Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-20 / 248. szám
« FORRÁSBAN MAI KOMMENTÁRUNK Értékmentés H árom évvel ezelőtt a megyei erdő- és fá- f eldolgozó gazdaság szántód! íaházüzeme afféle kóceráj volt. Púp a gazdaság hátán, szerencsére »'kis púp«: néhány milliós veszteségét »elbírta« a százmilliókban számoló nagy üzem. Vándormadarak fészke volt, olyan hely, ahol néhány hónapig barid kenyeret. talált... Mindez meglátszott az üzem termelésén, külsején, és az emberi kapcsolatokon is. — Mikor idekerültem — emlékezett a mai üzemvezető, Debreceni Géza —, az udvaron csak gumicsizmában volt tanácsos járni, az emberek jó része minden gátlás nélkül dohányzott és ivott munka közben. Nem kell magyarázni, mit jelent a dohányzás egy fafeldolgozó üzemben, és mit az italozás a sebesen forgó fűrészélek között. Magától értetődő lépések következtek: a fegyelmezetlen és „felelőtlen emberek elbocsátása, a munkafegyelem megszilárdítása, a termék- szerkezet átalakítása, a minőség javítása. Ma már az üzem, nyereséges, termékei keresettek; 1981-ig el vannak látixi megrendelésekkel.,. — Három éve senki sem ragadott volna ásót és gereblyét azért, hogy szebbé tegye az üzemet. Senki sem tudta, mikor jön egy »átszervezés«, vagy hQgy egyáltalán létezik-e majd néhány hónap múlva az üzem. Azóta az emberek biztosabbak a dolgukban. Parkosítanak, építenek... A leírt változások az üzem »megújulását« mutatják... Vajon, aki egy-két éve közömbös volt, miért vállal társadalmi munkát ma; aki lapos üveggel a zsebében járt dolgozni, miért fegyelmezi most magát? — Sokat jelentett az is, hogy az új üzemvezető néhány posztra megtalálta az odavaló embert — vélte Varga Albert segédművezető. — Ennél is többet nyomott a latban egy, az ittasság okozta súlyos baleset, amely a két műszak dolgozóinak szeme láttára történt. Jó néhány embert rádöbbentett, hogy a felelőtlenség — a balesetet szenvedő mellett — az egész üzemet sújtja. Többen, akik azelőtt »falaztak« ittas társuknak, ez után az eset után felelősségre vonták. Ma eljutottunk addig — ebben a szigorú ellenőrzésnek is része van —, hogy ha valaki akár csak egy-két pohár bort is ivott munkakezdés előtt, az önként jelenti, és »szabadnapot« kér... Hogyan látják az üzem változásait a dolgozók? A kérdés néhány perc alatt vitát kavart. — Mikor jó egy éve bri- gádvezetőnek választottak — kezdte Trautenberger Béláné —, azt mondtam, vagy komolyan csináljuk, vagy sehogy sem. Előtte csak névleg volt itt szocialista brigád. Létének egyetlen jele a napló volt, melybe a leadás előtti napon sebtében beírtak egykét termelési eredményt. Tulajdonképpen a brigádvezetőt sem nagyon érdekelte az egész... — A múlt évben változott-e valami? — Azelőtt gondolni sem lehetett közös megmozdulásra, most nyáron már közösen végeztünk társadalmi munkát, együtt voltunk kiránduláson, országjáráson ... — És a munkában? — Nem tűrjük a rendbontót. Még senkit sem zártunk ki a brigádból, de olyan már volt, hogy a fegyelmezetlen- kedő alapos fejmosást kapott. — Van-e a brigádvezetőnek vagy a brigádnak fegyelmező eszköze a feddő szón kívül? Például, ha valakinek a rossz minőségű munkája az egész műhely hitelét rontja ... — Én csak a szocialista brigád vezetője vagyok, így ha például az órabérek elosztásáról van szó, vagy a minőségről ... Szóval ebben nincs sok szavam ... — Van másik brigádvezető is? — Persze, a kinevezett termelési brigádvezető. — Miért van szükség két dudásra egy csárdában? — A termelési brigádveze- tőnek van szakmunkáspapír - ja, nekem meg nincs. Engem »csak« megválasztottak ... — Eszerint minden attól függ, milyen a két brigádvezető kapcsolata... — Nem jó... — Mondd csak ki, hogy sok a vita meg a széthúzás — szólt közbe Nagy Béla, akiről saját elmondása szerint egyik főnöke azt tartja, ő a brigád »lázítója«. — Ha a munkahelyi légkörre kíváncsi, hát az nem a leaiobb. Olykor csapnivaló az anyagminőség, máskor hiányzik egy szerszám. Ha kérek, az a válasz, »csinálj magadnak«. Sok minden bántja az emberek igazságérzetét. Akiben bízunk, annak hatalma nincs, akinek meg szava van... A csöndet Szűcs Antalné törte meg. — Azt gondolom, néha túlbecsülik a papírt... Danes Józsefröl például mindannyian tudjuk, hogy nagyon ügyes, és valamennyi műveletben a legjártasabb. Olykor, ha a rendes hrigádvezelő »valamilyen okból« nincs itt, ő tartja kézben a munkát. A bére mégis 1600 forinttal kevesebb, mint egy-egy papírral is rendelkező szakmunkásnak. Sajnáljuk, mégis megértjük, hogy másik üzemrészbe akar menni. Később az asszony arra I kért, hagyjam ki a nevét... Nagy Béla ezt hallva fel csattant. — Látja, ez a baj, hogy az emberek nem mernek kiállni az igazuk mellett. A beszélgetés már délutánba hajlott, mikor választ kaptam az eredeti kérdésre. — Igaz, hogy sok a gond meg a vita, mégis azt möu- dom, jó irányba változtak az emberek. Ha nem is jó ez a brigád, de legalább már megérdemli a brigád nevet Sorolták, mi mindent tettek azért, hogy a közös munka eredményesebb legyen. Végképp feloldódva beszéltek budapesti utazásukról. Nagyokat nevetve idézték az élményeket ... Az egyre jobb eredmények bizonyítják, hogy a nyolcvan embert foglalkoztató szántódi üzem az elmúlt három évben gyökeresen átalakult. A közelkép azonban azt mutatja, hogy az ott dolgozók életét gondok, visszásságok és viták is jellemzik. Forrásban van az üzemi közösség. A három év előtti »állóvízhez« — közönyhöz és érdektelenséghez — képest lehet-e örvendetesebb változás, mint ez a letisztulást ígért forrás? Biró Ferenc A csokonyavisontai szövetkezetben hallottam a minap, hogy a növemlékállományt áttelepítették a kukoricatáblák mellé, a betakarítást követően így hasznosítják a földön maradt kukoricaszár egy részét. »Egy nagyon csekély részét« — tették hozzá nyomatékkai, sajnálkozó kézmozdulattal is kísérve a megjegyzést. Mert valóban egy csepp ez a tengerben, a termett érték elenyésző részének a megmentése. De mégis több a semminél! A számok megdöbbentőek: tavaly a kukoricaszár 2,5 (!), a leveles répafej 22,5, a takarmányszalma 77 százalékát használták fel. Es még egy adat: ha a melléktermékek egynegyedét hasznosítanák takarmányként a gazdaságok, akkor az árukukorica területét mintegy 5600 hektárral lehetne növelni, ami több mint 96 millió (!) forint termelési értéket hozna. Milliók vesznek el, válnak semmivé. Több ez, mint nyugtalanító tény! Akkor, amikor minden területen a hatékonyság fokozása a feladatunk, amikor gazdasági szükségszerűség, hogy minden befektetés a lehető legjövedelmezőbben hasznosuljon, megmagyarázhatatlan könnyelműség, hogy milliók csak úgy »kiperegnek« a kezünkből. Es ezt legföljebb egy vállvonás vagy sajnálkozó kézmozdulat kíséri! Nem somogyi specialitás ez, és távolról sem hibáztathatok csak azok az üzemi vezetők, akik elnézik, vagy • ha úgy tetszik: szemet hunynak a tízezer tonnákban mérhető pazarlás felett. Hiszen sok esetben egyszerűen tehetetlenek. Bármilyen furcsán hangzik is, egy saját : ellentmondást hozott mag. ■ val a termelés, a technológ a fejlődése. A termelési rendszerek terjedésével »főtér- mék-centrikus« szemlé : alakult ki, s a melléktermékek megsemmisítésének műszaki megoldására nagyobb figyelmet fordítottak, mint megmentésére. Más szóval: a rendelkezésre átló gépe'., géprendszerek döntő többsége egyáltalán nem, vagy csak részben alkalmas a mellél:- termékek ■betakarítására. í's lehetett folytatni tovább azoknak a technikai, műszaki és szemléletbeli fogyatékosságoknak a sorát, melyeknek következtében mélypontra került a valamikor igen nagy becsben álló melléktermékek hasznosítása. A felismerésen túl va- •gyünk, nem folytatható ez . a pazarlás! Több nagyüzem és termelési rendszer hozzákezdett ahhoz, hogy megkeresse azokat a műszaki megoldásokat. amelyekkel a megtermett milliós értékek hasznosítha- tókká válnak. Az első és a legfontosabb követelmény, hogy az üzemi irányítók sokkal jobban becsüljék meg a melléktermékeket. Mert ez az indíték ahhoz, hogy elinduljanak ' tapasztalatokat szerezni, módszereket megismerni, és nem utolsósorban saját kezdeményezésből is többet tenni az értékek megmentéséért. V. M. * Nyújtott műszak az út mentén Traktorok a ködben Ködbe merülnek és ködből bukkannak elő a traktorok a tábla túlsó szélén, Nagyatád és Berzence között, az országút két oldalán. Balra a burgonyát szedik a niros traktor vontatta munkagépek, jobbra a már felszántott földbe a jövő évi búza kerül. Megállás nélkül keringenek, s csak akkor pihennek meg rövid időre. ha megtelik a termést szál- ,lító teherautó, vagy ha kifogy a mag a vetőgépből. Világos László nem először ül a gép volánja mögött, több mint húsz év telt el azóta, hogy a tráktorvezetést választotta szakmájául. — Tavaly is mi szedtük a burgonyát a váltótársammal. Most jól megy a munka, a föld engedi a gépeket, legföljebb csak az egészen apró szemű gumók maradnak le, de azok amúgy is kihullanának a rostán. A traktoros Nagybarátiban lakik, onnan jár dolgozni — naponta 11 órát —, mert sietni kell, hogy még a fagyok előtt tárolóba kerüljön a termés. — Körülbelül 120 hektár van hátra, úgyhogy akad munkánk bőven. Az a szerencse, hogy befejeződött a silózás, és most már elegendő teherautó áll rendelkezésre. Tegnap a váltótársammal 30 vagonnal takarítottunk be — mondja elégedetten, aztán sietve visszaszáll a gépbe, mert megérkezett az üres teherautó. . Az út túloldalán hosszú fésűnyomokat húznak a föidba a vetőgépek. Távolabb, az erdő szélén csak a teteje látszik egy Rába-Steigemek, amint fürgén oda-vissza robog. Burgonyaföld volt ez is, nagy részét már előkészítették a vetésre, az erdő melletti sávval pedig hamar végez a sárga-fehér óriás gép. — Egy műszakban dolgozunk, reggel hattól este hatig — mondja Balatincz János | traktoros. — Ilyenkor nyújtott a műszak, s ha elegendő lesz a mag, estére bevetjük ezt a I hatalmas táblát a társammal. — Tizenkét óra hosszú idő. Nem fáradt? — Nem. Megszoktam már, és jó, tartalmas az ebéd. — Bizonyára otthonról hozza! — Nem én! Az üzemi konyháról szállítják mindennap. Többet ér, mint a zsírpapírba csomagolt valami. Ma például májgombóclevest meg pörköltet adtak burgonyával. Hát, nincs okunk panaszra! — mondja búcsúzóul és elindítja a motort. A lassan úszó ködfoszlányokban most fokozott tempóban haladnak a traktorok, egyre nő a megmunkált terület. * S . amíg itt kint motorfüst keveredik a párával, bent az irodában már sorjáznak a számoszlopok, melyek az. év végére pontosan megmutatják, mit és hogyan végeztek az idén. B. A. Utánpótlás a KISZ-ből Kiállnak az új mellett — Nálunk egyik hétről a másikra egészen újat kell csinálni. A szövetkezetnek ugyanis az a feladata, hogy kiegészítse az állami nagyipart. S ez sok feladatot ró a kommunistákra is. Ma már egy évtizedes tapasztalat birtokában beszélhetünk a kaposvári Delta Ipari Szövetkezet pártszervezeté nek munkájáról. Egyszer ugyanis már megszűnt a pártszervezet, sokan meghaltak a régi, idős szakik közül, s a? a néhány ember, aki megmaradt akkor, átmenetileg a körzeti pártszervezetekhez tartozott. — Most visszatekintve megértem, miért sürgette az elnök tíz évvel ezelőtt, hogy alakítsuk meg az önálló párt- szervezetet. Szétszórtan, egy- egy körzethez tartozva nem dönthettünk a szövetkezét dolgaiban. Nagy szükség volt a kommunisták együttes véleményére a beruházás kezdésekor, aztán a termékváltás idején — mondja Zsalakovics László párttitkár, a labdaüzem vezetője. A tiz év alatt. harmincra nőtt az alapszervezet taglétszáma. Nem nagy alapszervezet így sem, lehetnénk többen is. Nagyon jól működik a KISZ-szervezetük, a fiatalok egy részét kommunistává neveli. Most hat KISZ-es párttagunk van, az idén két fiatal került a soraikba KlSZ-aján- lással. Az egyik Ben kő Mag* dolna KISZ-titkár. Egyre nagyobbak a feladatok a termelésben, nagyon sok függ attól, hogy a párttagok mennyire ismerik feladatukat, miként mozgósítják környezetüket. A párUifckár példákat sorol, milyen fontos, ha kiállnak az új mellett. — Sokféle munkásvédelmi kesztyűt gyártunk. Előfordult, hogy a szabászat nem tudott annyi szabványt adni, mint amennyi egy műszaknak kellett A konfekcióban dolgozó műszakiak éppen ezért kidolgozták, a tipizálást, s azóta a kesztyűk fő részeit egységesen szabják. Hiába jó ez, sokan szeretnék bebizonyítani az újról, hogy mégsem az. Amikor elfogyott az érv, következtek a kifogások. A fordulat akkor következett be, amikor az ott dolgozó öt kommunista egységesen kiállt az új mellett. Ez a módszer azóta úgy bevált, hogy vissza se állnának a ré- gue. — Más példát is mondana? — A fűződében átálltunk egy francia technológiára. Hat gépen öten dolgoznak, így javításkor sem kell leállni. Ez se ment simán. — Kiállás nélkül nem megy. — Természetesen, nem. A taggyűlések is harcosak. Nálunk mindenki tudja, mi a helyzet a másik részlegben, így nem megy el szó nélkül a problémák mellett. A taggyűléseken gyakran hangzik el bírálat. Az a legfontosabb, hogy nincs közömbösség. — Kikre támaszkodhatnak? — Mindenkire, elsősorban azonban a szocialista brigádokra. Ezek szintén a kezdeményezésünkre alakultak meg annak idején. Mindegyikben van párttag. Sokszor halljuk: a Delta? O, azoknak könnyű. Igen ám, de az alakulás óta mennyi átállást értek meg a tagok; a lószerszámról a labdavarrásra és még sok mindenre. Elsősorban az viszi az embereket, hogy nem csalódtak a szövetkezetben. A kommunisták erősítik ezt a szellemet. A pártonkívüliek adnak a véleményükre, mert tudják, hogy a taggyűlésen is megtárgyalják a kérésüket, a javaslatukat. Amikor szükség volt rá, így döntőitek a szabad szombat teljes megoldásában, a továbbtanulás rendszerében. A do gőzök jobb tájékozfatá a. re velőse érdekében fölleniáitet- ték a pártoktatást. A foglalkozásokon pontosan kiderült, mi érdekli a tagokat, s a propagandista. a szövetkezet vezetői az exporttól a gazdasági hely zetig mindenre pontos választ adtak. A hatását abban érezték. hogy a dolgozók egymást győzték meg egy-egy döntés helyességéről. — Nagy erőt jelent, hogy a párttagság példát mutat a termelésben. A harminc közül talán öt nem kapta még meg a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. Másfél ezerrel több munkahely csökkent munkaképességűeknek Másfél ezerrel több munkahely várja a vállalatoknál a csökkent munkaképességűeket, mint amennyit jelenleg betöltenek. A vállalatok többsége felismerte, hogy a csökkent munkaképességűek rehabilitációjával számot Levőén enyhítheti munkaerőgondjait. A rehabilitációs munkát a tanácsok mellett a szakszervezeti szervek és a vöröskereszt alapszerevezetei is sokoldalúan segítik. Zsalakovics László párttitkár nem titkolta a gondokat sem. Olyan is előfordult, hogy először a tagokat kellett meggyőzni egy-egy elhatározás helyességéről. Amikor azonban tenni kellett, mindenki ismerte a feladatát. S ebben rejlik a tízéves alapszervezet ereje. Lajos Gésa
