Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

Az ember Ar. aratás idején többször is összehasonlítják a múltat és a jelent. Igaz, ma nem görnyed több száz ember a ka­sza és a sarló fölé, hiszen Nagybajomban az 1700 hektáron mindössze nyólcan aratnak. Nem verejtékeznek a kaszasok mögött a marokszedők, nincs keresztrakás, elmarad az asz- tagolás és talán a legnehezebb munka, a cséplés. Mindent egyszerre végeznek a kombájnosok. Évente legalább 1000 vagon terményt takarít be az a nyolc ember, aki a munka igazi hőse. 32 fokos a meleg a tarlón, az üvegimögött legalább 40 fok. Tóth János. Nagy- pál József mellett ott az öreg Fitykus Józsi bácsi és ott vannak a fiatalok., György József. Kispál Zoli. Együtt örül­nek a vezetőkkel, ha egy tábla N. Rana 58 mázsás termest ad. Büszkén veszik tudomásul, hogy a rendkívül rossz ter­mőhelyi adottságok ellenére átlag 40 -mázsán felüli termést sikerül betakarítani. Mit érne a technika, a gép, a munkaszervezés, ha nem az ember lenne az első?! A gép csak az ember akaratának engedelmeskedik,- az ő kitartása- eredményezi, hogy mag­tárba kerül az ország kenyere. Rendkívül nagy gondot fordított a szövetkezet az em­berek ellátására. Nem csúpán az anyagi megbecsülésről van szó, hanem a nagyobb szeretetről. gondoskodásról is. Régen messze földön híres volt egy jó asztagrakó, egy Jó kaszás. Ma miért ne kerülhetne a megbecsülés közép­pontjába az a nyolc ember, aki megbirkózik a nagy fel­adattal?! Egy percig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a nyári munkát nemcsak a gépek ereje és száma viszi sikerre, hanem elsősorban, az ember. Öt illeti az el­ismerés, a köszönet. Vasvári János főmezőgazdász Könnyű ... Szerencsen született, s ez meghatározta az életét.. Apja a Szerencsi Cukorgyár vil­lanyszerelője volt. Tóth La­jos is ezt a szakmát válasz­totta. és amikor szakmun­kásként felszabadult, 1939- ben harmadmagával megpá­lyázta a cukorgyár egyetlen villanyszerelői állását. Sike­rült bejutnia. Az öröm nem tartott sokáig; 1941-ben be kellett vonulnia katonának. 1945 szeptemberében a front, a szökés és a fogolytábor vi­szontagságai után szabadult. — Mire hazatértem, apám a kommunista párt tagja volt. Visszaméntem a gyár­ba. ahol engem is fölvettek a pártba. 1947-ben ötünket felhívtak a műhelvtől az iro­dába, és közölték velünk, hogy attól a naptól fogva irodában dolgozunk. Tóth Lajós a répaosztályra került, melyet ma termelési osztálynak neveznek. Körzet- nyilvántartó lett, majd az ál­mehetsz a többi bukott veze­tő után ... 1950 tavaszán jó gépekkel, megíonlolt terv sze­rint kezdtük a munkát a föl­deken. Aludt, akinek nem tetszett, de ez volt az első év, amikor azokon a földe­ken szántottunk is, vetettünk is. Amikor októberben Buda­pest és Hatvan között furi­káztak az elleniorradalmá- rok, hazazavarlak mindeneit a földekről. Az emberek azt j mondták: elvetnek, osak én I is menjek velük. Leültem az i árokparton, és addig vitatkofe- ' tani a teherautóról lepattanó fegyveresekkel, amíg az em­berek az utolsó szemig elve­tetlek. Megalakult a munkásőr­ség, s a hat vani században ő lett a harmadik ember. Min­dennapjaiban jól kiegészítet­te egymást a -gazdasági mun­ka és a munkásőrélet. Visz- szamenőleg csak egy dolog bántja: a szakérettségi után. öt félévvel a háta mögött kellett búcsút' mondania a műszáki egyetem villamos- mérnöki karának. — Ötvenéves voltam, ami­kor államvizsgáztam a főis­kolán. Talán ezért örülök olyan nagyon, hogy két fiam gépészmérnök, s a technikus fiam is megpróbálkozik az egyetemmel... A Kaposvári Cukorgyárban az államosítástól 1961-ig öt igazgató váltotta egymást. — Azt a napot: 1961. áp­rilis 12-ét nem lehet elfelej­teni, amikor elindultam a ko­csival Kaposvár felé. Gaga­rin akkor indult Föld körüli útjára. Ebben a gyárban sem volt könnyű a dolgom. A vezetői értekezleten sokszoi ültem lehajtott fejjel; 1964— 70 között mélyponton voltunk Régi munkatársaim látták a kínlódásomat; hívtak. Másik gyár élére is mehettem vol­na, de »süllyedő hajóról nem menekülünk« — mondtuk a feleségemmel. Most az éllo­vasok között van a gyár 1975-től az elsők között ta­nyázunk, s tavalyi munkánk alapján az ország tíz cukor­gyára között a mienk volt a legjobb. Így már könnyű szívvel ment nyugdíjba Tóth Lajos a Kaposvári Cukbrgyár igaz­gatója. Gombos Jolán Figyelemre méltó, új módszer A kukorica teljes hasznosítása A kutatók, már eddig is több módszert dolgoztak ki a ku­korica betakarítására, amelyek közül néhányat a nagyüzemi gyakorlat átvett és eredmé­nyesen hasznosít. Csak utalás­szerűén említjük meg a cső- törő-fosztós begyűjtési módot, melyet ezután a gabonakom- bájnos betakarítás követett. Annak idején sok szót, emel­tek az utóbbi eljárás ellen, mondván : a kukoricacsövek és a növény gépbe kerülő szárrésze, csutkája tönkrete­szi a kombájnt. Tény, hogy a kukoricacsövek morzsolása na­gyobb igénybevételnek teszi ki a cséplődobot, de kártételről régóta nincs szó, s ma már elképzelhetetlen lenne az évi .1,3 millió hektár kukorica, be­takarítása a kombájnok nél­kül. A szemes, morzsolt betaka­rításnak valójában két hátrá­nya van. Az egyik, hogy a szemesen, lemorzsolva behor­dott kukoricát a tárolásra al­kalmas nedveségtartalomra kell szárítani. Márpedig a szárítás többletenergiát, — fű­tőolajat igényel, A másik hát- mány, hogy a kérődzők takar­mányozására régen kiválóan alkalmazott kukoricaszár je­lentős része veszendőbe megy, hiszen a kombájn azt a föl­dön hagyja, mégpedig eléggé megtépázottan. Az utána já­ró szárbétakarító gép az erei­deti szármaradvány felét sem képes begyűjteni. A felsorolt gondok megol­dására újabb kísérleteket foly­tattak az elmúlt években a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. Foglalkoztak a csaknem kiteljesedett állapot­ban levő kukorica csöveiből készített zúzalék előállításának gépesítésével, valamint a ned­ves szemeskukorica zúzalék formában történő nagyüzemi betakarításával. A szárítás költséges művelete ezeknél ugyan elmarad, helyette a szakszerű tartósítás viszonylag olcsón megoldható munkáját ajánlották. A tömegtakarmányt adó kukoricaszárból is több, értékesebb rész menthető így meg. Az MGI szakemberei újabb kukoricabetakarítási eljárást is vizsgáltak. Az alapvető kér­dés így hanigzott: mi lenne, ha a teljesen kifejlett, tápanya­gaiban már alig gyarapodó kukoricanövényt szárastul, csövestül egyszerre takaríta­nák be? Ügy, hogy a szeme­ket együtt tárolják a még szinte élő, lédús szárral. A tel­jesen gépesített betakarítási és tárolási technológiában egyet­len nagy gond ezúttal is adó­dott. Az, hogy nem elég csu­pán a teljes kukoricanövény egyszerű felszecskázása: kí­vánatos, hogy az erjedést, az emésztést megkönnyítendő, a szemeket valamiféle zúzásos módszerrel fölsértsék, mert különben az ép szőrnek erje­dése nem lesz tökéletes. Üj fajta gépeket, a zúzókosaras szecskázódobbai ellátott beta- karítókat kellett kipróbálni. A Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet kutatói az Agárdi Me­zőgazdasági Kombinátban ta­láltak partnerre. A kombinát­ban az 1970-es évek elejétől folytaik a kukoricanövény-zú- zalék készítés, tárolás és fel- használás vizsgálatai, amelyek erre az esztendőre fejeződtek be. Az úgynevezett betakarító vezérgép az amerikai gyárt­mányú Heston-400 magánjáró lett (ez helyettesíthető a John Deere 5400 magánjáró szecs­kázóval is). A gép üzemelteté­se, a szecskázássaí egy időben végzet zúzás miatt ugyan több energiát igényel, mintha csak szecskáznánk a növényt. Ám a szem mellett a teljes szár — mint korábban veszendőbe ment melléktermék — meg­mentése, a szemszárítás és a hagyományos tárolás elmara­dása révén így is kevesebbe kerqd Ráadásul: azonnal kész, a kérődződnek jó, táp­anyagokban gazdag takarmány állítható elő. A kísérletek a teljes kuko- ricazúzalék tárolási, etetési módozatainak gépsorát is tisz­tázták. Fehér István lamosítás után a személyze- J "ti osztály élere helyezték. — Nehézen szoktam meg. Előfordult, hogy reggel azon vettem észre magam, hogy a műhelyben vagyok, aztán nyargaltam az irodaházba, hogy el ne késsek. Ha azt hallottam, hogy valami nem úgy szuszog a gyárban, ahogy kell, már hagytam is az író­asztalt. Persze otthon zsör­tölődött a feleségem, hogy »már megint olajos az in­ged«. 1950-ben harmincéves volt; személyzeti vezetőnek hívták a cukoripari központba. — A második gyerekkel szülés előtt állt a feleségem. Meglepődtek a főnökeim, amikor közöltem velük, hogy ezt előbb meg kell beszélnem a családdal. Végül adtak egy marékra való kulcsot, meg­mutatták melyik lesz az író­asztalom, a páncélszekré­nyem, aztán megnyugtattak: »Nem lesz ez olyan furcsa, hiszen ugyanazt kell csinál­ni, amit Szerencsen, csak most tizenegy gyár fog hoz­zád tartozni.« Itt sem hagyták sokáig. Az ; Élelmezésügyi Minisztérium " személyzeti főosztályának munkatársává nevezték ki. A cukor-, az édes- és a nö­vényolajipar tartozott a ha­táskörébe, de újra átszervez­ték a minisztériumot. — A pesti tartózkodás úgy indult, hogy az első héten az íróasztalon aludtam. Aztán az egyik munkatársaimmal kipa­koltunk egy öreg J konyhát, amelyet nem használtak. Kü­lön éltem a családtól, végül azt mondtam, van nekem szakmám, visszamegyek vil­lanyszerelőnek, nem csinálom tovább. Akkor kaptam lakást. A harmadik fiú már Buda­pesten született. Még egyéves sem volt, amikor kiadták a jelszót: »ipari kádereket a mezőgazdaságba«. Tóth Lajost a veszteséges hatvani célgazdaságba irányí­tották. — Rendetlenséget és rossz gépeket találtam. Amíg sike­rült helyrerázni a gazdaságot, sokszor elmondtam magam­nak, hogy az első esztendő­ben ismerkedhetsz, a máso­dikban magyarázkodhatsz, de ha a harmadikban nem te­szel le valamit az asztalra, Befejezéséhez közeledik az aratás, az idén különösen ne­héz az erőt, az idegeket pró­bára tevő nagymunka. Ezen a héten az utazó, az ország­utakat járó emberek sűrűn ta­lálkozhattak egy jellegzetes »közlekedési akadállyal«: az egyik községből a másikba vo­nuló kombájnmenettel. A hét elejétől naponta szaporodott azoknak a nagyüzemeknek a száma, melyek a feszített he­tek után letették a gondot. De a kombájnosok nyomban in­dultak oda, ahol még nem ér­tek véget a kenyérért való ag­gódás. a nehéz küzdelem nap­jai. Elsősorban a megyén be­lüli gazdaságok segítésére siet­tek a társnagyüzemek, de nem egy kombájnos a megyehatá­ron tűi folyattta a munkát. A barcsi kombájnosok például a devecseri szövetkezetben arat­tak a héten. Az összefogás eredményeként a hét végéig mintegy tizennégyezer vagon- nyi étkezési és takarmánybúza került a gabonaforgalmi válla­lat raktáraiba, naponta átla­gosan hat-hétszáz vagon. Rohamosan. óráról órára csökken a learatatlan terület: •■már látni az erőpróba végét«. Es ahogy ilyenkor lenni szo­kott, megkezdődött a készülő­dés a silózásra, az őszi vetés­re. A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága más vonatkozásban foglalkozott a héten a város környéki mező- gazdasági üzemekkel. A járási hivatallal közösen készített fölmérés alapján azt értékel­ték, hogy a Kaposvárt körül- ölelő gazdaságok mit tesznek a lakosságért, hogyan járulnak hozzá az ellátás javításához, örvendetes, hogy tavaly pél­dául harminc százalékkal több zöldségféle került a környező üzemekből Kaposvárra, mint egy évvel korábban. Elsősor­ban a városi lakosság érdekét, az ellátás fejlesztését szolgált­ja az a kertészeti kombinát, mely most van megvalósuló­ban Kaposmérőben. Nem ilyen kedvező a helyzet a város gyümölcsellátásában. A testü­let állásfoglalása szerint arra lenne szükség, hogy elsősor­ban nyári érésű gyümölcsö­sök termelésével járuljanak hozzá a hiányok megszünteté­séhez, a környező nagyüzemek. Tetetöz a nyár a Balatonon. Általában az augusztus eleji hetek jelentik a csúcsot. Ezt az idén igencsak pártfogásába vette az időjárás. A tó part- J jón szinte nincs talpalattnyi ; hely, s a Balaton körüli úton I akkora a forgalom, hogy kép­telenek a menetidőt tartani az I autóbuszok. Tombol' a nyár, de — ha tetszik, ha nem — lépten- nyomon találkozunk már a közeledő ősz csalhatatlan je­leivel. A Somogy Áruházban a héten iskolaköpeny-bemuta- tót tartottak, az írószerboltok­ban rohamosan fogynak a tanszerek, az egységcsomagok. A könyvesboltokba pedig sor­ra futnak be a tankönyvszál­lítmányok. A barcsi áfész könyvesboltjában is csúcsidő- szakot jelentenek ezek a he­tek. Ez az üzlet huszonnyolc általános és két szakközépis­kola tanulóit látja el köny­vekkel : negyvenötezer tan­könyv eladását jelenti ez. En­nek hetven százaléka a hét végéig már megérkezett, első­sorban az új kiadású tanköny­vek váratnak még magukra. Remélhetőleg nem sokáig. Néhány gondolatot feltétle- lenül megérdemelnek azok, akik a pihenők, az üdülők, a turisták százezreinek érdeké­ben dolgoznak. Az áruszállí­tótól a pincérig, a szakácstól a kempingvezetőig nehéz, ál­dozatos mnunkát végeznek. És mindenkeppen együttérzéssel kell gondolnunk az áruházak­ban. a boltokban, a kereske­delemben dolgozókra, akiknek rendkívüli rohamot kell kiáll- niuk ezekben a hetekben, Nemcsak az idei. különösen nagy idegenforgalom, hanem a tjét elejétől tartó szezon végi kiárusítás, a nagy nyári vásár miatt is. Ennek nagy sikere van, hatalmas a tömeg — ámbár ez is egyik jele annak, hogy búcsúzéban a nyár. Vörös Márta I Gépbemutató a Mecsekben A keleti Mecsekben nem­zetközi erdőgazdasági gépbe­mutatót rendeztek szombaton: a szakemberek a »holnap er­dejével« ismerkedhettek meg, ahol minden nehéz munka a gépekre hárul majd. A Zengővárkony közelében levő bükkös.—tölgyes erdőben tizenkét európai és tengeren túli ország gyárai vonultatták fel legújabb konstrukcióikat: hazánkban — mint ismeretes — nem gyártanak erdőgazda­sági gépeket és járműveket. A rendezők azt szemléltették, miként lehet gépesíteni a kü­lönböző munkafolyamatokat a fa ültetésétől a kitermelésig, tekintettel arra, hogy roha­mosan csökken az erdőben dolgozók száma. (MTI) A békeharang mementója Hirosima neve ma már je!- kép — szűnni nem akaró fi­gyelmeztetés az erftbei iseg számára. 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor eb­ben a japán városban robbant fel az első atombomba, amely­nek pusztítása mindennél meggyőzőbben és megrázób- ban bizonyította, milyen ször­nyűséges fegyver került a föld, lakóinak birtokába. Ame­rika': bevetői mégsem eléged­tek meg a csodafegyver egy­szeri »bizonyításával-*: hihe­tetlen cinizmussal és felelőt­lenséggel néhány nap múlva eev másik japán várost, Na- gaszakit is hasonló sorsra jut­tatták. Ez az örült »játék« Hirosimában 140, Nagaszasi- bun pedig 70 ezer emberéle­tet követelt, s körülbelül 300— 400 ezerre tehető a sebesültek száma. Hirosima és Nagaszaki tra­gédiája azonban mintha még­sem szolgált volna elegendő tanulsággal a világ reakciós, militarista, újabb és újabb »csodafegyverekkel« játsza­dozó erői számára. Ma, ami­kor a két japán város ártat­lan áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, egyszersmind is­mételten meg kell sokszoroz­nunk erőfeszítéseinket a fegy­verkezési hajsza megszállott­jai ellen. Gondoljuk csak meg: a világon jelenleg felhalmo­zott nukleáris fegyverek ható­ereje több milliószorosa a 33 éve Hirosimára ledobott atom­bombáénak. Az emberiség lei- tét fenyegető veszély tehát nem múlt el, ellenkezőleg, napjainkban minden korábbi- . nál jobban fenyegető. A2 Egyesült Államok vezetői pél­dául mintha nem is vennének tudomást az emberiség létér­dekeiről : meglevő hatalmas arzenáljukat most újabbakkal — neutronbombák, cirkáló ra­kéták százaival-ezreivel —kí­vánják »gazdagítani«, s attól sem riadnak vissza, hogy ezekkel a veszedelmes fegyve­rekkel ismét megpróbálják zsarolni, terrorizálni a világ haladó erőit. Tény ugyanis, hogy akkor, 1945. augusztus 6-án a japán fasiszta hódítók már elbuktak, s az atombom­ba a második világháborúban legnagyobb áldozatot vállalt szovjet népnek és a szocializ­mus eszméivel barátkozó or­szágoknak szólt... Ma reggel Hirosimában Is­mét megszólalt a béke­harang, s minden, bizony­nyal Nagaszakiban is so­kan állnak némán, meg- megborzongya a békeszobor előtt. A 15 méter magas szö- borember jobb keze a tragé­diára — az atombomba gom­ba formájú felhőjére — emlé keztetve az égboltra mutat, vízszintesen kinyújtott balke­ze pedig békére inti az embe­riséget. Kis VIT Kaposváron Havannából útnak indulnak a repülőgépek, búcsúznak a barátok, befejeződik a XI. Vi­lágifjúsági és "Diáktalálkozó. Nemcsak a tévéközvetítéseket néztük itthon, hanem részt vettünk sok-sok, a VIT jegyé­ben zajló találkozón, előadá­son, egész hetes programon. A kaposvári műsorok összeíogla-1 lója volt a tegnapi mini Vit- délután. Vádám fiatalok gyűltek ösz- sze a kaposvári elektroncső­gyár udvarán, hogy összemér­hessék erejüket a sportban, ügyességüket a játékban, po­litikai felkészültségüket a be­szélgetéseken. A férfi kispá­lyás futballcsapatok a | Vasas- pályán, a nők az elektroncső­gyár sportpályáján rúgták labdát. A KISZ-klubban berlini X. VIT eseménye megörökítő fotókiállítás várt az érdeklődőket, akik egybe diavetítésen ismerkedhette Kubával. Este a Vasas Szír pad és a Kerékkötő-együtte mutatkozott be, majd a kés fsli órákig táncoltak a fiat* lók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom