Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
fl kaplárosok ládát készítenek És holnap már vasasok is kellenek... Piaci körkép Ládát készítenek gyümölcsszállításhoz, azután zsalutáblákat a budapesti ÉPTEK-nek. Minderre azért vállalkozott most az Országos Méhé- szetiSzövetke- zeti Közös Vállalat (Hun- garonektár) tahi kaptár- gyártó üzeme, mert a kézi és a gépi kapacitás egyaránt módot adott rá. Egyébként az év első felében mintegy hétezer kaptár készült el itt. — Az üzem termelésiérték- terve erre az évre megközelíti a 26 millió forintot Az első félév időarányos feladatait teljesítettük, a termelés nagyobb része azonban erre a hat hónapra jut — tájékoztatott Szabó István üzemvezető. — Zsalutáblát 1976-ban készítettünk utoljára, s minthogy tavaly nem futotta rá a teljesítőképességünkből, azt az évet kihagytuk. Az idén újra belevágtunk, így két-három hónapra jól leköthetjük szabad kapacitásunkat. Ez a tevékenység egyszerűbb, mint a kaptárkészítés: némi'átszervezés elegendő volt ahhoz, hogy eredményesen teljesítsük ezt a vállalásunkat. Az 1976. évi egvhavi teljesítéshez képest a mostani 23 százalékkal növekedett újítások, technológiai változások révén. Most tizenegymillió forint értékben gyártunk a budapesti ÉPTEK- nek hetvenezer zsalutáblát. Igaz, a tervünk ötvenezer darabra szól de a megrendelőnek nyolcvanezerre lemre szüksége. Ha az alapanyagot folyamatosan megkapjuk, talán teljesíthetjük kérésüket. A tabi kaptárgyártó üzem egyre több feladatot kap a budapesti központtól, és egyre nagyobb szakmai hozzáértést követelő feladatokra vállalkozik. A műszaki fejlesztés keretében három gépet vásároltak a faipari feldolgozáshoz. A munkakörülmények javultak, s elkészült az üzemi ebédlő, ahol a hazulról vagy a közeli Csalogány vendéglőből hozott ételt elfogyaszthatják a dolgozók. — Eddig csak a méhészeti eszközök farészének gyártásával, famunkát igénylő feladatokkal foglalkoztunk, de most már fémtermékek készítésével is megbíznak bennünket. Ez a részleg fokozatosan áttelepül Budapestről Tabra — mondta az üzemvezető, — Az áttelepülés azonban nem jelenti azt, hogy fémipari szakembereket is kapunk. Ezekről magunknak kell gondoskodnunk. A kaptárak vasalásához, méhészálarcok, sejtújító villák, sarkantyús kerekek, táv- kapcsok, röpnyílásszűkítők, anyarácsok, napviaszolvasz- tók és később a pörgetők készítéséhez vasasok kellenek. Ezek »-beszerzése« nem köny- nyű, hiszen számos üzem, gyár és gyáregység keresi a hasonló szakképzettségű dolgozókat a nagyközségben és környékén. A vasipari munkához szükséges gépek egy része már megérkezett a kaptárüzembe, s bíznak benne, hogy amikorra ezeket munkába kell állítaniuk, megoldódik a szak- embergond. — Űj termékkel is előállunk az év utolsó negyedében — újságolta Szabó István. — Októberben hozzáfognak a tízkeretes, négyfiókos rakodókap- tárak. gyártásához, s még abban a hónapban megkezdjük a szállítást is. Sdk méhész keresi ezt a cikket Gazdaságosabb ezzel a méhészkedés, mint a hagyományos Boconá- di -kaptárral, s ami az export szempontjából igencsak lényeges, fajtaméz előállítására is alkalmas. Az akácméz például úgy készíthető vele, hogy nem keveredik más mézzel. Bármennyire kifizetődő, »hézagpótló« munka is a láda- és a zsalutábla-készítés, a méhészeti eszközök gyártása változatlanul meghatározó szerepet játszik. Termékeiket országszerte várják, s ahogy azt a műhelyekben, raktárakban láttuk: sok új kellékkel gazdagodhatnak a méhészek. H. F. „Mennyiért Sok szilva, kevés dinnye A tegnapi, borongós időben Is nyüzsgő kaposvári hetipiacot a címben is jelzett engedékeny kérdés jellemezte. Az ár közlése után — talán rövid lelkiismereti tusa eredményeként — 2—3 forintot is engedtek a tavalyihoz képest helyenként borsos árból. A lecsó idei receptje némiképp eltér a hagyományostól. »Végy egy kiló paradicsomot, három-négy darab zöldpaprikát •..« Az előbbi akár több is lehet, hiszen kilója csak 3— 4 forint, az utóbbit viszont 17—18 forintért is kínálták. Hat forintért senki sem vett szilvát, mert volt háromért is. Tavaly ilyenkor a dinnyét már a vevők »után dobták«, míg most a Bajáról származó, 6—7 forintos »maszek dinnyéért« is sorbaálltak. Gyönyörű a Csabagyöngye! Leg többen fél kilót vettek 9—10 forintért... Jócskán volt zöldbab 8—10 forintért, kevesebb viszont az őszibarack 12—15-ért. A csemegekukorica minősége nem volt kifogástalan, így még a forintos ár is magasnak tetszett. A 8—10 forintos korai alma savanykás, a 7—10 forintos körte viszont már finom, zamatos. így is volt persze, aki keserű szájízzel nem vette -meg... A nem említett zöldségfélék — sárgarépa, karfiol, káposzta, burgonya — árát egy kéz ujjain is meg lehetett számolni ... A gombapiac közepes fölhozatala nem mozdította el a már megcsontosodott 50—60 forintos árakat. Ugyanennyiért a mák olcsó volt. Hogyan alakul néhány dunántúli nagyváros és Budapest árszintje? Az őszibarack pénteken Kaposváron 5—13, Pesten 8—18. Pécsen 3,40—17, Veszprémben 6,50—13.60, Zalában 6—15 és Komáromban 10—19 forintba került A szilva Pécsen a legolcsóbb és Budapesten a legdrágább. Az előbbi helyen 4, az utóbbin 10 forint. Somogybán tegnap 8 forint volt a -hivatalos ár, de ma már ez 5-re mérséklődött. A szőlő többnyire 18 forint, Veszprémben csak 14. A nemes körte nálunk 8 forint. Ennél csak Zalában olcsóbb: 7,50. Pesten 10, a minden cikkben drága. Tatabányán 11 forint. A dinnye tegnap még 5,50 volt a kaposvári Zöldért-nél, ma már 4,50. Pesten és Pécsen 4, Zalában és Komáromban 5,50. A salátauborka Kaposváron a legolcsóbb, 3,50. Baranyában és Veszprémben 4, Pesten 6 forint. A paradicsomszezon úgy látszik a végéhez (közeledik: a tegnapi 4,80-as kaposvári ár ma már 6-ra emelkedik, még így is olcsóbb azonban, mint Zalaegerszegen, vagy Tatabányán. A töltenivaló paprika is nálunk a legolcsóbb, 13 forint. Zalában 14, Baranyában 15, Veszprémben 16 és Pesten 16,60-ért adják. A lecsópaprika (III. osztályú) Kaposváron 6, Budapesten 10 forint. A tqbbi városban általában 8-ért kapható. A somogyi »árbarométer« jelzése szerint tovább mérséklődik a dinnye ára. Keddtől már csak 4 forint lesz. Hasonlóan mérséklődik a szilváé is. Tartja viszont árát a paprika, és drágul a paradicsom. A szőlő egyelőre »csemege« marad. Tömegverekedés baifcszdssal A kaposvári Schönherz Zoltán utca 84. számú házban kezdődtek a véres események. Itt egyébként a rendőrség — ha nem szívesen látott is —■ csaknem állandó vendég. Az épületben legalább tizenkét család lakik, óvatos becslések Szerint mintegy százhúsz ember. Persze ez a szám állandóan változik, mert a lakók egy része időnként kórházban, másik része börtönben van. Nemrég újra megcsappant a létszám. Pár embert a mentők vittek el, egyikük pedig, a 21 éves Púpos János, a rendőrségen van. Haját tövig nyírták, hogy megszabadítsák a parányi kis »vendégektől«. — Maga ütött a baltával? — Én. — Miért? — Mert sajnáltam a nagybátyámat. — Azután mit csinált? — Semmit. Elmentünk. — A mentőt ki hívta? BÁRÁNY TAMÁS tyíHa a fánfotoHHá! — Na! — biccent Jani. — Épp ideje! Látja, nagymami, erről van szó: ő már nősülhet, benne van a korban... De engem még tessék ezzel hagyni ! — Senki sem piszkál téged, kisfiam — mondja a nagymama sértetten. — Pláne most, hogy apádék végre észhez tértek! 19. Janinak igazában most jut tudatáig, mi is történt, hatalmasat rikkant. — Óriásiak vagytok, mami! És kik lesznek a tanúk, apa? Mégint nyílik az ajtó, ezúttal Kati borzas feje tűnik fel az előszoba fekete hátterében. — Mi van? — kérdi hunyorogva. — Mi ez itt? Örültek háza? Egyszerűen nem hagyják aludni azt a szegény középiskolást! Mihez kell ta1- nú, Janikám? A fiú ragyog. — Bé szüléink esküvőjéhez, Katikám! — Gratulálok mondja Kati. — És hol lesz az esküvő? — 6ogyhogy hol? — kérdi a nagymami. — Hát a Bazilikában ! Á veje ránéz. — Miket beszél? Nagyon jól tudja, hogy legalább huszonöt éve nem voltam templomban! — Na és! — rántja meg vállát a nagymama. — Maty- tyasovszkiék egyenesen istentelenek, mégis milyen gyönyörű esküvőt rendeztek a lányuknak a Mátyás-templomban! Egész Pest ott volt! A legjobb ateista körök! A vő dühösen int. — Mi akkor se csináljuk! —- Ugyan, Karcsikám, jjol vannak már azok az idők! ,— legyint a nagymama. — Ma így divat. Te mindig, mindenben ilyen végletes vagy! — Ilyen vagyok — dünnyö- gi Ispánki. — Ha meg miiedig ilyen voltam, hát igazán illegsz;atta volna! — Ötvennyolcban is hogy könyörögtem neked, hogy váltsuk ki megint az ipart a zöldség és gyümölcsre... Emlékszel? Én a pultnál, Ilonkával felváltva, a csúcsidőben ketten, te meg intézted volna a beszerzést... Tudod, hol tartanánk ma? — Tudom — bólint a vő. — Maga Rákoskeresztúron, Ilonka a Hárshegyen, és egy tolószékben ... Ugyan, hagyjon már, drága nagymami! Nem látja, mennyi bajunk van? A diszpenzáció, az esküvő, a tanúk ... — Van egy oltári tippem, tisztelt őseim! — kiáltja Jani. — Legyünk mi a tanúk Katival! Ilyen még úgysem volt a Szív utcában. — Ne hülyéskedj már! — mondja szégyenlősen az apja. — Miért kell mindig mindenből viccet csinálni? _ Kis csend.-1- Az egész házat meghívjuk, gyerekek! — sóhajt ábrándosán a nagymama. — Ha már nem lehet templomban, legalább parédás esküvő legyen ... Minimum a Ságvári téren! — Szemét lehunyja, arca elréved. — És tanúnak meghívjuk a postaügyi minisztert! ,r, — Fektessétek le a nagymamit! — bök rá a veje. — Láza van! — Miért? — sikolt ja sértetten a néni. — Demokrácia van, nem? Egy dolgozó miért ne hívhatná meg tanúnak a dolgozók miniszterét? — Mert a postának százezer alkalmazottja van, nagymami! Ossza el háromszázhatvanöttel: ez napi háromszáz esküvő! A nagymama rámered. — Ugyan Karcsikám! Hát nem nősül minden postás minden évben! És te különben is törzsgárdatag vagy, ez neked jár! Mire akkor az a pleesni?! — Ugyan, anyukám — szólal meg halkan a lánya. —, Szépen, csöndben, visszavonultan ... Rajtam senki se röhögjön ! A nagymami fejét csóválja. — Rettenetesek ' vagytok, halljátok! Az ember végre férjhez adja az egy szem leányát — és azt is titokban?! Délelőtt tizenegy. A két tanú már itt van, a nagymami fogadta, s ültette le őket az, első szobában. Barackpálinkát és diólikőrt tesz le elébük, és elnézést kér, hogy magukra hagyja őket, de még dolga van: az utolsó simításokat végzi a leánya esküvői öltözékén. A két vendég — talpig feketében mind a kettő — megértőén, bólint. — És Karcsi barátom? — kérdi az egyik tanú, bizonyos Onderka Ferenc (a jövendő méhész), akit a nyájas olvasó ismer már, a kocsmából. — ö, ő is öltözködik még. Elnézést kér. — Csak nyugodtan, drága asszonyom — mondja a másik tanú, Szatymazi Péter, szövetkezeti elnök. Órájára pillant. — Van még jó negyedóránk ... — Akkor csak tessenek fogyasztani — szíveskedik a nagymami, a süteményestálat még közelebb tolja a vendégekhez és siet ki, Ilonkához. A két tanú magára marad. — Tölthetek? — kérdi udvariasan Szatymazi. — Meg tetszik engedni? A jövendő méhész mosolyog. — Éppen kérni akartam... — Tessék, parancsoljon. A barackból? Onderka nevet. — Nem is a likőrből! Koccintanak, isznak. ’ — Szép időnk van — ba- rátságoskodik Szatymazi. — Az! Itt a nyár! — mosolyog Onderka. — Bár ez még csalóka — mondja Szatymazi, s megint tölt. — Egészségére! — Isten-isten! — Onderka sóhajt, s gondterhes arccal teszi vissza a poharat. — Csak aztán ne jöjjön valami fagy megint... (Folytatjuk) — Az már akkor ott volt, amikor elvitte. Ez utóbbi válasz körülbelül a legbölcsebb és legkerekebb, amely Púpostól telüt. De mi történt itt, a Schönherz Zoltán utcában augusztus 20-án este? Mik voltak az előzmények ? Népes társaság iszogatott a Cser vendéglőben. Néhányan rendőri felügyelet alatt állnak, s a vendéglő közelébe se mehettek volna. Miután este tíz is elmúlt, felültek a lovas kocsira, aztán a kivilágí- tatlan fogattal végigszágul- dották és -énekelték a, várost. Csupán egyszer kellett megállniuk, amíg egy URH-s járőr megbírságolta őket. A kocsiderékban is vittek magukkal néhány üveg italt. Otthon rögtön összevesztek, majd ahogy ez már lenni szokott, két pártra szakadtak, és »üsd, vágd, nám apád!« — alaposan helybenhagyták egymást. Ütöttek sörösüveggel, kés is előkerült. Végül a Kupa házaspár fia hívta ki a mentőket. Az apjának vérzett a feje, az anyja kezét üvegcserép vágta el. A sérülteket kórházba vitték. Ekkor derült ki, hogy egy harmadik verekedőnek szúrás van a hasán. Azzal két társa indult orvoshoz. Egyikük. Rádai István, egy bokorba félreállt, dolgát végezni. Púpos János közben kijött a házból, és baltát is hozott. Látta, hogy a nagybátyja vérzik. Azt nem tudta, hogy ki ütötte meg. Észrevette Rádait a bokorban, megvárta míg kilép. Púpos mellett állt Rupa Rudoij is. Később azt mondták: azt hittük, bennünket akar legyilkolni. Ezért meg- ' előzték a föltételezett eseményeket. Púpos háromszor sújtott Rádai fejére a baltával, s életveszélyesen megsebesítette. A két fiatal azután kereket oldott. Hazarohantak, lemosták a baltáról a vért, egy rokonuknál élrejették 'a megtisztított szerszámot. A ' baltázást először Rupa magára vállalta, ' és ellene vallott Púpos is. Csakhogy volt egy szemtanúja a dolognak, így a szembesítésnél minden kiderült. A szálakat kibogozni azonban nem volt könnyű. Ahány ember, annyifélét állított. Csak egy dolog volt világos: abból, amit Púposék állítanak, semmi sem igaz. Rupa is, Púpos is a fogdába került, Rupát később kiengedték. Aztán a többiek is kezdték belátni : nincs értelme a hazudozásnak. Előkerült a balta, s a bűnügyi technikusok léptek munkába. Az ' ügyben még néhány kérdés tisztázásra vár. Az viszont már bizonyos, hogy Púpos volt a baltás támadó. A rendőrségi vizsgálat után hamarosan a bíróság előtt felel tettéért. D. T. A penicillin hatása Két angol kutató mikroszkópos felvételeken vizsgálta, hogyan hat a penicillin a baktériumokra. Fényképeik világosan mutatják, hogy penicillin a baktériumok sejtfalára hat. Hatása abban mutatkozik meg, hogy gátolja a sejtfalat felépítő anyagok. egyikének, az ún. mureinsavnak a szintézisét, valamint megakadályozza a sejtmembránt felépítő anyagok összekapcsolódását. Nagyobb mennyiségben pedig megakadályozza magában a sejtben fehérjék szintézisét. Mindezt lényegében már néhány éve tudjuk, de a penicillin hatásával kapcsolatban számos részletkérdés még alig ismert. Vajon a penicillin az egész sejtfalat támadja-e meg. vagy csak néhány ponton korlátozza tevékenységét? A fényképek kimutatják, hogy a két lehetőség- nem ellentmondásos. A penicillin ugyanis a baktérium természetéhez igazodik, és aszerint hat vagy az egyik, vagy a másik módon. Például a. sztafilo- kokkusz baktériumot számos ponton támadja, mintegy véletlenszerűen. Viszont a sztreptokokkuszon hatása éppen arra a részre korlátozódik, ahol az osztódás történt. A penicillin a nyugalomban levő sejtre nem. hat: mindig az osztódás idején fejti ki hatását. Osztódáskor például a szitreptokokkusz baktériumok »almacsutka« alakot vesznek föl, így mikroszkóppal jól követhető a penicillin hatására bekövetkező pusztulásuk. Az EIVRT kaposvári Elekroncsőgyára anyagkiadó- anyagátvevő munkák végzéséire 3 férfi dolgozót fölvesz. Jelentkezés a gyár felvételi irodájában, Kaposvár, Gyár u. 64—63. (40415)
