Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-29 / 230. szám
VENDÉGMUNKASOK Ellentmondások, gondok, lehetőségek Kétheti próbaszüret után teljes erővel folyik a munka a kőröshegyi tsz 116 hektárnyi szőlőjében. A termés megóvása rendkívüli erőfeszítéseket követel : 16 földi permetezésen, illetve porozásán kívül kétszer helikopterről is permetezték a szőlőt, így sikerült elérni, hogy a termői« fordult új telepítésű rizlingszilváni 160 mázsás rekordtermést ad. Telnek a puttonyok, ■naponta; 4—500 mázsa szőlő kerül a présekbe. A termés egyik feléből pezsgő készül majd a pécsi borfeldolgozóban, a másik felét a bogiári Viticoop társuláson keresztül értékesíti a szövetkezet. Ezekben a napokban több mint 400 ember szüretel à kőröshegyi domboldalon. A munkában a helybeli, valamint a földvári iskolások és a kányái tsz asszonyai mellett a Mátra északi oldaláról jött vendégmunkások is részi vesznek. Mátramindszentről, Mátra- ál másról, Szukából és Vere- bélyről jöttek 44-en. Legtöbb- jük már negyedik-ötödik éve tölti itt a »szabadságát«. Sípos Jánosné, a »bandagazda« az idén üzenharmadsaor járta végig a kis nógrádi bá- nyászfalvakat a kérdéssel: »Melyikötök jön?« — Újra és újra jön mindenki.. Nálunk talán sok a munkáskéz, itt meg — ahogy halljuk — kevés. Ennél is fontosabb, hogy a mi vidékünkön csaknem lehetetlen megszerezni a takarmányt a háztáji állatoknak. — A takarmányt itt pénzért is megvehetnék. — Ez valahogy egyikünknek sem jutott eszébe. — Talán nem jutna rá? — Ezt nem mondhatom. Nem ritka felénk a kétszintes családi ház, és kocsi majd mindenhol van. Mégis bennünk van az ösztöke, így vándorolt nagyapám, n/ieg apám is. Igaz, ők még csak gyalog vagy marhavagonban, mi meg panorámás autóbusszal. — De hát őket a szegénység vitte rá. Magukat mi kényszeríti, hogy a megérdemelt pihenés jieiyett otthonuktól távol, napi 12 órát dolgozzanak? — A vérünkben van, hogy menni kell. Ha nálunk valaki pihenést említ, mindenki a henyélésre gondol. Molnár Mihály vájárt a puttony megtöltése közben kérdeztem. Tudtam. többre nincs idő. Közös teljesítménybérben dolgoznak, mindenki egyformán részesedik. Valaki azt gondolhatná, hogy ez a bérforma — erre máshol példák is vannak — épp lazításra ösztönöz... — Mindannyian tudjuk, hogy a másik inkább egy puttonnyal többet visz, mint kevesebbet. Ha kiderülne, hogy csak egy is lazít, ez az egész bizalomvár összeomlana. Ezért nem lehet megállni. — Föltételezem, ez sem könnyebb a bányamunkánál. I — Mégis valódi üdülésnek érezzük. Jó levegőn, napfényben vagyunk. I Ugyanezt állította Vincze József né és férje is. ök a salgótarjáni síküveggyárban dolgoznak. Most szabadságot kértek. — Törik-reped az üveg. Egész nap az a csörömpölés és dübörgés. Ott egy normában vagyunk a férjeimmel. Én vágó vagyok, ő meg a föl- rakóm. Itt is együtt dolgozunk, csakhogy fejfájás nélkül. Megfizethetetlen ez a csönd. — A szabadságukat amúgy sem kellene üvegcsörömpölésben tölteniük. Esetleg üdülhetnének is. — Ha az ember üdül, csak költi a pénzt, így meg keresi. Minden második évben azért mi is üdülünk. — Mire kell a pénz? — Bővítjük a lakást. Meg aztán a gyerek is hamar felnő... — Ez a lényeg — veszi át a szót Palica Lajosné. »— A gyerekekre keresünk, ha meg azokat útnak indítottuk, az unokákra. Náluk nagyobb örömünk úgysem lehet. — Ha a gyerekek mindent megkapnak, nekik már eszükbe se jut, hogy »útra keljenek« . . . — Téved. A fiamnak kétszintes házat épültünk, szép autója is van, mégis elment két éve Bogorodcsányba. Másoktól is hallhat sok példát, hogy a gyerekek sem nyugI szanak. Nekem már a három- I éves unokám is jönni akart. Megyei juhássznap Balatonsza hadiban Nem tud tétlenül ülni — Kell valamit tenni. Az ember nem ülhet naphosszat tétlenül, feladatokra van