Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

HÉV SZERINT A t aiapsærvezett munka fontos követelménye a gyakorlatiasság és a pontosság Ezen a szinten a dolgozók, jelenségek nem ál­talában jelennek meg, hanem nagyon is személyhez, időhöz és helyhez kötötten. A poli­tikai munkának ez a termé­szete arra készteti a pártszer­vezeteket, hogy száműzzék a szólamokat az általánosságo­kat Erre ösztönzik és segítik őket a helyi páratszervek is. amikor a központi határoza­tok helyi feldolgozásában, konkretizálásában részt vesz­nek. A pártszervezetekben tuda­tos törekvés tapasztalható a semmitmondó általánosítás ellen. Mégis gyakran felüti fejét egyes vezetőségi beszá­molókban, jelentésekben, ha­tározatokban. Miből táplálko­zik ez a politikai munkát el­sőkéi yesí tő jelenség? Kétségkívül gazdag tápta­laja a dolgok, jelenségek fe­lületes ismerete. Ezt lelkiis­meretes vizsgálódással, után­járással persze pótolni lehet. Nehezebb feladat, a dolgok, jelenségek sokaságából poli­tikailag helyes következtetése­ket levonni. Előfordul hogy az általánosítás, a problémák elkendőzése különböző meg­fontolásokból, nem egyszer megalkuvásból származik. Nem állítható, hogy van olyan alapszervezeti vezetőség ha­zánkban, amelynek munkájá­ra, állásfoglalásaira általában ez volna a jellemző, hiszen az ilyen páritestület hosszú időn keresztül aligha tarthat­ja fenn magát. Az azonban tény és bizonyosság, hogy személyi ügyekben nyílt, őszinte kiállást igénylő kér­désekben hozott határozatok­ban gyakoribb a bátortalan­ság, a megalkuvás. Főleg, amikor név szerint kell bírál­ni, véleményt mondani, vagy amikor számítani kell, illetve lehet arra, hogy a megbírált vagy az érintett vitatkozik, esetleg megsértődik. Jó példa erre az egyik Szolnok megyei pártszervezet vezetőségének állásfoglalása. A legutóbbi be­számoló taggyűlésen a veze­tőségi beszámolóban egyetlen nevet sem említettek, pedig erre bőven volt oka a veze­tőségnek, hiszen mint mon­dották — többen rendszeresen nem vettek részt a taggyűlé- 1 sen, néhányan nem tesznek eleget pártmegbízatásuknak, s van, aki pártszerűtlenül él... De számos kedvező jelenség is névtelenségbe veszett: jó néhány elvtárs erején felül végez társadalmi munkát, egyesek példát mutatnak munkahelyükön és a családi életben... Több felszólaló bírálta a vezetőséget, amiért nem név szerint nevezte meg a mu­lasztókat, vagy dicsérte a pél­damutatókat. & párt titkár a felszólalásokra adott válaszá- 'ban őszintén elmondta: »Azért nem bíráltuk személy szerint a hibát elkövetőket, mert nem akartuk, hogy meg­Senki többet — harmadszor ! . Vásári képek A MÉM fődíját á Tolna megyei Mészöv kapta Áutókaraván a loponári utón, zsúfolt parkolóhelyek a főiskola előtt, színes zászlók a kiál­lítás terüle­tén, alattuk hullámzik, vándorol a kí­váncsiak tö­mege. A leg­többen a lovas' pályán felállí­tott színpad­dal szemben ülnek. Fönt a dobogón a me­gye vezetői és a vásár rende­ző bizottsága, a padokon vá­rakozó közön­ség és azok, akiknek ez a nap sokáig em­lékezetes ma­rad. Jó termelési eredményeiért Bodor János toponárl kis-termelő tehe­ne első díjat kapott. A nagy­díjat a zsűri a döbrögközi Csapiáros Rudolfnak ítélte oda. Tanyészüszőjével első lett Bánfalvi Ferenc Szakályból, illetve Ágoston Antal Zimány- ból. A nagy díjat a Baranya megyei Kisbélből érkezett Becker István üszője nyerte el. A hízóbikák kategóriájá­ban Bán Máté bölcskei lakos tenyészállatát első díjjal ju­talmazták, a nagydíjat pedig Hoffmann József állatának ad­tak. . .■ « . . Első lett a vásár egyik leg­népszerűbb kiállítási tárgya, a lánctalpas kistraktor, melyet a nagyatádi Beregszászi István készített. A kaposvári áfész nyúltenyésztő szakcsoportja a SZÖVOSZ első díját nyerte el. Különdíjat ajánlott fel az Al- latforgalmi és Húsipari Tröszt, amelyet Somogyból a mesz- tegnyői Péntek László érde­melt ki. A Baromfifeldolgozó Vállalat különdíját a böhönyei Bíró Sándor kapta. A Hazafias1 Népfront különdíjjal jutal­mazta megyénkből a kapós- szentjakabi kertbarátkört ; a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának díját nyerte el a tabi Béke Termelőszövet­kezet. A Déí-dunántúli Teszöv megyénkből a göllei Béke Ter­melőszövetkezetet jutalmazta, míg a Somogy megyei Mészöv különdíját a nagybajomi áfész, illetve a mezöcsokonya—so- mogyvári áfész kapta... A díjak sora még hosszú, befe­jezésül csak annyit, hogy a rendező bizottság különdíját nyerte el a Kaposvári Hús­kombinát, a Ka-hyb vállalko­zás, a Nagyatádi Konzervgyár és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola, a kistermelést előse­gítő eredményes munkájukért. A vásár legrangosabb díját, a Mezőgazdasági és Élelme­Felvonulnak az állatok. Az első kettő kikiáltási áron kel el. Aztán belelendülnek a ve­vők, s amikor az első díjas Göndör nevű tenyészüsző lép a »porondra«, igazi harc kez­dődik. Váltakozva emelkednek a tárcsák, végül győz a kitar­tóbb, Bozsányi János GerdérőL 3600 forintot ígért rá az egyébként sem alacsony vétel­árra. Megérte? — Meg! — felelt a boldog és izgatott új tulajdonos. — Van odahaza öt tehenünk; gondoltuk a feleségemmel, a mieink mellé veszünk ilyet is. Jobb fajtájút. — Csak szerencsénk legyen velük! — teszi hozzá az asz- szony. Az ejőbb ő alkudott egy' másik üszőre, a harmadik díjasra. Együtt mennek a vá­sáron is kint levő OTP-ügyin- tézőhöz. — Kettő elég, többet már nem veszünk! Az »igazi legény« Dombi Antal, ö is Baranyából érke- (, zett öt üszőre licitál, el is nyeri mind az ötöt. Nagy tap­sot kap, amikor ötödszörre is az ő tárcsája marad utoljára a levegőben. — Otthon 15 tehenem van. Ötöt közülük le akarok cse­rélni, hát ezért jöttem. Meg­néztem magamnak, melyiket akarom. Azt hiszem, megérte. — Nem sok tizenöt tehén? — Sok? Az idén 120 hízóra szerződtem, és most adtam Le 15 bikát. Naponta 200 liter te­jet fejünk. Alfa-Havai! fejő­géppel! — teszi hozzá büsz­kén. Huszonçgy évvel ezelőtt két malaccal kezdte a gazdál­kodást. Mutatja a tenyerét: a navv, erős kéz »magáért be­szél«. Győri István a fődíjat ka­pott tolnai MESZÖV-öt képvi­seli. Vajon számított-e rá? — kérdezem. Válaszolni próbál, de a meghatottságtól elakad a hapgja. A noteszát mutatja. Még a díjátadás után egy mondatot írt bele: A munka ajándéka, Bencsik András Lánctalpas — házi műhelyből. zésügyi Minisztérium fődíját a kistermelés fejlesztésében végzett áldozatos munkájáért a Tolna megyei MESZÖV-nek ítélték oda. Amilyen rosszul szervezett a buszközlekedés — félóránként egy zsúfolásig tömött autóbusz több ezres tömegnek —, olyan gördülékeny a program a vá­sáron. A második nap nem szűkölködik eseményekben, A díjkiosztás után lovasbemu­tató, majd munkakutya-be­mutató a lóversenypályán. Igazi cirkuszi látványosság: a jól idomított farkaskutyák bát­ran ugranak át a lángoló tűz- karikákoru Vasárnap vásár! Igazi szen­záció, az előző napihoz képest háromszor annyi a látogató. Tenyészüszöket árvereznek, köztük több díjazott állatot. Alti vásárolni kíván, tárcsát kap a rendezőségtől. Kalap- lengetéssel nem lehet licitálói, közli a hangosbemondó ;— nagy derültség. Gazdára várva MAI KOMMENTÁRUNK Vélemények „alulról” sértődjenek.« À megalkuvás. a bírálatról való lemondás forrása lett egy másik hiba elkövetésének is: a párt po­litikájáért példamutatóan kiálló kommunistákat sem említették név szerint. A párttagok elvi álláspontja, il­letve állásfoglalása tette he­lyére a dolgot, s vette elejét annak, hogy a taggyűlés ál­talános céljával — a pártta­gok kiállásra, helytállásra va­ló nevelésével — ellentétes hatást, a passzivitásra, a kö­zönyösségre szoktatást érjen el. Csupán egy példa a helyte­len mérlegelésről, a megalku­vásról, s nem is a legsúlyo­sabbak közül, de mindeneset­re jól példázza: a pártszer­vezetek fórumain a kommu­nisták munkájának, magatar­tásának nyílt, őszinte felveté­se, a mindennapi élet jelensé­geinek alapos és konkrét elemzése teremti meg és biz­tosítja hosszabb távon is a jó politikai, munkahelyi légkört. Ebben valamennyi kommunis­tának szerepe van, de leg­többet a pártszervezetek te­hetnek érte. A taggyűlés elé terjesztett anyagaik, beszámolóik, javas­lataik ugyanis a taggyűlés alaphangját is megadják. Az alapszervezetek többségének élénk politikai élete bizonyít­ja, hogy az őszinte, nyílt be­számolók felszólalásra, de főleg cselekvésre mozgósítják a kommunisták százezreit. Azokban az alapszervezetek­ben pedig, amelyekben nem ilyen a légkör, ennek oka legtöbbször a hibák, az eze­ket elkövetők felelősségének az elkendőzése, a megoldásra törekvés helyett a nehézsé­gekbe való belenyugvás. Kellemesebb dolog dicsérni, és még jobb érzés dicséretet kapni. De a dicséret is visszá­jára fordulhat, ha azt érdem­telenül, vagy nem név sze­rint, személyre szólóan alkal­mazzák a pártszervezetek. Egy-egy határozat végrehaj­tása, vagy kampányok befe­jezése után még napjainkban is gyakori, hogy a vezetősé­gek úgy fogalmaznak: »Jól dolgoztak az elvtársaink.« Si­kertelenség esetén ugyancsak nem ritka az ilyen »értéke­lés«: »Hibát követtünk el, elvtársaink!« Igaztalan, hogy mindenki azonos módon dol­gozott vagy nem dolgozott! Elég gyakran szembeállít­ják a szakembert és a terü­lethez nem értő embereket még magánbeszélgetésekben is. A tanácsok gyakorlatában p'Idául olyan-megnevezés is hallható, hogy X vagy Y nem szakember, hanem úgy­mond »laikus« tag a bizott­ságban. A politikai döntések jó elő­készítése egyre jobban meg­kívánja, hogy az élet szinte minden területéről érkezze­nek jelzések, vélemények, ja­vaslatok. .Ezek egy részét a tanácsokban, a tömegszerve­zetekben, -mozgalmakban te­vékenykedő munkások, szö­vetkezeti tagok tolmácsolják. A szakemberek és a nem szakemberek (legalább itt ne használjuk a »laikus« meg­nevezést) szembeállítása ép­pen ezért nem helyénvaló. Többször tapasztaltam, hogy milyen fordulatot vitt a ta­nácskozásba, mennyire föl- pezsdítette a fórum már-már unalmas légkörét az »élet sű­rűjéből-« hozott vélemény, a szóban forgó téma üzemi, fa­lusi megvalósulásának pontos helyzetképe, s a feladatok közül a legfontosabb határo­zott megjelölése. A szakemberek munkájá­nak, elképzelésének egyik el­lenőrzési formája is, hogy a munkatársaik véleményét, a környezetük javaslatait is­merő tanácstagok, szakszer­vezeti, KISZ-, népfrontos tisztségviselők megnyilat­koznak. Az egyik munkásasszony például jóval előbb felhívta a figyelmet a városi pártbi­zottság gazdaságpolitikai munkabizottságának ülésén a megyeszékhely nagyüzemé­ben tapasztalható rossz han­gulatra, a széthúzás jeleire, mint ahogy hivatalosan is foglalkoztak vele. Ez a jelzés is hozzájárult — a többivel együtt — a változtatáshoz. A Hazafias Népfront -me­gyei elnökségének legutóbbi ülésén például két olyan hozzászólás is elhangzott, amely egyrészt megerősítette az anyagban foglaltakat, másrészt jobban bemutatta azt a közeget, amelyben a közművelődés embereinek, a népfrontaktíváknak tevé­kenykedniük kell az emberek olvasóvá neveléséért. A köz- gazdasági központok kiala­kulása óta el- és bejáró a fa­lusi ember, ez szintén elveszi ■ az ideje egy részét, aztán ott van a ház körüli munka is. Az életvitel olyan, hogy még nem minden felnőtt »tartalé­kol« az erejéből, a tévénézés­re, hát még az olvasásra. Az »odalent« szava a testület terveiben is erőteljesebben mégfogalmazódott, pontosan megjelölve, kikre terjedjen ki a figyelem, amikor a be­járók Icezébe könyvet kíván­nak adni. Tíz év alatt sokat nőtt a munkások, a szövetkezeti ta­gok aránya a különféle tes­tületekben. S még van mit tenni azért, hogy ennél is több közéletre alkalmas, a véle­ményét elmondó képviselőjük kapjon tisztséget. Tapasztalt szakemberektől tudom, hogy megalapozott véleményükre ők is szívesen odafigyelnek, hiszen olykor nincsenek meg­bízható információik a ter­veik, elképzeléseik megvaló­sulásáról, máskor pedig nem is jutna eszükbe az, amit a gyári környezetben, a falvak­ban szeretnének. Érdemes hát megcáfolni azokat, akik a valóság isme­retlen, a jó politikai érzéken nyugvó állásfoglalás fölé akarják emelni a szakisme­retet — mégpedig minden­áron. Se az egyik, se a má­sik nem állhat meg önállóan, a kettő kiegészíti egymást! '• A,.. . MggiRKfá. i IMS-. k. G. K ' ommunisták munkáját, s munkájuk eredmé­nyességét minősíteni egyrészt hozzáértést, másrészt politikai bátorságot igényel. A párt kialakult normái sze­rint nem is egy ember vagy tisztségviselő joga ez, hanem testületeké. Kétségkívül van súlya annak is, ha a párt­titkár azt mondja a párttag­nak: »Jól csináltad, elvtárs, köszönjük!«, vagy ennek az ellenkezőjét: »A jövőben job­ban igyekezz!« De igazi rang­ja, embert formáló, nevelő hatása a testületek adta, a kommunista közösség előtt elhangzó dicséretnek, bírálat­nak van. A testületek dönté­sei idő- és értékállóbbak, szél­sőségektől mentesebbek. Ezért nevelő hatásuk is nagyobb. Éljenek bátran ezzel a joguk­kal a párttestületek. Mihók Sándor Á lakosság jövedelmének 29 százaléka ma már szociális juttatás — mondotta Szigeti István munkaügyi miniszter- helyettes a SZOT székházban a vállalati szociális igazgatók hétfői tanácskozásán. Az álla­mi költségvetésből származó juttatásokon kívül vállalati forrásból is mind többet kap­nak a dolgozók. Az V. ötéves terv időszakában első ízben készült középtávú komplex vállalati szociális tervek végrehajtása jó ütemben ha­lad. Mind az 1976-os, mind az 1977-es évre előirányzott fel­adatok szinte teljes egészében teljesültek. Tavaly például csaknem 6 milliárd forintot használtak fel a jóléti-kultu­A pártok!atas is megkezdődött Somogybán Ünnepélyes évnyitó az oktatási igazgatóságon Ünnepélyes tanévnyitót tar­tottak tegnap délelőtt Kapos­váron, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Részt vett a rendezvényen Kleno- vics Imre, a megyei pártbi­zottság titkára is. Az oktatási igazgatóság ve­zetője, dr. Nagy Lajos mon­dott megnyitó beszédet az egy­éves és az öthónapos párt isko­la, illetve a vezető propagan- I disták tanfolyamának mint­egy kilencven résztvevője előtt. Részletesen szólt a mar­xista—leninista oktatás szere­péről, a fejlett szocializmust építő társadalmunkban. A marxizmus—len in izmus tudo­mányos megismerése nélkü­lözhetetlen a napi kül- és bel­politikai események helyes megítéléséhez, a gazdasági és társadalmi döntéseket meg­előző állásfoglaláshoz. A poli­tikai látókör szélesítése az irányító, szervezőmunkában és a termelési feladatok meg­oldásában egyaránt fontos. Azok a kommunisták és pár- tonkívüliek, akik ezeknek a céloknak politikai ismereteik gyarapításával igyekszenek az eddiginél jobban megfelelni és tanulmányaik befejeztével a munkahelyükön gyümöl- I csöztetni tudásukat, méltán számíthatnak vezetőik, mun­katársaik, beosztottaik elisme­résére. A tegnapi ünnepélyes meg­nyitó után szerte a megyében mintegy ezernyolcszazán kez­dik meg e héten a tanulást a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének általános tago­zatain, szakosítóin és a spe­ciális kollégiumokon. Kapos­váron az esti egyetem hallga­tói tegnap vettek részt az új tanév. első előadásait. rális alapból, ennek több mint a felét az üzemi étkeztetés támogatására. A miniszterhelyettes rámu­tatott, hogy a középtávú szo­ciális tervek ma még nem olyan megalapozottak, mint ar terv egyéb fejezetei, ezért a Munkaügyi Minisztérium és' a SZOT újra átvizsgálja a vál­lalati szociális tervezés — ága-, zatonként többnyire eltérő — módszereit. A további felada­tokra programot dolgoztak ki. Felhívja a figyelmet a csök­kent munkaképességű dolgo­zók átképzésének, rehabii: • Diójának jelentőségére. Kimu­tatható ugyanis, hogy a rok­kantsági nyugállományba ke­rült dolgozók jelentős része teljes értékűben dolgozhatna, ha megfelelő munkakört biz­tosítanának számukra. A. vál­lalati rehabilitációs bizottsá­gok működése sajnos sok he­lyen formális. A nyugdíj-korhatárt elértek közül is igen sokan hasznos munkát végezhetnek, ha erre a vállalatok valóban ösztönzi őket. Nyugdíjasként ma kö­rülbelül 340 ezren dolgoznak a népgazdaság különböző terü­letein, s további 80 ezer a termelőszövetkezeti nyugdí­jasként munkát vállalók szá­ma. , A vitában sok jó javaslat hangzott el. Több felszólaló sürgette, h°gy a vállalati szo­ciális tervek teljes körűek le­gyenek. A tervekben és a be­számolókban ne csak forint­összegeket tüntessenek fel a vállalatok, hanem azt is, hogv miből, hány személy részére milyen mértékben akarnak növelni egy-egy ju'tatást. Jó segítséget nyújthatna például egv tervhivatali intézkedés, vagy a MŰM—SZOT és az ágazati irányelvek kiadása. A javaslatokat a SZOT ille­tékesei a kormányzati szervek elé terjeszti». Tanácskozás a vállalati szociálpolitikáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom