Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-28 / 255. szám
ALKOHOLIZMIS, BRUTALITÁS Virágozott Itt Is »►laknak-«. ián. El kellett tiltani a gyerekek látogatásától is garázda magatartása miatt. Volt úgy, hogy egyiket-másikat visszahozta, megfenyegetve a nevelőszülőket. A tanácsiak hiába szereztek neki munkahelyet, nem volt hajlandó dolgozni. Féktelen italozásait sem hagyta abba. Elvooókú- rás munkaterápiáról próbaszabadságra bocsátották, de folytatta a kocsmázást. Asz- szonya a bagolai szemétdomb guberálója, s aki ebből tartja fönt magát, annak sincs miből fizetnie a gyerekek utáni kötelező dijat. Ottjártumkkor alighanem »»munkahelyén« tartózkodott. A kéthelyiséges vakolatlan ház egyik szobáját lakatra zárta; vajon mit féltett? A kulcsra nem zárt, föld- padlő6, sivár szoba priccséről négy és fél ezerért megvett egy viskót. Ide ők ketten és a lánya legkisebb gyereke van bejelentve, de a tegnapi gyámügyi-rendőrségi ellenőrzés nem kevesebb, mint huszonöt személyt talált itt! Többen — köztük Tinó Erzsébet és tizennégy hónapos porontya — egy kerítéskapuból és fóliadarabból »»épült» sátorfélében alszanak az októberhideg éjszakákon. Tinó Erzsébet vasállványon lebbencslevest főz, körülötte malacok túrnak, kutyák ólálkodnak. — Maga segített a viskóvételben. Miért nem bent lakik? — Összevesztem az anyámmal. — Hány állami gondozott gyereke van? — Öt. Az élettársam börtönben, hét évre. — Hány után fizet? — Most nem dolgozom i.. A tegnapi kaposvári hetipiacon a virágárusok — mint az így október végén már hagyomány — visszaéltek a vásárlók szorult helyzetével Mint többen megjegyezték, annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek... A kaposvári virágárusok sohasem voltak szégyenlősek... Szerencsére a krizantém- és árvácskaerdőben néhol zöldség és gyümölcs is akadt Volt például bőven — garantáltan noha — szőlő. Apró szeme mellett arról lehetett biztosan fölismerni, hogy gazdája már 8—9 forintért tukmálta. Igáján finom csemegeszőlő pedig az volt amelyiknek termelője amúgy foghegyről bökte ki: 14 ... A mosolygó alma 8—10 forint volt, 4,50—6-ért még nem mosolygott... Kitartó kereséssel birset is lehetett találni 8-ért. A körte ára nem a minőséggel, hanem a termelői büszkeséggel volt arányos. Szépet adtak már hatért, de volt ugyanolyan 12-ért Is... A paprikapiac végkéop a feje tetejére állt A Zöldért »harmadosztályú« paprikája gusztusos és csak 4,50. Kistermelőnél a hasonló 16—20 forint. A káposztás kocka kedvelőire jó idők járnak, gyönyörű fejek voltak ugyanis 3-ért. A véletlen folytán tanúja voltam, hogyan válik az eladóból vásárló... Az egyik kosaras néni túladván 10 forintos paradicsomán, vásárolni indult. Egyszeriben tűrhetetlenül drágának találta az imént még nevetségesen olcsónak talált piacot, és ügyes alkuval igyekezett kímélni pénztárcáját mígnem valaki ráismert... — Még azt mondja, hogy drága? Hiszen komaasszony is mindenért elkérte az árát... A gesztenye kevesebb volt, apróbb és drágább, mint a múlt héten. A javát most 25- ért adták. Feltűnést keltett a málna üvegenként 14 és a hónaposretek csomónként 3 forintért. A burgonyaárusoknál továbbra is tart a »dackorszak«. 4 forint alatt egyikük sem árulta... A cseresznyepaprika kilója 14—16 forint volt, és akadt lencse is 38-ért. A gombapiac az »utolsókat rúgja«. Négyen kínáltak erdei gombát csemegeáron... A somogyi Zöldért árai szinkronban vannak a budapestiekkel. vagy olcsóbbak. Pesten például 16.80 a zöldpaprika. Pécsen 17, nálunk 15. A paradicsom is itt a legolcsóbb: 8,60. míg a fővárosban 9.60. A szőlő Dunántúl-szerte 16—18 forint. A körte és alma ára is — néhány fillérnyi eltéréssel — mindenütt megegyezik. Az előbbi 12.60, az utóbbiból a »különleges minőségű« 11,60. A gesztenye Pesten m»'” 30 forint... B. F. Piaci körkép Ezért váltak állami gondozottá —, amikor az élettársa följelentette, hogy gyanús testközelségben találta közös lányukkal. És sorolhatnánk. — Nem érzi hiábavalónak a munkáját? — Tegnap elsírtam magam. Nehéz napom volt Délelőtt ellenőrző körút. délután krumplit főztem az egyik elhanyagolt herényi öregnek. De aztán arra gondolok: bíznak bennem. Hozzák a börtönlevelet, hogy olvassam föl. Velem konzultálnak fogorvoshoz menés előtt. Araszolva, kicsiket haladunk. Tíz analfabétával sikerült az írást- olvasást elsajátíttatni. 1975- ben még csak két cigánygyerek volt óvodás, mÿst sok. Az egyik községben estin végzi a középiskolát valaki. Egy háromgyerekes anya házat épült, szépen járatja a gyerekeit. Inkén még a nevüket is megváltoztatták néhányan, hogy ne legyen bélyegük az sem. Ilyesmik adnak újra és újra erőt ehhez a munkához, ötszáz emberről van szó... Hány Csuha Józsefné kellene ahhoz, hogy ne évszázados gondról, hanem — mondjuk — évtizeden belül megoldódóról beszélhessünk ? Leskó László Fotó: Gyertyás László fiatal nő kászálódik zavartan, lesöp- ri magáról a takaróul használt kacato- kat. Délelőtt tíz óra. Nem korai kelő a tizenhét éves »meny«, ifjabb Orsós Ferenc élettársa. De jobb az ágyban a csaknem meztelen kisgyerekkel; a tűzhely ugyanis hideg, sem tűzifájuk, sem élelmük nincs aznapra. — Miért nem dolgozik, Ferenc? — Beteg vagyok. Jelen lévő barátja, sőt a később érkező Orsós Pista is »beteg«. — Pista szabadlábon? — Nem sokáig... A tizenkilenc éves Ferenc analfabéta, Mari, az élettársa hat osztályt végzett. Magas hangon kezdi, nehezen higgad. Szintén nagy családban született, apjának — itt a Dózsa utcában Refes Jánosnak emlegetik, mert sokszor állt felügyelet alatt — három asszonytól tizenhét gyereke van. Néhány »természetesen« állami gondozásban. Mari karján a pici, de már várja a következőt is. Az iharosbe- rényi cigánytelep putrijait felszámolták, az embereket lakáshoz segítette a tanács. Templomosék azonban folytatják a. régi életet. IX"! A »lakás«. Közel az erdő, tudnak fűteni. Milliónyi légy zsümütöl. A téglákon álló »ágyak« rongyai közül újabb és újabb gyerekek bukkannak elő. Az arcuk szép, de elhanyagolt valamennyi. Egy fiatal nő — rokon Patalomból — menni készül. Tegnap is ezt mondta. Két Tinó lány, az egyik néma. Ök »itthon vannak«. Szekéren érkezik egy fiatalember. Befogadták, »mert árva«. A többieket nem találtuk, tegnap is kereket oldottak az .erdőbe... Mari, Ferenc és a pici. A nyomor újra termeli önmagát. Mert ezek az analfabétái homályban élő emberei hagyják újratermelődni. • Egy bejelentetlen. Megyénk szomorú statisztikájában, az állami gondozásba vett gyerekek össz-számá- ban a nagyatádi járás vezet. Dr. Szűcs Béla járási gyámügyi főelőadó 258 esetet tart nyilván. A 256-ból 184 digány szülők gyermeke; ez 92 családot jelent a 129-ből. Az állami gondozásba vétel okai között fő helyen az alkoholizmus és a brutalitás szerepel. Iharosberény és körzete a legveszélyeztetettebb góc: a négy községből 65 gyermeket kellett állami gondoskodásba vonni. E r Iharosberény, Dózsa utca. — Templomos Ferencet keressük. — Vissza kellett mennie Nagyfára. Van becsületes neve is a keresettnek, ragadványneve nem áj latossá gra hívja fel a figyelmet: egy alkalommal kirámolta a berzencei templomot. A legkritikusabb esetek egyike, tíz kiskorú gyermekét kellett állami gondozásba venni. Amikor a hivatalos személyek eljöttek a csontig soványodott, gondozatlan kiskorúakért, Templomos ugyanahhoz a baltához akart kapni, mellyel korábban a családját kergette éjnek évad E Inke, Dózsa utca. A 13-as a babona szerint szerencsétlen szám. Horváthék szerencsétlenségükért csak önmagukat okolhatják. Horváth Mária (18!) gyereket szült, tizenegy maradt életben. Egyik lányával, Tinó Erzsébettel — Szörnyű volt Kísérőnk, Csuha Józsefné, a közös tanács igazgatási előadója azonban szinte naponta bejárja ezeket a helyeket. Fél ötkor kel Nagykanizsán, hogy a családját ellássa, és elérje az autóbuszt Sok minden: átélt már. Hogy erélyes figyelmeztetésére is magára hagyta bezárt gyerekeit egy inkei asszony, s hogy ezek a gyerekek megégtek. Hogy Templomos bicskát vágott az asztalába — rezgett a penge flz élelmiszertörvény végrehajtása Somogybán Két év telt el az élelmiszertörvény megszületése óta. Ez idő alatt mi valósult meg megyénkben az élelmiszertermelés és -forgalmazás feltételeit összegező előírásokból ? Erre a kérdésre kereste a választ minap a megyei tanács mező- és élelmiszergazdasági fejlesztési albizottsága. Hogy a majd kétórányi vita után az egyik tanácsi vezető föltette a kérdést: »Mikor mondhatjuk már el végre, hogy a törvény maradéktalanul érvényesül? — az önmagában is utal rá, hogy a mai kép még ellentmondásos és túlságosan is »sokszínű«. A nemzetközi szinten is elismerést érdemlő példáktól a fagyasztók egészségét is kockáztató végletes esetekig széles a skála. Minőség Megvannak-e egy élelmiszer-előállító üzemben a gyártás higiéniai feltételei? A törvénynek ez egyik legszigorúbban meghatározott és — talán mert az ellenőrzés oly sok szerv és hatóság feladata — betartott pontja. Ma már szerencsére elvétve sem találunk olyan »üzemecské- | két« — két éve még írtunk ilyenről —, hol a csupaszon meredező vezetékből szennylé csöpögött a húsvágó asztalra, vagy ahol mosdókagyló volt, csak vízvezeték nem... Akkoriban nem egyszer előfordult, hogy be kellett záratni valamelyik »»egységet«. A szigorú és következetes ellenőrzések eredményeként ma már nyoma sincs hasonlónak. Hogy mikor lesz valamennyinek a fölszereltsége tökéletes, az a beruházási lehetőségek kérdése, nem úgy, az, hogy az adott feltételek mellett milyen a termelés higiéniája és minősége. Alighanem e téren álljuk ki leginkább az összehasonlítást más megyékkel. Tejiparunk az idén első lett az országos .minőségi —- higiéniai versenyben. A Kaposvári Húskombinát is mindig az első négy között van. A cukorgyár termékeivel kiváló szintet ért el. A Nagyatádi Konzervgyár kompótjainak és savanyúságainak minőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy exportjuk tovább nő. Vannak persze termékek — erre minden fogyasztó tucatnyi példát ismer —, amelyek minősége enyhén szólva hullámzik. E tárgyban a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet jelentése oly~ annyira »diplomatikus«, hogy rácáfol a szigorukról szóló »híresztelésekre«. Igaz, a változó minőségben olykor nem a gyártás, hanem a szállítás és a tárolás a ludas. E téren csalc a tejipar helyzete tekinthető viszonylag elfogadhatónak. Azért csak viszonylag, mert például — mint a vállalat igazgatója elpanaszolta — képtelenek lecserélni az arra rég megérett hűtőfurgonjaikat. Ilyan ugyanis nem kapható... A húsiparnak nemcsak gyáron belül vannak tárolási gondjai. A húskészítmények idő előtti romlását nemegyszer a nem megfelelő bolti tárolás okozza Az is ismert, hogy a kemencéből kikerülő »mosolygó cipók« mire az üzletek polcaira kerülnek, rendre »elkomorodnak«. Mindezeknél is súlyosabb tárolási gondokkal küzd a cukoripar és a gabonafelvásárló és malomipari vállalat. Mindkettő százmilliókat költ a fejlesztésre, csakhogy az új tárolók rendszerint a szükségraktárakat váltják föl, de ! új helyet nem jelentenek. „ A szavatossági idő lejár:” A kettőspont után a tapasztalatok szerint olykor még ma sincs dátum. A fogyasztói érdekvédelem — és végül is ez az élelmiszertörvény egyik alapvető célja — kulcskérdé- í se a szavatosság. 1 A törvény két új fogalmat is bevezetett: a »minőségmegőrzés« és a »fogyaszthatóság« határidejét. Az előbbi kifo- gástalas árut jelent, az utóbbi pedig megfehéredett fekete csokoládét és összeszáradt sajtdarabot, egyszóval olyasmit, amitől még nem betegszünk meg, de fanyalogva gyűrjük le. Az utóbbiakat csak mérsékelt áron volna szabad forgalomba hozni. A MÉVI jelentése ez esetben is óvatosan fogalmaz. »A gyorsan romló termékek jelölése már megoldottnak tekinthető, a huzamosabb ideig eltartható élelmiszerek egységes jelölésének megvalósítása felgyorsul...« Mint elmondták, a meglevő csomagolóanyagokat föl kell használni, és a zacskók és papírok feliratainak »átszerkesz- tése« sem egyszerű. Jogosak voltak az albizottság tagjainak azok a megjegyzései, melyek szerint a törvény megjelenése után két évvel mégiscsak elvárható, hogy például a Sió ivóié,, vagy (az olykor melegen tárolt) hidegkonyhai készítményeken is legyen félreérthe- tetlen szavatossági jelölés. I Környezetvédelem Aligha véletlen, hogy « törvény külön pontban foglalkozik az élelmiszertermelés környezet- és egészségvédelmi kérdéseivel Elég tiszta-e az üzembe kerülő, és nem túl szennyező-e • az onnan kifolyó víz? Az épülő, korszerű üzemeknél a környezetvédelem már alapvető szempontja a tervezésnek. És a már meglevőkben? örvendetes, hogy sokat javult a Kaposvári Cukorgyár szennyvíztisztító tevékenysége. Ha úgynevezett répa/me- chanizálójuk elkészül, teljesen megszűnik a gyár környezetszennyezése. Nagy gond viszont a bogiári AG borkombinátjának közvetve a Balatonba kerülő szennyvize. A megoldáshoz 50 millió kéne. Óriási összeg ez, mégsem, kínálkozik más megoldás ... A zamárdi és a balaton- fenyvesi húsfeldolgozók vízgondját végre megszüntette az új regionális vízmű. Az utóbbi helyen és az irmapusz- tai húsfeldolgozónál megoldatlan még a hulladékok megsemmisítésé. Fenyvesen égetéssel, Irmapusztán a melléktermék takarmánnyá alakításával próbálkoznak. Helyenként még tartja magát a tévhit, hogy az üzem csak termeljen, a MÉVI, a KÖJÁL és a többiek dolga az ellenőrzés. Voltaképpen a gyártás minőségének vagy higiéniájának ellenőrzése és betartása alapvetően a gyártó kötelessége. Az említett intézmények feladata már csak a kontroll. Az ellenőröket olykor ma is olyan embereknek tekintik, akiknek »ok- vetetlenkedés« a dolga. Szerencsére, és ezt a fejlesztési albizottságban jelen levő élelmiszeripari nagyüzemek igazgatói is megerősítették, a legtöbb üzemben már fölismerték, hogy a minőség megóvása, a követelmények betartása alapvető érdekük. Végül is két évvel az élelmiszertörvény megjelenése után a vitathatatlan kedvező változások ellenére is akadnak hibák és visszásságok Ahogy Juhász Árpád, a MÉVI igazgatója fogalmazott, a változás nem történhet máról holnapra: még tart a türelmi idő. I Reméljük, a türelem véges, hiszen:*»Az élelmiszerek minősége közvetlenül hat a társadalmi tevékenységre, az exportképességre, és a társadalom életszínvonalának alakulására, az e területen végzett munka fontos politikai feladat is a termelők, forgalmazók és az ellenőrzés számára.« i Bíró Ferenc