Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-15 / 218. szám
KÖNYVESPOLC Egy siker mélyrétegei Ki gondolta volna még néhány éve, hogy egy volt ' horthysta vezérkari ezredes (a vezérkar 2., kémelhárító osztályának egykori vezetője) megírja emlékeit, és az 1978- ban az ünnepi könyvhét slágere, csak pult alól (vagy még onnan sem) kapható bestsellere lesz? Ha így van, miért van így? Mi újat mondhat egy katonatiszti karrier egy olyan korszakról, amelynek osztály tartalmát, ideológiáját, hatalmi szerkezetét, elnyomó gépezetét forráskiadványok, monográfiák, kis és nagy tanulmányok sora elemzi, boncolgatja, értékeli? A szerző, Kádár Gyula, semmiképpen sem stílusának néhány eredeti K. u. K.-s zsargonjával bilincseli le a figyelmünket Még kevésbé a memoárt 40 ív terjedelműre felduzzasztó, már ismert események kádári értékelésével. Ez utóbbiak ugyanis hol különböző, nem mindig szisztematikusan válogatott forrásmunkák néha terjengős, néha hézagos összefoglalói, hol pedig a marxista történeti irodalomból kiragadott megállapítások ismételgetése. S mint ilyenek — a szerző tollából — csikorgók, odaférceltek, hitel nélküliek. Egy visszaemlékezés pedig hitel nélkül, ugye... A Ludovikától Sopronkőhidáig című testes könyvnek azonban mégis van hitele. S e siker gyökerei nagyon tanulságosak. A szerzőnek — sok »pályatársával-« ellentétben — sikerült könyve személyes fordulatait kevésbé ismert kortörténeti jelenségekhez, a két világháború közötti időszak forrósodási pontjaihoz kötni. Ismert és kevésbé ismert politikusok jelennek meg és tűnnek el; egyéni színekkel rajzol róluk portrét Kádár Gyula. Gondos szemé- lyiségnajzot olvashatunk Hor- thyról és a Horthy fiúkról, a I későbbi »nemzetvezetőről«, ’“Szálasiról, és hadügyminisztere, Beregfy Károly is föl- fölbukkan az emlékirat lapjain. De ott van Kádár jó barátja, karrierjének egyenge- tője, Szombathelyi Ferenc, az 1941—44 közti évek vezérkari főnöke is, akit előbb a nyilasok hurcolnak el, majd Jugoszláviában halálra ítélik háborús bűnösként. A történelem. süllyesztőjében letűnt alakoknak e bemutatása önmagában is kölcsönöz a könyvnek politikai pikantériát A legtöbbet mégis akkor mondja Kádár, amikor saját rétegének (Kasztjának?!) történelmi szerepét vizsgálja. A két világháború közti katona- tiszti rétegről túl sokat és túl sok általánosságot tudunk. Kádár itt arra vállalkozik, hogy árnyalja ezt a képet fölbontva, széttördelve a meg- merevült általánosságok kemény aszfaltkérgén, őszintén, de a szenvedélyességtől sem mentesen felmutathassa: ők voltak azok. Az eredmény azonban ettől sem lesz jobb. A hivatásos csapattiszt nem emelkedik a magas erkölcs, a feddhetetlenség és a katonai tudományok szorgos művelőjének fennködt magaslataira. A monarchiabeli — már. a századfordulón elavult — katonaeszmények élnek tovább. Már a katonaiskolában a növendékekbe plántálják a szűk- keblűsóget, a kaszárnya faláig terjedő látókört, »minden civilek« megvetését, a fülledt szakmai partikularizmust. Kilépve az iskolából, a frissen végzett tisztet valósággal rákényszerítik a dzsentroid társadalmi szerepre; ezt irodalmi alkotásokból jól ismerjük. Látókörében, tájékozottságában, erkölcsében, világszemléletében tehát meglehetősen korlátozott, konzervatív réteg Horthy tisztikara. Már a húszas évektől az egész testületben embrionálisán benne rejlik a határozatlanság, az önálló cselekvésre való beteges képtelenség, és a krónikusan rossz helyzetfelismerés. Vagyis hiányoznak az igazi katonai erényeit. S ennek a böjtje akkor jön meg igazán, amikor kiélezett történelmi helyzetben, határozottan dönteni, cselekedni kellene... Erről a helyzetről részletesen beszél Kádár, aki az 1943—44-es események (a háborúból való kiugrás felé tapogatózás) egyik kulcsfigurája. Indulatos elemzése nélkül érthetetlen volna az a tragikus rövidzárlat, amely a német megszállás előtt érezhető a magyar politikai-katonai vezetésben. Minden jel a közeli német akcióra mutat, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnököt mégis teljesen megnyugtatják a német garanciák. Csodák nincsenek ! A végóráját élő Matuzsálem már nem alapíthat új családot... Kádár Gyula emlékezései akkor jelentek meg, amikor a mai magyar közvéleményben igen erős az érdeklődés a történelmi múlt fontos korszak- és sorsfordulói iránt. Ezek a munkák valóban a mához szólnak. A háború után eltelt 33 év közvéleményéhez. Az emberi (és különösen az európai) gondolkodás évezredes hagyománya a kételkedés, adott tények, igazságok szüntelen megkérdőjelezése, újragondolása. Így van ez a nemzedékek és generációk életét döntően meghatározó kataklizmák, a háborúk, nagy társadalmi átalakulások esetében is. Magyarországon 1945 után, az új társadalomért való szívós és kemény harc idején, világosan meg kell mondani: kereken ez a véleményünk. Egy bűnös háborútól, s egy korhadt rezsimtől erkölcsileg és politikailag pontosan (és mereven) el kellett határolni magunkat. A részletek, a finomságok, az árnyalatok mellőzése árán is. Az azóta eltelt 33 év alatt sokat fejlődött közgondolkodásunk. Általános igény a szellemi önállóság: a saját felfedezés örömének kívánsága még olyan területen is, mint a közelmúlt történelme S az ember átélő, beleélő képessége — minden intellektuális élmény alapján — csak akkor bontakozhat ki, ha megjárhatja ezt a saját egyéni szellemi utat. önéletírások, titkos dokumentumok magas fokú szellemi izgalma éppen ebből táplálkozik: vállalja és megadja az újrafelfedezés, az átélés, a továbbgondolás örömét. A korábbi értékelések jó megalapozottságát bizonyítja, hogy a részleteiben sok újat hozó történeti tényirodalom is a három évtizedes elemzések igazát mélyíti, erősíti. Csupor Tibor Műtéti érzéstelenítés, sterilitás Hétvégi tájoló flnaesthesiolőgiai vándorgyűlés Siófokon Meghívó kiállításokra A Magyar Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Társaság tizenhatodik vándorgyűlése tegnap kezdődött Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban. A műtéti — főleg a mellkassebészeti — érzéstelenítés és a sterilitás témáiból mintegy hatvan előadás hangzik el a háromnapos tanácskozáson, melyet dr. Jakab Tivadar, a társaság elnöke nyitott meg. Dr. Kósik Gyula, a kaposvári megyei kórház osztályvezető főorvosa — a rendezvény előkészítője, házigazdája — köszöntötte a vendégeket, részvevőket, köztük dr. Balassa Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét, a külföldi résztvevőket. Az anaesthesiológia az orvostudomány új területe, e tudomány alkalmazásainak somogyi fejlődését mutatta be dr. Varga Levente, megyei főorvos. Somogybán a kaposvári kórházon kívül a siófoki, marcali és nagyatádi kórházak is rendelkeznek anaesthesioló- giai osztályokkal, intenzív the- rápia két kórházunkban működik, ahol a súlyos sérülteket kezelik. A megyei egészségügyi osztály vezetője elmondotta azt is, hogy az ügyeleti pótdíj emelése kedvezően hatott. Eljött a vándorgyűlésre dr. Keszler Pál egyetemi tanár, a mellkassebészeti szakosztály elnöke ás, aki arról beszélt a megnyitón, hogy milyen rendkívül fontos az altatóorvosi közreműködés a fájdalommentes műtéteknél. A Magyar Anaesthesiol ógia i és Intenzív Therápiás Társaság elnöke, dr. Jakab Tivadar — aki szintén az elnökségben foglalt helyet a megnyitón — annak a fontosságát elemezte, hogy egyetemeinken biztosítsák az általános és speciális orvosképzésben az anaesthesiológus- utánpótlást. • — Az Orvostovábbképző Intézetben háromhónapos tanfolyamon sajátítják el az ana- esthesiológiai ismereteket azok az orvosok, akik e terület iránt érdeklődnek — így nyilatkozott lapunk munkatársának az előadások szünetében a társaság elnöke. Elmondta: az altatás — hazánkban csakúgy, mint külföldön — az ötvenes években indult fejlődésnek. A hazai intézetekben egyéni kezdeményezések nyitottak utat az anaesthesioüógiának. — A megnyitón kiemelte, hogy az orvosképzésben is szükségessé vált az anaesthe- siológus-utánpótlás biztosítása. Ügy éreztem, ezzel az indítvánnyal egyidejűleg az al- tatóorvoei szakma megbecsüléséért is küzdenek. — Ma már nincs, aki’kétségbe vonhatná, hogy az ana- esthesiológus nélkülözhetetlen társa a műtétet végző orvosoknak. De a rangért valóban meg kell küzdenünk. Dr. Lencz László, a társaság főtitkára. — Mi a központi témája a siófoki tanácskozásnak? — Újszerű kérdésekkel foglalkozunk. Elsősorban a mell- kassebészet és a műtéti érzéstelenítés kapcsolatát vizsgáljuk. A tapasztalatokat összegezzük itt ezen a vándorgyűlésen. A mellkassebészet alapvetően az anaesthesiol ógiától függ. A mellkassebészet fejlődéséről attól fogva beszélhetünk, amióta bevezettük a korszerű altatást, a fájdalommentes műtétet. A másik kiemelt terület, amivel foglalkozni kívánunk: a higiénia, a fertőzések elleni védekezés. Az altatott beteg különösen érzékeny, és fogékony a fertőzésekre. — Röviden, kérem, mutassa be az altatás történetét. — 1846 előtt nem volt műtéti fájdalomcsillapítás. A sebészek a gyorsaságukkal igyekeztek csökkenteni a fájdalmat, utána fedezték föl az éter altató hatását. 1846 végén Bostonban végeztéje az első altatásos műtétet; 1847. január 11-én a magyar dr. Balassa János a Rókusbán is sikerrel alkalmazta az étert. Az altatógépek korszaka 1950 után kezdődött. A kuráre nevű nyüméreg lett az a nélkülözhetetlen anyag, amivel az altatógépek is »dolgoznak«. A jelenről néhány szót: kórházaink műszerállományának legalább a fele az intenzív therápiás osztályokon van fölszerelve, ezzel talán ki tudom fejezni, hogy milyen fontos területe ez az orvostudománynak. A vándorgyűléssel egyidő- ben hazai és külföldi cégek orvosi műszer bemutatót tartanak a Dél-balatoni Kulturális Központban. A magyar Human és Pharmacia mellett dán, NSZK-beli, amerikai és holland cégek korszerű altatóberendezései, életmentő fölszerelései, oltóanyagai is láthatók. H. B. Fotódokumnetációs kiállítást nyit meg szombaton 16 órakor dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a Somogy megyei Tanács földszinti fogadótenmében. A kiállítás témája: utcák, terek kultúrája Somogybán. Ezt követően a városi tanács dísztermében Szigetvári György, a műemlékvédelmi albizottság elnöke .vetítettképes előadást tart Az ismeretlen Kaposvár címmeL Mindez a képzőművészeti világhét megnyitó eseménye lesz. Gazdag hét elé nézünk. A barcsi művelődési központban például szombaton 18 órakor Ungvári Károly festményeit állítják ki. Papp Sándor Gábor festőművész munkáit szombattól a fonyódi művelődési házban tekinthetjük meg. Megnyitó 10 óra 30-kor. Bagó Bertalan kiállítása ugyancsak szeptember 16-án nyílik 17 óraikor a szölősgyörőki könyvtárban. Czimkotay Frigyes a balatonszentgyörgyi művelődési házban állít ki, s munkái már délelőtt 10 órától láthatók. A csurgói művelődési házban Csurgói Máté Lajos és Raksányi Lajos képei lesznek megtekinthetők vasárnaptól. Böhönyén Bencsik István szobrászművész állít ki a művelődési házban. Ez szeptember 16-ától tekinthető meg De rendeznek egyéb kiállításokat is. Az ember és környezete címmel gyermekrajzok kerülnek falra Kadarkúton. A művelődési házban szombaton délután 14 órától látható az anyag. A község jelene képekben című fotókiállítást Rózsa, szegfű... akármi... H arminc év körüli fiatal- asszony állt meg a kaposvári üveg—porcelán—műanyag bolt előtt. Zöld pelerinje alól lelkendezve bö- ködte a hozzá tartozó, jersey- öltönybe öltözött férfit. — Nézd, milyen csodálatos... ! Pillantása körberöpködte a művirágokat. A férfi közelebb lépett a kirakatüveghez. Alig nyitott szájjal mormolta: — Van már elég, tele az előszoba... ! — — Csak húsz forint, az is pénz neked? — Milyen virágai vannak már otthon? — érdeklődtem. Az asszony egy »miközöd- hozzá« pillantással rám nézett, aztán mégis sorolni kezdte. — Mindenféle: aranyeső, tudja tavasszal az a legszebb, a búcsúban sikerült orgonát szereznem, rózsa, szegfű, nárcisz és meseszép cserepes ciklámen ... Aszparáguszt sehol sem találok, az enyém meg örökké elsárgul... nincs kedvem pátyolgatni. Furcsállva néztem az asz- szony arcát és a virágokat. A férfi előrement, valahova messzire nézett, talán a Kossuth-szobor körüli eleven virágokat fürkészte... Az asszony a pénztárcáját szorongatta. — Praktikus, ahogy mondják. Nem kell örökké vizet cserélni, nem szemetel, télen is van a vázában virág... Sajnálkozva hagyta ott akirakatot. Orkánkabátos, gondosan fésült, idős hölgy közeledett. — Tetszenek önnek ezek a virágok? — Pfuj, ne is mondja, utálatosak, ez a piro6 akármi... hát szörnyű, ilyen piros nincs is...! Srácok jöttek. — Tetszik nektek ez az »akármi« ? — Nem rossz — mondta egyikük. — Olyan csicsás, olyan amerikás, azt mondják, ott ilven színes minden ... — Hallottatok már a giccs- ről? — Nem. Még nem. Mi az? — Hova jártok iskolába? — Szakmunkásképzőbe. Beszélgettünk pár mondatot a nippekről, csecsebecsékről Kacarásztak. Szüleik, nagyszüleik tárgyait sorolták, és a majálisban nyert figurákat Szemüveges, szürke kosztümös nő állt meg. Figyelmesen tanulmányozta a kerámia vázákat. Felháborodva szólt hozzám: — No de nézze... ezekbe a vázákba ilyen ízléstelen virágokat! Egyáltalán... ezek padlóvázák! Csóválta a fejét, aprót hunyorítva elindult. Hatvanas öregúr, láthatóan élvezte az eső utáni friss levegőt Mélyeket lélegezve megállt. — Tetszik a virág...? — próbáltam elkapni a pillantását. — Tudja, ízlés dolga... De gustibus non est disputan- dum ... Biztos van, akinek tetszik. A csoda tudja... Fiatalember, originált farmer szerelésben, nyakában bőrszíjon érmes fityegett. Valamelyik királynőt ábrázolta. — Mit szól a virágokhoz...? Elbiggyesztette a száját — A falusiak megveszik. Az ők ízlésének megfelel. — Gúnyos mosolyt erőltetett az arcára. — Telerakják vele az egész lakást szeretnék a szépet, csak nem tudnak válogatni. Újra srácok, csatakos nadrágjukat meglebbentette a szél — Nekünk? Hogy tetszene!?... Ez giccs a javából! Az osztályfőnökünk többször szóvá tette, a kerti törpékkel egyetemben... Midiruhás hölgy, csodálkozó szemmel. — Azt mondják... az ilyesmi giccs. Tulajdonképpen mit jelent? Olyan sok mindenre használják... A rózsa tetszik, majdnem olyan, mint az igazi ... Fiatal házaspár. A nő kezében gesztenyeág. — Nem, nem tudom pontosan meghatározni, mi a giccs. De az ilyenektől ösztönösen Irtózom. Otthon soha nem láttam ilyet. Talán ezért... Hazug. Túl szép, illetve kiábrándítóan szép. — Télen 6em? Akkor talán praktikus, nem? — Szó sincs róla! Még a Balatonról hoztunk nádat; mindig emlékeztet a nyárra; száraz ág, vagy szalmavirág... Szeretjük kemény kis fényes szirmait. Magas, vékony arcú lány, úgy érzi az ember, mindent és mindenkit visszautasít a legalkalmasabb pillanatban. — Meg tudná határozni, mi a szép? — Pontosan nem. Majd az egyetemen tanulok esztétikát. Ha nem vesznek föl, akkor is lesz időm ilyesmivel bíbelődni... Ez hát a kép, 1978-ban. Kietlen kép. Ki a hibás? Elsősorban az állami ipar és kereskedelem, mert forgalomba hozzák az általuk is nyilvánvalóan csupán árucikkeknek elismert tárgyakat. Bizonyara azt is tudják, hogy az igények ilyen fajta közkielégítése a polgári társadalom sajátja. R égi igazság, hogy az igényt a lehetőségek alakítják. Az emberek többsége ma már tud költeni otthona díszítésére. Hogy ehhez mit használ fel, az elsősorban attól függ: mit kínálnak számára. Persze nemcsak ettől. Ízlésének alakulásában ké»rejátszik — egyebek között — az iskola is, amelyben még mindig nem kapott kellő fontosságot a látáskultúra fejlesztése. Libor Róza Kadarkúton és Nagyberkiben is megrendezik. A szőlősgyö- röki nevelőotthonban helytörténeti gyűjteményt tesznek megtekinthetővé. Lengyeltótiban, Balatonberényben és Somogyváron a könyvtárban, Tapsonyban és Karádon a művelődési házban, Igáiban az iskolában nyílik díszítőművészeti szakkörök kiállítása. Helyi utcákat, tereket mutatnak be fotók segítségével — felhívják a figyelmet a szépre — Ádándon, Nágocson, Ba- latonbogláron. Az antik és modern művészet című bemutatót vasárnap rendezik meg a kultúra csurgói házában. Gyermekrajzok gyönyörködtetik a látogatókat a nagyberki könyvtárban. Mi most Galimberti Sándor festményének reprodukcióját közöljük: a kép a Rippl-Ró- nai-viilát ábrázolja. Az augusztus 20-án megnyílt 6zép épület is várja látogatóit S most más eseményekről. Magyar nóta és humor címmel műsoros előadást ajánl ma estére a tahi Zichy Mihály művelődési ház. Talabér Erzsébet, Szálai László, HollalJ Bertalan, Szentendrei Klára nótaénekeseken kívül Mikes György és Somogyi Pál humoristák lépnek föl. Marcaliban, a művelődési központban vasárnap délelőtt 10 órától népi hangszeres szólisták találkoznak a dél-dunántúli művészeti találkozók keretében. Ott lesz Olsvai Imre néprajzkutató és Pribojszky Mátyás citeraművész is. Ezzel egy időben a Marcali Hely- történeti és Munkásmozgalmi Múzeumiban Dél-Dunántúl né- , pi hangszereiből nyílik kiállítás» Csurgón vasárnap délután 14 órakor kirándulni mennek a természet kedvelői. Ûticél a Sós-rét. Gyülekező a művelődési központban. Reméljük, az idő kegyes lesz hozzájuk. S mindazokhoz, akik megyénk szép vidékeire kirándulnak a hét végén. Mit ígérnek a kaposvári mozik szombatra és vasárnapra? A Vörös Csillag Filmszínházban a korábbi előadásokon — délután 3-kor is — a Keménykalap és krumpliorr című magyar ifjúsági filmet játsszák. Este a Keoma című »makaróni western« kockái peregnek. Az olasz »vadnyugati« filmek állítólag jobbak az eredeti amerikaiaknál, legalábbis több bennük a köny- nyedség, a humor. A vasárnap délelőtti előadáson a mozi a Fekete István regényéből készült Bogáncs című magyar filmet ajánlja a gyerekeknek. A Szabad Ifjúság filmszínházban a 16 órakor Ijrezdődő előadáson egy lengyel—francia bábfilmet, a Vadnyugati mackókalandot vetítik. Este a Váltságdíj című amerikai alkotást láthatják a felnőtt nézők. A Latinca mozi szovjet filmet, a Bölcsődal férfiaknak címűt kínálja. A Rákóczi moziban a Csak egy asszony... című francia film »megy« vasárnap, Annie Girardot-val a főszerepben.
