Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
\ * Zsúfolásig tele a -magyar tenger déli partja. Akik most pihennek a szakszer - vezeti üdülőkben, boldogok, hogy jó időt fogtak ki. A Balaton déli partján háromszáz szakszervezeti üdülőépület várja Szabaditól Fonyód-Bélatelepig a beutaltakat az ország minden részéből és külföldről is. Az idén a tervek szerint 93 846 dolgozó pihenhet a tóparton. Ez egymillió-két- száznegyvenezer vendégéjszakát jelent. Az idén két- két és fél százalékkal több nagycsaládos üdülhet. Beutalót kap nyolcezer szakmunkástanuló, több mint tízezer gyermek, s mintegy kétezer pályakezdő ifjúmunkás és szakember. A váltás bűvös szó minden üdülőben. Amikor a beutaltak megkapják az úticsomagot, akkor összegezik a két hét élményeit. A vendégkönyvek szaporodó bejegyzései bizonyítják, hogy a magyar és a külföldi dolgozók is elégedettek a kiszolgálással, az ellátással. Kisebb hadseregnyi ember ő,olgozik azért, hogy kitűnő ételek kerüljenek a vendégek asztalára, ragyogjanak az üdülők, ne zavarja semmi a nyugalmat, a rendet. Arra is gondolniuk kell, hogy szép legyen a környezet, virág pompázzon a közös helyiségekben. S vannak, akik a hasznos időtöltésről, a pihenés közbeni művelődésről, a testedzésről gondoskodnak. Többségükben nők dolgoznak az üdülőkben. Nekik köszönhető a családias hangulat. Az üdültetés hátországa nélkül elképzelhetetlen a nyugodt pihenés. Ez a hátország jóval az üdülő körzetén kívül, a vállalatoknál kezdődik. Összeállításunk róluk szól, az ő munkájukat mutatja be. HÁTORSZÁG Vacsora az üdülőben Vacsoraidő a siófoki SZOT Csepel-üdülőben. Meleg van A strandolok ma szinte minden percet kihasználtak, sokan egyenesen a partról jöttek étkezni. A vendéglátó- részleg kerthelyiségében Molnár Lászlóval, az üdülő gépkocsivezetőjével találkozom Üdítőt iszik, bár a sört jobban szereti. x — Még nem fejeztem be s mai napot — mondja. — Fél kilenckor hazaviszem a környék falvaiban lakó konyhai dolgozókat. Azután megjárom Szabadit, Ságvárt, Adandót. — Merre járt ma a Bar- kasával? Előveszi a menetlevelet. — Reggel háromnegyed nyolckor, a Volánhoz mentem szénsavért — mondja. — Ezután a Fűszért-hez vittem göngyöleget, s árut hoztam volna, ha rám kerül a sor Sokan várakoztak, így átmentem a sörösökhöz, és fölraktam tizennégy hordó sört. Ezután visszamentem a Fű- szért-hez, ahol még mindig várakoznom kellett volna, ezért ismét a sörkirendeltségre mentem, önven láda Balatoni világost szállítottam az üdülőbe. A Fűszért-től ezután nyolc mázsa élelmiszert hoztam. A következő szállítmánnyal ismét a söripartó) indultam. Nyolc hordó sört és harminc láda Balatoni világost pakoltam be a Bar- kasba. Halért mentem ezután, de nem kaptam. — Összesen 1900 ember pihenéséről gondoskodunk — mondja Zsombori József üdüTízezer kulturális rendezvény A déli part SZOT-üdülőiben mindenhol van könyvtár. A nagyobb helyeken, az úgynevezett körzeti könyvtárakban 5—6 ezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. SZOT üdülőhelyi klub működik Siófokon — az Ezüstparton télen is —, valamint Földváron és Balatonbogláron. A klubokban rádiók, lemezjátszók, társasjátékok várják a vendégeket, s természetesen sok kulturális rendezvényt tartanak. A nyáron a többi között kézimunka-szakköröket és nézhet nyelvtanfolyamokat is rendeztek. Ezeken üdülők és SZOT-dolgozók egyaránt részt vehettek. A kulturális rendezvényekre az idén eddig 280 ezer forintot költöttek. Az üdülőkben, klubokban rendszeresen föllépett Varga András és Kováts Kolozs (operaénekesek), Szabó Csilla, Katona Ágnes zongoraművészek és Kocsis Albert hegedűművész. Ruttkay Éva és Bessenyei Ferenc adott egy-egy önálló estet a déli part üdülőiben. Hagyomány, hogy minden turnus részére kirándulást szerveznek a kultúrfelelősök, s az érdeklődőik a Balaton környékének legszebb tájaira, múzeumaiba, emlékhelyeire j< thatnak el. A déli part múzeumain kívül rendszeresen látogatják a füredi, a badacsonyi, a tihanyi múzeumokat, az emlékhelyeket, kiállításokat. A szakszervezeti üdültetés történetében az idén volt a leggazdagabb a nyaralók programja a somogyi parton: eddig mintegy tízezer rendezvényt tartottak számukra. Ezenkívül sportverseny-sorozatokat gyermekeknek, felnőtteknek, vetélkedőket, dalos versenyt a középiskolásoknak és úttörőknek, nem szólva a hagyományos műsoros estekről, a vidám vetélkedőkről. A legtöbb vállalati, üzemi üdülő (amely nem a SZOT- hoz tartozik) híjái van kultúrfelelősnek, így a vendégel többnyire saját maguk — ér deklődésüknek, igényüknek megfelelően — alakít ják programjukat. Az üzemek üdülőiben általában kis létszámú turnusok váltják egymást. S mert kevesen vannak, bizonyos családias meghittség jellemzi őket. A két hét alatt — főidényben is — közös kirándulásokra »-beszélik rá egymást«, s néha közösen látogatják a kulturális rnedezvé- nyefcet is. lővezető. — Két turnusban étkeznek, naponta négyszer. — Hány dolgozója van a SZOT Csepelnek? — Háromszázan vagyunk. A 'konyhában és az étteremben körülbelül száznegyvenen, a szállodában nyolcvanan; az úgynevezett műszaki, kertészeti munkát harmincán végzik, a »papírmunkát« tizenheten, a kulturális tevékenységért öten felelősek. Naponta ha tvan-hetvenezer forint értékű élelmiszert fogyasztanák el a Csepel-üdü- lő lakói, akik között bolgár, olasz, jugoszláv és szovjet nyaralók is vannak. Az étkeztetést hetven dolgozó készíti elő és bonyolítja le naponta két műszakban. A két turnus étkezése között egyetlen másodpercnyi ideig sem »lazíthatnak« a konyhaiak és a felszolgálók. Harmincnégy fokos melegben több mázsa élelmiszert, húst, kenyeret, vizet, evőeszközt »mozgatnak« meg. Csak a vacsorához használt tányérok súlya meghaladja a tízN-názsát — Vacsorakor egy-egy felszolgáló hatvanhat tányért visz ki, illetve hoz vissza a konyhába- — mondja Papp Belőné étteremvezető. — Ebédhez pedig kétszáztíz tányért visznek ki az asztalokhoz, s ugyanannyit hoznak vissza üresen. A »színfalak« mögött a huszonöt éves Frei József hentessel beszélgetek. Erről a fiatalemberről azt mondják a kollégái, hogy »kirázza a csontot« fél disznóból, marhából. Egy-egy lapockát 50 másodperc alatt, egy-egy combot két és fél perc alatt csontoz ki. 1971 óta dolgozik a i Csepelben. Ozorai fiú, az édesapja is hentes. I — Egy-egy héten ötven fél disznót kapunk, s ezt dolgozzuk fel — mondja. — Villámgyorsan kicsontozzuk, különválasztjuk a szeletelniva- lót, illetve az »aprót«, amelyből a pörkölt és a tokány készül. Ma például 250 kiló színhúst szeleteltem föl 2400 egyenlő darabra. A vacsorázok elfoglalják helyüket az asztaloknál. Remek strandidő volt ma, farkasétvággyal látnak az evéshez. Ki rántott szeletet, ki sült húst kap bőséges körettel. Az egyenruhás felszolgáló lányok mosolyogva viszik a tálcát, s a vendég elégedett. Nemcsak a jó idő, a jó koszt, hanem a felszolgálólányok mosolya is az övék. beutaltak kényelme az első A beutalt örül a jó ellátásnak, barátságot köt az üdülő személyzetének egy részével. A két hét azonban kevés ahhoz, hogy megismerje mindazokat, akik a nyugodt pihenéséről gondoskodnak. Kiss Lajossal, a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságának helyettes vezetőjével az üdültetés közkatonáiról beszélgettünk. — A fó idényben 2514 dolgozó szolgálja ki a.,vendégeket. Közülük 1650 nő. Minden nyáron számíthatunk a nyugdíjasokra is, most 235 dolgozik, azonkívül 270 tanuló vállalt munkát az üdülőkben. — Van-e elegendő munkáskéz? — Gondot okozott a diákok munkaközvetítése, a mostani rendszer nem vált be. Az egész idegenforgalomban kevés a tanuló, pedig jóval többet tudnának foglalkoztatni. Átlagosan tíz-tizenöt százalékos a munkaerőhiány, van azonban olyan hely, ahol az arány eléri a húsz-huszonöt százalékot is. A buszjárat elkerüli az üdülőket, s nem igazodik — persze nehezen is teheti meg — a munkakezdéshez. — Hogyan pótolják őket? — Sokkal többet vállalnak az állandó dolgozók. A második műszak egy részében is bennmaradnak. Ez persze nem járható út, hiszen a nők többsége mezőgazdasági körzetből jár be, s otthon is van tennivalója. — Előfordul-e panasz T — A rossz időjárás idegesítette a vendégeket, hiszen elrontotta a szabadságukat. Mondhatni, hogy ott ültek az ágy szélén. A beutaltak ingerültsége és a dolgozók nem megfelelő válaszai miatt voltak »összetűzések«. Utána hirtelen jött a kánikula, s tovább fokozta a fizikai és az idegi igénybevételt. Arra kértük a dolgozókat, hogy a kölcsönös megértés szellemében dolgozzanak. — Milyen az ellátás? — Zavartalan. Minden évben számítógép készíti el az étlaptervet százötven napra. Ehhez igazodva rendeltünk, s az üdülővezetők is ehhez igazodva keresik a lehetőségeket, hogy minél olcsóbban szerezzék be az alapanyagot Egy felnőttre ugyanis 28/ forint ^az étkeztetési norma. A zöldség- és gyümölcsárak próba elé állítanak bennünket Szakmai rutin nélkül át sem tudnánk hidalni a nehézségeket. — A vendég nem érzi a gondokat? — Nem.;; Az a feladatunk, hogy széppé tegyük a nyaralásukat. A dolgozók többsége somogyi, így bátran mondhatom, hogy az üdültetés hátor- szága az ő munkabírásukon, lelkiismeretességükön alapszik. A szakszervezeti beutaltakon kívül a vállalati üdülők lakóit is ellátjuk: az idén százhetvenezer napi étkezéssel. Olyan tiszta, mint a patika... Hosszú a folyosó a leilej Giuseppe di Vittorio üdülőben. A szobaajtók nyitva vannak, s a vödrök, partvisok, porszívók jelzik, hol tartanak a takarítással. — Egy turnusban kétszázhatvanán pihennek nálunk — mondja Kelemen Ferencné üdülővezető. — A személyzet létszáma hetvenkettő: szakácsok, felszolgálók, takarítók, fűtök, udvari segédmunkások, technikaiak. Tízen takarítják az üdülőt. Reggel hatkor kezdenek a társashelyiségekben, reggeli után mennek a szobákba, ebéd után pedig ismét a közös helyiségekbe, hogy a fürdésből hazatérő beutaltak tiszta zuhanyozóba léphessenek. A legnagyobb elismerés, amikor megjegyzik: olyan ez az üdülő, mint a patika. Boglárról küldik az asztalra valót Ahhoz, hogy a szakácsnak legyen mit süt- nie-főznie, a felszolgálónak pedig az asztalra tennie — ehhez nyújt támogatást a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat balaton- boglári fiókja. A déli partszakaszon a szántód! révtől Balaton- berényig látja el az üdülőket él el’fűszerekkel, konyhai nyersanyagokkal. — A szerződéseket télen kötjük, s az igények alapján állítjuk össze megrendeléseinket — tájékoztatott Mándoki Imre fiókigazgató. — Olyankor nemcsak listát készítünk, hanem azt is megbeszéljük, melyik üdülő mikorra kéri a különféle cikkeket. Minden év elején tanácskozunk az üdülési igazgatóság képviselőivel és a Ba- laton-parti üdülők vezetőivel. Márciusban kezdjük az üdülők feltöltését tartósított árukkal. Ezeket a cikkeket egész szezonra előre megrendelik, figyelembe véve, hogy mikor »lép be« az új termés. Ipari partnereink úgyszólván minden kérést teljesítenek, s ahogy nálunk, úgy náluk is soronkívüliséget élveznek az üdülők. Amire megkezdődik a szezon, az előzetes kalkulációk alapján mindent részletesen elterveznek, s az üdülőben pihenő vendég már gazdagon terített asztalt talál. Persze az élelmiszert el kell juttatni a raktárakból és' a hűtőtárolókból az üdülőkbe. S ez nagy tehertétel. A hússzállító autó gyakran csak háromnegyed óra alatt tud elvergődni Boglártól Fonyódig... — A péntek délutáni és a szombati áruszállítás okozza a legtöbb gondot — mondta a fiókigazgató. — Vannak friss élelmiszerek, amelyeket naponta viszünk, más cikkeket kétnaponként vagy hetenként. Ezt a munkát természetesen nem győzzük saját gépjárműveinkkel, ezért jól jön a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat boglári kirendeltségének a segítsége. Most" is itt áll egy teherautójuk, biztonsági tartalékkén, ha úgy hozza a szükség, ezt is »bevethetjük«... A fiók olajozott gépezetként, összehangolt munkával oldja meg a feladatát. Ebből a »mozgásból« az üdülőben pihenők semmit sem látnak. Folyamatos ellátásukhoz viszont nélkülözhetetlen ez a »hátországi« tevékenység. — Csali Magda — mutat egy fekete nőre — az egyik legrégebbi takarítónőnk. Kiváló dolgozó. Társnőjével nagy bátyúkat cipelnek ki a szobákból. Váltás van, elment egy csehszlovák csoport, s mire jön a következő, minden patyolat tiszta lesz. — Mi nehéz a munkájukban? — Minden. ;. A váltás különösen. Mindegyikünkre tíz szoba jut, s nemegyszer helyettesítünk is. Másfél óra kell ilyenkor egy szobához. Ágyneműt húzunk, a bútorokat elmozdítjuk a helyükről, erkélyt pókhálózunk, ablakot mosunk. Azonkívül itt az ebédlő is. — Ügyelnek a tisztaságra a vendégek? — Általában igen, van azonban, aki nagy rendetlenséget hagy. A múltkor kinyitom az ablakot, hát dől ki ásó, folyik a lé az otthagyott és megrohadt gyümölcsből. A külföldiek sokkal jobban vigyáznak a tisztaságra. Ha a vendég panaszkodik, akkor »kikapnak«. Az ő munkájukat általában csak akkor veszi észre, ha valamit nern csinálnak meg. — Olykor egész pici dolgokért szólnak — mondja a két takarítónő. Egy emelettel följebb ugyanilyen nagy munkában találtuk a társnőiket. A tíz takarítónő a Dobó Katica szocialista brigád tagja. Elérték az ezüst fokozatot. Kelemenné megmutatta a vendégkönyvet. Ebben budapesti, sőt vietnami vendégek is írtak elismerő sorokat. »Köszönjük a takarító személyzetnek a tisztaságot.« — Jó, ha észreveszik a munkánkat — mondta Baranyai Ferencné, a takarítónők szak- szervezeti bizalmija. Az üdülővezető ezt kiegészítette azzal: örülnek, ha elégedettek a személyzettel. A szerelő azonnal indul Lellén a nemzetközi üdülő kőkerítését varázsolják újjá, és a Tóparti-üdülő külső és belső felújítását végzik a szakemberek. Külön »hadtest« a »hátországban«: ők a karbantartók, a leilei üzemegység dolgozói. Munkájuk nyomán újjászületnek a régi épületek. Mintegy százhúsz lakatos, asztalos, villanyszerelő vízvezeték-szerelő, kőműves, festő—mázoló szakmunkás dolgozik. A nagy tatarozásokat a szezon előtt vagy után végzik, s ha elkerülhetetlen a felújítás, azt a létesítményt »kikapcsolják«. Az üdülőkért vannak, akárcsak a földvári szolgáltatórészleg dolgozói: a kárpitosok, a hűtő- és presszógépek, a televíziók és rádiók szerelői, az elektromos tekercselők, az autójavítók, a parképítők és fenntartók. Feleannyian vannak, mint a bogiáriak, tavalyi munkájuk értéke azonban meghaladja a 6 millió forintot. A' »parkosok« maguk nevelik a kiültetésre szánt virágpalántákat, díszcserjéket; tavalyi termelési értékük megközelítette a 4 millió forintot! Legnagyobb munkájuk a SZOT leilei szakmunkás-üdülőjénél a sportpálya építése volt Tucatnyi üdülőnél újították fel a parkokat A szerelők, a hibaelhárítók tizenegy üdülőn tartják rajta a szemüket; ha elromlik a tévé, . a hűtőszekrény, ott vannak és kijavítják a hibát. A földvári szolgáltatórészleg kárpitosműhelyében néhány nő és férfi arról gondoskodik, hogy az üdülők lakóinak legközvetlenebb környezete min- ' dig szép, esztétikus legyen: a szobaberendezések, a társalgók és más helyiségek bútorkárpitjait, szőhyegeit, függönyeit szabják-varrják, szükség szerit pótolják. Speciális varrógépeken »állnak össze« a méretre szabott anyagok, s Ft javítják a napernyőket, a nyufágyakat is. Kifejező összegezés a tavalyi teljesítményről: 550 széket, 500 műbőr ülőkét, 160 ágybetétet, 57 fotelágyat kárpitoztak, négyezer négyzetméternyi függönyanyagot dolgoztak fel, vagyis ennyit szabtak- varrtak méretre. »Ügy kell dolgoznunk a szezon előtt, hogy az üdültetés időszakában lehetőleg minél kevesebb munkánk legyen« — hallottuk a kárpitosoktól Ez érthető, hi-" szén nem akarják zavarni a vendégek pihenését. é • ..... Somogyi Néplap \ t
