, támasztja az üzlet ajtaját, és hívja be a vevőket. És a gyerek ott csüng az iránytaxik ablakában, tíz órán át zötyög, száguld a vá­roson át, reggeltől estig kia­bálja az útirányt. Az apja, a fivére vezet, ő meg szerzi az utasokat. A veszélyben oszto­zik a pilótával Hol van ké­rem a szakszervezet, hol kés­nek az olvasói levelek: ilyen fiatalon, ilyen munkára, ilyen ijesztő körülmények között Közben ki tudja hányán irigyliik a kis Juszufot, hiszen munkája van, ő szedi a pénzt a főnöknek, nem igaz, hogy nem marad belőle neki is va­lamennyi. ; Egy társát aki még talán I nyolcéves sem lehetett, az | Atatürk sugárút sarkán lát­tam. Csapjunk egy görbe es­tét alapon elmentünk heten az éjszakába mulatót keres­ni. Egy diszkós fiú csapott le ránk, és cipelt le foszforesz- káló pincéjébe, ö volt a pin­cér, a lemezlovas, az edőtán- cos, heten pedig a teljes ven­dégsereg. Innen tartottunk éjszaka kettő felé a szállodá­ba, amikor megláttam a gye­reket Az anyja az aszfalton ült, hátát a falnak vetette, ölébe kuporodva aludt a fiú. Mellettük sózott hámozott uborkát, perecet kiabáltak, nappali volt a forgalom. Az anya akár egv őrangyal, vi­gyázta gyermeke álmát. Az övét pedig Allah, mert ez a világ már úgy van elrendez­ve, hogy mindenki és minden megtalálja benne a helyét Legyen éjszakai nyughelye az Atatürk sugárút Isztambul­ban, a tengereknek ebben a szomorítóan szép, mesés vá­rosában. Ferenczi József (Folytatjuk) Szita Ferenc igazgató kö­szöntötte hét­főn este a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtárban azokat akik megjelené­sükkel bizo­nyították, hogy a száz éve született Krúdy tiszte­lői, olvasói. Az előadóterem zsúfolásig megtelt Je­lenlétével megtisztelte az eseményt az író lánya, Krúdy Zsuzsa is. Barta And­rás irodalom­történész be­vezető elő­adásában sze­mélyes emlé­két mondta el. Másodéves böl­csészhallgató korában ismer­kedett meg Krúdy Gyula ne­vével. Egy idős úr állított be hozzá a redakcióba, kéziratot hozva megőrzésre. Krúdyról írta meg emlékeit Krúdyról, aki költő és bohém volt — így mondta. A kéziratot elol­vasva Barta András tiaen- négy-tizenöt regényt, elbe­széléskötetet kölcsönzött ki a könyvtárból, s valósággal sze­relmese lett Krúdy írásművé­szetének. Az ötvenes évek ele­je volt ez; 1953-ban — az író születésének hetvenötödik év­fordulóján — nem jelent meg kötele a halhatatlannak. Az iskolában sem tanították, mert dekadensnek bélyegez­ték. Krúdy Gyula ma az egyik legtöbbet olvasott magyar író. Évenként harminc-negyven­ezres példányszámban jelen­nek meg művei újra és újra. Mi a titka? Idézetekkel jól válaszol erre a kérdésre a megyei könyvtár új kiadvá­nya, mely Máté Juditot, az összeállítóját dicséri. Koszto­lányi Dezső ezt irta: »...Krúdy Gyula szereti a múltat, s ez már majdnem azt jelenti, hogy költő. Csak egy túlfino­mult, friss és egész lélek érez­heti vissza így a letűnt száza­dokból mindazt, ami archai­kus szépség, bájos és intim ódonság«. Szerb Antal így vé­lekedett: »Krúdy Gyula iro­dalomtörténetünk és kritikánk nagy adóssága Nem vették komolyan, mert nem tartozott semmi komoly klikkhez, bo­hém emberalakjából hiányzott az önreklámozás, ami ma az írói méltóság elengedhetetlen feltétele, írásaiban is keve­sebb volt a pretenció, mint a megvalósított szándék, pénzt akart keresni és ahelyett re­mekműveket írt.« S egy mai vélemény, Bálint Tiboré: »... mintha álom és egyéni lét szüntelen egymásba mo­sódva, miként csak a zenében szokott történni.« 1878. október 21-én szüle­tett Nyíregyházán. Pályáján rendkívül nyomorúságos kö­rülmények között indult. Re­gényeiben hívják Szindbád- nak, Rezeda Kázmémak stb... Világa álom és valóság, múlt és jelen, látomás és költészet egyszerre. Nincs társa irodal­munkban, aki a szürreáliák világában ennyire honos lett volna. Szabó Ede Krúdy- könyveben felhívja a figyel­met csillogóan lirai, humoro­san groteszk, ironikusan és ke­serűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándé­koltam ódivatú és merészen modem stílusára. Izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag, az »utolsó ga­vallér« szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár. A hétfői est műsorát úgy válogatták össze, hogy min­den arcát ’ megismerhettük. Rajhona Ádám, a Csiky Ger­gely Színház tagja és Demján Éva előadóművészinő tolmá­csolásában hallottuk elbeszé­léseit, s egy megrendítő kis- publicisztikáját a jóléti bi­zottság »csizmás kandúrjai­ról«, azaz a mezítlábas gyere­kekről, akik cipőt kaptak. Demján Éva Krúdy Zsuzsa Írását is felolvasta, s megidéz­te nekünk a Krúdyra versben emlékező Juhász Gyulát. Az est sikeréhez a kaposvári ze­netanárok triói járultak hoz­zá bensőséges muzsikálással, Mozart és Haydn egy-egy mű­vét szólaltatva meg. L. L. Műveltségi játék a Balatonról A Balatoni Intéző Bizott­ság, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, va­lamint a Magyar Rádió Iro­dalmi osztálya körkapcsolásos rádióvetélkedőt rendez a Ba­latonról a következő témakö­rökben: biológia, földrajz, für­dőkultúra, irodalom, helytör­ténet, néprajz. A tó menti te­lepülések műveltségi játéká­nak fővédnöke dr. Abrahám Pál építésügyi és városfej­lesztési miniszter, a BIB el­nöke. Célja, hogy a vetélkedő során a Balatonnak és kör­nyékének természeti, gazdasá­gi és kulturális értékeit be­mutassák a hallgatóknak azok segítségével, akik nem csupán nyaranta töltenek itt rövi- debb-hosszabb időt, hanem ál­landóan itt élnek, s jól isme­rik szűkebb pátriájukat Somogy és Veszprém me­gye képviselőivel, valamint a BIB munkatársaival való ta­nácskozás után a Magyar Rá­dió képviselői és a Balaton környéki települések közmű­velődési szakemberei már hozzákezdtek a szervező mun­kához. Nyolc csapat indul a vetélkedőn, amelyet hét al­kalommal egypnes adásban közvetítenek. Négy elődöntő és két középdöntő után kö­vetkezik a kiét legjobban sze­replő csapat döntő versenye. Alkalmanként két-két csapat áll a mikrofon elé, s a kér­déseket a rádió stúdiójában teszi fel Rapcsányi László já­tékvezető. Minden csapat sa­ját városában, illetve falujá­Berény Róbert emlékkiállítása A Nemzeti Galériában megnyílt Berény Róbert festőművész emlékkiállítása. A csak­nem harminc művet bemutató tárlat november 19-ig várja az érdeklődőket. ban — a helységek művelődé­si intézményében — válaszol. Az elődöntők rendje a kö­vetkező: november 15-én Sió­fok és Fonyód, december 13-án Balatonfüred és Tihany- Zánka, január 10-én Balaton- földvár és Balatonlelle, feb­ruár 7-én pedig Keszthely és Balatonalmádi csapata méri össze tudását A középdöntő­ket márciusban és áprilisban, a döntőt májusban közvetítik. Az adásokkal négyhetente szer­dánkét jelentkezik a rádió, 70 perces időtartammal a Kos- suth-adón, 19 óra 15 perckor. A játék tétje nem »csekély«. A két fődíj az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által felajánlott olyan létesít­mény, amelyre a győztes csa­patokat kiállító települések­nek a legjobban szükségük van. Teszem azt, egy iskola, egy óvoda, egy könyvtár, vagy más, jelentősebb beruházást igénylő intézmény. Ezenkívül a játékban szereplő személyek munkáját, fáradságát is — egyéni dijakkal — honorál­ják. A forgatókönyv írói közöl­ték a csapatokkal azoknak a forrásmunkáknak a címét, amelyeknek alapján a kérdé­se két összeállították. A nyolc Balaton-parti helységben már megalakították a hattagú csa­patokat, amelyeknek minden tagja egy-egy témakör spe­cialistája. A felkészülést meg­kezdték. Az adáskor a zsűri a stúdióban értékel. A bíráló bizottságban a Balatonnak olyan szerelmesei és értői foglalnak helyet, mint pél­dául Keresztúry Dezső akadé­mikus, Állami- és Herder-dí- jas költő. Somogyi Néplap Sz. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom