Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
/ gazí fesztivál volt Az első percektől vidám, jó hangulatú, gazdag programmal teli két nap. Tíz- és tízezrek tettek eleget a Képes Újság és a Somogyi Néplap meghívásának. Szerencsére az idő is kedvezett, így semmi nem zavarta meg a fesztivál sikerét. Sokezer ember nézte meg a parton rendezett szabadtéri fotókiálítást, figyelték a tó szépségét megörökítő képzőművészeket, várták a telexen érkező híreket, fotókat, és nagy érdeklődéssel lesték az Atheneum nyomdászainak munkáját, akiknek szinte a kezükből ragadták ki a Somogyi Néplap fesztiválújságjának különkiadásait. Azt azonban kevesen látták, hogy a szerkesztőségi sátorban egymást váltva ültek Írógéphez a Somogyi Néplap kiküldött munlMíársai, akik a helyszín eseményeiről írták friss tudósításaikat, riportjaikat. Szombaton és vasárnap igazi fesztivál-hangulat uralkodott Siófokon. Az alkalmi postahivatalnál tömegek álltak sorba, de sokezer ember tolongott a pecsenyesütő és borkimérő helyeken, a sajtóváros szabadtéri színpada előtt, amelyet a SAÉV munkásai építettek — önzetlenül. Sűrűn csattogtak a fényképezőgépek, amikor hangos kürtszóval útjára indult a négylovas delizsánsz, a bakon korabeli ruhákba öltözött postásokkal. A meleg sátorban és a So- mog-i megyei Nyomdaipari Vállalat siófoki telepén ezalatt fáradhatatlanul dolgoztak a szerkesztők, a nyomdászok, hogy alkalmi újságunk minél előbb — és minél több változatban juthasson el az érdeklődőkhöz. Szombaton este a Siófok étteremben a Képes Újság bálján találkoztunk a közönséggel, amely megvár lasztotta a Somogyi Néplap szépségkirálynöjét és két udvarhölgyét. Vasárnap reggel a Piroska csárda előtti téren százak állták i körül a Somogyi Néplap mászófájat és szurkoltak a versenyzőknek. A sajtóváros szabadtéri színpadán — egy vidám fórum keretében — a Képes Újság és a Somogyi Néplap főszerkesztője válaszolt az olvasók kérdéseire. Vidám hangulatú utcabál zárta a kétnapos eseményt, az énekesek, zenekarok sokaságának nagy tapssal, tetszéssel fogadott műsorát. A Hévíz vízibusz virágcsokrokkal, színes lámpákkal díszítve futott ki a nyílt vízre, s a hangulatos estén nyújtották át a különböző pályázatok és versenyek díjait. A tó korallzöldje horizonthatáron egybeolvadt az éggel. Fecskeszelíd vitorlások horgonyoztak a közelben. A mólón sétálók gyakran álltak meg egy-egy pillantásra a vizet, tájat festő amatőr képzőművészek vásznai előtt. Versengtek alkotásaikkal a szépet vászonra fogalmazók. Közülük kettővel beszélgettünk. Rozsnyai Sándor Dunaújvárosból érkezett. — Hogyan került ide? — Olvastam a Képes Újság felhívását. Levélben tudósítottam őket szándékomról: részt vennék a munkásfestők szabadtéri versenyén. Választ kaptam, ezért utaztam ide. — Mióta fest? — 1971-ben kezdtem. Most huszonkilenc éves vagyok, és rokonpályán dolgozom. Dekoratőrként tevékenykedem Dunaújvárosban. Papp Erzsi viszont — így mondta — illegálisan fest a parton. — Én nem kaptam választ a jelentkezésemre. Eljöttem, dolgozni kezdtem. Pasztellel ábrázolta a látványt. De nemcsak egy művet szándékozott készíteni. — Kollázstechnikával is dolgozom majd. Egyébként: Pápáról érkeztem ide erre a két napra. Műszaki rajzoló vagyok. Már az is élmény, hogy itt'lehetek. Nem, én nem a győzelemért utaztam ide. A részvétel sokkal fontosabb! A sajtófesztivál alkalmával SAJTŐFESZTIVÁL a tó partján rendezett fotókiállítást szombaton délelőtt nyitották meg a siófoki Rózsaligetben. A tárlaton a Képes Újság pályázatára érkezett legjobb munkákkal ismerkedhettek meg a nézők. A képek színvonala arra engedett következtetni, hogy a pályázat elérte célját, s hogy a bíráló bizottság gazdag anyagból válogathatott. A pályázati kiírás meglehetősen tág témakört jelölt meg (általában az emberről várt hiteles képi vallomásokat), s ezzel eleve megteremtette a tárlat változatosságának lehetőségét. Különféle embertípusok, személyiségek, a személyiségeket alakító környezetben ... öregek, fiatalok, magányban, közösségben, városban, faluban, munka közben, az alkotás kellékeivel kezeügyükben. Az emlékezetes képek közül hadd említsük meg Tóth Béla Kenyerünkért, Tihanyi László Magány, Tarján Imre Szemek, Németh Ernő Egy gondolatsor című munkáját Régen megszakadt hagyományt újítottak föl a sajtófesztiválon. Pályakezdő vagy pályakezdésben reménykedő fiatalabb, idősebb' veíselők és prózaírók vetélkedtek a költészet felszenteletlen csarnokában, a Dél-balatoni Kulturális Központ zárt udvarán. S ha már a hagyományt említettük: nem a római gladiátorok gigászi küzdelmére gondoltunk, hanem a hajdankor görög, majd római verseiéinek ugyancsak hérosz! gyűrkőzé- sére. A költőtalálkozón nem a hangerőé lett a diadal; a de- cibelleket nem mérte semmi. A versek mondandója, mondandójának érvényessége, a tartalom és a forma egysége döntött. A Képes Újság irodalmi' mellékletének, a Tavaszi szélnek pályázatára nagyon sok szerzőtől érkezett küldemény. Ezt az anyagot előzsürizték, és egy-egy írást választva ki, meghívták a szerzőket. Siófokon maguk a verselők olvasták fel művüket. A körülbelül másfél órás műsort a ziiiri tanácskozása követte. Első dijat nem adtak ki, s ez tulajdonképpen jól érzékelteti a színvonalat. Második lett Böröczki Mihály és Ketykó István. A harmadik helyen is ketten osztozkodtak: Kalocsai Mihály és Matyikó Sebestyén József. Örömünkre szolgál, hogy az utóbbi szerző somogyi, Siófokon él. A Somogyi Néplap irodalmi különdíjasával beszélgetést is folytattunk. Szebényi Ildikó Ki' hiszi el neked című versével Nagy Lászlónak állít emléket. A 26 éves tanítónő Szalkszentmárton mellett, egy tanyán született, négy évig ott is tanított. — Mikor fogott először tollat? Hogyan került szorosabb kapcsolatba az irodalommal? — Érettségire készültem, amikor kezembe került Nagy László egyik kötete. Tanulás helyett azt olvasgattam, így szerettem meg a verseket. Hét évvel ezelőtt próbálkoztam először a versírással. Mellette írtam novellákat is, de ezek kevésbé sikerültek. Eddig a Magyar Ifjúságban és a Képes Újságban jelentek meg verseim. Legnagyobb élményem a Nagy Lászlóval kötött ismeretség volt. Fölhívtam telefonon és kértem, olvassa el néhány írásomat. Nagyon segítőkész volt, elemezte a verseimet, és tanácsokat adott — Milyen tervei ■vannak? — Megváltozott az életem azzal, hogy elkerültem a tanyáról. Férjhez mentem és 'Budapestre költöztem. A körülményeim jók, a munkámmal azonban mindig elégedetlen vagyok. Sokat jelent, ha mások véleményét hallhatom a verseimről. Még többet akarok írni, és van egy vágyam is: szeretnék megismerkedni Ladányi Mihállyal és Juhász Ferenccel... A népművészet mesterei sem csalódtak a fesztiválban, kiemelkedő forgalmat bonyolítottak le a vásáron. Nem aludhattak sokat az árusok sem, akik vasárnap hajnalban érkeztek a széplaki Piroska csárda elé. Már reggel nyolckor megindult a sátrakhoz az érdeklődők özöne. Nem láttunk egyetlen aggódó arcot sem, hogy mi lesz a gyékényen fekvő áruval. Igaz, ilyen tarka, sokszínű és gazdag vásárban sem volt még része a Balaton vendégeinek. Lószőrből készült divatos ékszerek, szépen faragott kisbútorok, kerámiák, szőttesek, népi ihletésű kisplasztikák, citerák, gyerekjátékok, bőrholmik vetélkedtek szépségben, árban... Lószőrmester — így nevezik ismerősei a nagykátai Bodrogi Sándort, a népművészet mesterét. Hogy is haragudna érte, hiszen való igaz, hogy ő csinálja Magyarországon a legszebb lószőr ékszereket. A népművészet honfoglalás kori ága a lószőrfonás, s a praktikumból szépség született! Ci- teraszó tett varázslatot, mintha nem is a Balaton mellett lennénk a több nyelvű forgatagban. A népi hangszeren kívül eleink agyagsípját is gyakran megszólaltatták készítőik, ilyenkor mintha madaras erdő vette volna körül a széplaki népművészeti vásárt... Huszonheten jelentkeztek, de csak kilencen jutottak lehetőséghez, hogy megmász- szák a Somogyi Néplap 14 méter magas vásárfáját, amelyen az MHSZ, a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet és a Sió Aruház értékes ajándékai vártak gazdára. A hetedikes siófoki Lipity Csaba már háromnegyed órával a rajt előtt ott kuksolt a fa tövében, hogy »jó helyet* kapjon. A serkenő bajuszú egyetemista, Szabó Antal vier cesen kérdezte, hogy milyen pezsgőt rejtettünk el a magasban. A »sors«-olás iróniája, hogy végülis éppen azt sikerült leakasztania. A budapesti Császár Attila már csaknem följutott a csúcsra, amikor megtudta, hogy — ha eléri — egy bakfis lányruha jut neki. Dolga végezetlenül, olyan gyorsan ereszkedett alá, hogy csaknem megpörkölődött a fatörzs. A legszerencsésebb a komlói sportiskolás Tóth Béla lett Izgatott szülei és a szurkolók hangos buzdítása mellett — háromszori pihenővel — sikerült megkaparintania a fődíjat, egy táskarádiót A mászásra várók azért izgultak, hogy ne fogyjon le előttük a «•gyümölcs«. Mindössze kettőt tudtak lebeszélni arról, hogy a fele úttól ne felfelé, hanem lefelé mász- szanak. Hatan így is hoppon maradtak. Kalóz Géza az utolsó szerencsés nyertes végigment, s ezzel eloszlatta a reményeket Az ügyes nyertesek örültek, a közönség jól szórakozott és az »agyon mászott« fa is jól tartotta magát a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság jóvoltából. A hatszázezredik Képes Újságot Peics Ilona, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatója lelte meg a vásáron; jutalma egy Junoszty tíupsú hordozható tévékészülék. — Sokat utazom, gyakran járok haza Siófokra — mondta a boldog nyertes —, ilyenkor mindig veszek újságokat. Nemcsak azért, mert megrövidíti a hosszú vonatozást, hanem azért is, mert érdekel, hogy mi történik a világban. À Somogyi Néplapban olvastam a fesztivál előkészítéséről és a rendezvény céljáról, a programról: gondoltam, eljövök körülnézni. Tudtam árról is, hogy a Képes Újság hatszázezredik példányának olvasója díjat kap. Sikerült ! — Mit olvas szívesen az újságokban ? — A frissesség élményét nyújtó írásokat, ezek lehetnek bármilyen, témájúak. Keresem a lapokban azokat a cikkeket, amelyek rólunk, fiatalokról szólnak. — Mi a véleménye a fesztivál rendezvényeiről? — Ne higgye, hogy azért dicsérem a fesztivált, mert illendő viszonoznom a nyereményt! örülök, hogy részt vehettem a fesztiválon; hangulatos, mozgalmas volt, tetszett A közvetlen hangú fórum, a sok zene, a találkozások népszerű emberekkel — mind, mind dús élményt, adtak. Virágcsodák, szemet gyönyörködtető kompozíciók, csokrok és koszorúk borították a Dél-balatoni Kulturális Központ előcsarnokának egyik szögletét. Ezek a különleges remekek egy versenyről adnak színes képet. Virágkötészet egyenlő virágköltészet! Erről győzött meg bennünket a látvány. Somogy és a túlsó part virágüzleteinek boszorkányosán ügyes kezű dolgozói — valamennyien a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat alkalmazottai — vetélkedtek egymással pártatlan zsűri előtt. A szaktekintélyek más megyékből érkeztek, hogy eldöntsék: kinek fejlettebb az esztétikai érzéke, kinek szárnyal magasabban a képzelete. És természetesen : ki tudja a megvalósítással leginkább követni a fantáziát. A vetélkedő bevallott célja az volt, hogy a versennyel és a kiállítással arra hívják föl a figyelmet: lehet olcsó virágokból is divatosat, szépei alkotni. A megszületett remekművek azt bizonyították, hogy a célt elérték a verseny hirdetői. Bizonyára nagyon sokan megkedvelték ezeket a kompozíciókat. Az első díjat Komárominé Papp Zsuzsa tabi, a másodikat Módi Judit siófoki, a harmadikat Bognár Györgyné ugyancsak siófoki versenyző érdemelte ki. Színes forgatag fogadta a sajtóváros látogatóit a hajóállomás melletti téren. A pavilonok sok érdekes látnivalót kínáltak. A postasátornál a bélyeggyűjtők adtait találkozót egymásnak. Alkalmi képeslapot és bélyegzőt bocsátottak ki a fesztiválra. Múlt századi hangulatot idéző vörös postakocsi szállította az üdvözlőlapokat a fő- postára. Közeledtét kürtszó jelezte. Az öreg delizsánsz a gyerekek kedvence lett. A könyv-, lemez- és hírlapsátraknál mindenki ízlése szerint válogathatott. A szépülni akaró hölgyeket kozmetikai szalon várta. A testkultúrával foglalkozó pavilonban fogyasztó, izomerő- sítő, masszírozó tornaszereket mutattak be. Nagy embergyűrű fogta közre a szerkesztőségi sátrát, ahol állandó telex-, képtávíró- és telefonösszeköttetés szolgáltatta a legújabb hazai és külföldi híreket. A show mann Dévényi Tibor volt. A gyerekek, a fiatalok és az idősek kedvence lett másfélnapos non stopp »szolgálata« idején ez a rokonszenves fiatalember. A sajtóváros szabadtéri színpadán lehetett látni szombat déltől vasárnap estig a műsorközlő, a játékvezető, a riporter szerepében, aki játékból megetette a gyerekekkel a Kaposvári Tejipari Vállalat sajtját, pudingját. Túró Rudiját, és senkinek sem jutott eszébe, hogy azt mondja, köszönöm, nem kérek... A fiatalok a lemezlovas Dévényivel ujjongtak a bemutatott világslágereknek, de a negyven, ötvenévesek is a hatalmába kerültek. Ezt mutatta a vasárnap délutáni táncverseny, amelynek győztese hat x-szel táncolt a szabadtéri színpadon. A másfél napos programot lehetetlen fölsorolni. Csupa híresség fordult meg a sajtóvárosban. Ruttkai Éva sanzont énekelt, Ihász Gábor saját szerzeményeit -énekelte, Karda Beáta, Szűcs Judit a fiatalok kedvencei: a sportújságírók doaenje, Szepesi György, a kék fényes I rendőrségi szakértő és sok más híresség adott egymásnak találkozót. Igazi fesztivál hangulat volt a Balaton fővárosában, a sajtó megnyerő, emlékezetes ünnepe. A S-omogyi Néplap fesztiválújságjának és mai összeállításunknak munkatársai. voltak: Gyertyás László, Horányi Barna, Izményi Éva, Jutási Róbert, Leskó László, Paál László, Papp Zsuzsa, Szalai László, Szapudi András, valamint lapterjesztő és nyomdász barátaink. Somogyi Néplap
