Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
Csapatmunka A TUDOMÁNYOS kutatásokban világszerte viharsebe- son teret hódított a »team«- munka. Az ok, könnyűszerrel megvilágítható: néhány évtizede elmúlt a magányos feltaláló-zsenik korszaka, akik otthon, a konyhaasztalon kísérletezgetve dolgozták ki világraszóló újdonságaikat. Valóban: korunk nagy találmányai már ritkán kapcsolhatók személyekhez — tessék kipróbálni : ugyan ki találta fel az űrhajót és a tranzisztort, az atomerőművet és az integrált áramkört? Természetesen: team-ek — kutatócsoportok —, vagy éppenséggel 'együttműködő intézetek tucatjai a feltalálók. S érthetően, hiszen a részekre, kutatási mozaikokra szakosodé tudomány csak ûjahb integráló — a részeket magasabb szinteken, összekapcsoló — módszerekkel képes az előrehaladás ösvényeit megtalálni. Nem ok nélkül kalandoztunk — a tudomány új módszereinek terepére. Kétségtelen, hogy mindaz, amit akárcsak módszereiben is, a fejlődés élén haladó tudomány kidolgoz, előbb-utóbb nélkülözhetetlenné válik az egész társadalomban. A tevékenységeknek ez az összhangzata, a részeknek ez az integrálódása — amit helyénvaló most már közkeletűbb értelemben csapatmunkának neveznünk — már ma is elemi feltétele a termelés-szervezésnek, az értelmes, hatékony gazdálkodásnak. Más kérdés, hogy gyakran — a vállalati kapukon innen és túl — hiányzik ez az elemi feltétel. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy a gazdálkodás részelemeinek tervszerű összműködéséhez éppen a szocialista társadalom nyújt történelmileg kiteljesedő lehetőségeket, ám sokat kell még tennünk azért, hogy a lehetőség mindenütt valósággá is váljék. Kétségtelen, hogy gazdálkodásunk valamennyi részeleme egyszersmind részérdekekhez kötődik, amelyek sokféle alakot ölthetnek, a személyes, a vállalati, a területi érdekektől. az ágazat, a szakma sajátosan önállósult érdekéig. Az elhatárolódás társadalmi bázisrendszere is roppant sokszínű; nemcsak anyagi érdekvonulatok húzódnak i’tt, hanem — például — a tervező presztízse a beruházóéval szemben; a vállalati osztály önállósult hivatástudata az egész vállalat érdekpályáját keresztezve, és a sor hosszasan folytatható.- Fontos hozzátennünk: vulgáris egyszerűsítés lenne a részérdeket eleve véteknek, morális torzulásnak minősítem — ellenkezőleg: az árutermelő társadalomban — márpedig a szocialista társadalom is az —, ahol a javak pénzért vásárolható áruformát öltenek, s ahol a munkamegosztás társadalmi rétegzettségében az áruforgalom hoz létre gazdasági kapcsolatokat — a részérdek szükségszerű eleme a valóságnak. Am ha ezzel, mint realitással számolunk is, alapvető társadalmi követelmény azoknak a folyamatoknak az erősítése, amelyek a részeket egésszé, a vállalati mozaikérdekeket vállalati érdekké, s mindezt: az országos összmű- ködés sodrásába vonva közérdekké alakítják. NAPJAINK gazdasági gondjait közelebbről vizsgálva rendre-sorra kimutatható, hogy a — tágan értelmezett — csapatmunka kínál bonyolult, nehéz problémákat igazi megoldásokat. Nem abból származnak a gondok, hogy a vállalat, a műhely, a kutatóintézet, a szövetkezet képviseli önállósult érdekeit, hanem hogy olykor hiányzik a magasabb szinteken integráló hatás. Ezért megeshet, hogy a vállalat akkor jár jól, ha avult, ráfizetéses terméket gyárt: a külkereskedő akkor, ha alacsony áron értékesít; a vállalati szervező akkor, ha pompás jelentéseket ír, s beéri ennyivel; a beruházó akkor, ha eleve alátervez, hogy később magyarázható legyen a pénzügyi előirányzat túllépése... A sportbin közismert, hogy a csapat nem egyszerűen játékosainak számtani összege — az összjáték az a többlet, amit a játékosok csak együtt nyújthatnak. S ez bizony nem csak a sportban van így! T. A. Akármilyen figyelemese.n tekintem is át a múlt he,et, kénytelen-kelletlen meg kell állapítanom: igencsak eseménytelen volt. Mert nézzük csak a közélet fórumait! Ülésezett a megyei tanács-vb. Igenám, de — fájdalom — az itt történtekről nem számolhatok be. No nem amiatt, mert ott valami szigorúan bizalmas döntést hoztak volna, ellenkezőleg : a fő napirend kapcsán nem született határozat. Vita ugyan kialakult, a véleményekből nem volt hiány, de végső eredményként új anyag összeállítására kötelezték az előterjesztő osztályvezetőt. Ilyen -is előfordul, és évenként nem is egyszer. Ülést tartott az SZMT is. Témájáról pénteki lapunkban részletesen beszámoltunk. Ennyit a megyei hatáskörű, választott szervek munkája- • ról. Mármint tevékenységé-1 nek látványos oldaláról. Mert mindenki tudja, hogy a tanácskozások, az ülések csak elindítói, illetve összegezői egy-egy folyamatnak, intézkedésnek. Ezek pedig a szürke hétköznapokon formálódnak. Mint ahogy most is jóné- hányan dolgoznak egy. az egész megyét érintő témán, hogy a közeljövőben tanácsülés elé terjesszék. Azt elemzik az illetékes osztályokon, hogyan teljesítettük az ötödik ötéves terv időarányos részét a területfejlesztésben, illetve a tanácsi munkában. És közben már formálódnak a hatodik ötéves terv elkép- ! z eléséi 'is. J Szóval minden folyamatban van, és akármerre team lek. ezen a heten nem kezdődött és nem fejeződött be semmi. Sem ünnepélyesen, sem egyszerűen. A határban változatlanul vetnek, törik — sajnos, I magas nedvességtartalommal szállítják a szárítókba — a I kukoricát, a szőlőtermelő gazdaságok. egyéni hegytulajdo- ; nosok folyamatosan bosszan- ] kodnak, a rég nem tapasztalt alacsony cukorfokot észlelve. — Az ipari üzemekben sem kezdődött fontos időszak — félév, de még negyedév sem. S az év végi hajrá is messze van még. A bosszanko- dás, a szervezetlenség — az anyaghiány, az értékesítési gondok miatt — ugyancsak nem e hét jellémzője csupán. Vizsgaidőszak sem volt. (Legföljebb egy-egy zárthelyi dolgozat emelkedett az esemény rangjára.) Vagyis a főiskolai hallgatók még nem kezdték meg fölkészülésüket, a legtöbben folyamatosan halogatják a tanulást arra az időre, amikor már igencsak szorítani fog a cipő. A fiatalabb korosztályú diákok pedig sokfelé kémlelték reggelenként az eget: nem esik-e az eső, ami meggátolná őket, hogy a közeli gazdaságoknak segítsenek a betakarítási munkákban, elsősorban a szüretelésben. És mi nem volt még a héten? Például nem érkezett hír sehonnan valamely középület, út stb. átadásáról. Igaz, már maga a készülődés is eseményszámba megy Nagyberkiben, ahol a napokban birtokukba vehetik az új általános iskolát. Ennek pedig j nemcsak a nevelők és a tanulók örülnek, hanem egy kaposvári intézmény is. A levéltár ugyanis a régi kastélyiskolában berendezkedve enyhít raktározási gondjain. Évfordulók közelednek. Mél- j tó ünneplésükre nem a héten kezdődött a felkészülés megyénkben, de ennek jegyében az utóbbi napokban jónéhány vetélkedőt rendeztek a fiatalok. Ezekben természetesen nem az egy-két. órás játékosizgalmas szereplés a legfontosabb. sokkal inkább a felkészülés, a kutatás, a tájékozódás folyamata, amely végül is — merjük remélni — nem fejeződik be a jutalmak átvételével. Végül azért két fontos kulturális eseményről meg kell emlékeznünk. A héten folytatódtak az író—olvasó találko- I zók, melyeket a megyei szak- szervezeti könyvtár rendezett. Burányi Ferencet. Soós Zoltánt és Végh Antalt látták vendégül a megye néhány üzemében, művelődési otthonában. A színvonalas rendezvények nagy tömegeket nem vonzottak ugyan, de az a 30 —40 érdeklődő — esetenként több is — aki részt vett e találkozókon, igazi irodalmi élményben részesült. Más eszközökkel — művészi alkotások tolmácsolásával — ért el hasonló hatást új műsorával Tompa László csütörtökön este, a tanítóképzőben. Paál László A z apja kovács volt. Amikor befejezte az általános iskolát, a komlói bányába ment. Tíz évet húzott le itt vájárként. A felesége mindig féltette. Kö- nyörgött neki, hogy ne menjen többet a föld aló. Sokfelé megfordultak. Jártuk- ban-keltúkben Kaposvár tetszett meg legjobban a fiatal házaspárnak. Csöppnyi lányukkal egy kis családi házban telepedtek le. Csorna János második munkahelye a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat volt. — Igen ám, de mindig bosszantott, ha a környezetemben mások jobban érteb tek a munkához. Addig nem nyugodtam, amíg meg nem szereztem az ív- és lánghegesztő szakmát. Később géplakatosként is vizsgát tettem. Nagyon szerettem az új munkámat : a hangtompítók alkatrészeit gyártottuk. Még az sem zavart túlságosan, hogy két műszakba kelleti járnom. Csorna Jánosnak a barkáVASAS («oláson kívül, a szenvedélyére js futotta: mindenki megcsodálta, micsoda antennaerdő díszük a háza tetején Amikor mások azzal dicsekedtek, hogy náluk »bejön« a jugoszláv adó, akkor ő azt mondta, hogy az. olasz és a német adásokat is látja. A fiatalember, amikor megszűnt a vállalata, az Achim András utcai szűk, rossz külsejű műhelybe, a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz-hez került, öt és még két társát azzal fogadták: »Ti most jöttök ide? Mi éppen el akarunk -menni innen.« Pedig a szövetkezetben egy műszakos a munkarend. — Az volt a legfurcsább, hogy milyen másképpen gondolkoznak az emberek az állami vállalatnál, mint egy szövetkezetnél. Itt eleinte azt éreztem, hogy mindenki csak a maga jussát nézi, mintha a többiek boldogulása nem számítana. Szervezési és vezetői intézkedések nélkül nem sikerült volna, de Csorna Jánosnak is része volt abban, hogy megváltozott a műhely légköre. Amikor a részleg — huszonegy emberrel — átköltözött a Berzsenyi utcai világos, tiszta csarnokba, valami új kezdődött. Fölengedett a zárkózottság. A reggeli szünetben szó esett már a sportról és egymásról. Az év elején Csorna János vezetésével szocialista brigád alakult. — Nem volt könnyű. Először is be kellett bizonyítanom a hosszú ideje itt dolgozó munkásoknak, t_ogy én is meg tudom csinálná azt, amit ők. Ez sikerült. A brigád? A kezdet kezdetén vagyunk. A fiatal lakatost nemrégiben részleg helyettessé nevezték ki. A határozottságával vívott ki elismerést. — Szerencsés vagyok, mert jól »fölment« a tervünk Bőven van tennivalónk. Kipufogókat gyártunk a Hajó-és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységének, agregátort a Mafilm-nek, rámpaki- egyenlítőket az Oviber-nek. Jobb gépeket, kéziszerszámokat kaptunk. Szereti a munkatársait. Sörözés nélkül is tudja, kit mi érdekel. Soha nem nyitja ki fölöslegesen a száját. Elve, hogy »akinek nagy szövege van, nincs tehetsége«. Egyre többet gondol arra, hogy be kellene iratkoznia a szakközépiskolába. Tavaly gyümölcsöst telepített. — Van benne korai cseresznye, kajszi, pándimeggy, jonatán. J.ó hétvégén elpepe- cselni a fák körül. Q, J. Kettős munkaviszony Űj gépek a textilművekben Több új, nagy teljesítményű, a dolgozók munkáját megkönnyítő gépet szereltek be ebben a.z evben a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Tizenegyedik éve már, hogy ősz közepén a balatoni üdülőkben lerakják pihenni a felszolgáló tálcát, a főzőkanalat és a seprüt, s finom fogót, re- szelőt, cukrászkanalat vesznek a kezükbe. A következő év tavaszáig véget ér az örökös rohanás, a csendes tóparton kényelmesebb ülőmunka kezdődik a júliusban oly zajos helyiségekben. Az idén is megkezdődött a munka a téli foglalkoztatókban. Szemüvegkeretek készülnek, édesipari árukat csomagolnak a nyári fölszolgálók, szakácsok, takarítók. Nem nehéz a munka, nem követel túlzott szakértelmet, hamar megtanulható. És hasznos. A vállalatoknak hiányzó munkaerőt pótol ez a tevékenység, az asszonyoknak, lányoknak pedig egész éves keresetet, állandó munkát jelent. S mindez jó a SZOT üdülési, igazgatóságnak is, hiszen könnyebb ígv az embereiket megtartani. Valóban ennyire jó volna mindenkinek? Mintegy hat- százan dolgoznak itt télen. Az állandó munka és a rendszeres kereset alapvető joga és érdeke mindenkinek. Enélkül nehezebben biztosítható az életszínvonal-növekedés és rendszeres munkahely híján elmaradnak fontos társadalmi és szociális juttatások, amelyeket ugyan nem szoktunk pénzben számolni, mégis hozzátartoznak életünkhöz. Az ember közérzetét, mindennapjait azonban sok más is meghatározhatja. Például a munkahelyi előmenetel, a megbecsülés és elismerés, társadalmi rangja annak a munkának, amit végzünk. Ezeknek az apróbb, de az egyes ember szemében olykor döntő momentumoknak a szerepe napjainkban, amikor a hatékonyabb munkavégzés gyökereit, előrelendítő tartalékait keressük, egyre nagyobb. S a téli foglalkoztatókban dolgozóknál sincs minden rendben. Evekig sokat panaszkodtak amiatt, hogy ősszel és tavasszal mindig egy-egy bejegyzés, pár került a munkakönyvbe: kilépett, belépett. Tudnillik, ősszel a SZOT üdülési igazgatóságától, tavasszal a vállalattól távozott a dolgozó. Ügy Óránként kilenc hüvelyt osztályoz a képen látható autóm«*« A hulladékprés segítségével a finom gyapothiillarlékokat tömbökké préselik, s így értékesítik más iparágaknak. távozott, hogy közben ugyanott maradt. A bejegyzéseket tehát nem azért rótták a könyvbe, mert csupa »vándormadár« dolgozott itt, hanem az adminisztrációs rendszer merevsége miatt. De ha mégis egy új munkahelyen jelentkezett az évekig itt dolgozó, kit érdekelt ez akkor? Csak azt látták, hogy tele a munkakönyv »kilépett« bejegyzéssel. Három éve munkaügyi miniszteri rendelet szüntette meg ezt a fonák gyakorlatot. Azóta létezik a kettős munka- viszony. De a gondok ettől még nem szűntek meg. A SZOT üdülési igazgatósága dolgozóinak — mint a többi költségvetési szerveknél — járna az 50 százalékos vasúti kedvezmény. Mint vállalati dolgozók azonban mégsem kan Íratják meg. Nyaranta szocialista brigádban dolgoznak a felszolgálók, konyhásak stb. Az volna a természetes, hogy a téli látszerészüzemben, édesipari foglalkoztatóban is együtt maradjanak ezek a brigádok. De ez csak a legritkábban sikerülhet. A nyári brigádból többen nem vállalnak munkát a téli foglalkoztatóbari, s ha munkabrigádként mégis együtt marad egy- egy közösség, a kellős munka- viszony miatt ezen a fokozaton nem tudnak továbbjutni. Bronz-, ezüst- és aranykoszo- rús jelvények es az ezzel járó anyagi s még inkább az erkölcsi megbecsülés — nem éppen mindennapos dolgok a téli foglalkoztatókban. És az előremenetel? A vállalatoknak olyan emberekre van szükségük, akik szorgalmasan, jól begyakorolva, szállításra előkészítik a másutt (mártott terméket (csomagolás). Vagy: alaposan megtanulják a szemüvegkeret-készítés minden csínját-binját. Többüket azonban nem elégíti ki ez a munka, szeretné képezni magat, szakmai ismereteit gyarapítani.' Ebből azonban adódhatnak súrlódások a dolgozó és a vállalat között. A téli foglalkoztató hasznos dolog, értelmes lehetőség. Éppen ezért a kettős munkaviszony föltételeit is tovább kellene fejleszteni, finomítani. Csupor Tibor
