Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
Huszadszor Brnóban Kutatják a vállalatpt Még néhány nap és megnyitja kapuit a XX. Bmói Nemzetközi Gépipari Vásár. A szeptember 13—21-e között megrendezendő külkereskedelmi esemény »kis jubileumhoz« érkezett Bár egy vásár történetében a két évtized még serdülőkornak számit, de a brnói vásár jelentősége és fontossága meghaladta az évek számát. Ma már ezt a kiállítást Közép-Európa legjelentősebb bemutatói között tartják nyilván. A Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propagandairoda különös gonddal készül az idei bemutatóra. Ezúttal 17 kiállító vállalat 1135 négyzetméteres fedett és 389 négyzetméteres nyitott te- rümten sorakoztatja fel exportcikkeit. Az Elektroimpex ipari televíziót, az Elektromo- dul elektronikai alkatrészeket, a Labor MIM biológiai, biokémiai műszereket, a Metr- impex laboratóriumi, nukleáris műszereket, elektronikai berendezéseket mutat be. Az IGV írógépeket, a Videoton számítógépeket, a Gamma művek nukleáris orvosi műszereket, folyamatszabályozó felszereléseket küld Brnóba. A ZIM Lampart vegyipari gépeket és felszereléseket, a Transelektro lámpatestekét, kis- és nagyfeszültségű berendezéseket, a Mogiirt garázsipari felszereléseket állít ki. A Nikex, a többi között autódarut, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat pedig mező- gazdasági gépeket mutat be. A részvevők több száz termékkel jelentkeznék a külföldi szakemberek előtt. A tételes felsorolás is oldalakat venne igénybe. így mindenekelőtt azokról a gyártmányokról szólunk, amelyek a szokásosnál nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a látogatók körében. Köiösen gyártott autóbusz Különös várakozás előzi meg az Ikarus 553-as kis befogadóképességű autóbusz bemutatását. Az Ikarus legkisebb, 6,5 méteres autóbusza, a csehszlovák AVIA gyár A 30 típusú alvázára épül. Az autóbusz városi vagy távolsági üléselrendezéssel, üléstípusA magyar—csehszlovák kooperációban gyártott Ikarus 553 típusú kis autóbusz. sál, kívánságra külső tetőcsomagtartóval, és egy vagy két utasajtóval készíthető. A konstrukciónak AVIA gyártmányú, négyhengeres, négyütemű dízelmotora van, amelynek teljesítménye 80 LE. A jármű legnagyobb sebessége 77 km óránként. Az IK—553 típusú autóbuszokból 1980-ig kétszázat szállít Csehszlovákiába a magyar ipar. A magyar mezőgazdasági berendezések nem ismeretlenek a csehszlovák szakemberek előtt. Számos típus köz- megelégedésre üzemel. Ebben az évben ismét több újdonsággal jelentkeznek a magyaT kiállítók. Érdekességnek számít a CSR—40 típusú csigás rakodógép, mely az ömlesztett anyagokat, műtrágyát fölszedi a talajról, és a szállító járműre rakja. A gép teljesítménye kb. 40 tonna/óra. A kezeléshez, mindössze egyetlen ember szükséges. A gép csuklósán kapcsolódik az önjáró alvázhoz, és hidraulikával billenthető. Gazdag választék műszerekből A műszeripar vonultatja fel — évről évre — a leggazdagabb választékot Ezúttal két új orvosi műszerre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az NZ —310 típusú automatikus mintaváltó, amely megfelelő analizátorral és nyomtatóval összekapcsolva radioaktív gammasugárzó minták tömeges mérésére használható. Elsősorban a nukleáris orvosdiagnosztikai laboratóriumokban alkalmazható az »in vitro« jellegű mérések elvégzésére. A másik az Ol—501 típusú Contiflo vércsoport- meghatározó. A műszer nullszériája 1977-ben készült el. Ebben az évben kezdődött az export. Először tekinthetik meg a bmói vásáron a KCR darucsalád új tagját, a KCR—5000 típust A hidrául ikus rakodódarut a növekvő teljesítményszükséglet alapján alakították ki. A berendezés minden olyan teherautóra felszerelhető, amelynek teherbírása legalább 5 tonna. A daru a vezetőház mögött, de hátsó elrendezésben is elhelyezhető. A KCR—5000 típus elsősorban darabáru rakodásánál alkalmazható előnyösen. Megfelelő munkaszerszámokkal kiegészítve azonban gazdaságosan üzemeltethető ömlesztett áru szállításánál is. Az említett termékek természetesen csak kiragadott példák a gazdag cikklistából. A gondos felkészülés eredménye remélhetőleg nemcsak az üzletkötések számának növekedésében nyilvánul majd meg, hanem alapul szolgál a további sikeres együttműködések kialakításához is. A valóságos hatáskörrel és önálló felelősséggel rendelkező vállalatok kialakítása még korántsem tekinthető lezártnak. Az önállóság helyenkénti formális volta is arra utal, hogy a gazdaságpolitikai célok eléréséhez differenciált vállalati típusokra, önálló vállalati irányítási rendszerre, a munkások közreműködését lehetővé tevő szervezetre van szükség. A foglalkoztatottak több mint fele szocialista vállalatnál dolgozik, de sok ipari, mezőgazdasági és fógyasztási szövetkezet gazdálkodásának körülményei is a vállalati gazdálkodásra emlékeztetnek. E két megállapítás nem független egymástól: mindkettő a vállalati gazdálkodás fontosságát támasztja alá. Ezért is indította el 1972 őszén a Magyar Tudományos Akadémia a »Szocialista vállalat« kutatási főirányát. A kutatás feladata kettős: egyrészt a hazai és nemzetközi tapasztalatokat felhasználva járuljon hozzá a szocialista vállalatelmélet kidolgozásához, másfelöl — a gyakorlat oldaláról közelítve — segítse a vállalatok időszerű gazdasági, tervezési problémáinak megoldását. A kutatás számos részterületen — ám egyetlen közös célra összpontosítva — folyik: ez a közös cél pedig az, hogy vállalataink szervezete, működési módja lépést tartson a szocialista építés új és nagyobb követelményeivel, a gazdaság- fejlesztés változó feltételeivel, A kutatási főirány teendőit, munkáját a hetvenes évek elején kidolgozott hosszú távú — 1990-ig terjedő — koncepció szabja meg. A kutatásban közreműködő intézmények és szakemberek munkáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen létesített koordináló tanács hangolja össze. A koordináló tanács gondozza a főirány rendszeresen megjelenő kiadványát, a Közleményeket, melyekben időről időre tájékoztatják a résztvevő szakembereket a munka előrehaladtáról, beszámolnak a kutatók publikációiról és rövid tartalmi ismertetéseket is közölnek. A koordináló tanács titkársága két évvel ezelőtt Kutatási Tervtanulmányok 1976—80 címmel jelentette meg az addigi eredményeket összefo- góan tartalmazó kiadványt. A tanulmányok többek között a népgazdaság struktúrájával, a szocialista vállalat szervezeti demokratizmusával, a munkaerő hatékony és racionális fel- használásával, az érdekeltség és ösztönzés rendszerének továbbfejlesztésével, a fogyóeszköz- és készletgazdálkodással foglalkoznak. Igyekeznek segíteni a gazdaságirányítás munkáját, véleményt formálnak a népgazdaság, a vállalatok helyzetéről, a fejlesztés lehetőségeiről. Természetesen ezekkel a kérdésekkel korábban is foglalkoztak már a szakemberek, ám a főirány létrejöttével a korábban szétaprózódott és elkülönült kutatások terelődtek egy mederbe, módot teremtve arra, hogy a vállalati vezetők véleményével, s nem utolsósorban a gyakorlattal szembesítve szolgálják a fejlődést. Sajnos éppen a i kutatások részeredményeinek gyakorlati hasznosításánál nem tapasztalható előrelépés. Csak példaként említve: a koordináló tanács titkársága a már említett Közleményt — informálás és figyelemkeltés céljából — rendszeresen elküldi 50 nagy- vállalat gazdasági igazgatójának. A vállalatok érdeklődése, reagálása azonban nem biztató. Pedig a szocialista vállalat kutatása csak úgy lehet teljes és sikeres, ha azt mind a vállalatok, mind az intézmények figyelemmel kísérik, ha a gazdasági szakemberek, a vállalati vezetők a gyakorlat tapasztalataival egészítik ki a kutatók megállapításait. F. S. F. A talaj lesüllyedt alattam... ötven éve, 1928. szeptember 9-én emelkedett föl Budapesten, a Rózsadombon az első pilóta irányította helikopter, amelynek konstruktőre Asbóth Oszkár volt. Az AH jelű »óriás szitakötő-« nagy sebességet ért el, képes volt hosszú ideig egy helyben lebegni, s a pilóta irányításával tetszőleges irányban haladni. A fél évszázados nevezetes esemény alkalmából emlékkiállítás nyílt meg a Közlekedési Múzeumban. (Üjsághír.) A korabeli, és később a megemlékező — tegyük hozzá: tisztelettel és elismeréssel adózó — sajtócikkek, a szak- irodalom a h-világ első, tervszerűen repülő« helikoptereként említik az Asbóth-féle. emelő légcsavaros gépet, s főPiaci körkép Kora őszi árubőséa Derűs kora őszi időjárás, nagy felhozatal és újra emelkedő árak jellemezték a tegnapi kaposvári hetipiacot. Csincsi most csak két »slágercikket futtatott«, a dinnyét és a zöldpaprikát. Az utóbbival sikere volt, ami azonban a dinnyét illeti... Igaz, çgak 2,60-ért adta a javarészt más- téi-két kilós dinnyéket, de a félredobott halvány rózsáéin belű »selejthalom« sokak bizalmát megrendítette. így többen, ha fogcsikorgatva is, de a »maszeknak« fizették le az 5—6 forintos kilónkénti árat Paprikában viszont mind a minőséget, mind a 13 forintos árat tekintve verhetetlen volt a Zöldért standja. Tőle néhány méternyire apróbb éstö- X'löítebb paprikát 18—20 fo- fifbért kínáltak. — Nem gondolja, hogy ez túl drága a Zöldértéhez képest? — Az töltenivaló, az meg paradicsompaprika... Különös módon ezen a napon a vevők valahogy nem keresték a paradicsompaprikát ... Annál többen a paradicsomot, amelynek ára csöndesen emelkedik, és több helyen már 6 forintot kértek kilójáért. A burgonya tartja ötforintos árát. A körte 8, a hozzá megszólalásig hasonló Vilmos körte 12 forint. Az őszibarackból 14 forintos volt a legdrágább. Az uborkát és a ringlót egyaránt Ötért adták. A szilva minősége sokat romlott, és az ára újra emelkedni kezdett, három forintért már csak kevesen kínálták. Akadt cukorborsó 15 forintért, és több volt az alma 4—7 -ért. Gyönyörű a Cardinale és a Pannónia kincse, igaz, továbbra is 18—20 forintba kerül. A gombapiacot gyér föLho- zatal és hajmeresztő árak jellemezték. Volt, aki már meg sem merte mondani, mibekerül. Fél kilót kínáltak 45 forintért ... Holott a mesterségesen termesztett sampinyon ára sem volt több kilónként 70-néL A marcali piacon a kaposvárival ellentétben csak sárgadinnye volt 8—10 forintért A paradicsom árá megegyezett a megyeszékhelyivel, viszont a paprika Marcaliban olcsóbb volt: 10 forint. A körte 6—10, a szilva 3—8, a szőlő 18—20 forintba került- Míg az üzletekben 3-ért adták a tököt, a piacon 10-ért adták volna... Nagyatádon a 8—15 forintos őszibarackból volt a legtöbo. Drágult a paprika és a paradicsom; az előbbiből volt 20 forintos, az utóbbiból is 10 forint közelébe szöktek az árak. A korai szőlők 18—25 forintért fogytak, a szilva 3— 8-ért. A sárgadinnye itt 6—7 a görög 5—6 forintba került... Ez utóbbi olcsóbb lett volna ha a megszokott hedrehelyi dinnyések — valami titokzatos oknál fogva — nem bojkottál- ják a nagyatádi piacot. Körtét már öt forintért lehetett vásárolni, és előfordult cukorborsó is 10—15-ért. A burgonyát 4—6 forintért mérték. A siófoki piacon némiképp rendeződik a káosz, de Naz árak még rnindi« 5—15 százalékkal meghaladják a megye többi városáét. Az árakat leírni nem érdemes, hiszen egy- egy termék árában két-há- romszoros különbségek is vannak. Annyi bizonyos,' hogy Debrecenből már nem éri meg eljönni egy csomagtartónyi barackkal... Hűvös szellő fújdogál, és az őslakók föllé tegeznek ... B. F. ként azt a képességét méltatják, hogy függőlegesen emelkedett a magasba. A közvélemény és az akkori ! újságok többre, a jelentőségének megfelelően értékelték az eseményt, a konstruktőr teljesítményét, mint azok, akiknek módjuk és feladatuk lett volna a világraszóló találmányt »felikarolni«, a kísérleteket anyagilag támogatni. »Asbóth - tot ez időben mindenki kinevette és lekicsinyelte, noha a helikopterrel Budapesten 182 repülést végeztek körülbelül harminc összóra időtartammal« — írta az Ünnep. A Tolnai Világlapjában Lendvay Ferenc is keserűen emlékezett : » A kísérlet sikerült, meg is indultak a tárgyalások a találmány értékesítésére — eredmény azonban nem mutatkozott ...« ötven évvel ezelőtt, 1928. szeptember 9-én különleges szerkezetet láthattak azok a budapestiek, akik a Cséri-te- lepen meghívottként vagy csak arra vetődő nézelődőként figyelték a készülődést. (Asbóth Oszkár mesélte 1953 őszén a Szabad Nép munkatársának: — A főváros akkori vezetői »nagylelkűen« a Budapest külvárosához tartozó Cséri-tele- pen egy, az első világháborúból visszamaradt, fertőtlenítésre használt lóistállót adtak nekünk műhely és hangár céljaira. Ez volt az egyetlen »közületi támogatás«, amelyet a Horthy-rendszerben kaptunk ...) Aztán a Rózsadombon, az elhagyott telken a gép »elszakadt« a földtől, majd megállt, és egy helyben lebegett ... Kitűnően vizsgázott az A. H. 1. (A rövidítés Asbóthotés helikoptert jelent; az egyes szám azt jelzi, hogy ez volt az első konstrukció a Misura- féle gépüzemben az Asbóth Oszkár tervezte és az ő irányításával készült helikopterből.) Viszonylag kevés szó esik a visszaemlékezésekben Hosszú Istvánról, arról a pilótáról, aki fél évszázaddal ezelőtt »fölemelte« az első helikoptert. Pedig a szenzációs eseménynek igencsak részese volt! Az ő »szemszögéből« így zajlott le a felszállás: »Jó messze küldtem mindenkit magamtól, nehogy emberre zuhanjak, begyújtottam a motort. Aztán lassan, finoman gázt adtam. Egyszerre csak azt éreztem; hogy leküzdhetetlen, nagy erő villámgyorsan a magasba ragad. A talaj lesüllyedt alattam. A propellerek suhogtak, örvénylő szelet vágtak f38öttem. Nyílegyenesen húzott egyre feljebb a két légcsavar, mintha óriás lift vont volna fel nagy sebességgel. Nem akartam túl magasra menni, hiszen magam is izgatott, ideges voltam. 25—30 méter magasságban lassan csökkentettem a gázt. Egyszerre csak azt éreztem, hogy a felfelé húzó erő megszűnik, és — nem mozgok már a levegőben. A hatmázsás, kezdetleges alkotmány mozdulatlanul, egy helyben állt... Amikor gondoltam, hogy ennyi elég bemutatónak, lassan levettem a gázt, és olyan nyugodtan, simán süllyedtem, hogy észre sem vettem, amikor a gép csaknem pontosan ugyanazon a helyen, ahonnan fölszántana, földet ért.« Mindez fél évszázaddal ezelőtt történt. Asbóth Oszkár 1891-ben született Pankptán, és 1960. február 27-én hunyt eL Több intézmény, szervezet saját halottjának tekintette: pilóták álltak díszőrséget sírja mellett a Farkasréti temetőben. Egyik hazai lapunk ezt írta 1942-ben (!): »Háború után pedig sor kerülhet a jövő repülőgépének, a helikopternek az egész világon való elterjesztésére, Asbóth pedig 51 éves korára talán mégis megéri, hogy ha nem is próféta, de legalább elismert és méltányolt ember legyen saját hazájában is.« Nos, Asbóth Oszkár, ha ötvenegy éves korára nem is, néhány évvel később, a felszabadulást követően valóban érdemeihez mért elismerésben részesült. Hernesz Ferenc
