Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

Készségeink Film jegyzet V alaha a középkorban, amáikor az iskola még kevesek kiváltsága voit, az emberek legnagyobb része családi körben, és a fa­lu- vagy oéhközösségben sze­rezte meg gyermekkorában az élethez és a munkához szük­séges tudnivalóikat. E tudás elméletet alág-alig tartalma­zott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal elsajáifátea azokat a tudnivaló­kat, azokat a munkafolyama­tokat, amelyeket végezve majd késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszáza­dokon át a mezőgazdasági vagy a kézműipari munkafo­lyamatok, hiszen. elsajátítá­sukban az elmélet szinte sem­milyen szerephez nem jutott, a gyakorlat élvezte a minde- nekfölötti elsőbbséget. Egészen más volt viszont a helyzet ugyan e korok iskoláiban, ame­lyek mit sem tudván kezdeni a gyakorlattal, szinte kizáró­lag elvont, elméleti tudást nyújtottak. Nagyjából ez jellemezte a helyzetet egésizem a múlt szá­zad második feléig. Magyaror­szágon az ipari • fejlődés hatá­sára iskoláinkban kezdett te­ret kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, és az alsó fokú iskolázás általánossá válásá­val mind többen szereztek né­mi általános műveltséget ala­pul, a gyakorlati készségek el­sajátításához. Aztán az isko­lákat egyre inkább a -szakoso­dás jellemezte; .vagy általános műveltséget, elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy be­dig valamilyen szakma gya­korlatát és elméletét tanítot­ták. S ezekkel a lassanként száz éve kialakult tenden­ciákkal iskolarendszerünk máig sem igen tudott szakíta­ni. Elmondható ez akikor is, ha a képzés minőségét ille­tően rengeteget fejlődött is­kolarendszerünk. Sok-sok évtizeden át lénye­gében meg Is felelt céljának áz iskolázásinak ez a sziszté­mája, ám a felszabadulást kö­vető gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, a tu­dományos—technikai forrada­lom hatása mindinkább új feladatúkat állít az iskolák elé. Sokoldalúan képzett em­berekre lett szükség, akiknél komoly -elméleti alapra már az iskola jó néhány manuális készséget is felépít. Meg is született tehát a politechnikai képzés igénye, ám kellő át­gondoltság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, va­sat reszelni nem rossz ugyan megtanulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalomban. Egészen más készségek kiala­kítására kellene koncentrálni az oktatásnak, méghozzá el­sősorban a középfokú oktatás­nak. H ogy milyen készségekre? Például ; gépkocsive­zetés, gépírás, fényké­pezés, filmezés, a számítás­technika alapelemei (a prog­ramozás alapjai, gépi táblák értékelése, a számítástechnika alkalmazásának lehetőségei) stb. Éspedig éppen azért a kö­zépfokú oktatásban lenne szükség e tudnivalók elsajátí­tására, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba kerül, ahol e tudnivalók, készségek valame­lyikére, vagy akár többre is szüksége lehet. Bizonyára még sokan emlé­keznek arra a rokonszenves tévéjegyzetre, amely éppen újságírói példára építve gyűj­tött össze néhány szélsőséget Vagyis: beül a gépkocsivezető mellé egy újságíró és egy fotósi, hármad nekivágnak az országnak, hogy visszatérve az újságíró ledUkitálja a gép- írónőnek az anyagot S ho­gyan készül egy gazdagabb nyugati országban egy riport? Az újságíró fényképezőgépé­vel beül a kocsiba, amelyet maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anyagot, és a saját képeivel illusztrál­ja. Hát igen, így is lehet, bár a fotós és az újságíró munká­ja külön szakma, de még ak­kor te legalább két emberrel (gépkocsivezetővel és gépíró­val) lehet csökkenteni, a tár­sadalom által visaLt terheket, ha valaki néhány, manapság közhasználatú készséggel ren­delkezik, a szűkén vett szak­mai tudásán kívüL De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa a sok ezier lehetséges közül. Mert manapság Ma­gyarországon a legtöbb közép­vezetőt gépkocsivezető szállít­ja szolgálati útjaira, gépírónő áll rendelkezésére, hogy meg­írja leveleit, "Jelentéseit, s mindez évente sok százezer fölösleges munkaóra bérét ró­ja a társadalomra, arról nem is beszélve, hogy embereket von el más, szükséges és hasz­nosabb munkaterületekről. És nyugodtan lehet tovább­lépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógépet. A legtöbben nemigen tudják, mát és hogyan lehet és ér­demes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítástechni­kai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem isimerik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nélkül isimét csak sok lehetőség marad kihaszná­latlanul S okszor elmondjuk : ma­napság egyre inkább sokoldalú emberekre van szükség a legtöbb munka­helyen. Sokoldalú emberekre, akák nemcsak szakmájukat is­merik kiválóan, hanem sok olyan készségnek is birtoká­ban vannak, amelyre manap­ság lépten-nyomon szükség van, s amelynek megszerzése a középiskolás ifjúkorban gyerekjáték, később viszont már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középiskoláink­ban legalább fakultatív mó­don biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetősége­ket. sz. i. LEGATO Nem vonzó filmcím ez a zenei szakkifejezés, mely azt jelenti : kötötten. A magyar film luxusa, hogy rossz cí­mekkel riasztja el a közönsé­get. Föl kellene egyszer már figyelni erre. Pedig Caál István új alko­tása előadásonként húsz né­zőnél többet érdemelne. Ka­marafilm, kevés szereplővel, nem túlzottan sok helyszín­nel. Drámából készült a for­gatókönyv, Szász Imrééből: ő és Gaál írták filmre. Amikor a rendezőt arról kérdezték, miről szól új munkája, így válaszolt: »Igyekeztem a vásznon egy óra negyven percben elmesélni egy törté­netet, amelynek néhány mon­datban csak vérszegény ki­vonatát adhatnám. A film­ben nem a sztori a lényeges, hanem egyfajta emberábrázo­lás az adott történelmi-társa­dalmi pillanatban.« Tehát nem könnyű a jegyzetíró dol­ga, amikor — hh nem is el­mondani —, de érzékeltetni kívánja, mivel foglalkozik az új magyar film. Gajzágó Andrásnak kevés emléke van az apjáról, akinek nevét a le­endő történelemkönyvekben lehet olvasni majd. Felesége­vei a majdnem-véletlen so­dorja abba a kisvárosba, amelyben apja ellenállást szervezett a második világhá­ború idején. Ettől kezdve alig valamivel kedélyesebb dol­gok történnek a fiatal pár­ral, mint azok. amelyek Kaf­ka hőseivel történni szoktak. A téma, persze nem új: Sza­bó István Apa című filmjé­nek fiatal hőse szintén a nem ismert apa nyomába szegődik. De ami itt történik, az valóban különbözik az említett alkotástól. A rokon­szenves pár belecsöppen egy idegen közegbe — állóvízbe —, melyet akaratán kívül fel­kavar. Három kedves öreg­asszony él együtt egy várbs- széli villában. Harmónia ez? Látszatra igen. De, mint min­den harmónia, ez is megal­kuvásokkal jön létre Hall­gatnak a régi dolgokróL Mo6t azonban egy, szinte víziósze- rűen kínos éjszakán minden viszonylat az igazi arcát mu­tatja meg. Gajzágó, az ellen­álló náluk húzta meg magát néhány hónapra a nehéz időkben. Amilka gyermeket vár tőle, Rózsika, a testvér — ő is szerelmes volt a férfi­ba — abortuszra kényszeri- tette nővérét. Franciska, a harmadik asszony — megtűrt személy, ugyanakkor amolyan házi mindenes náluk — el­küldte a házból a rejtőzkö­dő Gajzágót. S, hogy a vi­szonyok még bonyolultabbak legyenek — ennyire determi­nált minden kapcsolatunk — Rózsika főorvos-férje hajdan a szeretője volt Franciská­nak. »Menet közben« értjük meg, hegy Gaál szándéka az volt: megmutatni, hogy a könyvek lapjain megörökített esemé­nyek szereplői botló, esendő emberek voltak. Hogy mind­az, ami történelemmé lesz, más arcot is mutathat a mik- rokörnyezetben. A történelem sorsokban személyesül meg, olykor szomszédokat, rokono­kat állítva szembe egymással S arról is beszél ez a film nekünk, hogy mennyire bo­nyolult az ember, másrészt viszont másokról, a legköze­lebbi hozzátartozókról is mi­lyen könnyen ítél hamis lát­szatok alapján. Egy-egy emlékezetes port­rét forrnál Gaál István új filmjében Hegedűs D. Géza, Kovács Nóra, Paláncz Fe­renc. Szabó Sándor aránylag rövid szerepében is remekel egy nyugdíjas tanárt állítva elénk. Tolnay Klári alakítja Rózsikat, Dayka Margit pe­dig Amálkát, a legtöbbet nyújtva ezzel a játszók kö­zül Franciskát az »indiánar­cú«, rezzenetlen keménységű Orosz Lujza formálja rjieg. Dicsérjük Illés György ope­ratőri munkáját is. L. L. Robert Faber Aki 'nem tud spanyolul... Ez a kissé szomorú, kissé vidám és persze tanulságos história egy közismert hölgy­gyei esett meg. Hányszor gyönyörködtünk páratlan ja- tékáoan a legjobb hollywoo­di filmekben! Éppen ezért ne említsük a valódi nevén. Egyszerűen Rosalindának fogjuk hívni. Nos, hát Rosalinda szép és irigylésre méltóan tempera­mentumos volt. Állandóan hódolók rajzottak körülötte. Héthez már sikerült is férj­hez mennie. Természetesen nem egyszerre, hanem egy­más után, szép sorjában. És mivel Rosalinda, mint már említettük, roppantul elbű­völő és temperamentumos teremtés voit, minden házas­sága feltétlenül válással vég­ződött. Mindez persze őrül­ten kellemetlen volt, annál inkább, mert végtelenül unalmas bírósági perekkel, botrányszagú újsághírekkel, pletykákkal járt együtt, no meg — ami a legrosszabb — a tartásdíjért vívott állandó csatákkal. — Mitévő legyek? — kér­dezte Rosalinda az ügyvéd­jétől, amikor a hetedik fér­jétől való elválás ügyében felkereste. — Hiszen én annyira igyekszem! Ügy sze­retném, hogy minden a leg­jobban sikerüljön. Talán va­lamilyen velem született fo­gyatékosságaim vannak? — Semmilyen fogyatékos­ságot nem látok önnél, drá­ga asszonyom — válaszolta a fiatal ügyvéd, és perzselő pillantást vetett Rosalindára. — ön elbűvölő ember — mosolygott Rosalinda —, rie ez mit sem változtat a hely­zeten. Szeretnék minél ha­marabb és unalmas formasá­gok nélkül elválni. Egyetlen napig sem tudok ézzel az alakkal együtt élni. Az ügyvéd néhány percig próbálta emlékezetébe idézni a törvények megkerülésének minden lehetséges módját — aztán hirtelen a homlokára csapott. — Heuréka! — kiáltott fel. — Azt hiszem, megtaláltam a megoldást! — Mondja már! — sür­gette Rosalinda és közben idegesen keresztbe tette a lábát. — Ha meg alkarja gyorsí­tani az ügyet, és el akarja kerülni a hosszas huzavonát, akkor azonnal repüljön Me­xikóba. Ott minden herce­hurca nélkül nyélbe lehet ütni a válást. Csak meg kell jelennie bármelyik vidéki kisváros elöljáróságán — és minden el van boronáivá. — De hiszen én egy kuk­kot sem értek spanyolul! — akadékoskodott Rosalinda, — Ó, ez nem "baj. Mivel ön minden esetben hajlandó a válásra, elegendő, ha csak igennel válaszol. — De hogy van spanyolul »igen«? — kérdezte a tem­peramentumos Rosalinda. — Si — felelte örömmel a fiatal ügyvéd. Rosalindának így nem ma­radt más választása, mint hogy köszönetét mondjon a jó tanácsért, és még aznap elrepült Mexikóba. Az a városka, ahova ér­kezett, valóban eldugott kis vidéki zug volt. Mégis akadt benne mozi, és ott — a kö­rülmények tragikus összeta­lálkozása révén — éppen egy olyan film ment nagy siker­rel, amelynek főszerepét Ro­salinda játszotta. A híres szí­nésznő váratlan megjelenése városszerte valóságos szen­zációt keltett. A polgármes­ter — égő szemű és fényes hajú, apró termetű úriember — mély meghajlással üdvö­zölte Rosalindát. Szenvedé­lyesen, meggyőzően és a ma­ga módján szépen is beszélt — de spanyolul. Rosalinda pedig egy árva szót sem ér­tett belőle. Amikor a pol­gármester befejezte a mon­danivalóját, ő csak hálásan elmosolyodott, és ezt rebcg- te: »Si«. A jelenlevők arca felragyo­gott. Rosalindát az elöljáró­ságra kérették és megkezdő­dött a válóper. A terem zsú- folásik megtelt kíváncsisko­dókkal. A pöttöm polgármes­ter személyesen vezette a tárgyalást. Egy sereg külön­féle kérdést tett fel Rosalin­dának, ö pedig válaszul csu­pán bájosan mosolygott, és minduntalan ezt ismételget­te: — Si, si, si... A polgármester végül fel­állt, mélyen belenézett Ro­salinda szemébe és feltette az utolsó kérdést. — Si! — válaszolta vidá­man, készségesen a színész­nő. A közönség tapsviharban tört ki, az emberek izgatot­tan kiabáltak valamit, s a magasba dobálták sapkáju­kat. .. — Mi történt? — kérdez­te Rosalinda a szomszédjá­tól, aki valamicskét tudott angolul. — Már elváltam? — Elvált? — csodálkozott az. — Éppen ellenkezőleg! Ettől a perctől kezdve ön a mi polgármesterünk törvé­nyes felesége! (Gellert György fordítása) Gépi adatfeldolgozás a YBKM-nél A termelési programok számítógépes előkészítését kezd­ték meg a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában. Egy elkészült nyolccsatornás lyukszalag a számítógépes adatfeldolgozáshoz. A raktárakból kivett anyagok, valamint a félkész termé­kek bizonylatait lyukkártyás adatrögzítő gépen dolgozzák fel. (Gyertyái László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom