Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
K ésve indult a reggeli gép; még jó, Hogy elértem a vonatot. Nincs fárasztóbb egy rövid külföldi útnál. Az embert szinte agyonlapítják az élmények meg a túláradó vendégszeretet. Ha becsukom a szemem, még most is sovány, fájdalmas szemű szentek néznek rám kopott aranyglóriák alól, arcukon a lepattogott festék nyoma, akár egy sebhely. El- barikádozom magam egy újsággal. Mellettem sovány kis ember fészkelődik, enyhén színjátszó, lila nyakkendője meg-megvillan. Szemben öreg pár ül, és amerikai mogyorót eszik. Nincs kedvem beszélgetni. Félkézzel előkotrom a cigarettámat, de mielőtt a gyufát meggyújtanám, hatalmas arany gázöngyújtó imbolyog előttem, egekig érő lánggal, A kis emberé. — Szintén külföldről? ■ — bök fel a bőrönd fülén fityegő poggyászcédulára. — Hon- nét? S már mondja is: egy arab országban dolgozott két évig, a sivatagban fúrtak, olajat kerestek; alig három hete jött haza, ő is repülővel. Azóta egyfolytában ügyintéz: vám. elszámolások, mifene. Nem mondja, megérte a dolog. A fizetést, ugye, dollárban kapták, mármost ha nem is számítjuk, amit olcsón megvett és vámmentesen hazahozott, még akkor is... Szóval, ha most a sógornak azzal az ismerősével meg tudnak egyezni az árban, akkor mindjárt meg is veszi a házat; ötszáz négyszögöl van hozzá, disznót is lehet tartani, de ugyanakkor mégis városban lakik az ember, egyszóval... Azok ketten, ott szemben, csendesen rágcsálnak, szemük a kis emberen. A mogyoró hártyás héja ráhullik az öregember vásott öltönyére, az öregasszony barna patentharisnyájára. — Hogyan éltek ott? — most már elteszem az újságot. — Hol laktak például? — Hát ott, a sivatagban,' barakkokban. Szentséges meleg volt. Rohadt dolog, nekem elhiheti. Három műszakban dolgoztunk, de mikor az ember letette a munkát, csak döglött, aludt, unatkozott. — Nem lehetett bemenni a városba? — Lehetett. De minek? Moziba, ugye, minek menjen az ember, úgyse érti a beszédet; meleg is van, büdös is. Másért meg minek? — Hát... körülnézni, — Körülnézni ? _L C sóválja a fejét a lila nyakkendős. — Maga úgy beszél, mint a Hosszú. Volt ott egy bolondosforma legény is velünk, tudja. A Hosszú. Mindig az öreget nyagatta: arabul akart tőle tanulni. Ez elég sokat mászkált a városba, a többiek meg cukkolták, hogy van ott valami nője. Ez egyszer engem is bevitt. — És? Milyen a város? — Dögmeleg. — Szépek a templomok, nem? — próbálkozom. Odaát a két eszegető egérke most énrám néz. Aztán visszafordulnak a lila nyakkendős felé. Szóval már nemcsak a magam kíváncsiságáról van szó. Ez itt egy úti beszámoló, a kérdésekről nekem kell gondoskodnom. — Ja. Amúgy szépek. — Belülről is? \ — Általában nem engednek be senkit — magyaráz jóindulatúan a kis ember. — Mikor a Hosszúval bementünk, az valamit susmusolt egy arabbal, és beengedték. — És magát nem? — A Hosszú hívott, de mondtam, inkább megvárom kint. Szemben abbamarad a fogak őrlése, a szemek rám- szegeződnek, aztán csalódottan a mogyoróra fordulnak... — És az arab ételek? — Nem tudom, nekünk saját konyhánk volt. Egyszer megint bementünk a városba, és nagyon éhesek lettünk, és bementünk egy étterembe, de aztán ott volt rendes marhahús is, azt ettük. Jól be is söröztünk, mert sör, az, tudja. ritkán volt. De nagyon drága volt, aztán többet nem mentünk. — És az arabok, akikkel dolgoztak? — Hát... nem tudtunk beszélni velük. Külön is laktató Jöttek meg mentek. Lusták, az aztán' biztos. Falusi utcakép. % Ralph Wiener Rendnek ke!! Senni! Rá akarok gyújtani, 3e előhúz egy csomag amerikai cigarettát — Vegyen ám nyugodtan mondja. — Hoztam egypár kartonnaL Aztán meg mit gondol, hány aranygyűrűt hoztam? A fülembe súgja. A két öreg nagyra nyílt szemmel bámult. — Az asszonynak két fülbevalót, köveset. Meg bundát. Nem szólhat semmit. Hosszú fejtegetésbe kezd az árfolyamokról, a bankbetétről, az emberek irigységéről. Jó, nem fizetett rá a Hallama Erzsébet Mindenféle utazások / dologra, de kérdi ő, ha valakinek ez nem tetszik, miért nem megy ej az is. Abba a rohadt melegbe, no, szeretné látni... A vonat lassít, a lila nyakkendős kinéz az ablakon; nem, még nem vagyunk ott, de ha ott is lassítunk, ő lelép. Megtakarít majdnem egy órát, ha el tudja csípni a csatlakozást. — Tudja, honnan jövök most? A központból. Leadtam a paírokat. Tudja, mit kérdeztek? Nem vállalnék-e még két évet. Nem ott, egy másik helyen. Hát most vagyok a gondban. — El akarja vállalni? —1 kérdeztem elhülve. — Nagyon hajlok rá. — Hiszen mindene megvan: ház, telek, kocsi, ékszerek, bunda, itthon is jó fizetés,..' a — A ház még nincs meg — helyesbít a kis ember — ámbár meglesz, nem vitás. Na de: hol van az a szekér, amelyikre nem fér még egy lapáttal? — kacsint. — Csak az asszony, az fog morogni. De hát nagyon cneg akarja látogatni a rokonait Németországban, az meg sokba ke- rúL Majd azt mondom néki.. A vonat tényleg lassít; emberünk kapja a táskáját; köszön, lelép. Sokáig csönd van. À néniké kidobja az üres zacskót, letakarítja előbb az öregember ruháját, aztán a magáét. Egy kicsit ül, ölhetett kézzel, de láthatóan nyugtalanul, aztán elszánja magát, és megszólít. Honnan megy a busz ebbe meg ebbe a faluba? Mikor indul? Hogyan lehet az állomástól odajutni? Mikor megígérem, hogy odaviszem őket, nagyon megkönnyebbülnek. Az öregember szikár arca is kiderül Megszólal — Nem jártunk itt több mint tíz éve. Az Alföldön lakunk, — Csak az uram bátyja, az nagyon beteg. Haldoklik, ezt írják. Azért megyünk — bólogat a nénike. — Az úram juhász a téeszben, tudja. Jöttek hozzá, hogy Józsi bácsi, nagy bajba vagyunk, ha maga nem vállalja... — Az úgy volt — helyesbít az öreg —, hogy vett a téesz ötÉkáz birkát. Vagyis : előbb háromszázat. Én már akkor a disznóknál voltam kilencedik éve, de sose szerettem a disznókat. Én meg- | mondtam akkor, hogy ne ad- g ják el a birkákat, de elad- B ták. Pedig nálunk mindig B tartottak birkát. Az öregapám idejében, de még annak az öregapjának az idejében is. Aztán csak eladták. Pedig másra nem jó az a sovány föld. Akkor a birka nem volt üzlet, azt mondták. No, aztán most megint van birka; az új elnöknek több esze van, mint a régieknek együttvéve. — A legkisebb fiúnk szintén juhász lett — mondja lágyan az öregasszony. — A legöregebb elment a városba, a középsőnek meg, tudja mindene a gépek; ott van a faluban, traktoros. De a legkisebb az szereti az állatot nagyon. A Sanyink. — A külföldi országok minden pénzt megadnának a birkáért — folytatja az öreg. — Rájönnek lassan a népek, hogy ami régi, nem mindig eldobni való. — Viszek nekik ételt, tiszta ruhát — sorolja az öregasszony gyönyörűszép, éneklő tájszólásban. — Most már, hogy a fiam is segít, elbírjuk a munkát könnyen. Este tüzet gyújtunk. Még újra faragni is kezdtem, pedig már... — Nagyon tudja ám csinálni — néz rá szeretettel az öregasszony. — A birka, tudja annak olyan a természete... L átom is már az öreget a hunyorgó parázs mellett heverni; fönn a csillagok, körös-körül, »az a jó nagy levegő«, ami nélkül 5 megfulladna. Így meg tán száz évig is elél, ha az isten is úgy akarja. — Mink ezt az életet szoktuk — mondja töprengve a kis öregasszony. — Más ember meg, lássa, olyan mesz- szire elmegy ... — Hát mit is akarnál? — szólt rá megrovóan az öregember, aztán megint felém fordul. — Mit gondol, menynyi gyapjú jön le az én birkáimról? — Nagy a világ — suttogja maga elé az öregasszony, összefogja eres, görbe ujjait/ mintha imádkozna, s úgy hallgatja tovább az emberét. Késő éjjel betértem a pályaudvari borbélyüzletbe. — Rendkívül sajnálom — mosolygott udvariasan a borbély —, de a szabályok értelmében csak azokat a vendégeket szolgálhatom ki, akiknek érvényes vasúti jegyük van. — De most egyetlen vendég sincs — ellenkeztem —, úgyhogy esetleg; most az egyszer, kivételesen... I A borbély sanda pillantást vetett rám ; — Éjszaka van, kérem szépen. Mi szigorúan alkalmazkodunk a szabályokhoz. Rendnek kell lenni! Nálunk csakis utasok borotválkozhatnak! Ezzel faképnél hagyott. A pénztárhoz siettem. — Kérek egy menetjegyet! — Hová? — Bárhová. Nekem egykutya. — Tegye bolonddá a nagynénikéjét — förmedt rám az ifjú pénztárosnő. — Én egyáltalán nem teszek bolonddá senkit — válaszoltam nyugodtan. — Adjon jegyet a legközelebbi állomásig. Az éppen megteszi. — Mégis, milyen állomá^fe ra gondol? — Drága kisasszony, már említettem, hogy akármelyik lehet. A .pénztárosnő ekkor már szemlátomást ideges lett I — De azt mégis tudhatná, hogy hová kíván utazni! — Sehová sem kívánok utazni. Esetem mindjobban felcsigázta az ifjú hölgy figyelmét: — Ha sehová sem kíván utazni, akkor minek kell a vonatjegy ? — Mert borotválkozni akarok. Kurta csattanás a kisab- lak becsapódott Egy kicsit vártam, aztán finoman megkopogtattam az üveget. — Drága hölgyem — fu- voláztam, a helyzethez képest nyugodt hangon — legyen szíves, adjon nekem egy menetjegyet. A pénztárosnő úgy pislogott rám, mintha őrült volnék. Aztán valamilyen vaskos könyvben kezdett lapozni. — Értse meg végre ; a borbély menetjegyet követel tőlem! — harsogtam a bezárt ablakba. Ebre az keskeny résre nyitotta az ablakot: — Mit követel a borbély? — Menetjegyet. Mivel csak érvényes jeggyel rendelkező utasokat borotválhat — ismételtem. Ekkor aztán világosság nyílt az ifjú hölgy elméjében. — Tessék, itt egy jegy Rebnitz állomásig. Hatvan pfenniget kérek. A mentjeggyel a kezemben visszaballagtam a borbélyhoz. — Itt a jegyem, tessék. Most már szeretnék megbo- rotválkozni. De a fodrász kemény legény volt. — Ön eredetileg nem is akart utazni — Nem számít, itt a Reb- nitzig szóló menetjegyem! Ez sem elég magának? — Roppantul sajnálom — mondta a fodrász és elzárkózva öszefonta a karját — Ha csak azért vett menetjegyet, hogy megborotválkoz- zon — akkor nálam nem fog célt érni. Itt ugyanis kizárólag érvényes jeggyel rendelkező és utazni szándékozó utasak borotválkozhatnak! Erre már a lélegzetem is elakadt. . — Bocsánat! — kiáll tottam. — Azt senki sem tilthatja meg, hogy ha kedvem tartja, el ne menjek abba az átkozott Rebnitzbe. Ebben az esetben pedig én magának utas vagyok! — De hiszen ön sehová sem akar utazni — válaszolt jeges udvariassággal a borbély —, tehát nem utas, még akkor sem, ha menetjegye van. Ezért kénytelen vagyok nyomatékosan felszólítani, hogy azonnal hagyja el a helyiséget ! Mi mást tehettem volna — visszaballagtam a pénztárhoz. — Kisasszony — fordultam ismét a pénztárosnőhöz — a jegy sem segített Kérem, váltsa vissza. — Nem tehetem — tárta szét sajnálkozva karját a pénztárosnő. — Hogyhogy nem teheti? Hiszen én nem utaztam ezzel a jeggyel! — Ha utazás céljából vált menetjegyet és így nem használja fel, akkor visszaadhatnám az árát — magyarázta készséges mosoly- lyaL — Rendnek kell lennie, ön azonban már az elején közölte, hogy nem szándékozik utazni, ezért nincs joga arra, hogy a menetjegy árát visszakapja. Forduljon talán a borbélyhoz, hiszen miatta váltott jegyet... — Megtérítené, kéremszé- pen, a jegyem árát? — kérdeztem a hajművésztől. — Egy pillanat türelmet, kérem! — felelt a fodrász. Letette az újságot, a telefonhoz ment és felhívott valakit. — Rendben van — közölte visszatérve — : ön megborotválkozhat... — Végre ! — kiálltottam kitörő örömmel. — ... de nem itt — fejezte be a mondatot a borbély —: hanem ott, Rebnitz- ben! Gellért György fordítása V. Mityin Válás francia módra A szatíra mennyi sok nyila vette már célba az olasz- országi válási eljárást! Valószínűleg éppen e nagy bű- hó közepette szorultak mintegy háttérbe a franciaországi válási szokások. Míg ezek egy új Rabelais tollára várnak, szenteljünk a témának néhány sort. Nos, a dolog úgy áll, hogy míg Olaszországban a válás legjobb módja az, ha valaki elteszi láb alól élettársát, Franciaországban az egész nem ilyen egyszerű. A házastársakat elválasztják ugyan, ha valamelyik, közülük őrültekházábán van., gályarabságát tölti vagy pedig a másvilágra került; de mi történjék, ha a férj és a feleség egyaránt jó egészségnek örvendő, és egyikük sem szór patkánymérget a másik levesébe? Mint a Paris Match című francia hetilap^ írja: »Ha valaki a bíróságon becsületesen azt mondja, hogy a családi élete nem sikerült, és az égé-. szét újra akarja kezdeni — akkor kurtán-furcsán kiteszik a szűrét.*> Egyébként még a verebek is csiripelik, hogy a válni szándékozóknak — barátaik, ügyvédeik és a bírák segítségével — okvetlenül a következő tragikomédia-sorozatot kell eljátszaniuk: Üres boríték csere A házasfelek kölcsönösen üres borítékokat küldenek egymásnak, hogy látható legyen rajta a postai keletbélyegző. Ugyanis ettől az időponttól kezdődik a tulajdonképpeni válási eljárás. Amikor a bíró megidézi őket, a házastársak megesküsznek, hogy azokban a borítékokban sértő tartalmú levelek voltak, s ezek »lehetetlenné teszik a további együttélési«. A sértő kifejezéseket pedig később írják meg, a válóper küszöbén, ahogyan az ügyvéd diktálja őket. Hamis vádak Az ilyen esetekben elengedhetetlen szitkok teljes készlete bármely ügyvédnél rendelkezésre áll. Az értelmiségi körök tagjai részére maró gúnnyal teli. emelkedett stílust választanak: »■Hogyan képzelhettem azt, hogy ez az engem olyannyira szerető leány, ez az ártatlan teremtés (üde rózsa, , megtestesült fiatalság), akivel megesküdtem egy életre, ilyen álnok, (kegyetlen, kapzsi, könnyelmű), asz- szonnyá válhat?! Az ön hűtlensége (léhasága, zsugorisága) miatt életünk pokol lett. Itt hagyom önt hódolóinak (a divatárusnőnek, a vidám kompániának) örömére, sosem térek vissza a családi jegekbe. Ëg önnel.,.ti Az egyszerűbb körök számára erősebb kifejezések is használhatók. Mindazonáltal ez még nem elegendő. Válni szándékozó házastársaknak még át kell esniük egy utolsó, végső aktuson. Tettenérés A házastársak elsősorban sürgősen leendő partnert keresnek maguknak. Ez lehet bárki: holmi ' telefonszínész- nöcske, vagy egyetemi hallgató, aki kis mellékkeresethez szeretne jutni. Azután kiválasztják a »harcteret« — ez lehet szálloda, gépkocsi, a természet lágy öle, avagy maga a »családi otthon«. A megcsalt házasfél a megállapított időben rendőrfelügyelő és tanúk kíséretében megjelenik a helyszínen. — A törvény nevében nyissák ki! Egyáltalán nem kötelező, hogy a párocskát, mint mondani szokás, anyaszült meztelenül találják. Némelyik bíró megelégszik a gyűrött párnáknak vagy a statiszták zavart ábrázatának puszta leírásával is. Egy színésznő például, aki mindenképp el akart válni erre nem hajlandó jámbor férjétől, gyermekkori barátnője segítségével csapdát állított neki. Amikor a szegény flótás a tárgyaláson felháborodottan harsogta, hogy az egész csupán megrendezett játék volt, a bíró hidegvérű-' en megjegyezte: — Ez nem számít. Csak nem azt akarja állítani, hogy megerőszakolták? Legközelebb legyen óvatosabb .., És legott felbontotta a kapálózó férjecske házasságát. így fest a »válás francia módra« három kötelező szakasza. De képzeljük el, menynyi botrányos eset fordulhat elő még csak úgy menet közben? ... Gellért György fordítása
