Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-28 / 229. szám
Segédkönyv as olvasásit! níiáshos Tanévkezdés félmegoldással ti Jj olvasókönyvből tanúdnak a kis elsősök az általános iskolákban. Szeptember ötödikén, az első tanítási napon kézbe is vehették, megismerkedhettek színes ábráival, kedvcsináló képeivel. A tanító nénik együtt böngészték az első osztályosokkal az új ábécés könyvet, hisz nekik is újdonságnak számított. A gond ott kezdődött, hogy nemcsak más ez a tankönyv, mint elődje, hanem másként is kell tanítani, tanulni belőle. A pedagógus-továbbképzés mondhatni előbbre járt a bevezetésre kerülő új tantervnél — ez így is van rendjén —. a pedagógusok »átprogramozása« épp olyan folyamat, mint a megújuló oktatás. Az új elsős olvasqkönyv használatához — a felkészített tanítók — segédanyagot is kaptak, de ehhez már nem jutott hozzá mindenki. A Hogyan tanítsunk az elsős abc-s könyvből című kiadvány a tanévkezdésre elfogyott, — panaszkodnak az iskolák. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola igazgatónője: — Egy hétig hiányzott iskolánkból az új elsős olvasókönyvhöz kibocsátott tanári segédkönyv. Egyenesen a budapesti ÁKV-hoz fordultunk, igényünket hamar ki is elégítették. A tanári segédkönyv a könyvesboltokban . került forgalomba. Már a nyáron kapható volt. — Ügy gondolom — folytatta az igazgatónő —, hogy néhány »buzgó« kolléga, aki arra gondolt, jövőre talán ő kap első osztályt, »vásárolta el« az igényjogosultak elől a segédkönyvet. A pedagógusok kezében van zömmel a kézikönyv, csak nem biztos, hogy épp azoknál, akik jelenleg használják is. A II. Rákóczi iskolában más a helyzet, a tényföltárás is kiegészült az igazgatónő tájékoztatásával. Dramatíkus népszokások — négy megyéből Tudományos tanácskozás kezdődött Kaposváron »A népművészet epikai és lírai vonatkozásait — a népdalokat, meséket, balladákat — meglehetősen jól ismeri közvéleményünk, ám a dra- matikus népszokásokkal kapcsolatban súlyos adósságot kell törleszteniük mind a szakembereknek, mind a népszerűsítőknek. A kezdeményezés dicsősége feltétlenül So- mogyot illeti. Reméljük, e tanácskozással nemcsak a szak- tudomány, de az egész magyar színjátszás is gyarapodni fog« — így összegezte a Dramatikus népszokások a Dél-Dunántúlon című tanácskozás jelentőségét Bálint Sándor, a szegedi József Attila Tudományegyetem nyugalmazott professzora szerdán a Latinca Sándor Művelődési Közpantban, a rendezvénysorozat megkezdése alkalmából. Igaz, a hazai néprajzkutatók »doyenje«, a számos könyvéről és tanulmányáról ismert, európai műveltségű tudós kijelentése egyelőre csupán az előlegezett bizalom megnyilvánulása volt, a tanácskozás első napja azonban igazolta Radnóti Miklós és Ortutay Gyula, Erdei Ferenc és Ba- róti Dezső egykori barátjának és pályatársának, a jelenlegi konferencia díszelnökének derűlátását. A nyitóünnepségen megjelent — több kulturális szerv vezetőjével együtt — dr. Balassa Tibor, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese és Olsvay Imre, a Magyar Tudományos Akadémia zenetudományi intézetének főmun^a- társa. A rendező szervek — megyei tanács, a Rippl-Rónai József Múzeum és a megyei művelődési központ — nevében Együd Árpád, a megyei múzeumok igazgatóhelyettese üdvözölte a Baranyából, Tolnából, Zalából érkezett részvevőket, majd Hausz Gyula, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője méltatta a folklór szerepét és a konferencia jelentőségét. A megnyitó után Andrásfalvy Bertalan kandidátus, a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője tartott — a magyaregregyi együttes szép bemutatójával »illusztrált« — előadást a »kelemenezés« ősi szokásáról, délután pedig dr. Kerecsényi Edit, a nagykanizsai Thury György Múzeum igazgatója ismertette a betlehe- mezés Zalában élt — és hébe- hóba még élő — változatait. Az előadásokat vita követte. A tanácskozás részvevői ma és holnap Iharosberénybe látogatnak — ott a néprajzi kiállítást és a kastélyiskolát tekintik meg, —, majd Szennába, ahol az épülő falumúzeumot és a műemlék templomot láthatják. A programban ezenkívül pogányszentpé- teri kirándulás és a Róma- hegyi Rippl-Rónai villa megtekintése is szerepel. Természetesen a nagyközönség sem marad ki a dél-dunántúli művészeti hetek legújabb rendezvénysorozatából. Pénteken 19 órakor a pécsi KISZÖV táncegyüttese és a Zalai Táncegyüttes tart folklór gálaestet a Latinca Sándor Művelődési Központ színháztermében, szombaton este hétkor pedig — ugyanott — a Szekszárdi Táncegyüttes, a BM Kaposvár Táncegyüttes és a Somogy Táncegyüttes ad műsort. A belépés ingyenes. — Két első osztályt indítottunk, a két pedagógusunk a nyári továbbképzésen szerezte be a tanári kézikönyvet. — Elég a kettő? — Dehogy, még hétre volna igény, a napközis nevelőnek, a zójásoknak és az öt körzeti iskolának. — Mit gondol, hol vannak a segédkönyvek? — Nem tették félre a könyvesboltban az iskoláknak! Néhány szülőről tudjuk, hogy megvette a boltban, de nem biztos, hogy odaadná ... Valóban, városszerte azt beszélik, hogy a szülők vásárolták föl a tanári kézikönyveket az első osztályban tanító pedagógusok előL Az ellen nem lehet kifogásunk, hogy ha a szülő hozzájut a gyermeke tankönyvének rejtelmeibe bevezető segédkönyvhöz, megveszi, mert érdekli a hogyan is, nemcsak a mit... Másban keresendő a segédkönyvek eltűnésének az oka. A József Attila, könyvesboltban elmondták: júliusban százat Icaptak, vitte, aki kérte, szülő is, pedagógus is. Szeptemberben a pótrendelésre újabb száz kötet érkezett, de ezen felül nem tudja kielégíteni az igényeket Budapest A Tóth Lajos iskola az ÁKV-hoz fordult, szerencséje volt. Ez is egy út. Milyen lehetőség van még? Erre a kérdésre azért kerestük a választ, mert jövőre még több új tankönyv kerül forgalomba az iskolákban, bizonyára segédkönyvek kísérik ezekc is. Mi lenne az ésszerű? Az iskolák a tanulók tankönyvigényéhez csatolják a tanárok kézikönyv iránti igényét. Két könyvellátó hálózatnak együtt kell működn' ahhoz, hogy együtt érkezzen az iskolába a tankönyv és a tanári segédkönyv. Az érdeklődő szülők pedig a könyvesboltban vehetnék meg a segédkönyvet gyermekeik ta: nulásának figyelemmel kíséréséhez. Horányi Barna Édesanyák köszöntése A fegyveres erők napja alkalmából a honbédelmi miniszter özvegy Otártics Ferencné barcsi és özvegy Wagner Józsefné darányi lakosokat a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki. Az. arcokat, a meghatott tekinteteket figyelem, amikor Koós József alezredes, a Somogy megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság képviseletében a miniszteri parancsot ismerteti. Itt van az egész család, ' eljött mind a hét fiú feleségestül, gyermekestül, hogy együtt örüljenek édesanyjukkal, özvegy Otártics Ferencnével. ■ Meghitt, családias hangulat árad itt Barcson,'a nagyközségi tanácsházán. A kitüntetés átadása után dr. Németh Jenő tanácselnök köszönti az ünnepeltet. — A tanács vezetői, Barcs valamennyi lakója nevében köszöntőm Otártics nénit, kívánom, éljen sokáig erőben, egészségben — s egy kedves emléktárgyat, az anyát gyermekével ábrázoló- Zsolnay- plakettet nyújt át. Ferenc, László, József, Imre, János, István, Lajos. Valamennyien katonaviselt emberek, a legidősebb éppen negyedszázada- teljesítette katonai kötelezettségét, a légkisebb néhány hete szerelt le. Élenjáró katonák voltak töbWágner Józsefné átveszi a magas kitüntetést. ben, s a közéletben is példásan helytállnak. Tanácstagként tevékenykedik az egyik testvér, s ha a nagyközség lakóitól társadalmi munkát kérnek, a családra, az Otárticsok- oa mindig számíthatnak. Ez a család egyike a legrégebben itt élőknek, s hogy mit jelent szülőfalujuk, azt jelzi: valamennyien itt élnek, dolgoznak Barcson. — Mit jelentett hét fiút fölnevelni? Nagyon nehéz volt... Régebben földet műveltünk, majd férjem a fűrészüzembe ment dolgozni, én Otártics nénivel együtt őrül az egész család. Az ipari formatervező új anyagokkal kísérletezik Kőelefánt a gyárban Óriási játékelefánt néz farkasszemet a látogatóval a Kemikál barcsi gyárának egyik csarnokában. A betonszürke óriás »hátán« egy törékeny lány — a »gazda« — lovagol. Kezében dörzspapír: az érdes betonfelületet próbálja simára csiszolni vele.Az elefánt ugyanis poliészter-betonból készült. Vázát fémkeretből állították össze, és erre »rakta fel« — lágy vonálakat formálva — a kemény anyagot Kertészfi Ágnes. A játékelefánt kísérlet: az ipari formatervező arra keres választ, hogy a Kemikál barcsi gyárában készült új anyagok miként alakíthatók, for-: málhatók. — A betonnal én a nyáron Siklóson ismerkedtem meg: a japánoktól tanultam. Az ottani betonszimpozion után választani kellett: maradok Budapesten és várom a megrendeléseket, vagy elfogadom a barcSsi ajánlatot. Az ismeretlen anyag, a kísérletezés lehetősége vonzott. A betonelefánt az egyik mecseki játszótérre kerül: a Pécsi Városi Tanács vásárolta me. Kertészfi Ágnes — miközben a pécsi elefántot »finomítja«" — Barccsal, a település parkjaival, játszótereivel ismerkedik. — Véletlenül jöttem ide. Most úgy látom, hogy jól választottam. Kiderült ugyanis, hogy a barcsiak szeretnének sok szépet és jót látni az utcákon, a köztereken, a gyermekintézményekben. Én pedig dolgozni szeretnék A következő munkám már biztosan Barcsra kerül majd. Játszóteret akarok csinálni a gyerekeknek. Olyat, amelyikben sok a látni-, meglovagolni- való. Képzőművészt ritkán lehet találni napi használati cikkeket gyártó vállalatoknál is. A Kemikál barcsi gyára viszont elsősorban építőipari anyagokat gyárt Igaz, hogy ezeknek az anyagoknak jelentős része még ismeretlen, vagy alig ismert az országban. Az ipari formatervezőtől a gyár azt várja, hogy elsősorban terméksablonok készítésében segítsen, és próbálja, kísérletezze ki, hogy miként alakítható, formálható az itt gyártott anyag. Hogyan lehet a célnak megfelelő, szép fürdőszoba-berendezéseket, műanyag világító testeket gyártani. A feladat sokrétű. — Bennünket általában néhány hónapos ösztöndíjjal szoktak foglalkoztatni a vállalatok. Barcson viszont hosz- szú távon is számítanak rám, hiszen én ide nem ösztöndíjasként jöttem, hanem alkalmazottként. pedig előbb a tsz-be, majd a sütőiparhoz. Onnan is mentem nyugdíjba. Még ma is bejárok azonban a kenyérgyárba, nyugdíjasként is dolgozom. Gyerekeinket arra neveltük, hogy a becsületesen végzett munkában találják meg örömüket — mondja az ünnepelt. Hét fiú, valamennyi túl a katonai szolgálaton. De már újabb két Otártics — az unokák —, László és Zoltán készül arra, hogy édesapjuk, nagybátyjaik után fölvegyék az egyenruhát. Sűrűn jött a gyermekáldás Darányiban, a Wagner családnál. Hat fiú, négy leány született. A gyerekek közül csak ketten tudtak eljönni — József és Béla —, a többiek szerte az országban dolgoznak. Ám eljöttek sokan a község lakói közül, hogy őszinte tisztelettel, szeretettel köszöntsék az idős özvegyasz- szonyt, aki tíz gyereket^ hat katonafiút nevelt a hazának. Dr. Kozma Ákos tanácselnök, Sivó Imre, a pártszervezet titkára minden darányi jókívánságát tolmácsolta, amikor Koós József alezredes átnyújtotta a magas kitüntetést — Végtelenül örülök, nagyon boldog vagyok, köszönöm az elismerést Ennyit tudott mondani az ünnepelt, aki éppen olyan köztiszteletnek, megbecsülésnek örvend Darányban gyermekeivel együtt, mint Barcson özvegy Otárticsné és fiat A Wagner gyerekek szintén tudják, mivel tartoznak a községnek. József hetedik éve munkásőr, Béla pedig az MHSZ klubját irányítja tizenöt esztendeje, az önkéntes tűzoltóknak ő a parancsnoka, »Kiemelkedő, áldozatos családanyai helytállásáért, gyermekei példamutató neveléséért, társadalmunk és a honvédelem erősítését szolgáló közösségi tevékenységéért megkülönböztetett elismerésemet és köszönetemet fejezem ki.« Ezt olvashattuk a miniszteri parancsban, s így éreznek Barcs és Darány vezetői, lakói. Ez csendült .ki mindkét helyen az úttörők kedves műsorából. Tisztelettel csókolták meg a gyerekek az idős asszonyokat, virágcsokrokkal köszöntötték őket. Az egyik vers különösen szépen tolmácsolta mindazok tiszteletét, elismerését, akik érzik, milyen nehéz sorsuk volt az olyan anyáknak, akik hét, tíz gyermeket neveltek. Az ők érzéseit fejezte ki Tóth Endre versének utolsó sora: »Minden férfi nevében meghajtok előttetek...« Szalai László Móricz Zsigmond emlékére Prózámon d ó verseny és irodalmi pályázat Móricz Zsigmondról — születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából — a tajév folyamán országszerte megemlékeznek az iskolákban. A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola a Szolnok megyei Tanács művelődésügy: osztályával és a KISZ Szolnok megyei Bizottságával karöltve, az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB támogatásával Móricz-emlékünnepsé- get rendez Kisújszálláson 1979. május 31. és június 3. között. Az évforduló tiszteletére a középiskolások és a szakmunkástanulók részér; prózamondóversenyt és irodalmi pályázatot hirdettek. A Móricz Zsigmond. prózamondóverseny résztvevőinek egy Móricz-műből és egy mai magyar író prózai alkotásából kell részletet előadniuk. Az iskolai versenyeket — amelyekre már készülnek a diákok — decemberben, a fővárosi és a megyei döntőket pedig februárban, a diáknapok keretében tartják meg. Az országos döntőre Kisújszálláson, az ünnepi rendezvény- sorozat részeként kerül sor, s azon a fővárosból 12, a megyékből 2—2. a Móricz Zsigmond nevét viselő iskolákból pedig 1—1 versenyző vesz részt. Az irodalmi pályázat jeligés, és arra 10—15 gépelt oldalnyi terjedelmű dolgozatot lehet beadni az iskolákban. A pályázatok beadási határideje 1979. február 15. Pályázatot írtak ki középiskolai és szakmunkásképző intézeti tanárok részére is azzal a céllal, hogy a Móricz-életmű legjobb tanítási tapasztalatait közkinccsé tegyék. A tanári dolgozatokat — szintén jeligével — két példányban március 1-ig lehet beküldeni a Oktatási Minisztériumba. Somogyi Néplap
