Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
Megszerették a szakmát Perecek as „Anna sütödéből99 Munkájuk eredménye városszél' le ismert. A peküzletek legkeresettebb áruja a tanulok készítette kenyér és sütemény. Forrón kerül az üzletekbe, és percek alatt elfogy. Hogy mi a titka? A gonoos, kézi megmunkálás. A tanulóidő a gyakorlás és a kísérletezés időszaka. A kaposvári Május 1. utca 5. számú üzem ipari tanulókat loglakozta t, a Kinizsi Pál Szauununkásképző Intézet kezelésében működik. Közismert neve »Anna sütöde-«. Az itt levő üzlet árujának hetven százalékát az ipari tanulók készítik. — Az iskolai időszak alatt, szeptembertől júniusig áruljuk a tanulósüteményt — mondja Bodó Lászlómé, az üzlet vezetője. — Ezt keresik a legtöbben, mert, még forrón tudjuk kézbe adni. A forgalmunkon is meglátszik, nyáron kevesebb pékáru fogy el. A perecet húszasával viszik a vevők, ropogósabb, mint a gyári. — ön riülyet visz haza a családnak? — Természetesen a tanulókenyeret. Két napig sem szárad ki. Kint borongás, esős idő van, az üzemben azonban nyári kánikula fogad. Fehér nadrá- gos, sapkás fiúk szorgoskodnak. Tóth György oktató mintha csak vendég lenne, úgy figyeli őket. — Tizenkét harmadikos fiú van itt ma reggel, ők már teljesen önállóan dolgoznak. Hét órakor megbeszéljük a teendőket; a munkát és az időt maguk osztják be. Négy elsős lány van, ők most ízlelgetik a szakmát. — A süteményeket is meg- ! ízlelik? — Az elsősök még igen. Néhányan hihetetlen mennyiséget megesznek az első na-1 pókban, de hamar elmúlik en- nek a varázsa is. — Ha önállóan is, de terv szerint dolgoznak. — Először a perecet készítik. Hét órakor kezdünk, ki- j lencre már ki is sül az ezer darab perec. Utána követkéz- nek a briósfélék, legutoljára pedig a kenyér. Különösebb munkamegosztás nincs, min-! denkt ott dolgozik, ahol szült- | Kég van rá. — Van olyan munka is, amelyet nem szívesen csinálnak a fiúk? — Csupán az olajos tepsiit tisztítása nem népszerű. Szigorúan vigyáznak arra, hogy mindenkire rákerüljön a sor. — Az iskola után hol helyezkednek el ? — Nagyobb részük a kaposvári kenyérgyárban, van, aki ' vidéki üzemben. Az üzerm munkát is van alkalmuk megismerni a nyári termelési gyakorlaton. Az azért más, mint a tanulóműhely. A szakmunkásvizsga után azonban sokszor előfordul, hogy nem a megfelelő munkát kapják. Szívesebben mennék kisebb üzemekbe, amelyek még nem teljesen gépesítettek. — Valamennyien a szakmában helyezkednék el? — Általában igen. Egy-két év után azonban sokan otthagyják, főleg a nők. Nehéz az éjszakai műszak. — Milyen arányban jelentkeznek lányok sütőipari tanulónak? Nem számít a divatos szakmák közé! . — Minden évben van öt-hat lányunk. — ök otthon is belekóstolnak a főzés tudományába. Meglátszik ez a tanulmányaikban ? — Nem ügyesebbek, ’ mint a fiúk, talán a manuális készségük jobb. Ez nem jelenti azt, hogy jobb pék lesz belőlük. Még a legsutább is megtanulja három év alatt a szakmái fogásokat. — Tizenhat-tizenhét éves fiatalok, fegyelmezetten dolgoznak. Semmi csintalanság. semmi játékosság nincs? — Élvezik a munkát, az első az, hogy ezzel végezzenek. Itt nem nagyon lehet lazítani. Nekik is fontos, hogy minél előbb elkészüljenek, így több idő marad utána. A legelevenebb fiú Császár Attila. Mindenki Csaszinak becézi. Nagy szakértelemmel szaggatja a pogácsát, a nyáron látott fogásokat próbálja utánozni. Még kell egy kicsit gyakorolnia, hogy úgy menjen, mint az öreg szakmunkásoknak. — Otthon is kipróbálta már a sütési tudományát? — Arra nem nagyon vállalkozom. — Miért választotta ezt a szakmát? — A kereskedelmi és vendéglátó szakközépiskolába jelentkeztem. Oda nem vettek föl, és ezt a szakot ajánlották. 'Két-háram hónap kellett, hogy megszokjam. Szeretnék tovább tanulni. Nem tettem le eredeti tervemről. Jó érzés, ha a többiek odajönnek hozzám, megkérdezni valamelyik sütemény anyagösszetételét. Jobban szeretünk itt lenni, mint az órákon. Ha az oktatónk magunkra hagyna bennünket, akkor is el tudnánk végezni a munkát. Béli Lajos sem péknek jelentkezett. — Most már nem bánom, sok szépsége van a szakmának. —.Milyen a közösség? — Jól összedolgozunk, de az iskolában nem valami összetartó a társaság. — Mi ennek az oka? — Nem tudom. A három év alatt sem rázódott össze eléggé A munkában azonban nincs nézeteltérés. A fiúk nagy része eredetileg1 nem pék akart lenni. Ennek ellenére egyik sem mondta azt, hogy megbánta volna. Megszerettették velük a szakmát. Nagy segítség, hogy önállóan dolgozhatnak, a termékeket a kemencéből kivéve az üzletbe viszik. Nyáron belekóstolhattak a nehezebb, feszített tempójú üzemi termelésbe is. Az iskolát valamennyien elvégzik, de csak a teherbíróbb, a kitartóbb marad meg hosszú ideig a szakmában. Mennyire becsüljük meg mi ezt a munkát? Hányszor hallják , bolti eladók : »Éjjeli, sütés? Ez .már nem meleg. Köszönöm, nem kell.« Izményi Éva MAI KOMMENTÁRUNK Magyarul — szóban és írásban Felháborodott telefonok, jóakaratú- figyelmeztetések jelzik, hogy sokan örködnek önkéntesen a nyelv tisztasága fölött. Azonnal szólnak, ha az újságban riasztó helyesírási hibákra bukkannak, tiltakoznak, ha a rádió, a televízió nem vágja ki a nyilatkozók szövegéből a magyartalan, idegen szavaktól hemzsegő és érthetetlenül bonyolult szerkezetű mondatokat. Persze ■másfajta felháborodás y is tapasztalható, olykor ugyanis a szakemberek védik. a szövegüket, mondván, hogy »magyarra fordítva« nem ugyanazt jelenti, a szakemberek előtt így nevetségessé válnak. Azt hiszem, hogy még mindig kevés a felháborodás. Ma már nemcsak a gyorsan készülő újságokban, hanem a folyóiratokban, sőt a regényekben is benne maradnak a durva helyesírási hibák. Egy ismerősöm mutatta. a napokban, hogy az egyik könyvben ilyesztőt (!) szedtek ijesztő helyett. S akkor mint mondjunk a stencile- zett jelentések olykor szinte kibogozhatatlan mondatút- vesztőiröl. a hivatali levelezés romló stílusáról, olykor kétségbeejtő helyesírásáról. Az egyik szövetkezet vezetői például megdöbbentek, amikor elemi hibáktól, hemzsegő levelet kaptak a tanácstól. A helyesírás javítása olyannyira közügy, hogy legutóbb a megyei képviselőcsoport ülésén is szóba került., A mezőgazdasági főiskolán azt tapasztalják, hogy az érettségi után odakerülő fiatalok nem tudnak helyesen írni. A megyeszékhely másik felsőfokú intézménye, a ta- nitóképz<F“flHSkola ugyanezzel a gonddal küszködik. A négy megyéből érkező pedagógusjelöltek nyelvtan-, helyesírástudása nem megfelelő! Minden év elején fölmérés készül, vajon mennyjt tudnak a hallgatók. Ez azonban csak arra alkalmas, hogy föltérképezze a hiányokat. Évről évre megfogalmazzák a szomorú tényt: romlik az édes anyanyelv ismerete. Hogy hol a hiba? A főiskola örülne, ha a fiatalok azt a tudást hoznák magukkal, amelyet megszereztek az általános iskolában. Sajnos, nagy részét ennek is elfelejtik. A középiskolában pedig inkább az irodalmi ismerer tek bővítésére csípnek el érvre több időt, így a nyelvtan, a helyesírás teljesen háttérbe szorul, s ez érződik a fiatalok tudásán is. Ez a tapasztalat bizonyára általánosítható. Máshol szintén alapvető gondokkal bajlódhatnak a főiskolai oktatók. Ha az alap nem biztos, sokszoros energiával pótolhatják a hiányokat, s adhatnak további ismereteket. Márpedig a jövendő mezőgazdászok, pedagógusok a közéletben is gyakorolják a nyelvet. Szükséges a jó stilus, a jó helyesírás. Lőrincze Lajos írja: Anyanyelvűnk igazi ismerete, szóban és írásban való helyes használata műveltségünknek legfontosabb része, legelső feltétele. Nem igazi művelt ember, aki anyanyelvét nem .Ismeri eléggé, nem tudja jól használni. A képviselőcsoport ülésén is ennek szellemében hangzott el a vészjelzés: mindenképpen tenni kell azért, hogy ne romoljon tovább az anyanyelv ismerete, sőt megkezdődjön a fokozatos javulása. Fontos téma ez, érdemes volna megvitatni a középiskolai tanárokkal is. , L. G. Határszemlék a földhasznosítás EDSoáüapitására A máriiai áfész tervezi, építi és üzemelteti A vevők részjegyével — A rövid határidők titka Húsz község és hét külterületi lakott hely ellátásának gondját viseli a Balatonmária «'s Vidéke Áfész. Ezeken a településeken összesen 77 boltot és 5.1 vendéglátóhelyet tartanak fenn. A több mimt G ezer négyzetméter alapterületű bolthálózat sokat változott az utóbbi években. — Nincs olyan üzletünk — mondta Csordás György, a szövetkezet főosztályvezetője —, ahol ne lenne a mirelit áruknak hűtőpult. Még a pusztai boltokban is beállítottunk egy hűtőládát, ahol tejterméket, vágott baromfit tárolhatnak. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy minden üzletünk korszerű: tizenhat olyan egysége van. még a szövetkezetnek, amelyik — az épület állaga miatt — nem modernizálható. Honnan szerzett pénzt a ba- latonmériai áfész üzleteinek korszerűsítésére? A kérdésre a válasz röviden így hangzik: a szövetkezeti tagság és a működési területen levő tanácsok támogatásával oldja meg feladatait. Az idén például két élelmiszer- és egy vegyesboltot nyitottak meg. Az egyik Balatonfenyves alsón létesült. A 120 négyzetméter alapterületű üzletben 54 négyzetmétert tesz ki az eladótér: a többi raktár, szociális létesítmény cs hűtőkamra. A kis űzi ötben tehát minden van, ami a korszerű kereskedelemhez nélkülözhetetlen. Az építés 1,3 millió forintba került. — A szövetkezeti tagság segített sokat rajtunk: azok az emberek, akik majd vásárolnak az új boltban, összesen 470 ezer forint értékű célrészjeggyel járultak hozzá az építkezésihez. A tanács 206 ezer forintot adott, és saját pénzünket még kölcsönnel is kiegészítettük. — Nehéz célrészjegyet jegyeztetni? — Az emberek nem sikálják a pénzt, ha értelmes célra költjük. Amikor szóba került az új fenyvesi bolt építése, fölkerestük az ott élő szövetkezeti tagokat. Elmondtuk: ismerjük és jogosnak tartjuk az igényüket, azt, hogy a mindössze 18 négyzetméter alapterületű — raktár nélküli — »bolt« helyett építsünk egy korszerűt. Ehhez azonban a szövetkezetnek nincs elég pénze. A tervékét megvalósítani csak akkor lehet, ha a tagok megelőlegezik a fejlesztési alap egy részét. Az embeI rek megértettek bennünket, és segítettek. A szövetkezetnek jól átgondolt fejlesztési programja van: a saját alapjának felhasználása mellett — a gyors megvalósulás érdekében — mindig számít az ellátásban érdekelt más szervek támogatására. Azt mondják, igazán jó partner a cé. kitűzések megvalósításában r. fonyódi tanács: nemcsak javaslatokkal áll elő. hanem az anyagi fedezet előteremtésére is van »kivitelezhető javaslata«. A Ralaton- parti hálózat fejlesztésében országos támogatásra ugyancsak számit a szövetkezet, uulatuni'enyvasén például régi gond voit az elavult Vigauo. az uj jövőre mar segíti az ellátást: önkiszoigalo éttermének tetejét most rakják lel. A négymillió forint értékű beruház.. s 35 százaiekat — vissza nem temendö .állami támoga- I tásként — a BeiK.ereskeae.ini ! Minisztérium biztosította. Ha : beíejezoaik >‘z a munka, hoz-, zálátnak Balatonfenv veten — a va6uLallomás mögött — egy 450 négyzetméter alapterületű ABC építéséhez. Apró — j néhány százezer vagy egy—két fniliio forint értékű — beruházásokra mindig nehéz tervezőt és kivitelezőt találni. A balatonmáriai áfész tervei viszont program szerint válnak valóra. A titok nyitja egyszerű: az épületeket maguk tervezik, és a saját brigádjuk építi meg. Ez tehát a gyorsaság »titka«. S, hogy milyen eredményekre képesek, azt jól szemlélteti az Ordacsehiben elkészült vegyesbolt és falatozó esete. A település lakói ott is célrészjeggyel és társadalmi munkával segítették az ellátás javítását szolgáló tervek valóra váltását, de maguk is alig hitték, hogy az ígért határidőre elkészülnek: a tervezés megkezdésétől a megnyitásig alig több mint fél év telt el. A csaknem 2 millió forint értékű bolt és falatozó nemcsak megjelenését, korszerűsítését tekintve lehet minta, hanem a megvalósítás gyorsasága miatt A meglehetősen régen, 1961- ben kiadott rendeletét időközben módosították. Ez idő szerint a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló rendelkezés kimondja. minden földhasználó köteles a tulajdonában, kezelésében és használatában levő mezőgazdasági rendeltetésű földet kellő időben megművelni, és a rendeltetésének megfelelően használni Ennek a kötelezettségnek a teljesítését minden évben, el- j lenörzik, sőt 1976 őszétől — a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utasítására — minden ősszel, határszemléket tartanak e célból. Somogybán az őszi határszemlék — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- j ügyi osztálya és a Somogy megyei Földhivatal közösen j elkészített feladatterve alapján — várhatóan október 30-a és november 20-a között lesznek. Helyszíni számbavétel A megyei tanács illetékes j osztálya, a megyei földhivatal részletes »menetrendet« j dolgozott ki a nagy pontosságot igénylő, egész megyére J szóló munka lebonyolítására. ; A helyszíni számbavétel ugyanis nem marad következmény nélkül: az őszi határ- szemlék alapvető célja, hogy megfelelően intézkedjenek ahol a mezőgazdasági rendeltetésű ' földterületeket nem hasznosítják. Ha például a tulajdonosok a tavaszi határ- | szemle után a felszólítás ellenére sem művelték mez földjüket, és ez a föld még nem került állami tulajdonba, az őszi határszemle során gondoskodnak állami tulajdonba vételéről. Ha a felszólítás elmaradt, és a földet az őszi szemle műveletlenül találja, a tulajdonost határozatban felszólítják arra, hogy e területet a tavaszi határszemléig művelje meg, máskülönben állami tulajdonba kerül a földje. Csutak Pál, a Somogy megyei Földhivatal földhasználati osztályának vezetője a tennivalókról és a tapasztalatokról elmondta: — Az őszi határszemle csaknem 400 ezer hektár mezőgazdasági rendeltetésű belterületi, zártkerti és külterületi földet érint Somogybán. Ebből több mint 300 ezer hektárt tesz ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben levő közös és háztáji föld; az ál- larhi gazdaságoké meghaladja A 48 400, az erdőgazdaságé a 8100 hektárt, és majdnem 23 ezer hektár van egyéni, személyi tulajdonban. A bizottságok a múlt ősszel megtartott határszemléken 517 hektár szántót és öt hektár szőlőt találtak műveletlenül, ebből a zártkertekben 140 hektár szántó és az öt hektár szőlő volt. Tavaly tavasszal 314 hektár szántóról és 17 hektár szólóról állapítottuk meg, hagy a tulajdonosa, a használója nem művelte meg. Ebből a területből 127 hektár szántó és 15 hektár szőlő »rejtőzött« a zártkertekben. 1977. július 1-től 1978. június 30-ig 380 esetben összesen 332 hektárnyi mező- gazdasági rendeltetésű földei kellett állami tulajdonba venni Somogybán, a művelési kötelezettség elmulasztása miatt. Még több teremhetne A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a megyei földhivatal, a járási földhivatalok, a községi tanácsok összefogása világosan kifejezi azt az össztársadalmi érdeket, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földeket hasznosítsák. A megyét járó ember olykor szinte »belebotlik« olyan ki- sebb-nagyobb területekbe, parcellákba, amelyek arról árulkodnak, hogy »nincs gazdájuk«. A majd négyszázezer hektárból szóra sem érdemes az a néhány száz hektár, mondhatnánk könnyelműen, hiszen az elhanyagolt terület csak csöpp a tengerben. Csakhogy semmi sem indokolja, hogy kiessen a mezőgazdasági termelésből! Egy év alatt 332 hektárt kellett állami tulajdonba venni azért, mert az előző tulajdonosok nem teljesítették kötelezettségüket. Teremjen ezen a területen búza, kukorica vagy más növény — hasznosíthatják1 akár legelőként vagy erdőként is, gyep- telepítés, illetve fásítás után —, és a hozam forintokban, illetve élvezhető javakban jelentkezik. Ne menjen veszendőbe Az állami tulajdonba vétel — kényszerintézkedés. Gondoskodni kell azonban olyan tulajdonosról, aki a jó gazda gondosságával bánik majd ezekkel a földterületekkel. Egyáltalán nein vagyunk abban a helyzetben — bármenynyire örvendetesen nőnek a termésátlagok a mezőgazdasági üzemekben —, hogy megengedhetnénk magunknak azt a fényűzést, melyet a hasznosítható földek »elkallódása« jelent. Elegendő végigutazni Som-agyon, hogy belássuk: az ipartelepítés, a lakótelepi építkezések, az útkorrekciók és más, a fejlődéssel együtt járó. szükségszerű munkák többnyire mezőgazdasági művelésre alkalmas földeken folynak, azokból »csípnek« el — tehát még inkább szükség van arra, hogy a fennmaradó rész ne menjen veszendőbe. Ezt a célt szolgálj^ a mező- gazdasáigi rendeltetésű földek védelméről szóló rendelet végrehajtása,, illetve a rendeltetésszerű használat ellenőrzése, határszemlékkel is. Hernesz Feren«
