Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
I Tízmilliós társadalmi támogatás Kaposvárnak Sokkal többet tettek a ka- ! posváriak a városukért az első félévben, mint tavaly. A társadalmi támogatás értéke több mint tízmillió forint. Ha összehasonlítjuk a múlt ev első félévével, akkor ez az összeg több mint kétmillió- háromszázezer forinttal haladja meg az akkorit. A társadalmi munka és támogatás eredményének további javulása annak köszönhető, hogy javult a szervezőmunka is. A városi tanács-vfc tegnap megállapította, hogy most sokkal korábban megkapták a felhívást a társadalmi, a gazdasági szervezetek. A városi tanács úgy állította össze a terveket hogy a társadalmi munka előirányzott húszmilliós összegét is belefoglalták. A Hazafias Népfront körzeti bizottságai szintén készítettek terveket annak érdekében, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeit bevonhassák a városszépítésbe. A tanács negyvenegy megállapodást kötött a társadalmi támogatásra, s ezek azt is rögzítik, miben és hogyan segítenek. A társadalmi és a gazdasági szervekre most is 'a túlzott óvatosság volt a jellemző, s így fordulhatott elő, hogy a vállalások többségét már az első félévben , túlteljesítették. Szép eredmény, hogy tovább terebélyesedett a gyermekintézmények pártfogolá- sa. Az egészségügy támogatása a tavalyinak többszöröse eddig, mint tavaly. A testület megállapította, hogy lemaradás tapasztalható a kommunális feladatok társadalmi megoldásában. Ezt a tevékenységet a városgazdálkodási vállalat irányítja. Kiemelkedik viszont az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet részvétele a tavaszi nagy- takarításban. A tanulók ötezerkétszáz óra társadalmi munkát végeztek. A Hazafias Népfront körzeti bizottsága megmozgatta a toponári városrész lakóit, többek között kerítést építettek, vízvezetéket fektettek le, karbantartották az utakat. Tornatermek épülése, új sportlétesítmények és még nagyon sok minden bizonyítja a társadalmi összefogás eredményét a megyeszékhelyen. A végrehajtó bizottság szerint még nagy tartalékok vannak mindenhol. Nem sikerült például szervezetten bevonni a tanácstagokat az előkészítésbe. Ez természetesen kihatott a lakosság még nagyobb tömegének a bevonására. Mindenképpen szükség van arra az év második felében, hogy a lakosság még nagyobb támogatást adjon a városnak a beruházások megvalósításában, a kommunális feladatok megoldásában. Bőven van tennivaló mind a fenntartásban, mind a zöldterületek megóvásában védnökség útján. A város csak úgy lesz tiszta, virágos és szép, ha a mostaninál sokkal többet segít a lakosság is. A pluszvállalások sokat lendíthetnek a város fejlődésén. így a tanács .tervbe vette, . hogy jobban összehangolja a lakóbizottságok, a népfrontkörzetek és a vállalatok városszépítési és védnökségi tevékenységét. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy megvizsgálja : célszerű-e megtakarítani a társadalmi munkát irányító albizottságot. A létrehozása mellett szól, hogy a munka még jobb megszervezésével, összehangolásával — mint erről. népfrontfórumokon és máshol is szó esett — sokkal többet tehetnének a kaposváriak a városért. Éppen ezért az idei tapasztalatok alapján már misként tervezik és szervezik meg a társadalmi munkát. Szeptember 20-ig összeállítják a javaslatot az elvégezhető társadalmi munkákról, s ezt megküldik a HNF-körzeti bizottságoknak. a körzeti párt- szervezeteknek, a lakóbizottságoknak. a tanácstagoknak, a társadalmi szerveknek. az SZMT útján a szakszervezeti bizottságoknak is, s ■ javaslatokat, ötleteket kérnek. A városi tanács az 1979. évi költségvetési és fejlesztési terv elfogadásakor megtár- gyalia már a társadalmi munka feladattervét is. L. G. A Jiúk könnyebben irányíthatók Az idén több középiskolás jelentkezett szakmunkásképzőbe Meglepetéseiket nem hozott; jobbára az utóbbi évek átlagának megfelelően alakult az elsőéves szakmunkástanulók idei felvétele. A demográfiai feszültség enyhülése nyomán jelentkezők összlétszámában ugyan 2200-zal többen végezték el most az általános iskolát, de a szakmunkásképzésre ez a kedvező változás mindössze 200 főnyi növekedéssel járt. Hasonlóan a korábbi évekhez, most is többen, mintegy 68 ezren jelentkeztek a szakmunkásképző iskolákba, körülbelül 16 százalékkal meghaladva a létszámelőirányzatot. Túljelentkezést főként az autószerelőknél, továbbá egyes kereskedelmi!, vendéglátóipari és ruházatipari szakmákban tapasztaltak. Ugyanakkor még most sem pályáztak felvételre a kívánt létszámban a bányászati, kohászati szakmákban, valamint az építőgépszerelő, gépi forgácsoló, lakatos, szerszámkészítő, 1 szerkezetlakatos, a vegy-, a papír-, a nyomdaés az épitőipari szakmacsoportokban. Az úgynevezett hiányszakmákban — amelyekben különösképp sürgető az utánpótlás — ez évre 7 százalékkal növelték a felvételi előirányzatot, a jelentkezőik száma azonban eddig még az előző évi szinten maradt. így még lehet jelentkezni vájárnak, hengerésznek, forrasztárnak, öntőnek, vasbetonkészítőnek, tetőfedőnek, tímárnak, cipésznek, valamint a cipőgyártó és az élelmiszer-tartósító szakmákra. Javulást jelez, hogy a múlt évhez képest ezúttal többen kérték felvételüket szövőnőnek. gumigyártónak, kőfaragónak, valamint a távközléstechnikai hálózatszerelő szakmákra. A pályaválasztást segítő munka eredményei mérhetők le azon is, hogy például sikerült átirányítani szerkezetlakatosnak 110, és épületburkolónak 56 olyan fiatalt, aki szándéka szerint eredetileg más, utánpótlással jobban ellátott szakmára jelentkezett. A Munkaügyi Minisztérium tapasztalatai szerint a pálya- irányítóknak a fiúk körében könnyebb a dolguk; a lányok hajlamosabbak inkább várakozni egy esztendőt, mintsem letérjenek az elképzelésük szerinti pályáról. A lányok aránya a fölvettek soraiban a tavalyival nagyjából azonos, megközelítőleg 33 százalék. A szakmák iránti érdeklődésükben sincs lényeges változás; az ipari és mezőgazdasági szakmákban változatlanul nem növekszik az elsőéves leánytanulók aránya. Mind a lányok, mind pedig a fiúk köréből a középiskolát végzettek közül valamivel többen jelentkeztek az idén szakmunkásképző iskolába. Azok a fiatalok, akik még nem nyertek felvételt a szakmunkásképző , iskolákba, a megyei pályaválasztási intézeteknél kaphatnak felvilágosítást arról, hogy hol és milyen szakmákra lelvet még jelentkezni. IDEGEN HATÁRBAN Hír: Kedd óta négy, mától öt komlősdi kombájnos segít a gyékényesi szövetkezetben mielőbb befejezni az aratást. Július 29-e, délután háromnegyed három volt, amikor a komiósdi határban befejeződött az aratás. — Megnéztem az órámat — mondja Békefi Lajos elnök —, mert az idén nem akármilyen időpontot jelentett ez a pillanat. Az öt fiatalember akkor már tudta, hogy számára nem ért végçt az aratás. Néhány kilométerrel távolabb, Gyékényesen már nagyon várják az érkezésüket. Ezt a Dráva- parti szövetkezetét talán fokozottabb mértékben sújtotta az időjárás szeszélye. A június nyolcadiki felhőszakadás után a kicsit is mélyebben fekvő gabonatáblák víz alá kerültek. Volt olyan terület, melyet két hétig (!) borított víz. — Már akkor láttuk, hogy itt bajok lesznek, segítségre szorulunk — meséli Kovács László, a gyékényesi szövetkezet főagronómusa. — A szomszédos Zala megyei, miklósfai szövetkezettel állapodtunk meg, de aztán a sok eső miatt ők is elcsúsztak a munkával. A komiósdi barátainkhoz fordultunk... így mondta: barátaink. Az átvonulást követő napon a komiósdi elnök, Reisz József párttitkár és Bekű Vilmos gépműhelyvezető fölkerekedett. — Megnézzük a fiúkat. Azt is mondhatták volna: fiainkat, mert mindannyian itt nevellődtek, itt váltak szerelőkké, itt alakult ki bennük mindaz a tulajdonság, melynek alapján ma így beszélhetnek róluk: igen jó komba jnosok. A falun keresztül éppen egy másik táblába vonult át a csapat- Óvatosan, vigyázva, egy motoros vezetésével —és hihetetlenül porosán. Nehéz leírni azt az örömet, azt a felsugárzó mosolyt, azt az üdvözlő kézmozdulatot, amely kísérője volt a pillanatnak, mikor a gépóriás nyergéből megpillantották a tábla szé-l lén »földijeiket«. Az ember azt várta volna, hogy leállítják a gépet, és sietnek a kéz- fogásos üdvözlésre. De nem. Szinte áthatolhatatlan porfel- legbe burkolózva befordultak a táblába, s mezítlábasán, félmeztelenül nyomban a gépükkel foglalatoskodtak, előkészítve azokat az indulásra. — Hogy dolgoznak a gyerekek? — Nagyon jól. Csak nehezen boldogulnak. Azon a táblán, ahonnan most jöttek, két hétig állt viz. Csupa iszap meg gyom. Ha kínlódva is, de tiszteséggel levégták. — Megcsinálják a karbantartást? — Meg, nincs hiba vele. Reggel korán kijönnek, kérték: a reggelit is hozzuk ki. Addig nem indulnak, míg el nem végzik a karbantartást. Nem tudom Bökő Vilmos mit érzett, de mosolygós bóloga- tásában valami olyasmi volt: »Jól van, nem csalódtam bennük«. Aztán — ha csak pár percre is — körülveszik az elnököt, a »hazaiakat«. Szakállasak, porosak, napégette. ..barnák, olajos kezűek. Egy szóval sem mondják: jólesik ez a látogatás — a tekintetek beszélnek c^ak. Többet mondanak a szónál. — Otthon mi újság? — Nincs különös. — A Laci mikor jön? — érdeklődnek ötödik társukról, Szokol Lászlóról, aki azért maradt vissza, mert ő még levágja a »hazai földön« a tizennyolc hektár magborsót. — Jön az hamar! Azt mondta, inkább éjjel is dolgozik, csakhogy mielőbb itt legyen. — Tegnap ki kellett cserélni a kinyomócsapágyat, — Az nem baj. Más nagyobb probléma nem volt? — Nem. Bőszénfai téglások nek ki egy műszak alatt. A férj villanyszerelő, de mert kevés a munkás »beugrott« segíteni az asszonyának, hiszen az nemrégiben jött vissza gyermekgondozási szabadságról. Fönt a magasban, közvetlenül a tető alatt csinos nő rázkódik az egész berendezéssel: Széles Jánosné, aki az agyagot vizezi. — Azért ráz ennyire, mert itt zúzódik össze a mészkő. Meg lehet szokni, bár először elsírtam magam. Korábban a kefeüzemben dolgoztam, de a lakás végett kijöttünk ide. azonkívül a férjem egészségének használ az erdei levegő. B. Nagy László, az egyik téglarakó: — A gép négy kocsihoz van beállítva, de csak két kocsihoz van ember. Inkább elmennek a fűrésztelepre dolgozni, mert ott jobb a kereset, és nem ilyen fárasztó a munka. Én is nehezen szoktam meg. Nyári munkaként vállalta a »pacalozást« két tanuló. Orsós János esztergályos lesz. Botos Zoltán pedig kőművesnek készül. Az a feladatuk, hogy a futószalagon ne engedjék tovább azt a téglát, amelyik nem kifogástalan. Utána a selejtet újból betáplálják a gépbe. Mindkettőnek az a véleménye. hogy »ki lehet bírni« ezt a munkát, de az meg sem fordul a fejükben, hogy ittragadjanak. A gyárvezető a futószalag mentén a bányába nyargal. Ellenőrzi a gépnaplót. Éles csengőszó: - beindítják a kanálsort, amely belemar a vörös agyagba. Horváth András, miközben az agyagot futtató szalag mellett lefelé igyekszik, ki-ki kapkodja az oda került köveket, s közben magyaráz: — Ki kell használnunk a jó időt, mert a múlt hónap cudarul esős volt, van mit behoznunk. Nem is örülök, hogy megjelentették az újság első oldalán: mi teljesítettük legjobban az első félévi tervet, Amennyit föl a kerék, annyit le is. Inkább az év végén örüljünk ... Ha az évet nem zárjuk sikeresen, mit mondanak a többi gyárban? Azt. hogy na, milyen nagy legények voltak a bőszénfaiak félidőben, aztán ni csak ... Mert tudja, nem rajtunk áll minden: kevés az ember, és sok Dirmeg-dörmög a bőszénfai téglagyár vezetője: égy órát késett az autóbusz. A bodzaillatú domboldalon rohan föl az embereihez, közben a munkáslakások előtt szilvafára mászó lurkókat figyelmezteti: le ne essenek. ' 1 Horváth András előbb a nyersgyártókat ellenőrzi. Szürkés színű. tíz-ti- zenkét kilós téglákat kapkodnak le a futószalagról; igencsak férfimunka az állványra rakásuk. Erős Jánosné ügyesen kezeli az átrakókat, amelyről a tízsoros állvány kis vaskocsira kerül. A sarokban ülő házaspár szalvétába csomagolja a szendvicset, és mindketten nekifeszülnek a kocsinak. Óvatosan, de gyorsan fordulnak vele a keskeny sín kanyarulatában, çs a szárító állványsora máris hatvan téglával gyarapodott! Acs Istvánék nyolevan-ki1 lencven. kocsirakományt viszfügg az időjárástól. Az a bizonyos 131 százalékos tervtelje- sités pedig annak köszönhető, hogy korábban végeztünk a téli nagyjavítással, és kedvezett a március. Február 17-én üzembe helyeztük a gépet, és vártuk az első fagymentes éjszakát. Március elsején indultunk, máskor 17—20-a között szoktunk. Március 22-én kezdtük a téglák behordását a kemencébe. 25-én pedig begyújtottunk, holott ezt áprilisban tesszük. Attól függ. hogy mikor van száraz anyag. Most a márciusi szellő hamar hozzásegített minket. Mindent ennek köszönhetünk, no meg a villanyszerelőinknek és a karbantartóinknak. Közben leérkeztünk a tenyérnyi irodába, ahol már megrendelő várta Horváth Andrást. Ha nyersgyártás nehéz, akkor a kemencemunkások valóságos hősök. És az elmúlt félévben ők »húztak« a legjobban. A berakok egy nap százhúsz kocsi téglát raknak be a/ kör alakú kemencébe, míg a másik oldalon az ősz hajú kihordó, Lantos Antal izzad. Mint a záporeső, úgy hullik arcáról a verejték. Huszonöt éve téglás, ö már szép. piros téglákat rak a káréra, amilyenek a május elsejei plakáton voltak láthatók. Gombos Jolán — A szállás, a koszt? — Nagyon príma minden. Nem számolják, hogy hányadik nap égeti őket a nap, csípi a bőrüket a por, csak azt tudják: június 3-án ültek először gépre. — Nem várják már, hogy vége legyen?» A válasz egy vállvonás, meg annyi: — Amíg aratnivaló van, menni kell. A gyékényesi szövetkezetnek ez a segítség annyit jelent, hogy legalább négy-öt nappal előbb végeznek a munkával. És ez nemcsak időt, hanem mázsákat is jelent. Nem beszélnek sokáig. Felpattannak a gépre a fiúk: Gál Lajos, Búzási Tamás, Török Zoltán és Somogyi István. — Szépen dolgoznak — jegyzi meg Békefi Lajos. Áll a föld szé’én, és nézi egyre nézi távolodó fiait. Vörös Márta
