Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

A% új diáhotthon Lakótelepi íiatalok épült KISZ-lakótelep, nem is egy. Budapesten is akad né­hány, közülük a pesüőrinciről vannak élményeim. Azt hi­szem, az ország minden me­gyéjéből lehetne sorolni a példákat, ahol fiatalok kaptak új otthonokat, és a veszpré­mihez hasonlóan sok helyütt kalákában fáradoztak mielőb­bi megvalósításukon. Pestlőrincen egy riport kap­csán arról érdeklődtem egy fiatal házaspártól, hogy lakó­telepükön, ahol annak idején zömében fiatalok eresztettek gyökeret, tapasztaltak-e olyan változásokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy más az itt lakók életmódja, életvitele, életszemlélete? Ügy vélik: minden »őslakóban« már megérett az érzés, hogy itt lakom, ez az otthonom, összefogtak azért, hogy par­kok létesüljenek, játszóterek legyenek, sportversenyeken vetélkedtek a lakótelep »szá­néiért«. Gyerekeik már a he­lyi művelődési központ törzs­látogatói, szakköreinek tagjai. árpalotán, a Kálvária­dombon épült bányász Ifjúsági lakótelepen az otthont, a lakást teremtő munka kovácsolta baráti kö­zösséggé a szomszédokat. Köz­ügynek tekintik a részvétéit az óvoda, iskola, vagy éppen az ABC-áruház építésében. A parkosítások, a lakótelepi tár­sadalmi munkák mindenkép­pen a közösségi kötődéseket erősítik: még lehetne sorolni a példákat, de helyettük in­kább nézzünk kissé előbbre. Eléggé szórványosnak, szerve­zetlennek látszik a lakótelepi közösségek kialakítására ható kezdeményezések, törekvések sora. Külön-külön utakat pró­bál becserkészni az ifjúsági szövetség, a Hazafias Nép­front, a tanács stb. Minden­képpen összehangoltabban kellene olyan lehetőségeket felkínálni, amelyek egyrészt a lakótelepek anyagi valóságát gazdagítják, másrészt pedig a közős munkálkodás áttételei­vel a'kollektív érzés mélyíté­sét is szolgálják. V. L. Középiskolások Mekkája y Ä megye sok családjához ér­kezett levél augusztusban: »Kérjük a kedves szülőket, biztosítsák, hogy gyermekük 1978. szeptember 3-án (vasár­nap) délelőtt 10 óráig elfoglal­ja helyét a diákotthonban.., A diákotthon nevelőtestülete és dolgozói szeretettel várják a kedves szülőket, s az új közép­iskolai diákotthon lakóit.-« Trombita- és dobszó nélkül — mondhatni csöndben — nyílt meg a kaposvári Damja­nich utcai középiskolás diák­otthon. Impozáns, szép épület, két szárnyrésszel. Rossz, de új épületeknél gyakran használt kifejezéssel, most lakják be a diákok. Négyszáznál többen. S van itt hatvan tanítóképző fő­iskolás hallgató is »albérlet­ben«. Terényi Zoltán igazgató ka­lauzolt végig bennünket az új létesítményben. A színek fog­tak meg bennünket először: a szelíd fehér, a harsány piros és a tintakék. E három szín a legjellemzőbb az épületbelső­Impozáns, szép épület Segít a pszichológus, szociológus, sexológus Családügyi bíróságok Lengyelországban évek óta kísérleteket folytatnak a csa­ládi ügyekre vonatkozó igaz­ságszolgáltatás tökéletesítésé­re. A célkitűzés kettős: a lét­rehozandó szervezeti megoldá­sok biztosítsák a hatékony bí­ráskodás lehetőségét, ugyanak­kor legyenek előnyösek min­den érdekelt állampolgár szá­mára. Az egyik első lépés az volt, hogy pár éve 12 családügyi bíróságot hoztak létre. Átfogó elemzéseket készítettek a csa­ládról, a családi konfliktusok Megjelent a Somogy őszi száma „Gyümölccsel gazdag... Az évszakváltás színeivel | figyelmeztet az őszi hangulat- változásra Kerék Imre Gyü­mölccsel gazdag című verse. A Somogy nyári száma nyomot hagyott bennünk azúros ver­seivel, a bolgár összeállítás a tengert idézte. A Somogy újabb száma a begyűjtött ter­méssel — a kiegyensúlyozott színvonalú tartalommal — a szerkesztés »gazdálkodásának« a fontosságát húzza alá. Űj nemzedék érett hangján szól­nak azok, akik itt nőttek föl, s akiknek az éréséhez részben Hozzájárult a folyóirat is. »Benke László, a Somogysárd- tóI származó költő első köte­tében bizakodással és felelős­séggel keresi egyéni hangját« — írja méltatója a Csordítok nyírvizet kötet kapcsán. Kele­men Lajos kötete is összeállt, hamarosan az olvasók elé ke­rülhet a nyomdát elhagyó munka. Itt mondom el, feltű­nő, hogy a fiatal költők mily sok verssel fordulnak idősebb pályatársaikhoz: új jelenség­nek számító nemzedéki kere­sés, találkozás példái ezek. Rögtön elveszíteném a bizal­mamat, ha arra kéne rádöb­bennem, hogy az érvényesülés útját egyengető törekvésekről vau inkább szó... Kerék Imre versei, a Gyü­mölccsel gazdag, az őszi cso­kor Ilonának és a Rekviem Yorickért, Kormos István ha­lálhírére — a Somogy őszi szá­mának a legkiemelkedőbb al­kotásai közé tartoznak. Kor­mos István és Nagy László ha­tása nyomon követhető halá­luk után is: emberi, költői ha­gyatékukon nevelkedő nemze­dék próbál útjukra találni... Folytatni azt, amit ők meg­kezdték. Takáts Gyula versválogatá­sáról, a Vulkánok, fügefák cí­mű kötetről írt elemző tanul­mányt Vekerdi László. A ta­nulmány szerzője nemcsak a verseket próbálja értelmezni, hanem a róluk szóló méltatá­sokat is ismerteti — a kritika kritikáját adva. Berzsenyi niklai évei — itt töltött élete — távolabbi ha­gyomány. Az örökség tárhá­zát nyitogatta Virányi Pál Da­ni uraság földjén című riport­ja. (E műfaj mintha a többi féltestvére lenne, oly ritkán kap helyet a Somogybán. Tu­dósítások helyett a maiság felmutatásának értékesebb tükre a riport, erre kellene több ösztönzést adnia a szer­kesztésnek. Az eseménytudósí­tás aligha feladata a folyóirat­nak, kivétel. — az irodalmi, művészeti élet fontos hírei, történései.) A Művelődés rovat az új is­kolai dokumentumokra kon­centrál, Rácz Jenő a felkészü­lésről irt, a közvéleményt ku­tatta. »A pedagógusköztudat- ra a bizakodás és a bizonyta­lanság egyaránt jellemző« — állapítja meg. A felügyelet célját világosan fejti ki: a legnagyobb őszinteséggel, jó­akarattal segíteni a pedagógu­sokat feladataik megvalósítá­sában. Kelemen Elemér a me­gyei oktatáspolitikai aktíván elmondott hozzászólásának ki­bővített változatát nyújtotta be a szerkesztőségnek. A peda­gógus-továbbképzés új felada­tait ismerteti. A Szülőföldünk rovat Hoch János kaposvári éveit idézi Király István kuta­tása nyomán, Laczkó András Pálóczi és Csokonai barátságát mutatja be. A húszéves Somogyi Fotó- és Filmklubról szóló történeti áttekintés az érdemekben gaz­dag csoport munkásságát állít­ja reflektorfénybe a jubileum alkalmából. A Somogy őszi számának a fotói is nagyobb részt a klub tagjainak munkái. H. B. alapvető okairól. Köztudomá­sú, hogy a mai család intéz­ményének működése — min­den kedvező társadalmi átala­kulás ellenére — rendkívül bo­nyolult. Nemegyszer elenged­hetetlen a bírósági beavatko­zás, hiszen a családi viszá­lyoknak szélesebb társadalmi következményeik vannak. Világosan mutatja ezt a bí­róság elé kerülő fiatalkorúak növekvő száma. Szintén sokat­mondó a lengyelországi válá­sok számának emelkedése (1976-ban 43 ezer). Egy házas­ság felbomlása pedig újabb problémákat okoz: a szülői fel­ügyelet gyakorlása; a tartási kötelezettségek teljesítése; a vagyon, a lakás megosztása stb. Eddig a családvédelem te­rén a fiatalkorúak bíróságai maguk végezték a nyomozási és a megelőző tevékenységet is. Az idén január 1-től átala­kították a lengyel bírósági szervezetet ; ezentúl büntető, polgári, valamint családügyi bíróságok fognak működni. Milyen jellegű ügyek kerül­tek a családügyi bíróságok ha­táskörébe? A család és a gyer­mekek gondozására vonatkozó eseteken kívül — mint a vá­lás, a tartásdíj, a vagyonmeg­osztás, a kiskorúak gondozása — átvették a büntetőügyeid egy részét is. Ez utóbbiakhoz tar­tozik a családtagok bántalma­zása, a kiskorúak alkoholhoz szoktatása, valamint a tartási kötelezettség alóli kibúvás. Az új családügyi bíróságok Lengyelország minden na­gyobb városában megalakul­tak, a bírói testületet 382 női és 114 férfi bíró alkotja. A gyámhatósági pártfogók mun­káját csaknem 10 ezer társa­dalmi aktivista, több ezer népi ülnök, valamint pszichológu­sokból, szociológusokból, sze­xológusokból és pedagógusok­ból álló családügyi csrmn»*ok is segíteni fogják. re. A tágasság érzetét adják eg-úitt. A bejárat mellett — melyhez, mint a várakhoz híd vezet — a leendő portásfülke. Fiúk pingpongoznak a föld­szinti aulában. Innen nyílik az önkiszolgáló rendszerű étterem ajtaja — mintha valódi és na­gyon kellemes bisztró volna —, innen tárul a nagy klubterem ajtaja is. A tervek szerint két színes televízión nézik majd a diákok a műsorokat. Van itt egy büfé is. A földszinten lesz a könyv­tár, melynek három helyiségét egybe tudják nyitani. Megin­dulnak a rendszeres diákottho­ni rádióadások, a stúdióterem már rendelkezésre áll. Igazga­tóhelyettesi, igazgatói szobák, orvosi rendelő helyiségei. Az emeletre, a tanulószo­bákhoz széles lépcsősor vezet föl. Fönt kézzel rajzolt plaká­tok invitálnak francia műfor­dítói szakkörbe, gitártanfo­lyamra, fotósnak, anyanyelvi körbe stb. A két ügyeletes, Lu­kács Zsuzsi nagyatádi kislány és Béri László ordacsehi fiú igazít el bennünket. Benyitunk az egyik tanulószobába: tető- világítású, tiszta helyiség. Ket­tős íróasztaloknál tanulnak az otthon lakói. Igaz, szükség­megoldásként délelőtt a keres­szekrény. Jozó Marika lengyel­tóti és Böndicz Ibolya zákányi kislányt éppen beszélgetés közben zavartuk meg. Nincs rossz dolguk itt, annyi bizo­nyos. Ételmelegítő helyiség, vasa- lószoba. Fürdőik. Zuhanyró­zsák sora, mosdókagylók rend­je. Lukács Zsuzsi harmadéves tanuló lakott a Latinca kollé­giumban is. Milyen érzés itt, ezt kérdeztük tőle. — Mi tudtuk, hogy itt szebb, jobb lesz. De, hogy ennyire...! Ott egyetlen helyiségben negy­ven ágy állt. Nyolcvanan-ki- lencvenen szorongtunk a ta­nulószobákban. Tíz zuhany ju­tott háromszáz gyerekre. Itt nincs nyüzsgés... Terényi Zoltán igazgatóé a szó. Ügy érzem, zökkenők nélkül indultunk ebben a SAÉV által épített, hétemeletes épület­együttesben. Persze, mint min­denütt, itt is vannak bizonyos hibák: a lift nem működik, né­ha nincs víz a felső szinteken stb. Az indulás gondjai ezek. Fiatal nevelői testületünk van, ez jó is, gond is. Egyhetes tan­folyammal igyekeztünk felké­Leányszoba kedelmi szakközépiskolások órái folynak nyolc teremben, ilyenkorra azonban már átve­szik a szobákat a kaposvári két gimnázium, a gépészeti szak- középiskola és a közgazdasági technikum tizenévesei. Van egy rajzterem is ezen a szin­ten, megfelelően bebútorozva. A gyerekek négyes szobák­ban laknak. Bognár Erzsébet, a tizenhét fős testület egyik fiatal pedagógusa kísér el ben­nünket, s mutatja be a már egyéni ízlést is tükröző lakó­szobákat. Négy, szürkével ta­kart ágy fölött könyvespolc. Suzi Quatro, Elvis Presley és beategyüttesek képei. Beépített szülni az évnyitóra, a munká­ra. Hetenként tartunk értéke­lő értekezletet, továbbképzést. A tartalmi munkáért is mi fe­lelünk. Már létezik a tizenkét fős cLiáktanács ■ és a felelősi rendszer. Nem titok, szeret­nénk idővel elnyerni a kollé­gium rangot. Ehhez a lányok, fiúik segítsége, az önkormány­zat életképessége is kell. Opti­mista vagyok, s ezt táplálja bennem, hogy az első akadá­lyokat simán vettük. Bizonyára így lesz ez később is. Minden, adva van ehhez. Leskó László » M eggyőződésem,' hogy. nem ölhetett kézzel, a áültgalambra várva teng-leng ifjúságunk, miköz­ben hol felerősödve, hol kissé csitulva folyik a »-Hogyan él­jünk?-« vita. Vita, amely ter­mékeny módon sokkal erezet- tebben hatol a kérdés mögé, ínint ahogy azt bármikor is gondoltuk volna. Alkotó vitaként gyűrűzik fiatalok és »•felnőttek-« között egyaránt akarva-akaratlanul magával sodorva a közömbösöket is. Az érett nemesfa is akkor adja ki magából mélyerezetét ha sokáig, gondosan csiszol­juk, munkáljuk. A hasonlat azután fogant meg bennem, hogy egy ankéton kérdésként kaptam: vajon milyen közös­ségek a lakótelepi fiatalok társulásai, lehet-e egyáltalán közösségformálásról beszélni, például egy ifjúsági lakótele­pen, egy hajdani KlSZ-lakó- telepen? Tapasztalható-e egyáltalán különbség »-ifjúsá­gi-« és »felnőtti-lakótelep kö­zött? A fiatalok akarnak-e valamit Is tenni egy lakótelep közösségéért? Tény, hogy bármilyen élet­korú lakókkal benépesült la­kótelepnek, új háznak, vagy városrésznek idő kell ahhoz, hogy lakói gyökeret eressze­nek, alkalmazkodva hozzáido­muljanak új környezetükhöz. Tehát kell, szükséges egy bi­zonyos érési idő, amelynek elteltével már lehet keresni az árnyalatokat, lehet óvatosan számon kérni a közösségi je­gyek mélyei-ezetét Különösebb szociológiai fel­mérés nélkül is köztudomású, hogy nemcsak a szakemberek, hanem a közvélemény szemé­ben is két táborra szakad, a vélemény a lakótelepekről. Az egyik csoport alvó városré­szeknek, befelé forduló, el­idegenedő övezeteknek tekinti a lakótelepeket, a másik pedig az ellenkezőjét próbálja bi­zonyítani, és az ellenkezőjét szeretné tapasztalni is. Az utóbbiak mellé teszem le a voksomat, még akkor is, ha az első bizonyítása sokkal egyszerűbb lenne. Érvpéldákat keresek, és akadnak is. Kecskeméten a »szokásos« huzavonák és bo­nyodalmak után végre rheg- valósult az albérlők háza, fia­talok vertek tanyát az egyéb­ként is új lakótelepi környe­zetben. A város a példát Szombathelyről vette, ahol már a korábbi években ha­sonló elképzelések alapján felépült és megvalósult a fiatal házasok otthona. Azóta tudtommal Szegeden is hont foglalhattak a fiatalok szin­tén »saját« házban, új lakó­házak között. Pécsen szintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom