Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
A magyar tudomány arcképcsarnokából Köpeczi Béla akadémikus Új könyvekről - röviden A Gondolat Kiadó egyik tegnépö zerűbb sorozata a Magyar História új kötettel bővült: Gergely András— Szász Zoltán az 1867 utáni évek Magyarországát mutatja be, Kiegyezés után... címen. A »deáki tett« után indult meg országunk a kapi- taüzálódás útján, s vette kezdetét az ipar fejlődése. A szabadelvű kormányzás, majd annak ' csődje, a Monarchia külpolitikája, a balkáni kérdés, Tisza Kálmán, a tisza- eszLári per, új polgári osztályok meggazdagodása, régiek lecsúszása, majd operettfigurává züllése, a munkásosztály megjelenése — ezek lehetnének a kor címszavai ... A szerzők 1867-től a milleneuimig írták meg a század utolsó harmadának magyar történelmét A kötetben korántsem valamiféle tudományoskodó stílussal találkozik az olvasó, hanem népszerűén összefoglalt történelemmel. Csanády János Világgá mentem... Világgá mentem, neki a kékkel feszülő egeknek, a dűlőút veres pora lábam nyomában megeredt. Vérzett-porzott a dűlőút, szabadulni akartain, neki a hátországnak, kipróbálni hatalmam. Szemben szekerek kocogtak kévékkel rakottan, ma is hallom, a porban a lovak patkója puhán koppon. Vitték a gabonát, lekurjantottak a magasból: hát te hová mész? Már majdnem Szúnyog pusztáig jutottam, hol jártam egyszer-kétszer bámészpendelyes koromban — mikor a harang kon dúlt messzi toronyiban: Dél van. Mintha szívem kongott volna: visszafordultam... Igaz, majd elfeledem: a kocsiír ostoros urainak ott fenn a bakon gatyát letolva pucér feneket mutattam — mivelhogy nem volt kalapom. Bogdán Anna Meghalt ez a nyár Meghalt ez a nyár nem érzed lágy lom bsusogását leszáll a csönd a fákról míg ketten ülünk az őszi napsütésben azt mondom: az ember halott, ha nem boldog igazán mert akkor az emberben is meghal ez a nyár A taps nem zúgott fel, és semmit nem lehetett elölről kezdeni Köcsög egyre távolabb került a szokásos gesztenyeháborújukat vívó kölyökcsapattóL A liget szélén megritkultak a fák, a szántóföld mögött felpiroslot- tak a falusi háztetők, amelyek mögött... Köcsög nem tudta, mi van a falun túl. A faluban háromszor járt a három év alatt, búcsúkor. Épp-* Úgy két forintot kapott, mint a többiek, de ő nem költötte el a pénzt; a forintokat benyomkodta a matrac huzatának résén, s ott őrizte a vagyonát ma reggelig. Reggel félrehívta Tardi Imrét, és odaadta neki a pénzt. A szántóföldön szürke traktor prüszkölt a rögök között, a távolból furcsa alakú bogárnak tetszett, eltévedt, dühös rovarnak, amely reménytelenül járja újra és újra ugyanazt a kört Merre mennek? Tardi azt mondta, Nyugatra. Tardinak iránytűje van, és gázpisztolya; mind a kettőt a télen találta, amikor korcsolyázni voltak a lapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, figyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tardi vezette be a pofonokat Ahány ötös, annyi pofon. Most mégis megkérdezte: »■Akarsz velünk jönni?-« Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor a Nagy Sándort visszahozták. Alaposan elverték. Három napig feküdt a betegszobán, aztán átvitték egy másik intézetbe. »Onnan is megszökök. Mindenhonnan.« Köcsög nem a veréstől félt, a verés már régen nem fájt neki, Tardiék hozzászoktatták a pofonokhoz. Esténként, ha Zsüasa néni zajt hallott a háForró nyári délután volt. Az apró állatkertet megülte a hőség. Épp ráértem, s a néhány nappal korábban ajándékba kapott majmocskával kimentem, sétáltam a ketrecek között. Ittunk a csurgós kútból, megint sétáltunk, megint ittunk, és amikor meguntuk az egészet, elindultunk a kijárat felé. Hozzánk lépett az őr. — Jó napot — ásított. — Mi ez? — és rámutatott a majomra. — Majom — feleltem, — Azt látom — morogta az őr. — Hová viszi? — Hagy-hogy hová viszem? — csodálkoztam el. — Hazamegyek. Ebédelni. — Aha! — az őr megrázta a fejét, s ellenzős sapkáját a tarkójára tolta. — És biztos, hogy ez a majom az öné? Egy percre megnémultam. — Kérem... — kezdtem — Kérem. Magammal hoztam. Az őr elgondolkozva nézett rám: — Így állunk? Akkor adja ide a jegyét. Odaadtam. — Adja ide a másikat is! — nézett az őr rám. lóból és feljött, ót kiállította a sorból Mindenki megkapta a kijáró pálcaütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szohájába, a háló újra fölsorakozott, és ... már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyikkan, míg meg nem kapja a huszonegy pálca- ütést Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a munkáját, elpöfögött a falu felé. Köcsög visszafordult. Nyugodtan, egykedvűen lépkedett a földet borító aranysárga leveleken. a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant A Koszorú ikrek bodros, fehér ruhában guggoltak a hangyaboly előtt Katalin egy ágacskával döfködte a bolyt: — Na, látod? Bestoppolják a lukat Az igazgató úr ikrei senkivel nem álltak szóba az intézetlek közül, csak ővele, amíg tavaly el nem vágódott, amikor Katalint a hátán lovagol- tatta. Viola utolérte őket megvárta, amíg föltápászkod- nak. »Hülye lelenc.« Azóta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet Köcsög szamócát keresett a bokrok között,' s egyszercsak szembe találta magát Katalinnal. A kislány nem szaladt el nem is kiáltott »Mesélj valamit.« Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egymás mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszemekért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. — Nézd! — mondta Katalin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög köze1ebb merészkedett. Katalin eknél.yülten bö- ködte a bolyt. Viola végiig— Milyen másikat? — kezdtem idegeskedni. — Ez a majom jegye. És a magáé? — Ez az én jegyem— magyaráztam. — Akkor a majom jegye hol van? — kérdezte. Elgondolkodtam. — Igen! — szóltam — Eszembe jutott! Ez a majom jegye. — Tehát önnek nincs jegye — mosolyodon el az őr, és a farzsebébe nyúlt. — Fizessen két leva büntetést! — Minek néz? — törtem ki — Hagyja abba a bolondozást! Hol van leírva, hogy a majomnak is jegyet kell venni. — Nincs leírva — szakított félbe nyugodt hangon az őr. — Nincs leírva, miután idáig majommal senki se jött be. mérte a töprengő Köcsögöt, és azt mondta: — Tudod, hogy holnap elutazunk? Apa másból 1 eszigazgató. — Máshol — a kisfiúnak semmit nem mondott ez a szó. — Egv hétig meg Pesten leszünk — közölte Katalin. Köcsög fejében megmozdult valami. Az elfeledettnek hitt emlékek tompa mélységeiből felszínre emelkedett egy faragott falióra képe, az óra arany harangját megütötte egy fémpálca, a harang megkondult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a kerek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagymamám. — Az óra képét elnyelte a mélység, helyette szagokat adott, aranybarnára sült ropogás kiflik és zsemlék illatát, nyirkos lépcsőház szagot, a na^vnamáék szobájának fojtogató por-szagát, kanálisok, átjáróházak kesernyés bűzót, benzinszagot. Köcsög megborzongott. A mélység egymás után dobta szeme elé a múlt képeit: mindent látott, és mindenre emlékezett: foghíjas tűzfalak határolta terekre, a Kinizsi térre, az Úttörő térre, a Hármas- határhegyre, ahol a vitorlázó repülők felszökkentek az égre, és apa azt mondta: »Így fogunk repülni mi is egyszer!«. .. — Te meg itt maradsz — mondta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin. 0 — Mit csinálsz?! ^ K öcsög nem hallotta a hangját. Minden erejét összeszedve, vadul pü- fölte, rúgta a hangyabolyt. És üvöltött. De hiába: a múlt képeit és illatát végleg visszarántotta magába a semmi. Holnap már egy elefántot hoz, és ingyen megsétáltatja itt. Adjon két levât! Kérlelni Izezdtem. — Legyen szíves... Engedjen az utamra! Éhes vagyok. A kifakult sapkás ember rámnézett. — Azt állítja, hogy ez az ön majma? — Az enyém — tártam szét a kezemet. — Ajándékba kaptam. — Kivizsgálom — mondta nyugodtan. Ezzel az udvar mélyén álló apró barakk felé fordult, s a hőségtől rekedt hangon oda kiáltott. — Pencseva-a-a! Menj, és számold meg a majmokat! Pencseva tarka kartonruhában a portól megfehéredett papucsban jött ki, ujjaival a ketrec felé bökött, és a szája hangtalanul mozgott. A tudomány kiválóságai közül ezúttal a történet- és irodalomtudamányok egyik hazai művelőjét mutatjuk be. Köpeczi Béla 1921-ben, Nagyenyeden született Ismerős helységnév: az enyedi diákok, az internátus élete, harcaik irodalmunkban is sűrűn elevenednek fel. Mégis: Köpeczi Béla a diákok életét nem Enyeden, hanem az épp oly nagyhírű kolozsvári református kollégiumban élte végig, az elemitől az érettségiig Az erdélyi kultúra jellegzetességei; az eleven történelmi múlt és a soknyelvűség meghatározóan hatottak rá. 1940-ben lett az Eötvös Kollégium tagja, s megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem francia— román szakán. Tanulmányait 1946-ban fejezte be, majd még abban az évben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Disszertációjának témája: Bethlen Miklós francia emlékiratai. A magyar, francia kultúra és történelem kapcsolatát kutatta. Ebben nagy segítségére volt az 1946-ban Párizsba kapott ösztöndíj, melynek révén az École Normale Supérieur-be (a francia »Eötvös Kollégiumba«) került. A Sorbon- ne-on, Párizs híres egyetemén történelmet és roma- nisatikát hallgatott, majd ott is doktorált, 1949-ben. Ottani, közvéleménytörténeti vetületű értekezésének címe: Magyar felkelések a francia közvéleményben, XIV. Lajos korában (1664—1715). Érdeklődése ily módon a Thököly és a Rákóczi szabadságharc, valamint francia kapcsolatai felé fordult. Párizsból hazatérve a könyvkiadás területén dolgozott 1953 után előbb a Kiadói Tanács elnökhelyettesévé, majd a Kiadói Főigazgatóság főigazgató-helyettesévé, végül főigazgatójává nevezték ki. A magyar művelődéstörténet egyik legérdekesebb korszakában állt felelős poszton. 1964- től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője lett. 1966- ban jelent meg a Rákóczi szabadságharc és Franciaország című munkája, amelynek alapján még 1965-ben megszerezte a tudományok doktora címet. (A kandidátusi fokozatot addigi munkásságáért még a Kiadói Fő- igazgatóságon töltött években megkapta.) A könyv bővített változata francia nyelven 1971-ben jelent meg, »Franciaország és Magyarország a XVIII. század elején« címmeL 1965- ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd 1967 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tanszékét vezette. Ugyancsak 1967—1970 között az egyetem rektorhelyettese volt. — öt — mondta végül, is kíváncsian megbámult. — Pontosan — sóhajtott az őr. — Félreértés volt. — Megesik — sóhajtottam megkönnyebbülten. — 1-i-igen — folytatta az őr. — A majom távozhat. — Hogyhogy a majom távozhat? A majom sehova se távozhat. Nem ismeri az utat. Én viszem. — Nem lehet — ingatta a fejét az őr. — Felveszem a jegyzőkönyvet. Megsemmisülten eresztettem le a kezemet, és baktattam mögötte, keresztül a hőségtől kifakult, napfényes udvaron Leültünk a megfeketedett asztal mellé, az őr elővett egy üveg masztikát, töltött a pohárkákba, és lassan kibökte: — ön nem idevalósi, igaz? Később a tarkójára tolta a sapkáját, és az orra alatt dünnyögte: — De unalmas itt... Kint az állatok a nyárfa árnyékát figyelték, ahogy az unottan a ketrecek felé ván- szorgott... Bolgárból fordította : Migray Em6d A Magyar Tudományt» Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjává. Székfoglalójának címe »Eszme, történelem, irodalom« volt, (Ugyanezzel a címmel jelent meg egyik fontos; elméleti munkája 1972-ben). 1976-ban pedig az Akadémia rendes tagjainak sorába választották. Ez alkalommal tartott újabb székfoglalójának címe: »Korunk eszmei áramlatai és a mai francia irodalom«. Időközben fontos akadé-' miai tisztségekre is megválasztották: 1970-ben az MTA főtitkár-helyettese lett. 1972 és 1975 között az Akadémia főtitkára volt, 1975-től újra főtitkár-helyettes. BmeHett igen széles körű tudományos és társadalmi tevékenységet is folytat Köpeczi Béla. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság elnöke, a Magyar Tudomány és a Helikon Világirodalmi Figyelő című folyóiratok főszerkesztője, az Akadémiai Kiadó kiadói tanácsának elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség tagja, a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság alelnöke — többek között Mint ember, hogyan győzi mindezt? Hány órából áll Köpeczi Béla egy napja? Fáradtan mosolyogva mondja: »Inkább beosztás; mint órák kérdése. A hétvége, a szombat és a vasárnap a tudományos munkáé. A péntek az egyetemé, ahol öt órát tartok, a többi napokon az Akadémia ügyeivel foglalkozom. A változatosság önmagában is pihentető és úgy érzem: az is pihenés, ha az ember örömet szerző, de addig végzett munkájától eltérő feladatokat old meg.« Amire büszke: az általa szervezett tudományos »műhelyek« sorozata Ilyen a mátrafüredi nemzetközi konferencia-sorozat, amelynek témája a felvilágosodás Magyarországon, Közép- és Kelet-Európábán a XVIII. században. E műhelyek közé tartozik a francia és magyar történészek kollokviumainak sorozata is, amelynek eredményeként már napvilágot látott a francia és a magyar parasztság párhuzamos története. Készülnek az értelmiség párhuzamos történetével foglalkozó konferencia megrendezésére. A Rákóczi-évet tudományos ülésszakok egész sora készítette elő, amelyekben Köpeczi Bélának szintén sok érdeme volt. Eddig történeti munkásságáról esett szó — pedig mint akadémikus és mint társadalmi ember is sokat foglalkozik napjaink ideológiai és társadalmi problémáival egyaránt. Antológiákat adott ki az egzisztencializmusról a szocialista realizmusról, könyvet írt az »új baloldal« ideológiájáról és a magyar kultúra 30 évéről Kutatói hitvallásában Í6 tükröződik mindez: »Nemcsak a múltat kutatni, bár ez kedvtelés is; de a jelent és jövőt mint tudós és mint felelős ember, elemző módon vizsgálni — ez kötelesség!« Sx. J. L Kelemen Lafos rerscl Jane Fonda arcképe alá Homálytól puffadt völgyek, városok felett cikázik az őrület; ürítkező bombázórajok döreje kanyarog át valahol az égen — a végképp pusztulásba dermedt lábnyomokról a távolságot szórakozottan felgöngyölítenem kevés — visszasüt-e valamely arcról a nőiség ilyen időben — végre szememben képével az ügyelő test eleven bűv-kör, gyámolítanám kedves; meglepett világ szenvtelen játéka oltódott belénk — megilletődött szerelmünk sejti: érzéseink közül alighanem feladható változat Születés Ha előszült lapokon szárad már vékony sziluettel nyaraid herbáriuma, sőt veszel kezedbe Teremtő, s nevezed Karthágónak az édent — mert tudod: sebekkel kezdődhet csak a születés. Három hölgy a házban. Farkas István budapesti emlékkiálHt ásából. Horváth Péter Sosemvolt aranykorunk Rumen Balobonov (4s
