Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
HÉTVÉGE Történelmi emlékhelyünk a Nádasdi-erdő Újra benépesültek a parkerdők A ■viszonylagos nyári csend, a balatoni idény után újra benépesültek a kaposvári parkerdők. Vidám hangulatot teremtettek a kirándulók, a turisták, mindenfelől gyermek- zsivaj hallatszott a múlt vasárnap. A kaposvári természetjárók gyertyános-völgyi turistaközpontjában nagy volt az élénkség. A Spartacus SE ifjúsági turistacsoportja ugyanis gyalogtúrát hirdetett meg A fiatalok reggel kilenckor a vasútállomás előtt gyülekeztek, majd a Bartók Béla utcán át Töröcskére vezető út felől közelítették meg turistalétesítményüket. Harmincötén vettek részt a túrán. A fiatalok között szép számmal akadtak nyugdíjasok és középkorosztálynak is. A Spartacus kulcsosháza tíz órakor már olyan volt, mint a hangyaboly. Rövid pihenő után a férfiak száraz gallyak után néztek, a gyengébb nemhez tartozók pedig a Négy testvér forráshoz igyekeztek kancsókkal a kezükben, mások burgonyát, hagymát tisztítottak, egyszóval hozzáláttak az ebédfőzéshez. A bogrács- gulyást együtt fogyasztották el, azután vidám hangulatban indultak a piros és zöld turistajelzésű úton a Hangárdombra, majd a Gyertyánosvölgy, a töröcskei erdő megtekintése után érkeztek vissza a késő délutáni órákban a városközpontba. A Spartacus SE mára szintén tervez túrát a szentjakabi várromhoz. Az érdeklődők a vasútállomás elől, a 7-es busz 9 óra 40-es járatával indulnak, majd a szentjakabi központból gyalog mennek a várromhoz. Mindenki csomagból étkezük. Soltra Aladimi lesz a túravezető, s ő arra is felhívta a figyelmet, hogy a túrázni szándékozók az időjárásnak megfelelően öltözzenek, mert a kirándulás egész napos. Szívesein látnak más egyesületbelieket és vendégeket is. Most is szépül a gyertyános-völgyi turistaközpont környéke. A társadalmi erdei szolgálat pihenőháza mellett a város turistái csónaktárolót építenek kettős céllal: egyrészt a csónakot biztonságosan tárolják, megvédik az időjárás viszontagságaitól, másrészt a munkaeszközöket — lapát, ásó, balta, gumicsizma — szintén elhelyezhetik. Eddig ezek az erdei szolgálat házában foglalták a helyet, így a ház inkább lomtár volt, mint szolgálati pihenő. A megyei sporthivatal ötezer forintot adott az építkezéshez. Ugyanilyen értékű a turisták, az erdei szolgálat tagjainak a társadalmi munkája. Sajnos, körülményes eljutni az építkezés helyére, s ez nehezíti a munkát A csónaktároló szigeten lesz, s a Gyöngyvirág és a Spartacus kulcso&ház irányából erdei lépcsőkön vezet az út oda, s az építőanyagot csónakkal lehet odavinni, mert még talicskát sem lehet használni. Ez aztán többszöri rakodást igényel, s a munka nagyon fárasztó. A tavaszra így is kész lesz azonban a csónak- tároló. A sziget egyik ékessége a díszkémény. Ezt most fejezték be. A kezdeményezés Lévai Józseftől és Szeli Tamástól származott s ők végeztek értékben ki sem fejezhető meny- nyiségű társadalmi munkát Sz. J. Hány madár él a Földön? Motorcsónakkal a Szovjetunió körül Különleges módon tölti tíz éve a nyári szabadságát két, már nem éppen fiatal moszkvai: Alekszej Kas, az északisarki légiflotta volt pilótája, Anatolij Jancelevics volt hajóskapitány. Motorcsónakkal hajózzák körül a Szovjetuniót a tengereken és a belső vízi utakon. Első útjukra 1968-ban indulták a Pingvin nevű motorcsónakjukon és Moszkvától, a folyókon és a csatornákon át, egészen a Fehér-tengerig, Arhangelszk kikötőjéig jutottak. Mindketten gyakorlottak lévén az Északi-Jeges- tenger időjárási és természeti viszonyaiban, a következő évben a Barents- és a Kara-tenger vizein, egészen a Jenyiszej torkolatáig, Norilszkig hajóztak tovább. 1970-ben még nagyobb volt a vállalkozás: a Tajmir- félszigetet megkerülve, Tikszi kikötőjébe jutottak el, majd újabb egy év múlva Habarovszkig, északról és keletről hajózva körül az ázsiai kontinenset Habarovszkban hagyott hajójuk egy baleset következtében leégett, s ekkor két év kihagyás következett, amíg új hajót nem szereztek. Ügy határoztak, hogy a szárazföld belső vízi útjait veszik igénybe, így egy közepes motorral fölszerelt gumicsónak mellett döntöttek, akkor ugyanis nem okoz nehézséget,' ha át kell szállítani a járművet egyik folyóról a másikra. A merész vállalkozás sikerrel járt. Az Amuron és Szibéria más folyóin, a Bajkál-tavon, a nagy szibériai folyók mellékfolyóin az idei nyárra már az Uraiba érkeztek: Perm kikötőjéből indultak tovább a Kóma folyón a Volga felé Innen a * Moszkva—Volga-csatomán át fejezték be útjukat, az északi tengereken és a belső vízi utakon körülhajózva az egész Szovjetuniót. A két bátor hajós csaknem 30 ezer kilométert tett meg a két csónakon. A jövő nyáron ismét útnak indulnak, s északnak veszik az irányt. Turisták az emlékműnél Ha létezik még az országban a régi értelemben vett erdőrengeteg, akkor a Kaposvár keleti határában elterülő Nádasdi-erdő minden bizony- nyál az. Mély vízmosásai, a rendkívül szabdalt terep, a sűrű erdő, amely tíz kilométernyire húzódik le déli irányban, jó rejtekhelyét nyújtott embernek és vadnak minden időben. Neve elárulja, hogy az erdő valamikor a Nádasdyak birtoka volt, azé a nemzetségé, amely a honfoglalás idején szállta meg ezt a vidéket, s amely a későbbiek során is jelentős szerepet játszott Kaposvár történetében. Itt állott valahol a középkori Nádas d falu is. Nevével még a törökök elvonulása után is találkozunk történelmünkben. Az 1800-as évek második felében mint városi erdőt tartják számon. Távol volt ugyan az akkori városhatároktól, mégis ez volt az abban az időben divatba jött majálisok, juniálisok színhelye. Érdekes képet fest egy ilyen zenés kirándulásról a korabeli sajtó. »A kaposvári Népkor juniálist rendezett alakulásának emlékére a város erdejében a büki csárdánál és a vadásziaknál, az őzek tanyája közelében, mely a völgy legszépségesebb pontja. Ez egy katlanban van, ahol felmelegszik a levegő 28—30 fokra is. A hőmérséklet sokáig tartja magáig majd hirtelen lehűl. Ezért a hölgykoszorú az alkalomhoz illően, egyszerűen legyen öltözve« — ajánlották a szervezők. Hol volt ez a büki csárda? Egy 1836-ban készült városi leltár szerint a csárda — melynek nevéhez regényes betyártörténetek is fűződtek — zsúpfedeles épület volt, két szobából, konyhából és két istállóból állott. Egy későbbi írás azt is elárulja, hogy a csárda ott volt »■ahol most a gyepmesteri telep van és ahol a cigányok házal állanak-«. így hát ma aligha gyönyörködhetnénk a táj szépségében. Az ünnepeket egy 1871-ben Nagyváradról ideszármazott színész, Tar Csatár — több művelődési kör megalapítója — szervezte, műsorral együtt. Az akkor még alig nyolcezer lakost számláló Kaposvárnak bizonyára nagy eseménye volt. A későbbiek során csak a rendkívül elszaporodott orv- vadászokról írnak az erdő krónikásai. Farkasokról, melyek a nagy téli hidegben bemerészkedtek a városba, egészen a Kápolna utcáig. (A mai Május 1. utcának a Tóth Lajos iskolától a nyomdáig terjedő szakasza.) Szomorú esemény is fűződik az erdőhöz. Ez egyben munkásmozgalmi és történelmi kegyhellyé avatja. 1919. szeptember 17-én valahol itt, az erdő szélén végezték ki a fehérterroristák Latinca Sándort és négy társát, a Tanács- köztársaság somogyi vezetőit Bár a helyet mind ez ideig nem sikerült azonosítani, az egyik szép völgyben emlékművet állítottak a mártírok emlékére. Ide zarándokolnak minden évben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján a fiatalok és a város munkásai. Ide szervezik az év első túráját a kaposvári természet- járók. Aztán Innen kiindulva járják az erdőt, amely olyan érdekességeket kínál, mint a Herceg-forrás, a szentjakabi monostor romjai és a sárga jelzésű turistaút. Ez — a Rippl-Rónal-villát érintve — bevezet a városba. Lévai József Ha megállunk egy népes sirályféle] \ öze'ében és gyönyörködünk a fészkeiken ülő vagy a levegőben kavargó, ezüstösen csillogó madarak látványában vagy ha egy kává shánya meredek falában épült parti fecsketelepet látunk, anr.elyn:-k lakói óriási méhekhez hasonlóan nyüzsögnek a ialKa vájt nyílások euótt gyakran ötlik eszünkbe a kérdés: vajon hány madár él Magyarországon? Vagy az egész világon? A kérdést feltenni könnyű, felelni rá annál nehezebb. Helyesebben: pontos választ adni nehéz, sőt nyugodtan mondhatják, lehetetlen. Magaslesek sorakoznak Kisvasúnál a rengetegbe Az erdő romantikája nem múlik eL Ez a mindenki számára elérhető élmény fogad bennünket, amikor a Balaton- fenyvesről induló kis vasúi tál nekivágunk meghódítani ezt az egykor lápos, mocsaras vidéket Ahol őzek és szarvasok járnak, fácáncsibék veszik az első repülőleckéket, ahol háborítatlanul él a mátyás, ahova kikapcsolódni, pihenni jár az ember. A kis vicinális átcsattog a 7-es úton, s máris tárulkozik a táj. Körülöttem az iskolából hazafelé igyekvő gyereksereg bámészkodik ki az ablakon. Vonatunk befut az első állomásra. Többen leszállnak, majd hamarosan indulunk tovább, mert sokan sokfele várják a kis vonatot — Sok a kiránduló errefelé? — Nyáron bizony sok — mondja a nyugdíj előtt álló kalauz. — Főleg Csisztára mennek fürödni, s akadnak szép számmal olyanok is, akik tényleg a természetre, az erdők, a mezők szépségére, a vadakra kíváncsiak. Közben beérünk a következő állomásra. Erdei munkások szállnak fel, egyikük nagy nádköteggel a hóna alatt. Már indulunk is, azonban a legnagyobb meglepetésemre nem előre, hanem hátra. Mindjárt megkérdezem, hogy nincs-e valami tévedés. Megnyugtattak, hogy délutánonként egy vonat van, s az mindenhova — Csisztára, Táskára, So- mogyszentpálra — bemegy. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság vadgazdálkodással foglalkozik e tőzeges talajú vidéken. Minden vadászati idényben sok hazai és külföldi vadász keresi föl az igen gazdag vadászterületet. Éppen most vittek be egy szép bikát Fenyvesre, amott a les közelében lőtte egy külföldi vendég. Üjabb állomás, szétkapcsolják a szerelvényt, a vonat eleje két kocsival indul Csisz- tapusztára, az utolsót pedig a kis Diesel Táska felé viszi. — Itt volt a fácántelep, látta? — kérdezi a kalauz, aki egyszemélyben váltókezelő is. Becsülettel bevallom, hogy nem figyeltem, teljesen lekötött a táj meg a két tapsi - füles, amelyik egészen közel merészkedve a pályához, csak az utolsó pillanatban ugrott odébb, látható magabiztossággal. — Pedig a fácántelep szintén érdekes. Tavasszal összegyűjtik a környéken a tojásokat, majd keltetőgépben kikeltetik. Egy darabig nevelik a csibéket, azután szélnek eresztik őket. A következő vadászatokon már csemegét jelentenek. Amott magaslesek sorakoznak. Fent, talán a felhők felett, gém száll. Gyorsan tűnik tova a piro6ló égen. A hangján érződött, hogy vándor. Kíváncsian forgatom a nyakam, hogy tovább láthassam. Gondolataimba merülve még mindig ott állok az ablakban, pedig már megérkeztünk a végállomásra. Az emberek leszállnak, a mozdony pedig »megfordul«, a kocsi másik vége elé áll, s hamarosan indulunk vissza. Ez a röpke két óra sok mindent adott: új ismereteket, kikapcsolódást, megnyugvást. Mire újra beérünk Fenyvesre, már alko- nyodik. KSrtési Zsolt Játékok gumiabroncsból A használt autógumik sok helyütt elszórva hevernek az út mellett. Pedig a már elöregedett, nem hasznosítható gumikerekek még sok mindenre alkalmasak. Készíthető belőlük kerti pancsoló gyermekeinknek, de hintának, mászókának vagy virágtartónak is elképzelhető. A pancsoló elkészítéséhez nagyméretű gumiabroncsot kell keresni, szükség van még egy erős nylonfóliára és vízre. A fóliát négyzet alakúra vágjuk, oly módon, hogy szélei a gumi "alá gyűrhetők legyenek, a közepe pedig kitöltse az abroncs belsejét. Miután az abroncsot napos helyre raktuk és elegyengettük rajta a fóliát, az alkalmi medencét feltöltjük vízzel, s máris kezdődhet a gyermekek vidám pancsolása. A hinta elkészítése hasonlóképpen egyszerű, azzal a különbséggel, hogy ez' alkalommal kis átmérőjű gumit érdemes választani. Az alaposan megtisztított, kis átmérőjű gumikerékre a hinta felfüggesztési helyének megfelelően egy- egy erős kötelet erősítünk. A kötelekre előzőleg egy-egy vaskarikát kell felfűzni, ezek segítségével könnyebb és egyszerűbb a felfüggesztés. A köteleknek a kerékre illeszkedő végeit át is fűzhetjük a gumin, de körbe is vezethetjük. Ez utóbbi megoldás nem gyengíti a gumiabroncsot, ezért jobban ajánlható. A visszahajtott kötél véget csomózással és varrással erősíthetjük a kötél függő részéhez. Az így elkészült hinta alacsonyan helyezkedjék el a föld felett, ez a játék inkább csendes ringatózásra alkalmas. Szebbé tehetjük és egyben kényelmesebbé, ha befestjük a gumira tapadó festékkel és szegecselhető »farmergombokkal« nyugágyvásznat erősítünk rá. A kimustrált kerékabroncsokból készí.ett mászóka egyik fajtáj? már itmert némelyik óvoda kertjében látható is. Az egyharmad részével földbe ásott vízszintes mászóka sok mulatságos játékra ad alkalmat gyerekeinknek. EU.ip7.1lető mászóiia más- kéi t is, például egy kiszáradt fa törzsére erősített kerekekkel a fa beton alapozással állhat függőlegesen is. Ameny- nyiben két sorban erősítjük fel a köreiteket, a felfelé és a lefelé nászás több gyermek részére is lehetővé válik. A mászókát nem érdemes lefesteni, elégedjünk meg a testedzés lehetőségével. Gumiabroncsból készíthetünk virágtartót is. A már nem használt autógumit minden piszoktól szabadítsuk meg, majd a tisztítás után mossuk le többször tiszta vízjel. Ezeket a műveleteket a gumi külső részének lefesté- sével zárjuk. A festék bármilyen színű lehet, két-három színt is váltogathatunk a gumi mintázatát követve. A festés végeztével várjunk legalább egy napot, hogy a fesFancsolő és virágtartó ték teljesen megszáradhasson és csak ezután helyezzük az újdonsült virágtartót a kert megfelelő részébe. Elképzelhető a házhoz vezető járda mentén kétoldalt sorban elhelyezve vagy a lépcsőfeljárók mentén. Miután végleges helyét megtaláltuk, belsejét hordjuk tele földdel, amelybe tetszés szerinti növények ültethetők. Ha az aljára a kerékbelsőbe illeszkedő műanyaglemezt vagy falapocskát illesztünk, olyan virágtartót kapunk, mely az idő hidegebbre fordulásakor bevihető a verandára vagy az előszobába. A használt autógumik felhasználási lehetősége az itt felsoroltakkal nem ér véget, ki-ki fejlessze tovább az ötleteket egyéni ízlésére és leleményére támaszkodva. Cs. I. Akadtak azonban vállalkozókedvű vagy inkább nagyon kitartó és türelmes emberek, akik megkísérelték — természetesen nagyon sok, a terepen végzett felmérés, számlálás alapján —, hogy egy-egy nagyobb terület vagy akár az egész földkerekség madármennyiségét felbecsüljék. így például a finn Einari Meri- kallio egyike volt azoknak a keveseknek, akik megpróbálták Finnország madárállományát a lehetőségekhez képest pontosan felmérni. A nevezett ornitológus 1941—1956 között 15 évet szánt erre a célra és rengeteg állományi el vétel se gítségévél Finnország madarainak számát 64 millióban állapította meg. Ez az ország területéhez viszonyítva annyit jelent, hogy minden 1000 négyzetméterre 0,3 madár jut. Egy másik, hasonló módon végrehajtott számlálás alap,- ján, amelyet angol ornitológusok Angliában, Skóciában és Walesben végeztek, az ott élő szárazföldi madarak össz- mennyiségét 120 millióra becsülték. Ilyen és ehhez hasonló ‘►előmunkálatok«« után az angol James Fisher nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy a világ egészén élő madarak számát felbecsülje. Rengeteg adat összegyűjtése és még több számítgatás után arra az eredményre jutott, hogy napjainkban körülbelül 100 milliárd madár él a Földön. Ez a szám talán nagynak tetszhet, ha viszont reálisnak fogadjuk el, akkor egyúttal bizonyosak lehetünk abban is, hogy ez a mennyiség még csak néhány évtizeddel ezelőtt is jelentősen nagyobb lehetett. A tudomány ma 8600 madárfajt tart számon a világon, de tudjuk azt is, hogy az utolsó 300 évben 80 madárfaj tűnt el örökre és visszavonhatatlanul környezetünkből. Emléküket ma már legföljebb néhány porosodó múzeumi preparátum, esetleg fényképek vagy festmények őrzik. Ami a jövőt illeti; elsősorban tőlünk, emberektől függ. hogy ez a szomorú folyamat tovább tart-e vagy sikerül megállítani. A ma élő madárfajok közül legalább száznak a sorsa megpecsételjek látszik: elmúlásuk — minden erőfeszítés ellenére — már csak a véletlen és az idő kérdése. És ez a szomorú valóság intő, figyelmeztető jel valamennyiünk számára.
