Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
ILLYÉS GYULA Kapkodás, ba jő a hideg Nem tavasszal, de ősszel lesz izgatott a táj, ahogy sok karja jár, ahogy a szélbe szállt lombot szaporán összekapkodná, — mire már? hogy újra egybe-kösse? akár a piaci kufár, ha a hirtelen támadt vihar dönti a sátrat és ő — bukása a kár! — menti a portéMt, a sok tűt, szappant, szalagot, filléres kacatot, mit gonddal kirakott, hátha vevőre talál — (oly hosszú a nyár!) Ősszel nézd, ne tavasszal, ha kapkod ijedten a kopasz aaly, ezeket is, a reszketeg mozdulatú vén szemeket, aszú arcokat; megriadt szökdelő mosolyaikat — hogy szedik magukba a fényt, az örömet, mit még lehet, beh Zsugorian a reményt, a maradék meleget! Ha lám már szétverte itt is a vásár s magasan száll, szebben, mint eleinte, bár hófelhőkbe keringpe a szalag, a csipke!... Olasz kisváros. (Mákrísz Zizi rajza.) Bárány János Októberi vers köd folyva át a parkon megáll és meg-megáll az ősz halott sugár ballag ballagott a tóra a lomb ledőlt és úgy aludt mint óriási óra testébe rejtve az időt és megint a mélység ha fölállsz Baranyi Ferenc Egyetien vezércsifiagom Csak állok a tűző napon: árnyék-ajak, fényekre szomjas, a szabadságom gúzsba fon a gáttalanság nekem a torlasz. Elek, vénütt-fiatalon, csontom-törő jövendölésben, bűnnel-takart ártatlanon, mint gyermek, árulkodni készen. E gészséges emberek társaságára vágyom — gondolta Kerekes —■, ha egyáltalán vannak ilyenek. — Nincsenek — dünnyög- te Széky, a másik betegszállító, azelőtt gróf, most részeges eltartott, hiszen az ezer forintos kórházi fizetés semmire nem volt elegendő, főképp nem a napi tíz pálinkára, amelyet Széky magába döntött. — Nos? — kérdezte Széky. — Semmi — mondta Kerekes. A reumaosztály előterében ültek. Fél négy volt; már elvégezték a nani teendőket. Várták a »fáj pontot«. — És lám, a főnővér kidugta a fejét a főnővéri ajtón. — Ferenc! Lacika! —sü- völtötte. — Jelen — mondta Széky. — Itt — jelentkezett Kerekes. — A telepfelügyelő hívatja magukat. A telepfelügyelő; Vak Béla. Széky nevezte el így, a fél szeme miatt (A másikat a fronton hagyta, katonatiszt korában.) — Uraim — mondta Kerekeseknek —, holnap negyven mázsa mész érkezik a konyha tatarozásához. A gödröt Önök fogják megásni az udvar szabad sárijában. Végeztem. Elfordult. — Nos? — kérdezte Széky. ■— Semmi — mondta Kerekest Bolya Pétér ásatás Ásót, lapátot fogtak. Kivonultak az udvarra. — Mikor is kezdődik a hivatalos tél? — kérdezte Széky. (ősz volt barna, szagos idő. Kerekes a következő őszt várta, amikor elpályázik a Fürdőkórházból, és egyetemi polgár lesz. — »Én is jártam egyetemre — mondta egyszer Széky —, de abbahagytam a vadászatok miatt.«) A gróf ásóját a földbe vágta. — Idefigyelj, Kerék! Mekkora gödör kell negyven mázsa másznék? — Nagy — mondta Kerekes. — Ez igaz — mondta Széky elgondolkozva — Ha nagyobb gödröt ásunk, abból nem lehet baj. Ástak. Keményen, izzadva Még szerencse, hogy néha keresztüllibegett egy-egy nővér az udvaron, fityulával vagy anélkül, lobogó, őszi hajjal, földig érő malaclopó- ban... — Elég — nyögte Széky, * leült a gödör szelére. — Méltatlan munka ez a kubikolás. A platánok halk susogásba kezdtek, és hamarosan a szél is megérkezett a kórházudvarra. —■ Nos? — mondta Széky. — Semmi. Kerekes beleugrott a föld- kupacba. — Odanézz — lökte meg Széky t. Egy barnás színű bofda- csont fordult ki a földből. — Lócsont — mondta Széky. — Itt állomásozott valamelyik tüzérosztag, talán éppen Vak Béla századosé. — Embercsont — vélte Kerekes. Bemászott a gödörbe, ásni kezdett. Csont, csont, csont, végül előkerült a koponya is. — Ember — mondta Széky. — Volt — mondta Kerekes. — Összerakjuk? — Nincs meg mind. Ülték a gödör szélén. — Ki lehetett? — mondta Kerekes. — Katona. — Á. Meztelen volt, semmi ruha körülötte. — Régi katona. Végvári vitéz, a ruháját ellopták a törökök. — Szerintem áldozat. H m — dünnyögte Széky. — Minden halott áldozat, végül is. — Megölték, elásták. — Rémeket látsz. Illetve csontokat látsz, és mivel fiatal vagy, be vagy szarva. — Most mit csinálunk? — Semmit. Elássuk a gödör alján. — Azt nem lehet. Szólni kell valakinek. — Minek? — Hátha..: — Idefigyelj, Kerék, bárhol ásni kezdesz, előbb-ut.óbb találsz néhány csontot. Nem olyan nagy ez a földgolyó, és mindig sok ember élt rajta. Visszaássuk. Visszaásták. Másnap földje 'terült a negyven mázsa nesz. Kerekes nemsokára eltűnt i Fürdőkórházból, de még sokáig úgy érezte, hogy csontokon jár. Székyvel nem találkozott többé, mert a gróf meghalt, mielőtt a tél beállt volna Káldi János Egyetlen vezércsillagom a kulcsolódó láthatár, ha körülölel, fényébe von s álmaimnak ölét kitárja. * Ha . majd az ítéletnapon új bőrbe bújtat át az isten: magam tovább is hordozom cserélhetetlen verseimben. Milos Macourek if4 fajhát* A lajhár nem jár, még járni is lusta, mindenhová taxival megy, de honnan, vegyen pénzt az örökös taxiz- gatásra, a taxi nem két fillér, ezért hát a lajhárelha- tározza, hogy előadást tart, beléptidíj három korona, s nom is hinné az ember, mi- lyennagy az érdeklődés, a lajhár szóra nyitja ajkát, nincs minden nap ilyen szerencsénk, a terem zsúfolásig tömve, egy almát sem lehetne elejteni, s a lajhár a tábla előtt egy fogason lóg, fejjel lefelé, kréta a kezében és azt mondja, a világon minden fordítva van, tessenék csak megfigyelni, az eddigi állapot természetellenes, s a hallgatóság sorai közt suttogás támad ez érdekes, van benne valami, a világ tényleg furcsán van berendezve, csak az alma tör ki nevetésben, nevet, hogy egészen belepirul, s mikor már egészen piros, lepotyog a fáról, egyenesen a padra, s így szól, az égbe kellett volna esnem, de látjátok, ugye, nem akaród- z.ik, s a lajhár felbőszül, ordít, alma. elégtelen, meg fogja ismétel ni ezt az évet, de az almát ez nem izgatja, na bumm, ha megismétlem, hát megismétlem, legfeljebb kampóinak megyek. EGY FALUSI IRODALMI ESTRE Futhat az idő.mem száll semmiségbe az az este; míg élek, holdsütötten toporognak a hallgatók köröttem mind, mind: süt a szemük barnája-kékje Nem esik szét a kép, el nem pereghet egyetlen arc, ami a színpadra nézett. Bizony, költő-téma az az igézet, amellyel meghallgatták ők a verset. Zsuzsi és Marika is énekel még, hangjuk finom derűvel száll a szélben, nem is kell többé újfent felidéznem. 0, el nem fonnyadó est, tiszta emlék, parazsas ünnep! Ilyent ki felejt el? De jó töltődni ennyi szív-meleggel! ta Szergej Ivanov A LEVÉL A tavasz utoljától a nyár derekáig nem voltunk a nyaralóban. Amikor pedig kimentünk — fölkiáltotlurik meglepetésünkben. A gazda szeme nélkül minden elburjánzott, valahogy idegen, vad lett... Az eperágyás fölött itt is, ott is magas dudva- bugák lengtek. A paradicsom és az uborka csaknem teljesen elveszett a sűrű gyom között. És maga a házunk is szinte fölismerhetetlenné vált. A veranda padlójának résein át valamiféle sápadt hajtások bújtak elő, a falon — a padlótól a mennyezetig han- gyaút húzódott, az üres szobákban egerek garázdálkodtak. De a legváratlanabb dologra a levélszekrényben bukkantunk. Ott darazsak építettek fészket: az egyik oldalával a láda bádogfalának támaszkodott, a másikkal egy levélnek. És látszott, hogy ez a levél már rég vár itt bennünket. Vita támadt, mit tegyünk. — Ki kell venni a levelet! — mondta Vovka. — Ha kiveszed a levelet, tönkreteszed a fészket — felelte Tanya. Vovk&ndk is igaza volt, Tányának is. Egyébként én csaknem pontosan tudtam, hogy ez a levél nekem szól: Vovka és Tánya egyelőre még nemigen kap levelet. — Még ha legalább méhek volnának, de — darazsak! — mondta Vovka. — A darazsak nem hajtanak semmi hasznot az embernek! — »Hasznot, hasznot/« — Tánya haragra gerjedt. — Mi az, nekünk mindent meg szabad rongálni,. ami nem hoz hasznot? Ki mondta ezt neked? így hát nem tudtuk, hogy végül is mit tegyünk. A napok teltek egymás után, hetekké álltak össze. A levél meg továbbra is ott hevert a levélszekrényben, amely fölött állandóan mintha egy kis füstfelhő gomolygott volna — a darazsak repültek ki s be. Július végén váratlanul nyirkosra fordult az idő, ritka nap múlt el eső nélkül. Így hát minden arra vallott, hogy levelünk az utolsó betűig teljesen átnedvesedik. — A levél persze nem az enyém — szólt Vovka —, de bántani fog, ha valami fontos van benne. Már bizonyára minden szó elmosódott. — Ha fontosat írtak volna benne, akkor már történt volna valami — válaszolta Tánya. — De hát semmi különös nem történt!... Augusztus végén hirtelen eltűntek a darazsak. Talán mind egyszerre szálltak el, akár a füstfelhő a mozdony kéményéből, talán egyenként — hosszú-hosszú láncban, talán valahogy másképp... Nem tudom: ezt nem láttuk. Csak egyszer azt vettük észre, hogy kiürült a fészek. ÍRÓ JÉG YZ ET E6Y RÖGESZME UTÓÉLETE A főútvonalról keskeny, egyirányú utca vezet be a lakótelepre. Az út egyik oldalán, szorosan a járda mellé húzódva, napok óta egy elromlott személyautó vesztegel. A mozgékony járművek elég jól elférnek mellette, de azért útban van. Tíz óra tájban farmotoros autóbusz érkezik. Az oldalán lévő tábláról kiderül, hogy melyik vállalat tulajdona, s hogy munkásszállításra használják. A sofőr előregurul a keskeny úton, majd hátratolat. A legalkalmasabb helyet keresi. Bal felől az építkezés után maradt egy üres térség, beljebb, az út kanyarulatánál megfelelő bejáró is van. A sofőr végül is valamilyen megfontolás alapján az autóbuszt megállítja a vesztegelő személyautó mellett Nem tíz méterrel előbb, vagy hátrább, nem a személyautó előtt vagy mögötte, hanem pontosan mellette. A két kocsi között nincs annya hely, hogy egy gyalogos áthaladjon. A sofőr kiszáll az üres autóbuszból, bezárja, körülnéz, majd elindul a lakótelep mögötti építkezések felé Jó messze. Autók kanyarodnak be a főútról, de kénytelenek visz- szatolatni mert az egymás mellett álló autóbusztól és a személyautótól nem lehet továbbmenni. Torlódás. Dudálás. Szitkozódás. A lakótelep közúti forgalma egyirányú, másfelől nem lehet bejönni. Háromnegyed tizenkettőig megbénul a forgalom. Akkor tér vissza az autóbusz sofőrje A bérház tízemeletes.  svájci licesnc alapján gyártott új lift hetenként három- szor-négysaer elromlik, gyakran napokig rossz. Lépcsőmászás közben, az ötödik és a hatodik emelet között meséli a ház egyik lakója: — Tegnap is, megyek le a liften a földszintre, tejet akartam hozná a boltbóL A liftszekrény éppenhogy megáll, az önműködő ajtó még ki se nyílik rendesen, sőt I csak féÜg, amikor az egyik lakótárs a nyolcadik emeletről szabályosan kirántja a külső ajtót. Mondom neki, hogy így nem csoda, ha ál- H landóam rossz a lift. Rend- reutasított, hogy legyek csak egészen nyugodt, ő ért a lifthez, és tudja, hogy mit csinál. Azzal beszállt a liftbe, de hiába nyomkodta a gombot, nem indult éL Kiszállt, gyanakodva nézett rám, nem értette, hogyan lehetséges, hogy én lejöttem vele, ő meg nem tud fölmenni ugyanazzal a lifttél. Megint beszállt, nyomkodta a gombot, de a lift nem indult el... Az egyik lakájban, a negyedik emelet táján esküvői vacsora van. Esetleg tivor- nyk? Edénycsörömpölés. Éneklés. Kurjongat««. Ahogy kifér a vendég torkán. Zeng a környék. Pelrémlik az újsághír: egy szigorlatra készülő egyetemista, miután — No, ezek elrepültek — mondta Tánya —, még el se búcsúztak! Vovka meg máris futott a levélszekrényhez. Kivette a fészket, amely igen silány szürke papírból csavart töl- cséhez hasonlított. — Ne törd szét! — kiáltotta a verandáról Tánya. — Miért törném szét? — szólt vállat vonva Vovka. A levélnek jóformán nem esett baja, és nem nekem, nem Vovkának, nem Tányának szólt, hanem mind a hármónknak. Egy ismerősünk azt írta, hogy valamikor a nyár elején betért volna hozzánk, de nem talált itthon senkit, így aztán a tornáclépcső alatt hagyott egy doboz cseresznyebefőttet. Benéztünk a lépcső alá. Csakugyan ott volt a doboz. Teljesen megrozsdásodott, a befőtt pedig megsavanyo- dott. — Eh! — mondta legyint- vé Vovka. — Pedig nekem ez a kedvenc befőttem! Az igazat megvallva, nekem is. Imre (ordítása nem bírta tovább Idegékkel a tanulószoba közelében dolgozó gőzkalapács rémes zaját, kirohant az építkezéshez, és a fejét ráfektette arra a cölöpre, melyet a kalapács éppen a földbe sulykolt Az 'egyetemistának e vakmerő s nem éppen veszélytelen tette révén sikerült a gőzkalapácsot egy időre elnémítania... A barátom kihajol az ablakomon s hallgatózik. A fejét csóválja Egy éles fejhang a »legszebb« dalokat harsogja az estébe: Akácos út Deres már a határ, Lesz még szőlő, lágy kenyér, Találkozás egy boldog idegennel, Elvisz a gyorsvonat en- gernet is... Női hangok csatlakoznak a boldog ostobaság hangerejével. Este kilenc óra van. A védekezés nyilvánvalónak látszik: egyik- másik televíziós készülék hangját felerősítik. Nyár van. Minden hang kitódiui a hatalmas bérház U-alakú öblébe, majd összeolvadva az ablakon, át visszaáramlik a lakásba — Erősítsük föl mi is a magnót — ajánlja a barátom. — Agresszióra agressziót? — nézek rá korholóan. — Mások is így védekeznék. Mifélénk is így megy. — Az egyik elkezdi, a másik folytatja... — Kénytelen vagy, különben idegrohamot kapsz a másik lelkiismeretlenségétői, A láncolat végeláthatatlan. Naponta s áráról órára kell elviselni az agressziót vagy megküzdeni véle. A nemzetközi fórumok állandó témája az agresszió megfékezése. Alapkérdés. Naponta — reggel az újságot olvasva, rádiót hallgatva, este a tévéhíradó előtt — fontolgatás nélkül ítéljük el az agresz- sziót amely a különböző társadalmakban vagy társadalmakat veszélyeztet Ugyanakkor a saját magunkban szunnyadó erőszakot és gátlástalanságot gondolkodás nélkül szabadjára engedjük. A legnagyobb emberi tettek közé sorolom a gondolat a magasabb erkölcs, a humánum felébresztését csakhogy a hatás kulcsa nem csupán magában az írásban van, hanem az emberben, aki olvassa. Korábban volt egy rögeszmém, hogy az emberek az olvasmányok útján is megjavíthatok. Időközben már letettem erről a rögeszmémről, hiszen ott van helyette a sokkal hatásosabb szabály, rendelet törvény. Így is elég rosszul állunk. Thiery Árpád Favágó. (Id. Szabó István faragása.
