Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

Autós hegyibajnokság IMfiy A VOLGA FÖLÖTT Tóth J. győzött, Karg és Kárpáti második Az autós hegyrbajnoikság záró fordulójára került sor szombaton Visegnádon. Az In- terag rendezésében lebonyolí­tott verseny a korábbi napok esőzései ellenére ideális, szá­raz pályán bonyolódott le. A több tízezer néző előtt rende­zett sporteseményt az autó­sok eredményeikkel, a rende­zők pedig következetlenségük­kel tették emlékezetessé. Az ötödik géposztály futama alatt Kövesi Tibor autója a cél előtti jobb kanyarban meg­csúszott, és a BMW a szabály­talanul elhelyezkedő védők közé vágódott. Hét ember sé­rült meg, ketten súlyosan. A verseny két órán át szünetelt. Ezután jöttek a figyelemre méltó eredmények. A várako­zásnak megfelelőéin Kiss De­zső új káprázatos pályacsúcsot ért el. (2:09.59). Tóth János, a másik esélyes is kitűnően autózott. Az ő ideje 1:10.19. A második futamban még szorosabb volt az eredmény kettőjük között. Az igazi meg­lepetést az abszolút sorrend kihirdetése hozta: kiderült, hogy Kiss Dezső bábut dön­tött, s így Tóth János vég­zett az élen. A zamárdi versenyző tár­gyilagosan nyilatkozott: »A bajnokság felénél kaptam a 296 lóerős BMW-t, amellyel újra meg kellett tanulni au­tózni. Mint versenyzőtárs, át- érzem Kiss bánatát, a máso­dik helyre számítottam. Na­gyon örülök a sikernek.« A somogyiak számára azon­ban nemcsak az Interag Shell színeiben autózó Tóth ered­ménye hozott örömet. A K. Volán két kitűnő versenyzője a pécsi hegyi futam után is­mét bizonyította átlagon felüli képességeit A széria Ladák versenyében Kárpáti Kornél — a pécsi Mahler mögött 5:42.57-es idővel — a máso­dik helyen végzett. Nem adta alább Karg Ferenc sem: az 1600 köbcentis kategóriában Lada gépkocsijával 4:46.01-et ment, s ezzel Szebényi (Hun- garocamion) mögött a máso­dik helyen végzett Megyei labdarúgó-bajnokság ifi, a Dunaújváros ellen. I 1 (Folytatás a 4. oldalról) csak nagy hajrával sikerült a lábodiaknak kiegyenlíteniük. Góllövők: Gottwald, illetve Szabó. Jók: Bebics I., Ko­vács, Liber, illetve Lepenye, Komáromi X., Kudomrák, Hoppár. Karád ifi—Lábod ifi 3:0 Tóth Sándor Mernye—Lengyeltóti 1:1 (0:1) Memye, 250 néző. V.: Per- ger. Memye: Bodnár — Herencsár, Horváth, Tardi, Bogdán, Kiss K., Juhász (Simon), Lesz (Kiss P.), Tóth, Hock, Simita. Edző: Szűcs László. Lengyeltóti: Kovács — Bodó, Kesztyűs, Nagy, Vacsi ÏI., Pasztusics, Mezriczki, Miseta (Prä­ger), Vacsi I. (Gyurka), Túli, Fo- nódi. Edző: Haszon Lajos. Az idény eddigi leggyen­gébb játékával csak az egyik pontot tudta megszerezni a Memye. Túli 11-eset Bodnár bravúrosan hárította. A ven­dégek közelebb álltak a győ­zelemhez. Góllövők : Simon, illetve Vacsi I. Jók: Bodnár (a mezőny legjobbja), Kiss K., Simon, illetve Bodó, Pasz- _jtusics, Vacsi I., Túli. Lengyeltóti ifi—Memye ifi 10:1 Kéri Lajos A forduló válogatottja: Müllner (Latinca SE) — Bebics I. (Lábod), Mészáros * Támad a Rákóczi (Kiss J. SE), Pető (VBKM Vasas), Fodor (Barcs), Polgár (Csurgó), Szanyi (Kiss J. SE), Bán (Balatonlelle), Hidegh (VBKM Vasas), Kurdi (Bala- tonföldvár), Gulyás (Barcs). Országos ifjúsági bajnokság: K. Rákóczi—Dunaújvárosi Építők 6:0 Országos serdülő bajnokság: K. Rákóczi—Dunaújvárosi Építők 12:0 A bajnokság állása: 1. Kiss J. SE 10 9 1 _ 4 0-3 19 2. B.-lellc 10 8 2 — 2T-13 18 3. Táncsics SE 10 6 4 — 29-6 16 4. VBKM V. 10 7 2 1 23-9 16 5. Latinca SE 10 4 5 1 18-12 13 6. Barcs 10 4 4 2 6-4 12 7. B.-földvár 10 4 3 3 14-19 11 8. Kadarkút 10 5 — 5 21-18 10 9. Mernye 10 4 2 4 19-17 10 10. Siófok 10 3 4 3 14-14 10 11. Marcali 10 4 2 4 18-19 10 12. Nagyatád 10 3 2 5 18-16 8 13. Csurgó 10 3 2 5 15-24 8 14. Lábod 10 2 2 6 9-29 6 15. Karád 10 1 2 7 9-25 4 16. Lengyeltóti 10 1 2 7 13-31 4 17. B.-boglár 10 1 1 8 7-30 3 18. Tab 10 — 2 8 11-28 2 Az utolsó csepp vörös bor özvegy Takács Józsefné a városba indult. Nagy biza­lommal, mosolyogva, kelle­mes érzéssel a szíve táján. Ahogy a vasúti kocsi tükré­ben meglátta magát, meg­szeppenve erőltette komoly­ra az arcát, még valaki ki­találná a szándékát, és akkor aztán oda a meglepetés, a nagy öröm. Ütközben megéhezett, pe­dig úgy gondolta, a vacsora elég lesz másnapra is, hiszen■ annyit evett. A nyolc fogást mind végigkóstolta, mert tudta, úgysem mer reggelizni az izgalom miatt. Lassacs­kán legyűrte föl-fölsajduló gyomra követelőzését, igye­kezett emlékezetébe idézni a kis fekete retikülben lapuló papírra írt sorokat; vajon el­felejtett-e valamit följegyezni az éjszaka, és úgy gondolta, szépen sorakoznak egymás mellett a mondatok. Igaz, az egyik részben bizonytalan volt, de nem merte elővenni a papírt, hátha belekukkant valaki az utasok közül, és azt semmiképpen sem akar­ta, hogy idő előtt kitudódjék a dolog. Akkor határozta el az uta­zást. amikor az egydecis, bordázott pohárból kiszür- csölte az utolsó csepp vörös bort, és az öreg Kispeti Pe­temé ezt látván megjegyez­te: rég volt ekkora lakoda­lom Erzsi, ez abból is biz­tos, hogy egy pohárral meg­utál. Hát bizony, az ő idejében ritka volt, hogy az asszonyok együtt poharaztak a férfiak­kal. Lagzikor ugyan ők is be- csiccsentettek, de a hátsó szobában jártak rá a demi- zsonra, és kint előttük érin­tetlen maradt a pohár, mert úgy illet, $ csak a rosszfélék ürítgették az asztalnál a flas- kákat. De ha az unokája, aki őróla lett Erzsi, koccinthat a barátnőivel és még a férfi­néppel is ott az asztalfőn, és a derék Kispeti fiú, aki ugye már az unokája férje, nem szól ezért, hát ő is ki­itta azt a bort, akármit szól­nak az asszonyok. Válaszolt is a vőlegény nagyanyjának, hogy bizony úgy van, rég volt ekkora lakodalom, és jó lenne, ha híre menne. Ha jól emlékszik, kacsintott hozzá, mert ö akkorra már tudta, másnap a városba kell utaz­nia. Bóbiskolhatott egy verset, öt percet, talán tizet, úgy be­csülte, mert ismerte a vasút mellett álló fákat, és a ferde jegenye meg az odvas tölgy kimaradt a nézelődésből. Kö- rülpillafitott, megvan-e a tás­ka a kincset érő papírral. Ott feküdt rendben mellette. Ügy érezte, mindenki azt né­zi. Közelebb húzta magához, és közömbösséget színlelve úgy tett, mintha a kocsi fa­lára szögezett üveg alatti, összegyúrt színes nyomatot fürkészné. Egy bajszos ember meredt róla a semmibe. Elő­ször átsiklott rajta a tekin­tete, azután visszakapta a fe­jét. Egészen olyan, mint az ő Józsefe volt. Ö, ha láthat­ta volna a Kiserzsit, akiből a falu legszebb lánya ser­dült, most meg a legszebb asszony lett. A Kiserzsit, akit szívesen lovagoltatott a tér­dén. és mindig azt mondo­gatta neki, hogy a nagy­anyád szép lány volt, de te még szebb leszel. Mindig is jó szeme volt az urának, az újságot elolvasta két méter­ről, és rajzolni is tudott, majdnem úgy, mint az a nagy karimás kalapú ember, aki egyszer egész nyáron a faluban lakott és henyélt, meg mindenfélét pingált. És az ő ura megmutatta neki, hogy nem nagy dolog az, le­rajzolta a Kiserzsit, aztán keskenyítette az arcát, meg- bűvölte a ceruzát, és azt is lerajzolta, hogy milyen lesz az unokája nagykorában. Bár ne lett volna olyan jó szeme, akkor nem hiszi el annak a művészembernek, hogy föl kell ezzel a tudással menni a városba, mert nagy ember lehet belőle. És már nem tudták meg, hogy mit inté­zett a városban, mert az ál­lomáson elütötte a mozdony. Û, ha láthatta volna ezt a lakodalmat. Ö mutatta egy­szer az újságban, hogy a Krómer vasnagykereskedő lányának a lakodalmát be­írták, még fotográfia is volt róla. Akkor nevettek ezen, mert az ő lagzijuk sokkal szebb meg nagyobb volt, könnyen kitalálták a kép­ről. És ez a mostani, a Kis- erzsi férjhez menése is volt akkora. özvegy Takács Józsefné nagy bizalommal, kellemes érzéssel a szíve táján, óva­tosan lépett le a vonatról. Megkérdezte, merre kell mennie, s nekiindult. Moso­lyogva lépett be az újság szerkesztőségébe. Az örömtől reszkető kézzel vette elő fe­kete táskájából az apró, ke­rek betűkkel, teleírt papirt '. mondta, hogy biztosan el tudják olvasni, mert a kán­tortanító úr az iskolában mindig őt dicsérte a szép írásáért. Amíg a szerkesztő úr — úgy mondták legalább­is, hogy szerkesztő, akivel szemben leült — forgatta, nézegette az írást, arra gon­dolt, milyen jó is, hogy ok­„Félmilliós” Ikanis-busz Kolhozmúzeum Moldinóban Minden magyarnak megmu­tatják testvérvárosunkban, Kalinyinban a közkedvelt Ikarusokat. A_ magyar autó­buszok szinte mindenfelé lát­hatók a megyében. Az autó- közlekedési vállalat most szé­les körű munkaversenyt hir­detett a minőség javítása, a kulturáltabb közlekedés érde­kében. A nemes vetélkedésben elő­kelő helyen állnak a Moszk­va és Udomlje között közle­kedő járat komszomolista so­főréi. A közelmúltban négy új Ikarus—255-ös buszt kap­tak, s úgy vigyáznak rá, mint a szemük fényére. Október 29-én lesz a Komszomol megalakulásának 60. évfordu­lója. A fiatal személyzet még jobb munkával készül a ju­bileumra. Idős társaik szin­tén szép eredményt értek el a közelmúltban. G. 1. Polevi- kov és N. G. Seveljov ' fél­millió kilométert tett meg nagyjavítás nélkül az Ika­rus—255-ös busszal. Ez to­vább növelte a keresett ma­gyar gyártmány jó hírét és rangját. A nagy építkezések között tartják számon az új közúti hidat Kimri városában. A ja- roszlavi hídépítő tröszt 2. szá­mú építésvezetősége jó ütem­ben építi a hidat a Volga fö­lött. A munkások vállalták, hogy novemberben meglesz a teherpróba, decemberben pe­dig az ünnepélyes átadás. A Lenin-renddel kitüntetett tröszt dolgozói állják a sza­vukat, pedig a bonyolult szerkezet alaposan próbára teszi őket. A hídon két járda es négy forgalmi sávos út lesz. A város lakói nagyon várják az avatást, hiszen a híd a folyó két partján lévő városrész közötti forgalmat könnyíti és gyorsítja meg. kor a Krómer vasnagykeres­kedő lánya megesküdött a főispán fiával, mert külön­ben tegnap nem jut eszébe ez a dolog. Elképzelte a dédunokáit, mert bízott ben­ne, hogy lesznek egy éven belül dédunokái, elképzelte őket, ahogy egyszer, amikor ő már nem él, elolvassák az újságot, amelyben benne van a Kiserzsi lakodalma, és azt mondják egymásnak: ezt a dédi eszelte ki. A férfi mosolyogva olvas­ta az írást. Az öregasszony is már-már nevetett, hogy micsoda meglepetés lesz és micsoda öröm másnap reggel, amikor a Miska postás kivi­szi az újságolhat. Majd küld az unokájáék után is egyet, hogy a nászúton elolvas­hassák. Először csak nézett a szer­kesztő úrra, és amikor má­sodszor hallotta tőle. hogy kedves néni, sajnos, az ilyes­mit nem tudjuk leközölni az újságban, akkor fordult meg körülötte a világ. Hatalmas; fújtató, fekete mozdonyt lá­tott, olyat, amilyen az urát elütötte, azután egy kis ideig nem látott semmit. De erőt vett magán, és csak annyit kérdezett: nem lehet? Gombóccal a torkában, nedves szemmel botorkált lefelé a lépcsőn. Még érezte a kezén az egyik újságos em­ber simítását, hallotta me­leg, szánakozó hangját: kár volt ezért ekkorát utazni, nénike. És hirtelen olyan éle­sen, mintha filmet nézne, visszaidéződött előtte, amikor egyszer ott állt apja előtt, még csak a combját tudja átfogni, olyan kicsi lány volt, és apja azt mondta: nem tudja fölvinni a temp­lomtorony tetejére, hogy megcirógassa a kisgólyákat Amikor kérdezte, hogy miért nem, csak annyi volt a vá­lasz: nem lehet. Luthàç Péter Kasinban ásványvízüzem épült, s már átadták az első lépcsőjét. Ott évente tíz és fé] millió palack<*t töltenek meg a keresett Kasinszkaja ásványvízzel. A második lép­csőben épülő üzem alkohol nélküli italokat, valamint kvaszt palackoz. A régi és az új üzem kö­zött nagy a különbség: az előbbiben évi másfél millió palack került le a szalagok­ról, ez utóbbiban viszont mű­szakonként 25 ezer. Ami a ter­melékenység szempontjából különösen fontos, a hazai gyártmányú gépsorokat mind­össze hat munkás kezeli. A későbbiekben már műszakon­ként 40 ezer palack töltését várják tőlük. A kasini ás­ványüzem látja el Kalir i városát is. A testvérváros szakemberei nemegyszer kapnák különle­ges megrendeléseket. A Ve­gyiszál kombinát például az üzbegisztáni szőnyegszövő mesterek kérését teljesítette. Pedig nem volt könnyű, sok álmatlan éjszaka, kísérlete­zés, új színezékek alkalmazá­sa hozta meg a várva várt si­kert. S most már szállítják is Üzbegisztánba az új terméket, a búzavirág színű, rövid szálú rostot. Máshol nem technikai ér­dekesség, hanem egy-egy Nem állhat a drága hori­zonteszterga, még akkor sem, ha a kezelője iskolában van. A függetlenített műszakvezető csoportvezető természetesnek tartja, hogy ilyenkor ő áll a gép mellett. — Ennek a gépnek a keze­lőjével és a másik horizon- tossal együtt kezdtük el a pé­csi Zippernovszky Károly Gépipari Szakközépiskolát. Harmadévesek vagyunk — kapcsolja ki gépét Kovács Kálmán csoportvezető. — A két horizonton két műszak­ban négy ember dolgozik. A másik kettő, aki nem tanul, szívesen vállal túlórát. A Mezőgép Vállalat 1. szá­mú kaposvári gyárában a for­gácsolóüzemben ötvennyol­cán dolgoznak az értékes fú- fó-, eszterga-, maró- és kö­szörűgépeken. Ketten nappali tagozaton szereztek érettségi bizonyítványt, az itt dolgozók egyharmada pedig levelezőn. Csullag Jenő, az előkészítő üzemek vezetője: — Mindig sikerült úgy megszervezni a munkát, hogy a termelés nem látta kárát a tanulásnak. Ebből az üzemből még egy fúrós tanul a Kaposvári Gé­pészeti Szakközépiskolában. A vállalattal kötött tanulmányi szerződés értelmében egymű- szakos a beosztása. A lakatosüzemben Koczka Péter főművezető arról be­szél, hogy lassanként hegesztő lesz minden munkása. — Mind több jó hegesztőre van szükségünk. Sok embert átképeztünk a Gépipari Tech­nológiai Intézet segítségével A háromhetes, bentlakásos, minősített hegesztői tanfo­lyamra novemberben ismét három embert küldünk. — Nem jelent termeléski­esést a távollétük? — Szégyen is lenne, ha ez gondot okozna. Ebben a mű­helyben negyvenen dolgoz­nak. Három ember távollétét »ki védjük«. — Novemberben már kez­dődik az év végi hajrá. Akkor is? — Ebben a műhelyben nem lesz év végi hajrá. Akik elvégzik a tanfolya­mod egy forint ötven filléres órabéremelést kapnak. munkás kimagasló termelési eredménye állt a közfigyelem középpontjában. Eddig is so­kat írtak Marija Ivanovna Voronyináról, a kalinyini 2. számú építőanyag-ipari kom­binát présgépkezelőjéről A kiváló munkás nő most újabb sikert ért el: 1976 eleje óta 42 millió szilikáttéglát pré­selt. Műszakonként 26,5 ezer az előírt norma, ő azonban már elérte a 98 ezret. Ezt a különlegesen megszervezett kiszolgálás tette lehetővé. A múlt megismerését egyre több kiállitás, helyi múzeum segíti a testvérmegyében. A forradalmár elődök harcának bemutatására ma már a me­zőgazdasági üzemek is gon­dolnak. Jó példa erre a Mol­dinóban megnyílt kolhozmú­zeum. Több mint ezer kiállí­tási darab szemlélteti a ha­zai táj történetét, mutatja be a paraszti élet otthoni tár­gyait, munkaeszközeit Kö­zöttük olyan ritkaság is ta­lálható, mint az az asztal, amelyet még jobbágymeste­rek faragtak fából. A kiállí­tás egyik tárlatvezetője J. A. Petrov volt, akit 1929-ben ott találhattunk a kommuna megszervezői között. Ma ő a moldinói kolhoz elnöke. A hajdani kommunaalapítók fényképét a dédunokák is megcsodálták. Nálunk is kö­vetésre méltó a kolhozmú-; zeum példája. A Mezőgép Vállalat 3010 dolgozójából 450-en tanulnak: közülük felsőfokú oktatási in­tézménybe huszonketten, kö­zépiskolába pedig százheten járnak. Illyés Ferenc személyzeti és szociálpolitikai főosztályve­zető: — Nem is ez a gondunk, hanem az. hogy a dolgozók tíz százaléka nem végezte el a nyolc általánost. Ez elég szo­morú. Tavaly alig tízegynéhá- nyan fejezték be. Az idei tan­évre huszonhét embert tud­tunk meggyőzni. Éppen a kaposvári törzs­gyárban találták a legtöbb olyan munkást aki adós még az általános iskolával. Igaz, a Rákóczi iskola tanárai meg­ígérték, hogy ha később ösz- szeáll egy osztály, akkor is vállalják a tanításukat A különböző oktatási in­tézmények hallgatóival kiépí­tett kapcsolat lehetővé teszi, hogy azok megismerjék a vállalatot Javítani akarnak a szakmunkásképzés föltéte­lein is. A Munkaügyi Mi­nisztérium elfogadta a pályá­zatukat : tanműhelyüket kí­vánják korszerűsíteni. 1980-ra Siófokon elkészítik az önálló oktatási központot, s ott in­tenzív tanfolyamon oldják meg a munkások és vezetők továbbképzését. — Pártfogoljuk azokat, akik a munka mellett tanulnak, és nagyon örülünk annak, hogy gyermekgondozási szabadsá­gon lévő hat édesanyát sike­rült rávenni, addig tanuljon, amíg otthon van. Szociálpoli­tikai tanfolyamra, közgazda- sági szakközépiskolába, felső­fokú árszakértői tanfolyamra járnak. Az 1978—79-es tanév­re 68 emberrel kötöttünk ta­nulmányi szerződést. Annak ellenére, hogy időnként a kö­zépvezetők panaszkodnak; ne­héz megszervezni a távolle­vők helyettesítését, áldozunk embereink tanulására. Pél­dául a minősített hegesztő tanfolyamon egy ember után 15 ezer forintot fizetünk. Az pedig magától értetődik, hogy a dolgozó, amíg tanul, átlag- fizetést kap. Gombos Jolán L. G. Adósság: a nyolc általános Csoportvezető a gép mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom