Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

Nádbútor exportra Reklámvásár — vásárreklám kezemben egy nagy, vi­déki bútorgyár színes, gazdagon illusztrált áruismertető füzete. Egy bi­zonyos ülőgarnitúráról ezt ol­vasom benne: Nappalik, tár­salgók ideális berendezése. .. Alacsony ára, kárpitozása, hosszú élettartama, stabil konstrukciója a nyugati or­szágokban is, előnyös értéke­sítési lehetőségeket biztosít. Később előveszem az egyik reggeli lapot, amely — van­nak még véletlenek —, tör­ténetesen ugyanennek a gyár­nak az igazgatóját szólaltatja meg. És mit olvasok? Ten­gernyi panaszt, egyebek közt a bútorszövethiányra, és ehhez fűjzve égy megjegyzést: Ritkaság, hogy olyan szeren­csénk legyen, mint egy bizo­nyos nyugati céggel kötött üzletnél ; nem kellett nekik a bútor a 200 forintos szövet­tel, helyette a 80 forintos ócs­ka kordot kérték, és évek óta szériában viszik ... Engedje el az olvasó a to­vábbi bizonyítást. Tény, hogy könnyen felismerhettem, egy­azon bútorról szól mindkét »mese'-'. Azaz, hogy egyik sem az, csupán — főként a rek­lámfüzet — nélkülözi a tel­jes őszinteséget. Mert az a bi­zonyos szövet nem is annyira ócska, csupán igénytelenebb nyersanyagból készült, egy­szerűbb kelme, amelyet szí­vesen vásárolnak puritán bú­torok kedvelői. Ezzel azt is elmondtam, mit kellett volna a mértéktelen túlzásokkal reklámozó füzetecskének hir­detnie ebben az esetben. Persze, az őszinteség, a kéz- ' zelfogható tények közlése «szép« -általánosságok helyett, csupán egy a korszerű reklá­mozás sok követelménye kö­zül. Hadd említsek egy másikat is, amely nemcsak szakmai, hanem egyszerű «fogyasztói« szemmel megítélve is első­rendű. Az ötletre gondolok, a jó, szellemes ötletre. Meghí­vót, mint mindig, az őszi BNV idején is tucatnyit ho­zott a posta, sajnos, a szó szo­ros értelmében tucatmeghívó­kat. Az egyik azonban na­gyon elütött a szokványtól Jó példáról lévén szó, hiba lenne nevet nem említeni. A Kőbányai Gyógyszerárugyár, amely a Fabulon készítmé­nyek reklámozásában már annyi eredetiségről tett tanú- bizonyságot, továbbra sem pihen babérain. (Pedig azt hihetnénk, megteheti, hiszen éppen ,az ügyes és kitartó hírverés következtében közis­mert fogalommá lett a Fabu­lon.) Ezúttal egy szokatlan tájékoztatóra invitálták a címzetteket, amelyen — a csaknem óhatatlanul unalmas szóbeli tájékoztatás helyett — önmagukért beszélő új ter­mékeiket és az ezzel kapcso­latos filmet mutatták be. Jó gondolat ez is, hiszen az in­formációk mai áradatában, a tengernyi szót, szöveget mel­lőzve, szívesen hagyatkozunk a látható, a kíváncsiságunkat ténylegesen felkeltő valóság­ra. Könnyű belátni, hogy a színvonalról van szó, ponto­sabban arról, vajon a reklám­ra költött pénzt — sokat, vagy keveset — értelmesen használják-e föl? Mert hogy sok-e, vagy kevés a reklámki­adás, elsőrendűen ettől függ. Természetesen vannak egyéb tényezők is, de annyi valószí­nű, hogy az okos, céltudatos reklám költsége nem kidobott pénz. Tagadhatatlan, hogy a kí­vülálló könnyen tesz reklám­ellenes kijelentéseket. De miért legyintenénk az ilyes­mire? Hiszen kívülállók te­szik a közönséget. A reklám lebecsülése részben abból ered, hogy nap nap után ta­lálkozunk az utcán, az újság­ban, a moziban, a tévében és nem utolsósorban a vásáron, nem csupán a hirdetőt, de magát a reklámot is lejárató reklámmal. P edig e téren — jó és rossz értelemben egy­aránt — könnyű lelep­leződni. Moziban ülünk, szü­net következik. Némelyek ki­mennek, de sokan a helyükön ülve, továbbra is szórakozot­tan bámulják a vásznat. Néz­zük, de alig-alig látjuk, mi folyik ott. Egyszer csak el­halkul a duruzsolás, itt-ott elismerő szó hallatszik, a szellemes csattanón sokan nevetnek. Az ügyes kis film elérte célját: fölkeltette és ha pillanatokra is, lekötötte fi­gyelmünket, valamit eszünk­be juttatott. Egyebek közt azt is, hogy ez jó reklám. A jóra pedig érdemes figyelni. Balog János Népművészeti cikkeket csomagolnak exportra. Balatonl szolgáltatók Ígéretes tervet „dédelgetnek" Balatonszárszótól Világosig, de az úgynevezett parti tele­pülések «háta mögött« is szé­les körű szolgáltató tevékeny­séget végez a Sió Ipari Szö­vetkezet. 17 helyen van női- férfí fodrászata, illetve cipó­javító, fényképész, órás, ház­tartási gépjavító, rádió-tv sze­relő részlege, ezenkívül ágy­neműt kölcsönöz, mosást vál­lal, olajkályhát javít stb. Fu­varoz is. 14 tehergépkocsival rendelkezik a szállítási rész­leg, s megbízhatóan végzi a többi között a téli tüzelő ház­hoz szállítását Mintegy 150 ember dolgozik a szolgáltató ágazatban, 70 dolgozó a szö­vetkezet árutermelő ágazatá­ban tevékenykedik. Az utóbbi munkahelyeken vasipari ter­mékeket gyártanak, javítanak ipari hőmérőket, fényreklá­mokat készítenek, illetve javí­tanak. Solymosi Gyula, a Sió Ipari Szövetkezet elnöke elmondta, hogy az idén 33 millió forint bevételt terveztek, s a három­negyed évi eredmények isme­retében (a tervüket időará­nyosan teljesítették) az esz­tendő végére sem várható le­maradás. Ez biztosra vehető azért is, mert a szolgáltatási ágazatban eddig 15 százalék­kal teljesítettek, többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Például a fodrászatok bevétele tavaly szeptember 30-ig 3 millió 900 ezer forint volt, az idén pedig 4—500 ezer ■forinttal több. A nem várt nagyságú idegenforgalom ért­hetően a szolgáltató részleg dolgozóitól is sokat követelt, de a többletmunkáért termé­szetesen (teljesítménybérben dolgoznak) a méltó javadalom sem maradt el. Jó ideig gondot okozott a szövetkezet vezetőinek, no meg a lakosságnak is a rádió- tv javító részleg elégtelen munkája. A »gebinben« vég­zett javítás nem bizonyult megfelelőnek, s már-már a szövetkezet jó hírének is ár­tott. Mintegy másfél hónapja (miután fölszámolták a %i- bint) egy új javítóműhelyt alakítottak ki, rendeztek be, s azóta itt öt fiatal szakem­ber javítja a rádiókat, tele­víziókat. Az új műhely új kollektívájának eddigi szol­gáltató tevékenységével elé­gedett a vezetőség és a lakos­ság. Rendkívül szűk helyen, mostoha körülmények között dolgozik viszont a háztartási kisgép javító részleg, s egyelő­re — új helyiségek hiányában — semmi reményük, hogy va­lamelyest javuljon a helyze­tük. Január 1-től tovább bő­vítik hálózatukat. A szövetke­zet veszi át a tabi szolgáltató részleget is. amelyhez jelenleg fodrászat, kozmetikai üzlet és cipőjavító műhely tartozik; ezenkívül létesítenek egy fel­vevőhelyet, ahova a meghi­básodott ház tartási gépeket, rádiókat, televíziókat szállít­hatja a lakosság. Az áruter­melő ágazatban is van újdon­ság. Augusztusban szerződési kötöttek a MÜÁRT-tal, mely­nek értelmében az import mágnesszelepek garanciális javítását a Sió Ipari Szövet­kezetre bízták. Ezt a munkát három szerelő végzi Siófokon, s tevékenységük évente mint­egy másfél millió forintot jö­vedelmez a szövetkezetnek. A zökkenőmentes, megbíz­ható szolgáltatás fontosságát nem kell bizonygatni. Azt sem, hogy a Balaton-parton tevékenykedő szövetkezetre — különösen az idényben —I rengeteg feladat hárul. A szolgáltatás — következés­képpen a szövetkezet — fej­lődése elsősorban a lakosság és a nyaralók érdeke, de a fejlesztés. lehetőségeit meg­keresni, a feltételeket megte­remteni a szövetkezet vezetői­nek, illetve dolgozóinak kell. Néhány, e beszámolóban em­lített példa is bizonyítja, hogy a Sió Ipari Szövetkezel kollektívája mindent elkövet avégett, hogy helytálljon, to­vábblépjen, Öregbítse jó hírét. Most például egy meglehető­sen ígéretes tervet «dédelget­nek a vezetők, amelyet a VI. ötéves tervben valósíthatnák meg. Eszerint a jelenlegi köz­pontot (most itt vannak az irodák is) egy korszerű, tágas szolgáltató kombináttá alakít­ják májd át, ahol az alsó szinten szerelómühelvek. az emeleten modern fodrászat, kozmetika, általános testkul­túra szalon, mini-szauna, kondícióterem stb. lesz. A mostani árakat figyel-—nbe vé­ve a terv mintegy 4 millió 'forintból valósítható meg. Remélhetőleg soi- kerül rá. Sz. A. Valóságos népművészeti múzeum a Dél-balatoni Há­ziipari Szövetkezet siófoki, közporiti telepén levő minta­terem. Megtalálhatunk itt mindent a szövetkezet legke­resettebb termékeiből : bu- zsáki, kalocsai hímzéssel dí­szített térítőkét, blúzokat szoknyákat, magyaros motívu- mú, fából készített étkészlete­ket, bútorokat. S persze igen sok divatcikk is van, ez szé­pen ötvöződik a népművészet­tel: magyaros hímzésű far- meröltönyök, nadrágok, puló­verek és kardigánok láthatók. — Ilyenféle termékeket más szövetkezetek is kínál­nak. Ha versenyben akarunk maradni, s megtartani a ré­gebbi hazai és külföldi ve­vőinket — meg újakat is sze­rezni —, akkor állandóan tö­rekednünk kell az igényék mind jobb kielégítésére. Évente 30—40 új termékkel jelentkezünk — mondja Széli István, a szövetkezet elnöke. Szavalt, törekvésük helyes­ségét, üzletpolitikájuk gyakor­lati eredményét bizonyítja: az idei termelési értékük az öt évvel ezelőtti 17 millióról 38 millióra emelkedett. Ezt a folyamatos növekedést kíván­ják a jövőben is megvalósí­tani. Céljuk, hogy a Dél-bala­toni Háziipari Szövetkezet ter­melési értéke 1980-ra elérje a 48 millió forintot. Bőséges a választék, három­százféle terméket készít 470 dolgozójuk. Hatvan százalékuk bedolgozó. Legnagyobb a vá­laszték a népművészeti termé­kekből, csaknem 200 fajta készül a lakástextiliától kezd­ve a ruházati cikkekig. Évi kétmillió forint értékű hím­zett blúzt szállítanak Olasz­országba. Franciaországba és más nyugati államokba. Hosszú évek óta készítenek szovjet megrendelésre gyer­mekruhákat, 1978-ban 120 ezer darabot. Az idén szállí­tanak először Ausztriába hím­zett gyermekruhákat: mintegy 9000 darabot kértek tőlük. Fonott bútorokból évi 16 millió forint értékű készül, s 1,2 milliós nyugati megren­delésnek tesznek eleget az idén. A napokban küldtek el fonott, bútoraikból — vasvá­zas hintaszékből, asztalokból, kerti székekből — egy szál­lítmányt a Szovjetunióba. Ez volt az első, amelyért szocia­lista országnak küldtek. Az idén és jövőre is mintegy 300 ezer forint értékű fonott bú­tort adnak szovjet megrende­lésre. Több hazai és külföldi ve­vőjük kívánságára nádból is készítenek bútorokat. Ehhez Készül a fonott bútor. Vietnamból, Indonéziából és a Fülöp-szigetekről szereztek be alapanyagot. Magyaros mintájú bútorokat készítenek francia és olasz megrendelés- re. . Az importnádból asztalokat, foteleket, 2—3 személyes ka­napékat gyártanak. Áz Ártex Külkereskedelmi Vállalattal 15 millió forint értékű bútor készítésében állapodtak meg. A hazai piacot sem hanya­golják el. Az egyik nagyke­reskedelmi vállalattal már szerződést kötöttek 1979-re 60 ezer darab hímzett bébi- és gyermekruhára. Korábban csupán 2000 ilyen terméket kérték tőlük. Az országban egyedül ők készítik egy kisebb telepükön a centiméterszalagot, évente négyszázezret. Most azt ter­vezik, hogy Siófokra telepítik át e részlegüket, bővítik a termelést és exportra is szál­lítanak majd. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet nagy gondot for­dít a termelés növelésére, új termékek készítésére. FontosJ nak tartják ezenkívül a szak­ember-utánpótlást is. Tavaiy végeztek azok a fiatal leá­nyok — összesen 48-an —. akik az általános iskolát be­fejezve hozzájuk mentek meg­tanulni a női szabó szakmát. Nyolcvan százalékuk most is ott dolgozik. Az idén végzett fiataloknak azonban még a fele sem maradt, s a szak­mát sem folytatja. A szövetkezet vezetői a jö­vőben a tanulók szerződéskö­tése előtt még jobban együtt dolgoznak az iskolával, a pá­lyaválasztási intézettel. Ösz­töndíjas szerződést kötnek a fiatalokkal, s ez is elősegíti, ho-gv a szövetkezetben ma­radjanak. Szalai László A szakszervezeti jogsegély- szolgálat alig néhány éves múltra tekinthet vissza So­mogybán. A cél az volt. hogy a dolgozók a munkahelyükön kapjanak mgenyugtató választ vitás jogi kérdéseikre. Ezáltal az ügyintéző jogalkalmazó szervek mentesülnek a fölös­leges adminisztrációtól, a dol­gozókat pedig megkímélik at­tól, hogy sok időt, fáradsá­got fordítsanak jogi vonatko­zású ügyeik intézésére. A Dél-somogyi Állami Gaz­daságban és a Nagyatádi Konzervgyárban néztük meg, hogyan dolgozik a szakszerve­zeti jogsegélyszolgálat. Mind­két helyen nagyjából azonos időben. 1976 őszért kezdte meg működését a bizottság, tehát kétévnyi tapasztalat van mö­götte. A fizikaiak vannak többségben Dr. Diviánszk-i János, a Dél-somogyi Állami Gazdaság jogtanácsosa, a jogsegélyszol­gálati bizottság vezetője elő­rebocsátotta, hogy jóllehet fő céljuknak a tanácsadást, a felvilágosítást tartották és tartják ma is, a dolgozók többsége érdemi ügyintézést kél' a bizottság tói. Elnyerték a dolgozók bizalmát Jogsegélyszolgálat a munkahelyeken — Az első évben hetven­egy, az idén szeptember vé­géig hatvanöt dolgozó fordult hozzánk. A jogsegélyszolgála­tot igénybe vevők 85 százalé­ka fizikai dolgozó. Legtöbben az ügyiratok elkészítéséhez kérnek segítséget, vagy azt ké­rik. képviseljük érdekeiket bí­rósági ügyekben. Négyen já­runk a bizottságból a kerüle­tekben tartott fogadóórákra. A dolgozók főként késő .ősszel és télen jönnek a panaszaik­kal. ez azonban — mezőgaz­dasági ngy üzemről lévén szó — érthető. Volt rá példa, hogy óvodai elhelyezés dolgában is bennünket kerestek . . . A kerületi központok iro­dáin ott a tábla, mikor tart­ja fogadóóráit a jogsegélyszol­gálati bizottság. Somogytarnó- cán, Lábodon, Nagykorpádon, Nagybarátiban és az atádi központban minden hőnap el­ső és utolsó keddjén állnak a segélykérők rendelkezésére. Keresik a módját annak, hogy a többi kerületben is. rendsze­resen fogadják a dolgozókat. — Éves program szerint dolgozunk, munkánkról beszá­molunk a vállalati szak szép vezeti bizottság titkárának. Egyébként az ügyfelektől tud­juk és magunk is tapasztal­juk, hogy a jogsegélyszolgá­lati bizottság megalakulása óta jóval kevesebb az ügyes- bajos dolgokban történő utaz­gatás, levelezési A nvole-tíz évvel ezelőttihez képest 80— 90 százalékkal csökkent a pa­naszok száma. Most már nem­csak a gazdaságból, hanem máshonnan is jönnek hozzánk tanácsért, felvilágosításért. Ez is bizonyítja: tudnak létezé­sünkről, bíznak segítségünk­ben. Nemcsak üzemi feladat A Nagyatádi Konzervgyár­ban szintén ügveítek arra a jogsegélyszolgálati bizottság összeállításakor, hogy a tagok általában járatosak legyenek a. dolgozókat leginkább érintő kérdésekben. A gazdaságban és a gyárban is az üzemi jog­tanácsos az egyik erőssége a bizottságnak: ott dr. Diviánsz- ki János, itt pedig dr. Kele­men Tibor a «jogi szakértő« a társadalmi testületben. Kau- rics János, a Nagyatádi Kon­zervgyár szakszervezeti bi­zottságának titkára mondta: — Tavaly mintegy félszáz esetben fogadta a dolgozókat a bizottság, s most kapott elő­szót: megbízást bírósági kép­viseletre. Egyik munkásnőnk polgári peres ügyében járnak el. Vállalatunk minden dol­gozója igényt tarthat jogse­gélyre, köztük a gyes-en, is­kolán, tanfolyamon levők, a nyugdíjasok, az ipari tanu­lóink, ösztöndíjasaink, továb­bá az özvegyek és az árvák is. Pontosan kidolgozott ha­táskör-lista az irányadó ab­ban, mi mindenre terjed ki a bizottság; tevékenysége. A Nagyatádi Konzervgyár­ban nem vált be a fogadó­órás tanácsadás, felvilágosítás rendje: egyre kevesebben tar­tották magukat a kiírt idő­ponthoz, ezért el is tekintet­tek a módszer merev alkalma­zásától. Most a bizottság tag­jait — a jogtanácsost. az anyag- és áruforgalmi főosz­tályvezetőt. a munkaügyi osz­tályvezetőt, a számviteli cso­portvezetőt, az üzemszervezőt, az előadót, a titkárnőt — a munkahelyükön keresik föl a jogsegélyért folyamodók. A Dél-somogyi Állami Gaz­daságban hallottuk: a Házi Jogtanácsadó füzetei és más jogi sorozatkiadványok segí­tik a bizottság munkáját, a Nagyatádi Konzervgyár szak- szervezeti bizottságának tit­kára a tavaly Nagyatádon rendezett jogsegélyszolgálati napot említette, mint a jogi ismeretterjesztés hatékony fórumát. Mindkét helyen is­mertté váltak a bizottságok, élvezik a dolgozók bizalmát, mert szolgálatot látnak el. h. r. llj termékek, növekvő termelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom