Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

Kártérítést köreteit a betörő A franciaországi Troyes vá­rosában 8 hónapi börtönbün­tetésre ítéltek egy műhelytu- lafjdooost , mert vflcendházát pokolgéppé alakított tranzisz­toros rádióval »biztosította be«. Amikor a házba betört két bűnöző, az egyik életét vesztette, a másik pedig sú­lyos sérüléseket szenvedett. A tulajdonos mentségére szolgál, hogy a ház ajtajára táblát akasztott ki, amelyen figyelmeztette a tetteseket a robbanás veszélyére. A saját maga készítette rádiókészülé­ket egy szekrényben helyezte eL Azért szánta él magát er­re a lépésre, mert vflkendhá- zában már tizenkétszer jártak betörők. A troyes-i bíróság megálla­pította, hogy az effajta önvé­delem túllépi a megengedhe­tő mértéket és törvénytelen. A bíróság ugyanakkor eluta­sította a robbanást túlélő, s időközben felépült tettes kö­vetélését, miszerint a ház tu­lajdonosa fizessen néki kárté­rítést a betörés során elszen­vedett testi sérüléseiért. Franci aonszág-szerte nagy feltűnést keltett a különös per, mert a ház tulajdonosa vallomásában arra hivatko­zott, hogy ő csupán jogos ön­védelmet gyakorolt. Az intelligencia generáción ként növekszik Az in teli igened atesztek vi­szonylag gyorsan elavulnak. Ezért bizonyos időközönként újjá kell alkotni őket Ellen­kező esetben a soron követ­kező korcsoport számára túl egyszerűek lesznek. Ezt a kö­vetkeztetést vonta le a hei- delbergi pszichológia profesz- szor, Franz Emmanuel Wei- mert abból a megfigyelésből, hogy a jobb tanulási feltéte­lek és a tömegkommunikációs eszközök fejlődése minden ge­neráció számára új, a koráb­biaknál nagyobb intelligenciát tesz lehetővé. Weinert megfigyelései sze­rint a fiatalabb korosztályok jobban megoldják az intellj- genciate&zteket, mint az ötven és hatvan év közöttiek. Ugyanakkor az azonos cso­portoknál végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a tel­jesítmény az évek során töb- bé-kevésbé folyamatosain nö­vekszik, egészen a magas életkorokig. micefifvapi Aitonatikis nMMrcés MAGAZIN Építkezési kuriózumok Milyen anyagból és miképpen építkezünk? JUTÁBÓL A trópusi -növény, a juta szá­rának erős, vízálló rostjait, amelyeket kötözőanyagok, de­korációk és kárpitozó anyagok, valmint kötéláru gyártására használnak, Bangladesben nemrég építési célokra is al­kalmazni kezdték. Űj építő­anyagot dolgoztak ki: jutával kevert, műanyagból készült le­mezeket, A jutalemezekből épült házak a szakértők sze­rint a hideg napokon jól tart­ják a meleget, a hőségben pe­dig kellemesen hűvösek, amellett nem ártanak nekik sem a hurrikánok, sem a ha­talmas esőzések. ÜVEGEKBŐL A Jugoszláviai S!avonski-Sti- tarban lakó Ivan Gasparevic sörösüvegekből épített magá­nak házat. Az üvegeket az al­jukkal fordította kifelé, így az épület zöldes színő lépesméz­re hasonlít. A 23x25 méteres épület felállításához Gaspare­vic több mint 22 000 sörösüve­get használt fel. Az építményt cseréptetővel fedte le. Gaspa­revic szerint — aki egyébként tanasztalt kőműves — nincs semmi furcsa abban, hogy ép­pen ilyen házat épített magá­nak. Egyszerűen ki akarta pró­bálni hogy építőanyagként mennyire tartósak a palackok. SZEMÉTBŐL Hollandiában új építőanya­got mutattak be, amely állat­tartó épületek és azok belső be­rendezéseinek építéséhez alkal­mazható. Az új anyag háztar­tási szemétből és cementből készül. Előnye: éghetetlen, úgy formázható, mint a fa, s ellen­álló a baktériumokkal és a gombákkal szemben. KERTTEL Osztrák építőművészek egye­dülálló nyolcemeletes irodahá­zat terveztek, mely az üzemel­tetéshez szükséges energiát maga termeli meg. A világítási és fűtési energiát a tetőre el­helyezett napelemek szállítják, valamint a szélmeghajtású aggregátok, emellett a föld alatti meleg vizű forrásokból is nyernek hőt. Az üvegtető alatt kert lesz, mely az iroda­ház éttermét látja el zöldség­gel. TÖMÍTÉSSEL Svéd mérnökök újfajta gyé­kényszerű anyagot készítettek, mely a lakóépületekben jól al­kalmazható hangszigetelésre. A szigetelőanyag speciálisan preparált elasztomerből készül. Az az energia, mély a rezgést a szigetelő anyagba juttatja, az elasztomer hosszú láncú ré­szecskéinek súrlódása követ­keztében hőenergiává alakul. Megállapitották, hogy az új hangszigetelő anyag alkalma­zásával a szomszédos helyisé­gekből érkező zaj még 10 deci­bellel is csökkenthető. fantáziával . A lélektelen urbanizáció, amely elnyomja a mai embert, kibírhatatlan — jelentette ki Pit Biom holland építész, aki azt javasolta, hogy forduljunk szembe az építkezés gépies szabványosításával, és építsünk olyan házakat, amelyek nem függőlegesek, hanem oldalra dőlnek. A rajongó építész nem maradt meg az elméletnél — maga is épített már néhány ilyen házat. Mindössze az a probléma, hogy egyelőre még senkit sem talált, aki hajlandó lenne azokban lakni. Red Top Ha valakinek rosszul áll a szénája.. • Energia a hullámokból ö, kedves barátaim! Igen szomorú dolgokat olvasha­tunk arról, hogy milyen a helyzet a Svéd Királyságban! Az acélöntödékben és a réz­bányákban, akárcsak a gépko­csiiparban — csökken a ter­melés. Ugyanez tapasztalható a sajtó terén is. Az egészről pedig a munkások és az al­kalmazottak tehetnek. Ha pe­dig minden jól megy a válla­latnál — ez az igazgatók ér­deme. A jelenleg kialakult hely­zetben egy magamfajta ta­pasztalt tanácsadót kellene igénybe venni, mert én aztán mindenki másnál tájékozot­tabb vagyok a kedvezőtlen konjunktúráról. A legelső és legfontosabb szabály: az embernek soha­sem szabad a szegénység miatt panaszkodnia. Az illető­nek csupán »véletlen nehézsé­gei« vannak, mint ezt nálunk, a hivatásosok körében neve­zik. Egyébként pedig »csodá­latosan remek« a helyzete. Másként kitől kaphatna akárcsak egy koronát is hitel­be? Azután hitelláncot kell lét­rehozni. Az ember kölcsönkér egy koronát A-tól. Amikor el­költi, kettőt kér kölcsön B-től és elszámol A-val, hogy pedig lekvittelje a B-vel szemben fennálló tartozását, C-hez for­dul. Ez a legegyszerűbb mód­szer. Ha valakinek valóban rósz- szül áll a szénája, akkor fel­tétlenül borotválkozzék meg és öltözzék a szokottnál gon­dosabban, és minél drágább vendéglőben ebédeljen. Természetesen más út is választható: az ember lehet szegény, de büszke. En azon­ban észrevettem, hogy ezzel a szereppel csak az igen gazdag emberek tudnak megbirkózni. Egyszer, ködös ifjúságom haj­nalán, egy újságnál dolgoz­tam, és az éppen azért ment tönkre, mert túlságosan sze­génynek tetette magát. Hi­szen semmi szükség sem volt arra, hogy a postát használt borítékokban küldözgessék szét! Mindmáig úgy vélem, az új­ság vezetősége végzetes hibát követett el, amikor takarékos­ság céljából felszámolta a sportrovatot. En meg nem átallottam a lakásán fölkeres­ni a tulajdonost, és néhány ceruzát meg noteszt kérni tő­le. Azok ott hevertek a pianí- non, előtte pedig a laptulajdo­nos szépséges lánya ült. En akkor a sportrovat kezdő va­dászkutya-szakértője voltam, és örökre elveszítettem min­denféle esélyemet a lánynál, amikor megkérdeztem az ap­jától: »Elvehetek egy darab­ka cukrot a kutyámnak?« Hát így van ez. Fel a fejjel. Talán legjobb volna, ha fognánk jnagunkat, és álla­mosítanánk az egész gazdasá­gunkat? De akkor felbőszül­nének a pénzeszsákok... (Ford.: Gellért György) Világszerte sok kutatócso­port foglalkozik a tengerek és óceánok hullámaiban rejlő hatalmas energiamennyiség hasznosításának lehetőségei­vel. Megfelelő elméleteket, berendezéseket, eszközöket dolgoznak ki ennek a veszen­dőbe menő energiának a meg­mentésére és kiaknázására. Az energia kihasználásának lehetőségét a hullámzás vál­tozékonysága teszi problema­tikussá. _ A tengereken vi­szonylag ritka a nagy hullám. Ezért az erős szelekre, hatal­mas hullámokra tervezett »-hullámerőművek'« teljesít­ménye igen nagy lehet ugyan, de azt a teljesítményt csak egészen rövid ideig szolgáltat­ják. Egy kisebb hullámzásra, illetőleg teljesítményre teeve­zett szerkezet viszont az idő legnagyobb részében működ­het, jócskán ki lehet tehát használni, így gazdaságosabb^ nak látszik, mint a rövid ideig használható, nagy mé­retű berendezést A kutatók mérései szerint az Atlanti-óceán energiatar­talma nagyoíbb ugyan, de az egyenlőtlen hullámhossz-el­osztás miatt nehezebb meg­valósítani az energiaátalakí­tást Az Északi-tengernek vi­szont kisebb az energiatarta­léka, de viszonylag szőkébb hullámhossz-sávban szolgál­tatja az energiát Számokban kifejezve ez úgy jelentkezik, hogy az Atlanti-óceán 600 méter hosszúságú, 20 másod­perc periódusidejű hullámai­nak teljesítménye méteren­ként eléri az 1500 kW-ot, az Északi-tenger 400 méteres, 16 másodperc periódusidejű hul­lámai viszont csak 700 kW teljesítményt tartalmaznak méterenként Az előírt sebesség betartá­sának ellenőrzésére minden országban egyre nagyobb gon­dot fordítanak. Részben azért, mert a gyorshajtás az egyik legfőbb balesetforrás, más­részt bizonyos sebességha tá­ron — 90—100 km/óra — fe­lül nagyon emelkedik az üzemanyagfogyasztás, ami az energiatakarékossági célkitű­zések ellen szól. Közismert tény, hogy a köz­lekedésrendészet sikerrel használja a radart a jármű­vek sebességének pontos meg­határozásához. A készülékek a Doppler-effektus alapján működnek. Antennájuk jól irányított; állandó frekvenciá­jú, mikrohullámú sugárnya­lábokat bocsát ki. Ha ez a sugárnyaláb valamilyen moz­gó tárgyat — például gépjár­művet — ér, egy része arról visszaverődik, de a mozgási sebesség arányában a vissza­verődött hullám frekvenciája megváltozik és a frekvencia­eltérés alapján a készülék elektromos úton sebességet ér­zékel, illetve jelez. Kezdetben a gyorshajtők leleplezését akként végezték hogy a radarsugaras berende­zés mellett, elhaladó, a meg­engedett sebességet túllépő jármű rendszámát rádiótele­fonon tudatták a néhány ki­lométerrel távolabb elhelyez­kedő rendőrrel, aki azután ki­rótta a büntetést. E módszer­nek a gyengéje, hogy a bizo­nyító erejű sebességi értéket egy műszerről oilvassák le és később már nem áll rendelke­zésre. Erre való tekintettel dolgozták ki a Traffipax- rendszerű forgalomellenőrző és fényképező berendezést, amely olyan felvételt készít a gyorshajtó kocsiról, amelyen a szabálysértés pontos ideje, a haladási sebesség műszerről leolvasható számértéke is sze­repel, s természetesen a jár­mű forgalmi rendszáma is jól látható. Képünkön: Ama szekrény­kék egyike, amelyeket a sváj­ci országutak mentén állíta­nak fel a forgalomellenőrző és fényképező berendezések befogadására. Nem minden szekrénykét látnak el készü­lékkel, hanem naponta vál­toztatják a műszerek elhelye­zését, így az autósok mindig bizonytalanságban vannak, te­hát jobban is »tisztelik« e be­rendezéseket. _ Valódi-e a festmény? Ha valaki festményt »töké­letesen« akar hamisítani, ak­kor nagyon elmélyült tanul­mányokat kell folytatnia, hogy a régmúlt időkben hasz­nálatos festékanyagokkal és kötőanyagokkal régi vászonra vagy . falapra, a megfelelő technikával festhessen és élet­hűen imitálhassa mindezen anyagok természetes öregedé- jjT” sét is. De a természettudós — a művészettörténésszel együtt- -jv működve — még így is eléggé megbízható módon meg tudja ítélni, hogy eredeti vagy pe­dig hamisított műalkotásról van szó. A természettudományos festmény vizsgál átoknak a pig­ment. a festékanyag sokolda­lú »kivallatása« a célja. A szakemberek jól tudják, hogv egy-egy festékanyagot mettől Munkában a „hegysebészek” Van néhány olyan foglalko­zás, amelyikhez akrobatikus ügyesség és nagyfokú bátorság szükséges. Ezek közé tartozik a sziklabiztosítók munkája, akiknek az a feladatuk, hogy hosszú kötélen a magasból le­ereszkedve rövid nyelű kala­pácsukkal cen­tiről centire vé- giigkopogtassá k a meredek hegyoldalakat, a sziklákat. Er­re ott van szük­ség, ahol út vagy vasút ve­zet a sziklafal tövében, illet­ve pótolhatat­lan értékű ter­mészeti kin­cset kell meg­menteni a pusz­tulástól (a Gel­lérthegy eseté­ben mindkét szempontról szó van). Persze nem elég csupán megállapíta­ni, hogy az erózió hol okozott reoedést, törést vagy mállást a köveken, el is keli hárítani a veszélyt. A bátorság és az ügyesség mellett még különle­ges hallásérzékenységre is szüksége van a jó sziklabizto­sítónak, hiszen a kalapács és a szikla összecsengéséből kell megállapítania, hogy hol a baj, méghozzá csalhatatlanul. A sziklabiztosítók brigádok­ban dolgoznak. A kisebb repe­déseknél, töréseknél — kötélen függve — maguk pattintják le a veszélyes szikladarabokat, s gyűjtik a nyakukra akasztott bőrzsákba. Ha nagyobb hibák­ra lelnek, ahol megerősítésre, foltozásra, vagy éppen bontás­ra, netán robbantásra van szükség, megjelölik a helyet. Ide később visszatérnek, és biztonságosabb körülmények között, komolyabb felkészült­séggel látnak munkához. Ré­gebben betonnal végezték a toldásokat. Ma már olyan mű­anyagokat is használnak, ame­lyek szinte észrevétlenül töltik ki a sziklarepedéseket. Leg­újabban nagy, acél dróthálót terítenek a vezsélyes hegyol­dalakra, amelyek felfogják a legördülni készülő sziklarögö­ket meddig használtak a kőzel­vagy régmúlt időkben. A pig­ment kémiai elemzése jófor­mán mindent elárul a kuta­tóknak. Az egykori olasz és holland ólomfehér például észrevehetően különböző mennyiségű réz és ezüst nyomelemet tartalmaz, ami emissziós színképelemzéssel könnyen megállapítható. Tö­megspektrométerrel végzett elemzéssel gyorsan eldönthe­tő, hogy milyen eredetű egyik-másik ultramarin. A röntgenes mikrostruktűra- vizsgálat segítségével az an- timonólom és a nápolyi sárga összetételére derülhet fény. Az infravörös színképelem­zés segítségével nemcsak azt lehet megállapítani, hogy a művész olajfestéket vagy tem­perafestéket használt-e, ha­nem azonosíthatók a külön­böző olajok, gyanták, enyvek, növényi gumik és fehérje- vegyületek is. A festmény röntgenfelvétele megmutatja a művész »kezeírását« — azt, hogy egyhuzamban festette-e, vagy pedig gyakran korrigál­ta ecsetvonásait. Az infravö­rös felvételek a festés folya­matáról adnak értékes felvilá­gosítást, mivel az infrafény átvilágít a felső rétegeken és láthatóvá teszi az alattuk le­vő képet. Képünkön: egy Rembrandt- festmény vizsgálata az NDK- beli schwerini múzeumban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom