Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
Mi lesz veled, Sólyom Anna? ' BröSBöMt? Ezt mondtad: 1 Ennyire hadilábon állnáj a •Orvos akartam lenni!-« matematikával? Nem illendő Aztán az iskoláról meséltél, ahol kedvenc tantárgyad az orosz és a történelem volt. S ha nem is kitűnő, de az elsők között voltál az osztályban. Tanulni akarsz, említetted, ha most nem, akkor később ... De miért nem -most? — kérdeztem én. Mert nincs rá pénz, felelted halkan, és lehajtottad a fejed. És én nem értettem, miért mondtad. pénzről beszélni, de mégis meg kell mondanom, hogy a városi tanácson kiszámoltuk: semmivel sem lesz rosszabb a sorod az iskolában, mintha gyárban dolgoznál. Sőt, egy kicsit talán jobb is. És ráadásul egész nap csak tanulnod kellene. Akkor hát miért? Pénz kell a családnak! — mondtad. Épülni akartok, meg sok mindent vásárolni! Hiszen mindketten tudtuk, hogy a város neked Ítélte azt az ösztöndíjat, amelyet egy nyugalomba vonult pedagógus alapított éppen az ilyen tehetséges fiatalok támogatására, mint te vagy. Elfelejtetted volna? Jelentkeztél az ügyi szakközépiskolába, ahova fel is vettek, hiszen jól tanultál Ösztöndíj, segítség, talán ingyenes kollégium és menza várt rád, a egy ............... s zép pálya amelyen messzire vezet az út... Te visszautasítottad ! Most a fonalgyárban dolgozol Miért? — kérdeztem újra. Jól érzem magam a gyárban — mondtad válasz helyett — Szeretem a gépeket, szeretnék gépen dolgozni! Olyan gyorsan forog a gép és olyan szép! Jó itt lenni! — S láttam az ar codon, hogy így is érzel Én mégsem értelek. Osztály- főnököd sokat mesélt rólad. Szerettek az osztálytársaid. : Mindenki hitte, hogy te még sokra viszed. Emlékszel, amikor még az osztálytársak is ellened fordultak? Megharagudtak rád, mert te azt mondtad, nem akarsz tanulni Vajon tudod-e, hogy az országban száz és száz veled egykorú gyerek veszi keserűen tudomásul hogy nem vették fel abba az iskolába, ahova jelentkezett? Ilyen is van, de te nem tartozol közéjük. Te visszautasítottad az ösztöndíjat, az iskolát! Ez nagyon szép tőled, de hát látod, a kereseted nem volna kevesebb. És én nem is vagyok bizonyos abban, hogy egy tizennégy éves kislánynak mindenáron a gyárban a helye, ha egyszer többre hivatott Ezt nem én mondom, hanem a tanáraid, s azok a nénik ott a tanácson. Becsülnek téged és bíznak benned most is, hiszen még mindig nincs késő! Üres még a helyed a kollégiumban, saz igazgató visszavár. Mit mondjak neked? Hogy a tervek valóra válthatók? Hogy csak tőled függ, s valóban orvos lehetsz? Hogy bármilyen nagyszerű érzés az első kereset ezt is meg lehet szokni, s hogy elóbb-utóbb megtudod, a pénz önmagában nem boldogít? Attól félek, ezek a szavak a te számodra nem sokat mondanak, s talán hallottad már elégszer, ki tudja, unod is már... Jókai, a filmíró Egy fiúról mesétek Inkább. Éppen olyan kis házikóban született, mint te, sőt még sokkal kisebben, ahol villany sem volt. Ott nőtt fel több testvérével, és amikor tizennégy éves volt, hasonló álmai toltak, mint neked. A nevét ma az egész ország ismeri: Oláh Istvánnak hívják. Nem olyan jóképű fiú, mint amilyen csinos lány te vagy, és még valamiben különböztök: ő nem tért el az elhatározásától! Éveken át gyakorolt, mert elhatározta, hogy az ország legjobb szava- lója lesz. Mondanivalója volt az emberekhez, el akarta mondani azt a sok örömet és bánatot, mely a kis házak között terem. Első lett a Ki mit tud? versenyén, s Major Tamás személyesen gratulált neki... Egy másik fiú jut az eszembe, öt Bari Károlynak hívják. Fiatalon lett híres költő. Vajon ismered-e ókét? Tudod mi volt számukra a legfontosabb? Bebizonyítani, hogy a távolságokat le lehet győzni ! Bárhol szülessen is az ember. Hidd el, Anna, Küvadártól nem hosszú az út a nagyatádi kórházig! Neked könnyebb lesz. Csak el kell indulnod. És tudnod ikéll azt is, hogy ott várnak rád. Bizonyítsd be, hogy nem volt tévedés neked ítélni az ösztöndíjat! Ebben az országban harminc évvel ezelőtt nagyon sok volt a hozzád hasonló gyerek. Tudnod kell, hiszen szereted a történelmet. Akkor, a háború után elhatározták a felnőtték, hogy új világot építenék. Olyan világot, amelyben minden gyerek valóra válthatja az álmait. Nagyon nehéz munka volt, rengeteget kellett fáradni, amíg máig jutottunk. Látod, ez a harminc év kellett ahhoz, hogy tené- ked ösztöndíj Jusson. Tudom, nem könnyű a helyzeted, de egyáltalán nem reménytelen! És édesanyád sem bánná, ha tanulnál... Vajon eljut-e hozzád, amit írok? S ha eljut, elolvasod-e? S ha elolvasod, eknész-e az iskolába, hogy helyrehozd, amit elrontottál? Vajon érzed-e, hogy az életedről van szó, s hogy ez a szó: NEM! talán már soha nem válik igenné? Vajon elhiszed-e nekem, s mindazoknak, akik segíteni akarnak, hogy még mindig nem késő? Aggódom érted. Mi lesz veled, Sólyom Anna? Üdvözlettel, Ahogyan Shakespeare az i örökké divatos és mindig sikeres színpadi szerző, úgy fémjelzi Jókai Mór neve a magyar film- és tévéfilmgyártást, ‘ egyik legsikeresebb szerzőként. Knoll István rendező- operatőr meet arra vállalkozott, hogy dokumentumfilmben dolgozza fel a Jókai-mű- vek megfilmesítésének történetét — Pánczél György barátomnak — mondja —, hatalmas filmtörténeti archívuma van. Ebben böngészgetve jutott eszünkbe az ötlet: föl kellene térképezni Jókai filmes múltját és jelenét (Bár ez utóbbi szinte lehetetlen, hiszen máris új Jókai tévésorozatot kezdett Horváth Ádám, a Mire megvénülünk-et) A Jókai-filmek múltja is hallatlanul érdékes. A tévében a legutóbb látott Fekete gyémántokat például eddig háromszor filmesítették meg. Az elsőben Somlay Artúr játszotta Berend Ivánt a másodikban Jávor Pál, legutóbb pedig Huszti Péter. Sajnos nagyon hiányosak a régi filmek kópiái, viszont nagy kincsre bukkantunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár raktárában: gazdag fotóanyaggal rendelkeznek még a némafilmek korából is. Így aztán a Somlay játszotta Berendet csak fotón láthatják a nézők, de párhuzamos jelenetet láthatnak Jávor—Rózsahegyi, illetve Huszti—Solti Bertalan közreműködésével. ____ — Meg is szólaltatják a közreműködőket? — Szívesen nyilatkozott Lázár Mária, aki egy régi Jókai- filmben játszotta első filmsze- repét, s Béres Ilona, aki az Aranyember három feldolgozásából a legutolsóban debütált. — Hány Jókai-feldolgozás született? — Csaknem negyven; ■ a sor állandóan nő; Jókai a legkedveltebb filmszerzők egyike. A hatvanas évektől a televízió is gyakran használ Jókai -müvet. Sok kis novelláját és nagy romantikus regényét ültették képernyőre. Filmünk során megkérdezzük a rendezőket, ki, miért vállalkozik arra, hogy Jókait rendezzen. Felel Várkonyi Zoltán, aki rendezői habitusánál, alkatánál és érdeklődési körénél fogva egészen más okok miatt nyúl Jókaihoz, mint például a legutóbb sugárzott kétrészes televíziós feldolgozás rendezője, Hajdúfy Miklós. Knoll Istvánék családi könyvtárában egymás mellett sorakoznak a Jókai-kötetek, díszkiadás és egyedi mű. Ez a könyvszekrénysor szerepel majd a műsor főcímén. S ez ! magyarázatul szolgál arra a kérdésre is, miért rendez filmet Knoll István éppen a Jó- kai-írások megfilmesítéséről... I \ X. A. Bencsfk András Pintér István A „kémfejedelem” tündöklése és bukása Várták már a pályaudvaron A GPU már esztendők óta jelentős befolyást gyakorolt a Tröszt nevű ellenforradalmi szervezetre. A szovjet elhárítás vezetői, akik oly sok ellenforradalmi csoportot számoltak fel, megtehették volna ezt a kezdet kezdetén a Tröszttel is, de úgy vélekedtek, hogy az ellenforradalmi erők amúgy is igyekeznének csoportokat létrehozni, amelyek fölfedezése és leleplezése újabb nehéz feladatokat jelentene, ha viszont a Trösztöt nem számolják fel, hanem légypapírként használják, az sokkal kedvezőbb számukra. A GPU bizalmi emberei és munkatársai a Trösztben jelentős befolyásra, vezető szerepekre tettek szert. így lett a, Tröszt »k ül Úgy minisztere« Zaj és fuga A III. dunántúli tárlat ürügyén vaslatot tesz. A kiállítás fogyatékosságai alól semmiképp sem vonhatja ki magát ez a testület sem. Milyen perspektívát látunk a dunántúli tárlatok folytatásában? A Somogyi Képtár, mint a rendezvény gazdája — persze nem egyedül, hanem fölkért szakemberek segítségével — rendszeresen és részletesen foglalkozzon a Dunántúl képző- és iparművészetével. Az itt élőkkel tartson kapcsolaNémeth János kerámiája Zenei hasonlat kívánkozott ki belőlem a III. dunántúli tárlat ürügyén. A látvány, melyet a Somogyi Képtár nyújt, arra késztet, hogy kimondjuk: zajos ez a kiállítás, holott zenekari művet reméltünk. A harmónia végett citáljuk példa gyanánt a szembesítésre a fugát. Hangozzék el bartóki disszonancia vagy baohi fuga — mindegy, a partitúrában a hangoknak megvan a pontos helyük. Így képzelnénk el a dunántúli képző- és iparművészeti tárlatot is! A rendező szervek — a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a megyei múzeumok igazgatósága és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége két dunántúli területi szervezete — ismét célba vették a dunántúli tárlatot. Ám ez így olyan céltábla, hogy lehetetlen tízes kört lőni... Ne csak a céltáblát okoljuk, talán a puska is félrehord. A két évvel ezelőtti tárlaton ( hatvanötén — százharminceéy alkotással — vettek részt ; az idén a meghívás többnek szólt — hetvenhétnek —, ám a jelentkezés során ez a szám megfeleződött, mindössze huszonnyolc képző- és iparművész hatvanhárom alkotása szerepel. A két év közti számadatkülönbségek azért nem fejeznék ki semmit, mert a kevesebb is lehetne több... A kévééiből pedig zsúfolt bemutató lett : megérezvén a minőségi és mennyiségi“- bajokat, a kiállítás rendezője szűkítette a Somogyi Képtár terét. Ez olyan trükk, amelyet megbocsáthatunk, mivel a tárlat létrejöttét igyekezett szolgálni. A rendezéstől azonban másféle szolgálatot várunk. Alapvetően azt, hogy az értékeket tárja a nézők elé. A zsűri feladata talán annyiban felélősségtéljesebb és több, hogy a díjakra is jatot katalógusok gyűjtése, kiállításlátogatások útján. A megismert értékek — irányzatok, törekvések — alapján születhet olyan «-partitúra«, amely nem zajhoz vezet... A látott műveik némelyikéről nem szólhatok, mert — ahogy az egyik avatott szakember fogalmazott — értékelhetetlen, Dohnál Tibor Etűdök című sorozatában mintegy negyven kép készült, és belőlük kettő szerepel. így vagyunk Lantos Ferenc és talán még Kerti Károly grafikáival is, amelyek sorozat- és rendszerjellegűek. Bizonyára szembetűnőbbek lennének a jobb munkák, ha nem zavarná a nézőt minduntalan a megengedettnél magasabb zaj- decibeL.. Szekeres Emil — nagydíja megérdemelt — két pasztellje a legigényesebb munkáik közül való. A tájlíra ezen a fokon személyes vallomássá válik, elkülöníthetetlen a festő egyéniségétől. «Érzékeny« tájak — mondhatni legfőbb jellemzőül ezekről a képeikről. Németh János ikerámiáá képzőművészeti igényűek. Olyan edényeket mutat be a zalaegerszegi iparművész, amelyek rokonok az ősi és a népi művészettel is. Giczy János naiv szemléletű, öregekért aggódó, őket féltő képei is »megszólítják« a nézőt. A szobrászat olyan lehetőséget kapott a tárlat rendezőitől, amilyennel eddig még nem élhetett Anyagiban, méretben — tematikában — nem került korlátok közé. Bors István Piéta (Tatabánya, 1978. február 16. emlékére) és 1514 című szobra egyeduralkodóan bizonyítja, hogy érdemes volt a kiírásban utat engedni a «méretes« alkotásoknak is. Rangjukat persze nem nagyságuk, kiterjedésük adja, hanem valódi művészi értékük. Felsorolásszerűen emeljük ki még a néző figyelmébe ajánlott műveket: Csiszár Elek, Honty Márta, Szabados János, Vdvardy Erzsébet, Szabolcs Péter alkotásait. Díjazott és nem díjazott művekről egyaránt esett említés: a díjak nem vitathatatlanok, igazi értéküket a művek magukban hordozták. Korányi Barna Giczy János: Naphívogatő Jakusev, egy egykori ellenforradalmár, aki azonban ez időben már őszintén szolgálta hazája új hatalmát A »Krasz- nostanov« házaspár Jakusev kezdeményezésére, Jakusev pedig a GPU-nál kidolgozott tervek szerint cselekedett. Azon a napon, amikor az Intelligence Service ügynöke Helsinkibe érkezett, azonnal találkozott Jakusevvel, s természetesen fogalma sem volt, hogy az összeesküvő csoport egyik hangadója tulajdonképpen a GPU embere. A találkozóról Jakusev ezt a jelentést adta: «Reilly szürke kabátot és elegáns, szürkekockás öltönyt viselt. Kellemetlen benyomást tesz az emberre. Szúrós tekintetű, alsó ajka élesen élő- reugrik. Nagyon elegáns. A beszélgetések során fölényesen viselkedik. Azzal kezdte, hogy most nem áll módjában Oroszországba utazni. Két- három hónap múlva azonban szívesen eljön, hogy megismerkedjék a Tröszttel. Erre én azt mondtam: — Hát érdemes volt Amerikából Helsinkibe utazni és aztán megtorpanni a küszöbön? Reilly erre azt válaszolta, hogy szerdán indul vissza a hajója, amelyet feltétlenül el kell érnie. Amikor Reilly kijelentette, hogy a jelen pillanatban nem utazhat, én nyugalmat erőltettem magamra, a kifejtettem, ha csak az időhiányon múlik, akkor ne aggódjék. Ütját úgy szervezzük meg, hogy szombaton reggel Leningrádban lesz, ott tölti a napot, este Moszkvába utazunk, vasárnap egész nap tárgyalhat a Tröszt politikai tanácsának tagjaival, vasárnap este visszautazik Le- ningrádba, ott tölti a hétfőt, és még aznap éjszaka a «kapun« keresztül visszatér Helsinkibe, ahová kedden érkezik meg. A szerdai hajót tehát simán eléri. Reilly rövid gondolkodás után kijelentette: «Meggyőzött. Rendben van. Utazom önneL« Én akkor rátértem az utazás részleteire, és felhívtam Reilly figyelmét arra, hogy ruhát kell váltania, mert elegáns külföldi öltönye Moszkvában szemet szúrhat. Megállapodtunk, hogy szerzünk számára magas szárú csizmát és sildes sapkát.« Reilly még írt a feleségének, aztán indultak is. A «kapu« rendben volt — simán átjutott Reilly a határon, ahol egy határőr várta. Reilly úgy tudta róla, hogy ellenforradalmár, a valóságban azonban ő is a GPU segítőtársa volt. Ö tette Reillyt és Jakusevet vonatra, ahol észrevétlenül követték egészen Leningrádig, ahol ismét jó kezekbe került: Scsukin, aki a «Tröszt megbízásából« várta őt, a GPU munkatársa volt. A »mesterkém« egy megrendezett »földalatti összejövetelen.« yett részt, aztán Jakusev társaságában folytatta útját Moszkvába. Mekkora volt a boldogsága, hogy a pályaudvaron három lelkes ellenforradalmár várta őt — és mekkora volt későbbi megdöbbenése, amikor rá kellett jönnie, hogy mindhárman a GPU emberei voltak. Velük és másokkal itt ismét »illegális összejövetelre« került sor. Egy mesteri akció után Reilly azt magyarázgatta a szovjet elhárítás embereinek, akiket megbízható ellenforradalmár összeesküvőknek hitt, hogy véleménye szerint honnan kellene pénzt szerezni az összeesküvéshez: — Oroszországban hatalmas művészeti értékek vannak. Rengeteg értékes kép, szobor van a múzeumok birtokában. Ezeket kellene megszerezni, és eladni külföldön. Elsősorban azokra a műalkotásokra gondolok, amelyek most a raktárakban vannak, nincsenek kiállítva, és így eltűnésüket nem veszik azonnal észre. Az értékesítést én magamra vállalnám... (Vége következik)