szüksége, munkára, amelyet elvégez. Érezni kell, hogy még szükség man a két kezére, hogy megbíznak benne, várnak tőle valamit. Ettől lesznek szépek a napok, és ettől maradok fiatal. Az idő azért nem múlt el nyomtalanul. A harminc év számtalanszor próbára tette Salavecz Károlyt. Nehéz évek voltak, mégis jó visszagondolni rájuk. — Három évtizedet dolgoztam a vasútnál. Ebből 23 év mozdonyszolgálat, aztán motorvonatra kerültem. Nekem főleg a lábamat tette tönkre, hogy naphosszat álltam a gépen, igazodtam a vasparipa rázkódásához. S nemcsak itt kellett helytállni. Salavecz Károly 1945-ben lett párttag, tizenöt évig volt párttitkár, és 20 éve önkéntes rendőr. — Az, hogy önkéntes rendőr lettem, egyfajta pártfeladat volt. A rendességnek nag' szüksége volt az önkéntesek segítségére, és kevés ember vállalta, hogy a napi munka után még másféle szolgálatot is ellásson. Nekünk né!.‘ kellett mutatnunk. Először vasúti önkéntes rendőr lettem. Hatan alakítottuk meg a csoportot, majd egyre többen csatlakoztak hozzánk. Arra kellett ügyelnünk, hog' az emberek nyugodtan utazhassanak. A vonaton sok minden előfordul. Szinte hetenként átéltem izgalmas »kalandokat«. Például volt egy rablás Nagyatádon. Éppen a Somogy- szobi vonatot vittem, s azon utazott a rabló a barátjával. Láttam, hogy rengeteg ital van náluk, később elővettek egy zacskó aprópénzt, s osztozni kezdtek. Értesítettük a rendőrséget, s a rabló kézre került. Itt, Barcson gyakoriak voltak a határsértések, főleg mielőtt elkészült a híd. Egyszer egy szökevényt fogtunk el, akkor dicséretet kaptam. — Nem fárasztó egy hatvanéves férfinak az önkéntes rendőri munka? — A lábam nem bírja a sok gyaloglást. Ezért főleg a lakásomhoz közel eső helyekre osztanak be, vagy akkor hívnak, ha autóval megyünk.» Most is, ha befejeztük a be- ' szélgetést, indulunk Kaposvár felé. — ■ És otthon ... — Nem ülök tétlenül. A nyugdíj mellett hetenként pár napot dolgozom a termelőszövetkezet tejüzemében. Fűtc vagyok, olajkazánnal gőzt termelünk. A régi munkatársaim, akikkel együtt vonatoztunk, hasonló munkahelyeken dolgoznak. Aki ért a kazánhoz, tud bánni a tűzzel, azt szívesen látják a társasházakban, intézményekben. Fűtőkre mindig szükség van. Salavecz Károly eredeti szakmája géplakatos. — A gépektől nem tudok szabadulni. Kedvenc időtöltésem a barkácsolás. Pannónia motorból egy univerzális kerti traktort készítettem. Minden kerti munkát azzal végzek. Tavaly Kaposváron, a kistermelők dél-dunántúJ tájkiállításán is bemutattál ezt a traktort. A másik hobbim a horgászás. Itt élek a Dráva partján, és szívesen ülök le a folyó mellé, kezemben a horgászbottal. Persze akkor, ha éppen nincs más munkám __ D , T. Eszembe jutottak azok a somogyi községek, amelyekben ugyancsak híresen dolgos emberek élnek. Csakhogy ott a nemzedékek során át kuporgatott vagyont a gyerekek már nem akarják gyarapítani. Ok is házat, kocsit, színes tv-t vesznek, aztán a tengerpartra utaznak üdülni. A nógrádiakkal beszélgetve titokban magam is ügy éreztem, ennyi többet akarást és erőfeszítést senki sem követel vagy vár ezektől az emberektől. Hogy értelmetlen dolog »szégyellni« a valódi pihenéssel töltött órákat. Erre gondoltam, mégis nagy tiszteletet és rokonszenvet éreztem irántuk. Mogyoródtetőn csak ők 44- en dolgoztak. Ez nagy terület.. de mint a tsz-elnök mondta, kisebbet nem lett volna érdemes rájuk bízni. »Ég a kezük alatt a munka. Egy-egy ember 5—6 mázsát is leszed naponta. Ez 8—10 jól dolgozó iskolás teljesítménye. Nélkülük nagy bajban lennénk«. Pontban déli 12-kor megérkezett az ebéd. »Viszontlátásra jövő ilyenkor« — mondták. Bíró Ferenc Amikor egy rendezvényre a vártnál többen érkeznek, az már önmagában fokmérője az érdeklődésnek, a téma jelentőségének. A ba- latonszabadi pártszékházban tegnap alig-alig jutott hely mindenkinek, és nemigen nézte senki az óráját, nem hiányolta a szünetet a több óráig tartó eszmecsere során. Állattenyésztési szakemberek, ága- zatvézetők, juhászok gyűltek össze a meavei^k tanács ~Vajon a st>k >Ó S<mdoIatbó1 mit sikeriU Sgazdllá megvalósítani?« gi és élelmezésügyi osztálya, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség, az Agrártudományi y Egyesület, a tsz-szövetség és a vendéglátó nagyüzem — meghívására, hogy szót váltsanak juhtenyésztésünk helyzetéről, s közösen keressék a fejlesztés útját. Ennek a témának a fontosságát alátámasztja az, hogy ugyanezen a napon — egy átfogó vizsgálat alapján — a megyei népi ellenőrzés.1 bizottság is a továbblépés lehetőségeiről tanácskozott. A NEB-vizsgálat tapasztalatait összegező jelentés több vonatkozásban is kiemelten jó példának említi a balatonszaba- di szövetkezetét; ez magyarázatot ad arra. miért itt rendezték a megyei juhásznapot. Valter Imrének, a szövetkezet elnökének üdvözlő szavai után Kisfonai Sándor, az állattenyésztési felügyelőség igazgatóhelyettese adott tömör áttekintést Somogy juhtenyésztésének helyzetéről. Az összkép ellentmondásos : bizonyos vonatkozásokban örvendetes változásokról beszél, más részen pedig feszítő, megoldást sürgető gondokat tár fel. Az ötödik ötéves terv során az anyajuhállomány fokozatosan gyarapodik, a tervidőszak végére mintegy 45—46 ezer lesz — több annál, mint amennyit ez idő alatt a népgazdaság a megyétől várt, viszont kevesebb annál, mint amennyit a termelőszövetkezetek saját tervükben meghatároztak. Ugyanakkor a ,juh- férőhelyek hovatovább máris telítettek, előreláthatóan az előirányzott beruházásoknak csak egynegyede valósul meg. Az állőmány növekedése, a fejlesztés korlátozott lehetősége, az ipar, a piac igénye mind azt kívánja, hogy erőteljes szakosodás, koncentráció induljon meg. Ehhez’ pedig legcélravezetőbb módnak a társulás látszik. Nem csupán somogyi feladat ez. Ahogy Németh János, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetője elmondta,' létszámban már teljesültek a tervidőszak céljai, csakhogy a termelési eredmények, a tenyésztői munka, a tartási és takarmányozási technológia nem követték ezt a létszámbeli fejlődést. Szükségszerűvé vált, hogy mielőbb megteremtsük ebben az ágazatban is a korszerű nagyüzemi gyakorlatot. Dr. Veress László tanszékvezető, a mezőgazdasági főiskola tanára hangsúlyozta: amikor az iparszerű juhtenyésztés kialakítását sürgetjük, akkor népi több milliós beton- erődítményekre, a juh számára biológiailag kedvezőtlen környezetre gondolunk, hanem olyan korszerű feltételek megteremtésére, amelyek jól szolgálják a termelési célokat, és a gondozóknak. emberibb munkakörülményeket biztosítanak. A szakosodást, a koncentrációt, a hagyományos »juhászkodással« való szakítást nem csupán az állomány létszámbeli gyarapodása sürgeti, hanem az is, hogy a hazai feldolgozó iparnak több és jobb minőségű gyapjúra van szüksége, a vágójuknak pedig szinte korlátlan külföldi ni8' ca van. A kétféle igényt kielégíteni csak a megfelelő szakosodással lehet. Az egvik juhász felszólaló azt mondta : »Nagyon. örülök, hogy itt lehettem, sok hasznosat, megszívlelendőt hallottam, de félek, ha hazamegyek így még csak többet idegeskedek, mérgelődök, hogy ezt sem lehet megvalósítani, meg azt sem. Kár, hogv nincsenek itt a tsz vezetői, talán ha ők is hallják, jobban be’átják: a birka nem igénytelen, csak szerény állat !« Jó lenne, ha ez a juhász, sok hasonló gonddal birkózó társával együtt, a jövőben kellemesen csalódna. Ha ez a juhásznap. épnúgy, mint az a k erőfeszítés, melyet az ágazat 'fejlesztése érdekében kifejtenek, végre eredményt hozna. Vörös Márta A juhásznap résztvevői megtekintették a gazdaság törzsállományát. Egészségesebb lakó- és munkahelyi környezetet Ne várjunk intézkedésekre... Az idén áprilisban kiadott SZOT-irányelvek alapján a környezetvédelem somogyi tapasztalatait és további feladatait vitatta meg tegnap a Szakszervezetek Mer.vci Tanácsának elnöksége. A vitában felszólalt Mayer Kudolf- né, a SZOT munkavédelmi osztályának környezetvédelmi főelőadója és dr. Kovács Ferenc, Kaposvár tanácselnöke is. A véleménycsere tanulságait dr. Szerényt János, az SZMT vezető titkára összegezte. Aligha szorul magyarázatra, milyen köze van a lakóhelyi környezetnek a munkavégzésre, hiszen azok a káros hatások, amelyek a dolgozót a munkahelyén kívül érik, következményeikben a munkateljesítményekre, a termelésre is kihatnak. A szakszervezetek tagjaikon és bizottságaikon keresztül szűkíthetik mindkét területen — a munka- és lakóhelyi környezetben egyaránt — az egészségre ártalmas tényezők körét. Az SZMT munkavédelmi osztálya, a szakszervezeti megyebizottságok és az alapszervezetek szoros együttműködésben több vizsgálatot végeztek az elmúlt években a káros környezeti hatások csökkentése végett, sőt ebbe a tevékenységbe a Köjál-t is bevonták. Intézkedésre késztető eredményt hozott ki egy, a vibrációs ártalmakat vizsgáló üzemi szakrendelés ez év első felében: a csaknem háromszáz doLgozón végzett ellenőrzői alapján több mint negyvenei eltiltottak az addig végzet, munkától,' mert a megállapított szervi elváltozások miatt nem maradhattak rezgésártalomnak kitett munkakörökben. Jó néhány üzemben berendezéseket szereltek föl az egészségre ártalmas por«, gazés gőzszennyezés éllen, de ezekből és a mjunkahelyi hő- ártalmat kizáró fölszerelésbő,' is még többre lenne szükség. Helyenként elhanyagolják a már meglevő légtechnikai berendezések karbantartását vagy nem gondoskodnak a korszerűsítésükről. Százezer, sőt millió forintokra rúg az a szennyvízbírság, amelyet egy-egy somogyi üzem, vállalat évente kifizet, Közülük jó néhány ennek ellenére tovább szennyezi környezetét- és az élővizeket. Épülnek ugyan szennyvíztisztító berendezések, de köny- nyen kiszámítható, hogy ha az eddig kivetett bírságokat ilyen létesítményekre fordítják, előbbre tarthatnánk egészségesebb lehetne a környezetünk. Becslések szerin' naponta mintegy 1700 köbméter szennyvíz keletkezik a somogyi mezőgazdasági nagyüzemek állattenyésztő telepein, de a legtöbb még nem rendelkezik tisztító művel- Sok helyen megoldatlan a mezőgazdasági erő- és munkagépek mosásakor keletkez," szennyező aríyagok semlegesítése. Csak részleteket ragadhatunk ki az üzemi és lakótelepi környezetvédelemnek abbó' a kiterjedt témaköréből is, mely a termelés és a fogyasztás hulladékainak kezelésére, tárolására vonatkozik. Szakemberek megállapították, hogy a köztisztasági tevékenységet ellátó vállalatok által elszállított és kezelt szemét mennyisége évente mintegy tíz százalékkal növekszik. A megyeszékhelyen például a 3200 négyzetméternyi városi szeméttárolóban naponta 300— 400 köbméter hulladékot raknak le. A tizenöt centis földtakaró és a nem kielégítő őrzés oda vezet, hogy állandósul a talaj, a víz és a levegő szennyezése, és a guberálók rendre fölkeresik ezeket a helyeket. A tapasztalatok magukban hordozzák a feladatokat — ezt tükrözték az SZMT elnökségének tegnapi ülésén született állásfoglalások. A tanács rendeletekben szabályozza az állampolgári, a vállalati tennivalókat — éppen tegnapelőtt határozott a Kaposvári Városi Tanács a köztisztasági »kötelmekről« —, a szakszervezeti szervek is fokozzák tevékenységüket c téren, de nem várhatnánk-e minden rendelet, utasítás nélkül is, hogy ki-ki vendet, tisztaságot tartson maga körül, a munkahelyén és lakóhelyi környezetében? Sőt. azokon a közterületeken is, amelyeken naponta közlekedik? Vagv önmagunk egészségének károsí- tói lennénk? H. P.
