Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-20 / 248. szám

KELL A JÓ KÖNYV Dráma vagy balett? Hétvégi tájoló Forgatás macedonlövészettel „Neuralgikus pontok”, sikeres erőfeszítések Másodszor hirdette meg tavaly ősszel a Kulturális Mi­nisztérium, az MSZBT, a KISZ, a Hazafias Népfront és még tucatnyi más szervezet a Keli a jó könyv olvasópályá­zatot, amelynek célja a szov­jet irodalom népszerűsítése, a részvevők — zömmel ipari és mezőgazdasági dolgozók, diá­kok — esztétikai, történelmi, világnézeti ismereteinek bő­vítése. Bár a vetélkedés még nem ért véget — az országos döntőre egy hónap múlva ke­rül sor —, máris nyilvánvaló, hogy az olvasópályázat tö­megmozgalommá vált. Az »-el őcsa tá ro zásokon-« ország­szerte kilencszáz csapat vett részt, közülük huszonhét so­mogyi. (Eredetileg negyven­hat jelentkezett!) Kedden es­te pedig már területi döntőre került sor Kaposváron, a Paimiro Togliatti Megyei Könyvtárban, öt megye — Baranya, Tolna, Zala, Vas és Somogy — legjobb csapatai­nak részvételével. Szűkebb pátriánkat a nagyatádi kór­ház együttese képviselte szép sikerrel: a második helyért folyó »újravívásban« vesztet­tek — igen pechesen... A vetélkedőt a baranyaiak nyer­ték, s ők vesznek részt az or­szágos «középdöntőben«. Ám természetesen nemcsak a győztesek nyertek. Serkentő és megtisztító irodalmi élmé­nyek, történelmi adatok töme­gével gazdagodott valamennyi részvevő: A versenyzők több­sége zavarba ejtő biztonság­gal mesélte el a regények, el­beszélések, emlékiratok cse­lekményét, sorolta a tényeket. Mégsem hallgathatjuk el, hogy a verseny — elsősorban a mű­vek kiválogatásának szempont­jai és a kérdések, feladatok jellege miatt — nemcsak elé­gedettségérzetet, de némi rossz szájízt is adott, hiszen a szov­jet irodalom leglényegesebb •irányzatainak megismerése helyett szűk keresztmetszet­tel, a legfontosabb folyamatok reprodukálása helyett pedig már kisiskolásokhoz sem illő oselekmén ymazsolázga tássa), elhanyagolható mozzanatok vi.çszaidérgetésével kellett be­érnünk. Ez a módszer aligha alkalmas arra, hogy a nélkü­lözhetetlen históriai és eszté­tikai .tudnivalókat a nem »•profi« irodalomkedvelők gondolkodásmódjába is be­csempésszük. De kezdjük a válogatás­nál! Vitathatatlan, hogy az ajánlólistán szereplő negyven alkotás kivétel nélkül mara­dandó értékű remekmű. Ter­mészetes, hogy a lajstrom összeállítói «kiszűrték« Azsa- jevet, Bubjennovot és Baba- jevszkijt, s érthető, hogy — esztétikai és világnézeti bo­nyolultságuk miatt — kima­radtak olyan világirodalmi rangú alkotók írásai, mint Mandelstam, Maliskin, Ahma­tova, Paszternák vagy Zos- csenko. Nehéz azonban meg­magyarázni olyan elévülhe­tetlen értékű és népszerű alap­művek hiányát, mint a Csen­des Don, a Mester és Marga­rita és az Artamonovók. Tel­jes egészében mellőzték a szov­jet drámairodalmat, s a ha­talmas ország világszép költé­szetéből is csupán morzsákat kóstolgathattak a versenyzők. Es ráadásul milyen nehezen emészthető mázsákat ! Alek• szandr Biok bonyolult szim­bolista líráját például e sorok írója csupán egy-másfél kiló- nyi szakirodalom végigböngé- szése után volt képes igazán «megérezni« bölcsészhallgató korában, de ugyanez vonatko­zik néhány prózai műre, pél­dául Dosztojevszkij: A Kara­mazov testvérek című lélek­tani regénymonstruimára, a hivatásos irodalmárok ked­venc rejtvényére, amely szin­tén szerepelt a listán. Ami a tartalomfelmondásra és harmadrangú mozzanatok­ra irányuló — országosan egy­séges — kérdéseket illeti, nos, férfiasán be kell valla­nom: önbizalmam olyannyira megingott, hopv fontolóra kel­lett vennem orosz nyelv és irodalom szakon szerzett ok­levelem visszaadását... Igaz, éppen Tolsztojból szigorlatoz­tam Jelesre negyedéves ko­romban, de becsületszavamra nem. em’-Veztem Nvebljudov herceg és Katyusa Maszlova első csókjának helysínére, sőt, az sem jutott az irodalmi élményektől (tűl)terhelt eszem­be, milyen sajátos módszert alkalmazott az ellenség elfo­gásakor Tamancev főhadnagy — holott újságírói pályafutá­som első cikkét — mit tesz a véletlen — éppen Bogomolov: Negyvennégy augusztusában című regényéről írtam. Most perce megtudtam, hogy az el­járás nem más, mint a forga­tás — macedonlövészettel ! Kár, hogy a kérdés szerzője — a szuperfelderítő Taman­cewel ellentétben — ezúttal is alaposan mellédurrantott. A háborús Baltikum esemé­nyeinek értelmezése, a szovjet hadvezetés módszereinek elemzése, az írói stíluseszkö­zök ismertetése jóval nagyobb találati pontosságot biztosított volna. Indokolt ugyan a kérdések összeállítóinak zavara, hiszen semmiféle «mutatóval« nem rendelkeznek a heterogén ösz- szetételű versenyzőgárda mű­veltségi színvonaláról, ily mó­don ugyanazokat a rébuszokat kell feladniuk a szövetkezeti dolgozónak, a munkásnak, a középiskolásnak és a szakképzett könyvtárosnak. Am a lényegtelen momentu­mokra való összpontosítás, a gondolkodtató jelleg teljes mellőzése, a történelmi, műve­lődéstörténeti, esztétikai hát­térismeretek elhanyagolása és elhanyagoltatása a versenyző­ben is bizonytalanságot szül. Nem elég olvasásra szoktatni: az olvasott művek értelmezé­sére, a személyiségbe való «beépítésére« is törekedni kell, bármilyen szinten. A cselekmény csupán mennyisé­gi jellegű, tehát, könnyen és gyorsan elfeledhető Informá­ció. A tudatosan feldolgozott cselekmény azonban már a tudatból kitörölhetetlen minő­ségi Információ, a személyiség elidegeníthetetlen része. Re­mélhetőleg ennek a célnak a megközelítését eredményezi majd a szép és biztató tömeg­mozgalommá vált olvasópá­lyázat harmadik «futama«. S reméljük, hogy a somogyi csapat akkor is ugyanolyan jó felkészültséggel — csak na­gyobb szerencsével — ér majd célegyenesbe, mint kedden a három kitűnő nagyatádi ver­senyző: Tarr Ildikó kórházi fiókkönyvtáros, Pintér Júlia ápolónő és Horváth István hi­vatásos katona. Lengyel András ... rex vinorum, azaz »a boro#: királya, a királyok bora« hangzott el XIV. Lajos fran­cia király szájából a legen­da szerinti híres mondás, mintegy értékmérő ajánlás­ként a királyi asztalon a ran­gos francia borkülönlegessé­gekkel méltán versenyző to­kaji aszú dicséretére. A cári udvar I. Péter és Erzsébet Petrovna uralkodása idején az aszú iránti vonzódás okából is fenntartotta a To­kajban működő bizottságot. Ennek vezetőjéhez 1745. no­vember 8-án Erzsébet Petrov­na utasítást intézett, melyben a következő utóirat állt: »És ha módja van, küldjön futár­ral legalább három antalt (aszúbort), melyet sehol sem tudok beszerezni, pedig én nem tudok e nélkül meglen­ni, miiként ön is tudja.« Ugyanilyen becsben állt a tokaji bor a Habsburg-ház előtt is, különösen Mária Te­rézia uralkodása idejétől szá­mítva. Elzászban, a világhírű bo­rok hazájában Lazarus von Swendi szobra áll, amint jobbjában fürtökkel teli sző- íővesszőnyalábot emel a ma­gasba. A szobron levő felirat ezt hirdeti: ö hozta a tokaji szőlővesszőt Elzászba. A szob­rot Frederic-Auguste Bar­tholdi készítette, akinek ne­vét híres alkotása, a New York-i kikötő bejáratánál álló Szabadságszobor tette ismertté. A külföldet is bejárta a hír, hogy az 1972-ben tartott első budapesti borárverésen egy palack 1875-ös évjáratú tokaji aszút egy svájci bor- kereskedő 248 dollárért vásá­rolt meg. De magas áron kel; Figyelemre méltó és elgon­dolkodtató adatok sorakoznak a Dél-batLatoni Kulturális Központ «szezonzáró« beszá­molójában. Az értékelés (amely egyben önértékelés, számvetés) reálisnak tetszik, leglényegesebb megállapítá­sai a nyári tapasztalataink során kialakult véleményün­ket igazolják. Mindenekelőtt a déli part úgynevezett kul­turális objektumainak (műve­lődési házak, szabadtéri szín­padok, klubkönyvtárak stb.) állapotára, technikai felsze­reltségére irányítja a figyel­met. Nem kétséges, a legtöbb ilyen létesítményt csupán a helybeliek közművelődési igé­nyeihez méretezték, s olyan is álcád — technikai felszereltsé­gét tekintve — amely, eny­hén szólva híján van a kor­szerűségnek. Erről mindenek­előtt azért kell szólni, mert nem egy tartalmas kulturális rendezvény a környezet, illet­ve a technikai adottságok igénytelensége miatt «fullad« közönybe, érdektelenségbe. Jól emlékszünk a nyári kép­zőművészeti kiállításokra. El- mondhatjufk, sok jó tárlatot láthattunk a déli parton. Csak néhány .nevet említsünk a ki­állító művészek közül: Gácsi Mihály, Honty Márta, Reich Károly, Somogyi József, Imre István, Korniss Péter. A Mű­vészet a Művészetben című, immár hagyományosnak mondható kiállításon a kor­társ képzőművészet legtöbbet ígérő alkotói szerepeltek. S ha a tárlatok látogatottságával kapcsolatos statisztikai ada­tokra pillantunk, ismét meg­állapíthatjuk: a környezetnek nagy szerepe van a rendez­vény sikerében. Nem mind­egy a közönségnek, hogy hova hívják képeket, szobrokat nézni. A bogiári kápolnákba-e vagy a herényi kétszobás if­júsági klubba, az üdülőövezet­től meglehetősen távol, a falu belsejébe. Kizárólag Latino- vits Zoltán halhatatlan művé- vészetének volt köszönhető a szentesi emlékkiállítás hatal­mas közönségsikere is, mert sem a bemutatott anyag, sem a környezet nem bizonyult méltónak korunk egyik leg­markánsabb színészegyénisé­géhez. A másik »neuralgikus pont­ja« az egyébként sok szép eredményt idéző beszámoló­nak a siófoki nyári színház­zal kapcsolatos. Az úttörő jel­tek él más ritka borkülönle­gességek is. Üj kategória sze­rint nevezték el az ilyen ko­rú és minőségű borokat, ezek lettek a magyar szuperminő­ségek. A fogyasztók és a szak­emberek érdeklődése hirtelen a régi évjáratú, az egykor kü­lönösen kiváló minőségű bo­rok felé fordult. Mit illik az ilyen borokról tudni, milyen ezek minősége, íze, zamata, hogyan és hol ápolták, bújtatták ezeket hosszú évtizedeken át? Mi jel­lemzi ebben a sorban a tokaji aszút, minden idők legjobb, legértékesebb borát? Nem vé­letlen, hogy a külföldi híres borgyűjteményekben is a to­kaji borkülönlegességek vol­tak a legcsodáltabb és leg­tovább megőrzött ritkaságok. Az a vélemény terjedt el, hogy a tokaj-hegyaljai aszúk a legállóképesebb borok, és évtizedekig tárolhatók. Írás­beli emlék tanúskodik arról, hogy 1822-ben Frigyes Ágost szász király asztalánál 120 éves tokaji bort ittak, mely a lengyel királyi pincegyűjte- ményből származott. A híres tokaji »üstökös aszú« ma is tartja árfolyamát. Az utóbbi években a londoni Christies árverési csarnok aukcióján egy palack 1811. évi tokaji aszú 220 angol fontért kelt el. A tokaj-hegyaljai borvidék legjellegzetesebb és legősibb borvidékünk. 28 községet fog­lal magába. Területét három jxáaybói « Kárpátok nyúlvá­legű, de hagyományt teremtő szándékkal megvalósított szín­ház — fájó, de ki kell jelen­teni — csaknem hiába nyi­totta meg kapuját. Két egy- felvonásost (Dürrenmatt: Por a szamár árnyékáért, Capek: A végzetes szerelem játéka) láthattunk kitűnő rendezés­ben. jó — bár nem a legis­mertebb — színészekkel. Az előadás színvonalát jónak Ítélte a szakma és a közön­ség egyaránt Pontosabban, aki megnézte az előadást, elége­detten. távozott igazi szellemi élményben volt része. Csak­hogy igen kevesen akarták látni a produkciót. Kilenc előadást tartottak, s mindösz- sze 500 ember váltott jegyet a pénztárnál. A nyári színház pedig félmillióba került. A kudarc oka (mert kétségtelen, erről van szó) a szakemberek véleménye szériát az, hogy az üdülő közönség (melynek fele külföldi) nem igényli a drá­mát. Arinál inkább a balettet, a néptáncot, s általában a ze­nés, táncos bemutatókat. A világhírű Pécsi Balettnek pél­dául fergeteges sikere volt Siófokon. A folklórműsorok közül szinte valamennyi né­pes hazai és külföldi közön­séget vonzott akár amatőr, akár hivatásos együttesek lép­tek színpadra. A többi között ezek a ta­pasztalatok késztették a kö­vetkező idény kulturális mű­sorainak tervezőit szervezőit hogy a nyári színházat egy sa­játos karakterű táncszínházzá alakítsák át. Ezt annál is in­kább üdvösnek vélik, mert a táncszínház nemcsak nyáron, hanem a színházi évadban is hiányzik kulturális életünk­ből. A bemutatandó műveket (egyfelvonásos táncjátékok, szimfonikus balettek, a nép­tánc nyelvén megfogalmazott új táncművészeti törekvéseket reprezentáló koreográfiák) olyan együttesek interpretál­ják majd, mint az Állami Ope­raház balettkara, a Pécsi Ba­lett, a Fővárosi Operettszín­ház tánekara, a Népszínház táncegyüttese, az Állami Népi Együttes, a Néphadsereg Mű­vészegyüttese, a Budapest Táncegyüttes és a BM Duna Művészegyüttese. Az említett tánckarok közül a legtöbb a múlt szezonban is szerepelt a déli part színpadain, mégpedig igen nagy sikerrel. nyai védik, déli oldalról pedig nyitott. A Tisza és a Bodrog folyó előnyös klimatikus vi­szonyokat teremt tükröző, fényvisszaverő felületével. Talaja vulkanikus eredetű. Te­rületén háromfajta szőlőt ter­mesztenek: a furmintot, a hárslevelűt és a sárga mus­kotályt. Az aszú készítését a szak- irodalom I. Rákóczi György udvari papjának, Sepsi Lacz- kó Máténak tulajdonítja (1650 körül). Sokan és sokfelé igyekeztek utánozni, ellesni a készítés titkát. A tokaji bor­vidéken kívül azonban soha, senkinek nem sikerült. Azért nem, mert ilyen titok nincs. A szőlők és a termőhely kü­lönleges adottságai együtt te­szik lehetővé, hogy valóban a világ első és legjobb bora le­gyen. A készítési eljárás min­den mozzanatában azt céloz­za, hogy megőrizze mindazo­kat a különleges tulajdonsá­gokat, melyeket a természet szolgáltatott az aszúnak. A természeti tényezők között ott szerepel a klíma, a talaj, a fekvés, a fajta és nem utol­sósorban a figyelmes és gon­dos készítésmód. Külön szót érdemel a Bot­rytis cinerea gombafajta, mely a bogyókon megtelep­szik, héjukat elvékcxnyítja, és így a nagymértékű párolgás következtében a bogyók cu­kortartalma az eredetinek többszörösére sűrűsödik. A gomba anyagcseréje során különleges íz- és zamatanya­Sz. A. Vinum regum... Helytörténet és táncest Jó kezdeményezésre buk­kantunk a Csurgói Műsor cí­mű havi kiadvány új számá­ban. A programfüzet néhány írást is közöl. Helytörténeti jelentőségű Witt Lászlóné folytatásos munkája, mely­nek első részét publikálta Csurgónagymarton történeté­ről. Felkerestük őt a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósá­ga csurgói helytörténeti mú­zeumában, ahol munkatárs. Ö mutatta be a kiállítást, mely­nek egy része a csurgónagy- martoni anyag. Fotónkkal erre szeretnénk felhívni a figyel­met. A kiállított szőttesek, népviseleti darabok stb. java úgy került ide, hogy Witt Lászlóné hosszú ideig tagja volt a honismereti szakkör­nek, gyűjtve az anyagot. A csurgói gyűjtemény — Széche­nyi tér 12. — hétfő kivételé­vel mindennap 10 órától 16 óráig tekinthető meg. Szép hétvégi program... Vértes Györgytől, a barcsi Móricz Zsigmond Művelődé­si és Ifjúsági Központ igazga­tójától kaptuk a friss infor­mációt: a XVIII. KPVDSZ kulturális napok alkalmából gazdag eseménysorozatot szer­vezett a barcsi járás területén az áfész szakszervezeti bizott­sága a művelődési intézmé­nyekkel együttműködve. Az egész hónapot átfogó program egyik eseményét szombaton rendezik meg a művelődési központban. Az említett szak- szervezeti bizottsághoz tarto­zó dolgozóknak 19 órakor a gok is keletkeznék. Ezek a tényezők jelentik az aszúso- dást. Az aszúsodott szemeket szüret sarán külön gyűjtik, és az ebből lecsöpögött mézszerű lé, az eszencia, a legnemesebb tokaji bor. Az aszúkészítés hagyományos módja az, hogy egy gönci hordó (136 liter) alapborhoz 2—6 puttony aszú­szemet adagolnak. Az alapbor kivonja az aszúszemekből a cukrot, íz- és zamatanyago­kat Attól függően, hogy hpny puttony aszúszemet adnak egy hordó alapborhoz, nyerik a 2, 3 stb. puttonyos aszúkat A Tokajban előállított nyolc minőségi kategória között em­lítést kell tenni még a sza­morodniról, mely aszúsodott és egészséges bogyókból ké­szült borkülönlegesség Az aszút a nemes penésszel bo­rított hűvös hegyaljai pin­cékben érlelik. Általában ahány puttonyos, annyiszor plusz két évig. A modem nagyüzemi pincékben már hő- kezeléses, gyorsított eljáráso­kat alkalmaznak. Bonyolult és hosszadalmas kezelés után válik éretté a tokaji aszú. Az utolérhetetlen ízek, a mézre és a szőlővirágra emlékeztető zamat és illat, a harmonikus és a bársonyos tüzesség együtt ielentik az aszú felülmúlha- tatlanságát. Egyes leírások szerint már a Tridenti Zsi­nat óta a Tokaj-vidéki aszú minden borok fölött áll. Így válik igazzá a bársonyos pe- nészkucsmájú palackok fel­irata: Tokaj. Non est vinum nisi Hungaricum. Hartner Rudolf barcsi szövetkezeti együttes gyermektánecsoportja, Gábor Andor színpada és Boróka Táncegyüttese ad műsort. A rendezvényhez egyébként könyv- és kézimunka-kiáM- tás is kapcsolódik. A siófoki Dél-balatoni Kul­turális Központ szombaton és vasárnap a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatát várja. A siófoki színházi es­ték rendezvénysorozat kereté­ben mutatják be Hervé Ne- báncsvirág című operettjét, melyben Réti Erika, Koltai Róbert m. v., Spindler Béla, Olsavszky Éva Kossuth-díjas, Kiss Jenő és Mihályi Győző alakítják a főbb szerepeket. A siófoki intézményben bar­langkutató szakkör is tevé­kenykedik. Szombaton 18 órára dr. Veres Márton elő­adását tervezik a Bakony hegység karsztjairól. Könyv- és plakátkiállítás nyílik szombaton a nagyatád- bodvicai Uj Tükör könyvtári klubban, Száz éve született Krúdy Gyula címmel. Egy hétig tart nyitva. Ma 19 óra­kor a nagyatádi FEK-klub- ban is Krúdy-emlékestet tar­tanak. Szombaton 19 órakor Lanttól a citeráig címmel a Bakfark Bálint lamttrió és a berzencei citerazenekar ad műsort itt. Vasárnapra pedig a nyugdíjasklub tervez egész napos kirándulást a kutasi va­dásztársasághoz. Pillantsunk a megyehatáron túlra! Nagykanizsán a Hevesi Sándor-emléklapok esemé­nyei zajlanak ezekben a na­pokban: kiállítás, színházres­tek, előadások emlékeztetnek a város szülöttjére, a neves színházi szakemberre, kriti­kusra, íróra. A megyeszékhely, Kapos­vár hét végi programjának élére A szecsuáni jólélek cí­mű Brecht-dráma szombat 19 órai és vasárnap 15 órai elő­adása kívánkozik a Csiky Ger­gely Színházban. A produkció a bemutató óta a budapesti Vígszínházát is megjárta, nagy sikerrel. Asher Tamás rende­zésében különösen Pogány Judit m. v. és Lukács Andor aratott osztatlan sikert. A Vasárnapi koncertele sorozat­ban a Somogyi Képtár az ott­hona a 22-én 11 órakor kezdő­dő hangversenynek, melyet a kaposvári klarinétos trió ad. A múzeumi és műemléki hónap programjában tallózva leltünk egy vasárnapi ese­ményre: a Rippl-Rónai Mú­zeumtól 14 órakor indul autó­busz a somogyvári bencés apátsághoz^ A Vörös Csillag Filmszín­házban a Kalózok Jamaicában című angol kalandfilm szere­pel szombaton és vasárnap; Chaplin két filmjét, A kölyök és a Semmittevők címűt vetí­tik a vasárnap délelőtti ma­tinén. A Szabad Ifjúság Film­színház műsorán két film fut, A szegények kapitánya című román történelmi alkotás a két első előadáson, este pedig színes, szinkronizált jugoszláv —csehszlovák film, a Merény­let Szarajevóban. A Latinca I mozi a Túl a félelmen című izgalmas francia kalandfilmet ígéri. fSzab6-,nirk .TenS: Nagy hírű boraink című könyve nyomán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom