Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
Az ember Ar. aratás idején többször is összehasonlítják a múltat és a jelent. Igaz, ma nem görnyed több száz ember a kasza és a sarló fölé, hiszen Nagybajomban az 1700 hektáron mindössze nyólcan aratnak. Nem verejtékeznek a kaszasok mögött a marokszedők, nincs keresztrakás, elmarad az asz- tagolás és talán a legnehezebb munka, a cséplés. Mindent egyszerre végeznek a kombájnosok. Évente legalább 1000 vagon terményt takarít be az a nyolc ember, aki a munka igazi hőse. 32 fokos a meleg a tarlón, az üvegimögött legalább 40 fok. Tóth János. Nagy- pál József mellett ott az öreg Fitykus Józsi bácsi és ott vannak a fiatalok., György József. Kispál Zoli. Együtt örülnek a vezetőkkel, ha egy tábla N. Rana 58 mázsás termest ad. Büszkén veszik tudomásul, hogy a rendkívül rossz termőhelyi adottságok ellenére átlag 40 -mázsán felüli termést sikerül betakarítani. Mit érne a technika, a gép, a munkaszervezés, ha nem az ember lenne az első?! A gép csak az ember akaratának engedelmeskedik,- az ő kitartása- eredményezi, hogy magtárba kerül az ország kenyere. Rendkívül nagy gondot fordított a szövetkezet az emberek ellátására. Nem csúpán az anyagi megbecsülésről van szó, hanem a nagyobb szeretetről. gondoskodásról is. Régen messze földön híres volt egy jó asztagrakó, egy Jó kaszás. Ma miért ne kerülhetne a megbecsülés középpontjába az a nyolc ember, aki megbirkózik a nagy feladattal?! Egy percig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a nyári munkát nemcsak a gépek ereje és száma viszi sikerre, hanem elsősorban, az ember. Öt illeti az elismerés, a köszönet. Vasvári János főmezőgazdász Könnyű ... Szerencsen született, s ez meghatározta az életét.. Apja a Szerencsi Cukorgyár villanyszerelője volt. Tóth Lajos is ezt a szakmát választotta. és amikor szakmunkásként felszabadult, 1939- ben harmadmagával megpályázta a cukorgyár egyetlen villanyszerelői állását. Sikerült bejutnia. Az öröm nem tartott sokáig; 1941-ben be kellett vonulnia katonának. 1945 szeptemberében a front, a szökés és a fogolytábor viszontagságai után szabadult. — Mire hazatértem, apám a kommunista párt tagja volt. Visszaméntem a gyárba. ahol engem is fölvettek a pártba. 1947-ben ötünket felhívtak a műhelvtől az irodába, és közölték velünk, hogy attól a naptól fogva irodában dolgozunk. Tóth Lajós a répaosztályra került, melyet ma termelési osztálynak neveznek. Körzet- nyilvántartó lett, majd az álmehetsz a többi bukott vezető után ... 1950 tavaszán jó gépekkel, megíonlolt terv szerint kezdtük a munkát a földeken. Aludt, akinek nem tetszett, de ez volt az első év, amikor azokon a földeken szántottunk is, vetettünk is. Amikor októberben Budapest és Hatvan között furikáztak az elleniorradalmá- rok, hazazavarlak mindeneit a földekről. Az emberek azt j mondták: elvetnek, osak én I is menjek velük. Leültem az i árokparton, és addig vitatkofe- ' tani a teherautóról lepattanó fegyveresekkel, amíg az emberek az utolsó szemig elvetetlek. Megalakult a munkásőrség, s a hat vani században ő lett a harmadik ember. Mindennapjaiban jól kiegészítette egymást a -gazdasági munka és a munkásőrélet. Visz- szamenőleg csak egy dolog bántja: a szakérettségi után. öt félévvel a háta mögött kellett búcsút' mondania a műszáki egyetem villamos- mérnöki karának. — Ötvenéves voltam, amikor államvizsgáztam a főiskolán. Talán ezért örülök olyan nagyon, hogy két fiam gépészmérnök, s a technikus fiam is megpróbálkozik az egyetemmel... A Kaposvári Cukorgyárban az államosítástól 1961-ig öt igazgató váltotta egymást. — Azt a napot: 1961. április 12-ét nem lehet elfelejteni, amikor elindultam a kocsival Kaposvár felé. Gagarin akkor indult Föld körüli útjára. Ebben a gyárban sem volt könnyű a dolgom. A vezetői értekezleten sokszoi ültem lehajtott fejjel; 1964— 70 között mélyponton voltunk Régi munkatársaim látták a kínlódásomat; hívtak. Másik gyár élére is mehettem volna, de »süllyedő hajóról nem menekülünk« — mondtuk a feleségemmel. Most az éllovasok között van a gyár 1975-től az elsők között tanyázunk, s tavalyi munkánk alapján az ország tíz cukorgyára között a mienk volt a legjobb. Így már könnyű szívvel ment nyugdíjba Tóth Lajos a Kaposvári Cukbrgyár igazgatója. Gombos Jolán Figyelemre méltó, új módszer A kukorica teljes hasznosítása A kutatók, már eddig is több módszert dolgoztak ki a kukorica betakarítására, amelyek közül néhányat a nagyüzemi gyakorlat átvett és eredményesen hasznosít. Csak utalásszerűén említjük meg a cső- törő-fosztós begyűjtési módot, melyet ezután a gabonakom- bájnos betakarítás követett. Annak idején sok szót, emeltek az utóbbi eljárás ellen, mondván : a kukoricacsövek és a növény gépbe kerülő szárrésze, csutkája tönkreteszi a kombájnt. Tény, hogy a kukoricacsövek morzsolása nagyobb igénybevételnek teszi ki a cséplődobot, de kártételről régóta nincs szó, s ma már elképzelhetetlen lenne az évi .1,3 millió hektár kukorica, betakarítása a kombájnok nélkül. A szemes, morzsolt betakarításnak valójában két hátránya van. Az egyik, hogy a szemesen, lemorzsolva behordott kukoricát a tárolásra alkalmas nedveségtartalomra kell szárítani. Márpedig a szárítás többletenergiát, — fűtőolajat igényel, A másik hát- mány, hogy a kérődzők takarmányozására régen kiválóan alkalmazott kukoricaszár jelentős része veszendőbe megy, hiszen a kombájn azt a földön hagyja, mégpedig eléggé megtépázottan. Az utána járó szárbétakarító gép az ereideti szármaradvány felét sem képes begyűjteni. A felsorolt gondok megoldására újabb kísérleteket folytattak az elmúlt években a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben. Foglalkoztak a csaknem kiteljesedett állapotban levő kukorica csöveiből készített zúzalék előállításának gépesítésével, valamint a nedves szemeskukorica zúzalék formában történő nagyüzemi betakarításával. A szárítás költséges művelete ezeknél ugyan elmarad, helyette a szakszerű tartósítás viszonylag olcsón megoldható munkáját ajánlották. A tömegtakarmányt adó kukoricaszárból is több, értékesebb rész menthető így meg. Az MGI szakemberei újabb kukoricabetakarítási eljárást is vizsgáltak. Az alapvető kérdés így hanigzott: mi lenne, ha a teljesen kifejlett, tápanyagaiban már alig gyarapodó kukoricanövényt szárastul, csövestül egyszerre takarítanák be? Ügy, hogy a szemeket együtt tárolják a még szinte élő, lédús szárral. A teljesen gépesített betakarítási és tárolási technológiában egyetlen nagy gond ezúttal is adódott. Az, hogy nem elég csupán a teljes kukoricanövény egyszerű felszecskázása: kívánatos, hogy az erjedést, az emésztést megkönnyítendő, a szemeket valamiféle zúzásos módszerrel fölsértsék, mert különben az ép szőrnek erjedése nem lesz tökéletes. Üj fajta gépeket, a zúzókosaras szecskázódobbai ellátott beta- karítókat kellett kipróbálni. A Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet kutatói az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban találtak partnerre. A kombinátban az 1970-es évek elejétől folytaik a kukoricanövény-zú- zalék készítés, tárolás és fel- használás vizsgálatai, amelyek erre az esztendőre fejeződtek be. Az úgynevezett betakarító vezérgép az amerikai gyártmányú Heston-400 magánjáró lett (ez helyettesíthető a John Deere 5400 magánjáró szecskázóval is). A gép üzemeltetése, a szecskázássaí egy időben végzet zúzás miatt ugyan több energiát igényel, mintha csak szecskáznánk a növényt. Ám a szem mellett a teljes szár — mint korábban veszendőbe ment melléktermék — megmentése, a szemszárítás és a hagyományos tárolás elmaradása révén így is kevesebbe kerqd Ráadásul: azonnal kész, a kérődződnek jó, tápanyagokban gazdag takarmány állítható elő. A kísérletek a teljes kuko- ricazúzalék tárolási, etetési módozatainak gépsorát is tisztázták. Fehér István lamosítás után a személyze- J "ti osztály élere helyezték. — Nehézen szoktam meg. Előfordult, hogy reggel azon vettem észre magam, hogy a műhelyben vagyok, aztán nyargaltam az irodaházba, hogy el ne késsek. Ha azt hallottam, hogy valami nem úgy szuszog a gyárban, ahogy kell, már hagytam is az íróasztalt. Persze otthon zsörtölődött a feleségem, hogy »már megint olajos az inged«. 1950-ben harmincéves volt; személyzeti vezetőnek hívták a cukoripari központba. — A második gyerekkel szülés előtt állt a feleségem. Meglepődtek a főnökeim, amikor közöltem velük, hogy ezt előbb meg kell beszélnem a családdal. Végül adtak egy marékra való kulcsot, megmutatták melyik lesz az íróasztalom, a páncélszekrényem, aztán megnyugtattak: »Nem lesz ez olyan furcsa, hiszen ugyanazt kell csinálni, amit Szerencsen, csak most tizenegy gyár fog hozzád tartozni.« Itt sem hagyták sokáig. Az ; Élelmezésügyi Minisztérium " személyzeti főosztályának munkatársává nevezték ki. A cukor-, az édes- és a növényolajipar tartozott a hatáskörébe, de újra átszervezték a minisztériumot. — A pesti tartózkodás úgy indult, hogy az első héten az íróasztalon aludtam. Aztán az egyik munkatársaimmal kipakoltunk egy öreg J konyhát, amelyet nem használtak. Külön éltem a családtól, végül azt mondtam, van nekem szakmám, visszamegyek villanyszerelőnek, nem csinálom tovább. Akkor kaptam lakást. A harmadik fiú már Budapesten született. Még egyéves sem volt, amikor kiadták a jelszót: »ipari kádereket a mezőgazdaságba«. Tóth Lajost a veszteséges hatvani célgazdaságba irányították. — Rendetlenséget és rossz gépeket találtam. Amíg sikerült helyrerázni a gazdaságot, sokszor elmondtam magamnak, hogy az első esztendőben ismerkedhetsz, a másodikban magyarázkodhatsz, de ha a harmadikban nem teszel le valamit az asztalra, Befejezéséhez közeledik az aratás, az idén különösen nehéz az erőt, az idegeket próbára tevő nagymunka. Ezen a héten az utazó, az országutakat járó emberek sűrűn találkozhattak egy jellegzetes »közlekedési akadállyal«: az egyik községből a másikba vonuló kombájnmenettel. A hét elejétől naponta szaporodott azoknak a nagyüzemeknek a száma, melyek a feszített hetek után letették a gondot. De a kombájnosok nyomban indultak oda, ahol még nem értek véget a kenyérért való aggódás. a nehéz küzdelem napjai. Elsősorban a megyén belüli gazdaságok segítésére siettek a társnagyüzemek, de nem egy kombájnos a megyehatáron tűi folyattta a munkát. A barcsi kombájnosok például a devecseri szövetkezetben arattak a héten. Az összefogás eredményeként a hét végéig mintegy tizennégyezer vagon- nyi étkezési és takarmánybúza került a gabonaforgalmi vállalat raktáraiba, naponta átlagosan hat-hétszáz vagon. Rohamosan. óráról órára csökken a learatatlan terület: •■már látni az erőpróba végét«. Es ahogy ilyenkor lenni szokott, megkezdődött a készülődés a silózásra, az őszi vetésre. A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága más vonatkozásban foglalkozott a héten a város környéki mező- gazdasági üzemekkel. A járási hivatallal közösen készített fölmérés alapján azt értékelték, hogy a Kaposvárt körül- ölelő gazdaságok mit tesznek a lakosságért, hogyan járulnak hozzá az ellátás javításához, örvendetes, hogy tavaly például harminc százalékkal több zöldségféle került a környező üzemekből Kaposvárra, mint egy évvel korábban. Elsősorban a városi lakosság érdekét, az ellátás fejlesztését szolgáltja az a kertészeti kombinát, mely most van megvalósulóban Kaposmérőben. Nem ilyen kedvező a helyzet a város gyümölcsellátásában. A testület állásfoglalása szerint arra lenne szükség, hogy elsősorban nyári érésű gyümölcsösök termelésével járuljanak hozzá a hiányok megszüntetéséhez, a környező nagyüzemek. Tetetöz a nyár a Balatonon. Általában az augusztus eleji hetek jelentik a csúcsot. Ezt az idén igencsak pártfogásába vette az időjárás. A tó part- J jón szinte nincs talpalattnyi ; hely, s a Balaton körüli úton I akkora a forgalom, hogy képtelenek a menetidőt tartani az I autóbuszok. Tombol' a nyár, de — ha tetszik, ha nem — lépten- nyomon találkozunk már a közeledő ősz csalhatatlan jeleivel. A Somogy Áruházban a héten iskolaköpeny-bemuta- tót tartottak, az írószerboltokban rohamosan fogynak a tanszerek, az egységcsomagok. A könyvesboltokba pedig sorra futnak be a tankönyvszállítmányok. A barcsi áfész könyvesboltjában is csúcsidő- szakot jelentenek ezek a hetek. Ez az üzlet huszonnyolc általános és két szakközépiskola tanulóit látja el könyvekkel : negyvenötezer tankönyv eladását jelenti ez. Ennek hetven százaléka a hét végéig már megérkezett, elsősorban az új kiadású tankönyvek váratnak még magukra. Remélhetőleg nem sokáig. Néhány gondolatot feltétle- lenül megérdemelnek azok, akik a pihenők, az üdülők, a turisták százezreinek érdekében dolgoznak. Az áruszállítótól a pincérig, a szakácstól a kempingvezetőig nehéz, áldozatos mnunkát végeznek. És mindenkeppen együttérzéssel kell gondolnunk az áruházakban. a boltokban, a kereskedelemben dolgozókra, akiknek rendkívüli rohamot kell kiáll- niuk ezekben a hetekben, Nemcsak az idei. különösen nagy idegenforgalom, hanem a tjét elejétől tartó szezon végi kiárusítás, a nagy nyári vásár miatt is. Ennek nagy sikere van, hatalmas a tömeg — ámbár ez is egyik jele annak, hogy búcsúzéban a nyár. Vörös Márta I Gépbemutató a Mecsekben A keleti Mecsekben nemzetközi erdőgazdasági gépbemutatót rendeztek szombaton: a szakemberek a »holnap erdejével« ismerkedhettek meg, ahol minden nehéz munka a gépekre hárul majd. A Zengővárkony közelében levő bükkös.—tölgyes erdőben tizenkét európai és tengeren túli ország gyárai vonultatták fel legújabb konstrukcióikat: hazánkban — mint ismeretes — nem gyártanak erdőgazdasági gépeket és járműveket. A rendezők azt szemléltették, miként lehet gépesíteni a különböző munkafolyamatokat a fa ültetésétől a kitermelésig, tekintettel arra, hogy rohamosan csökken az erdőben dolgozók száma. (MTI) A békeharang mementója Hirosima neve ma már je!- kép — szűnni nem akaró figyelmeztetés az erftbei iseg számára. 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor ebben a japán városban robbant fel az első atombomba, amelynek pusztítása mindennél meggyőzőbben és megrázób- ban bizonyította, milyen szörnyűséges fegyver került a föld, lakóinak birtokába. Amerika': bevetői mégsem elégedtek meg a csodafegyver egyszeri »bizonyításával-*: hihetetlen cinizmussal és felelőtlenséggel néhány nap múlva eev másik japán várost, Na- gaszakit is hasonló sorsra juttatták. Ez az örült »játék« Hirosimában 140, Nagaszasi- bun pedig 70 ezer emberéletet követelt, s körülbelül 300— 400 ezerre tehető a sebesültek száma. Hirosima és Nagaszaki tragédiája azonban mintha mégsem szolgált volna elegendő tanulsággal a világ reakciós, militarista, újabb és újabb »csodafegyverekkel« játszadozó erői számára. Ma, amikor a két japán város ártatlan áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, egyszersmind ismételten meg kell sokszoroznunk erőfeszítéseinket a fegyverkezési hajsza megszállottjai ellen. Gondoljuk csak meg: a világon jelenleg felhalmozott nukleáris fegyverek hatóereje több milliószorosa a 33 éve Hirosimára ledobott atombombáénak. Az emberiség lei- tét fenyegető veszély tehát nem múlt el, ellenkezőleg, napjainkban minden korábbi- . nál jobban fenyegető. A2 Egyesült Államok vezetői például mintha nem is vennének tudomást az emberiség létérdekeiről : meglevő hatalmas arzenáljukat most újabbakkal — neutronbombák, cirkáló rakéták százaival-ezreivel —kívánják »gazdagítani«, s attól sem riadnak vissza, hogy ezekkel a veszedelmes fegyverekkel ismét megpróbálják zsarolni, terrorizálni a világ haladó erőit. Tény ugyanis, hogy akkor, 1945. augusztus 6-án a japán fasiszta hódítók már elbuktak, s az atombomba a második világháborúban legnagyobb áldozatot vállalt szovjet népnek és a szocializmus eszméivel barátkozó országoknak szólt... Ma reggel Hirosimában Ismét megszólalt a békeharang, s minden, bizonynyal Nagaszakiban is sokan állnak némán, meg- megborzongya a békeszobor előtt. A 15 méter magas szö- borember jobb keze a tragédiára — az atombomba gomba formájú felhőjére — emlé keztetve az égboltra mutat, vízszintesen kinyújtott balkeze pedig békére inti az emberiséget. Kis VIT Kaposváron Havannából útnak indulnak a repülőgépek, búcsúznak a barátok, befejeződik a XI. Világifjúsági és "Diáktalálkozó. Nemcsak a tévéközvetítéseket néztük itthon, hanem részt vettünk sok-sok, a VIT jegyében zajló találkozón, előadáson, egész hetes programon. A kaposvári műsorok összeíogla-1 lója volt a tegnapi mini Vit- délután. Vádám fiatalok gyűltek ösz- sze a kaposvári elektroncsőgyár udvarán, hogy összemérhessék erejüket a sportban, ügyességüket a játékban, politikai felkészültségüket a beszélgetéseken. A férfi kispályás futballcsapatok a | Vasas- pályán, a nők az elektroncsőgyár sportpályáján rúgták labdát. A KISZ-klubban berlini X. VIT eseménye megörökítő fotókiállítás várt az érdeklődőket, akik egybe diavetítésen ismerkedhette Kubával. Este a Vasas Szír pad és a Kerékkötő-együtte mutatkozott be, majd a kés fsli órákig táncoltak a fiat* lók.
