Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Dómján Gábor JZt térd taettH a hfíbssC II nagy csontjaikkal mintha «rőtek lettek: volna. Hogy bús is volt-e a csontjaikon? Nem látszott, mert »ángyokba csomagolták magukat, azokat zsákszövettel takarták, az egészet madzagokkal testük köré kötözték. Szalmába csomagolt lábukat is így hálózták ikörül. Mindenre eltökélten mentek az egyenes puszta földeken át a mindent beborító fehér hóban. Csak rakták lábukat egymás élé: bal-jobb, baljobb, mintha a világ kezdete óta arra lettek volna elindítva, hogy a két lábukat egymás elé rakják: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! A keményre fagyott hó nem volt mély, mint végtelen szőnyegen tudtak rajta a távoli égre meredő távoli jel felé menni. Nem törődtek a hó alá tűnt mezei és ország- utakkal, az Ilyen utak a falvakat, az embereket szolgálják, ők pedig már semmit sem aikartak falvaktól, embereiktől, a távoli égbe fúródó távoli jeltől akartak mindent. Gyárnak a kéménye volt az! A Dima-Tisza közéről jötték, ott gyárakban mint tanulatlan segédmunkások dolgoztak, de elfogyott minden munka, sokadmagukikal kitették őket a gyárból. Mondták akkor: — Ott a Duna túlsó tájain nagy szikláshegy áll, ellátszik idáig. Kell, hogy bánya legyen a gyomrában, rengeteg szőlőskert az aljában, gyerünk oda megélni. Kérdezték azok, akik ott már eddig sem tudták megélni: — Miért jöttetek Ide? — Mert élni akarunk. — Nem látjátok, mink is barlangokban lakunk a hegy aljában, és minden télen • Száz éve, 1878 okt. 20-án született Barta La.ios, a magyar szocialista irodalom úttörő jelentőségű alakja. Ebből az kálómból közöljük ezt a munkásságára jellemző novellát. Mir « JtMJ «aetandMM juk el a nagy gazdáknak. — Majd csak megleszOná: ezen az egy nyáron, őszön. Azt hitték, még a telet is bírják, de nem bírták. Most további életüket menték keresni a Dráván túl a gyárban. Csak rakták a lábukat, bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Szél nem fújt, de a levegő állandó mozgása rongyaikon át a testűikbe hatolt, ettől mintha hideg vízben jártak volna. Gyomruk, agyuk, szívük, tekintetük üres volt. De nem álltak meg: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Barta Lajos , Öten a hóban* Mondta, aki elöl ment : — Bárcsak a pipám itt volna! Mondta, aki utána ment: — Minek a pipa, ha nincs dohányod? Mondta a harmadik: — Mire jó a hiábavaló beszéd? A negyedik a sorban: — A beszéd is az erőt fogyasztja. Az ötödik: — Harmadnapja, hogy alig eszem valamit És csak rakják a lábaikat egymás elé: bal-jobb, baljobb, bal-jobb! A távoli folyó felől, mintha földön bolygó felhő volBoór András NAGYAPÁMNÁL Istállószagú árnyék lóg a fákon Ha végigmegyek a kelő reggelen Elüldögél még rajtam ifjúságom S a fostos szájú vén szederjesen Hecsedlibokrok hosszú málnasorban Kocsi-port emésztő lázas „Afrika” Délibáb fülébe átkolompol Puli-vicsortól megvadult bika Rámröhög nagyapám aranyszőrű borja Beszélek hozzá a régi furulyán Szalonna fordul apró tüske-nyárson Lopótök könnyezik szaporán. Eldalolászunk füstös alkonyaiban Cirip-hegedú a tájon átszalad Hozsannát mondok én az elmúlásnak Ha öregapámból valami megmarad Viktor Plemel Testvéri osztozkodás Gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Akkoriban mindent megosztottunk. Minden, ami az enyém volt. Neki valahogy soha nem volt sem-1 mije. Aztán felnőttünk. Útjaink szétváltak. Teljesen megfeledkeztem róla. Egyszer azonban az előszobában megszólalt a csengő. O jött, Végigjárta a lakást és azt mondta: — Jól élsz. Két szoba! Az egyilcet átengedhetnéd nekem. Átengedtem. Mi mást tehettem volna, hiszen gyermekkori jó barát! Aztán kinyitotta a szekrényt. Amikor mindent megszemlélt, így szólt: — Milyen jó öltönyök! Éppen kettő. Ideadhatnád az egyiket. Testvériesen megosztoztunk az öltönyökön. Aztán az ingeken, nyakkendőkön, cipőkön, fehérneműkön. A maga részét elvitte a szobájába. Hallgattam. Nem akartam elrontani a gyermekkori emlékeket. Ebéd után elnyűjtózott a kedvenc fotelemben. Rágyújtott a cigarettámra. Aztán megszólalt: — Jó cigiket szívsz. Hát konyakod milyen van? Egy üveg francia konyakot tettem az asztalra. Meg citromot. Ivott. Egy gerezd citromot megforgatott a porcukorban. Szopogatás közben megkérdezte: — Kocsid van? — Van. Egy. — Hm... Ezt nem lehet kettévágni. Felváltva fogunk furikázni? — Igen — mondtam csüggedten. Ekkor jött haza a munkából a feleségem. Bemutattam őket egymásnak. — Csinos feleséged van — mondta. — Jó alku. Kár, hogy csak egy van belőle. Egyébként... Nem emlékszem, mit vágtam a fejéhez. En második éve ülök. 0 megúszta egy véraláfu- tással meg egy kiadós ijedtséggel. Most ott lakik, ahol én laktam. A feleségemmel. Zahemszky László fordítása ** *- •— _ _A .. » S SW* 8dlQr. Köd' S05HUÎ- ÜJBI JratBK&ni. kőwtedni. Mondj* sas egyik: — Hogyan Jutánk át • ■vilién? Mondja egy másOn — OdamegyünJc, tani csónakos átkelés van. A harmadik: — De sötétig jár csak csónak, addig, kell, hogy odaérjünk! A negyedik: — Ha nem érünk, mind ott fagyunk! Tempó ! Tempó! Az ötödik csak magának: — Nem bírom ezt az iramot, kell, hogy kicsit megpihenjek! A hóba ül, hogy pihenjen. A másik négy csak megy tovább: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Üres, puszta, kihalt síkság, sok befagyott kis patak, kopár füzek, dermedt jegenyék. Hol vannak most a nyájas mezők, a szép virágok, a pillangóik, madárdalok. Hol az áldott termékenység? Mindez mintha elmúlt volna mindörökre! Mi maradt meg a nagy életígéret- ből, melyre az ember születik? Tempó! Tempó! Baljobb, bal-jobb, bal-jobb! Mondja áz egyik: — Éhes vagyok! Mondta a másik: — Nem különben! A harmadik: — Kár a tüdőt így koptatni! A negyedik csak magának: — Jaj, hosszú az út! Kell, hogy kicsit megpihenjek! És leül a jeges hóra Azok hárman egyre mennek: tempó, tempó ! Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb ! A köd lassan fölfal mindent, eget, földet, erdőséget, gyárkéményt, nincs már céljel, már csak köd van. Mondta az egyik: — Ilyen ködben csónak nem járhat a vízen. Mondta a másik: — Ne törődj most semmi mással! Tempó! Tempó! És csak mennek: Bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! Mintha sose lenne vége. A harmadik önmagának: — Jaj, meghalok! Kell hogy kicsit pihenhessek! És leül, hogy megpihenjen. Azok ketten továbbmennek, bal-jobb, bal-jobb, baljobb! A köd őket is bekapja, nincs már semmi a világon,, csak a nagy köd, és a tempó: bal-jobb, bal-jobb! Ez maga a világ vége! Mondja akikor a második: — Bolond vezér, hol most a cél? — Tempó! Tempó! Csak rajta, az orrunk után a fo- lyóig. A második önmagának: — Hogyha úgy sem bírom addig, miért annyit gyalogolni? És csak leül, hogy meghaljon. Már csak az egy rakja, rakja, rakosgatja egymás elé a két lábát, mintha másért nem jött volna a világra: bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb, bal-jobb! És hátraszól: — Hahó! Hahó! Merre vagytok? Ha az időt veszem számba, nem lehet a folyó messze. De csak hiszi, hogy hátraszólt, mert nincs neki már ereje, se járásra, se beszédre: — Mi van velem? Fekete köd körülöttem? És elesett a halálos néma ködben. A moszkvai Nagy Színház két fiatal művész — Nagyezsda Pavlova és Vjacseszlav Gorgyejev — főszereplésével tűzték műsorra Szlonyimszk'ij Ikarusz című balettjét. Képünk a főszereplőkről készült. Kit asszonyok... Kit asszonyok szeretnek sérthetetlen valamiképp ki tud dúdolni szerelmet azért egy védőkordon ég lángokkal őrzi magához égető karokkal tivornyából elragadja tűnjön üresnek az asztal hol szendvicset dekáznak • pezsgőt porcióznak mintha csak szabadon úgy adóznak összehúzottan figyelve ki az aki felemelkedik és sárba aljasító aranyos haraggal egy asszony tenyerén kilép az éjszakába ott várja meg a hajnalt Szüts Dénes Tükör-történet R I. Szerelem Bowenholcz Gyula a TER- PEX kontírozó könyvelője — mint harminc éve rendesen — nem érkezett pontos időben haza. Csókot dobott feleségének, majd kemény fedelű, fekete diplomatatáskáját, amihez hozzányúlni sosem engedett, ledobta a sarokba, fotelba rogyott, rágyújtott, élvezettel eregette a füstöt, de a második szippantásnál a szívéhez kapott, arca hamuvá szürkült, a szirénázva érkező mentők már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Bowenholczék nem éltek jól. A szomszéd zöldségesnek esténként duruzsolva azt mondta a felesége : »-Látod Lajosom, ha ilyen lennél, mint ez a Bowenholcz, kikaparnám a szemed. Igaz, hogy pálinkaszagod van, de legalább nem vagy szélcsap és kókomfitty.« ' Bowenholcznét nagyon letörte a váratlan haláleset, de a temetésen szépen tartotta magát, sírt, a haját tépte, hagyta, hogy segítő karok haza támogassák. Amikor egyedül maradt, rögtön a táskához ugrott, szepegve, szipogva helyezte a díványra. Égette a kíváncsiság, mi lehet a titokzatos táska tartalma. Bár férje hűtlenségéről sohasem tudott meggyőződni, a sűrűn előforduló kimaradások gyanút loptak a leikébe. Ám rögtön mentséget is talált a férje számára; más férfi sem jobb, csak mujább. A táskából előkerült nyolcvan darab lóversenytikett, persze nyeretlenek, két és fél deci barackpálinka, megkezdve, kétszer kettő színházjegy, zsöllye bal 7—8, a jegyek kezelve, letépve, egy pakli zsíros kártyacsomag, két rövid 'üzenettel két papírlap : »Szerdán várlak a bulira: Judit — Csütörtökön várlak a bulira: Zsóka«, két pornólap malacságokkal, vaskos telefonjegyzék címekkel, például a C—D betűnél: Cristine, Cecil; Cicamaca, Csúcsú, Csacsika, Csikócska, Csókocska, aztán Dóri, Dalma, Dudu, az E—F betűknél: Erzsébet, Edit, Elvira, majd Frida, Franciska és Fonokay Dezsőné, 2345-345/198-as mellék, du. 17-ig... Bowenholczné eddig olvasta csak a telefonjegyzéket, lángoló füllel abbahagyta és a táskában található egyéb lim-lomot is kirakosgatta a díványra, s csak ült szomorúan, kipillantott a kertbe, majd visszavonta tekintetét, hogy mégegyszer alaposan leltárba vegye a tárgyakat és vefük kapcsolatos érzéseit, újra kilesett az ablakon, aztán felsóhajtott: — Öh, te aljas gazember, mennyire szenvedek a szerelemtől !... 2. Kiábrándulás Bowenholcz Gyula a TER- PEX kontírozó könyvelője — mint harminc éve rendesen — aznap is percnyi pontossággal érkezett haza. »öt tíz!« — nézett órájára, homlokon csókolta feleségét, majd kemény fedelű, fekete diplomatatáskáját, amihez hozzányúlni soha nem engedett, lerakta a komódra, fotelba rogyott, rágyújtott, élvezettel eregette a füstöt, de a második szippantásnál a szívéhez kapott, arca hamuvá szürkült, a szirénázva érkező mentők már csak a halál beálltát állapíthatták meg. Bowenholczék jól éltek. A szomszéd zöldségest a felesége esténként Bowenholcz- cal szekírozta: »Látod, ő finom úriember, és nincs is nnBHBMnamn Dagesztánt népművészei! tárgyakból nyílt kiállítás a Szovjet Kultúra Házában, Budapesten. Pókolitz István Rebbenő Néhány perccel éjfél után a Flórián-tér avitt csárdáját, szobrát égre tréfás-garabonciás pasik. Csillag-stég-pöttyös öbölben kócsag-nyakú aranyladik várja pecsétes abroszba csavar! félkész-múmia utasait. Holdfény-sikálta háztetőn szokvány kandúr-sztori. Csárda és szobor visszabilleg kihűlt helyére. Hajnalodik. olyan ronda szaga, mint neked !« Bowenholczné vígasztalhatatlan volt, napköziben többször elájult, fölmosták, sírt, a haját tépte, tíz kiló papírzsebkendőt elhasznált a gyász első napjaiban. Az asszony két hét múlva vette észre az érintetlenül heverő diplomatatáskát, férje munkájának komoly szimbólumát Szeretve, félve simogatta, a díványra helyez- te, rátört a kíváncsiság, hátha nőcímeket, pomólapokat talál benne vagy valami titkot aztán szégyenkezve elhessegette magától e talmi gyanút: »Öh, Gyulám, Gyulám!« — rebegte és rámolni kezdte kifelé a táska tartalmát Előkerült tizenhét ív teljesen üres papír, két teljesen üres jegyzetfüzet, még egy teljesen üres jegyzetfüzet, de megsárgulva, nyolc golyóstoll, kettő nem fogott, felbontatlan írógépszalag, felbontott, de soha nem használt író- gépszalag, egy vonalzó, két el nem küldött levelezőlap, telefonjegyzék bejegyzés nélkül, címjegyzék címek nélkül, fel nem használt színházjegy 1957. április 7-i dátummal, az Iparcikk-kölcsönző vállalat prospektusa, tizenkét fénykép, Bowenholcz csecsemőkorában, meztelenül, rövidnadrágban kertben egy ía alatt, fa alatt labdával ' kert nélkül, kertben iskolatáskával, hosszú nadrágban aktatáskával, dús hajjal, r! kább hajjal, és még ritkább hajjal. Négy igazolványkép, egy kitöltetlen horgászigazolvány, piros pénzfeladócsekk üresen, sárga pénzfeladócselkk üresen, babakrém feltépetlen skatulyában, plombáit dobozban két kisebb doboz, kulcskarika- tartó kulcsok nélkül, slusszkulcstartó kulcsok nélkül, vadonatúj kék-sárga csíkos nyakkendő nylon tasakban, nylon tasak nyakkendő nélkül, körömráspoly, olló, kis- kés konzervnyitó, hajkefe — vadonatújak — három darab lyukas ötfilléres, buszjegyek, villamosjegyek, üres boríték benne üres papírlap, és tíz szem amerikai mogyoró, mogyoróhéj nélkül.. Eo’vsnholczné szétterítet- ie óvatosan a táska tartalmát, nézte, tézte, s csak ült szomorúan, kipillantott a kertbe, majd visszavonta tekintetét, hogy mégegyszer leltározza a tárfvakat újra kipillantott az ablakon, aztán íelsóhajtott: — Nem Is szerettem any- nyir*. ha jól belegondolok.
